Köszönöm a... Meglepően sok kritikát! A végén még rászokom, hogy lassan töltsem fel a fejzeteket x,D Ígérem kárpótolva lesztek most!

Névszerint is, köszönöm: eszike03-nak, weiszdo-nak, HAngel-nek, Shitsu-nak, kishu-nak, Cathilina-nak, és Minawának! :3 Imádlak titeket!

Korán kelt reggel. Ez valami olyan dolog volt, ami mindig is elképzelhetetlen volt számára. Ráadásul nem azért, mert a nap a szemébe sütött, az öccse dörömbölt az ajtón, vécére kellett volna mennie, vagy bármi ilyen szokásos triviális dolog. Egyszerűen csak felkelt. Magában kelletlenül állapította meg, hogy ez mostanában igen csak gyakran előfordul vele. Kivéve egyetlen egy apróságot. Lenézett a karjai között lévő fiúra.

Nem tudta mit tegyen. Egyik fele ellökte volna magától Deidarát, letagadta volna az egészet. Ez nem történhet meg, és pláne nem vele. Viszon ugyanekkor ott motoszkált benne, egy egészeddig számára ismeretlen Itachi is. Aki gyöngéden megcirógatta volna a szőke tincsekkel keretezett arcot, aki csókkal ébresztette volna a karjaiban alvót. Tehetetlenül felsóhajtott.
Az agya elkezdett azon járni, amiről tegnap este beszéltek. Rá kellett jönnie, hogy sokat elmondott magáról, és mégis keveset. És valószínűleg ez fordítva is igaz. Elmondta a másiknak a kedvenceit, hogy mit szeretne, mik az álmai. De nem mondta el az igazán fontos dolgokat, nem mesélte el, hogy függő, és végigjárta már a képzelgésekkel teli, füstös pokolt. Fetrengett már röhögve, nyáladzva bent órákon. Egy nap, ha elég ideges akár egy dobozt is eltud szívni. semmiképpen sem mondana el arról, hogy eljárkáljon a haveroktól. Nem adná fel senki kedvéért a függetlenségét. És még megannyi apróság.
Ezek nélkül pedig nem lehet felépíteni semmit. Egy kapcsolatot végképp nem.
Aztán ott van mégegy dolog. Tegnap, még mielőtt elaludt volna, ott motoszkált benne ez a gondolat.

"Egyikünk sem szólt egy szót sem a múltjáról."

Nem tudhatta, honnan ismeri a másik Narutot, mikor találkozott az öccsével, miért örült úgy Temarinak. Újra csak arra a következtetésre jutott, hogy igazábl nem tud semmit. Vagy még inkább édes keveset tud arról, hogy ki Deidara. Bár, ha csak azt akarná, hogy ebben a pár napban a másik az ágytársa legyen, akkor ez az egész már bőven több.

Miért, mit is akar?!

Elmerengett ezen a kérdésen. Tudta, hogy nem az a típusú, aki hosszan ott tudna maradni egy kapcsolatban. Sosem próbálta még, de mindazokkal az emberekkel, akikkel eddig összekerült, nem is szerette volna kipróbálni. Csak a test szerelme létezett olyankor.
Bűn ez?
Talán. De biztos nem megy el a templomba, hogy meggyónja.
Probléma?
Nem. Neki sosem volt az. Egyszer sem érezte, hogy valami hiányzik, hogy ennél több kéne.
És most mi van?
Hát, ezt igazából egyetlen egy kis szóval össze tudta foglalni: Deidara.

Vonzza őt a másik, mégis, még mindig érzi a távolságtartást. Látja a másikban a fiút, aki az első nap közölte vele, hogy neki sincs  kedve itt lenni, úgyhogy azonnal hagyja abba ezt a viselkedést. Látja azt is, aki egyetlen egy elszólására dühödten ledöntötte a lábáról, hogy egy meglepően nagy erejű pofonnal jutalmazza. És valahogy sehogy sem tudja összeegyeztetni egyetlen egy egésszé azt, amit már tud. Talán mert túl sok a luk, túl sok az amit nem tud, és amit csak sejt.

Megtörtént vele a legrosszabb: Bizonytalan volt.
Fogalma sem volt arról, hogy Deidara ugyanazt érzi-e, amit ő. Ezt a belső zavart, kavargást. Jó is, meg nem is. Amikor történnek a dolgok velük, az nagyon jó. Egy mosoly, egy kedves szó, bármi. De amikor beszélnek elbeszélnek egymás mellett. Mondanak dolgokat persze, de azoknak nincs igazi értéke.  És ő, a nagy Uchiha Itachi sosem volt még kapcsolatban.
Tehát még csak sejtése sincs arról, hogy ez jó-e így vagy nem. Megtudott már annyi mindent, de még annyi mindenre kíváncsi. Már felborította a régi rendszerét, de még nincs meg az új...

Sóhajtott egy jó nagyot, és lehunyta inkább a szemeit, és nem is olyan sokára, de vissza aludt.

Végül az ébresztés egész szokásosnak volt mondható, ugyanis Sasuke dörömbölésére kellt a két jómadár.
 - Még mindig úgy gondolom, hogyha szereznél egy ébresztő órát, az sokkal barátságosabb módszer lenne - dünnyögte Deidara fáradtan, közben lassan kinyitotta a szemét, és nyújtózott egyet.
 - Ugyan, akkor nem lenne minden reggel az a késztetésem, hogy meg akarom ölni az én drága kisöcsémet - érkezett erre a válasz.
 - Ki kéne kelnünk az ágyból.
 - Te mondtad...
 - De te meg egyetértesz velem.
 - Ezt én nem mondtam!
 - Jó, akkor egyedül megyek ma a strandra... Esetleg felszedhetnék magamnak egy...
 - Helyes Uchihát?
A szíve hevesen dobogott ahogy megérezte a dereka köré fonódó karokat. Mosolyogva nézett fel Itachira.
 - Hát nem hiszem... Barátja van.
 - Az egyiknek igen, de mi van a másikkal?
 - Nem úgy tűnik mint aki ki akar kelni az ágyból - felelte nevetve, és Itachi fölé kerekedett. - És ha ő itt akar feküdni egész nap, akkor a strandon biztos nem találkozunk...
Mielőtt befejezhette volna a mondatát a fekete megpróbált fordítani a helyzetükön. Ennek következétben elkezdtek egymással bírkózni ahelyett, hogy tényleg nekiálltak volna készülni.

 - Kösz, hogy elkésünk miattad - jegyezte meg szárazon Sasuke, mikor végre már az autóban ültek.
 - Hát igen, még én is szóltam a bátyádnak, hogy készülni kéne - bólogatott Deidara.
Itachi erre rosszallóan felciccent, és elkezdte csóválni a fejét. Magában pedig megfogadta, hogy ezért még kapni fog a szőke!
 - Csak utána pont miattad nem lehetett készülni - vetette oda erre a... Milyének is tulajdonképpen? Most akkor neki micsodája Deidara? Barátja? Pasija? Szeretője? Elgondolkozva nézett végig a szöszkén. Belegondolt egy pillanatra, hogy mit műveltek reggel, és kirázta őt a hideg. Bár csak pozitív értelemben.

Naruto nem volt vak. Talán naiv volt, talán egy kicsit bolond is, de vak semmiképp sem! Éppen emiatt pontosan látta hogyan néz végig Sasuke bátyja Deidarán. Ezt a tekintetet pedig már remekül ismerte a kisebbik Uchihától. A "na majd megkapod a magadét, csak legyünk kettesben" tekintet. Mi a fene megy eközött a kettő között?! Ugyanis, úgy néz ki az ő drága lakótársa nagyon is tudatában van annak, hogyan bámulja őt Uchiha Itachi. Mi több! Mintha élvezné is!
Elképedve nézett maga elé. Mármint persze, Deidara meleg volt, ezt tudta is. Viszont azóta hogy szétmentek Sasorival a másik tisztára olyan lett mintha legalábbis cölibátust fogadott volna. Elhajtott magától mindenkit, aki "úgy" közeledett hozzá, és rosszul járt, aki egy kicsit durvábban, de megpróbált nála bepróbálkozni. Mi változott most meg?
Ráadásul a világ összes embere közül, hogy a fenébe történhet ez pont közötte meg aközött a jégcsap Uchiha között? Mármint, az Uchiha tahósági index listáját vezethette Madara, de a második hely akkor is Itachié volt! Mi a fenét láthatott meg egy ilyen öntelt seggfejben mint...
 - Hahó, dobe hallasz?!
 - Öhm, nem... Nem igazán. Mit szerettél volna?
 - Csak annyit kérdeztem tőled, hogy te beraktad-e a naptejet... Mi a fene van ma veled?
 - Már azon járt az eszem, hogy mi mindent lehet kezdeni egy medencében...
 - Azért néztél ilyen gyilkos tekintettel?
 - Naná! Feltett szándékom, hogy ma vízbe fojtsalak teme!

Oké, strand, fürdés, juhé! De arról senki sem szólt nekik, hogy nem ahhoz a szaros kis közösségi strandhoz mennek, amiben kb van 3 medence, meg 1 csúszda. Helyette ki a városból ahhoz a bazinagy komplexumhoz amihez egy négy csillagos hotel tartozik, és igazából a fürdőbe, csak a hotel szállóvendéheinek szabadna bemennie... Kakashi viszont mosolygott, mondott pár szót, és már sűrű hajlongás közepette eresztették is be őket. A két Uchihán kívül, akik már megszokták ezt a látványt, mindenki szájtátva lépekedett, és úgy nézett körbe, mintha még a tévében sem láttak volna ilyet legalább már milliószor. Minden esetre minden tiszta volt, csillogó, és fényes. Az öltözőkabinok, a szekrények, minden egyszerűen csak szuper volt. A fürdőről már nem is beszélve.
Minden medencéhez ki volt írva, hogy hány fokos a víz, és az egészen lávaforrótól, a jégkocka hidegig mindenféle volt. Nem beszélve a hullám fürdőről ahol az áramlat csak vitt körbe, és körbe téged. Aztán ember legyen az, aki megkapaszkodik közben, és meg is tudja magát tartani. Meg a masszázs székek,  a jacuzzi...

Mindent ki akart próbálni, de egyszerűen tényleg mindent. És lelkesen magával rángatta Itachit, aki persze magától nem akarta volna kipróbálni, milyen a 39,5° fokos vízből berohanni a 15° fokosba, de most kénytelen volt. Aztán meg kergethette végig medencéről medencére azt az idióta szöszkét. Na nem mintha kifogása lett volna az ellen, csak többen érdekesen néztek rájuk amikor például a másikat a combjánál kapta el, és úgy rántotta vissza magához. Aztán a hullám medencében volt, hogy úgy siklottak végig pár kört, hogy Deidara ott csimpaszkodott rajta, nem egyszer félreérthető pozícióban, és borzasztóan közel. Volt, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy meg nem csókolták egymást. De a szőke démon szándékosan húzta az agyát, és ez nem történt meg. Magában azon gondolkozott, hogy a végén még valami olyat tesz itt nyilvános helyen, amit nagyon nem kéne...

Ekkor ültek be a jacuzziba.

A forró víz, a forrú hangulat, a melette kuncogó szőke - aki valószínűleg nagyon is jól tudja, hogy milyen hatást gyakorol rá éppen. Egy pillanatra kísértésbe esett, hogy az Uchiha büszkeségét félredobva, rávesse magát Deidarára. Na jó, a helyzet azért még ennyira nem volt súlyos, de valószínűleg nem sokára az lesz, ha nem talál ki valamit rohadtul gyorsan! És persze a helyzet nehezítése az volt, hogy nem holmi jött ment szállodai vendégek voltak még a jacuzziban rajtuk kívül hanem az ő iskola társai. Sok mindenhez lett volna kedve ebben a pillanatban, de azt azért mégsem vállalja be, hogy a maradék időben, amíg abba a tetves suliba jár, erről menjen a pletyka.
 - Ezét még úgy el foglak téged kapni - súgta oda Deidarának, miközben a másik lábujjai szépen felfelé araszoltak a combja mentén. - Hagyd abba! Még észreveszi valaki - morrant rá a voháncoló szöszkére, aki egyre jobb, és jobbkedvű lett tőle.
 - Milyen félelmei vannak a nagy Uchiha Itachinak... - búgta oda neki aztán elhúzódott tőle egy bő kartávolságnyira. Ettől viszont semmi sem lett jobb, ugyanis továbbra is tudatában volt a fiú jelenlétének. Legszívesebben azonnal elhagyta volna a terepet, de mégsem szállhat ki a vízből álló farokkal! Tehát ült tovább, és próbálta fentartani a nyugalom álcáját, kisebb nagyobb sikerrel.
Közben szép lassan elkezdtek kimászni a vízből a többiek, mert nem akartak a nap végére valamilyen aszalt gyümölcs szerű bőrt ölteni magukra.

Itt a nagy lehetősége! De vajon meg merje-e tenni vagy ne? Lopva odasandított az Uchihára, aki szemmel láthatólag, még most is komoly gondokkal küzdött. A józan esze azt tanácsolta, hogy ne, és hagyja a fenébe inkább a dolgot! De mióta hallgatott ő akármikor is a józan eszére?! Amikor az utolsó ember is kiszállt mellőlük a vízből, és halló távolságon kívülre került, könnyedén Itachi ölébe libbent.
 - Mintha lenne egy kis problémád... - suttogta, és közben mélyen abba az éjsötét szempárba nézett, amiben ezekre a szavakra egyből felgyúlt a vágy. A gyönyörűséges szempár tulajdonosa eközben küszködött azzal a problémájával, hogy hirtelen nem kap levegőt, és a szíve is ki akar ugrani a helyéről.
 - Honnan veszed, hogy kicsi? - nyögte végül ki nagy nehezen.
Na igen, ilyesmi választ várt egy olyantól, mint Itachi Uchiha.
 - Hm, tényleg nem tudhatom biztosra, azt hiszem, az lenne a legjobb, ha ellenőrizném... A kezei, amik eddig a másik mellkasán voltak, most elkezdtek lefelé csúszni, egyre lejebb és lejebb...
 - Bárki megláthat.
 - Ettől csak még izgalmasabb nem?
 - Fene se nézné ki belőled, hogy ilyen kis...
De Deidara már sosem tudhathja meg, hogy milyen a fekete hajú szerint, ugyanis még előtte elhallgattatta egy csókkal. Közben az egyik kezével lágyan elkezdte cirógatni az Uchiha férfiasságát, ami természetesen nem szolgállt rá a "kis" jelzőre.

Fogalma sem volt hogyan, talán az ösztönei miatt, talán mert pont erről az idióta szösziről van szó, aki a végtelenségig csigázta. Átvette az irányítást. Mind a csókban, mind másmilyen téren... Tetszett neki az a nyögés, amit Deidara hallatott ahogy rámarkolt a hímtagjára. Régebben talán eszébe jutott volna, hogy ez undorító. vagy valami ilyesmi. De most egyáltalán nem. Annyira... Természetes volt ez az egész, hogy az szinte már meglepő.
 - Itachi - jóleső borzongás futott végig a gerince mentén, ahogy a szőke fiú a karjaiban az ő nevét nyögte. Igen, az határozottan tetszett neki! Ráadásul közben a kis huncot bevetette a másik kezét is, amivel meg az ő golyóit kezdte el masszírozni. Kapkodva vette a levegőt egyre inkább ő is, akárcsak Deidara. Végül egyiküknek sem kellett túl sok, hogy elérjék a csúcsot.
Egy darabig pihegve dőltek egymásnak, és személy szerint hálát adott az úrnak, hogy épp nem jár errefelé senki sem.
Aztán megérkezett a józanság szele is. Ő, ő Uchiha Itachi, egy nyilvános helyen nos... kiverte egy másik srácnak, és hagyta hogy az a másik ugyanezt megtegye neki. És élvezte! A rohadt életbe is már de élvezte!
Egy fióval akit egy picivel több mint egy hete ismer... Mármint, az egy dolog, hogy a szobája magányában megcsókolják egymást, meg egy ágyban alszanak. De ez már egy teljesen más szint volt. Bárki... Akárki megláthatta volna őket! A véletlen szerencse az egyetlen, ami miatt nem... Jézusom, mikre gondol ő?!

<---Előző     Vélemények     Következő--->