Csönd uralkodott a környéken miközben sápadt szemei végigpásztázták diáktársait.

-…Először is a vámpírtársadalom beosztásáról szólnék pár szót. 3 fő csoportot különítünk el. A piramis alján a kitaszított C szintű vérengző vámpírok állnak. Ők néha már társaikat se kímélve ontják a vért és megállás nélkül ölnek így volt idő mikor a ’felsőbbrendű’ vámpírok szó szerint levadásztatták őket. De ez nem egy olyan réteg, ahova születni lehetett. Ebbe a rétegbe azok kerültek kik kiszívták egy A szintű vámpír vérét de nem sikerült az átváltozásuk…-állt meg egy pillanatra hogy levegőt vegyen.-...de erre majd még visszatérek.- fejezte be végül mondatát miután látta hogy néhányan szemöldököt ráncolva kérdésre akarják nyitni szájukat.

A következő a B szintűek. Ide az átlagos vámpírok tartoznak. Nappal alszanak este a vérszomjjal küszködve keresik áldozatukat kiket nem ölnek meg csak kiszíják a vérüket. Egy ilyen vámpír maximum 10 napig bírja vér nélkül. A C szintesek 2 napig az A szintesek 2 hétig. Ahogy már említettem a C szintű vámpírok átalakulással lettek azok amik…B szintűekből. Eredetileg ők is ’átlagos’ vámpírok voltak de megirigyelték az A szintűek szinte mindenhatóságát, így azok kik kiszívták egy A szintű vérét két út elé kerültek : az első túlélik az átváltozást és A szintűek lesznek a második túlélik az átváltozást de C szintűek lesznek kik vérengző módon ontják a vért és próbálják életben tartani magukat. Az út kockázatos volt de mégis sokan vágtak neki így lett nagy létszámú a legalacsonyabb osztály.

És végül az A szint ahova a Hyuugák és az Uchihák is tartoztak. Ezek a vámpírok szinte emberek voltak. Szabadon járhattak a legnagyobb napsütésben is, de mint ahogy említettem a vérszomjuk ugyan úgy megmaradt. Ezt a csoportot tekinthetjük úgy, mint az emberi rendszerben a nemeseket. A legmagasabb osztály. Ez a réteg az ami az egyszerű halandó embert akár vámpírrá tudja változtatni. Ez lenne az a társadalmi berendezkedés amiben régen az őseik éltek- itt Neji tartott egy kis szünetet. Össze kellett szednie minden gondolatát, hogy el tudja mondani azt amit ő neki még kiskorában mondtak el szülei.

És most térjünk át a történetre.- ’Miért pont nekem kell ezt elmondanom mikor nem is mirólunk szól…’ sóhajtott magában de nem hagyta abba a beszédét.- …Régen élt egy Sojobo nevű vámpír. A vámpírok között a leghatalmasabb. A történelemben egyedül ő rendelkezett valós szárnyakkal. Ez nem úgy volt mint a filmekben hogy minden vámpírnak szárnyai voltak és kedvük szerint repkedtek akár denevér formájában. Nem. Mind ezt egyedül ő tudta megtenni. A legnagyobb vámpírként ajándékba kapott Fatsia-tól, az egyik nagy szellemtől, a sokk közül kik a szellem országot lakták, egy legyezőt melynek segítségével szelet, vihart tudott kelteni. Kilétét titokban tartva járta ezt vidéket.- erre a kijelentésre pár lány rémülten körbenézett.

A történet innen már azzal folytatódik, hogy az e helyen élő A szintű Hyuuga klán egyik nőnemű tagjába beleszeretett Sojobo s a lány is viszonozta érzelmeit. A házasság létrejötte után pár év múlva megszületett fiúk Sojobo Uchiha, akit Uchiha Madara-nak neveztek el. Mint ahogy észrevehettétek az Uchiha név az uchiwa szóból ered ami legyezőt jelent így lett a család jelképe egy legyező.

/’Most már értem miért van Sasuke néhány ruháján az a jel’. magyarázta magában Naruto miközben a mellette álló fiút nézte./

Madara gyorsan megtanulta a vámpírlét apró dolgait. Egy egyedül álló dolog jelent meg nála. Madarától kezdve minden Uchihának, ha vérszagot érzett, vagy esetleg vérszomja volt, vörösen izzott a szeme.

/’Woah…ennyire különleges lenne Sasuke?’ csodálkozott a szöszi észre se véve, hogy nézését Sasuke észrevéve kérdően pillantott vissza rá. Amint gondolataiból azok a sötét szemek vissza hozták a jelenbe, kis pirultsággal arcán újra Nejire fordította figyelmét. /

A fiú amint egyre nőtt egyre jobban elsajátította a különféle harctechnikákat és nem egyszer került arra sor, hogy a B szintű vámpírokat ő védte meg. E tetteivel hatalmas hősként tekintett rá mindenki s ő volt az aki létrehozta az első....nevezzük úgy ezt a rendszert mint egy rendőrség. A rendszer arra szolgált, hogy segítse azokat a vámpírokat akik bajba jutottak.

Namisunkon régen nem ekkora kis falucska volt, hanem egy hatalmas város. Mikor elkezdték kiépíteni a helyet Madara is segített s megismerkedett, végül barátságot is kötött Shodaime-el aki a város vezetője lett.

De hirtelen minden vizet megzavart Sojobo mikor felfedte valós kilétét és célját. Valós terve egy még tisztább, még jobb vámpír létrehozása volt, amit saját vérével ért el. Célja az volt hogy átvegye Madara testét úgy hogy a szellemvilágot segítségül hívva, Madara szellemét elviteti velük s testétbe költözve él tovább. Erre Madara hamar rájött, hisz mint apja ő is tudta tartani a kapcsolatot a szellemvilággal. Hatalmas dühre gerjedt de tudta hogy apját nem tudja könnyen legyőzni így egy egyedülálló dolgot hozott létre.

A vidéken egyedül álló módon él egy két különleges növény. Régen azt hitték, hogy ezek a növények varázs erejűek így gyógyszer készítésre innen vitték a virágokat… de sajnos nem használt mert ezek a virágok nem gyógyszerhez való kellékek voltak hanem a kilenc legnagyobb és legerősebb szellem közül a kilencedik megidézéséhez szolgáltak alapul.

Ezt kihasználva Madara létrehozott egy különleges mintát amit nyugodtan nevezhetünk pecsétnek. Magát az alakzatot a hasfalára kente fel a növények és saját vérének összekevert festékével. És hogy miért hangsúlyozom ki azt hogy saját vérével? A vére nem volt egy egyszerű szimpla vér. Mintha emberi és vámpír vér keveréke lett volna mely ha A szintű vérhez jutott elvesztette az emberi vér plazma részeket.

Néhányan úgy feltételezik, hogy ez a vértípus még máig jelen van. Úgy számolják hogy minden 10 000 emberben fellelhető ez a vértípus de 100 emberből csak 1 éli túl a 10 éves kort. Az ok. Teste nem tud alkalmazkodni a két típusú vérhez. Annak, aki túl éli hatalmas szerencséje de ellenben balsorsa is van. Néhány éve mesélték még nekem is a nagyszüleim, hogy van egy csoport aki az ilyen embereket keresi. De a pontos okot ők se tudták megmondani.

/Sasuke megpróbált nyugodt maradni. ’Azok az átkozottak…’ dühöngte magában…/

Visszatérve az alap történethez… Madara létrehozta a pecsét mellyel a szellemet az az Nibi-t a testébe zárta (AN… tudom tudom Nibi a két farkú szörny volt DE én arra gondoltam ha egy testben van két lélek akkor nyugodtan hívhatjuk így is…rem értitek) így testében saját lelke mellett ott élt Nibi. Magát a pecsétet saját vérével hozta létre, ami mondhatni egy alap feltétele Nibi bezárásának. A szellem világgal úgy egyeztek, meg hogy egyedül csak abba költözhet bele a démonszellem kiben, akár csak egy csepp, Uchiha vér van. Ezzel egyfajta védelmet akart elérni. Rajta kívül nem volt más a klánban kinek a vére olyan tulajdonsággal bírt mint az övé.

Az egész folyamat egyszerűnek tűnik…valójában az is volt de hatalmas fájdalommal járt. Szinte olyan volt mintha az ember lelkének egyik felét felemésztené valami és helyére beköltözne egy teljesen egyedülálló lélek ami ha akarja akár az egyén teste felett átveheti az uralmat. Idézem ’mintha csak félig tudnám hogy élek…’ ez a kis napló töredék Uchiha Madara feljegyzéséből származik.- magyarázta hangjában kis okoskodással a fiú.

/’Nem is tudod mekkora fájdalmai lehettek Madaranak…magam se tudom de a következmények…’ majd a sötéthajú ismét a szőkére nézett. Szinte remegett. Ahogy a fiút nézte és vissza gondolt az iratokra majd az eltelt hónapokra… /

Végezetül hogy Nibi ne tudja átvenni testén az uralkodást hanem épp ellenkezőleg ő uralja azt a lelket és vele együtt az erőt egy folyadékot injekciózott magába így új erőre kapva sikerült legyőznie apját.

Ám erre a szellemvilággal kötött ’egyességre’ rá jött Shodaime. A vámpírok és a szellemek közötti kapcsolat nem volt a legjobb. A magyarázat: a vámpírok lelke folyamatosan haldoklik nem halnak meg egyszer. Nem. Újra születnek és meghalnak. Megszületnek de előző életükről semmi emlékük sincs, az a rész mintha kiszakadna. Így egy-egy vámpírlélek darab szinte ’édességnek’ számított a szellemvilágba. Nem egyszer jártak fel kísérteni vámpírokat megpróbálva egyességet kötni velük, vagy egyszerűen öngyilkosságba kergetni őket hogy minél gyorsabban hozzájussanak egy darabhoz.- ’Mindjárt vége…’ sóhajtotta magában majd egy könnyed fordulatot véve a vízesés felé tekintett.

És most érkeztünk el a Végzet völgyének eseményeihez. Ha megfordultok akkor Madara és Shodaime szobrát láthatjátok. Baloldalon az Uchiha a jobb oldali pedig az akkori vezér. A két jó barát, kik egymással összecsaptak. A csatából végül az Uchiha került ki győztesen bár Nibi erejével is alig élte túl a küzdelmet…

A csata után kevés papír maradt fenn az Uchiha családról. A Hyuugák vére amint kiderült Sojobo valós lénye hígulni kezdett. Ennek oka a szégyen volt, amit érzett a klán így elmenekült erről a helyről és megpróbált az emberek között élni. De az Uchiha klán se járt jobban. Madara halála után Nibi visszaszállt a szellemvilágba.

A klán szintén elhagyta a helyet s ugyan úgy megpróbálta az emberekkel való együttélést. Mára már az összes egykori A szintű vámpír család vére felhígult így egy magasabb rendű se él már köztünk. Bár néha-néha lehet hallani egy két esetet, ami harapásnyomokról és vérveszteségről szól. Mindezt a B szintűek követték el de, nincs mitől tartani, mint ahogy mondtam nem tudják átváltoztatni az embert. Ilyen már nem fordulhat elő.- vitte le hangsúlyát a fiú, s végül befejezte a hosszú beszédet. Néhányan tapsoltak vagy susmogtak s közben a két család tagjait figyelték.

’Hn… Hyuuga… semmit se tudsz a vámpír világról. A klánotok annyi évet meg se élt hogy számításba vegyen titeket a történelem és most úgy mondod el az egészet mintha a tiétek és a mi klánunk egy időben halt volna ki… szánalmas vagy. De jobb is hogy nem tudjátok az igazságot… ti Hyuugák.’ Nézett undorral az előtte elhaladó fiúra Itachi.

A fiú észre se vette hogy beszéde közben felállt egy kisebb sziklatömbre így miután lelépett róla Iruka lépett helyébe.

- Huh megnyugodtam. Azt hittem, hogy már minden este rettegnem kell hogy valamelyik tanítványom rám támad.- próbált viccelődni a tanár ami ..hát nem nagyon jött össze neki.- Jól van gyerekek. Úgy terveztem a mai napra a programokat, hogy egészen 5 óráig itt tartózkodunk, hogy majd olyan fél hat felé visszaérjünk a faluba. Addig mindeki arra megy amerre akar de 50 m-eres körzetbe maradjatok. És mindenkinél legyen telefon!- kiáltotta még utoljára a tanár bár ezt kevesen hallották.

A csapat tagjai kedvük szerint nézelődtek körbe, nem mintha tele lenne érdekes dolgokkal a hely de ha már egyszer ide is eljutottak.... Valaki visszaindult fel a fennsíkra volt aki lent maradt és a vízesést közelítette meg, de volt aki csak azért ment arra hogy megcsodálja a vízben ’játszadozó’ két fiút.

- Gyerünk Naruto… ez az. Fröcsköld csak Sasukét.- mondogatta Itachi miközben kattogtatta a gépét.

A két fiú a térd alá érő vízben játszadozott közel a vízeséshez. A talaj, amin álltak csúszós és kavicsos volt, amit onnan tudtak..(hogy épp azon állnak) hogy a víz kristály tiszta volt ami lehetővé tette a folyómeder alapos tanulmányozását. Néha egy-egy kisebb csillogó hátú halat is észre lehetett venni ami a fiúk közeléből suhant el.

- Gyerünk Sasuke.. legalább csak egy kicsit tégy úgy, mint aki élvezi.- nyafogta Naruto miután az említett fiú még mindig csak egyhelyben állt összefonva karjait maga előtt. – Uh!!! – mérgelődött a szöszi.

- Ez engem egyáltalán nem érdekel.- morgolódott a fekete hajú.

- Öt…hehe teme. Na gyerünk.- örült meg Naruto amint végre barátja kimondta az egyik ’tiltott’ szót.

- Hn.- húzta száját a fiú a szokásos vigyorára majd egy hirtelen mozdulattal lefröcskölte Narutot.

A szöszi először meglepetten nézett ki szemébe hullott vizes tincsei közül. Egy kis tétovázás után megjelent arcán az a gyerekes rókavigyor s felvette a harcot. A víz csobogását hamarosan elnyomta a hangos szívből jövő nevetés. Már mind ketten csurom vizesek voltak de ez kicsit sem érdekelte őket, ebben a rekkenő hőségben, így hogy végre együtt lehetnek még mások előtt is.

-Oké gyerekek elég lesz. – kért egy kis szünetet Itachi…túl sokat kellet nyomkodni azt az apró gombot.

- Gyerünk Sauske ne add fel.

- Hehe 14 jól haladsz a végzeted felé.

-Temeeeeee….

- Hé skacok nyugi.- próbálta nyugtatni a fiúkat Itachi. Gépét eltette tokjába majd nyakából leakasztva letette egy kisebb kőhalomra.- Fiúk… agyatokra ment a hőség. *víztömeg…jókora nagy az…telibe…arcba* ooo ti kis nyamvadékok.

- Nyugi nii-chan lazulj el. Hűsítsd le magad. – viccelődött Naruto nem is törődve az egyre feléje közelebb érő férfival.

- Az még hagyján hogy az új ingemnek annyi. De hogy a hajamhoz ez a koszos patakvíz hozzáérjen, A HAJAMHOZ.- üvöltötte dühösen, szinte már izzott körülötte a levegő.

- Nyugi Ita-nii *sweat drop* majd meg szárad.- próbálta nyugtatni a férfit a szöszi de nem sikerült neki mert az még mindig vészesen közelített.

Igen ezzel még Sasuke se próbálkozott még, hogy bátyját lefröcskölje azzal a vízzel...

- Teeeee.- mérgelődött Itachi. Már szinte elért Narutohoz és kezeit előre tartotta, hogy megfojtsa a fiút mikor véletlenül megbotlott az egyik nagyobb kavicsba és egyenesen előre dőlt így Naruto is elkezdett hátrafelé dőlni. *placcs*

Sasuke fejét a hang felé fordította miközben megunva a vízben álldogálást, és bátyja szörnyülködésének hallgatását elindult kifelé a parthoz. Szemei kisebb sokkot tükröztek amint megfordult. A hirtelen érzést átvette egy mélyebb, egy keserűbb egy fájdalmasabb érzés. Valami amit nem tudott megmagyarázni hogy miért tört ki belőle.

Naruto a vízben könyökölt, felette Itachi állt négykézláb. Szája a szőke nyakánál lihegte a meleg levegőt. Senki se láthatta szemeit, amint elvörösödtek. Az a kis pont ahol reggel még Sasuke véletlenül megharapta Narutot most ott volt tőle egy centire. Olyan csábító... annyira kívánatos... talán nem lesz baj egy kis...nyelvét kissé kidugva végignyalta vele kiszáradt szája szélét. Lágy ajkait résnyire nyitotta...

Hirtelen egy erős kezet érzett jobb vállához érni ami erőteljesen felragadta a szőkéről. Naruto Kettőt pislogott miután végre feleszmélt a hirtelen történtek események után. Miközben Sasuke bátyját emelte fel róla látta a férfi szemében azt a vörösen izzó csillogást, mint amit Sasukééban szokott látni... de ez most más volt. Félelmetes. Mintha az éhségtől csillogtak volna.

- Mégis mi a fenét képzelsz? -rángatta bátyját a fiú de Itachi nem akart öccse szemeibe nézni hisz meglátta volna a vörös csillogást. Még egy ideig a zavaros vizet kémlelte majd miután érezte hogy elillan minden szomja végre felnézett Sasukere ki ordibálásával néhány tanulót a közelükbe vonzott de nyomban elfutottak amint rájuk nézett a dühös Uhciha.

- Gomene.. otouto...- magyarázkodott s közben pólójának nyaki részét szorító kezeket lesöpörte magáról.- Véletlenül megbotlottam ne~ Naru-chan?- nézett kérdően a még mindig a vízben fekvő szőkére ki úgy tűnt élvezi a csuromvizességet és kis lubickálását megszakítva bólintással jelzett Sauskenak hogy minden rendben van.- Látod... nincs miért aggódnod... Sasuke-kun…-majd a férfi kuncogni kezdett.

Hirtelen Naruto felé fordult. Szemével próbálta követni a fiú mozgását.. nem is a fiú volt a lényeg. A nyaka. Keresett rajta két pontot vagy egy kis vérnyomot de nem látott semmit. Egyszerűen a fiú túl gyorsan mozgott.

- Naruto.- szólította fel a fiút, aki hirtelen megállt. Sasuke lehajolt a fiúhoz majd a szőke állát kezébe véve forgatta a fejet, hogy minél jobb rálátást nyerjen a napsütötte bőrfelületről.

- Sasuke?- kérdezte értetlenkedve Naruto miután a fiú fellélegezve elengedte a szőke fejét és kezét nyújtva neki felsegítette a vízből.

- Semmi Naruto. Hála az égnek nem művelt veled semmit.- A szöszi értetlenkedve hallgatta az előtte álló fiút kinek karjai dereka köré fonódtak majd közel húzták magukhoz a csurom vizes testet. Sasuke még mindig dühös volt de most valahogy más volt, mint az előző pillanatokba. ’Mi a fene van velem…semmi se történt…de akkor mi a francért lettem ennyire ideges?’ töprengett magában miközben azokat a kék tengerszemek vizsgálta. Azok a kis világok…ha csak beléjük nézett már lenyugodott.

Csurom vizes ruháikon keresztül érezték egymás testének melegét. Az a vékony réteg vizes holmi…csak az ne lenne. Naruto értetlenül nézett a fekete gömbökbe melyek most valahogy másképp csillogtak. Mintha azt mondanák ’enyém vagy ha akarod ha nem’.

- Hnn tudtad, hogy ha vizes ruhában állsz s közben a lassan fújdogáló szél egy kis hideg érzetet kelt benned könnyen megesik hogy megkeményedik a mellbimbód?- suttogta halkan Sasuke Naruto fülébe majd jobb kezét lassan kettőjük közé csúsztatta s kissé megcsípte az egyik kidudorodott bimbócskát.

A szőke észre se vette, ahogy a sötéthajú füléhez hajolt. Csak akkor eszmélt fel rá mikor a fiú meleg lehelete elérte fülkagylóját s az a meleg kéz elérte mellkasát. Azok a hirtelen mozdulatok…azok a gyengéd kezek. Nem tudta visszafojtani azt a kis nyögés mely kicsúszott ajkai közül.

Mikor felnézett azzal a szokásos már már perverz vigyorral találta szembe magát.

-Pe…pe…PERVERZ !!!- kiáltotta el magát majd nagy léptekkel, már amennyire a vizes ruha engedte hogy lépjen, elindult dühösen kifelé a partra reménykedve, hogy az újra összegyűlt kisebb lánycsoport semmit se látott az egész jelenetből…

Sasuke a fiú után indult de bátyja megragadta karját amint elhaladt mellette.

- Bolond kis öcsi… azt hitted, hogy kiszívtam belőle akár egy csepp vért is…tudod jól hogy, mire képes a szőke vére…- Sasuke nem válaszolt. Igen jól tudta. Ha Itachi kiszívta volna a szőke vérté elpusztultak volna a vámpírsejtjei így ő maga is. Itachi hirtelen elmosolyodott.- Talán nem éreztél valami furcsát mikor olyan közel voltam hozzá. Éreztem azt a finom illatot ami belőle áradt.- mondta kissé ördögien Itachi.

Sasuke újra ideges lett…már az a gondolat hogy valaki hozzáérjen Narutohoz már az feldühítette…

Kezét dühösen kirántotta bátyja fogásából majd folytatta útját a part felé. Itachi csak egy újabb vigyorra húzta száját s az eget kémlelte közben ő is a partra tartott. ’ahogy gondoltam…ő volt neki az első…nem menekülhet el az elől ami…’

- Itachi.- törte meg az elmélkedését egy hang.- Lenne egy kérdésem.- a férfi tekintetét a hang felé fordította, ahol Kakashi állt.

- Menjünk fel a buszhoz. Hoztam magammal törülközőt. Ahogy elnézem nem ártana a fiúknak.- mondta viccelődve. Útjukat a barlang bejárata felé vették majd megfogva az egyik fáklyát elindultak felfelé.- Szóval, mi lenne az a kérdés?

- Azon gondolkoztam miközben Neji mesélte a történetet hogy hogy fogja az Akatsuki és Orochimaru magukba vonzani Nibi erejét mikor nem folyik az ereikben egy csepp Uchiha vér se… és Narutoéban sem.- Tárta szét kezeit a férfi értetlenkedve hogy akkor mégis miért üldözik Narutot.

- Hn.- jött az idegesítő hang Itachitól.- Az nem olyan biztos.

- Ezt meg hogy érted?

- Nem tudjátok miért halt ki a klánunk ugye?- nézett fagyos tekintetével a mellette álló férfira aki megrázta fejét jelezve a negatív választ.- Szinte lemészárolták az egész családom…emberről emberre s kiszívva a vérüket…így került a szervezetükbe Uchiha vér s beleolvasztva a családunk különleges génkódjait saját vérükbe így sikerülhet nekik Nibi megszerzése.

-De mégis, hogy sikerült megölniük az egész Uchiha klánt.- értetlenkedett Kakashi.

- Nem tudom.- vakargatta tarkóját Itachi.- Nem emlékszem mindenre. Egyik olyan este történt mikor az egész klán együtt volt. Mivel már későre járt mindenki saját kis rezidenciájába ment s mi is. Mi épp szüleinkkel a nappaliban tartózkodtunk…

*Flash back*

- Anya te is hallottad?- kérdezte érdeklődve egy kis fekete hajú fiú miközben a padlón ült és különféle elnyűtt lapú könyveket lapozgatott. A kérdezett asszony idegesen nézett férjére.

- Itachi azonnal vidd innen az öcsédet.- parancsolta egy tiszteletet kívánó hang.

- Igen is apám.- suttogta a fiatal Itachi miközben Öccsét felsegítve a földről az egyik titkos folyosó bejáratához zavarta.

- Nii-chan…mi történik?- lepődött meg a fiú miközben bátyja, mint a kicsiket felvette kezébe hogy gyorsabban elérjék a céljukat.

- Csak egy kis játék Otouto.- mosolygott a fiú.

- Mit játszunk?

- Tsuu.- csitította Sasuke örömteli hangját.- Most olyat fogunk játszani hogy te itt maradsz.- magyarázta a fiú miközben benyomta a falat és a pókhálós folyósóra ért s miután elég biztonságosnak találta azt a távot amit megtett letette a kezében lévő fiút.- és ha szólok kijössz. De csak akkor amikor szólok? Wakattaka?

- Wa..wakatta.- dünnyögte a kisfiú. Nem tetszett neki ez a játék. ’Olyan uncsi…itt maradni a sötétbe és várni.’ Futott végig agyán a gondolat miután bátyja ellépve tőle útját az ajtó felé vette.

Kintről éles hang hallatszott. Egy halk de jól kivehető sikítás. ’Anyám!’ ijedt meg hirtelen mind a két fiú miután felismerték a női hangot.

Itachi lassan nyomta kifelé a faajtót de ekkor hírtelen egy kis test félre lökte s látta ahogy öccse anyuk kiszívott testéhez rohan. Rémülettel nézte ahogy öccse oda fut a testhez s észre se veszi a gyilkost ki szintén meglepetten figyelte az eseményeket miközben az utolsó csepp vért is kiszívta a karmai között lévő testből.

-Apám…-állt megkövülten Itachi. Apja teste egy mély puffanással a földre esett. -Pain…(AN.: most szögezzük le …ennek a fickónak semmi köze a kosaras fickóhoz a story elejéről wakattaka?)- mormolta meglepetten Itachi. Pain aki az egyik közeli ismerősük. Alaposan végig nézett a férfin.- Mégis igaz…- lepődött meg amint észrevette a férfin lévő ruhát. Fekete alapon piros felhők…csak pletykának gondolták de mégis igaz volt. Ő is beállt az Akatsuki ’vámpírhordába’.- Sasuke takarodj onnan.- üvöltötte zokogó öccsének.

A kis fiú felkapta fejét, amint meghallotta nevét. Remegve fordult meg. Azok a sápadt színű karmok felé közelítettek. Könnyes szemeiben látni lehetett azt a gyilkos vigyort mely rá nézett.

Hirtelen erős lökést érzett s pillanatok múlva 5 méterre került el szülei holt testétől.

-Nii..nii-chan.- lepődött meg a még mindig zokogó fiú.- Mi folyik itt?- kérdezte értetlenkedve.

-Sasuke tűnj el.- üvöltötte neki bátyja. A fiú még mindig a padlón ült.. Nem érted. Tűnj már el.- üvöltötte még dühösebben a fiú. Szemében ott csillogott az a vadság, amit Sasuke csak akkor látott ha épp a küzdőtéren egyik ellenfelével harcolt bátyja.

Hirtelen kitárult a nappali kétszárnyas nehéz faajtaja. Véresen csillogó kardok és törők miket először meglátott a két fiú. Sasuke mint akit homlokon pöcköltek kissé hátra dőlt majd vissza, szemeiből megállíthatatlanul folytak könnyei. Mintha eljutott volna agyáig mi is folyik itt.

Lassan fel állt. Eközben a többi Akatsuki tag is belépett a terembe. Sasuke nem hallotta, ahogy bátyja kiált neki, nem hallotta a futó lépteket.

-Aniki…aniki…ANIKI…-kiáltozta magának. ’Otosan, Okasan….Oni-sama’.

Ahogy csak tudott futott, futott és hátra se nézett. Miután bevágta maga után a rejtett folyósóra vezetett ajtót a bejárat mellett lévő könyvespolc eldőlt így elzárva az utat a vérengző vámpírok elől.

Itachi még pár percig öccse után nézett. ’Sasuke…’ Hirtelen egy erős kéz ragadta meg…

*Flash back end*

- Ezt…ezt nem gondoltam volna…- törte meg a súlyos csöndet Kakashi.- De akkor hogy került végül Sasuke Orochimaruhoz?- kérdezte halkan.

- Az a kígyó már régóta a klánunk barátja volt így Sasuke vakon magbízott benne. Gondolom valami olyasmit mesélt be neki, hogy én terveztem el ezt az egészet. Vagy hogy gyáva voltam harcolni… nem tudom. Az évek folyamán híreket róla csak néha néha hallottam mikor pár Akatsuki tag beszélgetett. De szerencsére néha titokban találkoztunk így talán nem gyűlölt meg bár…kitudja…-majd tartott egy kis szünetet. Nem úgy tűnt mintha Sasuke utálná de kitudja…- Meglepetten fogadtam azt mikor Sasuke elkezdte ’kiírtatni’ magából a vámpír vért- folytatta emlékei felidézését.-… ebben is Orochimaru keze lehetett hisz Naruto megélte a 10. életévét így fel lehet használni de egyedül Sasuke segítségével tudnak közel jutni hozzá. De lehet, hogy otouto akart már visszamenni ahhoz a kis szöszihez…

- Ah…- sóhajtott fel Kakashi. ’Szóval ez történt igazából… és ezt csak ilyen könnyedséggel elmondta…’- De várjunk csak. Akkor te most hogy-hogy itt vagy… akarom mondani, hogy sikerült megszöknöd, ha téged szinte már ’fogva’ tartottak ?

Végre felértek a friss levegőre. A hirtelen szemüket ért fény szinte megvakította őket. Itachi letette kezéből a fáklyát és a busz felé indultak.

- Magam se tudom… egyik pillanatban még a csoporttal voltam majd mikor Orochimaruval találkoztak valahogy sikerült elmenekülnöm és magammal vinnem egy táskányi pénzt. Így gyorsan be tudtam szerezni egy autót és amint csak lehetett visszatértem.

Eközben kopogott kettőt Itachi a busz ajtaján mire felhorkantott a buszban alvó sofőr… 32° -ban… gyorsan felült székében majd megnyomta a busz ajtaját nyitó gombot.

- Miben segíthetek az uraknak.

- Csak a táskákért jöttem.- válaszolta hűvösen az Uchiha közben a sofőrre se nézve. Felkapta táskáját majd Narutoét és Sasukéét is és elindultak visszafelé.

Csönd honolt a kis utón, amit visszafelé tettek meg. Mintha Itachi gondolkodna valamin. ’Ha Sasuke megtudja, hogy mégse sikerült neki…’

Végre kiérve a kisebb barlangjáratból Kakashi visszatért Iruka kis természettudományi csapatához kik épp köveket gyűjtögettek a part szélén. Itachi pedig a két napra kifeküdt fiúhoz ment s fejükre dobott két törülközőt.

- Töröljétek meg magatok mielőtt megfáztok. Itt van a táskátok. Egyetek, mert még eltűntök nekem a végén…- majd kis humorral vegyült mondatával odafordult ahhoz a kőhöz, ahol gépét hagyta… de azonnal dühvel fordult vissza- Hova tettétek a gépemet?

- őőő Arra gondolsz, ami a lányoknál van?- mutatott kérdően Naruto a tőlük nem messze lévő kis lánycsoportra kik vihorászva fényképezték egymást.

- Ti kis libák. Adjátok vissza a gépem.- üvöltözte miközben szinte már tűzokádó sárkányként rontott a lányok irányába kik, szinte eldobták a méregdrága géped rohanás közben

A két fiú mosolyogva figyelte a hosszú hajú férfit, ahogy a kisebb lánycsoportot üldözi majd végül sikeresen visszaszerzi és jól kioktatja a lányokat. Megtörölve még mindig vizes hajukat elővették táskáikból az elcsomagolt ételt. Naruto gyorsan behabzsolta az egészet mialatt Sasuke csak két falatnyit evett a kis adag rizsből és a mellétett haltekercsből.

A szöszi ki végzett ebédjével szája széléről letörölve a pár rizsszemet hátra dőlt s kezét a feje mögé téve figyelte az égen elsuhanó felhőket. Sasuke is végzett ételével és pár percnyi pihenés után úgy döntöttek elmennek egy kisebb sétára a környéken.

Szinte eseménytelenül telt el az egész nap. 5 órakor a gyerekek már fent ültek a buszon. Mindegyik azon morgolódott, hogy milyen unalmas volt ez az egész de amint megpillantották Kakashi rendre intő pillantását abba maradt a zúgolódás.

Chapter End

AN:… he he …*tarkóját vakargatja* szóval az úgy volt…ok nem jövök Kakashihoz hasonló sztorykkal…volt pár dolog ami miatt nem volt időm (jó pár dolog) írni deh most van. Hnn. A vámpíros ’történelem’ részhez térve. A rétegződés, beosztását a Vampire Knight mangából szerváltam (egyik személyes kedvencem és csak ajánlani tom X3), az Uchiha , Hyuuga történelmet meg a stbit azt pedig a Naruto magyar hivatalos oldalának segítségével firkáltam megX3 ARIGATOU X3. Pls pls nem vok az a könyörgő fajta deh pls kommenteljetek X3 nyugodtan mondjatok el mindent. Hol rossz, mit kéne javítani, vagy épp ti mire számítotok mi lesz a kövi részben. Hnn és ezen úton köszönöm meg annak a több mint 5000 ( *sokkosan néz*) embernek hogy volt mersze elolvasni X3. Köszike mindenkinek aki benézett és kommentelt meg aki benézett és nézett XD. YA NE MINNA

<---Előző     Vélemények     Következő--->