Itachi zihálva ült föl az ágyában, az egész teste verejtékben úszott, és bár ez még jelenleg nem érdekelte túlzottan, de később cserélheti is majd az ágyneműjét... A gondolatai leragadt ak az álmánál. Olyannyira valóságosnak tűnt az egész. Mintha mindez tényleg megtörtént volna már vele, velük egyszer. Zavartan vett észre egy apróságot. Nem zavarja. Egyszerűen rágondol azokra a képekre a fejében, arra, hogy mit tettek, tesznek a szöszivel, és nem zavarja! Nem az az első gondolata, hogy ez milyen undorító! Sőt!!! Sokkal inkább... Izgatónak találja őket.
Ez volt az a pillanat, amikor idegesen kipattant az ágyából, és realizálta, hogy igen, ő ágyneműt fog húzni most reggel. Káromkodott egy olyat, hogy a papírról a tinta elfut ijedtében, majd nekiállt a reggeli khm... Reggeli készülődésének, és csak imádozott, hogy Deidara ne most nyisson rá, és ne lássa őt ilyen állapotban.
Apropó... Deidara!
Az idősebb Uchiha ránézett az órára, és meglepetten konstatálta, hogy hajnali hat lesz két perc múlva! Ilyen korán még sosem kelt. Mondjuk, ilyet se álmodott még annak előtte sosem. Halovány, rózsaszínes pír jelent meg az arcán, és a fületövénél. Ismét elárasztották az agyát az álombeli képei, és olyan valóságosan voltak, mintha mindez tényleg megtörtént volna, mintha tényleg ölelte volna így a szőkét, szorította volna így a karjai között, csókolta volna már meg...
Akaratlanul is felnyögött, méghozzá meglehetősen hangosan. Próbált valami mentséget találni arra, hogyan lehetséges mindez. Hogy miért álmodta ezt az egészet. Szíve szerint ráfogta volna arra, hogy azért mert tegnap veszekedtek, de tudta, hogy ez egyszerűen nem lenne igaz. Már előtte is ott volt az a különös érzés. Basszus féltékeny volt arra, ahogy az a szerencsétlen szöszi röhögcsél az öccsével meg azzal a bolond Narutóval! Féltékeny?!
Nem... Hiszen nem lehet féltékeny ha csak nem...
Ez valami groteszk birtoklási vágy csak, és semmi több. Még nem tudja miért van, de majd rájön. És amúgy is. Ő egyáltalán enm vonzódik Deidarához. És a fiúnak most már kevesebb mint két hete van itt. Utána lelép, soha többé nem látják egymást, és kész. Minden problémája megoldódott.
Akkor viszont miért nem akarja, hogy a szöszi elmenjen?
 - Bassza meg! - káromkodott föl fönhangon, és nekivágta a párnáját a falnak.

Mire befejezte az ágya, és önmaga rendbehozatalát is, már negyed nyolc volt. Deidara szobálya felől pedig még mindig semmi mozgolódás. Az Uchiha meglepetten gondolt arra, hogy a szöszi esetleg elaludt volna, ugyanis az elmúlt pár napban, kivéve azt amikor elaludtak egymás mellet a másik kelt fel előbb. Sőt! Arra is volt példa, hogy Dei már egészen készen volt a reggeli kis rutinjával, mire ő egyáltalán eljutott addig, hogy felébredjen. Némi segítséggel khm... első nap khm...
Zavartan kopogott be a szöszi szobályának ajtaján. Pontosabban az ő vendégszobájába. Az ilyen apróságok most igazán lényegtelenek! Az viszont már annál lényegesebb, hogy a szobából semmi válasz nem érkezett. Itachi benyitott.

A szobában nem volt senki. Legkevésbé egy gyönyörű, aranyhajú 178 centi magas... Ezen a ponton sikerült nyakon csípni a gondolatait. Mármint. Oké, oké, a szöszke helyes meg minden de... Helyes?!
 - Öhm
Itachi megpördült a tengelye körül. Mögötte ott állt egy igen-igen nyúzott Deidara. A fiú szeme alatt mély, sötét karikák húzódtak, az arca borzasztóan sápadt volt, a haja kócosan keretezte az arcát, és a szemei be voltak vérezve. Döbbenten vizslatta a másikat. Annyira... Más volt. Illetve, még sosem látta őt így. Ami persze hülyeség, hiszen nem is ismeri olyan régóta... Attól még ez a látvány ijesztő volt. Legszívesebben megölelte volna a másikat, jó szorosan. Egészen közel vonta volna magához, és addig ölelte volna, amíg a szöszi ismét jókedvű nem lesz.

Deidara nem szólt egy szót sem. Némán ment el a sokkos Uchiha mellett. Nem érdekelte, mit akar tőle most a másik. Amilyen állapotba van, biztos csak tovább folytatnák a veszekedést, arra meg nincs semmi szüksége. Gyorsan ledobta magáról a pólóját, és a nadrágját, előszedett magának némi ruhát a bőröndjéből a mai napra, és elvonult a fürdőszobába. Itachi megbabonázva figyelte a fiú karcsú alakját, ahogy eltűnik a látóteréből. A szíve hevesen vert ahogy újra felidézte maga előtt a másik szálkás lalakját, a feszes, formás feneket, a karcsú, már már lányokat megszégyenítő combokat.
 - Tökéletes - lehelte.
És melepetten vette észre, hogy a látottaktól most a férfiassága keményen feszül neki a nadrágjának.

 - Jó reggelt! - köszönt vidáman Konan és megölelgette Deidarát és Narutót is. - Készen álltok a verseny folytatására?! - kérdezte vidáman. Az idősebb szöszke most már valamivel emberibben nézett ki, de még mindig eléggé olyan volt, mint akit frissen szalasztottak a hullaházból. Fanyarul rávigyorgott a kék hajú lányra.
 - Naná! - visított közbe Naruto, azzal a fajta gyermeki lelkesedéssel, aminek a mestere volt, és amit senki más az égegyadta világon nem tudott volna utánozni... Közben Sasuke-nek sikerült kiszabadulni a rajongói közül, és dühösen figyelte Narutot, aki Deidara nyakában kapaszkodva nevetett. Valami nagyon vicceset monndhatott Kim, a Konannál állomásozó cserediák lány, mert a következő pillanatban mindkét szöszkéből kitört a röhögés. A két lány is csatlakozott hozzájuk egy pillanaton belül.

Úgy néz ki, nem csak Sasuke-t kínozta a féltékenység szörnyetege a mai napon, ugyanis Pein váratlanul felbukkant a kis csapat mellett, és el akarta rángatni onnan Konant valami mondva csinált érvvel. A kék hajú lány persze nem ment... Nevetett tovább, és ez a barátját felettébb bosszantotta...

Egyébként egész nap nem történt semmi. Konanék fogócskáztak az udvaron, a tanárok lehordtak mindenkit, mert senki sem csinálta a feladatot, Kakashi mutatott egy érdekes filmet a diákoknak a pornó iparról, és ezt persze a másik tanár Iruka nagyon-nagyon rosszallóan nézte, de végül nem szólt bele. Az Uchihák és tartozékaik - ahogy azt Hidan gúnyosan meg is jegyezte a nap folyamán -, hamar hazaértek.

Deidara nem kívánt a nap hátralévő részében társasági lényként viselkedni, úgy fogta a rajzfüzetét, ceruzáit, magára hagyta a matek feladatival küzdő Itachit, és lement a kertbe, a rózsalugashoz. Elmerengve kezdett el rajzolgatni mindenfélét. Már csak arra lett figyelmes, hogy a nap lemenőfélben van, és ő maga rettenetesen átfagyott, az mp4 lejátszója pedig lemerült. Összepakolta hát a cuccait, és vacogva indult befelé. Eddig észre sem vette, hogy ennyire hideg van! Teljes nyugalommal nyitott be az Uchiha ház ajtaján, noha egy darabig feszélyezte őt dolog. Az előtérben két ember állt. Az egyik Mikoto volt, a másik pedig egy kócos, éjsötét hajű, márvány sima, hófehér bőrű fiú, aki számára ugyan ismeretlen volt, de mérget mert volna venni rá, hogy rokon. A vele szemben álló fiú le sem tagadhatta volna, hogy Uchiha.
 - Jaj Deidara, olyan jó, hogy itt vagy... Hagy mutassam be neked az unokaöcsémet Uchiha Madarát.
Mind két fiú felmérte még egyszer alaposabban a másikat, majd végül kezet nyújtottak, szinte egyszerre. Ez mind a kettejüket mosolyra késztette.
 - Iwa no Deidara - mutatkozott be a szöszi illedelmesen.
 - Az én nevemet már tudod - jegyezte meg vigyorogva a fekete hajú srác. - Rövid leírás?
 - 17 és fél. Május 5. Bika. Zeneileg bármi kivéve a lassú számok. Azok egy ideje kiestek a szférámból. Street dance, és Hip-hop. Rajz. Sok-sok rajz. Festés. Sok-sok festés. Biológia. Irodalom. Na, meg nyelvek. Sok utazás, lehetőség szerint. Utálom a kelbimbót és a karfiolt. Kb ennyi... - ráncota össze a homlokát elkondolkozva Dei.
Madara biccentett egyet, és magában elkezdte rendszerezni a kapot információkat.
 - Amúgy gondolom nem idevalósi vagy...
 - Árulkodó a hajszínem, mi?
 - Most, hogy mondod igen... De az lehet festés is. Van egy enyhe német akcentusod.
Deidarának erre a magasba szaladt a szemöldöke. Senki sem vette eddig észre rajta, vagy ha igen nem hozta szóba. Őt személy szerint nagyon zavarta. Az apjára emlékeztette.
 - Apám félig német volt.
 - Csak volt?
 - Csak volt. Amúgy meg, most te jösz...
 - Dec.24. Vízöntő. Rock és Metál. Ich habe keine Tanzen. - Dei erre elmosolyodott - Rajz jöhet, a festés már nem. Versek inkább. A bioszom nekem is jó - nagyon, nagyon perverzen elvigyorodott erre. - Utazni utazok, bár nem önszántamból. A család eléggé tabus. Fater most tart az 5. feleségénél. A 2.-tól vagyok neki. Most is azért vagyok itt, mert túlságosan láb között lennék neki meg az új szeretőjének. Kajából szinte bármi, kivéve a céklát. Imádom a csípős és fűszeres cuccokat. Gyűjtöm a vicces mintájú óvszereket, és láncdohányos vagyok. Amúgy meg az Uchiha klán szégyene.
 - Én is bírom a csípős kajákat, de a cigitől inkább kímélem magam. Valami drámaibbal akarom magam kinyírni.
 - És az óvszerek? - kérdezett vissza kajánul Madara.
Valamiért úgy döntött - még számára is rejtélyes okok miatt -, hogy bírni fogja a szöszit. Intett a fejével közbe a bejárati ajtó felé. Neki bizony szüksége van a napi nikotin adagjára akár tetszik ez az embereknek, akár nem!
Deidara egyből regált és elindut az ajtó felé.
 - Bi?
 - Homo. Te?
 - Szintén.
 - Laza - jegyezte meg az Uchiha, de ez már csak akkor amikor kint ültek a lépcsőn, és ő vígan évezte a körülötte terjengő maró füstöt. - Kérsz egy slukkot? - kérdezte csak úgy mellékesen, pedig sosem kínált meg senkit a cigijéből egyébként.
 - Nem élnék vele.
 - Te tudod. Amúgy, hogy-hogy itt? Ezt eddig meg se kérdeztem...
 - Cserediák.
 - Ah... Tehát itt lesz Naruto is.
 - Ismered?
 - Futólag. Kb 5 percre láttuk egymást tavaly. Nem az esetem a kölyök. Bár jó a segge. Szép kapás volt Sasuke részéről.
 - Te tudtad? - nézett meglepetten Dei Madarára.
A fekete hajú srác arcán gúnyos mosoly terült el.
 - Csak annak nem tűnt fel, hogy egy kiadós kefélésen vannak túl, aki nem akarta észre venni. Te honnan tudod?
 - Naruto a lakótársam.
 - Részvét - lehellte Madara miközben helyes kis füstkarikákat eregetett. Elpöckölte a cigije végét.
 - Nem olyan rossz...
 - Ch... Ha te mondod szöszke.

<---Előző     Vélemények     Következő--->