Sasuke kezdeti tempója és vele együtt lelkesedése is mostanra csillapodni látszott.
„Az addig rendben van, hogy vissza kell mennem Konohába, de mit fog ehhez szólni a Hokage? Na meg persze Naruto és a többiek? Elhagytam őket, szökött ninja vagyok, ezen az sem változtat, ha visszatérek. De talán... Nem, nem tudom. Semmit sem tudok.” - évelődött magában Sasuke.
„...Csak azt tudom, hogy nem engedhetem, hogy Narutonak baja essen. Sok magyarázattal tartozom neki, de most az a legfontosabb, hogy minél előbb megtaláljam, és figyelmeztessem őt.”
Sasuke ekkor újra előző tempójában száguldott tovább Konoha felé.
A nap még inkább csak fényt adott, semmint meleget ezen a kora reggeli órán. Zavartalan idő volt, a felhők is csak átutazóban voltak Konoha felett. Azonban Naruto már az utcát rótta. Nagyon sietett, olyannyira hogy alig vette észre társát, akivel így kis híján összeütköztek. A lánynál egy csokor virág volt.
- Jó reggelt Sakura-chan! - köszöntötte a szőke boldogan csapattársát
- Jó reggelt!
- Te is Kakashi-senseihez sietsz?
- Igen! Viszek neki egy kis virágot! Remélem, már jobban van!
- Már biztosan remekül van, ne aggódj! - mosolygott a fiú
Sakurát mindig megnyugtatta Naruto derűs optimizmusa. Mióta Sasuke elment, ő volt az egyik legjobb barátja. Bár hiányzott neki még, de mára már sikerült tovább lépnie a fájdalmon, amit az Uchihával folytatott utolsó beszélgetés okozott neki. A fiú ugyanis egyértelműen a tudtára adta, hogy iránta való érzelmei teljesen viszonzatlanok. Sőt mi több annyira túllépett, hogy a múlt héten randizott Leevel, akivel nagyon jól érezte magát. Régóta először nevetett önfeledten. Ha visszagondolt Sasukevel soha nem tudott ilyen közvetlen lenni. Bár az is igaz, hogy az ében hajú fiút másokkal se látta jókedvűnek, egyedül Narutoval. Csak az ő társaságában jelent meg arcán az őszinte boldogság. Hisz mindketten olyan magányosak voltak szüleik nélkül, de aztán mintha egymás családjává váltak volna. Ezért is volt olyan meglepő, mikor Sasuke elment...
„Nem hittem volna, hogy képes itt hagyni Narutot...” – ért gondolatai végére a lány.
A kórházba lépve azonnal feltűnt nekik Iruka sensei, aki sugárzó mosollyal az arcán hagyta el Kakashi szobáját. Teljesen el volt varázsolva, észre sem véve Narutoékat haladt el mellettük a folyosón.
- Jó reggelt Kakashi-sensei! Ugye már jól vagy? - hangzott Naruto és Sakura kórusa.
- Igen, igen köszönöm már sokkal jobban vagyok!
Ekkor a Hokage és Yamato kapitány léptek a szobába.
- Jó reggelt Kakashi! - köszöntötte őt Tsunade.- Tudom, hogy még gyenge vagy, de kérlek, meséld el mi történt tegnap a barlangban, miután Pakkunt elküldted!
- Csapda volt az egész, egy maszkos fickó a falubeli embereket használta arra, hogy odacsaljon. Azt hitte belém lett pecsételve a negyedik titkos jutsuja. Azt akarja megszerezni!
- A negyedik titkos jutsuja? Miről van szó? - kérdezte értetlenül Naruto.
- Majd én elmondom. Úgyis jobb, ha tudsz róla - mondta Kakashi.
- A negyedik Hokage titkos jutsuja képes a használóját elrepíteni az idő egy adott pillanatába és ott maradni addig, amíg ő azt úgy kívánja. Ez a technika nagyon veszélyes lehet. Bár mindenkinek van olyan dolog az életében, amin ha tudna, változtatna, azonban ez komoly következményekkel jár, és erre a negyedik is rájött. Így elzárta a jutsut egy olyan helyre, ahol úgy gondolta a legnagyobb biztonságban van. Csak az az illető használhatja, akibe a jutsut pecsételte és csak akkor, ha képes azt aktiválni. Az aktiváláshoz egy másik pecsétet készített, ezt szintén elrejtette, de senki nem tudja hová. Ahhoz, hogy valaki illetéktelen használni tudja a technikát, le kell győznie a hordozót. Minato úgy gondolta akkor van a legnagyobb biztonságban a jutsu, ha a kyuubi mellé pecsételi, hisz így az illetéktelennek nem csak egy embert, de a legyőzöttből kiszabaduló bijuut is le kell győznie, amire elég kicsit az esély...
- Tehát bennem van!
- Igen Naruto...
- Van fogalmad róla, hogy ki lehetett az az alak? És hogyan vehetett tudomást a negyedik titkos jutsujáról Kakashi? - kérdezte a Hokage.
- Pont ez aggaszt engem is. Hisz a negyedik titkos technikájáról csak ketten tudtunk Minaton kívül. Én és a régi csapattársam, Obito…
- Hol van? Hol van? Azonnal látnom kell... - szűrődött be a folyosóról egy zaklatott hang.
Ekkor az ajtó kivágódott...
- Sasuke! - hangzott Naruto döbbent nyögése.
- Sasukeee! - sikkantotta Sakura mielőtt elájult…
<---Előző Vélemények Következő--->
|