- Tadaima! - hallatszik az ajtó felől szüleik hangja.

 - Okaeri, Tou-san, Kaa-san! - válaszolja az idősebbik, ahogy szobájából az étkező helyiségbe juttatják lábai.

 - Okaeri! - Száguld be a konyhába a kisebbik.

 - Itachi, beszélnem kell veled! - jelenti ki Fugaku helyet foglalva az asztalnál.

A fiú apjához hasonlóan cselekszik, majd a vacsorát megelőzően kezdetét veszi a társalgás.

 - Te valóban az én fiam vagy! - kezdi. - Hokage-sama elmondta, hogy milyen nagyra becsüli a kitartásodat. Ilyen fiatalon ANBU parancsnoknak nevezett ki, ráadásul meghívott holnap egy reggelivel összekötött megbeszélésre, mialatt szeretne köszönetet nyilvánítani nektek Shisuival a múltkori küldetésetek teljesítéséért. Megakadályoztatok egy ellenséges mozgalmat, ami akár egy kisebb háborúhoz is vezethetett volna. El sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rád!

 - Arigatou, Tou-san! - hajol meg illedelmesen az Uchiha.

 - Azért remélem, hogy ennyitől nem száll fejedbe a dicsőség! - nevet egy jóízűt a férfi. - Tudod, Shisuihoz, és hozzád is nagy reményeket fűzünk. Bízom benne, hogy számíthatunk rátok továbbra is!

 - Természetesen, Tou-san!

Sasuke a „megrontó” nevét meghallva felpattan az ülőalkalmatosságról, majd szobája felé rohanva csapja magára az ajtót, melyet szülei nem igazán méltányolnak.

 - Mattaku! Milyen neveletlen lett ez a gyerek! - sóhajt Mikoto, ám Itachi ismét a picur védelmére kel.

 - Majd beszélek a fejével, kérlek legyetek vele elnézőek! - mosolyog kedvesen felmenőire, ami mint mindig, most is meglágyítja a kemény szíveket.

 - Rendben, bár nem kellene ennyire pátyolgatnod... így sosem lesz belőle hozzád hasonló, kiváló ninja! - oktatja ki Fugaku.

Az idősebb fiú némán ül az asztalnál, a hallottakra jobbnak véli, ha nem reagál nyilvánosan semmit, mégis gondolataiban elátkozza gondviselői felszínességét. Pontosan tudja, hogy Sasuke mennyit küzd azért, hogy megfeleljen apjuk elvárásainak, ennek ellenére ő mégsem veszi komolyan a csöppséget, csupán lerendezi az egészet egy gyakran ismételt mondattal: „Legyél olyan jó ninja, mint a bátyád!”. Szíve mélyén rettentően sajnálja, hogy kisöccsét így elhanyagolják, ezért is igyekszik mindenben támogatni őt, amiben csak teheti. A vacsora befejeztével megköszöni az ételt, majd illedelmesen felállva az asztaltól, édesanyjának átadva az evőeszközöket, a kisebbik szobája felé igyekszik, egy kevés harapnivalót víve az éhezőnek.

 - Sasuke! - kopog ajtaján. - Mondd, bejöhetek?

 - Hai - hallja a csöndes szipogást.

Óvatosan nyit be a helyiségbe, majd a reszkető kis takarókupachoz sétálva, leteszi a tálcát a közelben lévő éjjeliszekrényre.

 - Mi a baj Otouto? - kérdezi kedvesen hátát simogatva.

 - Semmi... - emeli elszontyolodott tekintetét bátyjára.

 - Mi az a semmi, ha sírtál miatta?... Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!

A fiúcska szótlanul bólint egyet, azután könnyeivel küszködve dörzsöli enyhén duzzadt szemeit.

 - Mi a baj? - teszi fel ismét kérdését, később szorosan magához húzza a csöppséget.

 - Shisui...

 - Shisui? ...Mégis mi a gond vele? - érdeklődik meglepetten, bár sejti, mi is a probléma.

 - Nii-san, olyan sokat vagy vele... nekem pedig mindig azt mondod, „Mata kondo da!”. Mondd Nii-san... őt jobban szereted, mint engem, ugye? - pityeredik el újból a gyermek.

 - Sasuke, mégis honnan vetted ezt a butaságot? Mi az, hogy jobban szeretem, mint téged?

 - Ma is, amikor rád támadott... nem is ellenkeztél... pedig én úgy megijedtem! - fakad sírva az ifjabbik.

Itachi arcára halvány pír szökik öccse közvetlen szavaitól, de uralkodva érzésein, próbálja kimagyarázni magát a szorult helyzetből.

 - Sasuke... nézd... Shisui is, és te is teljesen más lapra tartoztok. ... Úgy értem... nagyon szeretlek mindkettőtöket. ... Te a kisöcsém vagy... megvédelek, és támogatlak mindenben... Shisui viszont kicsit bonyolultabb. Őt másként szeretem, mint téged, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé fontos lennél számomra.

 - Szóval akkor szeretsz? Nem fogsz itt hagyni?

 - Szeretlek - mosolyodik el. - Sosem foglak magadra hagyni. Mindig itt leszek neked, és megvédelek. Számíthatsz rám mindenben.

 - Arigatou Nii-san! - kiáltja boldogan.

 - Na de ideje abbahagyni a sírást! Gyere, menjünk edzeni! Tanítok neked pár új shuriken jutsut, jó?

A fiúcska meghökken egy pillanatra, majd miután elértek tudatáig bátyja szavai, gyors mozdulattal pattan ki a takaró alól, és fivére után loholva indulnak meg az edzőtér felé.

************

 - Vá, sugoi Nii-san! - ámul el Sasuke meglátva az idősebb technikáit, ami egy mosolyt csal az említett arcára.

 - Gyere Sasuke, megmutatom az új jutsut! - mondja kedvesen.

Öcsikéje boldogan rohan oda hozzá, nem sokkal később megragadva a shurikeneket, kérdőn néz az előtte állóra. Itachi bemutatja először a megismétlendő feladatot, aztán testvéréhez fordulva biztatja őt.

 - Menni fog Sasuke! - Azzal a kisebbik elhajítja a csillagokat. - Emeld feljebb a karod!

A csöppség megtéve, amit imádott bátyja mondott, hangos puffanással ér földet.

 - Sasuke! Jól vagy? Nem esett bajod? - érdeklődik ijedten a rangidős.

 - Jól vagyok, arigatou! - érez meg egy cseppecskét arcán. - Nani desu ka?

 - Azt hiszem esni fog. Yuruse Sasuke, de úgy hiszem ideje hazamennünk. Majd máskor folytatjuk, rendben? - kérdi kedvesen.

A fiúcska szomorúan biccent fejével, majd fivére kezét megfogva indulnak meg otthonuk irányába. Az eső közben egy szempillantás alatt mossa el a port, benedvesítve ezzel Konoha utcáit.

 - Á, bőrig áztam! - fut be az ajtón Itachi.

 - Hapci~ - üti meg fülét a kiscica nyávogásra emlékeztető hang.

A nagyobbik figyelmét semmi sem kerüli el. Aggódva méregeti a fiatalabbikat, majd kézen fogja őt, bevezeti szobájába, később leveszi róla a vizes anyagot, szépen befekteti ágyába, gondosan betakargatja, ezt követően megsimogatja kócos tincseit. Lassú léptekkel indul meg a fürdő felé, azután megnyitva a forró vizet, gyors mozdulatokkal kapkodja le átázott ruháit. A meleg folyadék jóleső frissességgel égeti bőrét, majd kiszáll belőle, ezután köntösét felvéve veszi az irányt magán lakosztálya felé.

 - Sasuke? - kérdi bizonytalanul, amint meglátja a halvány alakot ágyán ülve.

 - Gomennasai Nii-san! Aludhatok veled?

 - Otouto ...nem lenne jobb, ha vissza mennél a szobádba?

 - Veled szeretnék maradni Nii-san! Kérlek! Engedd meg! - esdekel a gyermek.

A fiú nagyot sóhajtva közeledik kisöccse felé, majd átkarolva őt döbben rá, hogy Sasukének az átlagosnál jóval magasabb a testhőmérséklete.

 - Jézusom Sasuke! Hiszen neked nagyon magas lázad van! - kiáltja rémülten, majd szülei szobájába rohan a beteggel.

*************

 - Doktornő, mondja kérem, hogy van Sasuke? - rohamozzák be az orvost a csöppség szülei.

 - Nagyon magas láza van... már adtunk neki orvosságot, de az állapota még nem javult. Kénytelen vagyok itt tartani, hogy megfelelő ellátásban részesíthessük. Ezen felül szükséges lenne valamelyikkőjüknek a beteggel maradnia, hátha felébred. Idegen környezetben gyakran előfordul, hogy a páciens, miután magához tér, nem tudja, hol van, és esetleg megszökik.

 - Én maradok! - vágja rá Itachi ellentmondást nem tűrően.

 - Fiam, neked küldetéseid vannak! Majd édesanyád itt marad az öcséddel - mondja Fugaku, ám hatást nem gyakorol az előtte állóra.

 - Tou-san, kérlek, engedd, hogy Sasukével maradjak! Az én hibámból fázott meg, az a legkevesebb, hogy mellette maradok, míg fel nem épül - hajol meg udvariasan, apját kérlelve.

A szigorú családfő lemondóan sóhajt egyet, beletörődve a helyzetbe, végül búcsút int elsőszülött fiának, és feleségével oldalán hagyja el a kórházat. Az ott maradt ifjú lassú léptekkel sétál be kistestvéréhez, majd ágya mellé telepedve várja, hogy kinyissa szemeit. Éppen gondolataiba merülne, mikor egy gyengéd kézfej simítását érzi meg jobb vállán, melynek hatására hátrafordítja fejét.

 - Shisui? - kerekednek el szemei a meglepettségtől.

 - Yo Ita-chan! ... Hallottam mi történt, ezért igyekeztem, ahogy csak tudtam. Mondd, veled minden rendben? - kérdi a kicsit kómás fiataltól.

 - Uhn. ... Csak egy kicsit aggódom Sasuke miatt - mondja egy sóhaj kíséretében.

Itachi arcára kirajzolódik az aggodalom, ami a fölötte álló figyelmét természetesen nem kerüli el. Shisui erőteljes, mégis gyengéd mozdulattal karolja át az előtte ülőt, egy meglepett, nyögésre emlékeztető hangot csalva ki ezzel a másikból, mire elégedett vigyorra húzódnak ajkai.

 - Sajnálom, csak annyira aranyos voltál! - kuncog fel.

Az ifjabbik egy kisebb morgás kíséretében, halvány pírral arcán hámozza le senpaija karjait, majd egy mély levegőt véve, öccsére emeli tekintetét.

 - Ajj Itachi, szörnyű téged így látni! Ennyire aggódsz Sasuke miatt?

 - Uhn - bólint. - És még ott vannak a küldetések is! - teszi hozzá.

 - Amiatt nem kell aggódnod! ... Vettem a bátorságot, és pihenőidőt kértem neked Danzou-samától az öcsidre hivatkozva. Először kicsit ellenkezett, de végül belenyugodott. ... Remélem nem haragszol érte nagyon. - mosolyodik el.

Az ANBU parancsnok tágra nyílt szemekkel néz vissza társára, aztán egy nagyot ásítva köszöni meg barátjának, mit érte tett.

 - Pihenned kellene, fáradtnak látszol! - Sétál oda kohaijához, kinek már majd' leragadnak szemei az álmosságtól.

 - Jól vagyok ... figyelnem kell Sasukéra!

 - Majd én figyelek helyetted! Te pedig nyugodtan aludhatsz egy keveset! - Azzal odaballag védencéhez, majd karjaiba véve az erőtlen Itachit, lefekteti a szobában lévő vendégágyra.

A bágyadt ifjút pillanatok alatt magával ragadja a pihentető sötétség, amely zömében az őt simogató gyengéd érintéseknek köszönhető.

************

 - Hol vagyok? - ébredezik a már láztalan fiúcska.

 - A Konohai Kórházban - lép el Shisui az ablaktól.

 - Mit keresel itt?! - förmed rá hirtelen az előtte állóra.

 - Látom makkegészséges vagy! - kacagja el magát az Uchiha.

Sasuke tekintetét végigvezeti az ismeretlen helyiségben, míg az meg nem akad szunyókáló bátyján, ágya mellett.

 - Nii-san... - lágyul el a csöppség fivére láttán.

 - Ne ébreszd fel, kérlek! Már így is...

 - Ne mondd meg, mit csináljak!!! - emeli fel hangját, amivel sikeresen kiveri az álmot az édesen szuszogó szemeiből.

 - Mnnn... Sasuke? ... Mit kiabáltok?

 - Ajh... ezt most jól megcsináltad! - Vakarja fejét a rangidős.

 - Fogd be!!! - pattan fel helyéről a gyermek, egyenesen a zavaró tényező felé szaladva, hogy megmutathassa neki, ki az úr a háznál.

 - Mennyit aludtam? - ül fel ágyában Itachi.

 - Körülbelül négy-négy és fél órát. Azt is külön könyörgésre... - jegyzi meg, bár inkább magának, mint a másiknak, mialatt jobb kézfejével eltolja magától az őt ütlegelni próbáló picurt.

 - Szép jó reggelt mindenkinek! - hallatszik az orvos hangja egy ajtónyikorgással társulva.

A kórteremben lévők udvariasan köszöntik az érkezőt, majd a doktornő azon nyomban nekikezd a rend helyreállításához. Először a pácienst oktatja ki mondván, ha már ennyire energikusan neki tud rontani a másiknak, igazán nincs miért aggódni. Ezt követően a kísérők felé fordul, és gondosan közli velük a tényeket, miszerint az alanyt hazaengedik, de ettől függetlenül rendkívüli odafigyelést és gondozást igényel.

************

 - Tadaima! - kiáltják egyszerre, mire válasz nem érkezik.

 - Sasuke, most, hogy hazaértünk, irány az ágy! - adja ki az utasítást az ANBU parancsnok szülők hiányában.

 - Nii-san... vigyél be~! - kérleli Sasuke, miközben Shisui arcát figyeli, kárörvendő mosolyra húzva száját.

 - Rendben... - sóhajt egyet az említett, azzal karjaiba véve kisöccsét indul meg a másik szobája felé.

 - Cöhh... tényleg nem kellene ennyire elkényeztetned őt Itachi... Nézz csak rá! Feleannyira se beteg, mint amilyennek mutatja magát!

 - Meglehet, igazad van... de mégis csak a kisöcsém, és most nekem kell gondoskodnom róla! - Azzal szorgosan betakargatja testvérét.

 A rangidős szótlanul nézi az elé tárulkozó jelenetet, majd sarkon fordul, és egy hirtelen jött elképzelés hatására a bejárat felé veszi az irányt.

 - Mindjárt jövök! - hallatszik egyre halkuló hangja.

Itachi kikerekedett szemekkel bámul senpaija után, ugyanis nem igazán tudja hova tenni jelenlegi viselkedését.

 - Nii-san! - kiáltozik az apróság.

 - Tessék? - lépdel az ajtóhoz a szólított.

 - Mikor tanítod majd meg nekem azokat a jutsukat, amiket ígértél?

 - Ajj Sasuke! Előbb gyógyulj meg, utána beszélünk erről, jó?

 - De én kíváncsi vagyok rá! Nee Nii-san! Ugye majd megtanítod nekem? Kérlek! Kérlek! Kérleeek! - tekint fel bátyjára kérlelőn.

 - Na jó! - sóhajt. - Ha már meggyógyultál megtanítom neked őket. Addig viszont egy szót se halljak erről!

 - Rendben! - bólint.

 - Megjöttem! - száguld be vigyorgó rokonuk.

 - Gyors voltál. De mégis miért rohantál el ilyen sebesen?

 - Hoztam nektek valamit - kutakodik a kezében lévő szatyorban. - Tessék! Ita-channak dango, Sasu-channak natto! Tudom, hogy szereted! - vágja oda fölényesen.

 - Ne hívj így! - dörmögi a legifjabb. - Nii-san, hová mész? - teszi fel kérdését az épp kimenni készülő Itachinak.

 - Hozok evőeszközt, és szalvétát. - Majd lassú léptekkel kisétál az ajtón, ám pár perc múlva hangos puffanással terül el a földön.

 - Itachi!!! - rohan ki senpaija, majd karjaiba véve az eszméletlen fiút, annak szobájába juttatja őt.

A férfi a múltkori incidens óta kicsit elővigyázatosabb az eddiginél, így egy megfontolt döntésből adódóan, kulcsra zárja kohaija ajtaját. Gyengéd mozdulattal fekteti le ágyára, majd gondosan betakargatva simítja ki selymes haját arcából, így levegőhöz juttatva védencét.

 - Shisui! Azonnal engedj be!! - hallja a lármás kopogtatást kintről. - Hallod?! Mit művelsz Nii-sannal?!

Shisui erejéből csupán egy halk sóhajra futja, majd egyre közelebb hajolva a szuszogó fiatalhoz, ajkait a másikéra nyomja, és hosszan ízlelgeti a hívogató, puha párnácskákat.

 - Szeretlek Itachi! - súgja érzékien fülébe, annak ellenére, hogy tudja, szavai viszonzatlanok maradnak - legalábbis egy ideig.

 - Engedj be azonnal!! Shisui, ha nem engedsz be, szólok Tou~ - Ám mondatát nem tudja befejezni, ugyanis az ajtó egy erőteljes lökésnek köszönhetően kicsapódik, épphogy elkerülve a gyermek orrocskáját.

 - Na idefigyelj Babus! - kapja hóna alá a toporzékoló törpét. - Ha Itachi azt mondja, nyomás az ágy, akkor ott maradsz, világos?!

 - Azonnal tegyél le!!! Mit képzelsz?!! - visong torka szakadtából, míg be nem zuhan párnáktól tömött ágyába.

 - Itachi miattad van ilyen állapotban, remélem, tudod!

 - He... hogy érted? - kerekednek el a kisebb szemei.

 - Hogy értem?! Úgy, hogy annyira aggódott miattad, hogy szinte egész éjjel az ágyad mellett virrasztott, és várta, hogy mikor térsz magadhoz! Több óra unszolás után sikerült csak rávennem, hogy pihenjen egy keveset! Erre még most sem hagyod aludni! Legalább egy kicsit legyél rá tekintettel!! - Ezt követően néma csend telepszik mindkettőjükre. - Na jó... ne haragudj, kicsit talán elvetettem a sulykot... Viszont ideje aludni! Oyasumi~ Sasuke! Ha kell valami, a vendégszobában megtalálsz - jelenti ki nemes egyszerűséggel, azzal megindul az említett helyiség felé...

Szómagyarázat:

Okaeri = Üdv itthon!
Arigattou = Köszönöm!
Mattaku = Szent ég!
Mata kondo da! = Majd legközelebb!
Sugoi = elképesztő
Nani desu ka? = Mi ez?
Yuruse = Sajnálom
Gomennasai! = Bocsánat!/Ne haragudj!

<---Előző     Vélemények     Következő--->