Éles fájdalom a bordái környékén, volt az ami felébresztette Narutot; halkan morogva lassan kinyitotta szemeit, és hangosan beleásítva a párnába, melyet kezeivel szorongatott, majd kissé csámcsogva, újra megpróbált visszazuhanni az álomvölgybe; de az újabb fájdalom bordái környékén, ezt megakadályozták.

Morgolódva, és újra ásítva fejét jobbra fordította, hisz jobb bordáiban érezte a fájdalmat; szemeit forgatva feje visszaesett párnájára, ahogy meglátta, hogy Kyuubi valami csoda folytán, az éjszaka alatt sikeresen megfordult az ágyon, és most lábai Naruto bordáival játszottak rugdosósdit.

Megfogva, az éppen újra rúgni próbáló lábat, ami most ujjai szorításából próbált meg kiszabadulni, egy nagy levegőt vett, majd megrántva a lábat, tulajdonosát sikeresen pár centivel feljebb húzta az ágyon.

Elengedve a végtagot, és kifújva a levegőt, lassan hátára fordult; felülve és hátát a fejtámlának támasztva, mellkason összefont kezekkel figyelte, ahogy bátyja lelógó karjai lassan mozogni kezdenek, és tulajdonosuk belekapva a takaróba, azt megpróbálja fejére húzni. Mielőtt még ez megtörténhetett volna, Naruto megfogta a másik takaróját és azt lehúzta róla.

- Sz'mé' – jött a morgolódó hang, melyet egy nagy ásítás követett.

- Örülj neki, hogy én nem játszok veled kirugdosósdit az ágyból, mint ahogy te a bordáimmal. – s a gondolatra muszáj volt megvakarnia a még enyhén fájó testrészét.

Mondatát csak halk morgások, és ásítások követték; halkan cöccögve figyelte, ahogy a másik hátán felgyűrődött póló, lassan visszacsúszik, ahogy Kyuubi feltápászkodott két kezére, s erőt véve magán, felült sarkaira. A feje tetején lévő rövid tincsek szokásosan szanaszét álltak, ugyan úgy mint Naruto fején; hosszú tincse félig nyaka köré tekeredve lógott maga elé.

Egy pillanatra semelyikük sem mozgott; kintről halk csörömpölést és beszélgetést lehetett hallani, ami vélhetőleg az Uchiha fivérektől jött, és a reggeli készítés munkálatait jelezte. Ha mélyen beleszimatoltak volna a levegőbe, akkor érezhették volna a friss palacsinta illatát.

Kyuubi, ölébe nézve, hajtincsével játszadozott; a tegnap este…a tegnap este akkor most megtörtént? Naruto komolyan nem utasította el? Igaz, hogy nem mondott igent, de nemet se; és végül is megegyeztek, hogy akkor most ők már 'egyek'. Lágyan elmosolyodva, copfját hátradobva testét is utána indította.

- Héééé! - szólalt fel ijedten a szőke, amint alsó tájára egy kéz csapódott, ahogy a másik szét terült mellette. – Mi van veled? –szemöldökeit összehúzta értetlenül, miközben a vigyorgó vörös hajúra nézett, aki a egy ideig még a plafont bámulta.

Kyuubi hallva a másik mérgelődését, vigyora csak szélesebb lett; ujjait összezárva a másik pólóján, amire keze esett, abba kapaszkodva emelkedett fel, és húzta magához a másikat, annyira amennyire tudta.

Meglepett nyitott ajkak találkoztak vigyorgó szélesekkel a levegőben; miközben Kyuubi magához húzta öccsét jobb kezével, balját átfonta a másik jobb oldalán, így próbálva tartani Narutot, míg ő lassan felemelkedett térdeire, s ezzel magával húzta az éppen az ajkait faló szőkét.

Térdeik, az alattuk lévő összegyűrt takarókba csavarodtak, de ez kicsit se akadályozta meg ujjaikat, hogy egymás testén felfedező utakat indítsanak; Kyuubi elengedne Naruto pólóját és azt feltűrve ujjait a kitüremkedő mellbimbókra vezette. Lassan körözve halkan belenyögött a hirtelen nyitottá vált csókjukba, mely apró harapások után újra csukottá vált. Másik kezét, a már-már fölösleges póló, alatt lévő íves gerincen vezette fel s alá, s ezzel egyre csak unszolva a másikat, hogy testük jobban közeledjen egymáshoz.

Naruto érezve a másik 'kérését' kissé közelebb kúszott térdein; testük egy pillanatra megfeszült, ahogy a két boxerrel fedett merevedés egy pillanatra össze simult. Abbahagyva a csókot, pilláik lassan nyíltak ki, és nyomban keresték a másik tekintetében, hogy mi lenne a helyes következő lépés.

Mielőtt még bármit is tehettek volna, a szoba ajtaján egy halk kopogást és a 'reggeli' szó kiáltott verzióját lehetett hallani.

- Uhm . – vakargatta idegesen tarkóját a szőke, miután levette kezeit a másik mellkasáról.

A vörös ajakit csak egy halk morgás hagyta el, ahogy elengedve a másik testét újra helyet foglalt. – Uchihák.

Naruto csak halkan felkuncogott; felkelve az ágyból táskájához sétált, s az előzőnapi farmerjébe belepréselve magát, még nem összezipzárazva nadrágját, jobb zsebéből előhúzott egy dobozt ami, még biztosan tartalmazott 8 szálat; másik zsebéből kivéve zippoját az őt figyelő bátyja felé nézett. – Mi van?

Kyuubi csak fejét rázva, végre erőt vett magán, és ő is nekiállt öltözködni. Felhúzva nadrágját figyelte, ahogy a másik levette pizsama pólóját, majd kotorászni kezdett a táskájában, egy tiszta pólóért. Kíváncsi lenne arra, hogy azok a hasizmok, akkor is ilyen szépen mozognának, ha a másik éppen alatta nyüglődne?

Megköszörülve torkát, inkább az öltözésre fordította figyelmét; rengeteg idejük lesz ilyen kérdések megválaszolására.

Végre felöltözve, és szintén előkeresve koporsószögeit és azoknak gyújtóját, megvárta míg Naruto felügyeskedte lábára jobb zokniját. Egymás előtt állva, egy pillanatra mintha rengeteg mondani való keringett volna az agyukban, amit megakartak osztani a másikkal, de az ideges reggelire szólító hang, mint egy varázscsapás úgy ürítette ki fejüket.

Előre engedve Narutot, mielőtt a szőke még kinyithatta volna az ajtót, Kyuubi a másik jobb kezét megragadva, még egy pillanatra megállította.

- Ha… ha hazamentünk… – kezdte kicsit rekedtes hangon, majd elengedve Naruto kezét közelebb lépett a másikhoz. – szeretném ha… - kezeit a szőke csípőjére helyezve tartotta egyhelyben a másikat; mellkasa lágyan simult Naruto hátához, ahogy annak fülébe suttogta mondata végét. - … szeretném ha újrafonnád. – majd egy apró csókot nyomva, a hátrafordult és egymástól lassan eltávolodó ajkakra, amik egy halk 'persze'-t suttogtak ki maguk közül, hagyta, hogy a másik lenyomja a szoba kilincsét és kilépjenek a nappaliban lévő asztalhoz, mely roskadozott a finom reggelitől.

Naruto attól félt, hogy hangos szívverését a másik is meghallja, amint megragadta a kéz, és megállította minden mozdulatát; a fülébe suttogott kérés után, amit egy apró csókkal pecsételtek meg, szíve még hevesebben vert. Remegő ujjaival nyitotta ki az ajtót, és nézett körbe; legutoljára talán pont egy éve volt, hogy újrafonta Kyuubi haját. Általában ezt magának megcsinálja a bátyja, de mikor megkéri őt, hogy segítsen akkor az az egy óra, míg a hajtinccsel babrál, szinte olyan, mint egy nagy beszélgetés; mindent elmondanak a másiknak, ami a fejükben kering és valahogy sokkal bensőségesebbek, mint mikor délutánonként elmesélik egymásnak, hogy mi történt velük.

- 'reggelt. – szólalt meg elsőnek Naruto; válaszként csak egy morgást kapott Sasukétól, ki az asztalnál ülve narancsléjét kortyolgatta.

- Nektek is. – jött a köszöntés Itachtól, ki egy friss adag palacsintával érkezett a konyhából. – Hogy telt az éjszaka? – kérdezte kuncogva, melyre Sasuke arcán is végigfutott egy vigyor, de amint hátradőlt székén, a hátsórészén végigfutó fájdalomtól, arcán újra a mogorvaság uralkodott.

A két Uzumaki szemeiket egymásra fordítva, halkan megköszörülték torkukat. – Okés volt. – válaszolta gyorsan Naruto, majd helyet foglalva Sasukéval szemben az asztalnál, máris elvett egy palacsintát a halomból. Az Uchiha felhúzott szemöldökkel nézett a másikra; arcán egy széles vigyor húzódott végig.

- Sasuke. – szólt rá Itachi, mielőtt még Sasuke megtudott volna szólalni. Leülve öccse mellé, összehúzott szemeivel még egy ideig a másikat bámulta, majd felsóhajtva inkább neki állt reggelijéhez.

Kyuubi, amint Itachi leült, ő is helyet foglalt öccse mellett, majd elvéve egy palacsintát, körbenézett az asztalon, hogy mit is tehetne rá; amint szeme megakadt a csoki szirupon, nyelve egy pillanatra kikúszott ajkaira, amint azok kiszáradtak a finom édesség gondolatára. Kezét kinyújtva érte, ujjai hirtelen az őt beelőző ujjakhoz értek.

- Uhh. – húzta vissza kezét, és megvárta míg Naruto saját, már lekvárral megkent ételét telecsurgatja csokoládéval. Megköszönve az öntet, amint öccse végzett a díszítgetéssel és azt neki adta, nekiállt sajátjának.

Az asztalnál lévő kényelmetlen légkör hamar elmúlt, amint a két fiatalabbik a következő félévről kezdtek el vitatkozni, hogy mit lenne érdemes felvenni tantárgynak. Míg a két öcs szinte összeverekedett az asztalnál, addig az idősebbek összeszedték a használt tányérakat, és evőeszközöket, és kivitték azokat a konyhába.

Megnyomva a már előre bekészített kávéautomatán az elindító gombot, Itachi neki dőlve a pultnak, figyelte ahogy Kyuubi az utolsó tányért elmosva, azt kissé megrázta majd beleállította a szárítóba.

- Tudom, hogy mit akarsz kérdezni, és a válaszom; minden okés. – szólalt meg a vörös hajú, mielőtt az Uchiha megtehette volna.

Itachi felkuncogva csak megcsóválta a fejét. – Nem meg mondtam, hogy nem lesz semmi baj? – kuncogott újra.

- Uchihák. – mormolta Kyuubi; pillanatok múlva már nevetgélve, jöttek ki a konyhából egy tálca friss kávéval. Kyuubi zsebre tett kézzel mesélte el az Uchihának a tegnapesti/hajnali történéseket, ki csendben hallgatta a másikat.

- Szóval akkor ti most… - kezdte Itachi majd fejével, az erkélyen kint álló és cigiző szőke felé mutatott.

Kyuubi csak bólintott, majd kivéve zsebéből cigis dobozás és öngyújtóját, elindult ki, öccséhez.

Naruto miután kiveszekedték magukat Sauskéval, és röhögcsélve felkeltek az asztaltól, úgy gondolta hogy, ideje lenne megetetni a rákocskáit. Míg Sasuke bevonult szobájába, addig Naruto belelépve az egyik papucsba és felhúzva kabátját, kisétált az erkélyre.

A szürkés ég mögül a nap próbált előbújni, de hála a nagy szmog, és hófelhőknek ez csak részlegesen sikerült neki. Remegő ajkai közé rakva a cigarettaszálat meggyújtotta azt, majd egy rövid slukk után, még egyet szippantva már egy hosszabbat engedett ki magából. Nekitámaszkodva a korlátnak, figyelte, ahogy az autók sokasága kúszik el alattuk; fejét elfordítva a parkra, csak annyit látott, hogy mindent hó borított. A csupasz fák között jól lehetett látni a sétáló embereket, és az út szélén megmaradt konfettiket és üvegeket, amiket a hajnali hóesésnek nem sikerült eltakarnia.

Szájához emelve a cigit, azt most ott hagyta lógni s beszívva a dohányfüstöt, azt szája bal szélén és orrán küldte ki. Halkan felmordult, amint a hirtelen felkerekedett szél már amúgy is zilált haját, még jobban össze-vissza fújta.

Ujjai idegesen mozogtak a korláton; még mindig nem tudja elhinni azt ami az elmúlt napban végigment. Nem; nem szerelmes Kyuubiba… vagyis; nem tudja. Idegesen felsóhajtva fújt ki még egy adag füstöt. Biztos, hogy többet érez a másik iránt, mint puszta testvéri szeretet, de hogy mennyire azt nem tudja; és pont ez az ami idegesíti, mert nem akar a másiknak fájdalmat okozni azzal, ha végül mégse tudja őt úgy szeretni, mint ahogy az Uchihák egymást.

Szívverése egy dobbanást kihagyott, amint az erkélyajtó kinyílt, majd megállt mellett bátyja. Szemét még mindig a tájon hagyva, hallgatta ahogy a másik meggyújtja magának a szálát, majd mellé támaszkodva a korlátra, kissé nekidől. Fejét elfordítva, a másikat egy szál pólóban találta, ami jólláthatóan nem nyújtott semmi meleget, a reszkető testnek.

- Idióta. – sóhajtotta ki magából Naruto, és kibujtatva jobb kezét kabátjából, még közelebb lépett a másikhoz, majd átkarolva és valahogy magukra terítve a kabátot próbálták egymást melegíteni.

- Kösz. – sóhajtotta ki a vörös hajú egy adag füsttel; bal kezét átfonva a másik derekán fejét az alattuk menőkre fordította. Ajkait benedvesítve, és egy újabb slukkot szívva tekintetét öccsére fordította; kék szemek érdeklődve néztek rá.

Megköszörülve torkát ajkából kivette a cigit, majd mutató és középső ujja közé fogta öccse szálát is; a meglepettségtől szétnyíló ajkakra, hamar, akaratosak telepedtek. Kyuubi két ujja között fogva a két szálat próbálta azokat kifelé tartani, miközben összeérve egyik a másikat égetve lassan eggyé olvadva egyre nagyobb füsttel kezdtek el hamuvá válni.

Ajkaik hevesen kapkodtak a másikért, és szétnyílva engedték, hogy nyelveik is becsatlakozhassanak a háborúba. Minden nyelvcsapást egy viszonzó követett; apró harapásokat és nyögéseket egy halk felszisszenés követett, amint Kyuubi ujját megégette a két szál. Csukott szemmel azokat elnyomta a korláton, nem törődve azzal, hogyha nyomot hagynak, és emiatt Itachi 5 percen keresztül majd kiosztja.

Eldobva az eloltott csikkeket, szabad kezével magához húzta öccsét, akinek bal kezét lassan kiszabadította a kabát fogságából. Amint sikerrel járt, kezét elvezette a másik hónalja alatt, és úgy nyúlt hátra a szőke tincsekért. Egyhelyben tartva a másik fejét, száját szélesebbre nyitotta, így szinte felette Naruto ajkait, ahogy nyelve mélyre hatolva, tulajdonította a magáénak a másik száját.

Naruto felmordulva a másik önkényességére kezeit, levette ez erős derékról és baljával együtt, Kyuubi hátsózsebeibe csúsztatta őket, majd erősen megszorítva a felületet, maga felé húzta a másikat.

Hangosan zilálva váltak szét ajkaik; homlokaikat egymásnak tapasztva lehelték egymásra a különböző cigis leheletüket, ami azonnal összeolvadt amint nem bírták visszafogni magukat, és elég erőt gyűjtöttek egy újabb csatára.

Két sötét szempár figyelte, az erkélyen romantikázó párost; kezükben a kávé lassan elgőzölögtette melegségét, ahogy a csészék még mindig kistányérjaikon csücsültek a két Uchiha kezében.

Sasuke felhorkantva végre ajkához emelte a fehér porcelánt, és nagyot kortyolt a fekete léből. – Nem értem, hogy mit aggódott Kyuubi. Ahogy elnézem a Dobenak nem kellet sok győzködés. – majd egy újabb korty, és már üresen csikorgott a kis csésze tányérkáján.

- Valahol azért át tudom érezni, hogy min mehetett keresztül. – szólalt meg Itachi, s lehunyva szemeit kiitta a csésze tartalmát.

Sasuke értetlenül húzta össze szemöldökeit és bátyja felé nézett. – Ezt hogy érted? Nem hiszem, hogy neked tartanod kellett volna attól, hogy nem akarnék veled lenni.

Itachi csak halkan felsóhajtott, majd kivéve öccse kezéből a kis tányérkát saját készletével együtt visszaindult a konyhába, ahova követte Sasuke is.

- Itachi. – mondta ki a fiatalbbik bátyja nevét követelőzősen.

A szólított csak meg köszörülte torkát, majd beletette a mosogatóba a készleteket; megfordulva épp nyitni akarta száját, de öccse elélépett és két kezét két oldalára tette a pulton. Sötét szemek néztek egymással párbajt, amit végül Sasuke tört meg; lehunyva szemeit és előre hajolva megcsókolta a kávé ízű ajkakat, majd elhúzódva szinte mérgesen nézett bátyjára, mint egy kis óvodás aki az igazat akarja tudni.

Itachi lassan elmosolyodva karjait öccse derekára fonta, s előrehajolva állát a másik vállára tette. – Hidd el; nehéz volt összeszedni ahhoz az erőt, hogy elmondjam neked, hogy mennyivel többet jelentesz nekem, mint egy szimpla öcs. –suttogta a másik fülébe, majd felegyenesedve egy apró mosolyra húzta ajkait. – És gondolj bele… Kyuubinak mindezt Narutoval kellett átélnie; szerintem a szőke agyfunkcióihoz viszonyítva, még mindig nem sikerült feldolgoznia a dolgokat.

Sasuke csak felhorkantott; majd hirtelen mind ketten nevetésben törtek ki, melyet ajkaik újratalálkozása némított el.

És ennyi… igen…

Hogy miért? Mert nem akarom hogy olyan sémás legyen ez a történet mint mindegyikmás amit lehet olvasni. Nem fogom bonyolítani a dolgokat; nem akarok unalmas szócsatákat és értelmetlen jeleneteket írni mikor úgy is az lenne a vége hogy együtt maradnak….

DE

Én nagyon meg kedveltem ezt az 'univerzumot' ÉS épp ezért szeretnék a közeljövőben több rövid történetet írni a kis négyessel.

Szóval… ez most mondhatni a fő történet vége amit apróbbak fognak követni addig amíg csak az időmből és a fantáziámból futja.

Köszönöm mindenkinek a commenteket és hogy képesek voltatok végig olvasni~ remélem sok jó percet tudtam ezzel a történettel szerezni mindenkinek~

<---Előző     Vélemények