6 hét bizony hosszú idő, főleg ha az ember otthon ül és törött keze miatt aligha csinálhat bármit is. Itachi is így volt ezzel, főleg, miután Sasuke visszament a suliba, a délelőttjei szörnyen unalmasan teltek. Hazakerülése után 3 héttel a kontrollon az orvos megállapította, hogy rendbe jött, bár a karja még gyógyulásra szorul, az öccse attól már nyugodtan kezdhet újra iskolába járni, nehogy a végén teljesen lemaradjon, és ne tudjon leérettségizni.

A kisebbik kénytelen kelletlen vette hátára a táskáját, de nem telt el úgy egy tanóra sem, hogy ne gondolt volna bátyjára, aki otthon próbálta elfoglalni valamivel magát. Például megtanult fél kézzel reggelit készíteni, és a munkába is visszaállt, folyamatosan a fülén volt a telefon, hogy fellendítse a cég ráeső részét. Azonban ez sem volt elegendő, így is akadtak lyukas órák, mikor tehetetlenül mászkált vagy ült, és legszívesebben a fejét verte volna a falba unalmában.

Alig várta, hogy megszabaduljon a gipsztől, és erre másfél hónap után végre sor került.

 - Irigylem a kitartását, Itachi-kun, a legtöbben nem bírják ki, hogy ne csináljanak valami ostobaságot, amivel csak hosszabbítják a gyógyulás idejét - mosolygott rá az orvos, miközben leszedte róla a gipszet.

 - Nem csodálom, tényleg nagyon nehéz türelmesen semmittenni… - sóhajtott fel, és őszintén megörült, mikor viszont látta végre karját, és még mozgatni is tudta.

 - Nos, örömmel jelentem be, hogy teljesen felépült! De most már vigyázzon magára, és ne üljön autóba felelőtlenül!

 - Köszönöm, úgy lesz! - bólintott, majd udvariasan elköszöntek az orvostól és elhagyták a kórházat öccsével együtt, mivel mindig elkísérte a kontrollokra és ez most sem volt másképp.

***

 - Végre itthon… - nyúlt el fáradtan a kanapén Sasuke. - Fogalmam sincs, mikor sétáltam utoljára ennyit!

 - Nem vagy edzésben, Otouto! Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz, mert suliba is gyalog fogsz menni még egy ideig…

 - Ahh, nem kérhetnél apától egy új kocsit? - kérdezte a kisebbik reménykedve.

 - Mintha az olyan könnyű lenne… Attól, hogy egy neves céget irányít, még nem adhat csak úgy egy új autót, mert voltam olyan ügyes, hogy rapityára törtem - válaszolta kuncogva Itachi.

 - Gonosz vagy Nii-san… - húzta el a száját a fiú.

 - Nem igaz… - hajolt hirtelen fölé a bátyja. - Jót fog tenni egy kis séta, nagyon ellustultál mostanában - tapasztotta ajkait az övéire, és egy csókot kezdeményezett.

Sasuke viszonozta, és jó hosszú ideig el sem váltak egymástól, nyelvük szenvedélyes táncot járt, nyoma sem volt küzdelemnek, az idősebbik ellenkezés nélkül irányított. Aztán oxigénhiány miatt végül el kellett válniuk, ekkor Itachi lejjebb kalandozott, és öccse nyakára hintett pár apró csókot. Újonnan helyrejött keze örömmel simított végig az alatta fekvő oldalán először ruhán keresztül, majd azon belül is.

Azonban a fiatalabbik Uchihánál ekkor megszólalt a vészharang, és valósággal lelökte magáról testvérét, aki a földön landolt.

 - Go… Gomenasai, én… megyek tanulni! - ugrott fel a kanapéról elvörösödve Sasuke, majd elrohant.

Itachi csak nézte a távolodó alakját, de már meg sem lepődött. Lemondóan felsóhajtott, és feltápászkodott a földről. Mit is remélt, hogy hagyni fogja magát? Igazán beletörődhetett volna már, hogy öccse a csókon kívül nem hajlandó másra. Pedig ő annyira kívánta… Alig bírt magával, ha fürdés után meglátta félmeztelenül, hatalmas akaraterejének köszönhető, hogy nem teperte le azonnal. Végül is, ő egy felnőtt férfi, és szüksége van a nemi életre, főleg, mivel ezelőtt elég aktívan végezte egy bizonyos személynek hála.

De a kisebbik kemény dió volt, hiába közeledett felé óvatosan és gyengéden, minden egyes merészebb érintéstől már megijedt, és egy béna ürüggyel elmenekült. Most is… Még hogy ő tanulni a hétvége kellős közepén! A rangidős Uchiha egy percig sem vette komolyan, jól tudta, hogy valószínűleg bezárkózik pár órára a szobájába, amíg lenyugszik, aztán mintha misem történt volna, bújik elő újra.

Kezdett kételkedni abban, hogy Sasuke tényleg szereti-e… Ha jól belegondolt, nem is hallotta már a szájából ezt jó pár hete. És ez nagyon elszomorította. Eleinte azt hitte, ő csinál valamit rosszul, hogy nem eléggé figyelmes vagy kedves, de rá kellett jönnie, hogy itt bizony a fiúban van a hiba. Egy percig sem hibáztatta, mert tisztában volt vele, hogy ez neki még új, és aligha van tapasztalata ilyen téren, csak azt nem értette, akkor miért nem engedi, hogy legalább egy kicsit közeledjen felé… Nem akarna rögtön lefeküdni vele, nem muszáj, csak hagy fedezze fel a testének eddig nem látott, nem érintett részeit…

 - Áh, hagyjuk - csóválta meg a fejét, miközben már a konyhaasztalnál ülve a kávéját szürcsölgette.

˝Talán egy kicsit hanyagolnom kellene… Lehet, hogy túl sok vagyok neki.˝ - gondolkodott, és akaratlanul is igazat kellett adnia magának. Még ő sem igazán tudta, hogy fogja megállni, de kénytelen valamilyen úton elindulni, különben sosem derül ki, öccse hogyan is érez valójában.

***

Elhatározottsága nemsokára meghozta gyümölcsét, ugyanis Sasuke napok múltán már nagyon furcsállta bátyja viselkedését, azt, hogy egyszer sem ölelte át vagy csókolta meg. Ettől hiányérzete támadt, de nem tette szóvá, hátha csak ideiglenes ez a változás.

A Valentin-napi csokoládéknál telt be a pohár. Mikor hazaállított két kilónyi csokoládéval, Itachinak még a szeme sem rebbent, ő pedig egyáltalán nem ezt a reakciót várta. Féltékenynek kellett volna lennie, a falhoz nyomnia, és kifulladásig marcangolni az ajkait, vagy legalább az ajándékokat mérgelődve a szemétbe hajítani, de csak annyit nyögött ki, hogy:

 - Ne edd meg mind egyszerre, ha lehet, mert elhízol…

A kisebbik fortyogva a dühtől vágta saját maga a kukába az édességet, majd annyit morogva, hogy pár órára lelép, már be is csapta háta mögött az ajtót. Dühös volt és semmit sem értett. Tudta hová kell mennie, Suigetsu volt az egyetlen, akiben megbízzon annyira, hogy elmondja neki minden gondját-baját, és viszonylag közel is lakott. Most rá volt szüksége, talán ő majd segít neki megérteni Itachit.

 - Sasuke? Mi járatban erre? - nyitott ajtót a srác megdöbbenve.

 - A segítségedre lenne szükségem… Nii-sanról van szó - halkult el a hangja a mondat végére a fiatalabbik Uchihának.

Suigetsu volt az egyetlen, akinek elárulta a kapcsolatukat, mert tudta, hogy megérti majd, mivel ő már régóta a saját neméhez vonzódik.

 - Vagy úgy, gyere beljebb - állt el az ajtóból barátja, és beengedte őt. - Csak én vagyok itthon, szóval nyugodtan foglalj helyet a kanapén.

 - Kösz - ült le az említett helyre Sasuke.

 - Na, mesélj, mi történt?

 - Hát… Nem értem, mi ütött belé! Mármint, napok óta hozzám se ér, de ha beszélgetünk, semmi változást nem látok rajta, nem is tettem olyasmit, amiért haragudna rám - húzta el a száját a fekete hajú.

 - Hm, ez érdekes. Itachiból ezt pont nem nézném ki… Nem csináltál véletlenül mégis valamit, mondjuk az utolsó alkalommal, mikor megcsókolt? - kérdezte kíváncsian Suigetsu.

 - Nem... Vagyis, azt hiszem, mégis - pirult el az felrémlett emlékképektől Sasuke. - A csók után nem állt le, én pedig bepánikoltam, és kicsit nagy lendülettel löktem le magamról.

 - Ez így mindjárt más… Gondolom, nem az volt az egyetlen ilyen eset.

 - Hát nem… Visszagondolva, minden alkalommal elutasítottam - mondta az Uchiha.

 - Te jó ég, akkor min csodálkozol? - nézett rá értetlenül a fehér hajú. - Valószínűleg elege lett ebből, és inkább nem is próbálkozik már, bár nem értem, hogy tudja visszafogni magát, mert ezek szerint nagyon vágyik rád!

 - Hm? - lepődött meg Sasuke.

 - Nem hittem volna, hogy egyszer még ezt kell mondanom, de eléggé beszari vagy haver…

 - Mi van?! Nem is vagyok az, ezt gyorsan vond vissza! - vörösödött el a dühtől a fiatalabbik Uchiha arca.

 - Nem? - kérdezett vissza barátja, majd hirtelen a combjára tette a kezét, és végigsimított rajta, egyre feljebb és feljebb.

A fekete hajúnak elkerekedtek a szemei, és megragadta Suigetsu csuklóját.

 - Mi… Mi a fenét csinálsz?! - nyögte ki nagy nehezen, le se tudta volna tagadni, mennyire zavarba jött.

 - Látod, én megmondtam - vonta meg a vállát a másik.

 - Hogyan…?

 - Mondtam, hogy beszari vagy. Már attól is fülig pirulsz, hogyha hozzád érnek! Sasuke, senki sem akar megerőszakolni, Itachi is csak azt szeretné, ha felsőbb szintre emelnétek a kapcsolatotokat. Engedd már el magad egy kicsit, hidd el, jó lesz az, tapasztalatból mondom - magyarázta el neki a fehér hajú.

 - Én hiszek neked Suigetsu, de… Ezek után kétlem, hogy valaha is hozzám fog érni.

 - Akkor kezdeményezz te! Kellemes meglepetés lenne a számára, az biztos - kuncogott.

 - Én? És mégis mit kellene csinálnom? - bizonytalanodott el a kisebbik Uchiha.

 - Hah… Csak állj elé és csókold meg! Merd megtenni, tökös srác vagy te! - bokszolta vállon őt barátja, mire mindketten elnevették magukat.

 - Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád. Akkor megyek is… - állt fel Sasuke.

 - Rám mindig! Na, csá! - köszönt el tőle az ajtóban Suigetsu.

A fekete hajú fiú felvilágosítva és sokkal magabiztosabban ballagott hazafelé, de egész végig azon kattogott, hogy mi lesz majd otthon. Támadja le a bátyját? Biztos van ehhez elég mersze? Nem kéne inkább visszafordulnia??

˝Ajj, ezt nagyon gyorsan fejezd be! - korholta le magát gondolatban. - Nem vagy beszari, megértetted?! Meg kell tenned, mert ez sokat jelentene Nii-sannak! Szeretitek egymást, nem? Akkor nincs mitől félned!˝ - lépte át a ház küszöbét, és becsukta a bejárati ajtót.

 - Hol jártál? - termett előtte a semmiből egy Itachi, és mikor felnézett rá, fülig elvörösödött.

˝Ez nekem nem fog menni… De fog! De nem… Igenis menni fog, kapd már le!˝

Sasuke válaszadás nélkül állt hirtelen lábujjhegyre, és összeszorított szemekkel tapasztotta ajkait a másikéra. Az idősebbik Uchiha döbbenettől lefagyva pislogott párat, majd utat engedett a kissé tétova, de kíváncsi nyelvnek, kíváncsi volt, mi ütött öccsébe, és hogy ebből mi fog kisülni.

A kisebbik csók közben egyre jobban elengedte magát, és átkarolva testvére nyakát mélyítette még tovább. Hosszú ideig nem váltak el egymástól, a fiú teljesen belefeledkezett a csókba, a levegőhiány sem ébresztette fel. Azonban bátyja éberebb volt, így a fulladás szélén állva már kénytelen volt elszakadni tőle. Sasuke kipirult arccal pihegett, forró lehelete pont Itachi nyakát érte, ami igencsak felhergelte annak érzékeit.

Aztán valami olyat tett, amin a nagyobbik Uchiha, ha lehet, még jobban meglepődött. Megragadta a csuklóját, és a nappaliba húzta egyenesen a kanapéhoz. Végigdöntötte rajta, majd egy szempillantás alatt fölé magasodott, és egészen közelről nézett a döbbenettől csillogó íriszekbe.

 - Sasuke? - bukott ki a férfiból a kérdés, mivel kezdett kételkedni abban, hogy valóban öccse teszi ezt vele.

 - Nii-san… - tért észhez kissé a kábulatból a fiatalabbik. - Go-Gomenasai, én csak… én csak… Azt akarom, hogy csináljuk! - nyögte ki nagy nehezen, mire arcszínét egy érett paradicsom megirigyelte volna.

 - Hm? - kérdezett vissza Itachi, meg volt róla győződve, hogy rosszul hallotta az előzőt.

 - Le akarok feküdni veled… - motyogta alig hallható hangon Sasuke.

 - Oké, ki vagy te és mit csináltál a testvéremmel? - nézett rá fel gyanakvóan.

 - Mi? Én vagyok az… - pislogott bátyjára értetlenül a fiú.

 - Otouto, most komolyan, ki vett rá erre?

 - Senki!

 - Suigetsunál voltál, igaz? Ő beszélte tele a fejedet ostobaságokkal, ugye? - szűkültek össze az idősebbik szemei.

 - Nem! Vagyis… Igen, nála voltam, de nem miatta! Tudom, hogy te szeretnéd, akkor tegyük meg! - makacskodott tovább a kisebbik Uchiha.

 - Sasuke, ha te még nem állsz készen, én nem erőltetem, türe…

 - Nii-san! - szakította félbe a mondanivalóját. - Szeretlek, és meg akarom veled tenni… - suttogta ajkai közé, majd egy rövid, de annál édesebb csókot lehelt rájuk.

Itachi nem ellenkezett tovább, belátta, hogy nem tudja lebeszélni öccsét erről.

 - Akkor javaslom, hogy menjünk a szobámba, az ágyam kényelmesebb - mondta, mikor elváltak, aztán felültek a kanapén, és mivel a fiatalabbik az ölébe került, így állt fel vele, jó szorosan fogva, nehogy leessen.

A hálója ajtaja előtt aztán letette, és a csuklójánál fogva húzta be a szobába. Sasuke belökte az ajtót, és elfordította a zárban a kulcsot. Az idősebbik nem tudta mire vélni ezt a tevékenységét, de nem vonta kérdőre, ideje sem lett volna erre, mert a fiú, nem törődve saját zavartságával egyből lefoglalta száját. Elhátráltak az ágyig, ahol ő került alulra, hagyta, had élje ki magát a kisebbik.

Nedves ajkakat érzett meg nyaka bőrén, mire önkéntelenül is mosolyra húzódott a szája. Ugyanazt csinálja, mint amit ő csinált vele, ezt nagyon aranyosnak találta. Tétova ujjak furakodtak be felsője alá, és gyengéden végigsimítottak oldalán. Erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne teperje le őt azonnal.

Azt viszont nem tudta megállni, hogy ne érjen hozzá a felette térdelő testhez, így egyik kezével felfedező útra indult, először csak a felsőtestén, pólóján keresztül, majd merészebb tájakra is vándorolt.

A fiatalabbik Uchiha megállt egy pillanatra, és még idejében elfojtott egy meglepett nyögést, kicsit váratlanul érte, hogy Itachi nagy merészen megérintette nadrágon keresztül. De megemberelte magát, és egy újabb csókot váltott bátyjával.

 - Mit szólnál hozzá, ha most már helyet cserélnénk, hm? - kérdezte a rangidős mosolyogva tőle.

 - Re… Rendben... - motyogta, és mire kettőt pislogott, már ő feküdt az ágyon.

 - Annyira kawaii vagy! - kuncogott idősebbik, és homlokon puszilta öccsét, akinek valósággal lángolt az egész arca.

 - Nii-sahn… - nyögött fel Sasuke, mikor az idősebbik újra hozzáért odalent.

 - Jó érzés? - suttogta a fülébe, közben kigombolta a nadrágját, és lehúzta a sliccét, hogy egy réteggel beljebb haladjon.

 - Uhm… Nh… - bólintott a kisebbik.

A rangidős tovább folytatta tevékenységét, közben szabad kezével feltűrte a pólóját, amíg csak tudta, és ajkaival kényeztette a szabaddá vált bőrfelületet. Az alatta lévő édesen nyögdécselt minden érintésétől, amivel valósággal megőrjítette őt. Oly’ régóta vágyott ezekre a hangokra, hogy majd’ eszét vesztette tőlük.

 - Egy kicsit emeld meg magad… - kérte a fiatalabbikat, aki engedelmesen megtette, így ki tudta bújtatni felsőjéből.

 - Erre már nem lesz szükség - dobta el a szoba egyik távolabbi sarkába az említett tárgyat, majd a nadrág következett. - És erre sem - húzta le róla, majd a másik után hajította. Csoda, hogy nem vert le semmit vele…

Sasuke kezdte megelégelni, hogy csak róla fogynak a ruhadarabok, így belekapaszkodott bátyja pólójába, majd egy határozott mozdulattal felhúzta, mire Itachi vette az adást, és segített megszabadulni tőle. A fiatalabbik elmélázott a kidolgozott felsőtesten, amit már annyiszor látott, most mégis a nyál összefutott tőle a szájában. Meg akarta érinteni, az ajkai alatt érezni, ahogy az izmok összehúzódnak bőre alatt.

Lejjebb kúszott az ágyon, az idősebbik döbbenten nézte hűlt helyét, de amint rájött, miért tűnt el öccse, száját élvezetes sóhaj hagyta el. Amikor a kisebbik Uchiha a köldökével kezdett játszadozni, megremegett, mert ott érzékeny pontra talált. Egyre több inger érte, és alsóneműje kezdett túl szűk lenni.

 - Otoutoh… elégh leszh… - húzta vissza Sasukét az eredeti magasságba, és ˝köszönetképp˝ egy forró csókkal jutalmazta.

 - Ideje megválni az utolsó zavaró tényezőtől, ugye? - búgta a fülébe, mire ő nagyot nyelt, és bólintott.

A rangidős egy rántással elintézte a kis bokszert, majd tekintetével szinte felfalta az immár teljesen meztelen testet. Magáról is lecibálta a maradék, felesleges ruhaneműket, amik csatlakoztak a többihez a földön. Két ujját a fiatalabbik ajkaihoz emelte, aki értetlenül pislogott fel rá.

 - Vedd a szádba, és nyálazd be - próbált lényegre törő lenni Itachi, ami sikerült is, és pluszba az alatta fekvő arca újra vörös színben pompázott.

 - Nii-san!! - nyöszörögte zavarában, és azt se tudta, merre nézzen.

 - Hhh, gomenne, Otouto, de másképp nem tudtam volna elmagyarázni…

 - Uhm… - harapta be alsó ajkát a kisebbik, majd erőt véve magán utat engedett bátyja ujjainak.

Az idősebbik a határait feszegette, de sziklaszilárd önuralma ismét meghiúsította azt a tervét, hogy a matracba döngölje az ártatlan és védtelen testvérét, akinek nyelve olyan játékot űzött, hogy kedve lett volna ezt máshol is megismerni. Azonban most másra kellett koncentrálnia, nem engedhetett meg magának egy apró elkalandozást sem, mert annak csúnya következményei lettek volna.

 - Jól van, Sasuke, elég lesz - mondta, és nyáltól csillogó ujjait levezette öccse bejáratához.

Az első még nem is volt annyira kellemetlen a számára, bár fel-felszisszent néha, azért elviselhető volt. A másodikat már nehezebben fogadta be, és szemeit összeszorítva tűrte, ahogy az mégis csatlakozik az előzőhöz, majd ollózni kezdenek. Sokáig zavarta a szokatlan érzés, de egyre inkább élvezte a simogatásukat, ahogy izmai ellazultak körülöttük.

Itachi kis idő múlva kihúzta ujjait, majd elhelyezkedett a fiatalabbik lábai között. Lassan hatolt férfiasságával egyre mélyebbre, de a fiúból így is fájdalommal teli hangok törtek fel. Elgondolkozott, hogyan változtathatna ezen, majd mosolyra húzta ajkait.

Lehajolt a kisebbik Uchihához, és minden négyzetcentimétert csókokkal borított be mellkasán, aztán feljebb haladt, egészen a füle mögötti érzékeny részhez. Ott eljátszadozott egy ideig, és gyengéden ráharapott párszor a fülkagylójára is.

 - Sasuke… Szeretlek… - suttogta olyan őszinte és érzéki hangon, hogy öccse felnyögve átkarolta a nyakát, és szorosan magához húzta. Nem is akarta többé elengedni.

 - Éhn ish Nii-sahn… - zihálta, miközben próbált ellazulni, hogy ne érezzen akkora fájdalmat.

A kellemetlen érzés hamarosan alábbhagyott, mire megkönnyebbülten felsóhajtott, és várakozón pillantott fel testvérére, aki értette a jelzést. Óvatosan mozogni kezdett, és szerencsére bíztató, élvezettel teli nyögéseket kapott válaszul, amin felbátorodva egy normál ütemet vett fel, és összekulcsolta kezüket Sasuke feje mellett.

A fiúban növekedni kezdett a vágy, ami elborította elméjét, jótékony ködöt bocsájtva agyára, így a józan gondolkodás már aligha ment neki. Egyre kevesebbnek érezte a tempót, többet akart, azt, hogy bátyja olyan gyorsan mozogjon benne, mintha nem lenne holnap.

Ezt valahogyan a tudtára is próbálta adni…

 - Niih-sahn… Mégh.. ahh… gyorh…gyorsabbhanh! - nyögte kéjes hangon, az idősebbik alig akart hinni a fülének, de örömmel teljesítette a kérését.

Mikor közeledni látszott a vége, kettejük közé nyúlt, és megragadta a kisebbik elhanyagolt büszkeségét, majd lökéseivel ellentétesen mozgatni kezdte rajta a kezét. A hatás nem maradt el, az alatta fekvő egyre hangosabban nyögdécselt, ami őt is csak közelebb és közelebb sodorta a kielégüléshez.

Végül egymás nevét kiáltva érték el a beteljesülést, a gyönyör szárnyai elrepítették őket a felhők fölé, egy pillanatnyi mámoros álomba. A fiatalabbik élvezete saját hasfalára fröccsent, míg a rangidős forró magja öccse testébe ömlött.

Zihálva borult a fiúra, de arra vigyázott, hogy ne a teljes súlyával nehezedjen rá, még a végén összenyomná a vékony kis testét. Sokáig levegőért kapkodtak, szívük hevesen vert mellkasukban, mintha ki akarna törni onnan.

Hosszú percek múltán Itachi végre kifújta magát, és kissé fáradtan, de feltápászkodott, magára tekert egy törölközőt, aztán megkerülve az ágyat öccse elé sétált.

 - Menjünk, fürödjünk le - nyújtotta felé segítségül a kezét, amit ő el is fogadott, majd besétáltak a fürdőszobába, és beállva a langyos vízzuhatag alá sokáig kiélvezték az általuk keltett kellemesen bizsergető érzést.

A frissítő zuhany után felhúztak egy alsógatyát, úgy bújtak vissza a meleg takaró alá. Nem volt kedvük már semmit csinálni, így csak feküdtek és pihentek. Sasuke az idősebbik mellkasára hajtotta fejét, és egyik kezével átkarolta a derekát, míg a rangidős beletúrt a kócos hajtincsek közé, és azokkal játszadozott elmélyülten.

 - Nii-san, nem megyünk el a hétvégén a régi házunkhoz? - kérdezte kíváncsian a kisebbik.

 - Hm? De az nagyon messze van!

 - Nem baj, úgyis rég utaztam vonattal - mosolygott fel a bátyjára vidáman.

 - Rendben, akkor elmegyünk - egyezett bele Itachi, annak a mosolynak nem tudott ellenállni.

 - Arigatou~ Nii-san!

<---Előző     Vélemények     Következő--->