Halk csoszogó hangot lehetett hallani, ahogy az idősebbik Uchiha otthoni papucsában végigsuhant a lakáson; telefon a füléhez tapadva válla segítségével, miközben a kezében lévő tál tartalmát keverte. Lábával belökve a résnyire nyitott ajtót, elmosolyodott egy pillanatra, s azonnal szabadkozni kezdett, amint egy pillanatra figyelme nem a fülébe rikácsoló hangra figyelt.

Sasuke szét terülve a már szinte nevetségesen nagy francia ágyon, épp az egyik díszpárnáért nyújtózott, csak hogy valamit kezei között érezhessen. Halkan morogva fordult meg, másik oldalára, miután pillanatokon keresztül, a bársonyos anyagot ujjai csak simogatták.

Itachi halkan kuncogva letette a tálat, melyben a reggelire tervezett palacsinták alapanyaga készült. Halkan hümmögve és egy-egy japán szótöredéket válaszolva a telefonba, lépett a vastag takarókkal burkolózott ember gömböchöz. Leülve az ágyszélére, lágyan elnevette magát, a telefon másik végén lévő nagyanyja viccére.

- Hai, daijyoubu. – mosolyogta a telefonnak. Kezét kinyújtva lassan simított végig a vastag takarón, ami alatt öccse mocorgott. – Chotto… wakarimasu; gomenesai. - s azzal elvéve a telefont fülétől, vállát halkan megroppantotta. Lágyan rázogatni kezdte a takarógumót, ami morogni kezdett. – Sasuke, kellj fel. – rázogatta meg újra a fiút, melyre csak egy újabb morgást kapott válaszul.

Válaszolva egy hangosabb morgással, húzta le a vastag paplant a másik félmeztelen testéről. Nem törődve a gyilkos pillantással, melyet öccse intézett felé, nyomta annak arcához a telefont.

- Oba-san. – nyomta közelebb a kagylót a fiúhoz, miután semmi választ nem kapott a dühös tekinteten kívül. – Előbb beszélsz vele, előbb végzel.

- De semmi kedv-

-Sasuke. Hamarosan éjfél lesz náluk. Ne most szórakozz, csak azért mert-

- Rendben, rendben. – sóhajtozta ki magából a fiú, s elvette a telefont bátyja kezéből. – Igen? – válaszolt a kérdezgető hangra, de amint némasággal találta szembe magát, azonnal kijavította hibáját. – Konbanwa.

Itachi elégedetten ellépve az ágytól, indult el az ajtóhoz, s a fal mellett lévő íróasztalról felvette az oda letett tálat.

Sasukénak igazából, semmi baja nem volt azzal, hogy nagyanyjukkal kellett beszélnie; sőt, élvezte, ahogy az asszony lassan, de hangjában élvezettel mesélte el az aznapi eseményeket. Nem, neki egyedül azzal a rohadt közel 15 órás időkülönbséggel van baja, ami New York és Japán között van. Ott vannak 'szinte' egymás mellett és mégis ekkora különbség. És mégis kinek van kedve felkelni korán reggel, mikor még nyugodtan-

Gondolatmenete és a fülébe csilingelő hang egy pillanatra eltűnt, amint orra megérezte az édeskés illatot. Végignyalva ajkain válaszolt a feltett kérdésekre; lábával lelökve magáról a vastag piros-fekte huzatú takarókat, lépett a magas, tolóajtós beépített szekrényhez. Végignézve saját részét, vette csak akkor észre, hogy szinte minden melegebb pulcsija a mosóban van, így Itachi szekrényrészéhez lépve, kihúzott egy kapucnis, szürkés, vastag felsőt, melynek elején egy fehére-szürkés buldog ült.

Egy pillanatra elhúzva fülétől a készüléket, felhúzta a pulcsit, majd újra hallgatta, ahogy az öregasszony elmesélte, hogy milyen furcsán néztek rá a szomszédjai, mikor kiment a temetőbe. Sasuke csak hangosan sóhajtva kezdett el mentegetőzni, és bocsánatot kérni de az asszony lecsitította.

Igaz a világ minden pontján ezen a napon – azaz november 30/31 –én – szoktak megemlékezni az elhunytakról, de jó pár olyan hely akadt, melynek ennek a hagyománynak már évszázadokkal ezelőtt, más időszakot neveztek ki. Japánban ez augusztus vége felé szokott megtörténni; az obon 3 napig tartott táncokkal, különböző rendezvényekkel körítve.

Miután a fiatalabbik Uchiha alsónadrágot cserélt, és egy sötétkék melegítőt is felerőltetett magára, egy pár zokni után keresett. Kiválasztva egy vastag, termo anyagú zoknit, leült az ágy szélére és vállával füléhez szorítva a készüléket, húzta fel a ruhadarabokat.

- Hai, so desu, so desu. – mormolta válaszként az 'ugye jövőnyáron is eljöttök az ünnepségre' kérdésre. – Ano… Oba-san, chotto…

Kezdte a mentegetőzést, de az asszony értette, hogy mire céloz; már ő is fáradt, volt és sejtette, hogy unokája nem az a korán kelős típus. Elköszönve és jó estét – jó reggelt kívánva egy csippanással abbamaradt a beszélgetés.

Ujjait végigfuttatva haján, kifésülte a pár csomót, melyet talált benne. Halkan felsóhajtva indult el kifelé a szobából, egyenest a fürdő felé. Útközben visszatéve helyére a készüléket, és megnézve, hogy mire készül bátyja, vette útját eredeti célhelyére. Elvégezve reggeli teendőjét, lépett a mosdókagylóhoz, és megmosta kezeit, majd fogkeféje után nyúlva, lemosta az esti állót ízt.

Visszagondolva az előző beszélgetésre, kicsit rosszul érezte magát, hogy oba-sannak egyedül kellett kimennie ebben a hidegben. Igaz, hogy számukra a halottak napja nyáron van, mégis mivel Itachi és ő már itt, a 'nagy lehetőségek világában' nőtt fel, ezért szüleik átvették az itteni hagyományokat. Ám hagyományokhoz híven, minden augusztust Japánban töltöttek, abban a Tokyohoz közeli városban, ahol szüleik felnőttek.

Kimosva szájából a maradék fogkrémhabot, letörölte száját a vajszínű, nyomott virágmintás törülközőben, s lekapcsolva maga után a villanyt, kilépett a nappaliba. Szemeit átdörzsölve haladt a konyha felé; Itachi épp egy spatulával próbálta felkaparni az első darab palacsintát, ami sikeresen odaégett.

Lejjebb csavarva a gázt egy újabb adagot mert ki, és lassan belefolyatta a sütőbe. Halkan morogva és káromkodva nyomogatta meg egy kicsit a tészta masszát, hogy jobban süljön. Egy pillanat múlva már meg is fordította, és az aranysárga massza, szinte már mosolyogva nézett rá.

- Francba, innen nézve olyan egyszerűnek tűnik. – mormolta Sasuke miközben bátyjához sétálva, figyelte ahogy a spatula a tészta alá csúszik, majd felemeli azt s a sütő mellé tett tányérra kerül az első frissen sült palacsinta.

Végignyalva ajkán nyúlt bal kezével a tányér felé, de egy alig forró spatula megállította útját. Elhúzott szájjal, és mérges szemekkel nézett fel bátyjára, ki viszonozva a pillantást emelte fel a tészta táljában lévő merőkanalat, majd belemélyítve azt az alapanyagba, azt oda se nézve öntötte bele a serpenyőbe, és kezdte el a spatulával lapítgatni.

Sasuke feladva a farkasszem háborút, fordult sarkon és indult el kifelé a konyhából; egy a fejéhez vágódó edényfogó kesztyű megállította.

- És még én vagyok a gyerekes. - nevetett fel sötéten, miközben halkan cöccögött egyet. Lehajolva az anyagért s felvéve azt, már nyomban küldte volna vissza a feladónak, de az a fejét csóválta, miközben a lassan telő tányérra mutatott. Arcán jól láthatóan végigfutott az 'ugye nem akarsz ezekről lemondani' felirat. – Utállak. – morogta a fiatalabbik Uchiha, s letéve a konyhapultra a kesztyűt, indult el vissza a nappaliba.

Itachi szemeit forgatva tett a tányérra egy frissen sült palacsintát, majd lehajtva a gázt félretette a serpenyőt és a konyha bejáratának boltíve alá állva figyelte, ahogy öccse orra alatt dünnyögve leül a kanapéra, és a távirányító után kutat.

- Sasuke. – szólt a fiúhoz, ki egy pillanatra odanézett, aztán idegesen elfordította a fejét. Újabb szemforgatás. – Sasuke. – miközben kimondta a nevet, jobb kezével maga felé legyezett, mintha hívná a másikat.

A fiatalabbik Uchiha összehúzott szemekkel, tápászkodott fel a heverőről, és indult el bátyja felé; ó hogy mennyire ismeri ezt, amint egy karnyújtásnyi közelségbe kerül, Itachi meg fogja pöckölni a homlokát. Kiskorukban is mindig ezt csinálta, így most óvatossággal, és a másik minden egyes mozdulatát figyelve lépett előre.

Megállva jó másfél méterre a másiktól, karjait mellkasán összefonva, nézett sötét szemekbe. Hasa hangosan adott hangot magának, melyet halk kuncogás követett.

- Haha, eszméletlenül vicces. – húzta el száját miközben hasa újra korgott.

- Otouto. – nevette halkan Itachi s sarkon fordulva visszament a konyhába. Egy széles mosolyra húzta ajkait, amint meghallotta az őt követő halk lépteket.

Mintha nem is tudna a másik jelenlétéről, úgy fogta meg ismét a serpenyőt, és egy újabb adag tésztát belerakva az edénybe, kissé feljebb hajtotta a gázt, és rátette a konyhai eszközt. A spatulával aprókat nyomkodott a félig sült tésztán, s alányúlva azt, egy határozott mozdulattal, átfordította a másik oldalra.

Egy újabb morgás, melyet még egy és még egy követett. Felsóhajtva tette a tányéron lévő kupacra az újonnan sült finomságot. Megismételve az előző lépéseket, látott neki a következőnek, miközben szemét öccsére fordította, ki épp hasát masszírozta.

- Teríts meg, és akkor talán leszek olyan rendes, hogy adok belőle. – kuncogta mély hangon, s lágyan végig nyalt ajkain; a palacsinták illata egyre jobban éhessé tette.

Sasuke csak huffogva lépett Itachi mellé, és felnyúlva a szekrénybe két lapostányérért, lépett hátrébb, hogy kihúzhassa a fiókot és abból kivegyen két villát és kést. Elsétálva Itachi háta mögött, még egy utolsó pillantást vetett a palacsintákra, melyekre még egy került.

- Sasuke. – szólalt meg ismét bátyja pont mielőtt kilépett volna a konyhából.

Épp, hogy csak megfordult, de komolyan, épp hogy csak, és máris érezte a két meleg ujjat homlokához érni, és azt a kis nyomást, ami most sokkal nagyobb volt, hisz sikeresen 'ráfordult' az ujjakra.

Épp nyitni akarta volna száját, hogy kinyilvánítsa bátyjáról véleményt, de nedves ajkak szinte kiszívták belőle a szavakat. Egy kar átfonódott nyakán, s így közelebb húzva arcát próbálta a másik mélyíteni a csókot. Sötét szemek néztek farkas szemet egymással; Sasuke belesóhajtva a csókba, hunyta le pilláit, és egy halk nyögéssel adta át magát a kényeztetésnek. Markait erősebben szorítva a tányérokon és evőeszközökön próbált meg hozzásimulni a másikhoz.

A vállára nehezedő kéz lassan kezdett el lefelé csúszni oldalán; érezte, ahogy valami hosszúkás is a mozdulattal együtt mozog. Agya azonnal kapcsolt, hogy az a lapát lehet amivel Itachi a palacsintákat csinálja… mmm palacsinták.

Hirtelen kitágult szemekkel nézett a gáztűzhely felé, hol az otthagyott serpenyőben lassan füstölögni kezdett az étel. Lerázva magáról az ölelő kart, ellökte magától bátyját ki, értetlenkedve nézett rá, de amint megérezte az égett szagot, azonnal megfordult s eltolta a gázról a serpenyőt.

Itachi félhangosan, japán szitkozódó szavakat mormolt a szenes palacsintának, melynek köszönhetően öccse megúszta a reggeli molesztálást. Hallotta, ahogy a tányérok halkan koppannak az asztalon, az evőeszközökkel együtt. Pár pillanat múlva Sasuke újra mellette termett, s kivette egy másik szekrényből a dzsemet, és a hűtőből a csoki szirupot.

Amint azokat is lepakolta, és bekapcsolva a TV-t az egyik adóra kapcsolt, ahol épp a délelőtti hírek mentek, visszasétált a konyhába. A konyhapultnak dőlve figyelte, ahogy Itachi az utolsó tésztának valót beleönti a serpenyőbe, majd az üres tálat a mosogatóba teszi.

Sokszor elgondolkodott már azon, hogy bátyja honnan tanult meg ennyire jól sütni/főzni; igaz anyjuk is szeretett a konyhában ügyködni, de nem egyszer játszott kő, papír, ollót a család 3 férfinemű tagja, hogy ki legyen az első, aki megkóstolja az asztalra letett… 'ételt'?

Hallva, ahogy a spatula egy halk koppanással a mosogatóba kerül, ajkai egy széles vigyorra húzódtak; szinte mintha hasa érezné, hogy mindjárt társasága lesz, úgy kezdett el hangosan korogni. A palacsintával teli tányérért nyúlva, egy kéz megállította.

- A-a Otouto. Ha annyira akarsz enni, akkor cserébe én is kérek valamit.

Sasuke felhúzott szemöldökkel nézett bátyjára és nem törődve vele vette kezeibe a tálat. – Ch, hogy még cserébe kérsz valamit? Nem az a dolgod, hogy kaját adj?

- Nem, nem. – mondta összezárt fogak közül az idősebbik s megnyalva ajkait nyitotta ki újra őket. – Nekem az lenne a dolgom, hogy az ilyen szemtelen beszólásaid miatt, megbüntesselek.

Sasuke elfordítva halványan vörösödő arcát bátyjáról, szorította magához a tányért és próbálta lenyelni azt a kis nyögést, ami torkában formálódott. Észre se vette, ahogy Itachi elé lépve kivette kezéből a tálat s azt visszatette a konyhapultra. Erős ujjak kaptak álla után, és fordították arcát a másikéhoz.

- Ha már az estét úgy sem töltjük együtt. – kezdte mélyhangon az idősebbik, s kissé elfordítva az ujjai között lévő arcot, harapott rá gyengéden az érzékeny bal fülre. Lágyan ráfújva a levegőt szárította rá a bőrre hideg nyálát. – Talán előre hozhatn-

Mondatát már nem tudta befejezni; jobb kezébe egy kéz kapaszkodott, mely erősen fogva szinte már a hálóba ráncigálta. Szája egy széles vigyorra húzódott; még hogy kihagyjanak egy helloween-es jelmezes sex estét… úgy néz ki Kyuubi ismét vesztett ebben az évben.

---

Az utcákon gyerekek rohangáltak különböző jelmezekbe öltözve, szatyrokkal kezükben, melyekből amerre csak futottak kihullottak a cukrok és csokik, így kinek még nem sikerült eleget összeszednie, az így könnyedén jutott pár darabhoz.

Amint megszólalt a Central Park nyugati részén lévő ház csengője, egy morgós hang nyúlt a kilincsért és arcára erőltetve egy mosolyt, nyitotta ki az ajtót miután a gyerekek, már húszadszorra kiabálták, hogy 'csokit vagy csalunk'. Kis szemek elkerekedve néztek a vöröses narancsos kimonóba öltözött fiúra, kinek feje nagy részén rövid haja, feje két oldalán fülekbe volt alakítva, hála a sok hajlakknak és hajvasalónak(1). Hosszú hajtincse szokásosan nyaka köré volt tekerve, s a füle melletti apró fonataiba, vékony piros szalagok voltak belefonva.

Elvigyorodva figyelte a kis szemeket, melyek még nagyobbra tágultak, amint a műkörömből kialakított hosszú vámpírfoghoz hasonlító 'agyarak' megcsillantak a villany fényében(2). Kezében a nagy műanyag tállal, mely tele volt cukrokkal, nézett végig a három gyereken. Előre hajolva, szinte hallotta, ahogy mindegyikben bennakad a levegő.

Egy halk köhintésre felkapva fejét, a fiú csak akkor vette észre a három gyerek mögött álló idősebb lányt, ki lassan vörösödve nézett rá, majd lesütve fejét, szemébe hulló haja alól ismét őt nézi. Kyuubi csak szemeit forgatva nézett el a lányról; a kiscsaj most biztos valahol máshol lenne, ha szülei nem bízták volna rá a gyerekeket.

- Kyuuubiii. – hallotta bentről öccse hangját, ki mérgelődve száguldozott az ajtó felé.

Amint oda ért hozzá, feltolta a szemébe hullott napszemüveget, és kikapta bátyja kezéből a tálat. A gyerekek ismét elkerekedett szemekkel néztek. Nem minden nap láthat az ember, egy szőke fiút fekete öltönyben, narancssárga inggel és műselyem nyakkendővel, zsebéből egy mű lézeres pisztoly és fején egy fekete napszemüveggel, ami nagynak tűnik hisz már vagy hatodszorra teszi vissza fejbúbjára.

- Húha, te aztán egy igazán félelmetes boszorkány vagy. – s Naruto előre hajolva egy adag cukrot nyomott a lány zacskójába, ki azonnal el is szaladt egy köszönömöt sikítva; az idősebbik lány idegesen kiabált utána, hogy álljon meg a bejáratnál. – És te egy nagyon vicces bohóc vagy. – majd egy újabb adag cukor a zacskóba, és egy köszönöm neki. – És te… - Naruto összehúzott szemöldökkel nézett a cowboynek öltözött lányra. – Miért öltöztél fiúnak?(3)

- Nem tök mindegy, csak adja már oda a cukrot. – morogta a haját két copfba kötözött lány. Naruto halkan hümmögve nézett a gyerekre kinek egy pillanat múlva leesett a varázsszó. – Légyszi?!

Kyuubi csak szemeit forgatta az egész jelenetre, és inkább bement a lakásba, mielőtt még az idősebbik lány elájulna. Amint hallotta az ajtót záródni, a csengő újra megszólalt. Bentről kifelé hallgatózva hallotta, ahogy öccse megdicsér egy lányt aki vélhetőleg egy nagyon szép balerinának öltözött fel.

A cukrok csomagolása hangosan zizegett, amint Naruto egy adaggal adott a lánynak ki forogva egyet, még egy adag cukrot kapott, és egy kis helyben topogásért még egy adagot. A lány hangosan egy 'szeretleket' kiabált s a hangokból ítélve megölelte Narutot, ki elengedve a lányt a fél tálnyi cukrot odaadta neki.

Kyuubi leülve a nappaliba rendezgette el hosszú rókafarkát, hogy rendesen le tudjon ülni. A távirányító után kapva váltogatta a csatornákat, nem is törődve öccsével, ki kitágult szemekkel huppant le mellé.

- Hallottad ezt? Azt mondta, hogy szeret.

- Szeretlek. Kapok valamit? – vigyorogta a vörös hajú; így viccelődve olyan könnyűnek tűnt kimondani. Öccse válasza csak egy halk morgás volt. - Pf, de azért elég szépen lehúzott a kis húgyos. – mutatott vigyorogva a félig üres tálra, ami Naruto kezében hevert.

A szőke csak ekkor eszmélt fel, hogy mennyi édességet adott oda, és így lehet, hogy a többi gyereknek nem fog jutni! Felpattanva a kanapéról rohant ki a konyhába, egyenest nekicsúszva a konyhapultnak. Hangosan au-gatva fogta csípőjét, ami erősebben nyomódott a kemény fa szélbe; legközelebb nem fog venni műszálas zoknit.

Kyuubi csak felhorkantva fordította vissza tekintetét a tvre, majd az a felett lévő dvd lejátszó órájára; már vagy fél órája késnek az Uchihák. De ha ők is betartják a megállapodást, miszerint mindenki jelmezben lesz az este, akkor sejti, hogy mire a nagy késés… csak abban reménykedik hogy nem abban fognak eljönni hozzájuk, amiben az egész napot végig 'játszották'. Csak hangosan felsóhajtott, arra a gondolatra, hogy már megint 3 dolcsival rövidebb; sose fogadj Itachival, mert mindig nyer; főleg ha a fogadásban egyszerre szerepel a 'sex' és 'Sasuke' neve.

És újra az idegesítő csengő. Naruto oldalát simogatva lépett az ajtóhoz, és széles mosolyra húzta száját ami, amint kinyílt az ajtó, eltűnt; ajkai elkerekedve, álla szinte a földön hevert amint meglátta a fiatalabbik Uchihát. Sasuke talpig feketébe öltözve fején szőrös macska fülekkel, kezén egy szintén szőrös mancsokkal és háta mögül egy hosszú farokkal Itachi felé fordulva épp….

A szőke vörösödő arccal csapta be maga előtt az ajtót, majd egy nagy levegőt véve újra kinyitotta azt. Értetlen sötét szemek néztek vissza rá.

- Er… hello? – jött rekedtes hangja.

- Naruto? - hallatszott neve, s pillanatok múlva ott termett mellette Kyuubi. – Ceh nagyon nagy gondolkodást kívánt, hogy minek öltözzetek, mi? – s félreállva az ajtóból engedte be a két Uchihát.

Itachi csak halkan kuncogott, s kezet fogott Kyuubival. Hosszú lepelszerű köpenye csak úgy lobogott maga, után miközben a konyha felé haladtak, hogy letegye a kezében lévő két nagy zacskót, mely tele volt a délután folyamán készült ételekkel.

- Dobe. – jött a dörmögő hang. Naruto csak ekkor vette észre, hogy még mindig Itachi után bámult. Sasuke felé fordítva a tekintetét halkan megköszörülte torkát és félre állva engedte be a másikat.

Sasuke szemét forgatva lépett be az ajtón és dobta le a fal mellé a táskát, amiben váltás ruhát hoztak másnapra. A szőrös, tappancsos jobb kezét lágyan húzta végig hajában, hogy megigazítsa a lassan idegesítővé váló füleket. Ő tökéletesen nem akart macskának öltözni. Inkább öltözött volna egy 18 éves iskolás fiúnak és köszöni neki annyi elég is… Bízz Itachiban és a 'majd én választok neked jelmezt' mondatában…

Narutora nézve Sasuke látta, hogy a fiú az oldalát vakargatja és kényelmetlenül egyik lábáról a másikra áll. Hangosan felsóhajtva Sasuke levette fekete sportcipőjét és elindulva a nappali felé egy pillanatra visszafordult a szőkéhez, kinek tekintet mintha a padlót nézte volna, majd tekintetét az övére kapta. A sötéthajú csak horkantott egyet; most az egyszer hagyja, hogy a másik ennyivel megússza, hogy a seggét bámulja; Itachi pedig hivatalosan készülhet a kasztrálásra, ha még egyszer rámerészeli venni, hogy ilyen szűk nadrágot felvegyen.

Újra a TV előtt heverő konzolra nézve, elvigyorodva huppant le elé és kezébe véve az egyik kontrollert, a fekete lapos dobozon megnyomta a play gombot és elvéve a TV mellől egy másik távirányítót átváltott a ps3 csatornájára.

-Szóvalm sikerült megverni az NFS rekordomat? – vigyorodott el amint lassan a másik odasétált mellé és leült. Sasuke egy pillanatra letette az irányítót, és levette kezeiről a szőrös kesztyűket.

Naruto megfogva a másik kontrollert végignyalt ajkain és elvéve a távirányítót hangosított a készüléken. – Még nem. – nyalt még egyet a száján, és vigyorogva nézett a másikra. – Talán félted a kis rekordodat amit 5 perc alatt eltüntetek a képernyőről?

- Hn. – viszonozta a vigyort az Uchiha aki átvéve az irányítást beállította a játékot két játékosra és kiválasztva szokásos autóját várt míg Naruto is megtette a beállításokat, majd kiválasztva egy pályát és játékmódot még egy utolsó pillantást vetett a szőkére, ki egy ugyan olyan harcra készen nézett rá; amint megszólalt a sípoló rajtjelző hang a két fiú tekintetüket a képernyőre ragasztva versenyzett az elsőségért.

---

Itachi kihajolva a konyhából figyelte, ahogy a két fiú játszik; kivéve műfogsorát és azt az asztalra téve, vette kezébe poharát és ivott bele a gyümölcslébe. Kyuubi épp az ételeknek vett ki tálakat és sorakozta azokat fel a konyhában lévő kis asztalon.

- Auch, na azt most tedd el onnan, vagy ezt a rakás kaját kibaszom az ablakon. – morogta a vörös hajú amint meglátta az asztalon a műfogsort.

- Ch. – morgott egyet az Uchiha, de inkább visszatette helyére a fogsort. Nem azért melózott egész délután, és hagyta magára öccsét, hogy most csak egy egyszerű mozdulattal ki legyen dobva minden. Érdeklődve nézett végig a másikon, de még mindig nem tudott rájönni, hogy minek öltözött be. – Tulajdonképpen, te most minek is öltöztél be?

Kyuubi felhúzott szemöldökkel nézett a másirka, miközben az egyik műanyag doboz tetejét felnyitva, a benne lévő rizst az egyik üvegtálba öntötte, ügyelve, hogy kimonója ujja ne lógjon bele a tálba. – Nem látszik? Gonosz rókadémon.

Itachi összehúzva szemöldökét nézett a másikra. – Aha. – és inkább megpróbált inni egy újabb kortyot, de a műfogsor ezt nem igazán engedte, így mikor lassan próbálta lenyeli a folyadékot az sikeresen kifolyt szájából egyenesen rá a fekete köpenyre.

- Úgy néz ki drakulának gondjai vannak az ivással. – jött a humorizáló hang. – Tessék. – s Kyuubi már nyújtotta is neki a papírtörlőt.

Itachi elvéve a papírt, letörölte száját, majd megpróbálta felitatni az anyagot is, de nem sok sikerrel járt; reméli, hogy nem fog nyomot hagyni mert ez az eddigi legjobb jelmeze… és az egyetlen.

A csengő ismét megszólalt; Kyuubi már szemeit forgatva nyúlt a félig üres tálért, és lépett ki a konyhából. – Otouto. Csengettek.

- Nem érek rá. – jött vissza a gyors válasz, amit egy hangos Temee követett.

- Hagyd, majd elintézem. – s ezzel Itachi kivette a másik kezéből a tálat, és kinyitva az ajtót szélesen elvigyorodott, így a mű fogak szépen bemutatkoztak a rájuk bámuló gyerekeknek.

Kyuubi csak felsóhajtva fordította vissza figyelmét öccsére, ki törökülésben ülve, kezében a kontrollert, mint valami életfontossági tárgyat, úgy tartotta és jobbra balra dülöngélve próbálta utánozni az autó mozgását, s ezzel a mellette ülő Uchihát idegesíteni. Minden egyes rosszul vett kanyar után Sasukét okolta, de amint beérte és leelőzte a másikat, máris elvigyorodva dőlt előrébb, mintha így gyorsítana a tempón.

- Elég jól el vannak ahhoz képest, hogy…

Kyuubi meg se várva, hogy Itachi befejezze, inkább vissza sétált a konyhába. Végignézve az asztalon szinte minden ki volt már pakolva, egyedül a sütemények várattak még magukra. - Szólnál nekik? – mondta maga elé, miközben kihúzva az étkészletes fiókot, kivette a megfelelő mennyiségű evőeszközt.

- Persze. – jött a halk válasz és Itachi máris eltűnt.

Megállva a két fiú mellett, egy pillanatig még nézte őket; minden olyan volt, mintha tökéletesen semmi sem történt volna; mintha nem tudta volna meg Naruto, hogy mi van közte és Sasuke között. Lehet, hogy a szőke ennyire beletörődött, vagy csak nem akarja, hogy a sokéves barátságuk csak úgy tönkremenjen?

- Fiúk-

- Ne most Aniki. – jött Sasukétól a lehordás ki 4 másodperccel le volt marad Narutotól. Összehúzva száját próbálta úgy irányítani a kis készüléket, hogy amint az egyenesbe ér épp a szőke mellé kerüljön és akkor már csak egy gombnyomás és beindul a nitro és-

A két fiú összehúzódott pupillákkal nézte, ahogy a képernyő hirtelen megremeg s elfeketedik. Az előttük lévő játékkonzolban jól halhatóan még pörgött a dvd. Naruto egy koppanással kiejtette kezéből a kontrollert és tátogó szájjal nézett a TV és Itachi ujjára, ami lassan távolodott el a nagy be/ki kapcsoló gombtól.

- Gyerünk.

A fiúk csak tátogó szájjal néztek az idősebbik Uchihára, ki összehúzott szemöldökkel bámult rájuk vissza.

- Naruto, azonnal húzd ide a valagad. – hallatszott a kiabálás. A szőke még mindig összehúzott szemöldökkel nézett a TV re és Itachira, majd felállva kiegyenesítette ruháját; a zsebéből időközben kihullott pisztolyt visszatette helyére.

– Legközelebb úúúúgy is legyőzlek. – fordult hirtelen Sasukéhoz zsebéből előrántva a pisztolyt, melynek ravaszát amint meghúzva, az azt az idegesítő játékfegyver hangot adott ki magából és ennek tetejében szivárványszínűen világított.

- Ch. Dobe.

- Temeeeee.

- NARUTO. – hallatszott újra az ideges hang, amit hangos csapódás követett.

- MEGYEK MÁR. – kiabálta már szinte idegesen a szőke, és hangosan trappolva elindult a konyhába. – Kurva életbe mi va- Úristen mi történt veled?!

Kyuubi a földön feküdt, körülötte porcelán darabkákkal. Lassan feltápászkodva, halkan lehetett hallani ahogy pár darabka leesik ruhájáról, de egy két darab sikeresen becsúszott a szétnyílott kimonójába. Felszisszenve emelte fel jobb kezét; alkarjára nézve apró karcolásokat látott, melyek lassan vörösre színeződtek, s előbuggyant belőlük egy-egy csepp vér. Szeme sarkából látta, hogy öccse előre lép, de bal kezét felemelve megállította.

- Ne gyere közelebb, mert még belelépsz. – felülve körbenézett, hogy kezeit hova tehetné le biztonságosan, hogy utána megtudjon támaszkodni, majd felállni. Arrébb söpörve pár darabka porcelánt végül sikerült felállnia.

- Minden rendben? – állt meg a konyha bejáratánál Itachi és végignézve a másikon megnyugodott, hogy annak semmi komolyabb baja nem esett.

- Persze. – morogta Kyuubi és a konyhapultról, kimonója bal ujját lehúzva kézfejéig, lesöpörte a darabokat. Recsegéseket hallva összehúzott szemöldökkel nézett a mellé lépő öccsére, kinek kék szemei még mindig az ijedtségtől összehúzódva figyelték karját.

- Megyek ragtapaszért. – sóhajtotta ki magából Sasuke.

Itachi felvéve cipőjét, lépett be a konyhába és megkeresve a szemétlapátot és a parfist, kezdte el összesöpörni a darabkákat. Kyuubi még mindig a konyhapultot figyelte, de amint egy apró noszogatást érzett oldalánál, óvatosan arrébb lépett, hogy helyet adjon az Uchihának. Sasuke amint visszajött, Kyuubival együtt leültek a nappaliban lévő asztalhoz, hogy a fiú elláthassa az idősebbiket.

- Naruto. – hallatszott a szőke neve. A fiú felnézve Itachira arrébb lépett, így a másik ki tudta nyitni a szekrényt és ki tudta dobni az összeszedett cserepeket. – Jobb lenne ha felhúznál egy papucsot, mert nem biztonságos, még zokniban sem, itt mászkálni. – S mondata közben az eszközöket visszatette helyükre. Visszafordulva a fiúhoz az még mindig Kyuubi helyét nézte, száját egy vonalba rendezve s láthatóan ajkán rágódva. – Hé, nyugi. – suttogta neki halkan Itachi s bal kezét Naruto jobb vállára tette. – Minden rendben van. Csak véletlenül leesett pár tányér. Nyugi.

A szőke csak bátortalanul bólintott, majd elengedve a pultot mibe, mint valami életmentő dologba úgy kapaszkodott egész eddig. Kisétálva a konyhából az asztalhoz érve halk morgások és szempárharc közé keveredtek.

- Maradj már nyugton. – hallatszott Sasuke idegeskedő hangja, miközben megpróbált egy sebet leragasztani.

- Ssssz, te tényleg egy temee vagy. – morogta vissza Kyuubi.

- Hn. – jött a mormolt 'válasz'.

Itachi csak fejét rázta a két fiúra. – Sasuke gyere tálaljunk fel, Naruto majd befejezi. – s ezzel visszaindult a konyhába hova öccse boldogan követte.

Kyuubi, lyukat próbált égetni szemével Itachi fejében, miközben a vigyorgó Uchiha eltűnt öccsével. – Nagyfiú vagyok, nem de? – Intézte a mondatot az idősebbik Uchihához; de ez Naruto láthatólag nem érdekelte. Elfoglalva Sasuke helyét, vette bal kezébe bátyja kézfejét s jobb mutató ujjával kissé megböködte az egyik piros csíkot. – Auch, nem vagy komplett öcskös. – elrántotta volna kezét mondata közben, de a másikéi erősen fogták.

- Bocs. – suttogta a szőke; kezébe véve egy ragtapaszt, annak egyik feléről lehúzta a védő papírt, majd ráragasztva a bőrre óvatosan ráhajtotta a gézes felületet és lehúzta a másik papír csíkot is. – Bocs, hogy bunkó voltam csak-

- Jól van, jól van. – vigyorogta Kyuubi 'vámpírfogaival' s ép kezét felemelve megborzolta Naruto szőke tincseit, mely akcióval egy halk morgást váltott ki a fiúból.

- Most komolyan, tényleg bocs hogy…

- …ilyen seggfej vagy? – fejezte be felnevetve öccse mondatát Kyuubi. Válaszképp csak egy halk morgást kapott a szőkétől.

- Kyuubi. – kezdte halkan Naruto miután még két sebet leragasztott. – Szerinted Sasuke haragszik rám?

A vörös hajú csak felhúzott szemöldökkel nézett öccsére. Ez most meg hogy jön ide? – Miért haragudna? – egy pillanatra rosszallóan összehúzta szemöldökét, félve hogy az Uchiha valami rosszat tett öccse ellen.

- Ami két napja volt… – suttogta továbbra is félve, hogy az említett meghallja.

Itachi kezében a tányérokkal indult kifelé a konyhából, de amint meghallotta, hogy miről folyik a beszélgetés megállt, s öccsét se engedte tovább. Kyuubi egy pillanatra mintha tányér koccanást hallott volna; nem kellett oldalra fordítani a fejét, hogy tudja hogy nem csak ők ketten tudnak majd a beszélgetésről.

- Akkor se értem, hogy miért haragudna. Már évek óta a legjobb barátok vagy-

- Épp ez az. Barátok. – sziszegte ki fogai között Naruto. – Basszus egyszerűen nem tudom kontrolálni magamat a közelében. Ott van egy karnyújtásra, de semmit se tehetek. Megértem hogy… - hangosan nyelve lassan becsukta a műanyag elsősegély dobozt. – … hogy Itachival… és.. arh. – hangosan felmordulva homlokát Kyuubi kezére tette. – Képtelenség, hogy rajtam kívül legyen még egy olyan elmebeteg, aki pont ilyen helyzetbe lenne.

Az idősebbik Uzumaki pupillái egy pillanatra összehúzódtak öccse szavai hallatára; lágyan megrázva fejét, bal kezét ismét öccse hajába tette és lágyan simogatni kezdte. Mielőtt még fejében mantrákat kezdhetett volna mormolni, egy halk köhintés megszakította az intim beszélgetést.

- Megszakítottam valamit? – jött Itachi kérdése s lassan az asztalhoz lépett. Szét téve a négy tányért indult vissza a konyhába; Kyuubi és Naruto egy pillanatra rá néztek, majd mindegyik lassan felkelve elindult a fürdőbe; Naruto vissza tette helyére a dobozkát, Kyuubi pedig megpróbálta óvatosan lemosni a karjára száradt vért.

Itachi beérve a konyhába kissé lesütött szemekkel nézett Sasukéra, ki a konyhapultnak dőlve, karjait összefonva lesütötte szemeit. Soha többé nem akarja ilyennek látni Narutot, és a tény hogy erről ő tehet még erősebbé teszi a maró érzést.

- Nem a te hib-

- De. – állította meg bátyja szavait a fiú, s kinyitva pilláit sötét szemeivel a másikba nézett. – Nem kellett volna olyan idiótán viselkednem, főleg nem akkor…

Mondata befejezetlenül keringett a levegőben; bátyja kezeit két oldalára téve, és azokra támaszkodva vette birtokba ajkait. A fiatalabbik Uchiha halkan felmorodulva, a műanyafog érzésére, egy utolsót végignyalt a másik ajkán, majd eltávolodott tőlük.

- Daisuki. – suttogta a nyáltól csillogó felületnek a fiatalabbik, mielőtt még teljesen eltávolodott volna bátyjától.

- Watashi mo, otouto. – s lágyan elmosolyodva lépett el öccsétől, és fogta meg a kitett poharakat. Sasuke csak felsóhajtva ment a hűtőhöz, és vette ki a gyümölcsléket és ásványvizet. Útközben felkapva az evőeszközöket követte bátyját.

---

- Böffff.

- Fúj bazd meg, Kyuubi. Ez undorító volt.

- Böf, uh. – hallatszott egy kisebb böffenés az idősebbik Uchihától.

- Aniki?! – húzta fel értetlenkedve Sasuke szemöldökét, miközben ajkai egy széles vigyorba rendeződtek.

A kielégítő vacsora után, az asztalon egyedül két üveg két literes ásványvíz maradt bontatlanul, ami hamarosan hála Uzumaki Narutonak elkezdett fogyatkozni. Hát persze ki másnak jutna eszébe, hogy versenyt rendezzen abból, hogy ki tudja előbb meginni az egészet…

Pár pillanatnyi pihenés után, végül Itachi és Kyuubi felkellve székeikről elkezdték összerakni az ételmaradványokat és süteményeket egy-egy tálra; a másik két fiú már kezdett örülni, hogy nem nekik kell, majd mosogatni és végre le tudják játszani a félbehagyott játékot.

- Jó szórakozást fiúk. – jött Kyuubi vigyorgó hangja, ki visszatéve műfogait indult el a kanapé felé, s Itachi, miután Sasukével szempárbajt vívott és természetesen győzött, követte barátját.

Naruto és Sasuke összenézve csak szemeiket forgatták. A szőke széles vigyorra húzva száját pattant fel hírtelen székéről, és kezdett annyi tányért és poharat összeszedni, amennyit csak tudott. Sasuke értve a kihívást, azonnal neki látott a gyűjtögetésnek és amint négyőjük poharát, egy tányérját, és négy villát sikerült összeszednie, sebes léptekkel a konyha felé iramodott. Naruto nem hagyva magát, sietett a másik után, és megkezdődött a harc az egyetlen használható szivacsért.

A két bátyja nevetésüket visszafojtva figyelték öccseiket. Kyuubi bekapcsolva a TV-t a playstation emblémáját látta átlebegni a képernyőn. Halkan felhorkantva kapcsolata át a csatornát a hálózatra. Helloween van, ilyenkor biztos adnak valami jó filmet; az kizárt, hogy valamelyik Naruto által kiválasztott filmet nézze meg, mert legalább hétszer látta mindegyiket; a szőke sose mert egyedül horrort nézni, mindig kellett valaki, aki ott van mellette, ha még az a valaki a film elején már be is aludt.

- Meddig akarod még eltitkolni előle? – hallatszott a szinte suttogott kérdés.

Kyuubi rosszallóan húzta össze szemöldökeit. Az Uchiha felé se fordulva, tovább kapcsolt. – Ameddig nem lesz valami jó oka, hogy megutáljon és elköltözzön, majd akkor. És akkor talán már többet nem is kell látnom.

Itachi értetlenkedve húzta össze szemöldökét. – Miért akarnád, hogy megutáljon? Ez így értelmetlen.

- Figyelj. – kezdte félhangosan a fiú s feljebb hangosítva egy zombis filmnél a hangerőt tekintetét végre Itachira fordította. – Ha megutál, akkor már végre tudom, hogy semmi esélyem nála. Tudom hülyeségeket beszélek. De basszus, ha a helyemben lennél abban a néhány pillanatban, mikor úgy kezel mintha nem is a testvére lennék hanem mintha…mintha…

- Sasuke? – jött a halk segítség.

- Igen. – sóhajtotta ki magából a vörös hajú s lejjebb csúszva a kanapén, kissé szétnyitotta a kimonóját; a műselyem alatt egy háromnegyedes szürke nadrág volt, így nyugodtan széttehette lábait.

Itachi követve példáját ,ő is kényelembe helyezte magát; a vacsora előtt megszabadult műfogsorától és köpenyétől így már csak egy fekete farmer, egy fekete kötött mellény és az alatt egy fehér hosszú ujjú ing, egy vékony fekete nyakkendővel volt. Az ing ujját kigombolva s azt feltűrve, kissé kiengedte nyakkendőjét.

Ez az egész el van baszva; futott át az agyán a gondolat. Kyuubi nem akar semmit se tenni annak érdekében, hogy Naruto egy kicsit is érdeklődjön iránta. Bár ez az új tény, hogy a fiú néha úgy kezeli bátyját mintha Sasuke lenne. Össze húzott szemöldökkel nézett Kyuubi vöröses barnás szemeibe.

- Mit értesz azalatt, hogy úgy kezelt mintha Sasuke lennél?

Kyuubi reménytelenül felsóhajtva döntötte hátra fejét és kezdte el kémlelni a plafont. – Hogy mondjam… tudod jól, hogy Naruto és köztem nem igazán volt meg az a testvéri kapcsolat mint köztetek; és most tényleg csak testvérire értem. – Itachi csak bólintott egyet.

Jó pár gyerekkori történetet hallott már Kyuubitól, amiben a család csak képletesen szerepelt. Kyuubi, ha nem otthon az egyik magán tanára tanította, akkor valamerre apjával ment üzleti ügyeket intézni; igaz, hogy ő csak figyelte, hogy mit csináltak a nagyok, de már akkor elkezdték 'kiképezni', mint az Uzumaki cég jövendőbeli vezérigazgatóját. Csak nagy néha adódott egy-egy nap vagy hét mikor öccsével tudott találkozni, de a Narutoval történt eset után ezek az alkalmak, még kevesebbek, még rövidebbek lett.

Mind addig, míg szüleik egy autóbalesetben el nem vesztették életüket, s így a két fiú egymásra maradt. Természetesen a céget a rokonok és a cégen belüli igazgatók egymás között felosztották, mégis a fiúknak maradt annyi pénzük, hogy az életük végéig elég volt.

A balesetkor Kyuubi még csak 11 éves volt s Naruto közel állt a 9 hez; nagyanyjukhoz kerültek Amerikába ki szívesen befogadta a két fiút; később nagy meglepetésükre ugyan abba az iskolába kerültek ahova az Uchiha fivérek is jártak.

A két Uzumaki egymásra maradásuk elején nem tudott mit mondani a másiknak; mit is mondhatnának, mikor alig volt valami közös emlékük. Mintha két idegen egy név és fedél alatt lakott volna, így érthető volt hogy a megszokott testvéri kapcsolat helyett inkább egy haveri jött létre. Ritkán ölelkeztek, ritkán mondták azt a másiknak, hogy szeretlek.

- De van néha egy két pillanat, mikor mintha tényleg a testvérének tekintetne és nem valami idegennek. Néha mintha még többnek is érezném… –kezdte újra Kyuubi s fejét visszahajtotta. – A kajáldában is, emlékszel? Csak úgy a semmiből gondolt egyet, és belefeküdt az ölembe… utoljára ilyet mikor gyerekek voltunk akkor csinált. – sóhajtott fel és akaratlanul is hosszú copfja után nyúlt.

Mikor először leszívatták a haját Naruto fel se ismerte; apja szerint nem volt 'illendő' fekete hajának lennie, még akkor is ha anyjának is az eredeti hajszíne fekete, csak szintén le lett szívatva és be lett festve neki is. A kis Naruto anyja lábába kapaszkodva figyelte, ahogy bátyja akkor még csak vállig érő vöröses-sötétes haja eltakarta a fiú lesütött arcát. Anyjuk értetlenkedve húzta fel szemöldökét apja tettére, de Kyuubi megnyugtatta, hogy ő is ezt szerette volna.

Azon a héten, mikor végre a szerdai napon nem kellett tanárhoz mennie, kiment az udvarra egy vastag könyvvel, melyet irodalom tanára adott neki hogy olvasson el a hónap végére. Leülve a medence szélén elhelyezett nyugágyakba a napernyő árnyékában pillanatok alatt sikerült elaludnia. Arra a kis neszre kelt fel, hogy valaki a haját húzogatja, s simogatja. Kis híján, hogy nem rúgta le a székről öccsét ki értetlenkedve és csodálkozva nézte tincseit. Ez az eset még jó párszor meg ismétlődött, de Kyuubi kezdett lassan hozzá szokni, hogy míg ő valami aprósággal elfoglalja magát, addig Naruto a haját nézegeti, simogatja.

- És mikor… mikor Sasukéval, ők... megtették… – mondandójában egy pillanatra megállt várva valami féle horkantást a másiktól, mellyel kifejezné nem tetszését, de miután semmi ilyet nem kapott folytatta. – Hozzám jött. Jó tudom, ki máshoz? De akkor is. Akkor éreztem magamat tényleg igazán a testvérének.

- És most is. – emelte fel még mindig Micimackós ragtapsszal teli kezét Kyuubi. – Láttad, hogy megrémült. Lehet, hogy én reagálom túl de… de… - fejét kezei közé kapva inkább elhallgatott.

- Szerintem itt az ideje, hogy elmond neki. – tette kezét Itachi Kyuubi vállára. Vöröses szemek értetlenül és szinte már félve néztek sötétbe. – Nyugalom. Nagy fiú már. Meg érti és kétlem, hogy utálna csak azért amit érzel. Neked is jobb lesz és … valahol neki is jobb lesz, ha többet nem titkolsz előle semmit.

Kyuubi már válaszra nyitotta száját, mikor orrát megcsapta a frissen készült popcorn illata. Csak lágyan megrázva fejét ült fel a kanapén, és várta hogy a másik két fiú elérjen hozzájuk. Naruto két kezében két hatalmas tányérnyi kukocrica volt. Sasuke egy kékes tálcát fogott, melyen négy nagyobb és négy feleses pohár volt felfordítva. Letéve a tálcát az asztalra, vissza ment a konyhába egy üveg ásványvízért, két üveg gyümölcs léért és egy üveg piáért.

Míg Sasuke bepakolt addig Itachi és Kyuubi helyet adva a másik két fiúnak távolodott el jobban egymástól. Narutoról már rég lekerült az öltöny; helyette egy szimpla világos, kopottas farmert viselt a narancssárga inggel. És Sasuke is megszabadult a macska fülektől és faroktól.

- Szóval. Mit nézünk? – szakította meg a kényelmes csendet Naruto.

Naruto megvárva míg végre Sasuke is befejezi a pakolódást és lekapcsolja a villanyokat, végül lehuppant Kyuubi mellé és bátyja kezébe nyomva a tálat, a másikat Sasukének adta. Belenyúlva a bátyjánál lévő nagy tálba egy marékkal kivett a még mindig langyos pelyhekből. és halkan ropogtatva nézett Kyuubira, majd Itachira.

Az idősebbik Uchiha elvigyorodva tápászkodott fel öccse mellől, ki elkerekedett szemekkel nézett utána.

- 'tachi, ne merészeld. – mondta kicsit rekedtes hangon a fiatalabbik Uchiha.

- O, miért ne Otouto? – hallatszott a bejárati ajtótól az Uchiha erős hangja. Motoszkálás és kutatás hangját lehetett hallani, majd pillantok múlva Itachi egy DVD vel tért vissza. – Igaz, hogy a mozikban már lement. – kuncogott kicsit. – De nem a vágatlan verzió. – vigyorodott el újra miközben a CD-t kezében ide-oda mozgatta.(4)

- Mi az? – kérdezte összehúzott szemöldökkel Naruto, ajkain egy vigyorral. – Mi van talán Sasu-gay fél egy filmtől?

- Ch. Dobe. – cöccgte Sauske s még mindig gyilkos pillantásokat küldött bátyjának, ki beüzemelve a DVD lejátszót s megfogva annak távirányítóját, visszaült a kanapéra.

- Kyuubi emlékszel arra a filmre amiről meséltem, hogy Sauske- - mielőtt még befejezhette volna, öccse erősen vállba vágta, mely ütéstől halkan fel kellett szisszennie.

- Oh, oh, oh. – kerekedett el Kyuubi szája és vigyorra húzta azt. – Szóval ez 'az' a film. – szemöldökét fel le mozgatva nézett az idősebbik Uchihára; ha lenne belső énjük, akkor most a két bátyé egy pacsit adna egymásnak.

- Remek, és már megint miből maradtam ki? - morogta Naruto miután még egy adag popcornt nyomott a szájába.

- Tudod, hogy mennyire utálja otouto a szellemeket. – kezdte Itachi miközben megnyomva a play gombot kiválasztotta a DVD-n lévő két film közül a vágatlan verziót s megnyomva újra a play gombot a disc halkan forogni kezdett.

Naruto értve a célzást bólintott lágyan fejével, s egy pillanatra Sasukéra nézett; a fiú még mindig összehúzódott pupillákkal nézett az elsötétült képernyőre, melyen lassan megjelentek a film első képkockái.

(1) Kyuubi 'cica fülei': youtube .com/watch?v=lgVctwEXhBs&feature=related (ne hagyjatok szünetet a YT és .com között)
(2) egen… műkörömből lehet csinálni vámpír fogakat.
(3) itt meg lehet nézni ezt a részt: megavideo .com/?v=LI2QQVNF
és tudom hogy Rachel nem azt mondja amit Naruto… de nem lett volna annak értelme
( nem mintha annak amit helyette mond lett volna XĐ)
(4) Paranormal activity a film amit néznek( youtube .com/watch?v=OSSqxrh5kp8 )durva egy darab… jobban mondva az utolsó 3 perc xd de komolyan o-O

Lehet – sőt biztos- hogy megint vannak olyan részek amik 'érthetetlenek'. Kicsit próbáljatok belegondolni; egy olyan család amely vezető egy rétegben már szinte nem is nevezhető családnak. A 'tagok' alig találkoznak vagy ha mégis akkor egy 'normális' családi viszony minimális 'jellemzőit' 'alkalmazzák'. Mindig van valakinek valami elfoglaltsága így alig, szinte nem is találkoznak egymással. Ezért fontos Kyuubinak szinte minden egyes kis pillanat amit öccsével tölthetett és ezeket szinte már felnagyítva vizsgálgatja és keres bennük valami jelecskét, és próbál rájönni, hogy mi is van közte és öccse között. Vagy éppen hogy mi lehetne köztük.