Az �j�v els� napj�n k�rh�zban �bredni… Nos, nem hiszem, hogy a legjobb kezdete az �vnek. De Sasuk�t bizony b�tyja �gya mellett �rte a reggel, mert eg�sz �jszaka nem t�g�tott a szob�b�l, ah�nyszor ben�zett egy n�v�r, � ott �lt csendben, azt�n v�g�l a kimer�lts�g �s a f�radts�g �rr� lett rajta, �s elszund�tott.

� volt az egyetlen, aki l�togat�si id�n k�v�l is bent volt a szob�ban, b�rki b�rmit mondott neki, nem volt hajland� mag�ra hagyni testv�r�t. A sz�leik, amint tudom�st szereztek r�la, kocsiba �ltek �s elmentek a k�rh�zba. Mikoto k�nnyeivel k�szk�dve figyelte dr�ga kicsi fi�t, anyak�nt hatalmas f�jdalmat jelentett neki ilyen �llapotban l�tni �t. De nem csak hozz�juk jutott el a tragikus h�r, s�t, Madara m�r sokkal el�bb ott volt a k�rh�zban.

Sasuke roppant nem �r�lt, hogy viszont l�tja nagyb�tyj�t, de tudta, hogy most Itachi miatt sietett ide, �s � is agg�dik, ez�rt nem sz�lt semmit. Miut�n a l�togat�k elmentek, �jra egyed�l maradt b�tyj�val, b�r nemigen hagyt�k �t b�k�n, a n�v�rek �r�nk�nt ben�ztek, �s pr�b�lt�k ev�sre b�rni.

A kisebbik Uchiha azonban mindig elutas�totta az �telt. Ahogy esz�be jutottak az �jszaka t�rt�ntek, k�ptelen lett volna egy falatot is lek�nyszer�teni a tork�n. Egyed�l egy j� er�s k�v�t az automat�b�l, ezt fogadta el, m�sra nem volt sz�ks�ge.

�s nem volt ez m�sk�pp az elk�vetkezend� napokban sem.

Az orvos v�g�l m�r r�parancsolt, hogyha nem eszik valamit, nem maradhat tov�bb a b�tyja mellett, ez volt az egyetlen lehet�s�g, amivel Sasuk�t akkor meg lehetett fenyegetni. J�form�n haza se j�rt, csup�n 1-2 �r�ra, a fontosabb dolgokat elv�gezni, mint p�ld�ul f�rd�s �s �t�lt�z�s. A t�bbi idej�t a k�rh�zban t�lt�tte, �s sz�ntelen v�rta, hogy Itachi v�gre fel�bredjen. Nem tetszett neki, hogy ennyi ideig nem kel fel, b�r az orvos azt mondta, teljesen stabil az �llapota, nagy baj m�r nem t�rt�nhet.

***

5 nap szinte �r�kk�val�s�gnak t�nik, ha az ember m�lyponton van, elveszve az �nmarcangol�s �s az aggodalom s�r�j�ben. Mert Sasuke mag�t okolta, hisz, ahogy mondta, nem tartotta be az �g�ret�t, nem ment haza, mikor feler�s�d�tt a vihar, ez�rt indult ut�na a b�tyja, �s szenvedett balesetet… Csakis � lehet a felel�s az eg�sz�rt, �s b�r rajta k�v�l m�s ezt nem tudhatta, el�gg� gy�l�lte saj�t mag�t, �s sz�mtalanszor bocs�natot k�rt Itachit�l, m�g, ha ezt az id�sebbik nem is hallhatta.

A t�li sz�netnek k�zben v�ge lett, de � nem volt hajland� bemenni az iskol�ba. Tov�bbra is a k�rh�zban tengette mindennapjait, �s v�rt. V�rt arra, hogy b�tyja mag�hoz t�rjen.

Azt�n egy d�lel�tt, mikor Sasuke �pp kinyitotta az ablakot a szob�ban, hogy j�rja �t a friss leveg� a teret, v�gre megt�rt�nt. Itachi fel�bredt.

Pislogott p�rat, m�g rendesen ki tudta nyitni a szemeit, mert az er�s f�ny nem volt r� t�l j� hat�ssal, ilyen sok �s m�ly alv�s ut�n. K�rben�zett a szob�ban, �s megl�tta az ablakn�l �llni �ccs�t, amit�l ajkai m�ris halv�ny mosolyra h�z�dtak. Igen, valahogy �t szerette volna legel�sz�r megpillantani, �s ez siker�lt.

 - Otouto… - suttogta m�g kiss� er�tlen hangon, mire a sz�l�tottban az �t� is meg�llt.

R�gt�n megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s kikerekedett szemekkel meredt b�tyj�ra, aki visszan�zett r�.

Sz�ve hevesen verni kezdett, azt se tudta, mit csin�ljon, felki�ltott volna �r�m�ben, de ink�bb odarohant az �gyhoz, �s Itachi nyak�ba vetette mag�t.

  - Nii-san! - t�rtek el� �jra k�nnyei, most azonban m�r a megk�nnyebb�lts�gt�l �s a boldogs�gt�l.

 - Nh, Sasuke, ez f�j - motyogta az id�sebbik, de arc�n egyre sz�lesebb lett a mosolya.

 - Gomenasai… - hajolt el t�le Sasuke, �s b�nb�n�an les�t�tte a szemeit.

 - Semmi baj - sim�tott v�gig arc�n Itachi.

 - Nii-san…

 - Hm?

 - Meg tudsz nekem bocs�tani? - emelte b�tyj�ra tekintet�t, amib�l � mindent kiolvasott, az elm�lt napok szenved�s�t, �s az �npuszt�t�st is.

 - Sasuke... M�r hogyne tudn�k? S�t, egy�ltal�n nem is haragszom! �n voltam t�l �nfej�…

 - Nehogy magadat okold! Te is tudod, hogy ez miattam t�rt�nt, Nii-san, ne pr�b�lj meg mentes�teni a felel�ss�g al�l! - emelte fel kicsit a hangj�t a kisebbik, de r�gt�n megemberelte mag�t, �s eln�z�st k�rt a kirohan�s��rt.

 - Akkor sem nehezteltem r�d egy pillanatig sem, te Baka! - emelte fel az �ll�n�l fogva a fej�t, hogy a szem�be n�zhessen. - Szeretlek - mosolygott �ccs�re, akinek m�r teljesen el�ztatta arc�t a s�s v�z, de nem tudta visszatartani k�nnyeit.

Arcuk egyre k�zelebb ker�lt egym�shoz, majd mindennem� t�vols�g megsz�nt, �s forr� cs�kban egyes�ltek. Hossz� ideig �zlelt�k a m�sikat, hi�nyzott m�r nekik ez gyeng�d gesztus, melyt�l mindketten elfeledtek mindent, csak a szeretet maradt, ami soha nem hagyta el �ket.

 - Sasuke, mondd ki… - suttogta ajkaira, mikor elv�lt t�l�k. - Hallani akarom.

A kisebbik Uchiha elpirult, �s beharapta als� ajk�t.

Mondja ki? De hogyan, ha m�g maga is bizonytalan… Szereti a b�tyj�t, de vajon csak a testv�rek�nt? Ebben egy�ltal�n nem volt biztos. Nem… � teljesen m�st �rzett, mikor azokba a s�t�t �riszekbe n�zett, sz�ve m�ris hevesebben kezdett verni, �s a karjaiban biztons�gban �rezte mag�t. Akkor � t�nyleg… �gy szereti?

 - Ai shiteru Nii-san… - suttogta, arc�nak sz�ne egy �rett paradicsom�val vetekedett.

 - K�sz�n�m - vette �jra birtokba �ccse ajkait Itachi, hatalmas boldogs�g j�rta �t, �rezte, hogy Sasuke �szinte volt, �s m�r egy�ltal�n nem b�nta, hogy k�rh�zi �gyon fekve hallotta el�sz�r ezt t�le.

Szereti, �s ez a fontos.

 - Oh, eln�z�st, megzavartunk valamit? - h�kkent meg az orvos, mikor benyitott, m�g�tte a k�t n�v�r pirulva fordultak el az Uchih�kat l�tva.

 - Nem, de.. dehogy - ugrott fel hirtelen Sasuke, azonban arca hamar el�rulta.

 - Nyugalom, mi nem l�ttunk semmit, igaz? - fordult h�tra mosolyogva a n�v�rk�k fel�.

 - Persze - b�lintottak egyszerre.

 - �r�l�k, hogy v�gre fel�bredt fiatal�r, ideje volt - s�t�lt oda az �gyon fekv�h�z a f�rfi.

 - Kimenne egy p�r percre Sasuke-kun, csak am�g megvizsg�ljuk a b�tyj�t, most m�r nem lesz semmi baj – k�rte az egyik n� a kisebbikt�l.

 - Rendben – egyezett bele Sasuke, majd kiment a teremb�l.

A folyos� csendes volt, egyed�l az Uchiha l�ptei hallatszottak, ahogy fel-al� j�rk�lt, mik�zben elm�ly�lt a gondolataiban.

Megesk�d�tt r�, hogy soha t�bb� nem sodorja vesz�lybe egyik�k �let�t sem, megpr�b�l odafigyelni, �s sz�fogad�bb lesz. Mert a t�rt�ntek ut�n be kellett l�tnia, csak bajt hoz a fej�kre, ha folyton ellenszeg�l b�tyj�nak, aki csak seg�teni akar, �s meg�vni �t. H�t �gy d�nt�tt, att�l kezdve ez k�lcs�n�s lesz, mert � is meg fogja v�deni Itachit, legal�bbis nem hagyja, hogy megs�r�lj�n, se lelkileg, se testileg. Mindig ott lesznek egym�snak, �s ez �gy lesz j�.

Az, hogy err�l a k�lvil�g mit gondol, �t egy�ltal�n nem �rdekelte. Higgyenek, amit akarnak, ha nem ismerik igaz�n, �gysem fognak soha r�j�nni az igazs�gra. Azzal tiszt�ban volt, hogy a kapcsolatuk csak otthon, a n�gy fal k�z�tt bontakozhat ki teljesen, mert kint m�r m�shogy zajlik az �let, de k�sz volt ezt elfogadni.

Ami�ta csak az esz�t tudja, a b�tyja mindig ott �llt mellette, � volt az, aki annyit ringatta a kez�ben, ha s�rt, csak � tudta megvigasztalni, az els� l�p�sein�l is Itachi fogta a kez�t, �s ez a k�tel�k elszak�thatatlan lett az �vek sor�n.

Mosolyra h�z�dtak ajkai, mikor visszagondolt ezekre a sz�p eml�kekre. De r�g is volt m�r… A sz�leiknek sosem volt idej�k j�tszani, vagy tanulni vele, �gy ezt mindig a b�tyja tette meg. Amikor megtudta, hogy Itachi elk�lt�zik, �v�lt�tt, toporz�kolt, �s egyszer�en nem lehetett leszedni az id�sebbikr�l, szinte r�tapadt, hogy az sose tudjon elmenni. Egy�tt aludtak, egy�tt mentek mindenhov�, ha akarta Itachi, ha nem. Egy �jszaka tudott azt�n �megsz�kni� t�le, b�r f�j� sz�vvel, mert tudta, hogy �ccse mit fog reag�lni, ha reggel m�r nem tal�lja otthon.

�s f�lelmei beigazol�dtak. Sasuke nagyon megharagudott a b�tyj�ra, ah�nyszor Itachi telefonon akart vele besz�lni, � k�z�lte, hogy ut�lja, �s soha t�bb� nem akarja l�tni, se hallani. De h�t csak kisgyerek volt, nem �rtette m�g, mi folyik k�r�l�tte, � azt hitte, az id�sebbik Uchiha m�r nem szereti, ez�rt ment el.

Akkor tiszt�z�dott minden, mikor elv�gezte az �ltal�nost, �s hozz� k�lt�z�tt, Itachi els� dolga az volt, hogy le�lj�n �ccs�vel, �s elmagyar�zza neki, mi�rt hagyta ott �ket, �gy megjavult a kapcsolatuk, az�ta pedig csak er�s�dik.

 - Ezzel meg is voln�nk - nyitott ki a szob�b�l az orvos. - M�g p�r napig bent tartjuk megfigyel�s miatt, �s ha nem ad�dik semmi gond, hazamehet - mosolygott b�ztat�an Sasuk�ra.

 - Rendben - b�lintott a fi�.

 - De… Javaslom, hogy sokat pihenjen, �s fizikai munk�t semmik�pp ne v�gezzen! Az lenne a legjobb, ha csak fek�dne m�g egy ideig.

 - �rtem, megteszek minden t�lem telhet�t - mondta Sasuke.

 - Az�rt az iskol�t se hanyagolja el! Ha j�l tudom, id�n �retts�gizik, nemde? – k�rdezte �rdekl�dve az orvos.

 - Igen, de a b�ty�m most fontosabb!

 - Nagyon szerencs�s, hogy ilyen �ccse van, mint te - borzolta �ssze a fi� haj�t, majd elment.

A fiatalabbik Uchiha visszament a szob�ba, ahol a k�t n�v�r sz� szerint a b�tyja k�r�l legyeskedett. �sszesz�k�ltek a szemei, majd kim�rt l�ptekkel az egyikhez s�t�lt, �s elvette a kez�b�l a poh�r vizet, amivel �pp meg akarta itatni.

 - Ezt majd �n elint�zem, viszl�t! - n�zett r� m�r-m�r vill�ml� tekintettel, arc�r�l csak �gy s�t�tt a f�lt�kenys�g, mire Itachi felkuncogott.

 - J�l van, megy�nk m�r - h�zta el a sz�j�t a n�, majd koll�g�j�val egy�tt elhagyt�k a szob�t.

 - Csak nem f�lt�keny valaki? - n�zett r� mindentud�an az id�sebbik.

 - Dehogyis! - ford�totta el v�r�s arc�t Sasuke.

 - Aha… Na, gyere ide - intette k�zel mag�hoz, majd tark�j�n�l fogva ajkaira r�ntotta.

Majdnem kiesett a kisebbik kez�b�l a poh�r, de szerencs�re csak egy kis v�z l�ttyent ki bel�le.

 - Akkor megitatsz? - vigyorgott r� perverzen Itachi.

 - Ano… Gondolom, a poh�rb�l nem leszel hajland� inni…

 - Eltal�ltad! Naa~ �n is megitattalak, amikor beteg volt�l - �rvelt el�g eszesen az id�sebbik.

 - Nem mintha �n azt annyira k�rtem volna… - mormogta Sasuke az orra alatt, de azt�n kortyolt a v�zb�l, �s �jra b�tyja ajkaira tapadt, aki �nel�g�lten elmosolyodott, majd k�szs�gesen sz�tnyitotta azokat, �ccse pedig �tengedte a h�s folyad�kot a sz�j�ba.

M�g p�rszor megism�telt�k ezt, mivel Itachi most k�l�n�sk�pp szomjas volt, micsoda v�letlenek vannak… Na, de nem volt feneketlen az a poh�r, �gy v�g�l ki�r�lt, �s az utols� vizes-cs�kjukat v�ltott�k, majd Sasuke lassan elhajolt b�tyj�t�l.

 - Um, Nii-san, k�rdezhetek valamit? - tette le az asztalra az �vegpoharat.

 - Persze - mondta Itachi.

 - H�t… Sz�val… Te mi�ta… szeretsz engem? Tudod… �gy… - ny�gte ki nagy nehezen a k�rd�st Sasuke, mik�zben az ujjaival babr�lt zavar�ban.

 - Hogy mi�ta? Nem tudom. Ki sz�molja az �veket…

 - �veket?! - kerekedtek el Sasuke szemei. - Ezt �rtem �gy, hogy m�r… gyerekk�nt is… Te perverz �llat! - v�r�s�d�tt el f�lig, de most kicsit a m�regt�l is, ha tehette volna, az els� kez�be akad� t�rgyat hozz�v�gja b�tyj�hoz.

 - Nyugi Otouto, nincs az annyira r�gen! Nem vagyok pedofil, miel�tt megfordulna abban a tal�l�kony kis fejedben… - nevetett Itachi.

 - M�r k�s�. De ez az�rt megnyugtat� - s�hajtott fel Sasuke.

 - Bolond kicsi �cs�m… - mosolygott r� a b�tyja, majd megb�kte k�t ujj�val a homlok�t.

Sasuke meglep�d�tt kiss�, mert nagyon r�g nem csin�lta m�r ezt az id�sebbik, de ett�l neki is felfel� g�rb�lt a sz�ja, majd fut�cs�kot nyomott Itachi ajkaira.

 - Sōdane, Nii-san!

* Sōdane = �gy van/Igazad van

<---El�z�     V�lem�nyek     K�vetkez�--->