O-oké… Naruto nem olyan aki-aki egy egyszerű filmtől beszarna, de ez neki is betett. Összehúzódott pupillákkal ült lent a földön, Sasukéval együtt, s kapaszkodtak egy-egy díszpárnába. Miután a két idősebbik testvér sikeresen a frászt hozta rájuk, inkább úgy döntött a két öcs, hogy a földön folytatják a filmezést. Kyuubi még az elején próbálta piszkálgatni Narutot, de Itachi csitítgatására abba hagyta.

Sasuke a lejátszóra pillantva kissé fellélegzett; mindjárt vége a filmnek… mindjárt vége. Hirtelen nyakánál lévő rövid hajszálait, mintha a szél megfújta volna. Ledermedve nézett előre; szeme sarkából a szőkére pillantott, ki még mindig a párnát magához szorítva nézte a filmet. Ha nem ő volt; és Kyuubi biztosan nem tenne ilyet, akkor nem maradt más mint.

Össze húzva szemeit a következő levegő fuvallatra, fejét hirtelen hátrafordítva Itachi épp levegőt fújó ajkaival találta szembe magát. Nem gondolkodva hajolt előre, s a két csücsörítő ajakra egyszerre ráharapott. Itachi halkan felszisszenve rántotta el megharapott száját, de mielőtt még tényleg eltávolodott volna, egy apró nyalást adott öccse ajkainak. A fiatalabbik Uchiha pufogva fordult vissza a képernyő felé. Egy pillanatra szeme sarkába nézett, de tekintet több másodpercre ott maradt, mire agya észrevette, hogy bámulja a szőkét.

Naruto tekintetét, amint valami apró neszt megérzett, a mozgás felé fordította; bár csak ne tette volna. Alsóajkába harapva nézte, ahogy Sasuke megharapja Itachi száját, majd a következő pillanatban a másik gyengéden végignyal öccse ajkain. Tudta, hogy nem szabadna néznie, hogy nem kellene vele törődnie, de egyszerűen nem tudta elfordítani fejét a látványról. Nem azért mert felizgatta volna; nem, egyáltalán nem. Inkább mintha csak elszomorította volna.

Visszafordítva tekintetét újra párnájába kapaszkodott; de most nem a félelemtől. Persze, megtudja érteni ha két ember szereti egymást, de…de testvérek? Lehet, hogy csak neki volt olyan gyerekkora, melyben bátyjával alig töltött el valamicske kis időt, s csak miután szüleik meghaltak, akkor ismerhette meg igazán a másikat. Lehet hogy vele van baj és nem tudja ennyire értékelni ezt a kapcsolatot ami két fivér között kialakulhat de…de akkor se érti. Egyszerűen nem tudja felfogni.

Valahol most már nem is az zavarja hogy testvérek. Valahogy, nem. Inkább az hogy ezt az egészet eltitkolták előle. Hogy Sasuke… lassan engedve, hogy kezei közül kicsússzon a selyempárna kapott rögtön utána és közelebb húzva térdeit magához kapaszkodott ismét az anyagba.

Ennyire könnyen ki lehet használni az embert?

Hirtelen felkapcsolódott a kanapé melletti lámpa, s a TV is már a hálózatra volt váltva.

- Ha nem gond, megyek elsőnek. – kelt fel Sasuke helyéről és a fürdő felé mutatva elindult a táskájukért, és belépve a fürdőbe annak ajtaját magára zárta.

- Mész utána? – kérdezte Kyuubi Itachit, miután a TV távirányítója után nyúlva a készüléket kikapcsolta. A digitális órára nézve hangosan felsóhajtott; pár perccel múlott el éjfél.

Az Uchiha bólintva kelt fel a kanapéról s megfogva az italos tálcát, amire az üres popcornos tálak is rá voltak rakva, kivitte őket a konyhába. Kyuubi halkan hümmögve nézett a másik után, s miután az eltűnt, Narutora fordította tekintetét. Nem volt nehéz észrevenni, hogy öccse rossz hangulatban volt; mintha a helyiségben is pár fokkal hidegebb lett volna.

- Kérsz valamit kintről? – kérdezte Narutot s felállva a konyha felé indult. Egy alig halható nem után, halkan felsóhajtva lépett be a konyhába az Uchiha mellé, ki épp betette a mosogatóba az edényeket.

- Hm. Kell valami? – kérdezte Itachi ki kinyitva a hűtőajtót, a még megmaradt narancslét kiitta a papírdobozból, s azt a kukába dobta; Kyuubit kicsit se zavarta, hogy az Uchihák ennyire otthonosan érezték magukat náluk, hisz mikor ők vannak a másikaknál, akkor ők is ugyan ilyen otthonosan mozognak náluk.

A vörös hajú idegesen nyelt egyet, majd végignyalva ajkain nézett sötét szemekbe, majd a kockáscsempés földre.- Nem lenne gond, ha most Sasuke veled aludna? – kezdte kicsit rekedten. – Tudom, hogy a fiúk mindig együtt alszanak, de most uh… nem lehetne hogy-

- De. Persze. – szakította félbe Itachi mielőtt még tovább mentegetőzne. A konyhapultnak dőlve karjait átfonta mellkasán; mélyen beszívva a levegőt nézett fel a másikra. – Biztos vagy benne hogy elakar-

- Igen. – hallatszott a határozott válasz. Kyuubi alsó ajkába harapva emelte fel bal kezét és kezdte el vakargatni nyakát; ezt a szokást Narutotól vette át, de ő nem akkor csinálta mikor zavarban volt, hanem mikor ideges volt.

Az Uchiha halkan felsóhajtva lépett az Uzumakihoz, és egy halk hajrát suttogva, ment vissza a nappaliba. Itachi amint látta, hogy megmozdul a kilincs, azonnal körbenézett; nem látva Narutot, aki vélhetőleg szobájában volt, elvigyorodva nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját és a rácsodálkozó fiút visszanyomta a helyiségbe.

- Mi a francot mű-mmmhm. – fojtotta Sasukébe a két puha ajak a szót. Itachi megfogva öccse derekát, vezette a fiút a mosdókagylóhoz, és felemelve felültette arra; biztos benne, hogy nem fog leszakadni, mert már jó párszor csinálták ezt. Közelebb simulva a zuhanytól még mindig felhevült testhez, halkan felnyögött, amint a másik lágyan elkezdte ütlegelni mellkasát. – Eh-ehlég. – nyögte végül ki Sasuke miután sikerült ellöknie bátyját.

- Otouto-

- Nem, basszus. Nem. Itt nem, 'tachi, mondtam már. – ellenkezett Sasuke és a derekáról lassan lecsúszó pizsama alsót megpróbálta valahogyan visszahúzni.

A másik csak elvigyorodva nézett öccsére; persze, hogy mondta már, és mégis néha pár perc után a fiú nyögéseit, alig tudta lecsitítani. Az volt mindig a szerencséjük, hogy Kyuubi Narutoval próbált foglalkozni, vagy megpróbálta a másik figyelmét elterelni a fürdőről. A fiatalabbik Uzumakira gondolva Itachinak lassan összehúzódott vigyora az arcán. Előre hajolva, Sasuke lassan dőlt hátra, de megfogva a fiút homlokukat sikerült összeérintenie.

- Kyuubi ma elmondja Narunak. – suttogta a másik arcának s lehunyva szemeit, a meglepettségtől nyitott ajkakra vetette magát. Lassan mozgatva száját végignyalt a puha felületen, mely hamarosan viszonozta a kényeztetést, de mielőtt még hevessé válhatott volna a csók eltávolodott. Fejét Sasuke nyakának hajlatába téve, mélyen beszívta a fiú friss tusfürdő illatát.

- Hogy hogy? – csúszott ki végül Sasuke száján. Kezét felemelve hosszú fekete szálakba mélyítette ujjait.

- Én mondtam neki, hogy tegye meg. - a simogató ujjak egy pillanatra megálltak, majd újra siklani kezdtek a selymes szálak között. – Tudom, hogy nem kellett volna, de… - felegyenesedve s öccse szemébe nézve, egy apró csókot nyomott annak ajkaira. - … nem bírom tovább nézni, ahogy a legjobb barátom szenved.

Sasuke kifújva magából a levegőt ölelte át az előtte állót. Akármennyire is utálja Kyuubit, most a legszívesebben ott segítene neki ahol csak tudna. Itachi lassan fészkelődve kezei között, eltávolodott tőle, s mosolyogva nézett rá.

- Daisukidayo. – s mielőtt még Sasuke válaszolhatott volna egy újabb csókkal beléfojtotta a szót. - Kyuubi szobájában alszunk. Menj előre. – és egy újabb csókot nyomva öccse ajkaira, levetette magáról ingjét és lassan kezdte el kigombolni nadrágját.

Sasuke csak lágyan bólintva hallgatott bátyjára, s egy utolsó pillantást véve az erős háton leugrott a mosdókagylóról s az ajtó mellé ejtett pizsama felsőjét felvéve kilépett a fürdőből mielőtt még bátya visszaránthatta volna.

MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM

Kyuubi hallgatva, ahogy a fürdő ajtaja kinyílik, majd egy félhangos csapódással becsapódik halkan felsóhajtott. Még egyszer megkérdőjelezte magát, hogy képes lesz-e rá, hogy megtegye, de csak halkan felmorogva fordult sarkon, és lekapcsolva a konyhában a villanyt lépett ki a nappaliba. Már megszólította volna öccsét, de Sasukén kívül nem látott ott mást. Már indult volna Naruto ajtajához de neve hallatára meg kellett állnia.

- Kyuubi. – mondta ki újra Sasuke a másik nevét. – Biztos vagy benne?

Az Uzumaki összehúzott szemekkel nézett a másikra. – Nem hinném, hogy neked ehhez akármiféle közöd is lehetne.

- Ch. – cöccent fel Sasuke és elindulva Kyuubi szobája felé még egy pillanatra megállt. – Sok sikert. – s ezzel már be is lépett a szobába és egy hangos puffanással becsukta maga mögött az ajtót.

Kyuubi egy pillanatig még összehúzott szemekkel nézett oda ahol a másik állt; tekintete egy pillanatra a padlóra esett. Ökölbe szorítva ujjait nézett fel Naruto szobájának ajtajára, mely alól halvány fény kandikált kifelé. Nyelve egyet lépett az ajtóhoz és lágyan kopogva rajta, a halk válasznak szánt morgásra, lassan benyitott. Becsukva maga mögött az ajtót, dőlt neki a hideg fának. Végignézve a másik, ágyon szétterült, alakján bele szívott a levegőbe; most már nincs megállás.

- Mit akarsz? – jött a dörmögő hang, melyet a szőke arcában lévő párna tompított.

- Mmm. Gondoltam… beszélünk? – húzta el száját Kyuubi; jó kezdés… Nem kapva semmilyen választ, jobb lábáról ballra helyezve testsúlyát nyitotta újra száját. – Mit gondolsz… róluk?

Értetlenkedő szőke fej fordult felé; Kyuubi fejét balra rántva utalt a lakás másik felében lévő két Uchihára. Naruto felsóhajtva fordította vissza arcát párnájába. – Semmit.

Kyuubi szemeit forgatva cöccögött. – Na ne mond, hogy nem zavar. Lehet, hogy most épp-

- Elég, Kyuu. – csattant fel a másik hangja; a vörös hajú összezárva ajkait nézte az ágyon fekvőt. Kínos csend követte a düh kitörést; mintha lehetett volna érezni, ahogy a gondolatok cikáznak a levegőben. Kyuubi már majdnem megszólalt mikor öccse újra neki kezdett. – Zavar, jó? Most boldog vagy?

- Nem. – vágta rá azonnal a választ.

- Nem értem, hogy hogy lehetnek képesek egymást szeretni. Testvérek, az isten szerelméért. – morogta a párnába a szőke.

- Az, hogy fiúk már nem is zavar. – fűzte hozzá az éles kommentet az idősebbik.

- Élvezed mi? – a halk hangra és kérdésre vörös szemek a szőke fejre koncentrálódtak. – Mindenből akkora viccet tudsz csinálni. Egyszer éreznéd azt, amit most én éreznék.

Remegő, egy vonalba rendezett ajkak kinyíltak, majd becsukódtak, majd ismét nyitódva már hangok is jöttek ki rajtuk. – Miért? Most mit érzel?

- Huh. – nevetett fel ironikusan Naruto. – Hogy mit érzek? Te mit éreznél, ha kiderülne, hogy az akit már évek óta szeretsz, már rég mással van és tudod, hogy soha sem lehet a tiéd? – Kyuubi szinte beverte a fejét a kemény fába, miközben megpróbált hátrébb lépni; hideg kék szemek szegeződtek rá, s fúródtak agyába; mintha gyilkolni készülnének.

Vöröses-barnás szemek lassan lecsukódtak; gazdájuk mély levegőt véve nyitott ki őket újra. Naruto visszafordulva párnájába mormolta tovább mantráit. Kyuubi szinte ellökve magát a biztos menekvés irányából, indult el a másik felé. Lágyan remegő lábakkal ült le az ágyra, s mintha lenyelte volna félelmét, lábáról lerúgta papucsait s kikötve idegesító kimonóját hagyta, hogy az anyag lecsússzon válláról. Apró dudorok jelentek meg ruhátlan felsőtestén; ajkát harapdálva próbálta lenyugtatni szívét.

Kyuubi fejét balra fordítva nézett értetlen kék szemekbe; a kis éjjeli lámpa fényében szinte rikítottak a kék szemek és a halvány piroslás alattuk. Egy halk sóhajtással Naruto elfordította tekintetét a másikról, s állát párnájára téve bámulta az ágytámlát; mintha szája belső felét harapdálta volna, úgy mozgott arca. Halkan megszívva orrát hajtotta vissza fejét a párnába, és nyomta szemeit a puha anyagba.

Fejét lassan jobbra s balra forgatva próbálta gondolatainak cikázását valahogy megállítani. Nem fog ő itt bőgni bátya előtt nem; mi értelme lenne? Hiszen…hiszen csak Sasukéről van szó. Kissé ráharapva nyelvére óvatosan kinyitotta száját, hogy nyelve kiszabaduljon a fogak börtönéből és, hogy száján keresztül tudjon venni egy nagy levegőt.

Hát ezért utasította el mindig az Uchiha, mert neki már volt valakije, aki mindenkinél jobban ismerte. Újra összeszorítva fogait Naruto a teste alá szorult kezeit ökölbe szorította. Mégis ki lenne képes azt a hosszú kapcsolatot csak úgy eldobni valaki másért.

Kyuubi mielőtt még észbekapott volna, öccse mellé feküdve ölelte magához a lágyan reszkető fiút; halkan felmordult, amint Naruto rávetve magát nyomta arcát mellkasába s kezeivel úgy szorította mintha az élete múlna rajta. – Feladom. – hallatszott a suttogó, rekedtes hang. – Ennek-ennek nincs értelme. Nincs. – akadozott meg a szőke hangja miközben levegő után kapkodott.

Suttogott szavak és halk nyüszítéshez hasonló hangok töltötték meg a szobát. Kyuubi magához ölelve a még mindig a hasán fekvő fiút, forgatta meg szemeit, és halkan felmordult. Elhúzva csípőjét a ránehezedő testtől viszonozta a szoros ölelést; akármennyire is lehangoló a helyzet, testének egyszerűen nem tud parancsolni.

Hallva, hogy öccse már nyugodtan veszi a levegőt, arcára egy széles vigyor húzódott. Elhúzódva öccsétől balkezével behúzott egyet a másik jobbvállába; nem erősen, de épp annyira, hogy a szőke felszisszenjen.

- Szzz. Hé. Ez meg mire volt j- HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ. – üvöltött fel még egyszer a szőke, amint egy újabb csapást kapott. Letörölve a pár könnycseppet ami kiszökött szeméből értetlenül nézett bátyjára.

- Könyörgöm, nekem most öcsém van vagy húgom, pff? – puffogott Kyuubi miközben szemeit forgatva, arcán vigyorral fordult hátára, s kezeit feje mögött összekulcsolva, lábait keresztbe téve a plafont bámult.

Pillanatok múlva arcába, egy párna landolt, majd még egy, de az újra és újra lesújtott rá. Morogva vette le arcáról a párnát és az éppen ő felé párnával ütő öccsére bámult.

- Én itt kiadok magamból minden érzelmet, te meg rendes testvér módjára végighallgathatnál. - cöccögte Naruto miközben a másikat figyelte.

- Örülnél neki mi? – válaszolta Kyuubi, miközben feltámaszkodott könyökeire.

Naruto újra vigyorogva, hirtelen leugrott az ágyról, de épp annyira, hogy kihívóan rá tudjon ütni bátyja lábára. Kyuubi elfogadva a kihívást térdelt fel az ágyon és erősen megszorítva a párnát csapott Naruto felé, ki egyszerűen hátradőlve kikerülte a csapást s megfogva a még előtte lévő párnát, azt kirántotta bátyja kezéből.

- Ch talán nekem van nővérem. – vigyorogta s két kezét csípőjére téve, s mint valami szuperhős úgy nézett oldalra.

Kyuubi kihasználva az alkalmat, megragadta az egyik nagypárnát és azt öccsére dobta. Naruto nem számítva rá, hirtelen elvesztette egyensúlyát s a hátsójára érkezett, majd hangosan óbégatva hátradőlt a plüss anyagú szőnyegen. – Te szemét láda. – morogta orra alatt.

- Élsz még? – térdelt le mellé a vörös hajú félelemmel szemében, hogy még valami kárt tett öccsében.

Naruto csak halkan kuncogva nyúlt fel feje felett lógó fonott tincsekhez; vigyora lassan húzódott össze egy lágy mosolyba. – Nem akarod visszafesteni? – jött a hirtelen kérdés. Vöröses-barnás szemek értetlenül néztek le kékekbe; persze már rég visszafesthette volna…

- Már megszoktam. – mondta maga elé és öccse mozdulatait figyelte, ahogy az ujjak elhagyják a hosszú fonatot és áttérnek egy rövidebbre.

- Igaz.

Újabb csönd; Naruto ujjai még mindig Kyuubi haját birizgálták. Az idősebbik Uzumaki idegesen nézett öccsére, majd a feje mellé a szőnyegre. Most? Most jó a pillanat? Most kellene elmondania?

- Te tudnál úgy szeretni, mint ahogy ők szeretik egymást? – hallatszott a nem várt kérdés Naruto szájából. Nem tudta, hogy miért kérdezte meg… egyszerűen csak jött. Még életében nem gondolt bele, hogy milyen lenne úgy szeretni a bátyját és kíváncsi volt, hogy mi erről a másik véleménye.

Kyuubi nem adott választ csak kitágult pupillákkal nézett ugyan arra a kis pontra. Nem bólintott, vagy rázta fejét; mélyen beleszívva a levegőbe lehunyta szemeit. Szimplán lehajolva, ajkait öccse ajkaira tapasztotta. Nem várt semmit, így amint elszámolt háromig, azonnal el is távolodott a ledermedt fiútól, s lassan rákjárásban hátrálva kúszott az ágyhoz, és döntötte neki hátát.

Naruto még mindig a levegőben lebegő keze, ami nemrég még Kyuubi hajával játszott, most egy halk puffanással esett maga mellé. Jól látható volt, ahogy a másik megállt mellkasa lassan megemelkedik, és a mélyen beszívott levegő feltölti a hirtelen üressé vált tüdőt. Naruto lecsukva szemeit nyitotta ki remegő ajkait.- U-ugye ez most nem-

- A te hibád. – morogta rá Kyuubi s fejét hátravetve nézte a plafont; felhúzva lábait mintha védekezni akarna azokat karjaival átfonta s visszahajtva fejét próbált térdei között elbújni.

- TESSÉK? – üvöltötte vissza a szőke, s felpattanva helyéről nekiugorott a másiknak s azt vállánál fogva nyomta az ágyhoz. Szemei cikázva néztek bátyja arcára s szemére csak hogy valami tiszta választ találjon.

- Nem kellett volna hülye kérdéseket feltenned, a francba. – Kyuubi szinte ellökve magától öccsét, felállt s elindult az ajtó felé.

- Neked nem kellett volna így válaszolnod! – üvöltötte Naruto, mely mondatával sikerült megállítani bátyját. Kyuubi oldalra fordítva fejét, értetlenkedő tekintetbe nézett; összeszorítva ajkait szinte feltépte az ajtót.

Sötét, riadt szempárok néztek vissza rá, amint kinyílt az ajtó. – Mi történ-

Mielőtt még az idősebbik Uchiha befejezhette volna kérdését az Uzumaki elsétált mellette, úgy mintha nem is hallotta volna. Kyuubi kisietve a bejárathoz elővette cipőjét, s míg abba bele lépett, a fogasról levette bundás bélésű kabátját; halkan felszisszent, amint a kopottas műszőrme fedetlen felsőtestéhez hozzádörzsölődött.

- Hova készülsz? – állt meg mellette Itachi, most már Sasuke nélkül.

- Elmegyek. – s kivéve a cipőszekrényre rakott tálból kulcscsomóját, és egy ott felejtett doboz cigit a még a zárban lévő kulccsal kinyitott az ajtót; és egy szempillantás alatt el is tűnt.

Itachi hangosan morogva ment vissza Naruto szobájába, hol a szőke értetlenkedve ült az ágyon és épp Sasukének mesélt. – Mindjárt jövők. – mondta a fiúknak Itachi, kik bólintva folytatták a beszélgetést; Naruto beszélt és Sasuke hallgatta hogy mi is történt a két testvér között.

Az Uchiha visszamenve Kyuubi szobájába, magára vette ingjét és kihalászva táskájukból egy pulcsit azt is magára húzva, egy zoknival együtt, sietett az ajtóhoz, és felöltözve indult Kyuubi után.

SHALALASHALALASHALALASHALALASHALALASHALALASHALALA

- Ezt nem hiszem el. – mordult fel már vagy húszadszorra Naruto miután mindent elmondott az Uchihának. – Ha tényleg így érzett, akkor miért nem mondta el előbb?

- Ch. Dobe. – csavargatta fejét Sasuke; miért kell ennyire bonyolultnak lennie egy Uzumakinak? Miért? – Mert talán minden egyes percben a nyakamon lógtál?

- Pff, csak szeretnéd. – fonta össze karjait mellkasán a szőke; egy enyhe pír jelent meg az arcán.

- Miért ? Mi változott volna ha előbb elmondja? Talán még beleszerettél volna, hm?

- Te- TEMEEEE~ - Hallatszott az erős ellenkezés. Naruto maga se tudva a választ dőlt el az ágyon. – Nem tudom….

- Na jó ezt Kyuubinak nem kellene megtudnia. – emelte fel kezét Sasuke, hogy megdörzsölje homlokát; ez az egész már kezd elég kusza lenni.

- Mit? Nem, nem, nem. Nem úgy értettem! – szabadkozott a szőke. – Nem hiszem, hogy lett volna esélye ha előbb elmondja.

- Hiszed, vagy tudod? – hallatszott a kérdés, mely a most már a Naruto íróasztalánál lévő széken ülőtől érkezett.

- Már bocs, de egyszer se fordult meg a fejembe, hogy kikezdjek a bátyámmal. – néma válaszként csak egy érdektelen vállrángatást kapott.

- És most mi lesz? – szólalt meg Sasuke nekidőlve a szék háttámlájának, s lassan lecsukta szemeit.

- Nem tudom. – sóhajtotta ki magából a szőke. – Te honnan tudtad, hogy 'úgy szereted' Itachit?

Sasuke halkan kuncogott, melytől a szék hangosan recsegni kezdett. – Szerinted egy 10 éves honnan tudja, hogy szerelmes? – hangján érezhető volt egy kellemes mosoly. – Mi csak azt tudtuk, hogy úgy akarunk majd felnőni, mint a néni meg a bácsi a filmekben.

- De mégis Itachi, hogy adta elő? Várj, várj elképzelem. A nagy hetedikes odaáll a kicsi ötödikes elé, és azt mondja neki, hogy az enyém vagy. – röhögött fel Naruto.

- Ha, ha de vicces kedve lett valakinek hirtelen. – válasz csak egy morgás volt a szúrós megjegyzésre. – Mmm aszem' miután megnéztük okaasan egyik csöpögős kazettáját, akkor mondta azt, hogy mi is olyanok leszünk, majd mint a filmben a házas pár, és megpuszilt. – kuncogott fel az Uchiha. - Először persze azt mondtam neki, hogy menjen el orvoshoz, mert beteg, hisz okaasan mindig azt mondta, hogy csak egy néni és egy bácsi adhat egymásnak szájra puszit, és csak ők lehetnek együtt. De aztán, ahogy telt az idő jó pár dologra rájöttünk…

- Ne kérlek, ne folytasd. – kapott füléhez a szőke, amint belegondolt hogy az Uchiha fivérek….

Egy kényelmes csend telepedett rájuk pár másodpercig, míg Sasuke nem kezdett el fészkelődni a széken, ezzel kék szemeket magára vonzva. Felállva kinyújtózott és az órára nézve szemét forgatva tudatosult benne, hogy már hajnali kettő felé jár az idő.

- Biztos nem érzel iránta semmit? Semmi komolyat? – fordult Naruto felé ki felülve először végig nézett a nagy pólóba és rövidnadrágba öltözött fiún.

Az Uzumaki ajkát harapdálva kereste fejében a választ. Mégis honnan tudja, hogy tudná-e úgy szeretni a bátyját, mikor még életében nem nézte ilyen szemszögből a 'kapcsolatukat'. – Nem tudom… úgy értem… rajtad-rajtad kívül nem gondoltam még másra 'úgy'… - vörösödött el a fiú.

Sasuke hangosan megköszörülve torkát vakarta meg tarkóját. Hasa halkan megkordult mire Naruto halkan felnevetett.

- Menjünk együnk valamit, és egy filmet is betehetnénk. – ajánlotta fel a szőke, mire a fekete hajú csak lágyan bólintott; csak remélni tudja, hogy a másik kettő hamar visszaér.

<---Előző     Vélemények     Következő--->