A sok rossz dolog mellett, ami az egyetemista léttel jár, van pár jó is; például a suli nélküli péntekek; legalábbis ebben az évben… Ezt kihasználva, mindenki akinek nincsenek extra órái, az végig alussza az egész délelőttöt; kivéve ha épp egy kisebb haveri összeugrásra kellene bevásárolni, és rendbe rakni a lakást.

Kyuubi a konyhaasztalnál ülve írta össze, hogy mit kell venniük; kedvenc sötétkék melegítője, és egy szürke ujjatlan felső, kezdett kevés lenni, még akkor is ha ment a fűtés, de ha nem akar nagy számlát, akkor lassan fel kellene rendesen öltöznie.

Medvetalphoz hasonlító mamuszának, műanyag körme idegesen csapkodták a metlakit; újra felnézve, a falra felakasztott faliórára, hangosan felmordult. – Még 10 perc és kirugdosom a picsába. – mormolta maga elé és visszatért listájához.

Gondolt arra, hogy majd összedobnak valami, kaját de ahogy az Uchihákat ismeri, vagy valami japán, fél élő dolgot akarnának enni, vagy valami olyat, aminek legalább félnap kell, mire elkészül; inkább, mikor majd végeznek a bevásárlással, kedvenc éttermeiktől kérnek rendelő lapot, és majd rendelnek valamit.

Végignézve a listán, már másodszorra pipált ki mindent; kell pár zacskó chips, mikroban pattogtatható kukorica, egy-két üveg pia és pár gyümölcs lé; és hogy meglegyen a hangulat, majd ha találnak, akkor vesznek pár díszt is. Na és persze, nem szabad megfeledkezni a nagy zacskó cukorkáról; szerencse, hogy ilyenkor jó pár hipermarket 10 kilós zacskókban árulj a kevert csoki-cukros zacskókat.

Amint megszólalt a közelben lévő templom harangja, szinte kivágta maga alól a széket; elrobogva a bejárathoz tett szekrény mellett, lecsapta rá a jegyzet tömböt és a tollat. Megállva Naruto szobája előtt, aminek ajtaja még régebbről lopott táblákkal, különböző felhívásokkal volt díszítve, vett egy nagy levegőt s lenyomva a kilincset, vágta ki az ajtót és emelte fel hangját, de amint meglátta öccsét szinte, mint akit akkor vágtak hasba, úgy nézte rá.

Naruto kispárnájába kapaszkodva, hasán feküdve…

- Mi a fene. – horkant fel Kyuubi; szemei elkerekedtek, amint egy halk nyögés hagyta el a másik száját, miközben csípőjét még mindig az ágy matracának lökdöste.

Az idősebbik Uzumaki kiszáradt ajkai lassan váltak el egymástól; végignyalva rajtuk, lépett egyet előre, de azonnal megállította lábát. 'Mégis mit művelek!' Futott végig az agyán, s amilyen gyorsan tört be a szobába, olyan gyorsan is tűnt el onnan.

Kisietve a konyhába, a falraszerelt telefonhoz lépett, és azt levéve, tárcsázta Naruto számát; kisebb várakozás után, már hallotta is a búgó hangot és az öccse szobájából kiszűrődő egyre hangosabb zenét.

Amint meghallotta a halk morgó hangot és a telefon puffanását, lassan elindult ismét Naruto szobájához; belökve az ajtót nekitámaszkodott a félfának, és úgy nézte félkómás öccsét. A szőke félig az ágyon feküdt, félig az éjjeli szekrényen; a takaró csak lábait takarta, így a vörös műselyem alvónadrágon jól látszott a jókora nagy sötét folt, és a dudor.

Kyuubi hangosan megköszörülve torkát, próbálta Naruto figyelmét felhívni rá, hogy nincs egyedül. Félig lecsukott szemek szegeződtek rá.

- Kinyírlak. – hallatszott a morgó hang.

- Ch, öcskös. Van 5 perced, hogy elkészülj. – vigyorogta, ahogy a másik értetlen arcát nézte, ami lassan felemelkedett a szekrényről. – Mmm inkább kapsz negyed órát. Ahogy elnézem szükséged lenne rá. – mutató és hüvelyk ujjából egy pisztolyt, formálva Narutora mutatott.

A fiú értetlenül és félkómásan pislogva nézett le lábujjaira ahova szerinte Kyuubi mutatott; de semmiféle elváltozást nem látott. Tekintete lassan emelkedett felfelé, s eközben arca színezete lassan sötétedett a vérvörös felé.

- Kurva élet. – kapott gyorsan egy párna után, s csapta rá merevedésére, de azonnal fel is szisszent. Összehúzott szemekkel nézett röhögő bátyjára. Lenézve kezébe felemelte a párnát, és azt majdnem sikeresen a másikhoz vágta. – Húzz kifelé.

- Már itt se vagyok. – 'énekelgette' Kyuubi, miközben még mindig röhögve behúzta maga után az ajtót.

Egy jó fél óra múlva. a két Uzumaki már a centerbe vezető villamoson ült. Megtehették volna, hogy vesznek egy luxus autót, de minek? Havi bérletet venni olcsóbb volt. mint fenntartani egy autót, és még gyorsabban el is jutottak oda ahova akartak. Ha meg sok dolgot vettek, akkor csak egy telefon valamelyik Uchihának. és pár morgás után már ott is áll előttük az autó. Ezek után, minek?

- Következőnél szállunk. – szólalt meg Kyuubi, amint elindult újra a jármű.

Naruto csak biccentett fejével, majd tekintetét újra az utcára és a mellettük elhaladó autókra fordította.

Miért kell mindig pont rá gondolnia. Még most is, mikor végre nyugodtan tölthetne egy kis időt bátyjával; akárhogyan is; attól hogy együtt élnek egy lakásban, valahogy mindig sikerül Kyuubinak elbarikádoznia magát tőle. Mindig van valami kis kifogás, hogy miért nem tud vele lenni.

Hangosan felsóhajtva kapaszkodott a rúdba miközben a villamos bevett egy éles kanyart. Amint lelassított a jármű átlépett a mellette álló nénike táskája felett, ami időközben valahogy oda csúszott; nem lepné meg ha az öregasszony lett volna az aki fémbotjával arrébb noszogatta a jókora nagy selyemvirágokkal teli táskáját.

Végre leszállva a járműről bátyjához lépett, bátyjához ki épp a városnegyed térképét vizsgálta. Körbenézve a tegnap és az előtt esett hó javarésze megmaradt az útszéleken, de középen mintha semmi se esett volna; szinte poros volt az út.

- Sz'al. – fordult vissza Kyuubihoz ki elővéve telefonját ütött be egy-két metrómegálló nevet. – Merre lesz a menet?

- Itt vagyunk a Colombusnál. – mutatott Kyuubi telefonnal kezében az „itt van" feliratra. – Innen elmegyünk metróval Rockefellerig, majd átszállunk egy másikra és Lexingtonig. – ujját közben folyamatosan húzta végig az útvonalon. – És a Central-nál majd leszállunk.

- Minek megyünk mi a Grand-hez? – húzta össze szemöldökét a szőke.

- Miért bazd meg, miért? – morogta Kyuubi, majd megfordulva körbenézett, hogy jön-e villamos de miután szabad utat adott nekik a lámpa elindultak a tömeggel. – Szerinted majd csak úgy odaterem a kaja az asztalra? És a kölyköknek is kell valamit adni.

- Normálisan is mondhatnád. – morogta vissza a szőke és bátyját követve elindult lefelé a metróhoz.

Szinte már egy órába telt, mire megérkeztek a Grand Centerbe. Első hely, amit felkutattak az a Cavonberry's volt; jól ismerve a bolt dohány kínálatát, gyorsan kiválasztotta mindegyik Uzumaki a kedvencét. Kyuubi hátramenve az épületben egy nagy zsák cukorral tért vissza.

- Nem neked lesz, szal ne próbálkozz. – vágta nyomban a szőke fejéhez, ki szinte már elkerekedett kutyaszemekkel szemezett a zacskóval.

Kifizetve dolgaikat indultak el a hömpölygő tömeggel.

Kyuubi, amint meglátott egy kopottas kékszínű buszt közeledni, azonnal oldalba lökte öccsét; Naruto morogva fordult bátyjához, ki már meg is állt a buszmegállóban. Lelassítva és visszalépve párat állt meg mellette.

- És innen hova?

- Passz. – jött a válasz melynek folytatását a busz hangos fujtatása állított meg.

Szerencséjükre javarész ilyenkor az emberek még dolgoztak, így alig voltak páran a buszon. A térképhez lépve Kyuubi becsukott szemmel rábökött a plasztik felületre. Mellébökve az egyik nagy bevásárlóháznak, mindketten elvigyorodtak.

- Remek. Akkor a következő megállónál már szállhatunk is le. – vigyorogta Kyuubi, s megnyomva a jelzőgombot a busz percek múlva már le is tette őket.

Lesétálva a metróhoz a 28-as megállónál felszálltak, majd leszállva az unionon felszálltak egy másik járműre, ami egyenesen elvitte őket a bevásárlóközponthoz.

- Komolyan mondom, kicsit kezd elegem lenni ebből az egész ide oda utazgatásból. – morogta a szőke miközben várta, hogy a forgó ajtó végre elérje azt a részt, ahol már be tud lépni az épületkomplexusba.

- Örülnél, ha Sasuke hurcolná a kis segged, mi?

- Pofa be. – morogta válaszként a szőke; kizipzárazva kabátját, a kezében lévő fehér nejlonzacskót amiben a vásárolt cigik és nagyzacskó édesség volt, Kyuubi kezébe nyomta.

Legálisan itt még nem volt nagykorú, így inkább bátyjánál legyen a cigi, ha elkapná őket a biztonsági őr; de szülőhazájában, Japánban, ettől az évtől kezdve már felnőttként kezelték volna. Mi van az emberekkel Amerikában? 16 évesen már vezethet az ember autót de 18 évesen nem szívhat el egy cigit?

A szokásos bámészkodó tömeg, mint a gyakorló pályán kihelyezett bóják, olyanok voltak Naruto számára. Zsebre tett kézzel előre haladva nézte a kirakatokat.

- Megmondanád, hogy hova megyünk? – Hallotta maga mögül az érdeklődő hangot.

A szőke felemelve szemöldökét fordította hátra tekintetét bátyjára. – Pff. Honnan tudjam? Te akartál ide jönni.

- Akkor meg hova a picsába rohansz?

- Egész nap ilyen utálatos leszel ?

- Egész nap kérdéseket fogsz feltenni?

Kyuubi idegesítő vigyorára csak egy halk morgás volt a válasz. Elérve az éttermes részt megálltak a félkörívesen kialakított étteremsor előtt.

- Nem tudom, hogy hova akarsz menni, de előbb együnk. – fordult a szőke Kyuubi felé ki szemével már a kínálatot kémlelte.

- Oké. Ott még van egy szabad asztal. Ha kész vagy akkor gyere oda és akkor én is keresek valami kaját magamnak.

- Rendben. – válaszolta a szőke és már el is indult kedvenc étterme felé.

Kyuubi helyet foglalva az asztalnál, levette kabátját és letette a maga mellett lévő székre a nagy zacskót. Végignézve még egyszer a kínálaton, döntötte el, hogy mit fog enni.

Tekintetét a majdnem középen lévő ramenes standra fordította. Kicsit se lepődött meg hogy öccse a szokásosnál nagyobb adag étellel és egy hatalmas vigyorral indult el asztaluk felé, ami a közép résztől kissé kifelé helyezkedett el.

Jobb kezét feltéve az asztalra kezdte el tördelni ujjait; úgy megtenne mindent csak, hogy ő is el tudja érni, hogy öccse úgy mosolyogjon rá mint Sasukéra; hogy úgy beszéljen vele mint Sasukéval; hogy úgy viszonyuljon hozzá mint Sa-

Idegességében már fogát csikorgatta; elég; csattant fel magában. Lehunyva szemeit, majd újra kinyitva őket aggódó kékekkel találta szembe magát.

- Veled meg mi van? – kérdezte Naruto miközben letéve az asztalra tálcáját, levette kabátját és azt a mellette lévő székre tette.

- Ch, semmi. – hallatszott a fogak közül kipréselt szó. Kyuubi látva, hogy a másik értetlenkedve összehúzta szemöldökét, inkább mentette magát. – Csak már a gondolat, hogy egész nap ezt a szarszagú rament kell szagolnom a ruhádból, kikészít.

- Oi, oi. Én tökéletesen nem akartam eljönni. Ha annyira nem tetszik, valami akkor menj el és intézd el a dolgaid. – szólt vissza Naruto és nyugodtsággal mozdulataiban törte ketté a két pálcát.

- Ahogy akarod. – s ezzel felállva székéről Kyuubi, meg fogta kabátját és a fehér zacskót s elindult az egyik közeli mozgólépcsőhöz.

Naruto meglepetten nézett bátyja után; keze még mindig a levegőben lógott a pálcákat tartva; megrázva fejét, fordult vissza reggeli/ebédjéhez. Mi baja mindenkinek a ramennel; lenyelve az első falatot szája oldalra húzódott.

"Nehogy már ezért ilyen bunkó…" mutatott az ételre, miközben magában beszélt. Kyuubinak nem egyszer voltak olyan hirtelen reakciói, amiket nem tudott megérteni; egyik pillanatban még minden vicces, majd a következőben véres komolysággal vesz mindent.

Elfordítva fejét nézett a mozgólépcső felé, melynek tetejére épp akkor ért fel bátyja. Figyelve a másikat felsóhajtott, amint a vörös hajú besétált a supermarketbe. Nyugodtan megeszi majd az ebédjét, és ha végzett vele, akkor majd fent megvárja bátyját; ahogy ismeri addigra már csak lenyugszik.

Kyuubi idegességében szinte már kitépte a szerencsétlen bevásárlókocsit helyéről; végigtolva a kozmetikai szeres polcok között a kocsit, elérte a ropogtatni való részleget. Levéve két csomag mikrozhatos kukoricás tasakot, azokat a kocsiba dobta; arrébb menve párlépést, levett a polcról 2 zacskó chipset és már ment is tovább az üdítős részre.

Kit akar becsapni? Egyszerűen végeláthatatlanul féltékeny, legjobb barátja öccsére, ki egyben a legjobb barát szeretője, és öccse nagy szerelme. Tökéletesen jól tudja, hogy ez senkinek sem a hibája; a természet így hozta. És ez kurvára zavarja, hogy semmit se tud tenni.

Elérve a kartondoboz hegyeket ,elvett két doboz narancslét és egy doboz almát. Ő annyira, de annyira próbálja visszafogni magát.

Tovább menve hátra az alkoholokhoz két üveg erősebb ital után már ment is vissza a kasszák felé; dekoráció már nem is érdekli. Látva, hogy milyen hosszú a sor felsóhajtva, kezét feltette a kocsi fogantyús részére és fejét kezeire helyezte. Mit tehetne ? Mondja el Narutonak, hogy mit érez? Pff, aztán a következő pillanatban azt venné észre, hogy a lakásban egy emberrel kevesebb van és a következő pillanatban jönne ismerőseitől egy hívás, hogy miért megy vissza Naruto Japánba, mikor szinte már elmenekült onnan?

Felsóhajtva emelkedett fel a kocsiról s vette a 'következő vásárló' feliratú táblát kezébe, s tette azt le az előtte lévő vásárló macskakaja konzerve után.

Még nem tudja hogyan, de mindent ki fog javítani.

Naruto végezve nagy tál ramenével tányérját tálcástul visszavitte a standhoz, és még egyszer megköszönve a férfinak indult fel az emeltre. Már látja maga előtt Kyuubi mérges arcát, ahogy hozzá vág egy nagy zacskót és elindulnak haza. Inkább már most takarékra teszi magát, és nem fog semmi megjegyzést tenni.

A mozgólépcsőhöz érve fellépett a szalagra s megfogva az oldalt lévő csíkot, nézett fel. Az előtte álló, szinte rágógumi rózsaszín hajú lány, nagy, márkanevekkel jelzett zacskókkal ált bizonytalanul tűsarkain. Naruto felcöccenve nézett el oldalra, amint észrevette hogy tekintette a zacskókról a lány hátsójára vándorolt.

Egy puffanást hallva újra felnézet; a lány a földön térdelve fájlalta ujjait, körülötte szétszóródtak zacskói; mindenki őt nézte, de senki sem segítette fel. Naruto megrázva fejét cöccent fel és fellépve két lépcsőt már is a lány mögött állt.

- Hadd segítsek. – mondta s semmi választ nem várva nyúlt a lány karja után.

A lány tűsarkai hangosan kattantak a márványhoz amint lábra állt; kezei sebesen jártak végig térdig érő szoknyáján és harisnyáján. Naruto nézve a lányt, észre se vette a feléjük közeledő bandát.

- Jól vagy ? – kérdezte a rózsaszín hajút; zöld dühös szemek néztek vissza rá.

- Mégis kinek képzeled magad, hogy hozzám érsz? – csattant fel a lány, s leguggolva a papírszatyrokért állt fel újra és nézett a szőkére.

- Hé, egy köszi jól es-

- Ki a franc ez, Sakura?

Naruto az ideges hang felé fordulva, hátralépett egyet.

- Mit tudom én. Húzzunk már innen. – hallatszott a lány ideges hangja.

- Elegem van már a kis piti pasijaidból. – jött újra a hosszú hajú fiú hangja, ki a rózsaszínhajúhoz lépve nézett farkas szemet zöld szemekkel.

- Hé, hé ember nyugi; ne kapd fel a vizet.

- Neked kuss van, szöszi. – hallatszott a hosszú barna hajú mellett lévő, rövid vörös hajú hangja.

- Jó nekem, ebből elegem van. – morogta Naruto s zsebretéve kezeit indult el a supermarket felé.

- Mégis mit képzelsz magadról ? – kiáltott utána egy hang s a következő pillanatban már a földön találta magát; szemei sebesen pislogva az üvegmennyezetre lógatott hatalmas gömbdíszeket kémlelték.

Tekintetét, egy alak zavarta meg, mely fejéhez guggolva nézet le rá. A vörös hajú összekulcsolva kezeit s azokat térdére téve úgy nézett le a szőkére, mint egy kis gyerek a járda közepén átcsúszó csigára.

- Szarban vagy, hogy kikezdtél Neji csajával. – szólalt meg s kezeit kibontva nyúlt le Naruto vállaihoz; azok alatt átdugva kezeit felemelte a szőkét, és szorosan magához fogta.

- Azt se tudom, hogy ki az a Neji és azt a csajt sem ismerem. – kezdte a mentegetőzést a szőke, fejét hátrafordítva megpróbálva a másik szemébe nézni, de semmi haszna nem volt. Körbenézve, szinte egy kisebb tömeg látott körülöttük állni, de se senki se tett semmit; mindenki csak várta, hogy mi lesz a következő mondat, lépés. – Én csak segítettem fel állni nek- UHWW.

Szakadt belé a mondat, amint egy ököl találkozott gyomrával. Hangosan felköhögve rogytak össze maga alatt lábai; hasát fogva zárta össze szemeit, csak hogy megállítsa az akaratlanul kicsorduló könnycseppeket. Nem látva semmit de halva, figyelt fel jó pár ember ledöbbent felsóhajtására; valahol egy rádióvevőző rendőrt is hallott s sebes léptek közeledtét.

Megfogva zacskóit, miután magára vette kabátját, Kyuubi elindult kifelé a supermarketből. Már épp azon gondolkozott, hogy milyen „büntetést" szabjon ki Narutora, ha még mindig az éttermes részlegen ült, mikor meglátta a kisebb tömeget.

Összehúzott szemöldökkel lépett tovább; szinte már lábujjhegyre állva próbált meg elnézni a tömeg között és felett; lassan zsibbadó ujjai közül, kis híján kiestek a szatyrok, amint meghallotta az ismerős hangot. Száraz ajkai lassan váltak el egymástól, amint a szőke a földre került. Aggódva nézett körbe, hogy megy-e valaki segíteni neki, de senki.

Összehúzódott pupillával törte magának előre az utat s beérve középre eldobva magától a zacskókat lépett öccséhez s guggol le a térdeplő fiúhoz.

- Naruto; basszus, Naruto minden rendben? – nézett végig a fiún szemeivel, de miután semmi választ nem kapott, előrenyúlva jobb kezével felemelte a fiú állát.

Szorosan összecsukott szemek sarkából pár könnycsepp futott ki; ajkak egy egyenes vonalba rendeződve tartották vissza a fájdalmat üvölteni vágyó hangokat.

- Kyuhu. – nyögte ki magából fájdalmasan a fiú.

- JÖNNEK A ZSARUK. – kiáltotta valaki el magát a tömegből, és szinte mint tapsszóra, úgy kezdett el hirtelen a bámészkodó tömeg szétszóródni.

Kyuubi felnézve az öccséhez közelebb álló fiúra, s onnan a párosra, már nyitotta volna a száját, de azok meghallva, hogy jönnek a biztonságiak, szélsebesen eliszkoltak a tömeggel együtt.

A még ott maradt bámészkodókat félreküldve, négy szinte már kifulladt rendőr állt meg a fiúknál; egyik adóvevőjén motyogott valami kódokat; a másik a tömeget kémlelve kereste a 'gyanúsítottakat', a másik kettő pedig a két Uzumakit segítette fel a földről.

- Eltudná mondani, hogy mi történt. – szólalt meg az egyik kékinges.

- Pontosan nem tudom. – kezdte Kyuubi; szeme sarkából a mellette álló öccsét figyelte ki még mindig hasát fogta s közben próbált az őt kérdező rendőrnek válaszolni. – Épp a boltból jöttem ki. – mutatott rá a supermarketre. – mikor megláttam a tömeget és azt hogy az öcsémet megverik. – morogta ki összezárt fogak közül.

A rendőre felhúzva szemöldökét nézett a fiúra, miközben kis jegyzetfüzetébe leírta az elmondottakat. – Letudná írni az elkövetőket?

Kyuubi fejét vakarva próbált gondolkozni; igaz hogy pármásodperce történt minden és direkt megnézte a 3 fiatalt, de akkor se tudott tisztán emlékezni. Az egyik rendőr, hozzá lépve zacskóival kezében, azokat átnyújtotta neki.

- Köszönöm. Ha jól emlékszem az egyik fiúnak barna hosszú, a másiknak pedig mintha piros haja lett volna?

A rendőr elhúzva száját jegyzetelt; látszott rajta, hogy nem tetszik neki a fiú bizonytalansága.

- Mi késszen vagyunk. – szólelt meg a Narutot kérdező rendőr. – Akarnak feljelentést tenni?

- Ig-

- Nem. – szólalt fel félhangosan a szőke; megigazítva kizipzárazódott kabátját, nézett fel összehúzott szemekkel bátyjára, majd újra a padlóra fordította tekintetét. – Menjünk.

- Naruto, ne szórakozz. – csattant fel Kyuubi. – Igenis szeretnénk feljelentést tenni. – fordult az idősebbik a kérdező biztosúrhoz.

- Kyuubi. – Naruto nem nézve bátyjára, hasát masszírozva kabátján keresztül elfordult és indult el az egyik kijárat felé.

A vörös hajú idegesen nézett öccse után, majd a biztonságisokra, s újra öccse után. Leírva gyorsan telefonszámát a kis jegyzetfüzetbe, amibe az imént jegyzetelt a biztonságis, indult el öccse után.

Négy bolttal később utolérve a fiút, kissé hangosan véve a levegőt, de mégis a másik mellett sétálva mentek előre a tömeggel.

- Unsariyo !(1) - hallatszott a félig mormolt rekedtes hang.

Kyuubi felhúzva egy vörös szemöldököt nézett öccsére; Naruto nem szokta használni anyanyelvüket, még káromkodásra se; csak akkor, ha azzal fájdalma mértékét akarta kifejezni.

- Ochitsuite ! (2) – s mielőtt még a másik mondhatott volna, valamit felgyorsítva lépésein állt meg öccse előtt, ki kis híján belérohant.

- Naniyo? – jött az ideges hang.

- Nézz magadra. Nem veszed észre? Japánul beszélsz… - suttogta az utolsó állítást s kék szemekbe nézve kérdezett félve. – Mi történt?

- Argh. Csak fogd be és menjünk. Minél előbb haza akarok jutni ebből a lepracsarnokból. – morgó kijelentésére a mellettük elhaladó asszony összehúzott szemekkel nézett rá. Felhúzva orrát és cöccenvem lépett jobbra, hogy kikerülje Kyuubit, de az újra elé állva, állította meg.

- Nem megyünk sehova, amíg nem mondod el, hogy mi történt. – hallatszott a kemény hang.

Naruto pupillái egy pillanatra összehúzódtak bátyja hangjára, majd lassan újra felvéve nagy kör alakjukat néztek a padlóra. A másik kezében lévő nagy zacskókra nézve, nyúlt kettőért így Kyuubinál is már csak kettő volt.

- Rendben. Akkor menjünk. - s a kijelentés végén már meg is fordult az idősebbik és elindult a kijárat felé, mely egyenesen levitt a metróhoz.

- Nekem kellene idegesnek lennem, nem neked. – szólalt meg a szőke negyedórás hallgatás után.

A peron szélén állva, egy kisebb tömeggel együtt, lassan megérezte a hűvös szelet, mely jelezte a metró közeledtéd; hátralépve egyet figyelte, ahogy elhalad a kocsi és embere tizei szálnak le és fel.

- Aham. – hallotta Kyuubi sóhajtását, miközben felszálltak s beállva a kocsi másik oldalához, az ajtók már be is csapódtak.

Egészen a Fulton megállóig egyikük sem szólt semmit. Kyuubi morogva „szólt", hogy ott leszállnak; átsétálva a tömeg nagy részével a másik szinten lévő metróhoz, ültek le a szinte üres kabinba. Naruto fejét a mellette lévő fémcsőnek döntve zárta össze szemeit a kocsi ajtóinak hangos csapódására.

- Nagy seggfej vagy, azt ugye tudod. – morogta ki fogai közül, s felülve hátát a félkemény bőrülésnek döntötte.

Kyuubi szemöldökét felhúzva nézett öccsére. – Mondj valami újat.

- Pfft…- a szőke szeme sarkából nézett a másikra, majd tekintetét a vele szemben lévő ablakra vezette, ahonnan egyedül a sötét falra nyílott kilátás. – Annakakisribancnaksegítettemdekurváranemkellettvolna. – hadarta el egy levegővétellel.

- Uh, ezt mond még egyszer. – húzta össze szemöldökét Kyuubi, de miután látta, hogy öccse morogva fordul felé ajkait egy széles vigyorra húzta. – Oké, oké vágom. – hangosan felsóhajtva forgatta meg szemeit. – De, még mindig nem értem, hogy minek segítettél annak a csajnak.

- Épp ez az, egy csajról van szó, ember. Mindenki ott ált körülötte és csak nézték. Mit tehettem volna? – mondata végén már ajkába kellett harapnia, hogy visszafogja hangjának erősödését.

Fékezve a szerelvény, az ajtók újra kicsapódtak s emberek tizei szálltak le s fel. Kyuubi felemelte lábai közül a zacskót, hogy a nagydarab néger nő gyerekével együtt kényelmesen arrébb tudjon lépni, s e mozdulattal pár embert szinte, mint a kuglibábúkat, úgy felborítson.

A két Uzumaki egymásra nézve elvigyorodtak; kuncogásuk arcukra fagyott, mikor az asszony hangosan felhorkantva lépett arrébb, s a következő pillanatban a metró már suhant is tovább.

Felsóhajtva dőltek neki a háttámlának. Naruto szétnyitva a nála lévő zacskókat nézte meg azok tartalmát, elhúzva száját, hogy nem talált rament. Már nyitotta volna ajkait, de Kyuubi felemelve orrát nézett rá.

- Ne merészelj rinyálni. Legközelebb te intézed a vásárlást.

Morgó sóhajtás hagyta el a fiatalabbik száját. Kyuubi csak cöccögve nézett végig a tömegen. Még mindig képtelen volt felfogni, hogy Naruto segített valakinek, akit tökéletesen nem ismert.

Megigazítva kabátja nyaki részét szeme sarkából öccse arcára nézett; a karcolások nyoma még mindig jól látható volt; ha talán egy kicsit előbb ér oda és talál rá öccsére, akkor mára már semmi nyoma nem lenne a támadásnak, de most…

Fogai szinte már korcogtak amint megjelent szemei előtt öccse arca, ahogy egy alak, Naruto vérző arcát, az olajos pocsolyába nyomt,a miközben a váltságdíjat követelte Kyuubitól. Ez az ára annak, ha az ember szülei Japán egyik vezető cégének elnökei, s a legkisebb fiú, minden segélykérésre, mint valami parancsszóra, úgy hallgat.

Egyik pillanatban még ott állt mellette a boltban, a következőben meg elszaladt mert egy másik gyerek megkérte, hogy segítsen a bajba esett maciján. A még csak 6 éves szöszi nem sejtve semmit, ment a sikátor felé; még mikor a járda mellett megállt egy furgon, és egy erős kar megragadva szinte már beemelte a kocsiba, még ezt is a játék részének vette.

Csak akkor tűnt igazán minden valósnak, és már nem viccesnek, mikor az első pengevonás végighaladt arcán, miközben egy videót vettek fel elfogói amit később elküldtek apjának, hogy ha nem fizet fiáért, akkor legközelebb már nem csak karcolások lesznek a testén.

Újra lassítva a szerelvény, lefékezve megállt s kiürítette magát majd megtöltődött emberekkel.

Naruto a velük szembeni üveg tükörképéből jól látta a bátyja arcán végigfutó érzelem hullámokat. Jól tudta, hogy mire gondol a másik. Szüleik szemében Kyuubi volt az aki az egészről tehetett; ha jobban figyelt volna rá akkor nem lett volna semmi baj.

Miután a kommandósoknak sikerült kiszabadítani őt, a fogvatartója markából, mindenki körbevette; orvosok hada fogta meg és tette be a mentőautóba. Ahogy becsukódott az ajtó, annak homályosított üvegén keresztül, még jól látta, ahogy apja megáll bátyja előtt s lekeverve egy pofont a fiúnak ,és az a földre esve eltűnik látóköréből.

Mikor testvérét pár nap múlva újra látta a korházban, nem hitt a szemének. Kyuubi mint valami katona, kihúzott háttal állt ágya mellett s rá se mert nézni; ujjai összehúzódva kapaszkodtak az ágy fém keretébe. Amint szüleik eltűntek a korteremből, megpróbált beszélgetni vele, de mintha falhoz beszélt volna.

Később, mikor már otthonukban voltak, s véletlenül rányitott bátyjára ki épp alváshoz készülődött, látta meg a feszes testtartás okát; vöröses-lilás vonalak húzódtak végig a fiú hátán. Némelyik még fel volt dagadva, de nagyja már hegesedésnek indult.

A szőke először nem értett semmit, de amint bátyja lenyúlt a leesett pólójáért, majd hirtelen, mint aki lövést hallott, úgy húzta ki magát. Halk szisszenés hagyta el a fiú száját; jobb keze hátára csúszva óvatosan megmasszírozta bőrét.

Naruto már értve, hogy mi is történhetett pizsomája felsőjének aljába kapaszkodva, rohant bátyja elé és könnyekkel teli szemekkel hajlongott előtte és kért elnézést, hogy miatta apjuk így bánt az idősebbikkel.

A hangos fékcsikorgás volt az ami újra visszahozta az emlékekből; pislogva már nem az ablaküveget, hanem egy rámosolygó, vöröslő lány fejet látott, mely hirtelen barátnője felé fordult s félhangosan elkezdtek nevetgélni, miközben a lány csábos pillantásokat vetett rá.

Szemét forgatva felvette a maga mellé lerakott zacskókat s Kyuubi vállának dőlt. Egy pillanatra, mintha feszültséget érzett volna a másikon végigfutni, majd a testrész lassan elernyedt s mint egy puha kispárna úgy igazodott feje formájához.

Szinte már elvigyorodott, amint meghallotta a ledöbbent levegővételeket a lányoktól, és pár embertől a környéken. Ha tudnák, hogy a bátyja, biztos nem így reagálnának. Lecsukott kékszemek lassan nyíltak ki a gondolatra; de voltak akiknek még ez sem jelentett semmi féle akadályt. Ajkait egy vékony vonalba húzva nyomta arcát a dorozmás kabátanyagba; miben különbözhet az a szeretet, amit ő Sasuke iránt érez és az amit Kyuubi iránt.

Mindegyiket ugyan úgy szereti; ha valamelyikükkel történne valami, nem tudná hogy mit tenne. Mégis, Sasuke… Sasukéhez valahogy máshogy viszonyul. Egyszerűen képtelen megfogalmazni magában hogy mi a különbség.

Végül is … hiszen szeretet és szerelem között csak annyi lehet a különbség hogy míg akinek azt mondjuk, hogy szeretlek ahhoz már köt valamilyen kötelék; de szerelmet csak afelé érzünk kivel még nincs meg ez a kötelék; legalábbis nem vagyunk benne biztosak.

Hajába kissé hideg ujjakat érzett csúszni.

- Túl erősen gondolkozol. – hallotta a dörmögő hangot. – Még két megálló és villamosozunk.

Felnézve bátyjára lágyan bólintott, s hátát újra a háttámlának döntötte.

- Te gondolom tudtál Sasukéről és I-itachiról. – hangja szinte már kényszeresen megakadt az idősebbik Uchiha nevénél.

Kyuubi rágódva nézett öccse fürkésző szemeibe; fogai fogságából elengedve alsóajkát nyitotta ki száját. – Igen.

- A-ah. – akadt meg Narutoban a levegő; pupillái egy pillanatra kitágultak, majd újra összehúzódtak. Hát persze, nem számított másra, de így az arcába mondva kicsit… fájt?

A másikból csak egy halk sóhajtás csúszott ki. Egyáltalán nem okolja Kyuubit, hogy nem mondta el neki, de akkor se értette, hogy miért nem tudták elmondani neki az Uchihák. Ennyire nem bíznának meg benne?

Újra megállva a metróról most sokkal többen szálltak le, mint az előbbi megállóknál; ha itt leszállt az ember és átment egy másik metróra akkor 5 perc alatt a Time Squar-en találhatta magát.

Narutonak hangosan megkordult a hasa, amint felszállt egy magas néger fickó; élesen becsapódott utána az ajtó, de ez a szőkének már szinte fel se tűnt. Egyedül subway-es, jól megrakott zacskóra tudott koncentrálni, ami a férfi kezében himbálózott.

Kyuubi felhúzott szemöldökkel nézett öccsére; ha nem fogta volna a zacskókat, akkor már rég homlokon vágta volna magát.

- Hát persze. – hallatszott a morgás.

- Hm? – nézett fel a szőke s közben újra megkordult hasa.

- Le kellett volna szállnunk és elmenni a Squarre pár éttermes lapért, mert semmi kedvem a kiskirályoknak kész lakomát összedobni holnapra. – morogta az idősebbik Uzumaki.

- Pff… őket ismerve, úgy is hoznak valamit, szóval, hagyjuk, csak időveszteség lenne. – vigyorodott el Naruto.

- Na ja. Max., majd ha kevés lesz amit hoznak, akkor rendelünk valamit a netről. – forgatta meg szemeit Kyuubi.

- Kevés? – erre fel kellett nevetnie Narutonak.- Itachi mindig mintha 8 főre készítene kaját. Szal nem kell aggódni, lesz mit elpusztítani.

Amint elkezdett lassítani a szerelvény a két Uzumaki fel kelt helyéről, melyet egy párocska nyomban el is foglalt. Amint megálltak és kinyitódott az ajtó, az előttük álló ember elállt útjukból, így le tudtak szállni. Felsietve a tömeggel a lépcsősorokon, felérve a lépcsőkön megcsapta arcukat a hideg szél. Naruto fogait összezárva szorította magához zacskóit miközben bátyját követte. Elsétálva a park sarkán lévő megállóhoz, várták míg a következő szerelvény meg nem érkezik.

Mindenhol turisták tömegei fényképezőgépeikkel, nagy táskáikkal és ámuldozó tekinteteikkel. A szőke felhorkantva emlékezett vissza arra a pillanatra, mikor még gyerekkorában először jöttek ide; ő is ugyan így ámuldozva nézett körbe és próbált meg egyszerre négy felé figyelni.

- Bocs amit még anno a kajáldánál mondtam. Én…- a másik hangja egyre halkabb és halkabb lett, míg mondata végét már csak számára érthetően morogta kifelé.

Naruto értetlenkedve nézett Kyuubira, de egy pillanat múlva már értette, hogy mit magyaráz a másik. – Ahh. – szemeivel a betont nézte, majd egy pillanatra felnézett bátyjára és újra a szürkés aszfaltra. – Nem kell semmiért bocsánatot kér-

A másik csak egy halk morgást hallatott magából. A szőke hangosan felsóhajtva lökte meg vállával a másikat. – Jól van, jól van.

Kyuubi szélesre húzva ajkait vigyorodott el. Pár pillanat múlva megérkezett a még üres villamos; az ablak melletti egymással szembefordított két ülést elfoglalva, háromnegyed óra múlva már el is hagyhatták a felmelegített helyet.

- Otthon édes otthon. – fújta ki magából a levegőt Kyuubi, amint kinyitotta az ajtót és kivette a zárból kulcsát.

- Inkább lenne melegebb. – morogta Naruto követve bátyját s lábával belökte az ajtót, ami egy nagy csappanással zárult be.

- A kurva életbe, megmondtam, hogy ezt ne csináld. – üvöltötte az idősebbik a konyhából. Naruto tátogva bátyja mondatát, és pofát vágva letette a kezében lévő szatyrot s levéve kabátját és sálját, tette azokat a fogasra, majd cipőjétől is megszabadulva, újra ujjai közé véve a szatyrot indult a konyhába.

Szúrós tekintet szegeződött rá. – Legközelebb olyat játszunk, hogy te leszel az ajtó én meg csapkodlak, oké?

- Uh-huh megijedtem. – forgatta szemeit Naruto s letette az asztalra a másik mellé a nála lévőket.

Kyuubi levéve magáról kabátját, ment vissza az ajtóhoz, s tette azt a fogasra, majd kilépett cipőjéből és lábára húzta a tappancsos mamuszát. Megállva a konyha boltívénél elmosolyodva figyelte, ahogy öccse a zacskókba turkált.

- Khm. – köhintett mire a másik egy szemrebbenés alatt megfordult és mint a kisangyalok úgy pislogott rá. – Ha már ennyire érdekel, hogy mik vannak bennük, akkor ki is pakolhatsz.- Naruto elkerekedett szájjal nézett bátyjára; Kyuubi elvigyorodva fordult sarkon és indult el hálójába.

- Te rohadt, büdös, szemétláda…. – morogta Naruto, miközben kivéve a gyümölcsleveket a reklámszatyorból, jobb kezével a hűtő fogantyúját megragadva kivágta annak ajtaját.

- Hallottam. – hallatszott a falak által elnyomott halk hang.

A szőke a hang hallatán behúzta nyakát; 'Ez mindent hal?' futott át agyán a gondolat. Vagy lehet, hogy ez csak olyasfajta báty "képesség"; Sasuke is mindig azzal jön, hogy Itachi szinte minden lépését tudja, pedig ott sincs…

Ahogy betette a hűtőbe a gyümölcsleveket, egy pillanatra fejét is bedugta; le kell hűtenie valahogy magát, vagy ha nem is az egész testét, de akkor legalább az agyát. Nyakát hirtelen valami megragadta és kis híján, hogy arca nem találkozott a tegnap esti lassagna maradványaival.

- Előbb még az volt a problémád, hogy nincs meleg, most meg a pingvinekkel akarsz haverkodni? – hallotta maga mögött a röhögő hangot, melynek tulajdonosa végre elengedte nyakát, így kiemelve fejét, összehúzva szemeit, nézett szúrósan a kihívókba.

Megrántva vállát nyúlt a következő zacskóért, amiből kivéve a mikrózható kukoricákat, azokat az egyik, konyhapult felett lévő, szekrénybe tette.

- Ah most jön az hogy, 'nem figyelek arra amit mond' rész?

- Nem érzed néha, hogy bunkó vagy?

- Hmm, de? – és újra az a szokásos vigyor, amit még 'delet' gombbal se lehetne eltörölni.

Kyuubi látta, hogy ezzel öccse arca csak komorabb lett; hangosan kifújta magából a levegőt. Hátul lévő hosszú tincse után nyúlva, azt nyaka köré tekerte. – Menj, majd befejezem a pakolást.

Naruto csak a szemeit forgatta miközben kivette a nagy zacskó chipseket és azokat a kukoricák mellé tette.

- Menj már, mert az Uchiha még azt hiszi, hogy kinyírtam a legjobb haverját és nem lesz kivel kockulnia.

- Kössz. – s egy szempillantás alatt el is tűnt a szőke a szobaajtaja mögött.

Kyuubi csak félrehúzva száját fejezte be a pakolást. Összetűrve a reklámszatyrokat, azokat a konyhapult egyik legalsó fiókjába tette, ahol már a többi színes zacskó lapult. A nagy darab cukros zacskót a konyhapulton hagyta; úgy sincs értelem elrakni hisz; egy…nem tudja hova rakni…kettő Naruto úgy is rájárna és annak semmi értelme, hogy a lakásban rejtettet helyeken találja meg majd a cukrok papírjait, vagy hogy azt hallja, hogy kiszakadt a zacskó és öccse megpróbálja összekapkodni a szétszóródott édességet.

A cigis kartonok felé fordulva, azokat a fűszerek mellé betette; kivéve az ott lévő két-két dobozt azokat beledobta a pulton álló gyümölcstartóba. Körbenézve, hogy még van-e valami amit el kell pakolnia, és látva hogy nincs már semmi, elindult a nappali felé.

Leülve az L alakú ülőgarnitúrára, a mellette lévő párna mögül előhúzta a távirányítót s bekapcsolva a Tv-t, kezdett el unott arccal a csatornák között keresgélni. A kis faasztalon lévő hamutálra nézett, majd a mellette lévő bontott dobozra. Lassan feltámaszkodva nyúlt előre, és húzott ki egy szálat, majd az asztalon lévő papírhalom alól egy zöldeskékes öngyújtót is sikerült előbányásznia.

Szájába véve a szűrős véget, lágyan megszívta azt, amint a papír égni kezdett. Megfogva a koporsószöget kifújta a füstöt; halkan morogva kelt fel és indult el az ablak felé, amit résnyire nyitott ki. Még régebben ő morgott mindig, ha öccse a nappali közepén elkezdett cigizni.

Kifújva a résen egy újabb füstadagot, a leégett dohányt és papírt a kis üvegtálkába pöckölte. Kinézve az utca már esti fényeiben ragyogott; a szemben lévő háztömb ablakiban már kint lógtak a helloweenes dekorációk.

Újra beleszívva a cigarettába, mélyen letüdőzte a füstöt és a maradékot kifújta. Alsó ajkát fogai közé erőszakolva, állította meg, hogy a zománcos felületek egymáson végig korcogjanak. Kíváncsian gondolt bele, hogy a következő napon mi fog rá várni. Nem lesz abban semmi különleges, hogy az Uchiha fivérek ott lesznek náluk; de eddig ha ott aludtak náluk, akkor általában a két öcs egymással szokott aludni és ők Itachival szinte pirkadatig az ágyban ülve beszélgettek.

Beleszívva egy utolsót a cigibe, nyomta azt el, a lehűlt, hideg felületen; inkább legyen nikotin hiánya, minthogy az ablakhoz fagyjon. A bejárati ajtóhoz cammogva bezárta az ajtót; karmos mamusza halkan kopogott, miközben a nappaliba lépve kikapcsolta a tv-t. Naruto szobája felé fordulva, látta a halvány fénysugarat kiszűrődni az ajtó alól, és hallotta az apró kopogásokat is.

Becsukva a nyitva hagyott ablakot, hogy szellőzzön a helyiség, szobája felé indult; becsukva maga mögött az ajtót telefonján beállította az ébresztőt és bebújt a téli takaró alá. Lágyan elmosolyodott, amint meghallotta öccsét felnevetni, s lassan lehunyva szemeit végre a bárányos mezőkön sétálgatott.

(1) Unsariyo – Elegem van!
(2) Ochitsuite - nyugodj meg/le

<---Előző     Vélemények     Következő--->