Vacogó fogak élesen csikorogtak, miközben a remegő ujjak megpróbálták a kopott kulcsot negyedszeri próbálkozásra bevezetni a helyére, és azt elfordítani a zárban. A szőke, átfagyott fiú egy hangos 'heh'-et hallatott, amint a kulcs végigkattogott a zárban lévő fogakon. Kissé megemelve a bal kezéből lassan kicsúszó papírzacskót, belökte a bejárati ajtót, és kivéve a kulcsot, azt a zár belső felébe csúsztatta.

- Megjöttem. – kiáltotta el magát a fiú, és letéve maga mellé a zacskót, az ajtó mellé tett műanyag szőnyegen megállt, és levette bakancsát.

Halkan felhorkantott, amint a sapkáján lévő hó olvadni kezdett, és zoknis lábára esett egy kisebb darab. Megfogva a sárgás-barnás kötött ruhadarabot azt a cipőszekrényre tette; kabátját óvatosan levéve és kezébe véve, lehajolt a zacskóért és elindult a nappali felé.

Meglepődve húzta fel szemöldökét, amint meghallotta az elzáródó csap hangját. Halkan felhorkantva letette az asztalra a zacskót, és kabátját az egyik szék háttámlájára akasztotta. Odasétálva a fürdő ajtajához, kezét már épp kopogásra emelte, de a fa felület eltűnt előle; tüdejébe nehézkés, párával teli levegő futott be. Pupillái összehúzódva néztek, az épp csukott szemmel a haját dörzsölő alakra, amely lassan elindult felé.

- Kyuu… - csúszott ki ajkai közül a név, és mint egy megilletődött iskolás kislány, úgy fordult sarkon, és csapta be maga után szobája ajtaját. Nekidőlve a kemény felületnek, két kezével két oldalt kapaszkodott bele, majd lassan lecsúszott a felületen. Akár mennyire próbálta összecsukni szemeit, valahogy agyából nem tudta kizárni bátyjáról az előbb látott képeket; félmeztelen, még helyenként vízcsepp lefolyásokkal tarkított felsőtest; homlokhoz tapadt hajtincsek…

Elege van ebből az egészből, ami már lassan két hónapja megy; nyögött fel magában keservesen. Először csak apróságokat kezdett el megfigyelni; miket csinál a másik, mik a szokásai. Végre beszélgettek is a szokásos 'mi volt ma' helyett. Végre elmondhatták azt magukról, hogy testvérek még akkor is ha Kyuubi a napok nagy részét a szobájában töltötte az év végijét eldöntő munkája miatt.

Ez először nem zavarta Narutot; egy idő után aztán mégis 'idegesíteni' kezdte a dolog, és húzva-vonva a dolgot, de bekéredzkedett az idősebbik szobájába, aminek az lett a vége, hogy unalmában, vagy elaludt a másik ágyán, vagy addig idegesítette a másikat, hogy az már szó szerint kirugdosta a hálóból.

Nagyot nyelve próbálta kontrolálni légzését; lassan felállva megropogtatta nyakát, majd felsóhajtott. Majdnem két hónap alatt, mégis hogy lehetséges, hogy valakit ennyire máshogy lásson? Lehet, hogy csak az a tudat zavarta meg gondolkodását, hogy a másik szereti?

Szeretet….

Ajkába harapva sétált halkan zümmögő laptopjához, és megnyomva a bekapcsoló gombot a készülék újra életre kelt; beütve a jelszót, becsukta a pár ablakot, amit nyitva hagyott, majd elindítva a zenelejátszót elővette válltáskáját, és kipakolt belőle a pár jegyzetfüzetet, amit még benne hagyott.

Hogy lehetséges, hogy ennyire könnyen megtudna valakit így szeretni? Az istenszerelméért a bátyjáról van szó! Kezében táskájával és füzeteivel a plafonra nézett összehúzott szemekkel; esküdni merne, hogy ott fent valami olyan party van, amitől az öreg nem képes a szálakat rendesen mozgatni.

Az üres táskával a ruhásszekrénye felé indulva, kiválasztott egy pólót és kapucnis pulcsit; a nadrágja jó lesz holnapra is. Lehajolva és kihúzva egy fiókot, kivett egy boxert és egy összefordított zokni párt. Az ágyához fordulva felrántotta a takarót és kivette az összegyűrt pólót és rövidnadrágot amit pizsomának használ.

Egy pillanatra megállt keze, majd folytatva a pakolást becsatolta a táskát, és azt letette az ágy mellé, majd szétterülve a puha felületen kémlelete újra a plafont. Lehetséges, hogy kezdi megszeretni Kyuubit? És nem szimpla testvéri szeretettel?

Összehúzva szemöldökeit, megrázta fejét. Nem, az nem lehet!

De miért is ne? Végül is, mi szól Kyuubi ellen? Eddig mindig mindenben, amiben csak tudott, segített neki; igaz, hogy megvoltak a módszerei, de segítette. És… a gondolatra fel kellett horkantania, és egy nagyot nyelnie; azért annyira nem néz ki rosszul. Sőt…

Egy halk kopogás volt az ami kirántotta a gondolatvonatból; a gépéhez sétálva lehalkította a zenét, és az ajtóhoz lépve, azt résnyire nyitotta.

- Végre. – morogta az ideges hang, és belökte a már felöltözött Kyuubi az ajtót. Vöröses-barnás szemek érdeklődve néztek körbe a szobában, majd kék értetlenekre koncentráltak. – Szedd össze a szennyest, és tedd be a helyére. És egy szellőztetés sem árt. Még van negyed óránk indulásig, addigra legyél kész. – és ezzel el is tűnt a másik.

Naruto csak értetlenkedve figyelt bátyja után; halkan felcöccenve kezdete el összeszedni a szanaszét szórt ruháit. A mai napra eleget gondolkozott; szépen összepakol, szellőztet egyet; az este többi részét megpróbálja nyugodtan tölteni az Uchiháknál.

---

Kyuubi visszasétálva szobájába, félig nyitva hagyta az ajtaját; az ablakához sétálva becsukta azt, s leülve gépe elé, megnyitva Itachival folytatott beszélgető ablakát, és megírta neki, hogy hamarosan indulnak. Elküldve az üzenetet, minden futó programból kilépett, és leállította a gépet. Egy pillanatig még nézte a fekete képernyőt, majd megköszörülve torkát felvette táskáját és kilépve szobájából behúzta maga után az ajtót.

Letéve a hátizsákot az asztal mellé, belépett a fürdőbe, hogy még kissé nedves haját megszáríthassa. A tükör előtt haját szárítva szemei akaratlanul Naruto csukott ajtaja felé tekingettek; az a nézés ahogy a másik pár perce nézett végig rajta... Mintha kék szemek valami olyanon néztek volna végig, amin nem kellett volna. És az a kis pirosodás azon a kerek arcon; halkan kuncogva húzta végig bal kezét haján, csak hogy keressen olyan helyeket ahol még nem szárazaz.

Néha már komolyan kezdi azt hinni, hogy a másik valamit érez iránta. Eléggé nem nehéz észre venni, azt a nagy figyelmet, amit mostanában öccse szentel neki. Leállítva a hajszárítót, azt eltette helyére és kisétált a fürdőből. Persze mikre gondol, hogy Naruto kezd bele esni? Ch…

- Oi, öcsi kész vagy? – ordította a másiknak, miközben telefonjára nézett. Pénztárcáját elvéve az asztalról, azt a zsebébe csúsztatta.

- Mindjárt. – jött vissza a válasz, amit egy hangos ablakcsapódás követett. Pár pillanat múlva Naruto válltáskájával együtt lépett ki szobájából.

- Minden meg van? – jött Kyuubi kérdése az ajtó mellől, miközben nyaka köré tekerte a hosszú tincsét, majd azt egy vöröses sállal megkoronázta.

- Jahm. – hümmögte halkan Naruto, s az asztalra tett papírzacskót óvatosan megfogta, majd a táskája zipzárját széthúzva, azt a ruhák közé tette. Bátyja mellé sétálva ledobta táskáját, melyből hangos csörömpölés hallatszott ki.

- Hé hé hé! Szerinted játszásiból fizettem ki két üveg Ruinart Exclusive-ért(1) egy kisebb vagyont?- nézett összehúzott szemekkel a vörös hajú öccsére, ki időközben lehajolt táskájához, és a nyitott zipzáron keresztül megvizsgálta, hogy minden rendben van-e az üvegekkel; mindent még egyben találva, hangosan felsóhajtva állt fel, és nézett vissza bátyjára.

- Legközelebb, akkor majd Te mész el érte, és Te fogod cipelni, mit szólsz hozzá? – és idegesen felhúzva orrát visszasietett a nappaliba, hogy ott felvegye enyhén vizes kabátját.

- Szóhoz se jutok. – morogta vissza Kyuubi.

Végre elindulva otthonról, az idősebbik Uzumaki kétszer leellenőrizte a zárat, hogy tényleg bezárta-e; ilyenkor szilveszterkor mindenre képesek az emberek. Lesietve a lépcsőn, belenyúlt zsebébe, és a már kint álló öccse példáját követve, szintén rágyújtott.

Kifújva a füstöt lassan nézett körbe a zsivajos utcán; még igaz, hogy jó pár óra vissza volt szilveszterig, de ez senkit sem érdekelt. Kyuubi öccsére nézve biccentett fejével, és lassan elindultak a villamos megállóhoz; szerencsére ilyenkor mindig indítottak pót villamos és metrójáratokat, így nem volt semmiféle fenn akadás, és a közlekedés is néha jobb volt, mint egy zsúfoltabb pénteki napon.

Kisétálva a Columbus Av - W 89 St. megállóhoz elnyomták csikkjeiket a menetrend táblája alatt lévő kuka oldalán, és a maradványt beledobva a narancssága szemétgyűjtőbe, már szállhattak is fel a villamosra. A konfettivel teleszórt padló, és a jó pár bohóc sapka, és trombitával felszerelkezett ember mellett elhaladva, végre sikerült a kocsi végében megállniuk. Beszélni nem igazán tudtak miről; az igazat megvallva kedvük sem volt átkiabálni a hangzavaron, még akkor se ha ott álltak egymás mellett.

Naruto zavartan nézett a nagydarab emberre, ki feltuszkolva magát a villamosra megállt mellette, és elvárta tőle, hogy beljebb menjen; Kyuubihoz fordult , ki a másik oldalon lévő lépcső korlátjának támaszkodott. Vöröses-barnás szemek érdeklődve figyelték, de amint észrevették, hogy mi a gond, tulajdonosuk levette hátáról a táskáját, és azt a mellette lévő ablakperemre tette, így jobban neki préselődve a korlátnak, és nagyobb helyet adva öccsének, hogy az arrébb tudjon állni.

Naruto orra alatt morogva levette válláról táskáját, és bátyjáé mellé téve a ablakperemnek dőlve, elfordította fejét, és úgy nézett át a mögöttük lévő szerelvénybe. Karácsony előtt pár nappal, hogy utoljára találkozott a két Uchihával; még Sasukéval se találkozott olyan sokat. mert sikerült pont úgy felvenni a vizsgájukat hogy elkerüljék egymást. Nem mintha sokat várna; sőt nem vár semmit, csak így vizsgaidőszakok után, szinte már elkapta az 'Uchiha hiány'.

Erősen belekapaszkodva a párkánynál lévő kapaszkodóba, támasztotta ki magát lábával, míg a szerelvény megállt; oldalra nézve bátyjára pillantott, ki kifelé nézett a nyüzsgő utcára. Halkan felsóhajtva Naruto még egy pillanatig Kyuubit figyelte, majd amint látta hogy a másik ráfordítja szemeit, tekintetét elfordította. Még mindig nem tudja, hogy mit érezzen bátyja iránt, de egy biztos; nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valami legyen köztük. Már csak egy ici, de mégse olyan 'pici' dolog van ami zavarja; az hogy testvérek.

Kyuubi ,amint megérezte magán a másik tekintetét, öccse felé fordult ,de az természetesen gyorsan elfordult. Kezdi kicsit idegesíteni ez az egész… 'játszadozás'? Nem érti, hogy mi van mostanában öccsével, de valami megváltozott mióta bevallotta neki érzéseit.

Kinézve újra az ablakon szeme szinte ide-oda járva figyelte az utcán sétáló embereket; mindenki a környéken rendezésre kerülő koncertek színhelyei felé sietett. Ilyenkor a paparazzik telefonja szinte a fülükhöz fagy, annyit futkosnak föl alá, amint megkapva egy fülest, hogy merre láttak egy star-t, már futnak is a megadott cím felé.

Szinte már elmosolyodva húzódott a vörös hajú szája felfelé; már látja maga előtt, ahogy Naruto egy hosszú nap után, beesik lakásuk ajtaján és ezzel majdnem összetörve a méregdrága fényképezőt és a hozzájáró lencse-szettet. De ő szívesen segítene a másiknak lenyugodni és ellazu-

Kissé felhorkantva egyenesedett ki, és idegesen körbenézett, remélve hogy az előbbi gondolatokat csak ő hallotta a fejében, és senki más nem tud piszkos fantáziájáról.

- Kyuubi. – hallatszott Naruto hangja, ki már visszavéve táskáját vállára lépett közelebb a már szabadon hagyott ajtóhoz a másik oldalon.

Az idősebb lágyan bólintva jelezte, hogy figyelt; lassan lefékezve a szerelvény megállt, majd az ajtók hangosan kicsapódva, engedték lezuhogni az embertömeget.

Leszállva ökleiket ajkaikhoz emelték, amint a hideg megcsapta őket; az a szokásos jelenet játszódott le, mikor az ember télen a meleg, tömött buszról leszállva kilép a hidegbe, és a legszívesebben visszaszállna a szagos bagázsba, csakhogy melegben legyen.

Megvárva, hogy a villamos elmenjen, áthaladtak az út másik oldalára, ahol már Itachi várta őket. Kezet fogva és egymást köszöntve, elindultak az Uchiha fivérek lakása felé. Kerülgetve az embertömeg, egy-egy újabb rákpálca elfüstölgött a levegőbe, a két Uzumaki kezéből. A párperces séta alatt, csak pár szó esett meg hármójuk között, de az is inkább csak az iskolával és a vizsgákkal volt kapcsolatos.

Felsétálva az épületbe vezető lépcsőkön, majd egy pármásodperces liftút után már, a vöröses-cseresznye színű ajtóval néztek szembe. Kizipzárazva kabátjukat és lesöpörve magukról a havat, beléptek a melegen fűtött lakásba.

- Megjöttünk. – szólalt meg Itachi, jelezve öccsének, hogy megérkeztek.

Levéve cipőiket, majd azokat a gumis szőnyegre téve, kabátjaikat felakasztották a fogasokra, sálaikkal együtt. Itachi előre menve a konyhába, köszöntötte öccsét, míg a két Uzumaki a nappaliban foglalt helyet. A helyiség finom fahéj és frissen kisült ételek illatában úszott. Az erkélyre vezető ajtó és ablak mellett állt az Itachinál kicsit magasabb, feldíszített fenyő; jó pár tűlevél már parkettát díszítette, de a növény még mindig dúsan zöldellett a sok dísz és villogó fénysor alatt.

Naruto kizipzárazva a nála lévő táskát, kivette az egyik drága üveg italt; megfogva a palacknyakát azt kivette a papírcsomagolásból, és letörölgette a hőmérsékletváltozás, miatt bepárásodott üveget. Amint szinte már megérezte, hogy a két Uchiha mindjárt az ő társaságukba lép, gyorsan visszaejtette csomagolásába az ajándékot.

- Mondtam már, hogy vigyázz rá. – morogta oda neki Kyuubi, miközben mind a ketten felálltak, hogy kezet fogjanak Sasukéval.

Naruto csak morogva figurázta ki bátyját; letéve maga mellé a táskát lépett előre, hogy kezet foghasson az Uchihával.

- Mire kellene vigyáznod, dobe? – Sasuke száját szokásos idegesítő vigyorára húzta.

- Teme. – jött válaszul a 'kedves' megszólítás; amint kezet fogtak Naruto hátranyúlt a táskájáért, és abból kivéve a papírzacskót kihúzott belőle egy üveget, amit bátyjának adott, majd magához véve a másikat a táskát a földre ejtette.

- Melyik kínainál vettétek ti ezt? – szólalt meg szinte meghökkenve Itachi.

- Ch. Rendes Uchiha, rendes tőled. – húzta el száját Kyuubi, miközben az idősebbik Uchihának átnyújtotta az üveget.- Boldog kései karácsonyt.

Naruto követve testvére példáját, szintén átadott egy üveggel az igen drága italból, a még mindig felhúzott szemöldökkel rá bámuló Sasukénak. A két sötéthajú, szinte már idegesen nézett egymásra, miközben, mint egy kisbabát olyan féltéssel tartották kezükben az üvegeket.

- 'tachi… mi nem-

- Khm… - köszörülte meg torkát az idősebbik Uchiha amint öccse kétségbeesett tekintetéről a két Uzumaki felé fordította fejét. – Köszönjük a megtisztelő ajándékot, de ezt nem fogadhatjuk el… főleg, hogy megbeszéltük, hogy nem veszünk most egymásnak semmit.. és mi nem igazán számítottunk arra, hogy-

- Elég legyen már Uchiha. – vágott közbe az idősebbik Uzumaki. – Nekünk elég az ha ingyen kaját teszel elénk… meg persze a bort is megkóstolnánk.

A szobát halk kuncogások telítették meg, amint Naruto hasa hangosan megkordult. Itachi a fejét csóválva indult el a konyha felé és a többiek lassan követték. Sasuke a hifihez sétálva betett egy válogatás zenét; semmi kedve nem volt egy helyi rádiócsatornára tekernie, ahol a stáb már félrészegen trombitálna bele a mikrofonokba, vagy idegesítő karácsonyi dalokat játszanának.

A konyha felé sétálva Sasuke inkább kivette Naruto kezéből a tányérokat, és szétpakolta őket; pillanatok múlva újra megjelent a szőke, de most evőeszközökkel a kezében. Lassan szétosztva a tányérok körül az étkező szettet, hátralépve vizsgálta munkáját. Ajkába harapva nézte, hogy mindent a megfelelő helyre tette; kék szemek egy pillanatra a konyha felé néztek, honnan hangos nevetések, és beszélgetés zajai szűrődtek ki.

- Mi történt? – jött a hirtelen kérdés Sasukétól, ki épp az egyik üveges szekrényből vett ki 4 kecses, és gazdagon díszített poharat a borhoz.

- Miből veszed, hogy történt volna akármi is? - kérdezte érdeklődve Naruto, s közben karjait összefonta mellkasán.

- Szokatlanul csendes vagy. Már kezdem hiányolni a nyafogásaid. – vigyorodott el megint az Uchiha. Miután csak egy halk pufogást kapott, hangosan felsóhajtva az asztalhoz lépett, és az ott lévő törlőronggyal óvatosan elkezdte kitörölgetni a poharakat. – Ne mond azt, hogy ezalatt a jó pár hét alatt semmi nem történt.

Nagyot nyelve emelte le kezeit mellkasáról Naruto; jobb kezét felemelve, tarkóját kezdte el masszírozni. – Ne nézz hülyének, de… hiányzik néha. – köszörülte meg újra torkát a fiú. – Úgy értem… tudod, hogy mennyit tanultak mostanában a vizsgák miatt… és valahogy hiányzik, hogy mindig ott legyen. – fújta ki magából a levegőt a fiú; szemével Sasuke minden egyes mozdulatát figyelte.

- Nem ez volt mindig a bajod? Hogy ott van, ahol nem kellene? – kérdezett vissza az Uchiha, miután várt egy kicsit hátha akar még mondani valamit a másik.

- Tudom. Csak most… uh.. hogy mondjam…

- És ezt mondtad neki?

- Dehogy! – tárta szét karjait Naruto. – Annyira még nem ment el az eszem.

- Hn. Volt ami eltudott menni valaha is? – kuncogott halkan Sasuke. Befejezve a törölgetést, a használt rongyot kezében összegyúrva egy galacsinná kezdte el azt dobálgatni. – És csak ennyi lenne? – száját elhúzta, amint a következő pillanatban a nedves papíranyag kiesett kezéből, le a földre.

- Pe-persze. Mért, mit gondoltál, mi más történt volna? – kérdezte idegesen a szőke.

- Hát. – kezdte Sasuke felegyenesedve. – Két srác, egy lakásban, tök egyedül… részletezzem még? – húzta ajkait egy újabb széles vigyorra.

- Ch. – cöccent fel idegesen Naruto; megköszörülve torkát próbálta visszatartani azt a piroslást, amit érzett lassan szétterülni arcán. Már csak belegondolni is abba, amit az Uchiha próbált burkoltan üzenni. – Semmi… semmi ilyenre ne gondolj.

- Akkor milyenre? – és az az idegesítő vigyor, még mindig ott húzódott arcán.

- Mi van veled, hogy ennyit vigyorogsz? Kezdesz kicsit ijesztő lenni.

Válasz kép csak egy halk cöccenést kapott. Pár pillanat múlva Itachiék megjelentek a gázról épp, hogy levett ételekkel; Sasuke elsietett a konyhába pár alátétért, míg Naruto az asztalon próbált meg egy kis helyet teremteni, ahova majd az ételetek tudják pakolni.

Feltálalva mindent, végre az egyik drága üveg is hangos pukkanás közepette ki lett nyitva, hogy a négyes érdeklődő ízlelőbimbói megkóstolják, a már annyira reklámozott nedűt. Az első pár falat után, melyet jó pár korttyal öblítettek le, gyorsan beindult a beszélgetés; egymást kérdezgették a vizsgákkal kapcsolatban; hogy jövőre kinek mi a célja, és hogy a két fiatalabbik, milyen szakokat fog felvenni. A beszélgetés közbe csak úgy repült az idő, és már azon kapták magukat, hogy a tavaszi rövid kis szünetüket beszélik ki.

- Szóval Uchihák… merre lesz a menet? – kérdezte hangját felemelve Kyuubi, majd villájával a tányérján lévő utolsó szem zöldborsót kezdte el üldözni.

A két Uchiha egy pillanatra elhalkult, majd egymásra néztek. Eddig minden tavaszi szünetet együtt töltöttek az Uzumakikkal, de most ennek sajnos egy időre vége szakad.

- Úgy terveztük Sasukéval, hogy visszamegyünk Konohába. – kezdte Itachi; gyomra szinte összeszűkült, ahogy Naruto arcára nézett. A szőke fiú villáját és kését tányérjába helyezve meredt maga elé.

- Ez...ez remek… úgy értem.. – szólalt fel hirtelen Kyuubi, megtörve a kínos csendet. – Már 3 éve nem voltatok otthon? Most már ideje volt… - mondandóját befejezve kissé megköszörülte torkát; szeme sarkából öccsét figyelte. Konohát megemlíteni szinte tabu volt, ha Naruto is a társaságban tartózkodott.

- Mi lenne ha… - szólalt meg hirtelen Sasuke; Itachi összehúzott szemekkel nézett öccsére, ki csak egy halk hn-t hallatott. – Mi lenne ha, ti is velünk jönnétek?

Itachi összehúzódott pupillákkal nézett értetlenül öccsére. - Sasuke-

- Persze

Három elkerekedett szempár nézett a lassan elmosolyodó szőkére; nem az a vidám mosoly volt amit megszoktak tőle; inkább azaz átlagos leplező mosolya amit mindenkinek mutatott, mikor rossz kedve volt… de attól még egy mosoly volt.

- Persze, hogy benne vagyunk. Nehogy már nélkülünk merészeljetek elmenni tavaszi szünetre. – húzta szélesre száját már arra a megszokott 'vidám' mosolyára. – Milyen 'remek' ötlet… - jegyezte meg halkan magának iróniával jól átáztatva szavait. Szemeit a következő pislantásánál szorosabban zárta össze, mint szokásos; feje egyre jobban hasogatta, amint csak apró emlékfoszlányok átszaladtak agyán; a vakuk hangos kattogása… riporterek hadart kérdései szüleik haláláról, amit ők maguk is a sajtóból tudtak meg…

Itachi látva, ahogy a fiatalabbik Uzumaki lassan elmélyed gondolataiba, valami gyors megoldást keresett; felkelve helyéről a konyhába sietett és pillanatok múlva négy nagy pohár hideg pudinggal tért vissza; igaz hogy az édességet későbbre tervezte, de ezzel talán ha nem is Narutot, de a hasát fel lehet vidítani; és egy tele hasas Naruto, általában boldog Naruto.

---

Mikor már az utcáról egyre hangosabb éljenzések szűrődtek be, és már mindegyik fiú torka egyre szomjasabb lett az utolsó üveg borra, mindegyikük melegen felöltözve kezükben poharakkal és vastag párnákkal indultak kifelé a házból. Egy jó dolog járt még azzal, ha valaki a ház gondnoka; egyedül neki van kulcsa a tetőre vezető háromzáras ajtóhoz.

Egy ideig vacakoltak a zárral, de végül sikerült kinyitniuk az ajtót; az elöregedett fém hangosan kattogva tárult ki a fiúk előtt. Hirtelen megcsapta őket a kint lévő hideg, de valahogy most nem volt annyira csípős, mint az éjszaka folyamán; inkább csak hideg volt… és ennyi.

Itachi mutatva az utat, elvezette a fiúkat egy nagyobb fülkeszerűséghez, aminek három fala volt, így ha beálltak a tető alá akkor tökéletesen kilátásuk volt az égboltra.

Mikor először költöztek ide, és kapta meg a kulcsokat Itachi, akkor találta ezt a kis bunkert; az egyik már rég elhunyt idős nénitől megtudta, hogy a tömbben lakó pár tini készítette, de mindenki rosszallóan vette a dolgot, hisz akármikor történhetett volna a gyerekekkel valami fent a magasban. Ekkor vezette be Itachi a három záras ajtót, és azóta, ha szép estéjük volt, Sasukéval kiültek és élvezték az éjszakát.

Körbeülve egy kisebb fémhordót, Itachi a sarokban egy ronggyal letakart, apróra vágott fából egy jó nagy adagot előhúzott. Szólni se kellett és Kyuubi már zsebében kutatott; pillanatok múlva előhúzott egy fekete zippot, melyen az Uzumakik vörös spirálja díszelgett.

- Nézzenek oda; valaki jól járt a télapóval. – füttyentette el magát Sasuke, miközben Kyuubi öngyújtóját vizsgálgatta szemeivel; amint meggyulladt a farakás a vörös hajú odapasszolta neki.

- Nem is akarom megtudni, hogy mennyire jól… de ha találkozok ezzel a télapóval… -emelte fel kissé hangsúlyát és öccsére nézett. – …akkor isten bizony kiherélem, és legközelebb akkor majd nem rám pazarolja a pénzét.

- Ezek a kedves szavak. – mormolta Naruto miközben mellkasán átfonta kezeit, csak hogy melegebben érezze magát; az égő farakásból inkább füst áramlott kifelé, mint meleg levegő. 'Ch még hogy ne költsem rá a pénzem…nem én vettem a másiknak, egy kisebb vagyonért egy kibaszott tükörreflexes gépet'; mormolta magában a szőke. Ne essék félreértés, nem arról volt szó, hogy nem örült az ajándéknak, csak egyszerűen nem számított rá, hogy Kyuubi képes lenne megvenni azt a gépet, amire eddig vágyott.

Itachi csak lágyan elmosolyodott; Uzumakik és az érzelem kifejezés… azt hitte, hogy az ő családjuknál nincs furább, de ez a tény kezd egyre több ponton megdőlni. Fülei szinte megmozdultak, amint halk kocogást hallott; öccse felé fordulva a megszokott rózsaszínes árnyalat helyett, most sokkal halványabb ajkakat pillantott meg, melyek remegve mozogtak. Halkan felcöccenve ült közelebb öccséhez, és fonta át bal karját a másik körül.

Sötét szemek elkerekedve néztek bátyjaiéra, majd a velük szemben ülő két Uzumakira; Narutora nézve csalódottság helyett, inkább meglepettséget látott az arcán… és mintha egy apró pír is végighúzódott volna a macskabajusz karcolások felett. Sasuke élvezve a másikból áradó finom meleget hagyta testét Itachiénak dőlni, s egy utolsó pillantást szánva Narutonak, lassan lehunyta szemeit, és egy kis mosolyra húzta ajkait.

Naruto felhevült arccal figyelte a két Uchiha 'meghitt' pillanatát; szemeit azonnal elvette az elé táruló képről, amint Sasuke rá nézett. Lesütve szemeit próbált kicsit közelebb kerülni a tűzhöz; oldalra nézve, szemébe hulló pár szőke tincs megakadályozta, hogy a mellette lévő láthassa, ahogy őt nézni; de nem is vette volna észre Kyuubi hogy őt nézi öccse, hisz máris egy alig megkezdett szál lógott kezéből.

Amint a környéken dübörgő zene egy pillanatra elhalkult, és a bemondó nagy éljenzések között közölte az embermasszával, hogy még két perc éjfélig, a fiúk egymásra néztek. Mindegyik lehunyva szemét, elmondta magában újévi kívánságát; ez is egy volt azok a dolgok közül, amely már szinte megszokássukká vált.

Kyuubi összezárva fogait mondott el egy gyors mondatot a sikeres vizsgákkal kapcsolatban, majd egy olyan kívánságot próbált megfogalmazni, ami annyira nem is volt könnyű; nem akarja azt, hogy jöjjön össze Narutoval… egyszerűen csak annyit, hogy végre jusson dűlőre öccsével, és hogy végre tudja meg hogy 'igen' vagy 'nem'. Hangosan felsóhajtva nyitotta ki szemeit, és emelte szájához a koporsószöget, hogy egy nagy adag füstöt kifújhasson.

A fiatalabbik Uzumaki nagyot nyelve hunyta le szemeit; mit is kívánhatna, mikor végül is mindene meg van… nem akar egoista lenni, de a vizsgák biztosan sikerülni fognak neki, szóval az iskola miatt nem kell aggódnia. 'Ne legyen semmi gáz a következő évben' motyogta tátogva, úgy hogy egy hang se jött ki száján, miközben ajkai mozogtak. Kinyitva szemeit bátyjára nézett, ki még vélhetően a hosszú kívánságlistáját mormolta. Gyorsan visszahunyva szemeit Naruto még hozzá tett egy mondatot, nem, inkább egy kérdést a kívánságához 'Meg tudom, majd szeretni úgy Kyuubit, mint ahogy ő szeret engem?'

Sasuke és Itachi agya mintha egy rugóra járt volna; mind a ketten nyugodt és boldog évet kívántak. Utolsónak kinyitva a szemét, Itachi lassan felkelt és fejével kifelé biccentve jelezte a többieknek, hogy induljanak el a tető széle felé. Mindenki megfogva poharát, a már lent kibontott üvegből töltöttek maguknak; kilépve a kis menedék alól, meglepődve vették észre a szálingózó hópelyheket.

A tető szélénél állva, szinte átláttak a parkot átszelő tó másik felén felállított nagy kivetítőre; jó pár száz ember állta körbe és kezdett el vissza számolni 60-tól.

Itachi jobb kezéből átvéve baljába poharát, öccsét magához húzva és átkarolva, nézték ahogy a neon zöld számok egyre jobban közelednek a 10-hez; ez az első év mikor végre úgy ölelhetik egymást, hogy azt nem kell takargatniuk a két Uzumaki előtt.

Kyuubi óvatosan figyelte a két Uchihát; sötét szemek hirtelen kapták el tekintetét. Már el akarta volna fordítani fejét Sasuke figyelő tekintetéről, de amint meglátta, hogy az Uchiha fejével ő felé mutat halkan nyelt egyet. 'Nem akarhatja komolyan.' Mintha Sasuke olvasott volna a gondolatában, összehúzta szemeit és egy 'gyerünk'-öt tátogott.

Vöröses barnás szemek egy pillanatra összehúzódtak, majd balra néztek ahol Naruto állt és hangosan, szinte már a tömeggel együtt üvöltötte a számokat.

- 10…9…8…7…6…5

A tömeg már bevadulva üvöltözött, és trombitált, ahogy az időközben beindult lézer show fényei egyre vibrálóbbak lettek; a távolban lehetett látni ahogyan a hatalmas gömb ami minden évben méri a visszaszámlálást és közben felfelé halad a rúdon, mindjárt eléri a célját.

Kyuubi ajkaiba harapva hagyta abba a rágódását; öccse felé fordulva elejtette poharát a vastag hótakaróba, majd megfogta a másik két vállát és azoknál fogva magához fordította öccsét. Mélyen riadt kék szemekbe nézve hajolt előre, szemeit végig nyitva tartva, figyelve a másik reakcióját.

-…4…3…2…

Az utolsó szám hangos üvöltésének zaját már nem hallotta Naruto; minden hang üres fülekre talált, amit szíve hangos dobogása vett át. Hideg ajkait finom, félkemény melegek fedték be, mik lassan nyíltak szét és záródtak össze újra. Kitágult szemei összehúzódottakba néztek; lassan felemelve üres kezét, azt Kyuubi mellkasára tette.

Az idősebbik hirtelen kétségbe esett, amint megérezte a másik kezét mellkasán; leengedve kezeit akart ellépni, de a mellkasánál lévő kéz összeszorult kabátján, és szinte visszahúzta a puha ajkakhoz.

Itachi eltávolodva öccsétől nézett a csókjuktól felpuffadt ajkakra; lassan elmosolyodva suttogta a 'szeretlek' szót, melyre gyorsan jött a válasz. Kissé összehúzva szemöldökét nézett körbe; valami nagyon fura volt. Újra öccsére nézve a fiatalabbik Uchiha, szinte már tátott szájjal nézett el bátyja mellett; Itachi nem értve öccse viselkedését megfordult, és azonnal utánozta Sasuke arcmimikáját.

Kyuubi átkarolva öccsét, szinte felfalta annak ajkait, míg Naruto jobb keze még mindig testük közé szorulva, húzta magához közelebb bátyját; bal kezéből a pohár tartalmával együtt a hóban landolt, csak hogy azzal a kézzel is magához tudja szorítani a másikat. A szőke feje már egyre jobban kezdett fájni a sok üvöltöző hangocskától, amelyet csak ő hallott fejében; mindegyik kérdőre vonta azt amit éppen művel, de valahogy nem érdekelte abban a pillanatban semmi; szeretné megtudni, hogy mégis mit érez bátyja iránt, és amit most per pillanat érez az szinte felemelő.

A levegő hiány gyorsan utolérte a két heves fiatalt; hangosan zilálva távolodtak el egymástól, csak hogy végre levegőt tudjanak venni. Kyuubi még mindig öccsét figyelte, kinek arca jócskán vöröslött; lágyan elmosolyodva húzta magához a másikat, és arcát Naruto sáljába nyomta.

Naruto nem hitte volna, hogy még vörösebb tud lenni, amint a másik jobban magához ölelte; halk kuncogást hallva, fejét jobbra emelve nézett el bátyja mellett a két Uchihára. Kihúzva jobb kezét kettejük közül, azt felemelte Kyuubi háta mögött, és egy kedves kézjelzéssel jutalmazta a két Uchihát.

Sasuke válaszképp felemelte üres kezét, és amivel poharát tartotta, azt is próbálta a kézjelzésnek megfelelően helyzetbe tenni. Itachi csak fejét rázva forgatta meg szemeit öccse viselkedésére; poharát felemelve öccse elé a másik is felemelte sajátját, és összekoccintva itták ki egyszerre az élénkítő lét.

- Induljunk el lefelé. – szólalt meg Itachi ezzel megtörve a köztük lévő csendet; lent az utcákon az igazi buli csak most kezdődött; a tömeg most sokkal hangosabb volt, mint eddig, miközben hangosan üvöltötték Jay-z és Alicia Keys közös számát az Empire statet of mind-et.

Kyuubi lassan elengedve öccsét nézett Itachira, ki már sikeresen kioltotta egy nagy adag hóval a kis tüzet; Kyuubi bólintott Itachi felé, majd újra öccséhez fordult és a füléhez hajolva suttogta neki szavait. – Erről még beszélünk. – És ezzel a mondatával elindult Itachival, míg öccse még mindig vörös arccal nézett utána.

- Ch, dobe. – vigyorogta idegesítően Sasuke. – Mégis mi volt ez?

Naruto gyorsan észbe kapva nézett összehúzott szemekkel az sötéthajúra. – Mit tudom én. Csak úgy jött! – tárta szét karjait a fiú.

- Aha. – kuncogta Sasuke, miközben Narutohoz sétálta és kivette a hóból a két poharat. – Nem úgy néztél ki, mint aki nem tudja, hogy mit csinál.

- Te-temee. – vágott vissza gyorsan elvörösödött arccal a szőke.

Sasuke csak a szemét forgatta. – Ideje lenne utánuk menni, mert a végén még kizárnak minket. – jegyezte meg s a két poharat a szőke kezébe nyomva elindult az ajtó felé.

Naruto meglepetten nézett a két kezébe nyomott pohárra; lassan elnézett az utcákon, majd felemelve tekintetét a fél városon, ahogy az a fényben és a hangos hangzavarban úszott; szinte még jobban összekavarta gondolatait. A halkan csilingelő poharakra nézett, amik remegő kezeiben néha összekoccantak; 'Mégis mi ütött belém?' kérdezte saját magától, vacogó ajkait összezárva.

Hangosan felsóhajtva nézett fel a vékony felhőréteggel borított égre, melyből még mindig apró pelyhekben hullott a hó; száját nagyra nyitva tátogta a 'most mit tegyek!' felkiáltását, aminek nem mert hangot adni, hátha még Sasuke megvárta az ajtóban, és meghallaná, hogy milyen tehetetlen helyzetbe hozta saját magát.

Naruto az ajtó felé sétálva látta, hogy a 3 fémlépcső aljánál ott áll Sasuke és hideg ujjait fújkodja. Egy széles vigyor ült ki az Uzumaki ajkaira; szinte leugorva a három lépcsőfokot, megállt a másik előtt, és se szó se beszéd egy nagy ölelésre invitálta az Uchihát.

- Boldog újévet. – csiripelte boldogan a másik fülébe.

- Dobe. – próbálta elnyomni magától a másikat Sasuke, de miután tudta, hogy addig nem szabadul, amíg nem viszonozza a gesztus, inkább feladta; a másik hangjától sípoló fülel emelte fel karjait, és ölelte át a szőkét, aki egy utolsót szorítva barátján végre hagyta azt levegőhöz jutni. – Boldog újévet neked is. – morogta az Uchiha, de amint a még mindig vigyorgó arcra nézett, ajkai kissé remegve, de egy lágy mosolyra formálódtak.

Nem tudja, hogy mi lesz még itt, de ahogy az Uzumakikat ismeri, nem lesz egy könnyű menet.

---

Itachi és Kyuubi belépve a lakás ajtaján, szinte fellélegzett a meleg levegő érzésére.

- Mi volt ez az egész? – jött a kérdés Itachitól, ki levette cipőjét, majd kabátját és sálját az ajtó mellett lévő kinyitható szekrénybe akasztotta; nyitva hagyva a másiknak a szekrényajtót indult el poharával, és a még félig lévő üveg borral a konyha felé, meg se várva a másikat, mert tudta, hogy az úgy is követi.

Kyuubi lehúzva cipőjét és levéve kabátját, amit a szekrénybe akasztott, becsukta annak ajtaját, majd követte az Uchihát; egy lassú borzongás futott végig hátán, ahogy a meleg levegő átjárta testét. Ajkain rágódva figyelte, ahogy a fekete hajú kivéve normál vizespoharakat, azokba a megmaradt nedűből töltöget.

- Mmm… nem tudom; de élveztem. – vigyorodott el a vörös hajú, miközben a konyhapultnak dőlt és ajkába harapva próbálta felidézni a 'kis' csókját Narutoval.

Az Uchiha csak felhúzott szemöldökkel nézett a másikra; végezve a poharak teltöltésével a megmaradt bort a hűtőbe tette, majd egy pohárral Kyuubinak nyújtott. Belekortyolva a lébe, újra kérdésre nyitotta száját, de amint meghallotta a bejárati ajtó nyitódását, inkább hagyta. Megfogva egy poharat indult el a nappaliba; Kyuubi követve példáját fogta meg az ott maradt poharat, és követte Itachit.

Sasuke és Naruto beakasztva kabátjaikat, csatlakozott a már kényelmesen helyet foglalt bátyjaikhoz. A fiatalabbik Uchiha a hifi rendszerhez lépett, amit bekapcsolva hagytak, de lenémították; lassan tekerve a hangerőn váltott át a rendszerhez csatlakoztatott Ipodon egy másik albumra. A lágyan lüktető zene, pont annyira volt hangos, hogy a lassan beinduló beszélgetést nem zavarta meg.

Eközben Naruto egy halvány pírral arcán ült le a kanapé mellett elhelyezett fotelba, ami Itachival szemben volt, és ha elnézett balra; szemeit csak egy kicsit balra fordítva muszáj volt hangosan nyelnie; ott ült bátyja a háromszemélyes kanapén. Kis vacillálás után, előrehajolt, hogy elvegye az asztalról a még érintetlennek tűnő teli poharat, és egy nagyobbat kortyolt annak tartalmából.

Visszatéve a poharat, egy hangos sóhajjal dőlt vissza a fotelban és terült szét; talán még se kellett volna akkorát húznia a pohárból; jól tudja mindenki, hogy mennyire nem bírja bort. Lehunyva szemeit hagyta, hogy a hirtelen súlyosnak tűnő feje hátra húzza magát, így ha kinyitotta volna szemeit akkor a plafont kémlelete volna.

Sasuke érdeklődve figyelte, ahogy a szőke szinte tudomást sem szerezve róluk süpped bele a kényelmes fotelba. Leülve a kanapé másik végébe, ahol Itachi ült saját kis trónjában, felhúzta lábait és előre nyúlva elvette az egyetlen még teli poharat. Felemelve azt, koccintott bátyjával, majd Kyuubihoz fordult; vöröses szemek kérdően néztek rá, majd öccse felé mutattak. Sasuke csak vállát rántotta, és a másik levegőbe emelt poharával összekoccintotta sajátját.

A témák két óra alatt a tavalyi szilvesztertől egészen a kiskori emlékekig húzódtak. A jó hangulat közepette gyorsan fogyott az ital; csak akkor álltak meg, mikor már mindegyiknél a második üveg sör fogyott el, de csak azért álltak meg, mert nem volt több ital az Uchiháknál. Időközben Naruto is magához tért, és mintha semmi sem történt volna, úgy kapcsolódott be a beszélgetésbe ,és nem hagyva magát vágott vissza jó párszor Kyuubinak; Sasuke száraz kommentjeit csak azért hagyta elmenni fülei mellett, mert tudta, hogy az Uchiha úgy se hagyja magát így mostanra elég volt neki Kyuubi.

Sasuke hangosan felásított már Itachi ölében kényelmesen elhelyezkedve; fejét a másik mellkasára téve lehunyta szemeit; bal mutató ujjával apró köröket írt le bátyja jobb karján, ki lassan hümmögve válaszolt neki.

- Azt hiszem mi megyünk aludni. – fordult a két épp nagy vitában lévő Uzumakihoz, kik nem tudták eldönteni , hogy a sima vagy a mogyorós M&M cukorka a jobb. Itachi csak szemeit forgatva nézett az órára, ami hajnali fél 3-at mutatott. Kissé megpaskolva Sasuke hátsóját, jelezte a fiúnak ,hogy kelljen fel róla; Sasuke csak halkan morogva kelt fel a kényelmes helyről, és intve az értetlenkedő Uzumakik felé, eltűnt hálójukban.

- Jó'éjt. – szólalt meg Kyuubi ki nem törődött öccse 'de akkor is…' morgásával; az Uchiha csak fejbiccentéssel 'válaszolt' és eltűnt öccse után. – Asszem' ideje nekünk is menni. – fordult vissza Kyuubi Narutohoz.

- Aham.' – bólintott álmosan a fiú.

Egy hosszabb pillanat erejéig, szinte egymásra meredve figyelték a másikat, hogy mit fog lépni. Kyuubi lassan elmosolyodva kelt fel helyéről, és ment be abba a szobába, ami elvileg Sasuké, de csak a fiú holmijait tárolták ott. Odalépve táskájához előhúzta pizsomáját, majd az ágyhoz sétálva lehúzta arról az egyik frissen felhúzott takarót, és megfogva az egyik kispárnát a nappali felé fordult.

Hirtelen megállt minden mozdulatában, amint érdeklődő kék szemek néztek végig rajta, majd a kezében lévő dolgokra, és újra vissza rá. Pár pillanatba telt Naruonak, míg végre felfogta, hogy bátyja inkább kint alszik; megköszörülve torkát szorította ökölbe ujjait.

- Ha khm… - köszörülte meg újra torkát. – … ha gondolod aludhatsz itt bent-

- Nem, nem. Maradj csak nyugodtan. Nekem tökéletes lesz ott kint.

- Nem úgy értem, hogy én kimennék aludni, hanem hogy te is bent-

- Naruto. – vágott közbe Kyuubi. – Ha ezt az egészet csak sajnálatból csinálod, akkor jó lenne most abbahagynod. – s ezzel elzúgott az értetlen fiú mellett.

-Sa-sajnálat? – fordult bátyja után Naruto. – Mégis miből gondolod, hogy sajnálatból tennék valamit is?

- Oh kérlek. – szisszent fel Kyuubi miközben ledobta párnáját és takaróját a kanapéra pizsomájával együtt. – Azt ne mond, hogy nem sajnálatból volt az a csók. Biztos azt gondoltad magadban 'Oh pici Kyuubi biztos azt kívánta, hogy hadd kaphasson le, akkor most megadom neki, had örüljön magának, cupp'. – cuppogott idiótán az ideges Uzumaki, mindeközben a hátát mutatta öccsének.

Naruto bátyjai szavait hallva egyre idegesebb és idegesebb lett; zoknis lábának lépteit alig lehetett hallani, ahogy azok végigsuhantak a szőnyegen; megfogva a másik vállát annál fogva fordította szembe magával bátyját. Összehúzva szemeit hajolt előre és érintette össze ajkaikat; csak ajkak ajkakkal érintkezése volt, nem egy csók, de akkor is remélte, hogy megérti a másik, hogy nem sajnálat az amit iránta érez, hanem…hanem még ő sem tudja hogy mi, de nem sajnálat.

Kyuubi összehúzódott pupillákkal nézett öccse lehunyt szemeire; észbe kapva lökte el a másikat magától, kinek sikerült nem elesnie. – Elég. – s ezzel mintha mi sem történt volna, felvette a takaró halomból pólóját és a bő boxert és a fürdő felé sietett, melynek ajtaját bevágta maga után.

Naruto értetlenül nézett a másik után; fejét lehajtva próbálta összeszedni gondolatait, hogy mégis miért tette meg mind azt amit megtett. Lenyelve a torkában formálódott gombócot, indult el bátyja után; egyet kopogva az ajtón várt valami válasz, de csak morgás jött bentről.

- Kyuu. – kezdte halkan és egy nagyot nyelt. – Értsd meg, hogy nem sajnálatból csináltam. – homlokát az ajtónak dőlve kezeit maga mellé emelte. Bentről a víz halk csobogását hallotta kifelé szűrődni ami pillanatok alatt abba is maradt. – Nem tudom, hogy mi van velem. De úgy éreztem, hogy muszáj viszonoznom a csókot, különben mindig azon gondolkoznék, hogy mi lett volna, hogyha megteszem, hogy tudnám-e hogy mit érzek irántad.

A faajtó hirtelen eltűnt Naruto előle és egy már lezuhanyozott, átöltözött alak állt előtte. Arcán az este folyamán már sokadszorra elterülő pír, most újra megjelent, ahogy végignézett a másikon.

- Ezt hogy értetted? – nézett rá bátyja, mint aki az örök élet megfejtését várná tőle.

- Khm…- köszörülte meg torkát a fiú; nem lehetne vissza csukni az ajtót? Úgy sokkal könnyebben menne…

- Ch. – cöccent fel Kyuubi és szemét forgatva ment vissza Sasuke szobájába, hogy elpakolja aznapi ruháját táskájába; Naruto lehajtott fejjel követte. – Öltözz át mert, már tényleg aludnunk kellene. – szólalt meg most sokkal nyugodtabb hangon, és kiment a nappaliba.

Naruto még egy ideig a padlót bámulta, és próbált rájönni, hogy mit tegyen; ha bele megy valamibe, aminek Kyuubi biztos örülne (ezalatt most a két kis csókjukat érti), akkor a másik nyomban leszúrja, hogy azt nem akarta igazán; ha elmondaná neki, hogy érez iránta valamicskét, akkor a másik biztosan megtudná róla győzni, hogy semmit nem érez. Csak még azt nem érti, hogy Kyuubi miért ennyire önfejű? Mint egy durcás óvodás, úgy húzta fel orrát és inkább állt neki átöltözni; ha így hát legyen így, Kyuubi kezdte a harcot hát ő nem hátrál meg; és szinte már trappolva elindult a fürdőbe ahol őrjöngve állt be a zuhany alá.

Kyuubi leülve a kanapé szélére, kezeit térdeire helyezve összekulcsolta őket, s fejét közéjük lógatta. Valahogy nem akarja elhinni, hogy Naruto képes lenne őt 'úgy' szeretni; valahogy túl szép, hogy igaz legyen. Hangosan felsóhajtva emelte fel fejét, és beletúrt a feje tetején lévő rövid tincsekbe; de ha mégis mindez igaz, és Naruto érez valamicskét is iránta, akkor tesz egy próbát.

Összeszedve takaróját és párnáját, lekapcsolta a halkan szóló hifit, majd a villanyokat; visszament Sasuke szobájába s lekapcsolva a villanyt az egész lakás sötétségben úszott; egyedül a fenyőn lévő égősor adott egy kis 'világosságot', és fürdő felől kiszűrődő fény ,de csak annyi időre, amennyire a szőke kinyitotta az ajtót, és észre nem véve a sötétséget, lekapcsolta a fürdő villanyát. Hangos morgásokat és 'szép' szavakat lehetett hallani, amint tiszta sötétséggel találta szembe magát a szőke; Kyuubi fejére húzva a takarót kuncogott olyan halkan, amennyire csak tudott.

Kárörvendése azonnal félbeszakadt, amint öccse kérdező szavait, majd a szobaajtó halk csukódását meghallotta. Naruto ruháival kezében állt az ajtónál, és nézte a takaróhalmot; az előbb még ideges volt, az előbb még azt tervezte, hogy amint kijön a fürdőből neki esik Kyuubinak, és addig nem engedi el, amíg el nem mondja neki, hogy igen is érez valamit iránta, de még ő se tudja, hogy mit és, hogy milyen mértékben. De most… most valahogy minden dühe elszállt, és újra a kétségbe esettség, és tehetetlenség vette át testén az uralmat.

A szőke végre megmozdult; táskájához lépve ledobta mellé a ruháit, majd az ágy lábához lépett. – Kyuu ? – szólította meg halkan a másikat, de semmi választ nem kapott. Lassan négykézláb ereszkedve indult el felfelé az ágyon, s a párnáját elérve megfordult; a fejtámlának dőlve nézte a másikat, ahogy próbálja magát jobban elrejteni, de a tincsét véletlenül kint felejtette.

Lágyan elmosolyodva Naruto a hosszú tincs után nyúlt, és ujjai közé véve lassan simogatni kezdte; szeme már tökéletesen megszokta a sötétet, így jól látta, ahogy a másik egy pillanatra megmoccan a takaró alatt. A csend már szinte kínos volt; mindegyikőjük tudta, hogy beszélniük kell a történtekről, de semelyik sem mert megszólalni. Kyuubi halkan megköszörülte torkát; ajkaiba harapva fordult hátára, és mindeközben lehúzta fejéről a takarót.

Kék szemek érdeklődve figyelték a másikat, miközben ujjai közül eltűnt a hosszú tincs, ahogy a másik átfordult. Bátyjára nézve nem tudta, hogy mit mondjon. – Én… - kezdte halkan és egy nagyot nyelt; szemeit muszáj volt elfordítani a másikéról; a takaró kacskaringós mintája valahogy most sokkal érdekesebb lett. Ajkát harapdálva nyelvét végigfutatta a fogsora belső felére eső húson; lenyelve egy nagyobb összegyűlt nyáladagot kezdte újra. – Én… ne-nem tudom, hogy mit mondjak. – vallta be az igazat; mégis mit mondhatna? Hogy megbánta? Nincs kedve az újévet hazugsággal kezdeni…

- Megbántad? – jött a suttogott kérdés.

Rémülten nézett Kyuubira ki hasára fordult és jobb kezére támasztva fejét, úgy nézett rá. Naruto arcán egy halvány pirosság jelent meg; kezd hinni Sasukénak, hogy a bátyok valami különleges erővel rendelkeznek, amit az öccsök sosem lesznek képesek kivédeni.

- Nem. – mondta ki a szót Naruto, mely után muszáj volt megköszörülnie torkát. Alsó ajkát fogai közé zárva, kis pírral arcán nézett bátyja szemébe; arcán a pír egyre sötétebb lett, amint a másik halk kuncogása nevetésbe tört ki. - Mi-mi olyan vicces? – kérdezte értetlenül.

Kyuubi levegő után kapva próbálta leállítani nevetését; semmi vicces nem volt abban, amit öccse mondott, csak egyszerűen túl valótlan ez az egész; bal kezét felemelve azt öccse elé tette. – Gyerünk csípd meg, ez úgy is csak egy rohadt álom.

Naruto szemöldökét összeráncolva nézett az előtte lebegő kézre; megrántva vállát csípte meg olyan erősen a másikat, hogy kis körmei nyomot hagytak Kyuubi kezén.

- Te kis rohadék. – morogta magának Kyuubi sziszegve, amint végighaladt testén a szúrós fájdalom; felülve kezét kezdte el masszírozni a pontot, ahol Naruto megcsípte. – Muszáj volt ennyire?

- Ch. – cöccent fel a szőke, és karjait összefonta mellkasán. – A végén még azé' szoltál volna, hogy ezt meg se érezted, huh…

Kyuubi újra kuncogni kezdett; milyen igaza van a másiknak. Kuncogása hamar abba maradt, mikor ráeszmélt, hogy ez még sem egy álom hanem a színtiszta valóság. Pupillái lassan húzódtak össze, miközben öccsére nézett, ki még mindig kissé morgolódva húzta maga alá törökülésbe lábait. Egy pillanatra csend ült a szobára; csak a kintről beszűrődő pár rendőrsziréna hangját, és az egyre halkabban szóló zene adott egy 'alap zajt'.

- Szóval… akkor… nem bántad meg? – kérdezte kissé félve Kyuubi attól tartva, hogy a másik csak viccelt és ez a következő pillanatba ezt az arcába kapja.

Naruto a kérdést hallva leengedte karjait combjaira, és idegesen elkezdett játszani ujjaival. – Ne-nem igazán. – szólalt meg végre.- Miért, te? – kérdezett vissza felnézve barnás-vöröses szemekbe.

Kyuubi csak nyelni tudott, mielőtt kiengedte torkából a szavakat, bízva benne, hogy a másik nem fog semmit hozzávágni. – Nem igazán volt elég időm eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. – vigyorodott el a vörös hajú.

Naruto csak szemeit forgatta bátyja megjegyzésére; felkapva háta mögül a kispárnát és előre hajolva azt Kyuubi arcába nyomta. Nem hagyva magát az idősebbik, megfogta öccse kezét és kirázva markából a párnát, a fogva tartott karnál fogva húzta olyan közel magához a másikat, amennyire csak tudta. – Tehetnénk még egy próbát? – s meg sem várva öccse reakcióját beborította ajkaival a másikéit.

Naruto egy meglepődött hangot adott ki magából, miközben Kyuubi egyre közelebb húzta magához; az ajkain érzett melegség végigáramlott egész testén, kiváltva belőle egy halk nyögést. Elvörösödve próbálta magát balkezén megtámasztani, miközben az ostromló ajkak szénnyíltak sajátjain, és éles fogak ajkába harapva elhúzták bőrét fogaitól.

Kissé felszisszenve húzta ki ajkát a fogak közül Naruto, és viszonozva a 'kedvességet' kapott a másik ajkaiért, majd azokat megharapva, erősen megszívta a félkemény felületet. Testük lassan felvett egy szinkronos mozgást; Kyuubi lassan dőlt vissza hátára, miközben öccse követve, felé állt térdein és alkarján; egymás száját marva próbáltak minden egyes millimétert megjegyezni a másikból.

Nem telt bele pár percbe és a két Uzumaki homlokaikat egymásnak döntve, kapkodott levegő után. Kék szemek vöröses-barnásokban keresték a választ arra, hogy ez az egész hova fog vezetni. Egy nagyot nyelve Naruto egy utolsó csókot nyomott a nyáltól csillogó, és a vad csóktól felpuffadt ajkakra. Szinte már legördülve hátára, két hangos levegő vétel között, nyelt egy nagyot, s közben a plafont bámulta, melyen a kintről bejövő fény és a külvilág mozgásának játéka ment.

- És most? – préselte ki magából a fiú, két nagyobb levegővétel között.

- Hmm. –hümmögött hangosan Kyuubi, s nyelvét végighúzta ajkain, hogy újra megízlelhesse öccse ízét. Hangosan csettintve nyelvével, ajkai széles vigyorra húzódtak. – Azt hiszem… de nem vagyok benne biztos… de, talán…élveztem? – s öccse felé fordítva fejét lágyan elmosolyodott.

Narutonak végre sikerült levegővételét a normálisra visszaállítani; bátyjára nézve muszáj volt ajkaiba harapnia. – Akkor… most mi lesz?

Kyuubi hangosan felsóhajtva emelte fel kezeit s azokat összekulcsolva feje alá tette. – Költözzünk össze? Jah, várj, már megtörtént. – kuncogott hangosan fiú.

- Barom. – szisszent fel Naruto, és bátyja jobb vállába húzott egyet, nem erősen, csak épp annyira, hogy a másik egy kicsit észre vegye magát. – Komolyan kérdeztem. – nézett mélyen Kyuubi szemébe.

- Rajtad múlik. – jött a gyors válasz a vörös hajútól; kezeit kivéve feje alól megfogta az ez idő alatt félig lecsúszott takaróját és újra betakarózott.

- Nem ígérhetek semmit … - kezdte halkan Naruto. – …de jelen pillanatban… nekem…okés.

Kyuubin volt a sor a vörösödésben; az arcán elterülni kívánó mosolyát, egy ideig vissza tudta fogni. Lassan a másikhoz hajolva, bal kezét lágyan végighúzta öccse arcán, és kis köröket leírva hüvelykujjával, masszírozni kezdte az enyhén borostás felületet. – Ne erőltesd; ameddig csak kell én várok. - simogató kezére egy másik telepedett; Naruto lágyan mosolyogva bólintott. – Köszönöm. – suttogta a szót és öccséhez hajolva, egy utolsó csókot nyomott annak ajkaira.

Naruto viszonozva a csókot, kihúzta maga alól takaróját és nyakig betakarózva, nézett az őt figyelő szemekbe. Remegő ujjak lassan csúsztak át az ő takarója alá, csak hogy megfoghassák kezét.

- Köszönöm. – suttogta újra Kyuubi és lehunyva szemeit, ajkain egy lágy mosollyal lassan elaludt.

Naruto még egy ideig nézte a másikat, ahogy az halkan szuszogni kezdett; még midig nem tudja eldönteni, hogy ez az egész tényleg jó ötlet-e, de ha nem próbálják meg akkor sehogy se fog kiderülni. Megszorítva az ujjaival összetekergőzött másikakat, lehunyta szemeit és megpróbálta leállítani a gondolatvasutat, mely ott robogott fejében.

---

(1) Ruinart Exclusive - wWw . pto .hu/post/1/1843

sajnálom hogy csak most lett folytatva a történet ;A; De remélem hogy mindenki ki lett engesztelve~ hogy folytatás mikor lesz?... nem tudom... lehetséges hogy egy kicsit félre teszem ezt a történetet és előveszek réges régen elkezdetteket hogy befejezzem őket~~~

a következőig~ Ya ne

<---Előző     Vélemények     Következő--->