Az évek csak úgy repülnek egymás után, főleg, ha minden nap, éjszakába nyúló küldetésekkel bombázzák Konoha shinobijait. A rutinos feladatok elvégzése általában az Uchihákra van bízva, így idejük sem jut feleszmélni az előző missziójukból, máris kiosztják nekik a következő adagot. Shisui még többé-kevésbé boldogul a rá nehezülő gondokkal, ellenben társának rendesen meggyűlik a baja csöppet sem elnéző szüleivel, és az általuk rázúduló felelősséggel. Tizenhat múlt, mégis kénytelen eleget tenni apja követeléseinek. Megmondja neki, mit tegyen, hogyan tegye, ráadásul nap mint nap hangoztatja, hogy milyen elvárásai vannak vele szemben. Életét az újonnan felbukkanó nagybácsija sem könnyíti meg, aki néha-néha megjelenik a semmiből, mondván ő a rangidős, és amíg rá vannak bízva, ő adja a parancsokat...

**********

Egy fülsértő csattanás zaja veri ki az álmot az édesen szuszogók szemeiből, ezután alig érthető szitkozódás hallatszik az étkező felől. Mégis ki lehet az ilyenkor? - furakszik az első gondolat Itachi elméjébe, majd fejét oldalra fordítja, hogy órájára pillanthasson, ami jelenleg reggeli fél nyolcat mutat. Lomha mozdulattal ül fel ágyában, azután egyik - végül másik lábát a földre helyezve vánszorog az ajtóig. Óvatosan kinyitja, később lassú léptekkel halad a konyha felé, hogy megkereshesse a zörgés forrását.

 - Madara-san? - képed el a fiú, a nagybácsit meglátva.

 - Á Itachi-kun! Jó, hogy itt vagy! Apádéknak el kellett menniük valahova, és megkértek, hogy vigyázzak rátok! ... Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de ez a fránya pohár kicsúszott a kezemből! - mentegetőzik, miután tudatosul benne, hogy bizony ő a felelős az idősebbik testvér ébrenlétéért.

 - Á Madara-san! Ohayou gosaimasu! - üdvözli illemtudóan a férfit Shisui, aki időközben megérkezik a helyszínre.

Madara kicsit meglepődik az előtte álló láttán, ugyanis nem érti, mit keres az illető testvére házában. Hosszasan méregeti kiszemeltjét, mígnem tudatosul benne a rövid hajú valódi szándéka.

 - Hmm... értem! - bólogat, mintha hirtelen minden kérdésére választ kapott volna.

A két fiatal álmélkodva tekint fel a középkorúra, majd az ifjabbik felelősségteljesen indul megnézni kisöccsét, hátha ő is, hozzájuk hasonlóan már ébren van.

 - Ó ezek a pillantások! - jegyzi meg a hosszú hajú, amint tekintete az Itachi után bámulóra szegeződik.

 - Tessék? - fordítja fejét a jövevény irányába.

 - Azt hiszed nem vettem észre? Annyira nyilvánvaló, hogy bele vagy zúgva a gyerkőcbe, mint vak ló a szakadékba! Csak rád kell nézni!

 - Mégis mit akar ezzel?! - kapja fel a vizet az ifjú.

 - Én ugyan semmit... de remélem, tudod, hogy ha véletlenül eljár a szám... nos azt nem hiszem, hogy Fugaku továbbra is hagyni fogja, hogy Itachi-kun körül koslass. - húzza egy elégedett vigyorra száját.

 - Maga fenyeget engem?! - csattan fel Shisui.

 - Ugyan, mi okom lenne rá?

 - Azt nem nekem kell tudnom!

 - Most mit vagy így felháborodva, én csak megjegyeztem, hogy...

 - Nem érdekel! - szakítja félbe az idősebbet. - Nem fogom hagyni, hogy Itachit belekeverje ebbe az egészbe. Nyugodtan mesélje el Fugaku-sannak a történetét, de őt hagyja ki ebből! - Viharzik ki gyors léptekkel a házból.

 - Mi történt? Hol van Shisui? - érdeklődik az említett, aki épp most toppan be a helyiségbe.

 - Á semmi semmi! Shisui-kunnak dolga akadt, így haza kellett mennie! - meséli Madara, mintha az előbbi beszélgetés meg sem történt volna. - Ano Itachi-kun! Mondd, nincs kedved eljönni velem inni? Végre nincsenek itthon az őseid! Élvezzük ki a helyzetet!

 - Nem hiszem, hogy jó ötlet. Vigyáznom kell Sasukéra - rázza meg fejét a szólított.

 - Ugyan már! Készítünk neki reggelit mire felkel, na meg úgysem maradunk sokáig! Csak pár pohárra! - kérleli. - Ne legyél már ilyen önfejű! Jó szórakozás lesz, meglátod! - teszi vállára jobb kezét.

A fiú beletörődve bólint egyet, majd a megbeszéltekhez tartva magukat, egy cetlit hátrahagyva indulnak meg a nagybácsi törzshelyéhez.

************

 - Na ugye! Megmondtam, hogy finom, nem? - faggatózik a férfi.

 - Kérekkk még egggyett! - csuklik egyet Itachi.

 - Jól van gyerek! Látom apádra ütöttél! - kacag egy jóízűt a mellette ülő. - Aztán mesélj nekem erről a Shisui gyerekről!

 - Mitt meséljekk? - kérdi kíváncsian.

 - Hát mióta vagytok ilyen jóban... mit szoktatok csinálni... meg ilyenek... Ó! És arra is kíváncsi vagyok, hogy mit érzel iránta?

 - Tessékk?

 - Jól hallottad! Ő fülig beléd van esve! ... Mondd... voltatok már ÚGY együtt? - böki oldalba a kisebbiket.

 - Neeeemmmm! - dülöngél jobbra – balra a fiú. - Mondttta, hogy szerettt... és megg iss csókkoltt... de nem voltt másss. - magyaráz a kérdezőnek, de tudatáig nem jutnak el szavai.

 - Ohó~! A kis rafinált! És mondd, te szereted?

 - Iggeeenn! - terül el végül a földön.

 - Akkor azt hiszem, ideje ellátnom téged egy - két tanáccsal! - hajol oda unokaöccséhez, majd jobbjával maga felé fordítja annak fejét, és egy jól irányzott mozdulattal megcsókolja.

 - Mnnn... mit... mittt csinálllsssz? - tolja el magától alig pár centire bácsikáját.

 - Csak tippeket adok, amivel majd meglepheted Shisuit! - húzza kaján vigyorra száját, ezután baljával az alatta lévő ágyékát kezdi áthatóan simogatni.

 - Neehhh... - hallja az ifjabbik vadító nyögését.

 - Mit ne?! Hiszen már alakulsz kölyök! - vágja oda, miközben nyelvével végignyalja felső ajkát.

************

Basszus! Mi van, ha az a szemét tesz valamit Itachival?! - harap szájába Shisui, miközben kohaija háza felé igyekszik. - Nem fogom megbocsátani neki, az biztos!!

 - Hé, Itachi! Itt vagy? - dörömböl az ajtón eszeveszetten, míg az hirtelen ki nem nyílik előtte.

 - Shisui-san? - néz rá két pici szemecske értetlenül.

 - Mondd Sasuke, hol van a bátyád?

 - Elmentek Madara-sannal ebédért, de még nem jöttek vissza. Miért ké...? - folytatná, ám az előtte álló alak hirtelen irányt vált, és őrült tempóban kezd rohanni a belváros felé.

Shimatta! Shimatta!! Shimatta!!! - dühöng magában. - Ezt nem hiszem el!! Mégis, hogy lehettem ennyire hülye, hogy magára hagyjam Itachit egy ilyen szemétládával?! Ha az a perverz vén kujon csak egy ujjal is hozzáér... én.... én megölöm!!! A rövid hajú szélsebesen száguld végig az utakon, közben tekintetét végig vezeti az összes létező bolton, fogadón, és egyéb helyeken, remélve, hogy ráakad védencére.

*************

 - Madara-saahnn! Neeehhh... - nyöszörög a fiú esdekelve.

 - Ugyan már! Mondd, hogy nem jó érzés!? - harap bele finomat fülcimpájába.

 - Uram, kérem! Ne rendezzen felfordulást!

 - Nem rendezek, csupán annyit kérdeztem, hol van az a szemétláda?! - hallja meg Madara az ismerős hangot, minek hatására abbahagyja az alatta fekvő kényeztetését, majd felülve igazítja meg összegyűrődött köntösét.

 - Te szemét! - ront be egyenesen a férfi asztalához.

 - Ó Shisui-kun! Sashiburi da ne! Mi járatban errefelé? - kérdi egy széles vigyorral arcán.

 - Mégis mi a francot műveltél Itachival?! - förmed rá, ahogy tekintete megakad kissé ittas társán.

 - Csak kicsit többet ivott a kelleténél! Nem kell ilyen nagy dobra verni a dolgot, majd hazaviszem!

 - Viszed a francokat! Már így is eleget tettél! - vág vissza feldúltan, azzal felsegítve védencét támogatja őt egészen az ajtóig. - Szégyellheted magadat! Felnőtt létedre leitatsz egy kiskorút! Hol van benned a felelősségérzet, he? - kiált hátra válla fölül.

 - Ugyan már! Hiszen tettem neked egy óriási szívességet! Élvezd ki nyugodtan a helyzeted! - kacsint rá pajzánul, majd hátradőlve gyönyörködik munkája gyümölcsében.

 - Ó Istenem! - sóhajt fel Shisui.

 - Shi... Shisssui! - szólítja egy mámoros hang.

 - Te inkább most ne beszélj! Hazaviszlek hozzánk, veszel egy forró fürdőt, és jobban leszel, meglátod! - közli kohaijával a programot, majd egy mély levegőt vesz, és lassan kifújja.

************

 - Engedtem neked fürdővizet... remélem azért egyedül is képes leszel levetkőzni! - mondja már nyugodt hangnemben a senpai.

 - Persze... - jelenti ki tárgyilagosan Itachi, azután lomha vánszorgással vonul be a mosdóba.

Mattaku! Ezt a felelőtlen vénembert! Mégis hogy volt képes leitatni egy kiskorút?! - nézi az esetlen mozdulatokkal távolodó személyt, majd a konyhában lévő csaphoz sétál, és egy poharat megtöltve, vizet visz a fiatalabbnak, nehogy a sok alkoholtól kiszáradjon. Lassú léptekkel halad a folyosón, míg meg nem üti fülét a fürdőszoba ajtajának kicsapódása, mely nem túlzottan szívmelengető hangokat tudósít a helyszínen zajló eseményekről. Lábai földbe gyökereznek ahogy megpillantja a feléje közeledő fiút, kinek gyönyörű testét csupán a derekára kötött fehér törölköző fedi. Szemei kikerekedve pásztázzák szépen kidolgozott felsőtestét, mialatt a nem mindennapi látvány halványt pírt csal arcára. Kábán bámulja az előtte baktatót, miközben elméjét lekötik a róla felelevenülő emlékképek... Milyen sokáig titkolta érzéseit! Milyen hosszú ideig kellett gyötrődnie az őt kínzó vágyaktól! Egy nap sem telt el anélkül, hogy ne sóvárgott volna egy megvalósíthatatlan ábránd után! Egy vágyálom, melyről már rég lemondott, és mikor már mindent feladott volna, mindennemű kötődést, érzelmet, vonzalmat, hirtelen megtört a jég. Kívánsága meghallgattatott: eddig féltve őrzött óhaja beteljesült; szerelme viszonzást talált.

 - Shisuihh! - hallja a kéjes hangot, amely kellemes bizsergést vált ki belőle, majd lehunyja pilláit, így élvezve ki a szituáció minden egyes percét.

Nem sokkal később halk nyöszörgésre lesz figyelmes, mely visszarángatja őt hosszas merengéséből. Szemei szép lassan kinyílnak, ám az elé tárulkozó kilátás kicsit több, mint amire számít. Az a bizonyos textil, ami eddig eltakarta kohaija nemesebbik részét, már a földön hever, így a fedetlen test látványa rögvest lázba hozza érzékeit, és ehhez még hozzájárul az előtte álló kipirult arca is, valamint a tőle származó lágy bariton.

 - Shisuihh! - érzi meg a másik karjait maga köré fonódni, ám a fiú ittas állapotának köszönhetően hirtelen egyensúlyát veszti, így rázuhan senpaijára, ezzel őt is a földre terítve, és elérve, hogy a pohár tartalmával együtt a szőnyegen landoljon.

Az említett tekintete elhomályosul, ahogy megérzi a vékony testet sajátjához simulni.

 - Shisuihh! Én... én... szeret... szeretlekh! - súgja érzékien fülébe, mitől az alatta fekvő nyomban elveszti maradék önuralmát.

 Vége van! Az eddig gondosan felépített önmegtartóztatását szerelmének sikerült egyetlen mozdulattal romba döntenie. Vágytól vezérelve tapasztja ajkait a másikéra, szenvedélyes táncra invitálva ezzel a rajta fekvő puha ízlelőszervét, majd heves mozdulatokkal simít végig ujjaival kedvese gerincén, egyre lejjebb haladva, kiélvezve annak minden apró érintését. Játékos kezei vadul markolnak bele a formás félgömbökbe, erőteljesen ágyékához szorítva velük Itachit.

 - Nhh... Shisuihh... - nyögi el csókjukat kéjesen. - Tehh... teddhh behh... - esdekel vágytól reszkető végtagokkal a fiatalabbik.

A hallottakra az említett azon nyomban észhez tér, minek hatására szemei felpattannak, majd egy gyengéd mozdulattal hámozza le magáról a rajta fekvőt. Mégis mi a frászt művelek?

 - Gomenne Ita-chan! Én... én... én jobban szeretlek annál, minthogy így kihasználjalak! - kiáltja elvörösödött ábrázattal. - Te most részeg vagy! Fogalmad sincs arról mit csinálsz! Szóval... szóval jobb lesz, ha most... ha most elmész aludni! - dadogja zavartan, aztán a szobába vezetve kohaiját, lefekteti ágyára, és gondosan betakargatja.

Basszus! - rohamozza meg a férfi a fürdőszobát, magára csapva az ajtót. - Én … én majdnem … Te jó ég! - Kezeit fejéhez kapja, majd azt megrázva próbálja korrigálni gondolatait. - Ezt már büntetni kellene! Mégis hogy lehet valaki ennyire szívdöglesztő?! Hogyan képes így megigézni?! Ááá! Teljesen tűzbe jöttem! Ez így nem lesz jó! Muszáj valamit kezdenem magammal! - sóhajt egyet, miután kioldja nadrágját, és egy gyors mozdulattal térdéig csúsztatja azt alsójával együtt. - Shimatta! Máris kőkemény vagyok! - simít végig merevedésén, majd markába veszi, és óvatosan kezdi mozgatni rajta kezét függőleges irányban, mire egy buja sóhaj hagyja el ajkait. Eszébe ötlenek az elmúlt események, melyekre akaratlanul is felmordul. - Az a szemét! Kellett neki leitatnia Ita-chant! ... De az a test... azok a csodálatos idomok...  - Jobbjának hüvelykét feljebb csúsztatja, egészen makkjáig, ezután körkörös mozdulatokkal masszírozza szét rajta az előváladékot, újabb nyögéseket nyerve vele. - És az érzéki hangja! - már a gondolattól is halványan megborzong. -Ellenállhatatlan! Fogalmam sincs hogy csinálja, de egyszerűen megőrjít! Túl csábító! - Karjával egyre gyorsabb tempót vesz fel, ezzel fokozva élvezetét. - Mnn ... Istenem, mikor a nevemet súgta... kis híján elmentem! ... És az a vékony kis alkata! Szent ég! ... Akarom! Annyira kívánom! ... Szeretném magam alatt érezni! Benne akarok lenni! Hallani akarom kéjes nyögését! Látni akarom az arcát mikor a csúcsra ér! Én... Én... - Szemei tágan merednek a plafonra, majd ajkai résnyire nyílnak, miközben egyre gyorsít az eddigi ütemen, ugyanis érzi, már nincs sok hátra az orgazmusig. - Ahh Itachihh!! - Sötétül el tekintete, ahogy ondója kilövell lüktető férfiasságából. Hangosan zihálva támaszkodik térdén, később a mellette lévő törölközőt megragadva tisztítja le magáról az áttetsző váladékot. Amint visszanyerte légzésének természetes ütemét, baljával megnyitja a tőle pár centire lévő csapot, majd egy gyors fürdőt véve sétál szobájába, ahol tudatosulnak benne a tények, miszerint imádottja éppen ágyán elterülve alussza ki az alkohol ártalmait. Egyetlenét látva egy gyengéd mosolyra húzódnak ajkai, majd odasétálva az édesen szuszogóhoz, egy csókot lehel puha arcára. Még utoljára végigsimít a selymes tincseken, aztán két takarót meg egy párnát keresve készíti el helyét a földön, nehogy véletlenül megzavarja kedvesét.

************

 - ...sui! Shisui drágám! Bejövök! - hallja meg édesanyja hangját az ajtó felől. - Ohayou~ kincsem!

 - Mnn... ohayou Kaa-san! - üdvözli fáradtan a hölgyet.

 - Hm? Miért alszol a földön? - tekintete fia ágyára téved. - Itachi-kun? - lepődik meg a nő. - Nyá~ végre meghívtad egy barátodat vendégségbe? Szólhattál volna, készítettem volna nektek reggelit! - csapja össze tenyerét.

 - Ajj Kaa-san! Ez nem olyan egyszerű... - vesz egy mély levegőt. - Madara-san tegnap csúnyán leitatta Ita-chant, és hazahoztam, mivel járni is alig tudott... Azt a szemetet pedig semmi sem érdekli... nem akartam egy ilyen felelőtlen vénemberre hagyni...

 - Madara-san? - kerekednek el szemei. - De hiszen ő... ő Fugaku-san testvére, nem?

 - De...

 - Azt hallottam, hogy egy nagylelkű, becsületes ember... sosem gondoltam volna, hogy ilyenre vetemedik...

 - Pedig látod … ano Kaa-san!

 - Mondjad szívem!

 - Öhm... tudnál Itachinak készíteni valamit? Amennyit ivott... kétlem, hogy ne lenne másnapos!

 - Persze! Ezt bízd csak anyura! - kacsint kedvesen.

 - Arigattou Kaa-san! - mosolyodik el a távolodó családanyát figyelve.

Nagyot sóhajtva tápászkodik fel helyéről, majd megigazítja összegyűrődött ágyneműjét, ezt követően az édesen pihegőhöz lépdel, és lágyan simít végig ajkaival a másikén.

 - Mmm... Shi... sui? - ébredezik a fiatalabbik, ám mikor kinyitja álomtól elnehezült pilláit, nem várt fájdalom fut végig elméjén.

 - Ohayou~ Ita-chan, mondd, hogy érzed magad? - érdeklődik az idősebb.

 - Mnn... fáj a fejem... és szédülök... és hányingerem van... és rosszul vagyok...

 - Hhhh, gondoltam... - tekint le aggódón az épp felülni készülő Itachira.

 - Heee???!!! - kiált meghökkenve a fiú, miután akcióját sikeresen végrehajtotta. - Hol vannak a ruháim?! ... És... hol vagyok?!

 - A szobámban. - feleli nemes egyszerűséggel.

 - Jézusom! ... Mi... mi történt tegnap? - kérdi kétségbeesve, bár nem biztos benne, hogy kíváncsi a válaszra. - Ugye... ugye mi... mi nem...?

 - Mondd, mire emlékszel? - kíváncsiskodik Shisui.

 - Hát... - próbál koncentrálni. - reggel hirtelen eltűntél... Madara-san pedig elhívott inni... és megkínált sakéval... és... és onnantól nem emlékszem... - kis hallgatás után folytatja csak tovább. - Mondd, Shisui... csináltam valamit részegen, amit nem kellett volna?

 - Öhm... hát... inkább hagyjuk! - vakarja meg tarkóját zavartan a senpai.

 - Gomenne Shisui... - süti le tekintetét a hosszú hajú szégyenkezve, mire a másik akaratlanul is elmosolyodik.

 - Nem kell bocsánatot kérned! - ül le mellé. - Nem tehetsz róla... - emeli meg gyengéden állát, majd egy jól irányzott mozdulattal ajkait a másikéra tapasztja.

 - Mnn... - szakítja meg a csókot a kisebbik.

 - Mi az?

 - És Sasuke? Ő hol van most?

 - Otthon volt mikor utoljára láttam. Miért?

 - Nekem... nekem haza kell mennem... lehet, hogy egyedül van...

 - Nem, nem! Előbb edd meg a húslevest, amit főztem neked! Ez a legjobb másnaposságra! - lép be az ajtón Shisui édesanyja.

 - Kaa-san! - pattan fel hirtelen az említett fia.

 - Shisui drágám, ne csak állj ott! Menj és keress valami ruhát Itachi-kunnak, amíg megeszi a levest! - azzal tekintetét az ifjúra emeli. - Ne haragudj kérlek, de kimostam a ruháidat! A leves pedig meglátod, rögtön rendbe fog majd hozni! - mondja biztatóan a hölgy.

 - Arigattou gosaimasu! - köszöni meg udvariasan a táplálékot, majd nekilát az evésnek.

Társa szorgosan követve felmenője parancsait, ruhát hoz kohaijának, aztán megvárja, míg felöltözik, végül együtt indulnak barátja kisöccséhez...

Szómagyarázat:

Ohayou gosaimasu = Jó reggelt kívánok!
Shimatta = Francba
Sashiburi da ne! = Rég láttalak! (Formalitás)
Mattaku! = Szent ég!
Gomenne = Bocsánat
Arigattou gosaimasu = Köszönöm szépen!
Ittadakimasu = Jó étvágyat!/Köszönöm az ételt!

<---Előző     Vélemények     Következő--->