Mire hat óra környékén visszatértek a faluba, frissen készült vacsora fogadta a fáradt gyerekeket. Az öregasszony szája néha még egy-egy ördögi vigyorra húzódott, ahogy ránézett a két Uchihara az étel elfogyasztása közben.

- Gyerekek!.- törte meg a vacsora alatt létrejött csendet Iruka.- Lenne egy kis meglepetésem. – jelentette ki hatalmas mosollyal arcán.- Miután annyit voltunk kint a napon és gondolom, a sok mozgásban, elfáradtatok beszéltem telefonon a fürdő vezetőjével és el tudtam érni azt, hogy ha végeztünk a vacsorával, akkor elmehessünk a falu tradicionális fürdőjébe.

Iruka boldogan mosolygott és várta az örvendező reakciókat...de semmi...körbenézve a gyerekeken mindenki csak bambán nézett rá. Pár pillanat múlva , vélhetően mikor eljutott mindenki agyáig hogy nem kell messze menniük és még egy lazító fürdőt is vehetnek, néhányan egy ’EHHH’-et hallattak a meglepettségtől, de volt aki a vörösödéstől lesütve fejét, szemeivel a padlót pásztázta.

’Azt hittem megúszom...de még se… ÁÁÁ ebbe bele fogok halni… mindenki előtt.. egy szál törülközőbe… ne.. ne..’- aggodalmaskodott magában Naruto miközben azon agyalt, hogy hogyan is kerülhetné el hogy a fürdőbe kelljen mennie. ’Talán, talán ha azt mondanám, hogy rosszul vagyok.. nem az nem jó mert akkor Iruka biztos tele tömne gyógyszerekkel… emlékszem pont mikor nyáron el akart vinni egy ugyan ilyen fürdőbe és azt mondtam rosszul vagyok nyomba befektetett az ágyba és egy hétig nem mehettem sehova… és még azokat a keserű gyógyszereket is szednem kellett… a semmiért’.

- Naruto.- suttogta a nevét egy mély hang fülébe.- Minden rendben van?- a hang kellemesen csiklandozta fülét. Fejét elfordítva a hang irányába, Sasuke aggódó szemeivel találta szembe magad.- Miért vagy ennyire vörös? - s miközben a fiút faggatta felemelte kezét így úgy tűnt mintha sugdolóznának.

- se..semmi.- mondta durcásan a még jobban elvörösödött szőke majd újra a padlót nézte.

- Talán nem a fürdő miatta vagy ennyire ideges?- duruzsolta ismét Sasuke.- Nincs mitől tartanod… amit ma reggel láttam…hnn...biztos vagyok benne, hogy másnak is tetszeni fog....- majd mondatát befejezve körülnézett s kissé megharapta a fület mibe eddig suttogott.

A szöszinek össze kellett harapnia ajkaik nehogy kiszökjön az a kis sóhaj, ami a reggeli események felidézése után s most a lágy ajkak kényeztetésétől érzett. '..tetszeni fog...' visszhangzott fejében…ez az egyetlen dolog, amit nem akar...megrázta szőke tincseit...nem erre most nem szabad gondolni.

- Baa.. Bakka.- nyafogta a szöszi miután Sasuke visszafordult az asztalhoz. A sötéthajú először meglepődött Naruto fejrázásán, hisz ő semmit se mondott. De inkább nem kérdezett rá csak egy hn-t hallatott s egy önelégült mosoly húzódott arcára mikor a szöszi pirospozsgás arcára nézett.

- Á és még valami.- folytatta Iruka.- Gondolhatjátok, hogy nem ingyen van a fürdő, így úgy egyeztem meg a tulajdonossal, hogy holnap segítünk a különböző dekorációs és kisebb munkák elvégzésében, hogy gyorsabban elkészüljenek. Így amint visszaértünk a fürdőből mindenki szíveskedjen aludni menni, mert holnap kemény munka vár ránk.

Gyorsan elment a gyerekek kedve az egész esti mulatságtól. Ők segítsenek mikor a falu dolga elintézni az ünnepséget. Tudták hogy lesz egy rendezvény a héten és már előre készültek. A környéken egy eléggé különleges szokás élt Június 20.-án. Minden falulakó és idelátogató ráírja egy papír cetlire kívánságát, köszönetét, reményét és ezt a cetlit a falu asztalosai által készített fél fa gömbökbe helyezik. Majd ezeket a kis csónakokat a falu mellett folyó patakba helyezik s a víz elsodorva a kis hajókat, úgymond teljesíti a kívánságokat vagy egyszerűen elfogadja a köszöneteket.

Páran fel akartak szólalni, de amint Kakashi rájuk pillantott azzal az unott nézéssel inkább letettek róla. Vettek egy nagy levegőt majd hangosan kifújták s folytatták vacsorájukat.

Az idő kellemes melegre fordult. Nem az a fojtogató idő volt, ami egy héttel ezelőtt. Lágyan fújt a szél, s még mindig világos volt. A gyerekek visszavették a házi kimonót majd mosakodó szereikkel együtt indultak el a fürdő felé. Útközben szemügyre vették, ahogy a lelkes falusiak szeretettel és nagy odafigyeléssel készítik elő a holnapi munkákat. Például a házak között köteleket húztak ki. Valószínűleg lampionok fognak róluk lógni. Néhány ház előtt gyerekek kisebb csoportja szorgoskodott hogy minden szebb és tisztább legyen...

A fürdő nem volt túl messze... a kis falu másik végében állt ami egy 5 perces lassú sétát jelentett. Az épületen meg se látszott az évek nyoma. Szinte mintha új lenne az a szürkészöldes festés, az ablakok is mintha épp az imént lettek volna letörölve.

Iruka elhúzta a fa bejárati ajtót. Mindenki kíváncsian forgolódott körbe. A sensei a portás pultjához lépett hol egy félig kopasz férfi aludt. Iruka először egy ’khm’ – el próbálta felébreszteni a férfit de miután ez nem sikerült a csengőt kezdte el nyomkodni mire végre felébredt a portás.

- Miben segíthetek? -kérdezte a férfi majd feltette szemüvegét, s már nyitotta is volna ki a jegyzet füzetét amibe felírja, hogy mikor hány vendég érkezik. - Á elnézést kérek.- kért gyorsan bocsánatot, miután meglátta a férfi mögött álló gyerek tömeget és eszébejutott a pár órával ezelőtti telefonbeszélgetés. - Csak tudja a holnapi előkészületek…*tücsökciripelés* khm…- köhigcsélte zavarában a férfi miután végignézett a kisebb gyerekseregen és unott képeken és néhány grimaszon.- Kérem, fáradjanak erre a lányok.- mutatott a neki jobbra eső ajtóra.- a fiúk pedig a másik irányba. Törölközőt minden egyes ruhatárolóban találnak. Mindkét öltözőhöz külön mosakodó van így legyenek szívesek mielőtt a fürdőbe bemennek lemosakodni.- figyelmeztette őket a férfi majd meg se várva semmi féle reakciót visszadőlt a pultra és folytatta szunyókálását.

Jól tudta mindenki milyen egy régi hagyományos japán fürdő. Bemegyünk, lemosdunk, és utána élvezzük a jó meleg fürdőt...persze semmi fürdőruha vagy hasonló. Maximum a törülköző, amit maguk köré tudnak csavarni. Annyira ez senkit se zavart hisz az iskolában is testnevelés óra után elmentek zuhanyozni...már aki...hisz Naruto nem szokott lezuhanyozni...nem. Gyorsan átöltözik és már el is tűnik, mintha ott se lett volna. Eddig az volt a szerencséje, hogy mindig utolsó órájuk volt a tesi, de mi lesz, ha egyszer nem.

Nem akart mindenki előtt meztelen lenni. Mi van ha valakinek megtetszik...mi van ha még egyszer hozzáakarnak érni...és nem tud védekezni. De ott van Sasuke...Sasuke aki megvédi...ki nem engedi hogy baja essen...igen...talán...talán az ő segítségével túl tud lépni ezen a borzalmas emléken. Hirtelen tekintete előtt egy kéz suhant el.

- Naruto jól vagy?- kérdezte aggódva Iruka.

- ano…

- Ugye nincs semmi baj. Ha igen szólj visszamehetünk. Biztos van valamilyen orvossága az öreghölgynek a fogadóban.

- ’még az kéne’ Nincs…nincs semmi baj. Tényleg. – mentegetőzött a fiú.

- Sensei.- szólalt meg hirtelen Sasuke aki nem ment be a többiekkel együtt.- Kakashi-sensei szólt az imént hogy menjen be ...

-Ahh...már megint mit akar egyfolytában csak..- s a férfi eltűnt a férfi rész ajtajában.

- Ah meg mentetted az életem...- sóhajtott fel a szöszi.

- Koránt sem. Várunk 10 percet. Addigra már mindenki le fog mosdani. Majd utána szépen mi is bemegyünk így csak mi ketten leszünk.- mondta kissé önelégülten...csak ketten....

- ehh... szóval nem fogom megúszni.- siránkozott Naruto miközben patakokban folytak le könnyei ( T.T )

- Hn ...15...azt hiszem kezdhetek gondolkodni hogy mit is szeretnék veled csinálni.- vigyorodott el miközben veszélyesen közel hajolt Narutohoz ki rémülten figyelte társát 'Jobb lesz befognom...ezt a nézést látva...' motyogta magában ahogy Sasuke vigyorgó arcát fürkészte.

10 perc se telt bele mikor bentről hangos juhééé kiáltozást lehetett hallani.

- Höhöm.- kuncogott Naruto.- Ez Kiba volt. Még alsóban mikor elmentünk az uszodába akkor is ekkorát kiabált miközben beleugrott a vízbe. Persze az úszómester nyomban kiküldte.

- Hn. Ennyire ismersz már mindenkit? És még mi mindent tudsz erről a Kibáról...- kérdezte kissé 'féltékenységgel' hangjában Sasuke...nem, nem egy Uchiha sose féltékeny...ugyan már miért is lenne...

-Sasuke...te...te féltékeny vagy?- nézett a fiú sötét szemeibe Naruto.

- Én ugyan miért is...- mondatát már nem tudta befejezni Naruto kuncogása miatt.- Most...most...-hebegte...neeeeem nem egy Uchiha sose hebeg...wah mi van vele. - menjünk - szólelt meg durcásan majd megragadva Narutot csuklójánál az öltöző felé vezette.

A helység egy öltöző teremre hasonlított. Körbe szekrények voltak elhelyezve és középen is állt kettő. Mindegyik polcokra volt osztva és azokon egy-egy kosárka, amiben két törölköző is volt. Azzal az ajtóval szembe, amin bementek egy másik üveges nyílott, ami már párás volt a melegtől. Mellettük egy másik ajtó a mosdó részbe vezetett s az mellett egy függönnyel ellátott kisebb helység volt. Kintről újra Kiba vidám hangját lehetett hallani majd egy nagy placcsanást amit Neji üvöltözése követett.

- Látod még külön függönnyel ellátott öltöző helység is van..- magyarázta Sasuke Narutonak aki irányát már a függöny felé vette s egy gyors mozdulattal elhúzta azt és már lehetett is hallani ahogy a kimonót tartó szalagot kikötve az anyag lassan szétcsúszik.

- óhohoh. Mi az? Miért kezdtél el ennyire gyorsan vetkőzni? Talán ennyire szeretnél mindenki előtt pucérkodni?- piszkálta Sasuke a függöny mögött lévő fiút s közben kiválasztott két fakkot majd kivette belőlük a törülközőt.

- Teme… - bosszankodott Naruto. Csönd lett hirtelen.

- Naruto?- kérdezte aggódva Sasuke. Nem tetszett neki hogy barátja elcsöndesedett.

- Légyszíves adj egy törülközőt.- nyöszörögte a fiú. Nagy zavarában elfelejtett bevinni magával egyet.

Sasuke a függönyhöz lépett majd bedugta a fehér törülközőt tartó kezét. Naruto gyorsan kikapta a ruhaanyagot a kézből s már derekára is csavarta volna, ha Sasuke nem kapja el kezét.

-Kérlek Naruto....-suttogta halkan a fiú. Csak egy függöny választotta el attól, hogy láthassa szerelmét úgy ahogy már oly régóta vágyik. De volt benne egyfajta tisztelet és türtőztetés hogy ne szakítsa le a 'válaszfalat' s ne ugorjon rá a meztelen fiúra.

-Sasuke...én kérlek..- motyogta Naruto alig halhatóan. Sasuke elengedte karját belenyugodva, hogy még mindig nem kapta meg a lehetőséget. Tudta Naruto hogy ezzel fájdalmat okoz társának, de valahogy újra elfogta az a félelem, az a rossz érzés. Még nem, ha Sasuke annyira szereti képes lesz várni. Képes lesz addig várni, míg végre feldolgozza a múltban történteket. Néha esténként még mindig maga előtt látta a helyzetet. Ahogy ott ül...és azok a kezek...megrázta szőke tincseit. Elakarta felejteni...de így hogy tudta hogy mind ez igaz volt...így még nehezebb...sóhajtott egyet majd derekára csavarva a törülközőt kilépett a fülkeszerűségből.

Sasuke kissé hátralépett amint kilépett a szőke. Ajkai résnyire nyíltak, szemei elkerekedtek, ahogy végignézett az előtte állón. Hirtelen olyan száraznak érezte ajkait, hogy önkénytelenül is de megnyalta őket.

- És ezt a testet akarod te elrejteni mindenki elől… még előlem is? Ch… - értetlenkedett a fiú. Az a napbarnított bőr, azok a finom vonalak, gyerekes arc de mégis látszik rajta a felnőttség.

- Fogd be..- bosszankodott a szöszi majd cókmókjával együtt elkezdte keresni azt a fakkot ahonnan Sasuke kivette a törölközőket. Miután ruháját bevágta a kosárkába, és felkapta mosakodós tálkáját a mosdó felé vette útját.

A helyiség a következő képen volt kialakítva: a teremben két oszlop volt kiépítve melyeknek mindkét oldalán csapok voltak. Az oszlopok nagyjából két méter magasak lehettek. Naruto kiszúrta magának azt ami a terem másik végében van. Távol a legjobb. Főleg attól a perverztől, aki szintén egy szál törülközőben libbent be a mosdóhelységbe.

A magával vitt kis tálkát megfordította, s arra ráülve megnyitotta a csapot. A csapból kellemes meleg víz folyt ki ami nyomban felmelegítette a helységet s szinte a már ott levő meleg, párás ködöt sűrűbbé tette

- Naruto …- szólongatta Sasuke barátját. Épp elért az utolsó oszlophoz és már dugta volna be fejét hogy megnézze ott van e barátja mikor egy jól irányzott mozdulattal eldobott flakon telibe találta.

- Ott maradsz !- dünnyögte a szöszi.

- Wakatta… wakatta.- morogta Sasuke ”mi a fene ütött ebbe..?!" értetlenkedett miközben az oszlop másik oldalán leült egy csaphoz és mosakodni kezdett. "Mint egy menyasszony ki megtiltja a másiknak esküvő előtt, hogy hozzáérjen...pedig semmi ilyenről nincs szó...még..”

-” Gome..gome Sasuke.”- hajtotta le fejét a szöszi miközben szappanjáért nyúlt, s gondolataiba mélyedve kezdte el mosni magát.- ”Még adj egy kis időt… egy kicsit”- kezei között végig futatta a csúszós szappant majd magát kezdte el dörgölni vele.

-”Naruto… nem tudom hogy hogy tudnék segíteni neked hogy elfeledj minden rosszat…”- tűnődött magában a sötéthajú miközben végezve a mosdással elzárta a csapot és dereka köré tekerte a törülközőt.- Naruto! Kint megvárlak.- majd miután válaszképp egy halk dünnyögést kapott felkapva tálkáját elindult vissza az öltöző részbe.

…I’m too sexy for my shirt…too sexy for....

- Kinek van ilyen idétlen csengőhangja?- húzta el száját Sasuke amint meghallotta, hogy valamelyik telefon csörög. Elhaladva a fakkok mellett figyelmesen hallgatta a zenét míg végül megállva Itachi holmiainál észrevette a villogó telefont. Kivette a kosárból, majd elcsúsztatta gondolván csak nem olyan fontos hívás. Szemei elkerekedtek mikor halk zihálást hallott meg a telefon másik végéről.

- Itachi… azonnal készülnünk kell.- hallatszott egy zaklatott férfi hang.- A csoport, amit ráállítottunk az Akatsuki megfigyelésére ma reggelre le lett mészárolva. Az eddigi adatok eltűntek. Azonnal húzzatok el a környékről mert biztos hogy támadni fognak.- a telefon másik végén mintha papírok susogó hangja hallatszana. – Itachi… ITACHI ott vagy…

Sasuke nem jutott szóhoz. Egyszerűen kinyomta a telefont. Sokkal telt szemei a padlót fürkészték, szája kissé kinyílt és mintha mondani akarna valamit...de abba hagyta...mintha valamilyen üzenet elért volna agyáig...tekintetét hirtelen felemelte.

Egy gyors mozdulattal megfordult s útját az üvegajtó felé vette, közben meg se hallva Naruto hangját ki a mosdó bejáratában állt, s a felől érdeklődött, hogy mehetnek-e kifelé.

- Itachi! – húzta el nagy erővel az üvegajtót. A benti meleg és a kinti fülledt levegő csapata meg arcát. Tekintete mintha dühös lenne, de szemei félelmet tükröztek. Fejét jobbra s balra forgatta. Azonnal meg kell találnia bátyját.

Az összes fiú tekintete Sasukére meredt amint meghallották az ajtó csapódását s a fiú kiabálást.

- Sasuke.- szólalt meg végül Itachi a medence partján ülve az egyik kövön. De nem várt válaszra amint a meleg köd lehetővé tette számára hogy öccse tekintetét láthassa. Bocsánatot kérve a körülötte ülőktől felkelt a kőről s Sasuke felé indult. Eközben Naruto is beállt az ajtóba, amit a mellette álló fiú észre se vett.

- Itachi. Az előbb hívtak. Az Akatsuki...- suttogta a az elé álló férfinek majd mikor kimondta az Akatsuki szót mintha mellette valakinek a lélegzete megszakadt volna. Tekintetét elfordította, a vele szemben álló Naruto kitágult szemekkel figyelte. Arca elsápadt és mintha hebegett volna. A fiú szemébe nézett. ”Na..Naruto..” Nem értette a szőke reakcióját. Hisz ő erről az egészről semmit se tud...nem tudhatja.

- Sasuke menjünk be. Majd ott megbeszéljük. Naruto.- fordult Itachi a szöszi felé jelzés képen hogy most távoznak. Elindult majd pár másodperc múlva követte öccse.

A szőke még pár pillanatig értetlenkedve nézett a két Uchiha után majd tekintetét a medencére s a benne lévőkre vezette…volna ha nem egy adag vízzel találta volna szembe magát amit Kiba fröcskölt rá. Egy hangos 'megállj'-al jelezte a fiúnak hogy, ezt nem ússza meg könnyen s már nem is törődve a többi emberrel sietet a vízbe hogy vízbefujtsa a kutyaképűt.

Itachi behúzta maguk mögött az ajtót s a két szekrény sor közé léptek. A sötét hajú fiú mindent elmondott bátyjának. Itachi először nagyon ideges lett már szinte leüvöltötte volna Sasuke fejét, amiért a dolgai között matatott de aztán megértve az eseményeket visszafogta magát. Öccse szemébe nézve valami újat látott...valami újat ami mégis régi volt. Azok a vörösen izzó szemek mintha ismét megteltek volna azokkal a régi érzésekkel melyeket kiskorában a régi Sasuke szemében látott.

- Amióta újra visszajöttem és Naruto mellettem van valahogy minden más lett. Olyan...olyan furcsa minden. Mintha az életemnek lenne valami célja. Mintha érezném, hogy többet nem vagyok egyedül. Hogy van mellettem valaki. És nem akarom elveszteni ezt a személyt.- kissé sápadtabb volt a szokásosnál. Tekintete sokkal aggódóbb. - Régebben azt gondoltam, hogy a vámpírlétnél nincs fájdalmasabb, szörnyűbb dolog. Egész életünkben véren élni. De miután elolvastam Uchiha Madara naplóját, amit ő maga írt, s leírta benne minden egyes napját, minden egyes küszködését, minden fájdalmat amit Nibi okozott neki... nem akarom, hogy ezt átélje Naruto. Már az annyira megviselte mikor Orochimaru csatlósai elrabolták akkor ezt...ezt hogy élné túl. -szemébe kis düh férkőzött mikor kimondta volt szolgálója nevét.

Itachi csöndben figyelte öccsét. Utoljára kiskorában, mielőtt mindenkit elveszítettek, azelőtt volt ilyen Sasuke. Miután sikerült kiszabadulnia az Akatsuki karmai közül többször akart találkozni öccsével de ő ellökte magától... nem akarta látni. De most...most kapott még egy esélyt hogy bebizonyítsa , tényleg egy szerető báty.

Előre lépett egyet majd karjaival átfonta Sasuke derekát és magához szorította.

- Nem fogsz többet elveszíteni olyan valakit, akit teljes szívedből szeretsz, ígérem.- majd jobban magához szorította a fiút. Amióta elvesztette szüleit és öccse is elutasította valahogy elfelejtette mi is az a szeretet. Tudta mekkora szenvedéssel jár, ha valakit elveszt az ember és főleg ha ezért magát okolja.

Minden egyes pillanatban azon gondolkodott, hogy miért nem volt erősebb, miért nem tudta megállítani az Akatsukit mikor korosztálya legjobb harcosa volt. Minden egyes a klánt érte csapásért saját magát okolta. Annyira felnézett rá mindenki, annyira tisztelték...és még se tudott semmit se tenni. De ez a múlt most a jelenben kell élnie és a leghelyesebbet tennie.

Engedett kezei szorításából majd hátralépett s ruháihoz ment.

- Mond el Kakashinak is. Én most visszamegyek és próbálok segíteni és amint lehet visszajövök.- mondta hűvös hangon miközben elfordulva öltözködni kezdett.

- Mi elmész?- értetlenkedett Sasuke.- Most mikor a legnagyobb szükség lenen rád. Nem hallottad mit mondtam az előbb az Akatsukinak nyoma veszett.- üvöltötte már szinte a fiú.- Megint elhagysz...

- És mégis mit tehetnék itt fegyvertelenül?- kérdezte dühösen szemében ugyan azzal a vörös színnel mely öccse szemét is elborította.- Nem csak te aggódsz.- mondta most már nyugodtabban majd elővette telefonját s tárcsázni kezdett.- Igen.. megkaptam... öt perc múlva kint állok a kapuban... értettem.- majd kinyomta a készüléket.- Már a közelben van egy kisebb csapat. Visszamegyek a főhadiszállásra, és mindent kiszedek ezekből a balfaszokból.- dühöngte a férfi.

- Itachi...- nézett meglepetten a fiú.

- Mi ez a nézés... a bátyád vagyok. Talán azt hiszed, hogy nem érdekel az ami veled történik? Nevetséges vagy otouto. Szinte egész életemben arra törekedtem, hogy újra megbízz bennem, s most kaptam egy esélyt.- majd mondatát befejezve egy gyors mozdulattal összekötötte a kimonó szalagját.- Tudom hogy úgy se tudnálak megállítani hogy meg ne próbálj Naruton segíteni még ha ezzel az életed is kockáztatod.- nézett mélyen öccse szemébe.

Sasuke nem hitte el amit bátyjától hall. Mi ez? Mi ez a hirtelen gondoskodás... talán arról is Orochimaru tehetett, hogy ekkora távolság volt közte és bátyja között?

Széles mosolyra húzta száját.

- Köszönöm.- nyújtotta ki kezét maga elé amit egy másik erős kéz szorított meg.

Még egy pillantást vetettek egymásra majd ellenkező irányba vették útjukat.

Itachi mire kiért a falu kapujához már egy fekete autó várta, időt nem vesztegetve szállt be s hajtottak el a főhadiszállás felé.

Sasuke újra az ajtóra erősített kallantyúra tette kezét majd lassan elhúzta. A Nap már lemenőben járt de még semmi jelét nem mutatta az éj közeledtének. Újra megcsapta az a fülledt levegő.

Szemével végig nézett a helyen. Balra egy falapokból készített fal. Biztos a lányok fürdője van a túloldalon. A fürdő befelé lévő peremét nagy szinte már kőszikláknak mondható tömbökkel rakták ki mik két kisebb öblöt, hoztak létre. A medence körül farácsos lapok vannak lerakva. Van aki kint ül a parton s a másikkal beszélget, vannak akik vizicsatáznak, á és meg van az a szőke fej amit annyira kutat tekintetével.

Kilépve a papucsból lassan lépdesett előre a kellemesen meleg vízben. A szöszi a medence hátsó részében ült be az egyik kisebb öbölbe. Arcán enyhe pírral nézett jobbra-balra. Előbb még tiszta könnyedséggel 'kergette' Kibát a vízben de miután érezte hogy a csomó ami tartotta a törülközőt egyre gyengébb inkább leült a sziklafalak rajtekébe. Mindenki annyira természetesen viselkedik így hogy csak egy szál törülközőben vannak.

- Oi dobe. Minden rendben van?- kérdezte kissé bátortalanul Sasuke. Félt hogy Naruto kérdezősködni fog hogy miért is tűntek el olyan hirtelen. Hogy mondja el neki, hogy veszélyben az élete és akár melyik pillanatban elkaphatják. Egyáltalán hogy mondja el neki hogy ő más mint a többiek.

- Ááá… igen, persze.- mondta kissé elvörösödve mikor az előtte álló fiúra nézett.

- Leülhetek ?

- Persze persze…- Naruto kissé felemelkedett majd arrébb ’lebegett’ helyet adva a mellé leülni kívánónak. ”Talán…talán rá kéne kérdeznem, hogy mi is folyik itt..” morfondírozott magában a fiú majd a mellette ülőre nézett. Sasuke maga elé nézett mintha ő is valamin gondolkodna

-Sasuke – Naruto

- Á mond mond csak…- nyökögte elvörösödve a szöszi miután mindketten egyszerre akarták kezdeni mondanivalójukat.

- Miért ültél ide hátra. Azt hittem majd Irukáékhoz mész.

-Áhh.- ”gondolhattam volna hogy nem mondod el…” – Nem..nem szeretnék ott a többiek között lenni… annyira zavarba ejtő.- nyüsszögte a szöszi.

Hirtelen egy kéz derekának baloldalához ért majd erősen magához szorította. Tekintetét Sasukére fordította ki mélyen belenézett azokba a kék gömbökbe. Látszott tekintetén a komolyság, az a mindenre elhatározott fény ami megborzongatta Narutot. Mi történhetett. Mi az oka, hogy Sasuke így viselkedik.

Sasuke lassan Naruto füléhez hajolt.

- Sasuke…

- Naruto. Ígérd meg hogy mindig mellettem leszel, ígérd meg hogy sose mész el semerre nélkülem egy pillanatra se…ígérd meg hogy nem felejtesz el…ígérd…- suttogta halkan a fiú fülébe.

- Á.. pe..persze…- lepődött meg Naruto a kérésen.- Milyen buta kérdés volt ez. Persze hogy mindig melletted maradok. Természetes hogy akit szeretek az mellett..

- Nem Naruto.- szakította félbe a fiút Sasuke majd hirtelen két karjával átkulcsolta a szöszi nyakát s közelebb húzta magához a meglepett fiút. – Nem csak így… hanem szó szerint.- majd megakadt szava… hogy mondja el… hogy kezdjen bele.

- Értettem Sasuke.. megértettem..- suttogta halkan maga elé a fiú. ”Mi a franc történt ezzel...Az a telefonhívás!" jutott hirtelen eszébe Narutonak. "Hát persze..."- Sasuke...- kezdte halkan. De túl halkan ahhoz hogy Sasuke meghalja.

- Ah…igen 7..azt hiszem nekem kellene el kezdeni félni...- próbált vicces lenni a kevésbé se vicces helyzetben.

Narutonak ez meg se fordult a fejében.

- Sasuke...- kezdte újra a szöszi. A felszólított fiú mélyen a kristálygömbökbe nézett. Aggodalom, kérdések zöme amit először megpillantott, majd mintha egy kis félelem suhant volna át. Tudta mit akar kérdezni a szőke...de nem most...nem ebben a pillanatban akarja elmondani neki...

- Naruto...nincs semmi baj.- suttogta halkan. Tekintete most a rózsaszín, csillogó ajkakra téved. Annyira akarja, olyan rég ízlelte már őket. Szájával lassan közelített Narutoéhoz.

- Sas…sasuke. Ne még valaki…

- Nem érdekel Naruto. Nem érdekel.- suttogta elhalkuló hangon a fiú majd kicsit erőszakosan a tiltakozó ajkakat sajátjával bezárta. Naruto próbálta ellökni magától Sasukét de a fiú fejének hátsó részét szorosan nyomta sajátja felé így semmi esélyt nem adva a szabadulásra. Kérdezni akart...meg akarta tudni hogy mi folyik körülötte de azok az érzéki ajkak melyek harapdálják sajátját...egyszerűen nem tudott ellenállni nekik s átadta magát az egyre mélyülő csóknak..

”Napról napra kezdem elveszteni emlékeimet. Nibi mintha felélné a memóriámat. Egyre csak az az állati kacaj, csak azt hallom s nem hagy nyugodni. Félek hogy elvesztem minden emlékem főleg családomról, de nem merek szólni nekik… nem, ez az én dolgom és Nibié. Nem gondoltam volna hogy ilyen sokáig bennem marad ez a szellem. Talán holtomig itt marad s majd csak utána tér vissza a szellemvilágba… kitudja…”

Naruto hirtelen valami nedveset érzett arcára csöppeni. Sasuke ahogy ismét felidézte a Madara által írt sorokat nem tudta visszafojtani érzéseit.

-Nhn..nhn….bwáh…Sasuke…- tolta el végül sikeresen magát társától Naruto.- Mi ..mi …- csak nyökögni tudott.

Az előtte ülő fiú szeméből csak úgy záporoztak a könnyek. Rettegett. Egyszer már elvesztette azokat akiket a világon a legjobban szeretett. S most mikor végre újra megtudja valakivel osztani érzéseit, életét most újra ugyan azok el akarják venni tőle.

- Nem tudom mi történik…- kezdte halkan Naruto majd magához húzta a zokogó fiút.- de ígérem…sosem hagylak magadra…sose felejtelek el…

Majd jobban magához szorította szeretőjét ki kissé bátortalanul viszonozta az ölelést. Pár pillanatig így maradtak, míg Naruto nem érezte hogy a hozzá simuló test lenyugszik. Lassan elváltak s hüvelyk ujjával letörölte Sasuke arcáról a könnyeket. Száját arra a szokásos rókavigyorára erőltette mitől Sasuke arcán is megjelent egy apró mosoly. Most már biztos volt benne...most már tudta hogy vigyázni fognak rá...tudta hogy engedhet.

A nap lassan alászállt az égnek s azt sötétszínre festve végre jobban láthatóvá tette a majdnem teli Holdat.

Miután már szinte mindenki szétázott s többszöri próbálkozás után sem sikerült Kibának átjutni a lányokhoz (hála Sakura fenyegetéseinek) fél kilenc magasságában visszaindult a friss és kipihent csapat hogy végre nyugovóra térhessenek.

A két fiú teste szorosan simult egymáshoz. Olyan reménytelenül csókolták egymást, mintha nem lenne holnap, nem lenne több lehetőségük, csak ma, csak az a pillant, csak akkor és soha többet. A kis szobát a takaró és a ruhák halk suhogása töltötte be. Kis néha halható nyögések melyek a két fiú ajkai közül szöktek ki. Lassan vált szét a két ajak levegő után kapkodva de miután mélyen egymás szemébe néztek újra a másik után kaptak.

Naruto kissé eldöntve maga alá 'gyűrte' Sasukét miközben meg nem törve folytatták a csókot. Kezeit a szétnyílt ruha által csupaszon hagyott mellkasra tette s kissé mélyítette a csókot. A sötéthajú meglepetten feküdt hátára. Mit akarhat Naruto? Kezeit a szőke vállára tette s lassan eltolta magától.

-Nhgn...Naruto..mit..mit művelsz...- megpróbálta eltolni magától a szőkét de mintha az nem engedne.- Naruto...kérlek...-emelte fel kissé hangját.

-Sasuke ...-suttogta halkan a fiú miközben a fekete szemekbe nézett. - én csak...- kezdte halkan miközben arca egyre vörösebb árnyalatot vett fel.- felejtsd el...- sütötte le tekintetét s már mászott is le az alatta lévő fiúról mikor hirtelen két kéz a fenekénél fogva, visszahúzta az elhagyni kívánt testre.

Egy pillanatig csak egymás szemébe néztek. Naruto nem bírta sokáig azoknak a szerető szemeknek az égető figyelését s elfordította tekintetét. Sasuke kis mosolyra húzta száját, jobb kezét felemelve a félkemény dombról az elvörösödött arcra emelte s maga felé fordította.

-Köszönöm...- suttogta azoknak a puha ajkaknak majd egy egyszerű csókot nyomott rájuk.- köszönöm hogy vagy...köszönöm hogy szeretsz...köszönöm...-suttogta s minden egyes szó után egy-egy csókot nyomott az ajkakra.

Naruto arca még vörösebb lett. Száját egy kisebb mosolyra húzta majd egy hosszú csókkal viszonozta a kicsiket. Szinte beleszédülve a levegőhiányba álltak el ismét egy cuppanásban ajkaik. A szőke tincsek a csupasz mellkasra feküdtek s gazdájuk halk szuszogással jelezte a másiknak hogy nyugovóra tért. Sasuke még egy utolsó csókot nyomott züllött fürtök közé majd példát véve szerelméről engedte, hogy elnyomja az álom.

Chapter End

AN.: ok előszörsi elnézést hogyközel egy hónap eltelt és semmi friss ..deh megvoltak a magánügyi gondok..nem vagyok az a követelőzős ember deh minna onegai ..könyörgöm írjatok kommenteket...tudom tudom...egy újabb követelezős firkász *pehw*...nem nem azért kérem hogy 'előrébb menjek a ranglistán' csak egyszerűen jóérzés kritikát kapni...feldobja a napom hogyha látom hogy jééé bahk még egy kritika és akkor vmi jo kis viccees választ kitalálni rá X3 nyah mindegy azért remélem akik eddig írtak azok most is fognakX3 muhaha készüljetek mert kevesebb mint egy hónap és con XP és utó nyuszit mindenkinekX3 Ya Ne Minna

<---Előző     Vélemények     Következő--->