Naruto öltözködés közben próbált visszaemlékezni az éjszakára. Nem ez volt az első alkalom, hogy Sasukeval álmodott. Mióta megtanulta mi az a szerelmeskedés, és hogy azért hívják így, mert azzal a legélvezetesebb, akit a legjobban szeretsz, azóta mindig az Uchihával képzelte el.

Amint megreggeliztek, rögtön elkezdték átkutatni a közeli erdőt. Szerencséjükre nem kellett sokáig keresgélniük, ugyanis dél körül Pakkun tűnt fel.

- Szia Pakkun, mit tudsz Kakashiról?

- Épp tőle hozok híreket! Pár napja az eltűnések ügyében kezdtünk itt kutatni! A nyomok egy barlanghoz vezettek, de csapda volt. Ez a falu Kakashi felügyeletére lett bízva, így ha probléma volt, mindig személyesen oldotta meg. Most is azonnal átkutattuk az erdőt, amint ideértünk, bár már ránk sötétedett. Ezt használták ki és elfogták, én is csak alig tudtam meglépni, hogy segítséget hívjak. Gyertek, megmutatom, hol van a rejtekhelyük!

Jó két óráig haladtak az erdő mélye felé. Gyönyörű, égig érő platánok között haladtak. Sakura tekintete el-elkalandozott a gyönyörű tájon.

- Megjöttünk! Ott van a barlang bejárata. Legyetek óvatosak, van bent egy maszkos fickó, és a társai is még itt lehetnek. Én most rohanok Konohába, értesítem a Hokagét!

Ez idő alatt a barlang mélyén…

A maszkos fickó türelmetlenül járkált fel-alá a barlangban.

"Nincs nála, pedig biztos voltam benne, hogy végre megszerzem. Ki másnál lehetne még? Azt gondoltam, hogy a negyedik rábízza majd, de nincs a testén a pecsét jellegzetes nyoma." Ekkor tekintete a kikötözött félmeztelen férfira tévedt. Lassan végigmérte régi társa izmos testét. Régen is vonzódott Kakashihoz, mindig olyan rejtélyes, olyan határozott volt, és ezüst haja csak még különlegesebbé tette. Emlékszik mindig megcsillant rajta a nap sugara és a szivárvány minden színét szórta szét. Tökéletes felsőteste látványát csupán néhány korábbi sebhely árnyékolta be. De ezek is csak még férfiasabbá tették.

- Ébresztő!

- He...hm..hol vagyok? - kérdezte zavarodottan Kakashi

Érezte a kezeit és lábait körülvevő béklyót. Félmeztelenre volt vetkőztetve, de nem tudta miért. Szemei lassan kezdtek hozzászokni a barlang félhomályához. A helyiségben csak egy sziluett rajzolódott ki, de az arcát ennek se látta, csak a maszkot, mely arcát fedte.

- Kinél van a negyedik titkos jutsuja? - tette fel a célirányos kérdést a férfi.

Kakashi ledöbbent a hallottaktól.

"Honnan tudhatja? Hisz a negyedik titkos jutsujáról csak mi hárman tudtunk.

Minato, Én és…Obito...”

Sasuke reggel korán ébredt és megszokott módon hajnali edzésre indult. Szerette az erdőt ilyenkor kora reggel. A levegő friss volt, az erdőben még nem száradt fel az éjszakai harmat a fák leveléről, még a fű is nedves szőnyegként terült elé. A virágok sem bontottak még szirmot, az egész táj aludt, mintha megállt volna az idő. Sasuke ilyenkor pont így érezte magát, mintha még mindig ugyanaz az ember lenne, aki Konohában volt. Ezeken a napokon nehezére esett a bosszúra gondolni, mikor sosem volt boldog életének illúziója furakodott gondolataiba, és persze Ő...

Edzés után fáradtan ért haza, de Karin már várta. Sasuke mindig rideg volt vele, de a konohaiakkal való összecsapás óta még inkább bezárkózott. Szinte hozzá sem szólt, és persze hozzá sem ért…

Elhatározta, hogy megpróbál ezúttal ő kezdeményezni, hátha fel tudja kelteni a fiú figyelmét, és végre megnyílik felé.

Mikorra Sasuke kilépett a fürdőből, Karin már előkészítette a „10 órai csábítást”. Csupán egy vékony hálóinget viselt, ami nem sok teret hagyott a képzeletnek. Az Uchiha meglepődött, de teste ösztönösen reagált a látványra. Karin próbálta megcsókolni, de ő hárította közeledését. A lány azonban elé térdelt, kioldotta törölközőjét, és szájával hevesen kényeztetni kezdte. Sasuke feszült volt a reggeli edzés miatt, pontosabban mióta Narutoval találkozott folyamatosan feszült volt. Azonban figyelme most másra terelődött. Tudta, hogy erre van szüksége. Néhány perc után, azonban elkezdte unni a dolgot, nem érzett nagy lelkesedést, de ösztönei vezérelték. Felkapta a lányt, és a hasára fordította, letépve fehérneműit gyorsan és fájdalmasan hatolt belé. Durva mozdulatokkal haladt a testi kielégülés felé. Karin minden lökésnél megbánta, hogy felkínálkozott. Sasuke mozdulatai fájdalmat okoztak neki, nyoma sem volt romantikának, sem meghittségnek, amire úgy vágyott a fiútól. Csak erőszakot érzett, de nem panaszkodhatott, hisz ő akarta. Az Uchiha megmarkolta a nő derekát és mélyen húzta magára, három-négy mozdulat és megszűnt a fájdalom. A fiú végül a lány ajkai között jutott el addig a pontig, amitől oly sokat remélt, s ami végül nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Egy kicsivel sem enyhült feszültsége, és ez még bosszantóbb volt.

Dolga végeztével Sasuke felöltözött és a konyhába ment. Az asztalon találta a postát és köztük egy címzés nélküli borítékot. A levélben csak ennyi állt.

" Ha meg akarod tudni, hogy mi történt akkor éjjel, gyere a Világítótoronyhoz ma éjfélkor. Itachi"

<---Előző     Vélemények     Következő--->