- Sasuke! - csapja ki az ajtót Itachi. - Hol lehet?! - vezeti körbe tekintetét a helyiségen.

 - Megnézem a szobájában! - ajánlja fel együtt érzőn az idősebbik.

Gyors léptekkel futják végig a házat, minden egyes zugot átnézve, míg rá nem akadnak a keresett személyre, aki bátyja szobájában kuporog pityeregve, szorosan magához ölelve annak párnáját.

 - Sa… suke?  - kérdi meglepetten az említett testvére.

A szipogó fiú tekintetét a jövevényre emeli, majd felpattanva a fekvőalkalmatosságról, amin addig üldögélt, elereszti a puha tárgyat, ezt követően lépteit szaporázva rohan fivéréhez. Odaérve szorosan magához öleli a szeretett személyt, azután könnyes szemeit Itachira szegezve teszi fel kérdéseit.

 - Nii-san!… Ho-hol voltál? Annyira aggódtam! Úgy eltűntetek, ráadásul egyikőtök sem jött vissza. Azt hittem… azt hittem valami… valami bajod esett! - fakad ki a legifjabb.

 - Gomennasai, Sasuke! - viszonozza immár ő is öccse kedves gesztusát. - Ígérem, legközelebb nem hagylak magadra! Mondd, nagyon haragszol rám emiatt? - érdeklődik a hosszú hajú, hangjában érezhető megbánással.

 - Iie! - rázza meg fejét Sasuke, most már széles vigyorral arcán.

Időközben Shisui is megérkezik a helyszínre, majd kisebb morgás kíséretében, társa felé fordulva kezdeményez beszélgetést.

 - Te meg a testvérkomplexusod! - mosolyodik el. - Azért ne kapasd el nagyon!

 - Fogd be! - kiáltja ingerülten a kistestvér.

 - De Sasuke! - korholja le Itachi. - Ne veszekedjetek már megint!

 - Elég nagy a szád annak ellenére, hogy 12 éves létedre itt bömbölsz a bátyád után! Nem nőttél már ki ebből?! - hagyja figyelmen kívül kohajija szavait.

 - Teme~!!! Hogy képzeled, hogy kioktatsz?! Azt hisze~

 - Fejezzétek már be!! - emeli fel hangját az ANBU parancsnok épp annyira, hogy hatást gyakoroljon a jelen lévőkre.

A célt sikerül is elérnie, így végigméri a mellette állókat, majd feléjük fordulva mond köszönetet.

 - Köszönöm - jelenti ki sztoikus nyugalommal arcán, majd öccsére emeli tekintetét. - Sasuke, mondd ettél már valamit?

 - Még nem. - válaszolja megszeppenve.

 - Akkor irány a konyha! - adja ki az utasítást ellentmondást nem tűrő hangon.

A genin szótlanul engedelmeskedik bátyjának, azzal lassú léptekkel indul meg az étkező helyiség irányába. A terembe érve lehuppan az első útba eső székre, ezután szinte vigyázzban ülve várja, hogy elkészüljön a fivére által sütött reggeli. Míg az étel készülőben van, tekintete végigpásztázza a környező teret, ám szemei megakadnak egy pillanatra a falon függő naptáron, mely egy bekarikázott dátumot mutat, mellette egy nagy I betűvel.

 - Nii-san! Hiszen neked holnap lesz a szülinapod! - kiáltja el magát, ahogy tudatosulnak benne a tények.

 - Hm? Valóban? - lepődik meg kissé az említett, ugyanis teljesen kiment fejéből az esemény.

 - Hogy? Elfelejtetted a szülinapodat? - faggatózik a rövid hajú, aki eddig némán követte a másik kettőt.

 - Bevallom igen – jelenti ki lehajtott fővel, szégyenkezve. - Az utóbbi időben csak úgy rohannak a napok… már azt sem tudom hol áll a fejem! - sóhajt egyet lemondóan.

 - Tadaima! - hallatszik az ajtó felől két ismerős hang.

 - Okaeri Tou-san, Kaa-san! - üdvözli kedvesen az idősebbik fiú szüleit.

 - Itachi, hol van Madara? - érdeklődik Fugaku, amint belép az ebédlőbe.

 - Nem tudom… - feleli, ám a felelevenedő emlékképek hatására halvány pír fut végig arcán, ugyanis eléggé szégyelli magát a tegnapi nap miatt.

 - Hogyhogy nem tudod? Megint lelépett? - kérdi az apa.

 - Valószínű…

 - Hhh… sosem változik! Mindig ezt csinálja! Ha egyszer megkérem valamire, azt száz százalék, hogy nem teszi meg! Vagy ha meg is teszi, a felénél felszívódik! - mérgelődik magában, ahogy lepakolja az asztalra a kezében lévő táskákat.

Felesége csak mosolyog, mivel már ismeri férje fivérét, akár a rossz pénzt, így átérzi helyzetét.

 - Itachi! - szólítja meg Shisui szinte suttogva társát.

 - Igen?

 - Holnap majd szeretnék neked mutatni valamit… remélem, ráérsz! - vigyorodik el, ahogy megkapja a beleegyezést jelentő bólintást. - Viszont nekem ideje mennem… - jelenti ki immár fennhangon terveit. - Sayonara Fugaku-san, Mikoto-san, Sasuke! Akkor holnap Itachi! - azzal búcsút int az ott lévőknek.

Ők is elköszönnek jól ismert rokonuktól, majd a családfő utasításainak megfelelően mindenki nekilát saját munkájának.

************

 - Boldog szülinapot Nii-san! - vetődik rá öccse, akciójával sikeresen kiverve az álmot fivére szemeiből.

 - Sasuke… - morogja halkan, majd felül ágyában, végül megdörzsölve szemét, tekintetét a másikra vezeti. - Arigattou!

 - Tessék! - nyújtja át ajándékát a fiatalabbik.

 - Ó, köszönöm! - Azzal leemeli tetejét a szépen díszített doboznak, melyben egy rendelésre készített shuriken pihen.

 - Próbáltam valami hasznos dolgot venni neked …  remélem elnyeri a tetszésed … - pirul el kissé Sasuke.

 - Nagyon tetszik! Tényleg köszönöm! - mosolyodik el, majd kistestvérét magához húzva karolja át őt köszönetképpen.

 - Ohayou gozaimasu, és Isten éltessen sokáig Ita-chan! - lép be az ajtón a senpai.

 - Arigattou Shisui! - húzódnak széles vigyorra az említett ajkai, amint megpillantja társát.

 - Mit keresel itt?! - förmed rá a jövevényre a legifjabb, felpattanva bátyja mellől.

 - Sasuke!

 - Ugyan hagyd, már megszoktam! - fordul a szülinapos felé, ezt követően a kisebbnek szenteli figyelmét. - Te meg, Sasuke… képzeld el, hogy ma van a fivéred szülinapja, és jöttem felköszönteni! Vagy talán már ezt is megtiltod nekem? - kacagja el magát.

 - Teme~! Hogy mersz gúnyolódni velem?!

 - Sasuke, kérlek! - csitítaná a szülinapos, de akciója sikertelen.

 - Gúnyolódni??! Ugyan, kérlek! Én csak egy kérdést tettem fel!

 - Elegem van már- …

 - Elég!! - kiáltja el magát végül Itachi, majd felkel ágyából, és a rövid hajú felé fordulva kezdeményez beszélgetést. - Shisui… mintha említetted volna, hogy mutatni szeretnél valamit. Felöltözök és mehetünk! - jelenti ki nemes egyszerűséggel hangjában.

 - De Nii-san! Komolyan itt akarsz hagyni?! De hát ma van a szülinapod! - esik kétségbe a fiú, azután karjait a másik dereka köré fonja, és kérlelőn mereszti rá szemeit.

 - Nem tart sokáig, hamar visszajövök, rendben? Utána csak a tiéd leszek - mosolyodik el ismét, ahogy letekint az őt fogva tartó testrészek tulajdonosára.

Kisöccse szót fogadva neki, egy lemondó sóhajjal ereszti le kezeit, majd lehajtott fővel indul meg szobája irányába.

************

 - Mit szeretnél mutatni? - érdeklődik Itachi, ahogy végighaladnak Konoha utcáin.

 - Mindjárt ott vagyunk, nyugalom! - ereszt meg egy boldog vigyort Shisui.

Lassú, egyre fokozódó léptekkel szelik át az ismerős ösvényeket, míg meg nem állnak egyik kedvenc éttermük előtt.

 - Dango! - csillannak fel az ünnepelt szemei.

Idejük sem jut megtenni az első lépéseket a bolt irányába, máris hozzájuk csapódik egy nem várt személy.

 - Itachi-kun! - karol nyakába a zavaró tényező. - Boldog szülinapot!

 - Arigattou, Anko! - köszöni meg udvariasan a jókívánságot, mialatt próbálja lehámozni magáról az őt fojtogató karokat.

 - Mondd, nincs kedved eljönni velem… ?

 - Sajnálom, de most más dolgom van! - vág szavába a lánynak, miután sikeresen kiszabadult a fogságból.

 - Ne csináld már! Gyere, szórakozzunk kicsit! - ragadja meg kézfejét, majd kis erőlködés után összekulcsolja ujjait Itachiéval, és rángatni kezdi az étkezdével ellentétes irányba.

A fiú egy erőteljes mozdulattal rántja el Ankotól végtagját, majd kisebb morgás kíséretében közli vele még egyszer, hogy programja van. Társa némán figyeli az eseményeket, jobbnak véli nem szólni semmit, ugyanis attól fél, hogy olyat mondana, ami egy Uchihához méltatlan. Nincs kedve összeveszni Fugaku-sannal, aki mint tudjuk, elég szigorú törvények alapján vezeti a klánt. Lelke mélyén mégsem bírja elviselni, hogy társának ennyi rajongója akad, hiszen ha valaki, ő biztos, hogy teljes szívéből szereti Itachit. Nyilvánosan mégsem vállalhatja érzéseit, ugyanis ha kitudódna, hogy együtt vannak, valószínű, soha többé nem láthatná imádottját. A kunoichi mit sem tudva kettejük kapcsolatáról, folyamatosan bombázza a szülinapost, egyre csak hergelve a két férfit.

 - Bocsi, de nem hallottad?! Itachi-kunnak programja van! - szól közbe az idősebbik Uchiha, mikor már nem bírja tovább a zaklatást.

 - Mit szólsz bele? Te… - mondatát viszont nem tudja befejezni, ugyanis a senpai megragadja kohaija karját, és elráncigálja a kissé ingerült hölgytől kedvesét.

************

 - Sajnálom! Majd máskor elmegyünk Dangozni, rendben? - érdeklődik a rangidős, ahogy kinyitja szobája ajtaját.

 - Arigattou Shisui! Be kell valljam, jól jött a segítséged! - köszöni meg az előbbieket az ifjabbik.

 - Tessék! Egy kis meglepetés! - vezeti be a fiút szobájába, ahol az asztalon egy ínycsiklandó torta díszeleg, Boldog születésnapot! felirattal.

 - Utsukushii! - képed el Itachi az édesség láttán.

 - Örülök, hogy teszik! - mosolyodik el Shisui, majd egyetlenéhez lép, ezt követően egy gyengéd mozdulattal átkarolja derekát, és szorosan magához húzza. - Annyira szeretlek! - súgja fülébe kéjelgő hangon, mely halvány pírt csal a másik arcára.

 - Shi… Shisui…- nyökögi ki meglepetten a fiatalabbik.

 - Szeretlek! - ismétli el még egyszer, hogy társa felfogja szavai jelentőségét. -  Szeretlek! Annyira, hogy az már fáj! Minden egyes napom rólad szól. Mikor felkelek, csak arra tudok gondolni, te vajon alszol-e még. Mikor sétálni megyek, minden egyes fűszálban téged kereslek. És mikor meglátlak… a szívem háromszor olyan gyorsan ver, mint általában. Ez itt pedig… - emeli meg óvatosan a hosszú hajú jobb kézfejét, majd mellkasára helyezi, és úgy folytatja tovább. - csak érted dobog. … Ugye érzed? - vezeti tekintetét a vele szemben állóra. Szemei csillogásából tökéletesen kiolvashatóak érzései; a mérhetetlen szerelem, és az őszinteség, mellyel előbbi szavait mondta. - Hh… megeredt a nye~ - folytatná, ám az ajkaira tapadó puha párnácskák, melyek tulajdonosát ezer közül is felismerné, megakadályozzák a további beszédben.

A Senpai, miután már túljutott döbbenetén, viszonozza az édes csókot, majd két lépést téve az ágy felé, ledönti rá imádottját, így fokozva ezzel kedvese vágyát. Nyelveik őrült csatározásba kezdenek az irányító szerepért, míg az alatta fekvő meg nem adja magát. Hosszasan élvezi az érzéki kényeztetést, ameddig a felette lévő meg nem szakítja tevékenységét. Alig pár centire elhajol tőle, majd szájától lefelé apró csókocskákkal halmozza el, először állát, aztán egyre lejjebb haladva nyakát, végül kulcscsontját. Jobbját az ANBU parancsnok felsője alá csúsztatja, végigsimítva vele hófehér bőrén, mely alatt az izmok érintései hatására össze-összehúzódnak, utána elernyednek. Kezét egyre feljebb vezetve, egy kecses mozdulattal szabadítja ki kohaiját a fogságból, azután ajkait Itachi mellkasára vezényli, később fogai közé veszi annak mellbimbóját, majd gyengéden harapdálni és szívogatni kezdi, halk nyüszítést csalva ki ezzel szerelméből. Ízlelőszervével végigkúszik a fiatal test vonalán, egészen hasfaláig, ahol mohón követeli magának az érzékeny bőrfelület minden egyes négyzetcentiméterét, miközben balját imádottja ágyékához vezetve gombolja ki annak nadrágját, amit végül alsójával együtt, a másik ruhadarab sorsára juttat.

 - Shi… Shisui! Mégis mit… mit~ - ám hirtelen megérzi az említett gyengéd ujjait szájára tapadni.

 - Nyugi, csak a számat fogom használni - jelenti ki széles mosollyal arcán, míg szavai mélyvörös árnyalatot kölcsönöznek a másik arcszínének. - Ez az én ajándékom… - hajol le combjai közé, majd társa lábait feje mellé tolja, és egy puszit nyom merevedésére.

 - Nhh… - hallja a kéjes hangot maga fölül, mely továbbhaladásra készteti tevékenységében.

Lágyan simít végig ízlelőszervével védence férfiasságán, majd torkát ellazítva fogadja magába azt. Először gyengéden, majd egyre gyorsabban és intenzívebben kezdi szívogatni, miközben nyelve mozgatásával még jobban fokozza kohaija gyönyörét, hangos nyögéseket csalva ki ezzel imádottjából. Egyre gyorsít a tempón, mikor gyöngéd ujjak túrnak kusza tincsei közé, lehúzva fejét a hímtagról. Itachi mámortól csillogó szemekkel hajtja fejét a másik vállára, majd mikor már kicsit megnyugodott, odahajol annak füléhez, ezután kicsit pihegve, vágytól reszkető baritonján súgja gondolatát.

 - Shisu… ihh… énh… énh ish… szeretlekh…

 - Ita… chi… - búgja meglepetten társa nevét, ugyanis nem számított hasonló vallomásra.

 - Én… én… - kezdi újra, amint szabályozza légzése természetes ütemét. - szeretném…

 - Mit? - érdeklődik meghökkenve Shisui.

 - Azt… én… szeretném veled! - vörösödik el még jobban az ANBU parancsnok, tekintetét a földre tapasztva.

Néma csend telepszik mindkettejükre, amit végül a kisebbik akciója szakít meg. Esetlen mozdulatokkal ragadja meg senpaija pólójának szélét, kisebbeket rángatva rajta függőleges irányban felfelé, nem túl sok sikerrel. A nagyobbik, miután tudatosulnak benne a hosszú hajú szavai, rákérdez a hallottakra, mivel nehezére esik hinni fülének.

 - Itachi… úgy érted… szeretnéd velem… Azt? - érdeklődik, hátha az előbb hallottak csupán egy általa kreált illúzió töredékei.

 - Uhn – bólint, még mindig a földet kémlelve, ugyanis zavara miatt nem képes Shisui szemeibe nézni.

 A rangidősnek már nincs kétsége a valóság felől, mivel ez minden kételyt kizáróan bizony nem illúzió. Gyors mozdulattal szabadul meg társa szenvedésének forrásától, majd testsúlyát a másikra helyezve fekteti le őt ágyára, ezután szenvedélyesen megcsókolja, hosszas táncra invitálva ezzel a puha ajkakat. Az ifjabbik sincs rest, és bár kicsit bizonytalanul, gyengéd ténykedéssel hámozza le párjáról a fölöslegessé vált textilt. A rövid hajú lágy érintéssel fordítja hasára kohaiját, majd finomat harapva nyakába, végigvezeti nyelvét gerince vonalán, míg el nem éri a fiú nyílását. Körkörös mozdulatokat ír le bejárata körül, néha be-be dugva ízlelőszervét a szűk lyukba, mely Itachit meglepett nyögésekre készteti. Miután abbahagyja elfoglaltságát, följebb halad, majd jobb kezén lévő ujjait védence szájába dugja, kinek a ténykedés hatására vékony nyálcsík csordul ki ajkai közül, melyet a fölötte térdelő előszeretettel távolít el ízlelőszervével, végigsimítva vele a másik állán. Mikor már elég nedvesnek véli, kihúzza őket a meleg barlangból, majd a hosszú hajú félgömbjei közt kezd körözni velük. Egyik ujj a másik után csatlakozik a játékba, majd miután már hármat sikeresen betuszkolt, erőteljes, mégis gyengéd mozdulatokkal kezdi tágítani, többnyire ollózó mozdulatokkal társa nyílását.  Mikor már kellően tágnak érzi, abbahagyja a kéjesen pihegő kényeztetését, majd fölé magasodva vezeti lüktető merevedését a másik bejáratához.

 - Biztosh, hogy szeretnédh? - érdeklődik vágytól elcsukló hangon.

 - Ighheeeennhh – hallatszik a válasz.

A senpai mohón tapassza ajkait a másikéra, miközben férfiasságát óvatosan indítja meg felfedező útjára. Szép lassan halad, egyre mélyebbre jutva szerelmében.

 - Mnnn… ! - hallja meg Itachi nyüszítését maga alól, melynek hatására megdermed, abbahagyva minden eddigi tevékenységét.

 - Fáj? Kivegyem? - kérdi aggódón.

 - Nehh!! - esdekel kérlelőn a fiú.

Shisui a kérésnek eleget téve folytatja akcióját, míg a szűk barlang el nem nyeli egészen, azután majdnem teljesen kicsúszik belőle, és egy határozott lökéssel ismét előbbi helyzetébe jut. Az ANBU parancsnok hangosat nyög, mikor elnyeli társa hímtagját, szemei kikerekedve pásztázzák a mennyezetet, ahogy kicsúszik, azután vissza, eltalálva legérzékenyebb pontját.

 - Itachihh… - súgja érzékien fülébe, mely halk, egyre erősödő nyögésekre készteti az alatta fekvőt.

 - Ahh… mé… mégh… gyor… gyorsabbhanh! - könyörög vágytól elcsukló hangon az ifjabbik.

A rövid hajú társa kérésére egyre gyorsabb tempót vesz fel, közben lehajol nyakához, apró csókokat hint szét rajta, ezt követően feljebb halad, és kihasználva Itachi légszomját, nyelvével behatol a rényire tátott ajkak közé. Gyöngéden simít végig kedvese ízlelőszervén, azután végignyal szájpadlásán. Hosszasan időzik így, majd elszakadva a puha párnácskáktól, lehajol szerelméhez, és érzéki hangon súgja jelenlegi állapotát.

 - Ita-chahnh! … Én… Én mindjárth… - tekint le társára.

 - Shi… ahh… - kerekednek ki szemei.

A fiatalabbik tekintete elhomályosul, pupillái kitágulnak, miközben forró ondója kilövell, egész pontosan Shisui hasfalára. A senpai egy-két lökés után követi párját, majd hangosan lihegve esik rá majdnem az alatta fekvőre, de még van annyi lélekjelenléte, hogy karjaival megtámaszkodjon, hogy még csak véletlenül se nyomja agyon kedvese valamelyik részét.

 - Ita… - mondaná, de hangja elakad, amint meglátja az édesen szuszogó arcocskáját, mely akaratlanul is mosolyt csal arcára. - Tehát elaludt… - Óvatosan húzza ki ernyedt péniszét egyetlenéből, míg az akció sikeres végrehajtása után meg nem akad szeme csöppet piros férfiasságán.  -  Bassza meg! Ennyire durva voltam?! - korholja magát.

Aggódva pásztázza körbe kedvesét, de különösebb változást nem észlel rajta. Egy mély sóhajt követően társa mellé heveredik, majd átkarolva őt, szorosan magához húzza, és egy csókot lehet puha bőrére.

 - Boldog születésnapot! - mondja alig hallhatóan, míg az álom át nem veszi felette az uralmat…

Szómagyarázat:

Gomennasai=Bocsánat/Sajnálom/Ne haragudj!

Iie=Nem/Dehogy!

Teme=Szemét

Hai=igen

Utsukushii=gyönyörű

Okaeri=Üdv itthon!

Arigattou=Köszönöm!

<-- Előző   Vélemények   Következő --->