Hűvös volt a reggel. Pár madár rászállt az udvarban lévő fákra; hangos csicsergésükkel, lassan sikerült mindenkit felébreszteniük. Itachi már rég felkelt, s ezt kihasználva elsőként vette birtokba a legközelebb lévő fürdőszobát.

Sasuke is felébredt nem sokkal bátyja távozása után; arcát bozontos, szőke tincsekbe mélyítette. Naruto kezei még mindig sajátján voltak; ajkait egy lágy mosolyra húzta. Bal kezét a másik nyaka alatt átcsúsztatta, mire a szöszke résnyire nyitotta száját, s halkan szuszogott tovább. Orrával arrébb túrta a tincseket, melyek Naruto nyakát takarták el előle.

Egy gyengéd csókot nyomott a hajlatba, majd ajkait összeszorítva beleharapott a bőrbe s szívni kezdte a finom texturát. Kissé szétnyitotta száját, így mikor újra szívni kezdte az érzékeny területet, szemfogai azt megkarcolták, de épp annyira hogy két kisebb vérpötty megjelenjen a bőr felszínén. Furcsállta hogy mikor nyelvével lenyalva a vért, gusztustalannak találta az ízt; mintha egy pénzérmét nyalt volna meg, de valahol mélyen, ha nagyon koncentrált egy kis édeskés ízt még érzett.

Bal kezével, mely a másik nyaka alatt vonult át, leszedte a szöszi kezeit sajátjáról, majd a ruhát összetartó kötő felé nyúlt s lassan húzta szét a masnit. Miután sikeresen eloldozta, jobb kezét becsúsztatta a finom anyag alá. Érintésére a bronz bőr libabőrös lett.

Sasuke nem tudta tovább türtőztetni magát. Újra a szőke nyakába kapott; ujjai lágyan végigsuhanva a félkemény mellkason közrefogták a sötétes barna bimbót s óvatosan morzsolgatni kezdték.

Naruto pillanatról pillanatra hevesebben vette a levegőt. Szája széléről egy kis csíkban nyál csordult le a lepedőre. Néhány levegő vétel között mintha halk nyögések nyelődtek volna le.

- Naruto... - suttogta halkan Sasuke a fiú fülébe.- Hadd haljam...- nyelvével végignyalta a fiú fülkagylóját s lágyan ráharapott.

Naruto nem bírta tovább visszatartani és a másik számára halhatóan felnyögött.

- Nhn...ahh... Sasuke… ha-hagyd abba... – nyögdécselte; Sasuke ujjai erősen megpöckölték az érzékenybőrt majd újra morzsolni kezdték..

- Nyugalom... - suttogta mély hangján a fiú.- Kérlek...engedd meg...

- Deh..Sasuke... - préselte ki magából a fiú nevét. Tekintetét megpróbálta társa felé fordítani. Ő nem akarta ezt, egyáltalán nem. Azok az érintések…lassan könnyek szöktek szeméből s csordultak végig arcán szőke tincseibe.

Sasuke rögtön abba hagyta azt amit csinált. Kezeit felemelte Naruto testrészéről s a fiú derekára téve, megpróbálta magához húzni.

- Sajnálom... - suttogta a szőke tincsek közé.- Majd ha… ha úgy érzed...

A kezei között lévő test mocorogni kezdett; Naruto bólintva jelezte, hogy érti mit szeretne mondani. Lejjebb csúszva fordította fejé jobbra így épp Sasuke mellkasával találta szembe magát. A fekete hajú lágyan elmosolyodva hajolt a másikhoz s nyomott egy bocsánat kérő csókot annak homlokára. 

- Köszönöm. - mormolta halkan a másiknak s kezeit Sasuke csípőjére téve próbálta közelebb húzni magát a fiúhoz.

Ajkaik újra egymáséhoz tapadtak. Először csak ízlelgették a másikat, majd Sasuke megunva a játékot nyelvével a szöszi szájába hatolt, amitől a fiú belenyögött a csókba. A sötéthajú kezét szőke tincsekbe fúrta így közelebb húzva magához a fejt, egyre jobban mélyítette a csókot. Halk cuppanások és a lágy ruha susogó hangja töltötte be a szobát.

*katt*

- Ha most azonnal abbahagyjátok, nem teszem fel facebook-ra a képeket. - dörmögött az ajtó felől egy hang.

Naruto amint felnézett eltolta volna magától Sasuket, de ő nem engedte ezt. Kisebb erőlködések után végül a szöszinek sikerült eltávolodnia a másiktól.

- nhn... TEME...nem tudom mit csinálok veled.- bosszankodott Naruto. – Hagyd már abba! . – üvöltötte megint amint egy apró csók landolt arcára.  Még nem akarta, hogy mindenki tudja, hogy mi van köztük.

- Hn...13.. lássuk csak, még 7... azt hiszem én már tudom, hogy mit csinálok veled . - mondta mély hangján s közben tengerkék szemekbe nézett.

- Mielőtt folytatnátok a kis románcotokat emlékeztetlek titeket arra hogy összesen 5 mosdó van az épületben, szóval jobb lesz ha siettek. Talán még találtok egy üres fürdőt. Á és itt van az amit ma kell felhúznotok. – s ezzel Itachi letett két papírzacskót az ajtó mellé; fejével biccentve hagyta el a helyiséget.

Sasuke felsóhajtva kelt fel helyéről s a szoba egyik sarkából felkapva neszesszeres táskáját s két törölközőt, felhúzta a még mindig földön ülő Narutot s elindultak keresni egy még üres fürdőt. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Amint kilépett a zuhany alól, Naruto kissé vörösödve ugrott be helyére s húzta el a régi szürke, nehéz anyagú függönyt. Sasuke csak szemöldökét felhúzva csavarta maga köré törülközőjét s vette kezébe az egyik papírzacskót.

Orrát felhúzva nézett a kezébe akadt anyagokra. Kemény, farmerhez hasonló sötét háromnegyedes, gondolta miközben letette a másik ruhákat a mosdókagylóra. Szétnyitva nagy oldalzsebekkel találta szembe magát; elől és hátul két kantár szerű  anyagcsík futott végig. Felsóhajtva elvette a mosdókagylóról a sötétkék boxert, s arra rá felhúzta a nadrágot. A póló egy egyszerű fehér rövid ujjú volt ; elején egy kisebb kereszt mintával mely oldalra volt döntve, a hátán hatalmas szétterült angyalszárnyak.

Kicsit kíváncsian nézett Naruto zacskója felé; további gondolkodás nélkül nyúlt utána és emelte ki a ruhákat. Sötét szürkésbarnás háromnegyedes. A két nadrágszár alján zsinórok lógtak ki. Egyszerű fazon melyen néhány helyen koptatás van. Felemelve a pólót kissé elnevette magát; egy pingvin volt rajta napszemüvegben és épp mintha egy szárnyas malacról álmodozna.

Amint meghallotta, hogy a víz már nem folyik gyorsan visszapakolta a ruhákat a zacskóba és kiment a fürdőből.

Miután mindketten visszatértek a szobájukba, frissen és felöltözve, eltették dolgaikat s útjukat az ebédlő felé vették. A terembe érve már jó páran ültek az asztalnál és javában beszélgetek, de amint meglátták a fiúkat abbahagyták a csevelyt.

Csodálkozó szemek meredtek rájuk, majd a saját ”házi kimonojukra”. ’EZ NEM ÉR’; hallatszott a pár bosszankodó hang.  Sasuke mit sem törődve velük haladt előző esti helyére; lassan Naruto is követte ki értetlenül nézett a még mindig őt bámuló tekintetekbe. 

Pár perc múlva mindenki megérkezett az ebédlőbe kivéve a két senseit és Itachit. Eközben pár szolgáló megrakott tálcákat helyezett el az asztalon s mindenki elé letettek egy pár evőpálcát.

- Kakashi eressz már… - hallatszott kintről a hang; egy kéz nagy nehezen benyúlt és elhúzta az ajtót. - Jó reggelt gyerekek… - köszöntötte a társaságot Iruka amit egy álmos, szinte vízhangnak tűnő ’Jó reggelt’ volt a válasz.-  Mi ez a hatalmas lelkesedés, huh? Ugye mindenki felkészült. Ma elmegyünk a Végzet völgyéhez. Neji készen állsz az előadásra? - majd az említett fiúra nézett aki kissé megbiccentette fejét.- Rendben. Akkor reggeli után mindenki álljon készen. Most 8:43 van. A busz 10 órára ér a faluhoz. 9:45 –re mindenki várakozzon a ház előtt. Most pedig, együnk. - végre…sóhajtott fel az összes diák majd a hangos Itadakimasu után hozzáláttak ételükhöz.

* katt *

- Hm?- nézett el balra Naruto miközben pálcájával egy újabb falat ételt tett be szájába. A földön Itachi feküdt kezében fényképezőjével s egy újabbat kattintott. A hangra Sasuke is oda figyelt majd egy újabb kattanás.

- Köszönöm fiúk. Most egyenlőre elég lesz ennyi. Reggelizetek meg majd pár képet még csinálunk a ház előtt. - adta ki a már már parancsot Itachi majd helyet foglalt Sasuke mellett és mintha mi sem történ volna hozzá kezdett reggeliéhez.

Egy 'hmpf' el Sasuke visszafordult az asztalhoz s folytatta félbehagyott ételét. Naruto még párat pislogott; egy kisebb mosolyra húzta ajkait. Végre újra lesznek képek amiken együtt van Sasukeval. Azok a képek amiket a buszon néztek régiek voltak, de most végre lesznek újak.

Egy röpke húsz perces reggeli után a 3 fiú már kint is volt a ház előtt. Sasuke egy nagy kőre ült lábához Naruto állt keresztbetett kézzel és mindketten az eget kémlelték. Majd újabb kattintás. Ugyan az a póz de szemeik egymásra néznek.

Következő helyszín a bejárati ajtó volt. Az ajtón mintha Naruto épp akkor lépett volna ki s mellette a falnak támaszkodva Sasuke állt. Még pár képet készítettek majd visszamentek a szobáikba hátitáskáikért. Mindenki kapott egy egy üveg ásványvizet és egy kisebb obentot a melegre és arra nézve, hogy csak vacsorára érnek vissza.

Miután ők is kiérkeztek a ház elé az osztály elindult a nagy kapu felé. Menet közben még lehetett hallani a halk fényképező kattogást. Régen is mindig Itachi volt az aki a két fiúról készítette a képeket; valahogy mindig sikerült elkapnia őket a legbensőségesebb pillanataikban.

Mire kiértek a faluból a busz már ott állt, rájuk várva. Egy kisebb busz volt; szó szerint egy kisebb. Ülés ha 15 akadt, a többi embernek állnia kellett, és ráadásul ők még a csoport legutolsó tagjai voltak azért már csak a lépcsőn tudtak állni.

Hogy miért is kellett a busz mikor ha előre nézetet, akkor látták a kőszobrok fejeit? A válasz : az oda vezető út csak a szemnek volt egyszerű és gyors. Ahhoz hogy az ember el tudjon jutni oda egyszerűen és könnyedén … mondjuk… ninjának kellene lennie, kinek valami különös energiája van amitől fáról fára tud ugrálni.

Hát pont ezért kellett a busz mert senkinek sincs ilyen ereje; a busz így kénytelen volt a leghosszabb és egyetlen úton haladni. Az utazáson még a nagy meleg se javított. Páran megunták az álldogálást így egymás ölébe ültek; igaz több lett az állók helye, de a meleg még így sem tűnt el.

Miután visszatértek a kétsávos útra amin jöttek, egy tíz perces mondhatni kényelmes utazás után egy földes útra tértek, minek egyik felén hegyoldal a másik felén pedig szakadék volt.

A hegygerincbe vájt út, amin felfelé haladtak, teljes körű belátást nyújtott mindenki számára. Egy hirtelen éles kanyar következett, ami mindenkiből egy hangos woah-t préselt ki. Naruto, aki eddig a legalsó lépcsőn állt az előtte álló Sasukebe kapaszkodott.

A röpke 20 perces út után végre megállt a busz. Mintha egy kisebb fennsíkon lettek volna minek hirtelen a hatalmas kőfejeknél vége szakadt. A közelben egy kisebb erdőség terült el. A fák közül egy széles folyó folyt a szakadék felé ami határt húzott a fejek közé.

Lassan kinyílt az ajtó és a kis csapat is lekászálódott a buszból. Táskáikat a buszon hagyták hisz az úgy se ment el, akkor minek vigyék magukkal. Mindenki már indulásra készen állt; páran megpróbáltak előre menni de miután Kakashi kettőt köhintett mindenki visszatért a busz mellé.

Iruka Nejire nézve adta át a fiúnak az idegenvezetői szerepet; világos szemeivel végignézve a többieken megvárta amíg mindenki elhallgat és egy rendszerezettebb alakba nem állnak. Felsóhajtva indult el egy nagyobb kövekből álló halom irányába. A csoport nem értve semmit indult el utána; a kőfejek a másik irányba vannak akkor ők minek jönnek erre?

De ők nem tudhatták hogy a kőhalom egy barlangrendszer bejáratához tartozott. A bejárathoz fáklyák voltak elhelyezve, így kettesével mindenki megfogott egyet és azzal haladtak lefelé. Néhol csúszósabb és lejtősebb volt az út, néhol még megmaradtak a lépcsőfokok így biztonságosabban tudtak haladni.

Egyre csak haladtak lefele…mintha végeláthatatlan lett volna az út mikor egy apró fény csillant meg előttük. A fény egyre élesebb lett és nagyobb ami jelezte, hogy közelebb kerültek a kijárathoz; hangosan fellélegezve újra kint voltak a friss levegőn.

Amint kiértek a levegő vétel után, csodálkozásra nyílt mindenki szeme és szája. Jobbra tőlük két hatalmas szobor állt egymással szembe köztük a folyó zúgott alá. Mintha a néhol leomlott fal és egy-egy törmelék hatalmas csata nyomait őrizte volna.

Neji a csapatot kissé távolabb vezénylete a folyó zúgásától hogy ne kelljen felemelnie hangját miközben elmondja hely történetét.

- Ezen a helyen ahol most vagyunk csapott össze két jó barát. De mielőtt elmesélném ezt a történetet kezdjük a legelején. - kezdte beszédét majd végignézett a tömegen, hogy mindenki figyelme rajta van-e. Szúrós fekete tekintet nézett vissza rá; megköszörülve torkát suttogta maga elé. - Hát kezdjük…

<---Előző     Vélemények     Következő--->