Egészen pontosan hajnali 3 óra 29 perckor Uchiha Itachi belépett a családi házuk ajtaján. A bejutás csak harmadjára sikerült, ugyanis egy helyett két ajtót látott, négy kilinccsel. Hm... Az idősebbik Uchiha nem kicsit volt részeg. Szerencséjére a villa rendelkezett a megfelelő méretekkel ahhoz, hogy Fugaku vagy Mikoto ne ébredjen fel erre a bravúros belépőjére. Majd aztán elindult fölfelé a szobája felé, de olyan tempóval, hogy a nyolcvan éves csípőprotkós dédnagyi csiga is megelőzte volna őt. Viszont elmondhatjuk pozitívumként, hogy egyszer sem bukott orra, miközben fölfelé botladozott.

Ellenben mindenki mással, Deidara igen is felébredt arra a zajra amit Itachi csapott a megérkezésekor. Kirázta a hideg egy pillanatra, aztánr ájött, hogy ez biztosan nem lehet Ő, és bizonyára csak a fekete hajú srácnak vannak gondjai azzal, hogy bejusson a saját szobájába, megtalálja az ágyát, és ehhez hasonlók. Aztán nyílt a szobájának az ajtaja. Felült az ágyban, Itachi ott állt az ajtóban, és az arcán egyértelműen látszott; nincs magánál.
 - Kár, hogy nem jöttél velünk... Tetszett volna a party.
Igen, az Uchiha minden bizonnyal valami ehhez hasonlót akart mondani, de ehelyett az egészből csak annyit lehetett érteni, hogy:
 - Khár , hvogy *csuklik* nhem gyütté *csuklik* mhindegyh...
Deidara zavartan az ajkába harapott, és elgondolkozott azon, mit is kéne tennie a holt részeg Itachival?
A) Békénhagyni, hadd mondja a saját hülyeségeit... B) Kitessékelni a szobából, magára zárni az ajtót, és aludni békésen... C) Segíteni annak az idiótának, hogy legalább az ágyáig eltaláljon...
És mivel a mi kedvenc szöszink egy áldott jó lélek volt, az utóbbi mellett döntött. Kikászálódott az ágyból, és elindult Itachi felé.
 - Hé -hé-hé miva?! - nyikkant föl értetlenül az Uchiha, amikor Deidara megfogta a kezét.
 - Menj aludni - felelte határozottan erre a szőke fiú. - Holnap reggel a pokolba fogod magad kívánni, olyan fejfájásod lesz.
 - Csah *csulik* veled... - felelte Itachi, váratlanul előrehajolt, és Dei ijedten hátrált meg. De a fekete hajú nem csinált semmi mást azon túl, hogy nézte őt, egészen furcsa tekintettel. - Olyhan sziphek a szhemeid!
A szőke pedig megkönnyebbül valamennyire. Halkan felkuncogott.
 - Te totálisan kiütötted magad...
 - Khom...
 - Persze, hogy komolyan mondtad...
 - Mhiért nyem...
 - De hiszek neked.
Deidara átkarolta az idősebbik Uchihát, aki boldogan simult hozzá, és ugyan ez így zavaró volt a szöszi számára némileg, de végső soron is működött, és el fognak jutni ezzel a módszerrel Itachi ágyáig, ahol is elengedheti a másikat ráterítheti a takaróját, és a fekete hajú tutira elalszik 5 percen belül. Az ágyig valóban aljutottank. Csak éppenséggel a fekete hajúnak kifogása volt az ellen, hogy a szőke távozzon is egyből. Berántotta maga mellé Deidarát az ágyba. A fiúnak egy pillanatra kihagyott a szívverése. Akaratlanul is eszébe jutott Ő, amikor részegen jött haza, amikor ütötte, verte őt, amikor ordibált vele, hogy ő egy haszontalan ribanc, és, hogy végül mindegyik alkalomnak ugyanaz lett a vége... De Itachi semmi ehhez hasonlót nem tett. Óvatosan, mintha félne attól, hogy bármelyik pillanatban ellökné őt magától a szőke cirógatta meg a fiú arcát, túrt bele a selymes aranyszínű tincsekbe. Deidara halkan felsóhajtott.
Mert igen, nem tudja meghazudtolni önmagát, és a férfiakat szerette, és Itachi piszkosul jól nézett kis, és iszonyatosan jól esett neki, ahogy a másik cirógatta őt. Ráadásul, azóta, hogy "szakított" Ő vele - az az majdnem egy fél éve - nem volt senkivel sem együtt, semmilyen módon. Valahogy mindig elkoptak mellőle az emberek, akikhez úgy másféleképp vonzódott. Ösztön szerűen karolta át az idősebbik Uchiha nyakát, és bújt még közelebb a másikhoz, már ha ez lehetséges. Két forró, felhevült test simult egymásnak. Itachi felnyögött. Finoman a szöszi álla alá nyúlt, és maga felé fordította azt a bájos kis pofit.

Megcsókolta Deidarát. Igazi mély, férfias csókkal. Dei pedig nem habozott, és viszonozta ezt a kedvességet. Nem harcoltak igazán a dominanciájért, csak élvezték a pillanatot, és azt a kellemes borzongást, ami végig futott mind a kettejük testén eme kis vágy játéktól. Itachi még így részegen, és ködös fejjel is megtudta állapítani, hogy a szőkének olyan íze van mint annak a gyömölcsöskoktélnak, amit egyszer Hidan megitatott vele térfából. Akkor utálta azt az ízt, most viszont kifejezetten kedvelte... És azzal is tisztában volt, hogy neki a lehellete bizonyára bűzlik a sok whiskytől, és mindenféle alkholtól. Ja, és, hogy piszkosul jól esik neki ez a csók... Kissebb nagyobb szünetekkel tarkítva, szinte folyamatosan csókolták egymást, hol egyre hevesebben, hol lágyan, becézően. Itachi óvatosan, apró kis puszikkal hintette be a szöszi arcát, aki szinte már teljesen megadta magát neki, majd tovább haladt az ő kis szőkéjének a nyakára, finoman megszívva, néhol bele is harapva az érzékeny bőrfelületbe. Deidara minden gátlását elveszítve simult bele az Uchiha ölelésébe, hagyta, hogy feltörjenek a torkából a sóhajok, és felejtette el, hogy micsoda ostobaság is amit csinál... Uchiha Itachi egyre haloványuló tudattal érzékelte, hogy mit tesz, az agyát most másfajta köd kezdte ellepni. Az álmosság egyre jobban úrrá lett rajta. Az utolsó dolog, amire emlékezett az az, hogy nyomott még egy apró kis pillangó puszit a szöszkéje arcára.

Amikor végre kitisztult az agya annyira, hogy felfogja; Itachi elaludt, és azt is, hogy ő mit művelt, legszívesebben megköpdöste volna önmagát. Mint valami rossz kurva úgy simult hozzá az Uchihához! Olyan volt, mint egy ostoba törleszkedő ribanc, aki odaadja magát minden második embernek, aki szembe jön vele. Azért csak minden másodiknak, mert nők is járnak az utcán ugyebár... Izzott a szégyentől az arca. És ami még ennél is jobban zavarta - mármint a viselkedésénél -, hogy egy bizonyos testrésze eléggé egyértelműen a tudtára adta, hogy az elmúlt pár percben történtek, igen csak kellemesek voltak.

Óvatosan kibújt a fekete hajú félisten karjai közül, igyekezett nem felébreszteni a másikat. Volt egy olyan tippje, hogy azért Itachi nem lenne túlságosan hálás. Eliszkolt a saját szobája felé. Lendületesen csukta amgára az ajtót, ami akkorát döntült, hogy feltehetőleg, ha a mi kedvenc Uchihánk most nem a részegek álmát aludta volna, akkor felébredt volna rá. De Deidarának szerencséje volt... Egyenlőre.
A szöszi már csak egy dologért imádkozott. Ne emlékezzen Itachi semmire, de semmire abból, amit tettek.

Deidara kívánsága meghallgatásra talált. Itachi feje úgy sajgott, amikor felkelt, mint eddig még sosem, és egy pillanatára sem tudott volna visszaemlékezni a tegnap éjszakájának. Ráadásul mire kllett ébrednie, na mire?!
 - Nii-san bújj már ki az ágyból! Hasadra süt a nap! Tíz perc és indulnunk kel! - ordítozott vele Sasuke, az ő drága egyetlen kisöccse. Persze, abból egy betű sem igaz, hogy Uchiha Sasuke akár egy ici-picit is megemelte volna a hangját. Teljesen normális hangerővel beszélt, de hát hol érdekel egy ilyen apró tény, egy másnapos, mogorva bátyot?!
Halál hörgés közepette kikelt az ágyból a fentebb említett másnapos bátyj, és azzal a lendülettel hozzávágott a kedves kisöcsikéhez egy... nem két... izé három... négy párnát. Már csak a takaró maradt. Itachi fontolóre vette, hogy azt is hozzávágja az öccséhez. Aztán végül nem tette. Helyette kikelt az ágyból, és elindult a fürdőszoba felé. A biztonság kedvéért kopogott. Nem akarta megismételni a tegnap előtti reggel eseményeit.

 - Deidara már ezer éve lent van. Épp reggelizik Narutóval - közölte Sasuke, majd angolosan távozott az éterből. Az idősebb Uchiha fejében pedig emiatt a mondat miatt némi világosság gyúlt. Abban biztos volt, hogy reflexből becsukta az ajtókat. Még a legrosszabb állapotában is megtette, pont azért, hogy ne érjék ilyen támadások reggelente. De az öccse bejutott. Tehát már Deidara távozott... Hatalmas sóhajok közepette vetette be magát a hideg víz alá, hogy legalább némileg felébredjen. Villám gyorsan készülődött, megdöntve ezzel a saját egyéni csúcsát ezen a téren. Mire a szöszi cserediákja felért, ő már lefürdöve, felöltözve, nagyjából készen állt. Épp fésülködött amikor Deidara betoppant.
 - Reggelt - köszönt neki a szöszi, de valahogy furcsa volt a hangja.
 - Neked is - biccentett teljes nyugalommal Itachi, közben késznek nyilvánította magát.
 - Fáj a fejed? - érdeklődött barátságosan a szőke srác.
 - Ha tudnád... - nézett fel egy keserű mosoly kíséretében az Uchiha.
Ahogy a tekintete találkozott Deidaráéval, lefagyott. Valami iszonyatos erővel vonzották ők azok a kék szemek, és a fejében egy ezidáig ismeretlen hang azt üvöltötte, hogy lépjen közelebb a másikhoz, szorítsa magához jó szorosan és.
 - DE-DEI, ITACHI INDULUNK! - üvöltötte Naruto, megszakítva ezzel a bűverejű pillanatot. A fentebb említett két személy egyszerre kezdett el kapkodni, a maradék cuccai után...

Kirándulni voltak. Pluszban még aki akart, az megmászhatott egy hegyet. Itachi nem akart. Ellenben Deidarával. Így végül a két unott Uchiha lent maradt a tisztáson, pár finnyás lány, és hozzájuk hasonlóan lusta srác kíséréteében, míg a két szöszi nekivágott a hegynek.
Naruto iszonyatosan boldog volt, hogy végre beszélhet a másikkal, kettesben. Ezer éve ismerte Deidarát, és annyi mindent köszönhetett neki. Ő volt az, aki felajánlotta neki, hogy beköltözhet hozzá, amikor már mindenképpen el kellett jönnie Jirayától és Tsunadétől. Ő volt az, aki halált megvető bátorsággal éjszakákba nyúlóan magyarázta neki a matekot, annak ellenére, hogy utálta azt a tantárgyat. A másik volt a legnagyobb bizalmasa, a legjobb barátja. Szinte már a bátyja.
 - Bocsi, hogy nem mondtam el... - kezdett bele a magyarázkodásba a fiatalabb, de az idősebb erre rögtön leintette.
 - Nem mondtad ki, de azért milliószor céloztál rá. Meg észre lehetett venni abból, ahogy nézitek egymást, meg ilyenek.
 - De...
 - Akkor jöttetek össze, miután hozzám költöztél, és elmentél megint cserediákoskodni, igaz?
 - Igen! Abban az évben volt, hogy feloszlott a tánccsoportunk a Nikkiso. Meg akkor volt az is, hogy Kiba kiakasztotta a suli zászló helyére Myou-chan egyik bugyiját, és...
 - Sok minden történt akkor.
 - Az biztos!
Szóval sokat beszélgettek, immár sokkal nyíltabban egymás felé, és sokkal őszintébben.

Sasuke arra figyelt föl a könyvéből amit magával hozott unatkozás ellen, hogy a hegyoldalban irtózatos visongás közepette, mint egy halom idióta rohannak le Narutóék. Pontosabban Deidara rohan, Naruto pedig a hátán ülve üvöltözik. Közvetlenül mögöttük feltűnt Konan is, és a lány aki nála van csereprogramon. Hogy is hívják a lányt valami... Ka... Kir... Kime... Hime?! Franc tudja. És mögöttük meg megint mások, és megint mások. Úgy néz ki valami féle idióta versenyt űztek. Amikor elérték a rét szélén álló hatalmas cseresznyefát, Naruto elégedetten felkiáltott:
 - Győztünk!
 - Nem mert mi! - vágta rá egyből Kim, ugyanis így hívták Konan cserediákját.
 - Döntetlen?
 - Oké...
 - De legközelebb nyerünk!
 - A csajoké lesz a győzelem!
 - Nem, mert a srácoké!

Itachi a szeme sarkából figyelte a groteszk qvartettet, valami különös érzés hullámzott végig az egész testén. Legszívesebben - általa ismeretlen okokból - elrángatta volna Deidarát onnan, hogy vele beszélgessen, az ő viccein nevessen, őt ölelgesse meg, vele kergetőzzön... És ez borzasztóan zavarta. Mi ez a valami, amitől hirtelen ilyen gyökeres változás megy végbe benne?! Vonzza őt a szöszi közelsége, mintha csak a másik egy iszonyatos erejű mágnes lenne. Kicsit félt ettől az egésztől. Úgy vélte, ez az őrület első jele.
De aztán eszébe jutottak olyan apróságok, mint az, hogy Deidara mellette aludt, vagy, hogy rányitott, esetleg amikor segített neki ruhát választani, és a szíve hevesebben ver mint eddig bármikor, és jóleső, puha melegség járja végig minden egyes procikáját.
Mi ütött belé az Isten szerelmére?!

A kirándulás után vissza mentek az iskolába, hogy ott valami idióta feladatot csináljanak a helyi nevezetességekről, arról az ostoba forradalomról, ami majd száz évvel ezelőtt volt, és még sorolhatnánk miről. A legtöbb embernek ez az egész már a könyökén jött ki, ugyanis minden évben kellett csinálniuk egy ilyet. Így már a buszon mindenki azt tervezte, hogyan fogja csekkolni a Facebook adatlapját, milyen zenét fog hallgatni a hátra lévő idő alatt, és, hogy csinál-e pár "pózólj"-os képet, valamelyik ultra menő honlapjára a világnak. Ellenben a két szőkének, Konannak és Kimnek azon járt az agya, hogy még az iskola parkolójában gyorsan letudják a második versenyt, ahol is véglegesen eldől, ki lesz a  győztes...

<---Előző     Vélemények     Következő--->