„Szükségem van arra a jutsura. A negyedik titkos jutsuja képes elvinni az Idő egy adott pillanatába. Akkor megölhetném Őt, aki lemészárolta a klánt, akkor megváltozna a történelem. Az Uchihák nem halnának ki, újra nagyok és erősek lehetnénk. Segíthetnék átvenni a hatalmat Konohán. De hova lehet elzárva az a jutsu? Kibe? Kakashi nem mond semmit, tűri, hogy kínozzam, nem is vártam mást tőle…”

- Hiába találod meg...úgysem fogod tudni aktiválni. – mondta Kakashi fogvatartójának

"A fejpánt...hát persze, hogy is feledkezhetett meg róla. A negyedik fejpántjában van a jutsu aktiválásához szükséges pecsét. Vicces, hogy ezt is pont tőle, Itachitól tudom… Bánni fogja a napot, mikor ezt jóhiszeműen elmondta nekem."

Ebben a percben Naruto üvöltve rontott a barlangba. A férfit olyan váratlanul érte a dolog, hogy alig tudott kitérni a fiú támadása elől. Yamato gyorsan kiszabadította a fogságban lévő Kakashit. A harc már meg is kezdődött... volna, ha a maszkos nem vált volna köddé ebben a pillanatban.

Sasuke pontban éjfélkor ért a világítótoronyhoz. Sehol senki...

Ekkor egy madár szállt fel. A fiú bizalmatlanul figyelte.

„ A szeme...”

A fekete madár szemében a sajátjára ismert.

„Genjutsu”- villant az agyába egy pillanat alatt, de már késő volt. Sasuke teste jéggé merevedett, nem bírt mozdulni. Ekkor egy sötét alak sétált ki a fák közül…

- Itachi!...-ordította bátyjának dühében, hogy ilyen óvatlanul belesétált a csapdába.

- Sasuke…- hangzott a felelet egy kellemesen mély hangon.

- Nem akarlak bántani, csupán ahogy a levélben is írtam, el akarom mesélni annak az estének és a családunknak az igaz történetét. De jobb lesz, ha inkább megmutatom.

Sasuke hirtelen régi házukban találta magát. Itachi genjutsuja hibátlan volt, a legapróbb részletekig. A hely egykori otthonuk tökéletes mása volt. A szobában az Uchiha klán vezetői, a legbefolyásosabb családok fejei ültek. Itachi apja mellett állt lehajtott fejjel.

- Mindenképp szükség van erre?- kérdezte Uchiha Fugaku.

- Tudtuk, hogy áldozatot kell majd hozni a célunk elérése érdekében - mondta egy komor ábrázatú férfi.

- És nem lehet akárki, te is tudod – tette hozzá egy idősebb klántag.

- Ha a fiad megölését a Konohai anbura tudjuk bizonyítani, akkor kellő indokunk lesz a lázadásra, és az egész Uchiha klán egy emberként fog mögöttünk állni. Nyoma sem lesz tétovázásnak.

- Mégis...nem lehetne valaki más? – kérdezte Fugaku.

- Nem! Egy ártatlan kis gyerek kell, akit nem tudnak azzal megvádolni, hogy támadólag lépett fel. A klánt vezető családok közül egyedül neked van ilyen korú gyermeked.

A férfi lehajtott fejjel bámult maga elé percekig, majd megszólalt.

- Ám legyen! A klán érdekében bármit hajlandó vagyok feláldozni!

Ekkor Itachi kezei ökölbe szorultak s hangtalanul formálta a szavakat…

„Szegény bolond kisöcsém!”

A szoba hirtelen kiürült, a nap is lement, sötétség borult a szobában tartózkodó két alakra.

- De apám…

- Ne! Ne szólj egy szót se! A klán bizalma feléd már így is megingott. Ha ezt megteszed az egész klánt megmented! Esélyt adsz a felemelkedésre, és többé nem kérdőjelezi meg senki a lojalitásod! Fiam, ez nem kérés volt, hanem parancs…Öld meg az öcsédet és intézd úgy, hogy az anbura terelődjön a gyanú!

Sasukenek ideje sem volt felocsúdni a döbbenetből, már egy új helyszínen találta magát. Tíz évvel fiatalabb önmagát látta az erdőben.

Emlékezett arra a napra…

Itachi mindig nagyon elfoglalt volt, de most mégis egy egész napos edzést ígért neki.

A kis Uchiha lába alól hirtelen eltűnt a talaj. Hangos puffanással ért földet, majd felcsendült Itachi lágy megnyugtató nevetése.

- Nem vagy valami körültekintő kis öcsém!

- Ez nem ér! Orvul támadtál, nem volt időm felkészülni! – nyafogott Sasuke.

- Hát akkor rajta! Készülj fel…- mosolygott öccse hirtelen felvett harci pózán.

Az idősebbik fiú hirtelen eltűnt, majd a következő pillanatban a kicsi felé két kunai száguldott. Esélye sem volt kivédeni őket, ennek eredményeként rövidesen a fához tűzve lógott, mint törülköző a fogason.

- Igen! Ezúttal már tényleg sokkal jobban ment!- nevetett Itachi.

„Szegény kisöcsém” – mart szívébe az érzés.

- Ez az egész a te hibád, mert sosem érsz rá, hogy segíts az edzésben! – duzzogott keresztbe tett karral a fán csüngve a kicsi.

- Igazad van!

Ez a kijelentés annyira meglepte a kisebbik Uchihát, hogy azt se vette észre, mikor pólója elszakadt és zuhanni kezdett lefelé. Mikorra feleszmélt a föld már vészesen közelített, késő volt bármiféle próbálkozást tenni a becsapódás elkerülésére. Azonban a következő pillanatban testvére karjaiban landolt. Szíve vadul kalapált. Félve kinyitotta szemét, s felnézve bátyja aggódó tekintetét látta maga előtt.

„Nem leszek képes megtenni”- gondolta Itachi.

- Nah jól van! Azt hiszem, kellőképpen bemelegedtél - heccelte vörösödő öccsét.

- Jobb lesz, ha nekikezdünk az edzésnek. Ma kapsz egy küldetést. A feladatod az lesz, hogy térkép alapján megtalálj, és visszaszerezz egy fontos dolgot.

Sasuke egy órával később már rendkívül izgatott volt.

- Mindjárt odaérünk! És meg fogom szerezni a kincset... De mi is az pontosan?

- Majd megtudod, ha odaérünk – hárította a kérdést.

„Egyre közelebb érünk az anbu gyakorló-területéhez...”- szorult össze az idősebbik fiú gyomra.

- Itt is vagyunk! Vajon hol lehet? Ott!! Biztosan abban a faházban lesz! - szaladt előre lelkendezve a kisfiú.

Az épületbe lépve egy elhagyatott kis szobában találta magát. Nem látott sokat a félhomályban, de mintha lett volna ott valaki. Sőt hangokat is hallott.

- Miért pont én? Miért egyedül nekem nincs családom? Miért utál engem mindenki??- hangzott egy könnyekbe fúló motyogás.

Ekkor egy szőke hajú kisfiút pillantott meg. A két fiú döbbenten nézett egymásra. Egyikük sem számított társaságra.

„Be KELL mennem… és meg KELL tennem… Ez a parancs!”- markolt rá tőrére Itachi, majd elindult a faház felé. Ekkor azonban kivágódott az ajtó és egy szőke fiúcska rohant el mellette.

A szobába lépve Sasuke mosolya fogadta.

- Megvan a kincs!

- Igen? És mi lenne az?- kérdezte meglepetten öccsétől, hisz nem is rejtett el semmiféle kincset.

- Te! - mosolyogta a fiú. - Te vagy az a fontos dolog! Örülök, hogy én nem vagyok egyedül, mint az a fiú. És hogy te vagy a bátyám! Te vagy a kincs, ugye bátyó? Ez a jó megoldás, ugye?? - nézett lelkesen testvérére.

Az idősebb fiú mozdulni sem bírt, kezéből kiesett a penge és nesztelenül ért földet.

- Igen! Igazad van... Jól megoldottad a küldetést bolond kisöcsém! - mondta, de gondolatai már tovább repültek.

„Ha én nem, megteszi más... Ezt nem fogom hagyni!”

- Ne haragudj Sasuke, de kénytelen leszel egyedül haza menni. Nekem sürgősen be kell mennem Konohába!

A következő pillanatban Sasuke egy félhomályos teremben találta magát.

- Értem! Tehát lázadásra készülnek. Helyesen döntöttél, mégis meglep, hogy így tettél. Mi áll az elhatározásod mögött? Mit kérsz? - kérdezte gyanakodva Danzou.

- Azt akarom, ígérd meg, hogy az öcsémnek nem esik bántódása, és továbbra is Konohában élhet. Továbbá senki sem szerezhet tudomást az Uchihák puccskísérletéről.

- Hm! Tehát az öcséd életét és a klánod becsületét kéred! Ám legyen, de neked kell megtenned!

A genjutsu újfent átalakult, ismét régi otthonukban voltak.

Sasuke gyermekkori önmagát látta szülei holtteste mellett zokogva.

Bátyja épp távozni készült! És ekkor elhangzottak az átkozott utolsó szavak:

- Bolond kis öcsém! Ha meg akarsz ölni, utálj, gyűlölj engem. És maradj életben bármi áron!

Hirtelen újra az erdőben állt, bátyjával szemben. Már képes volt mozogni, csak épp nem akart.

Eddig ismeretlen nyugalmat érzett szívében. A világ, ami tíz évvel ezelőtt kibillent a helyéről, most visszazökkent a rendes kerékvágásba. Újra mindennek értelme lett.

- Térj vissza Konohába! - mondta Itachi. - Ott a helyed, hogy folytasd, amit elkezdtem kis öcsém. Hogy megvédd Konohát az ellenségeitől.

Védd meg Konohát! - viszhangzottak fülében bátyja szavai.

Sasuke nem tudta, hogy ez vajon még a genjutsu hatása-e, vagy sem, de helyesnek érezte. Keze már nyúlt is a fejpánt után, amit Naruto hagyott nála. Újra konohai ninjának érezte magát, mintha el sem hagyta volna a falut.

- Honnan van az a fejpánt? - kérdezte Itachi meglepődve

- Miért kérded?

- Ezt a fejpántot keresi az Akatsuki!

- Miért kéne nekik Naruto fejpántja?

- Nem, nekik a negyedik Hokage fejpántja kell és hidd el, bármi áron megszerzik.

- De hisz akkor...Naruto veszélyben van!

És ebben a pillanatban Sasuke elrohant, hátrahagyva eddigi életét, a bosszút és Karint. S rohant vissza a múltjába, Konohába, Narutohoz... - és érdekes módon a mindeddig benne dúló feszültségnek ekkorra már nyoma sem volt.

<---Előző     Vélemények     Következő--->