- Szia Tema-chan - nyöszörögte Deidara. - Meg fogok fulladni!
A lány pedig erre felpattant róla, majd felsegítette a fiút is. Méltóságteljesen megigazgatta mind a négy copfját, majd vigyorogva felnézett.
 - Ezer éve nem láttalak - sóhajtott fel, és az arcára nosztalgikus mosoly ült ki.
 - Ja, jó rég volt - biccentett a szöszke srác.
Ő és Temari régebben egy helyen tanultak hip-hopozni, és a végére már egészen jól összebarátkozott mind a lánnyal mint a két fiatalabb fiú testévérével is. Volt is látogatóba náluk, és Temariék is jöttek át hozzájuk néhanapján. Igazából, főleg azért lettek végül olyan jó barátok ők öten, mert Naruto iszonyatosan sokat segített a legfiatalabb Sabaku tesónak, hogy kiláballjon a depressziójából.
 - Jaj találkoznod kell Gaarával és Kankuróval! És be akarom neked mutatni a barátomat Shikamarut is és...
Azzal elhúzta magával Deidarát, aki egy magadó mosoly kiséretében hátrafordult, és "búcsútintett" Kisaménak, Itachinak, Hidannak és Peinnek. Azok négyen még épphogy csak felfogták a helyztetet, mire a másik kettő már rég eltűnt a folyosó végén...

 - Hát ezek meg? - kérdezte meglepetten Pein.
Itachi próbált nyugodt maradni, és nem azon jártatni az agyát, hogy mi volt ez az egész, és ugyan honnan ismerheti Deidara Sabaku no Temarit. Neki most igazán az irodalom tz-jére kéne koncentrálnia, és nem ilyen kis buta semmiségekkel törődnie. A szöszi dolga. És mégis, annyira zavarta ez az érthetetlen ügy a másikkal kapcsolatban. De főleg az bosszantotta, hogy amikor már azt hiszi, kezdi kiismerni azt a lököttet, mindig történik valami, ami teljesen felborítja az eddigi elképzeléseit.
 - Gőzöm sincs - felelte végül, és ugyan megpróbált nyugalmat eröltetni a hangjára, de ezzel csúfosan kudarcot vallot.
A többiek viszont nem firtatóztak. Magukban elkönyvelték az idősebbik Uchiha idegességét annak, hogy a másik feszült az irodalom dolgozat miatt.

Tíz perce becsöngettek. Becsöngettek tíz perce. Már tíz perce be van csöngetve. Elkezdődött az óra. Ott hever előtte a dolgozat papír. Írnia kéne mint a gép. Még csak nem is arról van szó, hogy nem tudja. Mindezekre a kérdésekre tudná a választ hála Deidarának. Aki nincs itt. Nincs a teremben. Ott, ki van mellé készítve a plusz szék a szöszke cserediáknak, és ő nincs ott! Hová tűnhetett?!
 - Itachi, ugye tudod, hogy írnod kéne rá valamit? - kérdezte a háta mögött a tanára, Kakashi.
Az Uchiha idegesen biccentett. Felírta a nevét a lapra.
Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó. Mindenki meglepetten, ugyanakkor reménykedően fordult arrafelé. Hátha az igazgató az, és bejelenti, hogy bombariadó maitt ki kell üríteni az épületet. Sajnos ezeknek az embereknek csalódnia kellett. Deidara állt ott az ajtóban, az arcát elöntötte a szégyenpír amiért megzavarta a bentieket.
 - Elnézést  - motyogta.
 - Hogy-hogy ilyen későn? Talán Itachi nem mondta el önnek, hogy hol lesz az óra? - kérdezte gyanakodva Kakahsi, közben rosszallóan nézett az idősebb Uchihára, aki ez alkalommal ártatlan volt a dolgoban. A szöszi pontosan tudta, hol lesz órájuk.
 - Dehogyis! - tiltakozott Deidara - Csak találkoztam egy régi ismerősömmel.
 - Aham - bólintott szórakozottan Kakshi.  - Hát akkor mire vár?! Üljön már le!
A szöszi sietősen odaiszkolt a neki kikészített helyre. Ahogy leért a feneke a székre, Itachi írni kezdett.

 - Na, hogy sikerült? - kérdezte Hidan. - Láttam ám, hogy egyszer Barbie belejavított.
Először senkinek sem eserr le, kit illetet Hidan a "Barbie" névvel, amikor Itachihoz beszél. De úgy néz ki a gúnynév tulajdonosa nagyon is tudta, hogy róla van szó, és már készen állt egy frappáns visszavágással...
 - Örültél volna, ha a tiédbe javítok bele Don Juan! - morogta vissza Deidara.
Az idősebb Uchiha haloványan elmosolyodott. Sok mindent köszönhet a szöszkének. Tuti hogy megúszta a bukást azzal a dolgozattal. Még az is lehet, hogy 5-t fog rá kapni.
 - Ma, ünneplés?! - kérdezte váratlanul Kisame.
A banda minden tagja beleegyezett. Deidara pedig finoman megcsóválta a fejét. Kölykök...

Ezek után következett egy roppantul unalmas Közgazdaságtan, egy Szociológia. Utána ebédszünet, Francia és végül, de nem utolsó sorban, Tesi. Deidara kapott kölcsön Hidantól egy gatyát, Peintől egy pólót. (utóbbiért cserébe közölte a pirecingessel, hogy Konan titokban mindig is szerette a kínai konyhát, és egy kínai étteremben elköltött vacsinak tuti örülne) cipőnek pedig felvette a saját utcai cipőjét. Itachitól csórt egy hajgumit, amivel felköthette a haját, és már kész is volt. A tesi tanár Jiraya-sensei volt, egy iszonyatosan perverz alak. Narutótól már hallott róla. Állítólag folyamatosan köredzéseket szokott tartani a srácoknak, hogy közben kukkolhassa a csajokat...

Naruto nem hazudott.
Kint voltak a focipályán, volt akiknek futnia kellett, volt akiknek fekvőzni, felülést csinálni, és még sorolhatnánk. Összesen 5 állomás volt, mindegyik helyen 5 percet töltesz. Nagyjából óra végére mindenhol jársz kétszer. Deidara abba a csoportba került akik először futnak pár kört. A szöszi nem zavartatta magát túlságosan, nekilendült és sprint! Néhányan követték a példáját... De úgy félidő tájékán már mindenki elkezdett fáradni, és a legtöbben lassítottak. De Deidara nem. A fiú továbbra is ugyanazzal a tempóval rótta a köröket. Az idő vége felé pedig már ez nem csak a fiúknak tűnt fel, hanem Jirayának is... Az 5 perc leteltével odaintette magához az enyhén lihegő szőke srácot.
 - Sportolsz valamit? - kérdezte minden bevezetés nélkül az ősz hajú férfi.
Deidara nemet intett a fejével. Ez után még következett pár jelentéktelen kérdés, majd végül az ezüst hajú férfu furcsálló pillantások közepette vissza küldte a szöszit a többiekhez.

 - Kurva jó voltál Barbie! Sport Barbie-baba vagy valójában vagy mi a szösz? Nagyon lazán toltad...
 - Köszke Hidan - felelte Deidara a becenevének megfelelő affektáló hangon.
Többen felröhögtek az öltözőben.

Itachi komoran figyelte a másik minden egyes mozdulatát. Nézte a szőkét a sportpályán, nézte most itt az öltözőben, és közpen valami különös érzés fogta el. Minden egyes alkalommal,a mikor Deidara felnevetett Hidan egy újabb idióta poénján, vagy amikor valaki gratulál neki, és leáll vele trécselni... Váratlanul a szöszke megfordult, egyenesen felé, és rámosolygott. ijedten rezzent össze. Talán a másiknak feltűnt, hogy mennyire bámulja őt?!
 - Kösz a hajgumit - lépett oda hozzá Deidara.
Csak biccentett válaszul.

 - Valami gond van? - kérdezte kedvesen, s közben nekiállt rendbetenni azt a mérhetetlen sok arany színű haját.
Itachi komoran megrázta a fejét, Deidarában pedig feléledt a gyanú, hogy igenis a másiknak van valami gondja, csak nem mondja ki. De nem firtatózott. Tudta milyen rossz érzés, amikor folyamatosan kérdezősködnek az embertől, ő meg elmondaná is, és nem is, és nem tudja, mennyire bízhat meg az illetőben...
 - Kocsival megyünk haza is? - kérdezte a szöszi, hogy elterelhesse a témát.
Az Uchiha továbbra sem szólalt meg, csak egy apró kis biccentéssel jelezte, hogy igen. Mindeközben azon gondolkozott, hogy innen, egészen közelről nézve Deidara szemeinek van némi zöldes árnyalat és ez adja meg a tekintetének azt a bizonyos huncut kis csillogást...

A rózsa kertben csend volt és nyugalom, a nap magas járt, a fénye elborított mindent. Tökéletes pillanat a művészi hajlamok kiélésére.
Deidara zavartan pislogott fel a rajzolgatásból. Mikoto ült le mellé, Itachi anyukája.
 - Bocsánat ha zavarok - jegyezte meg kedesen a nő.
 - Nem, semmi. Nyugodtan üljön le... Elvégre az önöké a ház, meg a kert, meg minden...
 - Tegezz nyugodtan.
 - Ohm... Köszönöm - biccentett zavartan. Közben a lépét kezdte ele alaposabban áttanulmányozni. Valahogy sehogy sem érezte úgy, hogy az megfelelő. Persze, szép volt meg minden de valahogy...
 - Túl sötét ez a kép. Talán rossz kedved van? - kérdezte barátságosan Mikoto.
 - Ahh... Csak nehéz az élet.
 - Főleg Itachi mellett nem igaz?
A szőke meglepetten nézett az asszony felé, aki erre nevetni kezdett.
 - Ne feledd, hogy ő ízig vérig az én fiam. Persze, megvannak a maga kis titkai, stiklijei, de mindet ismerem. És én így szeretem őt. Akár csak a kisebbik fiamat Sasukét.
Ezekre a szavakra Deidara haloványan elmosolyodott. Lapozott egyet a füzetében. Pillanatok alatt egy kedves, meghitt kis kép rajzolódott ki a papíron, ahol is egy anyuka jóéjt puszit ad a fiának. Az anyuka olyan volt mint Mikoto a fiú meg mint Itachi...
A nő felnevetett a kép láttán.
 - Ez nagyon aranyos! Rajzolnál esetleg egyet hasonlót, kizárólag nekem? - kérdezte szelíden, közben csillogó szemekkel figyelte a képet.
 - Akár ez is a tiéd lehet, amikor elkészül - felelte nagyvonalúan Deidara. Pedig ilyet senkinek sem szokott felajánlani!
 - Köszönöm. Apropó. Meg akartam már kérdezni tőled egy idő óta valamit.
 - Csak nyugodtan - biccentett Deidara, közben nekiállt kidolgozni a kép hátterét.
 - Mi a véleményed Sasukéről és Narutóról?

A szőke fiú megfagyott egy pillanatra. Végig kellett gondolnia, hogy jól hallotta-e amit hallot, és tényleg azt mondta-e Mikoto amit mondott. Zavartan nézett fel rá, a fekete szempár pedig türelmesen, nézett vissza rá.
 - Ön, te izé...
 - Igen tudom, hogy a kisebbik fiam meleg, és azt is tudom, hogy azért jár évek óta erre a cserediákos programra, mert kizárólag ilyenkor találkozhat Uzumaki Narutóval. Már csak abban nem voltam biztos, hogy te is tudsz-e róla. De ezek szerint igen.
 - Itachi? Fugaku?
 - Az utóbbi sejt valamit, de lássuk be, nincs nagyon kifogása ellene.
Ez volt az a pont, ahol Deidara majdnem megfulladt. Uchiha Fugaku a rendes család apa, aki szemet huny afelett teljes lelki nyugalommal, hogy az ő pici fia meleg? Valahogy a férfiből inkább a botrány csapást, kitagadást, felnégyelést nézte volna ki. Lehet, hogy félreismerte?!
 - Látom meglepődtél - állapította meg Mikoto, szélesen elmosolyodot. - Tudom, hogy Fugaku néha úgy viselkedik, mint egy mesében a főgonosz... De nem olyan. Itachival is csak azért bánik ilyen durván mert félti. Valójában, ha lehetek hozzád őszinte, szerintem jobban szereti azt a kölyköt még nálam is. - a hangjában egy cseppnyi neheztelés sem csendült ezekre a szavakra. - Persze Tachi meg nagyon kamasz épp. Mindenképpen ellen akar szegülni, és be akarja bizonyítani, hogy ő már felnőtt, és tud dönteni. Közben meg annyira gyerek. Látod, annyit sem vett észre, mi folyik az öccse körül, pedig álíltólag Sasukéval értik meg egymást a legjobban...

Pár percig mind a ketten hallgattak.
Végül Deidara volt az aki megtörte a csendet.
 - Megkérhetnélek téged, illetve titeket, hogy beszéljetek azzal a kettővel? - kérdezte először iszonyatosan halkan, és  bátortalanul - Sasuke nagyon fél attól, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül... - persze ezt nem tudhatta biztosan, de azért sejtette abból, hogy milyen feszülten viselkedik a kissebbik Uchiha.
Mikoto felnézett rá, és halovány mosollyal az arcán bólintott.

Sötétedett már amikor a szőke fiú elindult vissza a házba Mikoto már előbb távozott, hogy intézze a vacsorát és miközben ment azon gondolkozott, hogy jól tette-e amit tett, és tényleg nem fog-e botrányba fulladni az Uchiha szülők beszélgetése Narutóékkal... Még mindig teljesen el volt merülve a gondolataiban amikor is benyitott az idősebbik Uchihával közös lakosztályukba...

Itachi meglepetten nézett föl, aztán amikor látta, hogy csak Deidara az megnyugodott. Ma mindenképpen el fog menni bulizni, de azért nem hiányzott volna neki, hogy mondjuk rányisson az anyja, és magyarázkodnia kelljen, hogy miért válogat ruhákat magának vacsora előtt... Épp egy vérvörös inget készült felpróbálni a fekete farmere mellé, amikor is a szöszke benyitott.
 - Heló - köszönt oda neki.
Deidara, mintha csak épp most térne vissza egy másik világból pislogott fel. Végre eljutott az agyáig, hogy hol van, és ki köszönt rá. Egy félmeszetelen Itachi! Zavartan nézett végig a másikon. Gondolatban adott a másik megjelenésére 5 csillagot. Bár, az az ing, ami a kezében volt, elég borzalmasan festett... Valahogy ehez a szereléshez nem ment volna egy selyem ing. Apropó, miért próbálgatja Itachi a ruháit?
 - Hi, mész valahová vagy mi a szösz? - kérdezte meglepetten.
A fekete hajú félisten kelletlenül elhúzta a száját, de végül bólintott.
 - Megünneplem a srácokkal, hogy megírtam az első nem egyes irodalom dogámat...
A szöszke erre felkuncogott. Még ez az ok az ünneplésre.
 - Hát, jó szórakozást - mondta mosolyogva. - Amúgy szerintem ne azt az inget válaszd.
Azzal elindult a saját szobája felé.

 - Miért ne? - kérdezte értetlenül Itachi. Nem mintha érdekelte volna a másik véleménye, dehogy... Egy igazi Uchihát nem érdekli, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő pusztán csak hm.... Kíváncsi volt! Ez az, kíváncsi. A szöszi véleményére. Igen, ez így már egész jól hangzik. És talán. Ismétlem: talán, meg is fogadja a másik tanácsát feltéve, hogy valami értelmeset fog neki mondani.
 - Mert max akkor lennél benne szexi, és csaj mágnes, ha a válladra terítenéd, és egyébként félmesztelenül rohangálnál - érkezett a burtálisan őszinte válasz.
Itachi meglepetten pislogott Deidarára. Na ezt azért nem várta volna a szöszkétől! Olyan ártatlannak tűnik álltalában. Mint valami kisangyal. Bár, beszólogatni tud, az kétségtelen...
 - Akkor mond meg, hogy lehetnék igazán szexi - vette oda neki gúnyosan, jó alaposan megnyomva a szexi szót.
Deidara immár ismét felé fordult, és jó alaposan végigmérte őt, tetőtől talpig. Az idősebbik Uchiha valahogy zavarban érezte magát ettől a tekintettől. Hevesebben dobogott a szíve, és hirtelen bármit megadott volna azért, ha tudja, mire gondol most a szőke srác.

Deidara vett egy mély levegőt, és odasétált Itachi szekrényéhez, finoman odébb tolva a fekete hajú srácot onnan. Valami olyat akart adni az Uchihára, amiben csak úgy pörögnek utána az emberek mind két nemből. Először is elkezdett nézelődni a gatyák között. Végül talált valamit, ami egészen hasonló volt ahhoz amit keresett. Tépett fekete farmer. Hm... Talán ez jó lesz. Laza mozdulattal hozzávágta a feketéhez.
 - Vedd fel - közölte, és közben azon küzdött magával, hogy nem fordult hátra, és nem nézi az öltözködő Itachit, nem nem... Eddig nem igazán vallotta be magának, de a másik igenis hatással volt rá. Szexi volt, vonzó, rossz fiús, és ugyanakkor kedves - már ha az akar lenni - és vicces. Ráadásul mindig is a sötét szemszínű srácok voltak a gyengéi... Megrázta a fejét, és elkezdett a felső között nézelődni. Egy egyszerű csőtop mellett döntött. A fő indokok mellette: fekete, ami a másiknak kurva jól áll, valószínűleg enyhén feszülni fog rajta, őrületbe kergetve ezzel a nézőközönségét, könnyű benne mozogni, ha esetleg a másik táncolni akarna vagy ilyesmi... És még könyebb levenni.
Bár az utolsó gondolatra görcs állt a gyomrába...
A másik kezébe nyomta a felsőt, az Uchiha pedig szó nélkül felvette. Deidara végigmérte a művét. Valahogy még nem stimmelt a dolog. Előrenyúlt, és mire Itachi akár egyet is pislanthatott volna, kicsempészte a hajgumit a hajából.
A szöszi elégedetten hümmögött. Az ő tetszését minden esetre már elnyerte a látvány...
 - Szoktál sminkelni? - kérdezte úgy Itachitól, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
A másik először zavartan pislogott majd végül meggyónta, hogy:
 - Néha... De csak szemceruzát szoktam használni, semmi extra.
Úgy nézett föl Deidarára, mint aki azt várja, hogy a szőkéből mikor robban ki a nevetés, és kezdi el kigúnyolni ezért.
 - Aham - biccentett viszont Dei és ellenben az elvárásokkal, eszébe sem jutott, hogy kiröhögje az Uchihát. - Azt megteheted most is nyugodtan.

Itachi fellélegzett. Biztos volt benne, hogy a szöszke ki fogja nevetni, és minimum tesz valami megjegyzést a nemi irányultsáságra emiatt. De nem tette. Még mondani akart volna valamit Deidaránák, de a fiú távozott a szobából. Ő pedig odafordult a tükör felé, és megleptten nézett szembe saját magával. Tényleg piszkosul jól nézett ki! Köszönetet kéne mondania... Mindeközben egy belső kis ahng azon töprengett a fejében, hogy vajon Deidara szerint is helyesen néz-e ki így...
 - Nem vagyok meleg! Nem érdekel a szöszke... - mondta, miközben farkasszemet nézett a tükörképével. De még önmgát sem sikerült erről meggyőznie. Valamilyen módon vonzotta őt a szöszke...
 - Francba is már! - morrant fel, és kibújt az esti szereléséből. mert már biztos volt benne, hogy ezt fogja felvenni a partira... A vacsorára viszont nem ezt kéne. Villámgyorsan visszaöltözött a napközben is hordott ruhájába, és közben azon filozofált, hogy lehet, hogy Dei is ilyen azavrba érzi magát körülötte? Volt valami a fiú tekintetében, ami nem hagyta őt nyugodni. Ahogy végignézett rajta, meg minden.

Az eddigi leghosszabb fejezet ^^"

<---Előző     Vélemények     Következő--->