- Tudom - hörgöm, miközben füléhez hajolok, és végigfuttatom rajta fogam. Pirulva hunyja le szemeit.

Tudom én, Deidara, hogy gyűlölsz. Csak nem minden porcikáddal, sőt most kívánsz. Nekem egyértelmű, és hiába ostorozod belül magad, mert ez is nyilvánvaló számomra az előbbi megszólalásodból, a tested elég bíztatóan reagál arra, amit teszek.
Furcsamód én úgyszint élvezem. Nem tudom, mi tetszik a helyzetben... vagy ebben a szőkében.
Talán a kihívás. Talán az a tűz, az az akaraterő. Lobbanékony, és pont, mint a művei, ő maga is könnyen robban. Sokkal többre menne az életben, ha az érzéseit ugyanúgy tudná irányítani, mint a kis szobrait, de benne nincs ennyi tudatosság. Ezért hever most így a karjaim közt, mert egyszerűen sose fejlesztette ki magában az ésszerű hidegvért, valamint képtelen uralkodni... azon a valamin, amitől most ennyire veszettül kíván a teste.

 - Ez milyen érzés? - susogom, miközben kissé belefújok nyakába, majd jobbomat bevezetem pólója alá, és végigbizsergetem ujjaimmal gerincét. Egész testében megborzong.

Ideje lenne elfogadnod, hogy több a hatalmam a benned lévő tűz felett, mint neked. Azt teszek veled, amit akarok, méghozzá úgy, hogy vágyj rá. Érdekes belegondolni... Nálunk, Uchiháknál onnantól voltál felnőtt, hogy megtanultad irányítani ezt az elemet. Még mindig gyerek vagy, Deidara...

- Rohadj meg... Csak egyszer szabaduljak ki innen, esküszöm, kegyetlenül vissza fogsz kapni mindent, hmm...

Újfent mosolyogni támad kedvem. Ő maga kiszámítható, de belőlem érdekes reakciókat vált ki. Valamiért... az előbbi elgondolásaimat szívesen a szemébe mondanám, de azon csak felhúzná magát, és többé nem lenne hatalmam fölötte. Márpedig be kell ismernem, nagyon jó érzés, hogy...

Fogalmam sincs. Már én se vagyok magamnál teljesen. Küszködése fejemben visszhangzik tovább, szavait amilyen gyorsan fogom fel, olyan sokáig keresem rá saját válaszomat.
Karjaimban reszkető, kéjsóvár teste nem hagy nyugodtan elmerülni gondolataimban.

Akarom... de fogalmam sincs, hogyan kell. Bár... ő tökéletesen hagyja eluralkodni magán ösztöneit. Talán nekem is jobb lenne... Bágyadtan hajolok hozzá újra egy csókra, de megint csak ajkainkat érintem össze, cirógatom száját sajátommal, és kíváncsian várom, mikor jut el addig, hogy nem bírja tovább, és önszántából csókol meg. Pólója alatti kezem időközben lassú simításokba kezd lapockái tájékán, míg jobbomat kiveszem nadrágjából, és derekánál, háta aljánál simogatom. Azt akarom... hogy ő is kívánjon... hogy végre az elméjével is élvezze, ne csak a testével.

- Nem tudom, mégis mi a fenét vársz el tőlem. Azt hiszed, hogy csak azért, mert szőke a hajam és kék a szemem, már buzi vagyok, hmm? Azt hiszed, szórakozhatsz velem?  - sziszegi arcomba. - El nem tudod képzelni, mennyire gyűlöllek azért, amiért elbasztad az életemet. Komolyan azt hiszed, hogy ezek után beszállok a ferdehajlamú kis játékaidba?!

Képembe vágott véleményétől kissé meglepődöm. Nem ezt vártam volna, de nem különösebben érdekel. Lelkileg nincs annyira közel hozzám, hogy ártani tudjon. Pusztán idegesít.
Noha én is meg tudnám kérdőjelezni saját tetteimet, ez még nem vesz el az önbizalmamból.

Szavakkal nem fogom hergelni, mert feleselni azt nagyon tud. Ebben ő nyerne. Helyette lejjebb siklatom mindkét kezem. Jó lassan, közben hüvelykujjaimat beleakasztom nadrágja szélébe, és szabaddá teszem merevedését.

 - Mih...?! - nyögi meglepetten, azonban mire teljes mondat bukhatna ki belőle, már magamról is lehúztam némileg az anyagot, és fenekébe markolva emelem meg kissé, hogy arca enyémmel egy szintben legyen, végül hozzányomom fedetlen férfiasságom övéhez. Ezt mind egy másodperc alatt... Nem hittem volna, hogy valaha ilyen helyzetben hasznát veszem annak, hogy shinobi vagyok.

 - Mi a Buddha... - Hátrahőköl és elsápad, miközben ágyékomra mered, én pedig nagyon kezdek ráunni, hogy még mindig tud gondolkodni. Kénytelen leszek manipulálni kissé.

Íriszembe vezetem chakrámat, majd teljes testsúlyommal a fának préselem, ezzel minden maradék helyet elvéve.

 - Ugh... - nyög föl, ahogy csupasz bőrünk egymásnak feszül. Szemeit összeszorítva fordítja oldalra fejét, miközben egyre erősebben markolja vállamon pólóm anyagát. - Te aljas... - szűri ki fogai közt, és elégedettségemre jó hamar visszatér előző, kipirult arcszíne. - Te szemét... rohadj megh...

Rendben. Eddig tartott a türelmem. Csípőmmel még jobban a fának nyomom, és balomat középre csúsztatva fenekén elveszem másik kezemet, úgy siklatom arcára. Hüvelykujjammal végigsimítok szemhéján, majd magam felé fordítom őt.

 - Nézz rám, Deidara - parancsolom neki finoman, mire kis tétovázás után engedelmeskedik. Persze kezemtől csak jobb szemét tudja kinyitni, és nekem pont ez volt a célom.
Elméjét lagymatag, szinte észre se vehető hullámmal ostromlom meg.

Hozzá hajolok, majd finoman megcsókolom, de továbbra is egybeolvasztva tartom tekintetünket. Ajkaimmal megint csak simogatom először, aztán óvatosan szájába harapok, szemfogamat végighúzom rajta.
Érzem, miként enged szorításán, de remegése nem hagy alább. Persze, hisz a vágytól reszket, nem a dühtől.
Mikor a szájába tolom nyelvem, aprót nyög. Felbátorodok ezen a visszajelzésen, és lassú vonaglásba kezdek térfelén, ajkaim mozgásával ingerelve, hogy ő is csatlakozzon.

Gyerünk... Add meg magad ennek a genjutsunak se nevezhető kis fuvallatnak. Azt akarom, hogy végre hagyd eluralkodni az elméd felett az ösztöneidet. Mert addig én ezt nem élvezhetem rendesen... Addig én nem engedhetem el magam.

 Mintha kimondatlan szavaim lassan elérkeznének hozzá, úgy csókol vissza félénken, fejét kissé oldalra fordítja, hogy jobban hozzám férhessen, majd miután szeme csakhogy nem fennakad, lehunyja.

Ez már tetszik... az elejétől fogva így kellett volna.

Megkönnyebbülten fosztom meg magam a világ fényétől, és helyezem vissza jobbom arra a kemény félgömbre. Mohón markolok bele, mire a szőke a tokromba nyög. Kénytelen vagyok felmorranni, majd ösztönösen felé lökök.

 - Ahh... - szakad el tőlem, és élvetegen hátrafeszíti fejét, altestét hozzám dörgöli.

Én megveszek... Merevedésem kéjsóváran megrándul, ahogy forrón feszül nekem a szőke. Aztán meg felnyüszít...

Előbb a türelmem lett oda, most meg az önuralmam. A végére teljesen kifordít önmagamból.

 - Deidara...

Éhesen tapadok nyakára, de most képtelen vagyok nyugton maradni egy ponton, és csak csapongok nyelvemmel az édesen sós felületen.

 - Haaahh...

Öröm hallani, ahogy miattam nyüszít így. Vagy inkább értem. Már képtelen vagyok eldönteni.

Valahogy annyira vonzanak az ajkai, főleg most. Reszketve kapok szája után, mire belenyög a csókba. Először finom vagyok vele, de érzem szívverésemet az egész szituációtól felgyorsulni. Furcsa és új... de nagyon jó. Nyelvemet végigsiklatom a kis résen, majd kertelés nélkül hatolok szájába. Öntudatlanul habzsolom, míg már alig kapok levegőt, és noha el kellene engednem, de csak egy-egy pillanatra sikerül.

Kis idő után már ettől is fuldoklok, de hiába fújnék visszavonulót, a szőke fogaival még a levegőben elkapja nyelvemet, s tépi vissza magához némi birtokló mozdulatra. Lassan ott tartunk, hogy ízlelőszerveink a hideg semmiben gabalyodnak össze. Hátamnál pólómat szaggatja, néha elvétve meghúzza hajamat, de nem törődök vele.

Sose éreztem még senki iránt ekkora vágyat. Az se érdekel, hogy légvételeim rég zihálásba csaptak át, és úgy faljuk egymást. Csak csinálhassam tovább, csak hadd faljam fel az utolsó porcikájáig, míg végül semmi se marad belőle másnak.

Az élvezettől reszketve nehezedik rám, képtelen megtartani magát, de nekem is kéne egy kis segítség.
Úgy tűnik, Deidara észjárása sokkal gyorsabb. Lábaival leerőszakolja magáról bokájáig lecsúszott nadrágját, ellöki magát a földtől, majd átkulcsolja derekamat, hogy teljes testsúlyát én hordozzam.

A kis kényelmes.

Mindenesetre elnézem neki, de csak azért, mert így ágyékunk még jobban összepréselődik.
Félig lehunyt szemekkel hörgök fel, ahogy forró tagja enyémhez simul, és legszívesebben magamhoz - illetve magunkhoz - nyúlnék, de nincs hozzá elég helyem. Lusta, valamint türelmetlen vagyok ez ellen tenni, így csak lökök egyet csípőmön Deidara felé.

 - Ahh! Itah...chihh... - szuszogja élvetegen. Menten vérszemet kapok. Mintha az eddigiek nem lettek volna elegek.

Ösztöneimnek utat engedve kezdek csípőmmel apró, még erőmből telő döfésekbe, minek következtében egyre jobban szorongatja rajtam pólómat, néha bőrömbe is belekap.
Idegesít rajta a ruha... meg, hogy nem férek hozzá normálisan, pedig annyira szépen nyög és szűköl nekem. Kíváncsi vagyok, milyen, ha a végletekig üldözöm.

Megelégelem a dolgot, úgy hagyok fel minden tevékenységemmel, majd óvatosan leeresztem magam elé a földre, ügyelve rá, hogy a fatörzs mégse sértse azért végig egész hátát.

 - Nah, most mi van? - morog, mint egy kisgyerek, akit megfosztottak kedvenc játékától. Megmosolyogtatna, ha nem vágynék rá ennyire.

 - Nem tudlak megtartani, és különben meg... - azzal fogom, és fejem fölött átemelve lecibálom magamról pólómat, majd az övé után nyúlok - ezek útban vannak.

Mikor leveszem róla is felsőjét, elém tárul a nem olyan rég csak tapintással tanulmányozott varrat a mellkasán, mit most érdeklődve figyelek.

Elgondolkozva nézem a furcsa, bőrszerű anyagból való fonalat, és az alatta meghúzódó heget. A szinte még friss vágás körül fekte motívumok díszelegnek, melyből ara következtetek, ez valamiféle pecsét.
Már épp kérdezném meg Deidarát, hogy honnan szerezte, mikor megelőz.

  - Te meg… mit csinálsz?

Nem válaszolok, csupán ráemelem tekintetemet. Szerintem elég egyértelmű, hogy ezek után mik a szándékaim vele.

Riadt értetlenkedését pár pillanat múlva hasonló érzelmi töltéssel fűtött hátrálás követi. Finom, gyermeki arcára egyértelműen félelem ül ki, én pedig kissé elszomorodom, ami úgyszint váratlanul érint, mint az összes többi érzelem, melyeket az elmúlt pár percben tapasztaltam általa. Vagy több volt pár percnél? Az időérzékem is teljesen kikapcsolt. Még egy furcsaság, és azt hiszem, ezt ugyancsak Deidara számlájára írom.

Megrémítettem volna? Mindegy, most már nem fogok leállni. Már mostanra elég nagy hülyeséget csináltam vele, és amit én elkezdek, azt befejezem.

Finoman karja után nyúlok, azzal a szándékkal, hogy visszahúzom magamhoz, de elrántja kezét, majd reszketve megingatja fejét, jelezve, ez neki nagyon nem fog menni. Szóra nyitom számat, azonban a szőke reakcióideje sokkal gyorsabb.
Sebes mozdulatokkal csípőjéig felrántja nadrágját, alsójával együtt, és veszett menekülésbe kezd.

 - Deidara! - kiáltok utána, majd követem példáját.

Látszólag teljesen be van pánikolva, eszébe nem jut ninja módjára futni, helyette teljesen átlagosan rohan. Én meg utána, majd pár másodperc után megállok, gyors pecsétformálás, és alig egy méterrel előtte tűnök fel újra.
Mivel amúgy épp hátrafelé bámult rám, így erőből nekem jön.

Csupasz bőre az enyémnek ütődik, testemet emlékeztetve rá, milyen volt, amikor teljesen odaadóan simult hozzám. Kezeim automatikusan siklanak karjaira, hogy megtartsam, és ne sodorjon magával. Milyen furcsán puha a bőre. Érzem alatta megfeszülni izmait, tudom már előre, hogy el akar lökni.

Felsóhajtok. Tényleg kívánom.

Nem hagyom neki, hogy újra elszökjön, helyette ránehezedek, majd kigáncsolom, ezzel elérve, hogy kiterüljünk a füvön, mely itt, a csataterünkkel ellentétben még puha és érintetlen.
Tiltakozna, kapálózik kézzel-lábbal, ebből csuklóit még úgy-ahogy sikerül lefognom.

Akkor is akarom.

A nagy dulakodásban sikeresen elhelyezkedem lábai között, csak sajnos első reakciója, hogy lerúgja a fejemet. Felkarommal védem ki a viszonylag gyenge csapást, majd lábát félrelökve egy ügyes mozdulattal elfekszem rajta.

Ahogy még mindig félig kemény merevedésem ágyékának feszül, és felsőtestünk összesimul, érzem, hogyan akad benn tüdejében a levegő. Kitágult szemekkel néz rám, de nem tudok mit mondani neki.

part 2

Valahogy újra fel kellene korbácsolnom benne a vágyat. Az előbbi módszer bevált, most is azt fogom alkalmazni. Újabb genjutsu hullámot eresztek elméjébe, mégse tűnik úgy, hogy elérte volna tudatát. Tényleg nagyon meg lehet rémülve.

Kezeit feszegetni kezdi, mire kénytelen vagyok jobban megszorítani csuklóit, majd feje mellé nyomni mindkettőt a földre. Reszket. Nem jó ez így...

Szemeimet egy pillanatra lehunyva hajolok hallójáratához, majd végignyalok fülkagylóján. Megborzong ugyan, de tudom, félelme megszűntetéséhez több kell ennél. Ajkamat siklatva hajolok le nyakára, kulcscsontjára, miközben felsőtestem is elcsúszik rajta. Nyelvemmel cirógatom a torka alatt lévő kis gödröt, majd újra feljebb emelkedem, és finom csókot lehelek szájára, belenyalok ajkaiba, közéjük hatolok, végül ismerős mozdulatokkal kezdeményezek nála.

Sajnos nem élvezhetem ezt a csókot úgy, mint az előzőeket, lévén az alattam heverő szőke teljesen meg van bénulva. Hiába noszogatom nyelvét, csak nem akar mozdulni, pedig érzem magam alatt forrósodni testét. Talán kell még neki egy kis segítség.

Megkapja tőlem a harmadik chakrahullámot, de kivételesen más cél vezérel, minthogy a gondolatai és vágyai egy részét tudjam magaménak. Abszolút függetlenül bizsergetem meg tűzelememmel testét, ezzel lényét felforrósítva, igyekezve, hogy hatásom ne legyen túlzottan érezhető a számára. Csupán rásegítek a benne amúgy is végigmenő folyamatokra, közben átkozom türelmetlenségem.
Ügyködésem eredményeként végre megmozdítja száját, és az enyémmel párhuzamosan kezd ringani. Több, mint a semmi.

- Nehe‘ teeehen ehen‘ ah ehe‘... - nyöszörög fölöslegesen, hisz egy szót sem értek szájában lévő nyelvemtől. Milyen jó belegondolni, hogy most...

Gyomromat egy kellemes és ismeretlen érzés rántja össze, mely arra késztet, hogy engedjem el Deidara csuklóit, majd balommal túrjak bele tarkójánál hajába, míg egész fejét megemelem, hogy még jobban magamhoz passzírozzam, szabad kezemmel pedig dereka alá nyúlva simítsak végig fenekén.
Elégedetten markolok bele a kidolgozott félgömbbe, mire összerándul alattam, izmai megkeményednek tenyeremben, én pedig alig tudom megállni, hogy most azonnal minden ruhát szaggassak le róla.
Ízlelőszervemmel egyre gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul csapongok ajkai között, hiába viszonozná, nem tud követni.
Jobbom megindul előre, majd magunk közé nyúlva ágyékába markolok, közben aprót nyögve elengedem. De csak egy pillanatra, utána egyből hajolok hozzá vissza, hogy megtépjem fogaimmal nyaka finom bőrét, közben végigsimítok merev tagján, oldalra nyúlva pedig eddig férfiasságával játszó kezemmel combját masszírozom most birtoklóan, és rásegítek, hogy derekam köré kulcsolja lábát.

Újra a fánál lévő póz már majdnem, csak most vízszintesben. Leeresztem fejét, balom felcikázik mellkasán, rátalál kemény mellbimbójára.

 - Nghh... hahh... hahh...  - zihál csukott szemmel és mélypiros arcszínnel alattam, mi egy elégedett mosolyt csal szám sarkába.
Határozottan tetszik Deidara ezen oldala. Kiszolgáltatott, ártatlan, imádnivaló.

...ezeket most komolyan én gondolom? Lehet, fel kéne hagyni a gondolkodással, valamint cselekedni.

Magamnak szótlanul helyeselek fejben, majd homlokomat a szőkéére teszem, mire érdeklődve nyitja fel pilláit. Csak, hogy a kedvében járjak, aktiválom Mangekyou sharinganomat, hadd élvezze, úgyis annyira oda van a szemeimért.

 - Itachihh... mit... - Nem várom meg, míg felteszi kérdését, helyette durvát lökök csípőmön - Ahh! - dönti hátra ernyedten fejét.

Kiütéssel győztem.

Karjait nyakam köré fonja, ezzel kellemes bizsergést elindítva testemben. Bőre arcomhoz simul, én pedig újra megérzem finom illatát, mely már a kezdetektől fogva érdekes doppingként hat rám. Lehunyt szemekkel sóhajtok fel, minél többet magamba szívva ebből a részegítő aromából.

Annak ellenére, hogy az előbb majdnem fönnakadtak a szemei a gyönyörtől, és a nyaka is mennyire elgyengült, lent iszonyatos erővel szorít magához, combjai remegnek derekam körül. Elkínzottan nyöszörög alattam, arca még mindig annyira piros. Azt hiszem, szeretem nézni, mikor ilyen állapotban van.

Jobb karja gyenge reszketéssel indul meg lefelé, végigsimít mellkasomon. Gyomrom ismét összébb ugrik a várakozással vegyes izgalomtól, míg kissé följebb emelve hagyom neki a kettőnk közti motoszkálást, azonban csalódnom kell. Nem az a vágy vezérelte, hogy engem tapinthasson, csupán önző módon magához akart nyúlni.

 - Hah! - sóhajt fel, mikor végre tenyere eléri célját, de a ruhák anyagán keresztül én is érzem keze mozgását, bár sokkal jobban örülnék, ha rajtam munkálkodna így.
A gondolatra merevedésem megrándul nadrágomban.

Szemtelen kölyök, ezért megleckéztetem.

Erőszakosan nyúlok le, majd rántom el kezét saját magától.

 - Hé! - ad hangot méltatlankodásának.

Én izgattam fel ennyire, ezek után megkövetelem azt, ami kijár. Arcomon cinikus félmosollyal nézek fel szemébe, és ezzel egy időben lejjebb siklok rajta, hogy végignyaljak hasán lentről fölfelé. Hmm... itt is finom.
Forrón felsóhajt, de ahogy elnézem, nem bízik meg bennem eléggé. Kezét elhúzva támaszkodik meg alkarjain, míg jómagam megismétlem előbbi mozdulatomat, köldökénél különösen erősen lenyomva nyelvemet. Felfallak. Nem hittem volna, hogy egy férfi bőre ennyire finom lehet. Hasa izmai összerándulnak, ahogy fogammal is gyöngéd inzultálásba kezdek, végül pár harapás után tenyereimet lesiklatom Deidara combjain, és lába alá nyúlok úgy, hogy felhúzott végtagjai pont vállam felett menjenek át.

Így a lehető legkényelmesebben tudok immár csukott szemmel rámarkolni fenekére, közben pedig belenyalni merevedésbe nadrágján keresztül. Furcsa az illata, az íze, de nincs különösebb visszakozás bennem. Hasonlít az aromája ahhoz, amit a nyakán is kóstoltam, csak itt valahogy kesernyésen erős.

 - Ita...hahh...chih - reszket meg fölöttem egész testében, szinte már ágyékában érzem szívverését, olyan forrón száguld ereiben vére.

Muszáj felnéznem rá, és amit látok, újabb önelégült mosolyt csal ajkaimra. Szemei félig lehunyva, mellkasa intenzíven hullámzik fel-le, míg hangos zihálását sem rejti el. Nyelni azért ne felejts el. Milyen piros az arca is. Ha nem tudnám, azt hinném, oda megy a legtöbb vér, de tekintve a számtól alig egy centire lévő merevedését, azért egész jó az elosztás a testében.

Csípőjével kissé felém lök, és az egyértelmű jelzésre reagálva közvetetten számba veszem tagját, hisz tudom jól, ellenkező esetben én is ezt akarnám, de még mindig nem szedem le róla a maradék ruhát, melynek anyagát szép lassan átnedvesíti nyálam. Hol finoman, hol erőszakosan szívom meg, fogammal karcolok végig rajta, mire pár pillanat után a szőke reszkető karjai felmondják a szolgálatot, és lihegve terül el a füvön. Két keze utat talál fejemhez, majd miután belesimított hajamba, saját magának kezdi el letépni utolsó ruhadarabját.

Erre vártam. Most már tényleg nem érdekli semmi, és alárendeltként adja át magát nekem. Nagyon helyes.

Ezúttal rendesen veszem számba, félig önmaga által letépett nadrágját pedig két kézzel segítem le róla, egy kis időre feltérdelve, hogy teljesen eltűntessem az utamból. Szandálját ugyancsak pillanatok alatt kapom le, hogy semmi se zavarja az elém és alám táruló látványt.

Élvetegen felsóhajtva nyalok hosszában végig rajta, mire felnyög, ágyékát számhoz erőszakolja. Nem ellenkezek, helyette keményen belemarkolok fenekébe, melyet újabb nyögés követ Deidara részéről.

- Ne ott... - nyüszít nekem, és még erősebben nyomja ágyékába arcomat. Kezdem megelégelni, hogy csicskáztat, nem azért csinálom, mert neki akarok annyira veszettül jót. Rendben, talán örülök, ha élvezi. Oké, tényleg hallani akarom, miként az én nevemet sikítja kéjesen. De ettől még úgy fogjuk csinálni, ahogy én jónak látom, ő csak hódoljon be, és élvezze.

Tarkómra helyezi kezét, majd finoman masszírozza meg izmaimat. Nem, nem fog ezzel lekenyerezni. Talán azt hitte, elélveztetem, aztán annyiban hagyom? Ne gondoljon már ennyire odaadónak.

Válasz helyett kicsit visszahúzódok, majd bejáratával kezdek szemezni. Szűknek tűnik, képtelen lesz elbírni a méreteimet, valószínűleg elsőre be se férnék. Egy pillanatra lehunyom pilláimat, aztán illően elszidom magam mindennek iménti eszmefuttatásomért, végül újra eltemetem tudatom mélyére a velem üvöltöző hangot, mely elfogadhatatlannak tartja viselkedésemet. Az életben egyszer én is megengedhetem azt a luxust, hogy az ösztöneimet engedjem elhatalmasodni.

Visszatérve... Deidara nem fogja ezt így bírni. Gonoszul felkuncogok. Na, igen, az én méreteim kicsit másak, mint az övéi.

Mutatóujjamat a szőke bejáratához illesztem, de már ennyitől érzem, hogy túl száraz. Jobb híján saját nyálammal nedvesítem be ujjamat, majd úgy nyúlok újra vissza. Deidara zavartan ficereg, viszont mielőtt józanul tudna gondolkozni, nyelvemmel forrón belenyalok makkjába. A hatás nem marad el, a kékszemű egy nőieset nyögve ereszkedik vissza az aljzatra.

 - Neh...

Nyöszörgésével mit sem törődve tolakodok fel nyílásába. Istenem, mennyire selymes és forró belül... Fogamat szívva erőszakolok magamra önuralmat. Még úgyse férne be... úgyse... Pedig annyira finom, benne akarok lenni. Izmai összerándulnak körülöttem, elmémben már tövig benne járok, és legszívesebben felnyüszítenék, annyira megsajdul merevedésem a tényre, hogy még mindig várnom kell. Ezek után egy szava se lehet, veszettül türelmes vagyok vele.

 - Au... - nyikkan időközben egyet, pedig az ujjam fele sincs benne. - Au! Auauauauuu...

 - Ne arra figyelj, és lazítsd már el magad.

Hogy segítsek rajta valamennyire, újra kezelésbe veszem tagját, de szinte semmi se elég neki. Kénytelen vagyok módszeresen a számba venni, pedig ettől azért tartózkodtam. Leküzdöm magamban annak a gondolatát, hogy voltaképp egy másik férfi merevedését kényeztetem épp, egy cseppet sem hozzám illő módon, majd igyekszem minél beljebb engedni. Alant kezemmel sem hagyom abba a munkálkodást. Felhagyva az értelmetlen erőszakkal kihúzom ujjamat, majd amennyire lehet, és amíg Deidara még nem adja túl hangosan tudtomra nemtetszését, addig tolom. Aztán megint ki, és megint be. Ettől a lassú, mégis folyamatos mozgástól némileg saját nedveivel is bekentem nyílását, minek következtében sokkal könnyebben tágíthatom.

- Muszáj... ezt...? - nyöszörgi, hangja ugyanúgy remeg, mint combjai, és talán kezdem megsajnálni. Ami azonban nem elég hozzá, hogy abbahagyjam munkásságom.

Némán folytatom az eddigieket, amikor kénytelen vagyok észrevenni, hogy Deidara kínjában már a füvet tépi. Ezt még tolerálnám, viszont mikor egy újabb zöld csomó helyett hajamra markol rá, combjaival pedig fojtogatni kezd, már komolyan aggódok. Talán mégsem jó ötlet egy ilyen fiút a magamévá tenni. Nem mintha mások érdekelnének, úgy egyáltalán mindenki hidegen hagyott a környezetemben. Ezt a szőkét se tudom, hogy kívántam meg. Csak kell, és kész.

Végül némi gondolkodás után úgy döntök, hagyom neki, hadd szorongasson, de a levegőért akkor is küzdeni fogok. Ehhez hűen fogom le balommal hajamat sanyargató kezét, míg szabad felső végtagom még mindig bejáratánál van.

Ugyan sose csináltam férfival, de pontosan tudom, hogy belül is van olyan pont, mely az egekbe repíti. Ideje fizikálisan tapasztalnom ezt.

 - Szorítsd össze a fogaid és engedd el magad - utasítom halkan az alattam szenvedőt.

 - Mih? Miért?

 - Mert elfogyott a türelmem.

 - Meg ne próbáld! - kiállt fel ingerülten, de annyiban hagyom.

Finom puhatolózással nyomom fel benne középsőujjam, míg Deidara hangosan nyüszít, gondolom a fájdalomtól, néha próbál valamit mondani, de csak eltorzul nyögések jönnek ki ajkain. Nem irigylem, de mindjárt segítek rajta. Mert én ilyen nagylelkű vagyok, pedig nyugodt szívvel megtehetném, hogy egyszerűen a hasára fordítom, és megerőszakolom.

Miközben azt az egy pontot kutatom benne, lefogott kezével bőrömet tépi, karmolja, jóformán véresre, közben intenzíven ficánkol, de engem hidegen hagy.

 - Ngh! - kiált föl némán, majd hangos zihálásba és szűkölésbe kezd, ahogy megállok benne ujjammal. - Szadista állat... utállak, utállak, ó, hogy mennyire rohadtul gyűlöllek! Szedd ki belőlem az ujjaid most azonnal!

Attól tartok, teljesen magához tért a fájdalomtól.

 - Még egy kicsit bírd ki.

 - Nem! Nem bírom! Tűnj a közelemből! - Azzal kelne föl, de amint jobban megmozdul kénytelen nyüszítve visszaereszkedni.

Sakk mattot kaptál tőlem, innen már nem mész sehova.

 - Akkor nem fogom szépen kérni - jelentem ki, majd szavaimat nyomatékosítva motoszkálok tovább benne, és végre megtalálom azt a pontot. Deidarába beleforr a következő szitkozódási áradat, ahogy teste megfeszül, aztán ernyedten hull vissza.

- Mi...hah! - Hangjában már hallani, hogy kezdi élvezni a dolgot. Ahogy felnézek rá, látom, szemei csodálkozva merednek a semmibe, melynek vásznat az ég, és a bele lógó lombok adnak. Meredten figyelem egy darabig tanulmányozás céljából. Nyílása is lassan ellazul ujjam körül, mire hozzátolok még egyet a tágító eszközhöz. A szőke nem bír magával, egyik kezével megint a gyepet kínozza, a másikkal engem akar idő előtt kopasszá tenni, utóbbi cseppet sincs ínyemre, úgyhogy addig kínzom, míg a kéjtől való remegése állandóvá nem válik.

- Itachi… a… roha… hahh! - nyög föl kiszolgáltatottan, és hiába sejtem, milyen szitkok jönnének ki száján, ha tudna beszélni, felizgat.

Képtelen vagyok ellenállni, lecibálom magamról kezét, lábait, majd fölé térdelek, közben kezem még mindig alant munkálkodik benne. Ő is felnéz rám, míg én kábán végig rajta.

A bőre csillog az izzadtságtól, ujjaim minden kisebb rezdülésére folyamatosan megreszket, vagy épp összerándul. A levegő hol tüdejében reked, hol szakadozott sóhajként szökik ki vörösre marcangol ajkai közül. Elmélázva legeltetem szemeimet rajta, arcán, karjain, hasán, és értem ágaskodó merevedésén.

Kifejezetten perverzek érzem magam, hogy ez a szituáció ennyire tetszik. Vajon eddig is ilyen voltam, vagy csak Deidara miatt lettem? Netán szimplán ő hozta ki belőlem? Minimális a jelentősége, mégis elgondolkoztat.

 - Mit... báhmulsz... ah... annyira? - nyöszörgi felém, ami hiba volt a részéről, mert így egyből hangjára kezdek figyelni.

Ujjaimat hirtelen tövig mártom benne, mire vörös arccal felnyög. Gyomrom beleremeg. Ösztöneimnek engedelmeskedve ismétlem meg újra és újra a mozdulatot, apró döféseket küldve ezzel Deidarába, míg balommal megtámaszkodom mellette, és egyre lejjebb hajolok arcához. Végül már teljesen közelről élvezhetem az kéjtől szenvedő hangfoszlányokat. Ahogy egyszer jobban megugrik egy erőszakosabb mozdulattól, haja arcomhoz simul, és képtelen vagyok ellenállni.

Számat az övéhez nyomom, azonban elrántja a fejét.

 - Ne... nehm! - jelenti ki határozottan, de szinte fel se fogom, csak az tudatosul bennem, hogy az ajkai ugyan már nem, de nyaka annál jobban rendelkezésemre áll. Kiéhezett vadként vetem rá magam, nyalom, szívom, marcangolom. Fokozatosan részegülök meg aromájától és bőrének sós puhaságától.

Annyira... kiszolgáltatott... Azt teszek vele, amit akarok, ráadásul hiába van magánál szemmel láthatóan teste teljes mértékig elárulja. Ujjaim körül minden rándulásával összeszűkül, szinte pulzál tőle a kezem, józan eszem pedig szép lassan feladja a küzdelmet.

Kész, teljesen elvesztettem az önuralmam. Már nem vagyok képes másra koncentrálni, mint az alattam vergődő fiúra.

Ellenkezne, mellkasomra helyezi kezeit, mire ágyékunkat egy szintbe hozva ráfekszek. Tenyerei megremegnek szívem fölött, ahogy egyidejűleg lökök csípőmön, és döfök belé ujjaimmal, hiába, hogy azok már nem érnek olyan mélyre benne az iménti helyezkedésemtől.

 - Itah... chih... - cincogja reszketve, én pedig kertelés nélkül szuszakolom nyelvemet szájába. Lentebb lábát arrébb lököm, hogy kényelmesen elférjek, majd lejjebb csúszok rajta, és nadrágomat kissé letolva makkomat nedves bejáratához illesztem, végül, hogy jobban oda tudjak figyelni, elválok tőle, azonban halk nyöszörgésére egyből felkapom fejem. - Teh... teh... őrült vahgy...

Ugyancsak nem bírom felfogni szavait, csupán a hangsúly marad meg fejemben. Az a gyenge és megtört hang, mely egyedül nekem szól. Egy darabig csak szemét figyelem, nyáltól csillogó száját, majd újra tekintetét. Látni akarom.

Lassan nyomom föl magam belé, végig tartva vele a szemkontaktust.

 - Deidara... - suttogom felé, majd pilleszárny csókot lehelek ajkaira, hogy aztán homlokomat övére döntsem.

 - Őrült... vahgy...

Kínjában hajába túr, azt tépi, könnyei halványan csordogálnak le, arcáról a fűbe cseppennek, ahogy ficánkol. Még mindig nem adja fel, és megpróbál elhúzódni tőlem, amitől az agyamra telepedő köd kezd feloszlani.

 - Eressz el... ehressz... gyűlöllek... undorodom tőled... beteg... ah!... állat... - kínlódja ki magából a szavakat, mire ingerülten összehúzom szemöldököm.

Nem válaszolok semmit, csupán felemelem jobbomat, és erőszakosan szájára szorítom tenyeremet. Deidara meglepetten kap kezemhez, mintha csak attól félne, hogy megfojtom. Szemei szomorúsággal és félelemmel csillognak rám, én pedig némi bűntudattal deaktiválom sharinganomat, hogy legalább az ne zavarja.

Mimikájából látom, hogy fogalma sincs, mit miért csinálok, semmit se értően mered rám azzal a két kék gömbbel. Most, hogy kijózanodtam, úgy érzem, képtelen vagyok ránézni, ha azt kell látnom, mennyire nem esik ez jól neki.

Mélyet sóhajtva hunyom le szemeimet, közben nyakára hajolok, és finoman futtatom végig rajta nyelvemet, pár kósza hajszálat is benedvesítve. Bőre sós az izzadságtól, mégis megérzem az onnan távozni nem akaró édes aromát. Csípőmön csak most mozdítok, és mivel az előbbi fészkelődése miatt kijjebb csúsztam belőle, most megint csak előrébb nyomom magam.

Tenyerem alatt érzem, ahogy beleliheg kezembe, majd még erősebben megszorítja. Látni szeretném az arcát, pontosan tudni akarom, mikor mit érez, de talán valahol félek a negatív visszajelzésektől. Azt akarom, hogy élvezze, legalább annyira, mint én, és nem azért mert egy genjutsuval manipulálom.

Számat végigfuttatom állkapcsán, majd füléhez hajolva először belelehelek, aztán gyengéden ingerelni kezdem. Testemmel némileg felemelkedek Deidaráról, hogy szabad kezemet közénk csúsztathassam, és úgy simogassam.

Már nem igazán figyelek rá. Néha vonaglik egyet, reszketve borzong meg érintéseim alatt, de többet nem érzékelek reakcióiból. Csak vakon gyönyörködöm testében, illatában.
Ezzel egyidejűleg finom lökésekbe kezdek, néha nyikkan rá egyet, azonban nem kifejezetten tiltakozik.

Hangtalanságára felbátorodok, és próbaképp egy erősebbet döfök belé, mire összerándul, majd kirántva arcát fogságából kezembe harap. Felszisszenek a fájdalomra, majd egyből rántanám is el jobbomat, hogy megszabadítsam a belevájódó fehér fogaktól, mikor azonban meglepettségem akadályozó tényezőként fagyaszt le.

Értetlenkedve nézek le az alhasamnak csapódó forró nedvre, mely kétséget kizáróan az alattam vergődő szőkéhez tartozik, majd arckifejezésemen mit sem változtatva nézek fel rá.

Hangosan liheg az iménti orgazmustól, tagjai még mindig reszketnek, és ahogy elnézem, feltett szándéka véresre harapni a kezemet. Mi vagy te, valami állat, hogy élvezés közben megrágod a partnered?

Bár, amilyen fejet vág, szerintem ő maga is meglepődött.

 - Ukkmukkfukkkk... - nyekergi húsomat rágva, mire megunom a dolgot, és elrántom kezemet.

Remélem, nem hiszi, hogy végeztünk, mert addig itt fog feküdni, amíg én is el nem megyek, és dühönghet, de hosszabbra tervezem az aktusunkat, mint azt remélné.

Elszántan hajolok vissza rá, mit sem törődve mindkettőnkre jutó nedveivel, majd újabbat lökök csípőmön.

 - Hé! - fejemben elcsitítom visszhangzó figyelemfelkeltését, és igyekszem zavartalanul tovább élvezni a tagom körüli puha forróságot. - Hé! Már elmentem! - teszi vállamra kezeit, majd megpróbál letolni magáról. Ugyan felemelem fejemet, de válaszra se méltatom.
Helyette elkapom csuklóit, durván a földnek nyomom őket, hogy véletlenül se legyen kedve tiltakozni, majd ugyanezzel a lendülettel végignyalok nyakán, és ráharapok torkára. Próbáljon csak kizökkenteni.

 - I-itachi...?

Szerintem már lejött neki, hogy nem vagyok a szavak embere, jelen helyzetben pedig aligha tud majd belőlem bármit is kicsikarni.

Kihúzódok belőle, majd lassan visszamélyülök. Gerincem mentén a kéj jóleső borzongással cikázik végig, ahogy Deidara megvonaglik alattam, belül hirtelen összeszűkül, és képtelen vagyok megállni.
Halkan felmorgok, majd nyakába nyalok, finoman szívogatni kezdem bőrét. Közben lökéseimet egyre jobban elmélyítem, olykor megpróbálkozok egy erősebbel, bár lassan már minden önkontrollomra szükségem van.

Tépni akarom, marcangolni, durván a magamévá tenni, csak hogy érezze, mit vált ki belőlem. De jobban vágyom rá, hogy a kéjben vergődve könyörögjön még többért, ezért pedig meg kell dolgoznom.

 - Itachi... hahn! - rángatja csuklóit. Most komolyan azt hiszi, hogy el fogom engedni?

Rászorítok kezeire, miközben még mindig élvetegen falom torkát, bár el kell ismernem, néha nekem is szükségem van némi levegőre. Az elnedvesedett bőrfelületet megszívva lihegek rá, és kissé feljebb térdelek, hogy jobban elmerülhessek a szőkében.

Milyen isteni érzés tövig benne lenni...

Nyöszörögve adja tudtomra, hogy... fogalmam sincs, mit. De nyöszörög. Én meg élvezem hallgatni. Következésképp újabb, erősebb hangfoszlányokat provokáló mozdulatokat teszek, és meg is kapom, amit akarok.

Deidara a nevemet sikoltva élvez el újra, belsője összeszorul tagom körül, kéjjel telt hangja ösztöneimet borzongatja, és valamiért úgy érzem, felesleges volna leállnom. Most egész szépen a tudtomra adta, mikor megy el, lássuk, legközelebb mennyire lesz közlékenyebb.

Szinte meg se hallom sértését, annyira hozzászoktam már ez alatt a rövid idő alatt. Teljes lelki békével eresztem el, aminek valószínűleg örül némileg, azonban nem hagyom sokáig, hogy beleélje magát a szabadulás gondolatába.

Felkapom lábait, könyökhajlatomban megtartva térdét, majd könnyedén rántom magamhoz, és nehezedek Deidarára.
Ő értetlenül mered fel rám, arca vörös a zavartól, és ahogy elnézem, újra a szerencsétlen aljzatot fogja tépázni.

 - Te mehg... mi az istent csinálsz? - szuszogja remegő ajakkal, mire a belső kényszernek engedelmeskedve hajolok szájához, és susogom be a kis résen:

 - Rá fogsz jönni. - Azzal habozás nélkül hatolok belé mind nyelvemmel, mind tagommal, édes nyögésre késztetve a szőkét.

Testemet elönti a forróság, egy pillanatra érzem önuralmam utolsó cseppjeit is elpárologni ettől a magmaszerű anyagtól, mely lassan csordogál végig ereimben. Csípőmmel vad vágtába kezdek, cseppet sem kímélve az alattam újra és újra felnyögő szőkét.

Csak, hogy még hangosabban halljam kiáltani, néha finomabban csinálom, majd hirtelen erőszakosat döfök belé. Meg is van érte a jutalmam, Deidara vörös arccal zihál alattam, közben gátlástalanul ad hangot élvezetének.

Kezeivel vállamba kapaszkodik, és szorít, amennyire csak telik tőle, én pedig lassan beleőrülök ebbe. Soha nem éreztem még ennyire elemi vágyat senki iránt, mely így felemészt, és józan eszem darabkáit olyan alattomosan szívja magába, hogy észre se veszem, mikor tudatom végleg kikapcsol.

Minden porcikámban érzem Deidara testének vibrálását, növekvő kéjét, és voltaképp azt se tudom eldönteni, hogy a saját élvezetem részegít meg ennyire, vagy pusztán a szőke teljesen nyílt reakciói.

Körmeivel húsomba váj, míg fogai államat találják meg, és nyögdösve áll neki tépni, marcangolni. Merevedésem finomat rándul belsőjében, miként közvetlen közelről terít be hangja. Most először vagyok vele úgy, hogy szívesen hagyom magam. Ott kínozhat, ahol akar, sőt még bíztatni is fogom a durvaságra.

 - Nnnh! - nyüszít fel alattam, és érzem, hogy megint elélvezett. Összerándul, szinte magához présel, ahogy izmai egyszerre feszülnek meg, majd ernyedten esik össze.

Ha nem lennék épp az őrület határán, még fel is kuncognék.

Te gyűlölsz engem? Ahhoz képest hányszor elmentél már. Minden utálkozó szavad hazugság számomra mostantól. Inkább csak az zavart, hogy nem ismertelek el, ugye? Sajnos sose foglak magammal egyenrangúnak tekinteni, de legalább számtalanszor a mennybe juttatlak. Szerintem tisztességes. Így sincs más dolgod, csak élvezni, amit veled teszek.

A szőke mellkasa izzadtan hullámzik látóteremben, ahogy lelassítok, és csendben őrjöngök, saját magamat kínzom a lassú, szinte semmi erőt nem tartalmazó lökésekkel. Deidara méltányolja, és megosztja velem gondolatait.

 - Nem nagyon... bírom már tovább...

Elkínzott megszólalására felnyitom szemeimet, majd ránézek, és teljesen leállok. Nem is tudom, milyen a tekintete. Fáradt, kétségbeesett? Elemzőképességem cserben hagy, ezzel úgyszint bizonyítva, hogy már rég nem vagyok magamnál.

Semmit se elkapkodva kihúzódok belőle, mire megkönnyebbülten felsóhajt.

 - Köszönöm...

Ne köszönj még semmit.

Könnyedén nyúlok dereka alá, majd, mint egy palacsintát, nemes egyszerűséggel megfordítom.

 - Ugh... - nyög föl méltatlankodva, ahogy álla találkozik a talajjal. Kellett neked kitépni a füvet. - Nem fogsz békén hagyni, mi?
Beletörődve húzza mellkasához kezeit, hogy alkarján megtámaszkodhasson és felemelhesse fejét.

 - Örülj neki, negyedszer is elmehetsz - húzom ölemhez fenekét, míg diszkréten megpróbálom némileg térdeire helyezni testsúlyát. Mondatomra megreszket, de hogy a dühtől, vagy a félelemtől, azt nem tudom.

 - Nehogy azt hidd, hogy én ezt annyira élvezem, hm!

 - Pedig számomra egyértelmű.

Azzal állításomat bizonyítandó ráhajolok hátára, és míg fél kézzel csípőjét szorítom magamhoz, jobbommal végigsimítok mellkasán, lapos hasán, majd ágyékához érve megragadom tagját. Nyelvemmel végigszántok gerince mentén, válaszként libabőr cikázik át hátán, és megrázkódik alattam. Orrommal egyszerűen tolom félre selymes, szőke tincseit tarkójáról, majd ott kezdem szívogatni, nyálazni, szemfogammal néha megkarcolom az érzékeny felületet. Tudom jól, hogy most szinte minden figyelme nyakára összpontosul, jóformán csak azt érzi, ezért elveszem férfiasságáról kezemet, majd óvatos mozdulatokkal makkomat bejáratához ügyeskedem.

 - Ih... Ihtachi... mit...?

Hmm, vajon észrevette? Már nem számít. Durvát lökve hatolok újra belé, és egész testemen végigcikázik a kéj, ahogy hangosan nyögve kiáltja nevemet, teste pedig finom ívbe feszül.
Először azt hiszem, újra elélvezett, de csak diszkrét reszketése nem hajlandó alább hagyni, és semmi orgazmusra utaló jelet nem fedezek fel rajta.

Finoman húzódok ki belőle, és megismétlem az előzőt, de sajnos már nem kapok olyan intenzív választ, mint az előbb.

 - Szar ügy - préseli ki magából, mire tekintetemet arcára vezetem. Ő vigyorogva néz vissza rám. - Egyszer fent, egyszer lent. Te sem teljesíthetsz mindig a csúcson, igaz?! Beképzelt dög! - köpi felém, mire elhatalmasodik bennem a harag.

 - Úgy gondolod? - kérdezem tőle teljesen higgadt hangszínben, de annál vészjóslóbb tekintettel.

Arcpírja hirtelen fehérségbe vált át, és jól teszi, hogy fél, ugyanis innentől nemhogy nem kímélem majd, de úgy csinálom, miként már az elejétől kellett volna, valamint csupán önzetlen nagylelkűségem miatt tettem neki szívességet. Véglegesen elfogyott a türelmem.

Megragadom csípőjénél fogva, durván magamra rántom, majd kijjebb húzódom, és zabolátlan erőszakkal nyomulok vissza belé. Testemet égető hullámban lepi el a gyönyör, ahogy tagom teljesen elmerül az alattam nyögő szőkében. Karjaim megremegnek, ösztöneim felszabadulnak a gondolatra, miszerint többé nem kell visszafognom magam.

Újabbat taszítok csípőmön, talán még kegyetlenebbül, mint az előbb, és végleg búcsút mondok maradék józan eszemnek is. Az csakhamar eltűnik, helyette nem marad más, csupán a belsőmet égető kín a kielégülésért.

 - Gah! - kiált föl Deidara fogságomban, hangjára megborzongok. - Állj... állj!
Menekülne, de visszarántom, és ahogy a ragadozókat még jobban ingerli a préda félelme, úgy gyülemlik fel bennem a tömérdek adrenalin. Elborult elmével engedelmeskedek ösztöneim üvöltő szavának, és kezdek irdatlan vágtába, közben nem csupán altestemmel mozogva, de a szőkét szintén minduntalan magamra rántva.
Annyi forró. Annyira nedves. Már hangosan zihálok, izmaim elérik maximális teljesítőképességüket, égnek a túlhajszoltságtól, de még mindig nem elég. Mintha sose lenne elég. Hajszolom magunkat a kielégülés felé, de egyszerűen annyira isteni, hogy nem akarom elérni a végét.
A lökések nyomán lassan állandósul bennem a kéjérzet. Ugyan a hullámok változatlanul el-elborítanak, de a bizsergés folyamatos, a testemet kikezdő feszültség alhasamba összpontosul, kirobbanni készül.

Fél kezemmel elengedem Deidarát, majd tagjához nyúlok, és verni kezdem neki. Ő felsikolt, nálam pedig nem sokon múlik, hogy azonnal elélvezzek, de hála önuralmamnak képes vagyok tartani magam. Az alattam nyögő combjai megremegnek, mellkasával végignyúlik az aljzaton, ezzel még jobban felkínálva magát nekem, fenekén kívánatosan megfeszülnek az izmok, közben ő maga intenzív nyöszörgésbe fog, érzékeimet borzolja minden kéjes kis hangfoszlányával.

Érzem, ahogy forró izmai össze-össze rándulnak tagom körül. Egyre közelebb van a csúcshoz. Mintha minden porcikája az én befolyásom alatt lenne. Kezeivel görcsösen kapaszkodik az aljzatba, lökéseim nyomán mintha csak vérében terjedne a kéj, úgy vergődik.

Soha nem tapasztaltam még ilyet. Jóformán elemészt a bennem tomboló gyönyör, alig bírom visszafogni magam, és ezzel kissé meghosszabbítani aktusunkat. Ő sajnos már nem bírja tovább.

- I... Ita... chih... - nyögi minden lökésemnél némi szünetet hagyva, és nevem ily módon való kiejtése hallatán tagom megrándul benne. Még... még akarom... -  neh... nem bí... - Durvát taszítok rajta, mielőtt befejezhetné, tagjánál rágyorsítok kezemmel, és meg is van a hatás. - Itachi...!
Kiáltása nyomán végül én is felnyögök, ölem intenzíven lüktet mind saját orgazmusomtól, mind Deidara belsőjének ritmikus összehúzódásától, mely még inkább tovább repít.

Nem akarom, hogy vége legyen... túl jó érzés.
Mohón hatolok belé újra és újra, pulzáló tagom sajogni kezd a túlzott gyönyörtől, de képtelen vagyok leállni. Deidara merevedését ugyancsak tovább izgatom, fehér nedve tenyeremből kiszökve végigcsorog egész kezemen.

Lassan vége... lassan nem bírom tovább, és kénytelen vagyok abbahagyni.

Lihegve állok le teljesen, karjaim remegnek, ahogy Deidarát leeresztem, majd megtámaszkodom mellette. Ez így betett a végén. Maga a harc, az, hogy futkossak utána, az erőszakos meggyőzése, és a végén elvesztettem az eszem.
Teljesen kimerültnek érzem magam.

Félhangos zihálással húzódok ki az alattam elterülő szőkéből, mire bejáratából diszkréten kicseppen nedvem is.

Meglepetten nézem, és talán most először tudatosul realitással újonnan megtöltődő elmémben, miszerint...

Te... jó... ég...

Arrébb vonszolom altestem, majd leülök szökött, férfi ninjatársam mellé a fűbe, végül arcomat tenyerembe temetem. További ücsörgésemben nagy erőfeszítésekre van szükségem, hogy kezdő pszichiátria-szoba tulajdonosként ne dülöngéljek előre-hátra.

Mit tettem... mit tettem... Elsüllyedek.

Egy pillanatra lejjebb eresztem kezeim, és röpke áttekintést gyakorlok az elkínzott Deidarán, aztán megint csak elsötétítem magam előtt a világot. Hátha a következő alkalommal, mikor kinyitom a szemem, az egész eltűnik. Még egy próbálkozás. Nem...

Őrült mániákusom még mindig ugyan úgy fekszik a néhol megtépázott gyepen. Nem mozdul.

Nagyon nem mozdul...

 - Deidara... - szólítom meg, de a válaszra aztán várhatok. - Deidara!

Válla után kapok, megfordítom. Ugye nem öltem meg... Ugye?!
Kétségbeesetten ismételgetem nevét, miközben gyengéden rázom, aztán amilyen gyorsan hozzáfogtam ráncigálásához, úgy állok le mindennemű mozdulattal.

Mit művelek...? Most komolyan...

Mélyet sóhajtok, megpróbálok lenyugodni.

Jobban megnézem magamnak a szőkét, és lám semmi gond. Lélegzik, a pulzusa normális. Csak elájult. Visszaeresztem testét a pázsitra, majd szívem szerint megint felvenném az előbbi pozíciót, de nem bírom ki.

Sajgó izmokkal felkelek, majd elsétálok összeszedni a ruhákat. Muszáj valamit csinálnom, eltüntetnem a nyomokat. Eltüntetnem Deidarát, de őt mégis hova? Nem ölhetem meg, ráadásul nem is az ő hibája az egész.

Első dolgom némileg felöltözni, majd tanakodva állok meg felette a szétdobált viseleti eszközeivel a kezemben, és csak nézem. Nézem, és gondolkozom, végül úgy döntök, hogy egy biztos: itt nem maradhat. Jobb híján felráncigálom rá nadrágját, de a pólójához már nincs türelmem, így szimplán ráterítem kabátomat, lévén az övé kisebb, és ennyivel kevesebbet kell kézben vinnem.
A rendezkedés végeztével rátornászom hátamra testét, miközben ő édeseden szunyókál - hogy a fene vinné el a kényelmes pofáját - majd karom alá nyomom a maradék ruhadarabokat.

Fáról fára suhanva igyekszem minél hamarabb, valamint magammal szemben energiatakarékosan az erdőben lévő kis házhoz, melyet Kisaméval lakunk ketten. Küldetések között, jobban mondva azok híján tökéletesen megfelel az életre. Egy tisztás szélén van, a fák ágai nem érnek el hozzá, így ablakain kellemesen süt be a napfény.

Mikor megérkezem, azonnal megállok az utolsó lombkorona takarásában, majd érzékeimmel lakhelyemre koncentrálok. Társam sehol, chakrájának még csak a leheletét se figyelhetem meg a közelben. Tökéletes.

Egy igen erőteljes szökkenés, és a tetőről máris a bejárati ajtó elé igyekszem. Még szerencse, hogy a kulcs fegyvertartómban van rögzítve. Nem pepecselek sokat, egyből berontok, majd ugyan azzal a lendülettel magamra is zárom, a kis fémdarabot a lyukban hagyva, ha esetleg Kisame haza tévedne, meghalljam, miként idegeskedik a nehéz bejutással.

Mélyet sóhajtok, majd az időközben a gerincem mentén, súlya által lesiklani készülő Deidarát följebb rántom hátamon.

Rendben, biztonságban vagyok. És most? Le akarok tusolni... Hátra nézek vállam fölött, de a szőke még mindig békésen szuszog. Vajon ez jó vagy rossz? ...aludjon csak. Addig se hisztizik. Már előre félek, mi lesz, ha felébred.

Ledobom szandálom, majd elsétálok a folyosó végéig. Jobbra vannak a szobák, balra a konyha, velem szemben némi eltolódással ugyancsak jobb kéz felől a fürdő ajtaja. Gyorsan lefuttatom magamban a szőke ébredéseinek lehetséges verzióit, majd úgy döntök, inkább az ágyamba fektetem.

Elgondolásomnak megfelelően indulok el saját szobámba. A kis helység csendes és rendezett. Fekhelyem az ablak alatt pihen, valamint a szekrények kétoldalt, még egy kényelmes olvasófotelt is sikerült régebben beszereznem.

Lassú, fáradt léptekkel az ágyhoz sétálok, majd lefektetem Deidarát rá... illetve csak fektetném... mert tiszta mocsok.
Rendben... csak nyugalom.

Először is ledobom az ágyneműre az ő kabátját, mely aránylag tisztának mondható. Mondjuk csak az enyémhez képest. A szőkét ezen nyújtom végig, majd sietve kimegyek a fürdőszobába, leakasztom a kéztörlőt, bevizezem, és visszamegyek.

Ha ezt most látná, hogy mennyire gondoskodóan viselkedek vele... ch... hálás lehet.
Finom köröket rajzolva bőrére kezdem el tisztogatni, majd hogy minden részét elérjem, leveszem róla nadrágját is, és lábát ugyan úgy lemosom. Tíz perc se telik bele, végül egész elviselhető lesz. Nekem pedig újra minden izmom sajog.
Újra kimegyek, a piszkos, nedves törülközőt levágom a radiátorra, mely mivel nyár van nem fűt ugyan, de szárítónak megteszi. Ezúttal saját, hajtörlésre szánt puha darabot veszek le, majd hideg vizet engedek rá.
Mikor visszaérek a szobába Deidara már ösztönösen a fal felé fordult, teste kitakaratlanul hever ágyamon. Megtorpanok az ajtóban, és elmerengek a mai nap eseményein.

Csak azt akartam, hogy békén hagyjon. Le akartam győzni, újra megalázni saját maga előtt, mert úgy éreztem, akkor talán felfogja, miszerint engem soha se fog felülmúlni. Hiába van neki is kekkei genkaija. Én vagyok az erősebb.
Ennek ellenére... most itt fekszik, számomra csöppet sem kellemes helyzetben, és a legrosszabb, hogy csak magamat okolhatom ezért. Valamint reménykedhetek, hogy mikor felébred, nem robbantja fel a házat, és nem kürtöli világgá... azt, amit vele tettem.

Újabb gondterhelt sóhaj szakad fel tüdőmből, végül inkább kimegyek tusolni, hogy némi életet leheljek megfáradt tagjaimba. A forró víz izmaimat kellemesen ellazítja, jól esik megtisztulni, lemosni magamról mindazt a mocskot, mit Deidarával csatánk és... más tevékenységeink során összeszedtünk.
Miután elkészültem is csak egy darabig lehajtott fejjel engedem a meleg zubogót felülről nyakamba zúdulni, míg én magam a zuhanyzótálcáról a lefolyóba csordogáló vizet nézem. Szótlanul merengek a semmin, de végül kénytelen vagyok erőt venni magamon.
Elzárom a csapot, megtörlöm hajamat, és magamra tekerek egy törülközőt, majd újra felszerelkezve a szőkének szánttal bemegyek a szobába.

Az ágy szélére ülve fordítom finoman magam felé, mert bizony most nem lenne erőm a hisztijét eltűrni. Helyette inkább a békés megoldást választom, és óvatoskodom.
Elhúzom tarkójáról haját, nyakához dörgölöm a nedves anyagot, mire jólesően felsóhajt. Mocorogni kezd, én pedig aggódva rántom el tőle kezem, közben torkomban dobogó szívvel figyelem, ahogy újra hátára fekszik. Aztán semmi. Alszik tovább.
Most arcához nyúlok, lévén azt hagytam utoljára, pont emiatt. Mereven koncentrálok, kezemet a törülközőbe csúsztatom, és azon keresztül ujjbegyeimmel kezdem simogatni homlokát, végül szép lassan elérek nyakához is.

Végre... végre tiszta.

Csak nem akar felhagyni rémisztgetésemmel, valamint ehhez hűen áll neki megint mocorogni, fészkelődni. Haja arcába siklik, miként teljesen felém fordul, szőke tincseinek egyike orrát kezdi csiklandozni, én pedig az alvó oroszlán ébredésétől félve fogom meg, és illesztem a hátára omló többi közé, azonban mikor odasimítanám, megáll a kezem.

Milyen... selymes a haja...

Képtelen vagyok megállni, ujjaimat az olvasztott arany szálai közé eresztem, végighúzom benne kezemet, majd következőre föntebbről kezdem. Érintésemre szája elnyílik, halk szuszogásba kezd, és olyan ártatlanul békés kifejezéssé rendeződnek arcizmai, hogy kezdem megirigyelni. Tovább figyelem, minek következtében jómagam is elálmosodom.

Pár lapos pillantás után megadom magam a kísértésnek, és Deidara alól kiügyeskedem a kabátot, majd úgy, ahogy vagyok, egy szál törülközőben befekszem a szőke mellé, de nem érzem jól magam.
Kicsi az ágy, nem férek el rendesen, hiába tologatom a mellettem fekvőt egyre a fal felé. Sőt, ha ez nem lenne elég fekhelyem bitorlója elégedetlenkedő morgásba kezd, majd visszaaraszol felém. Kész... feladom.

Erős kényszert érzek rá, hogy levágjam bal karomat, mivel az van leginkább útban most. Koponyám alá lehetetlen kényelmesen beszuszakolni, ha máshogy fekszem, akkor viszont nem férek el a másiktól. Egy röpke pillanatig megfordul a fejemben, hogy kirúgjam az ágyból, de aztán nőies kitöréseitől félve inkább elvetem az ötletet, és máson kezdek gondolkozni.

Nem... Pff... Mindegy, nem érdekel. Vesztenivalóm úgysincs.

Óvatosan Deidara tarkója alá vezetem karomat, és szerencsémre meg sem moccan. A művelet végeztével elégedetten támasztom kézfejem a falnak, merthogy magamhoz ölelni nem fogom, az egyszer biztos.

Egy darabig még az ablak felé bámulok, majd ahogy a lassan úszó felhőket figyelem, melyek már a lemenő nap fényét veszik fel, egyre jobban eluralkodik rajtam az álmosság. Szívverésem egyenletes, nyugodt ütemet vesz fel, légzésem elnehezül, és mielőtt észbe kapnék, már rám is telepedett a jótékony sötétség.

Félálmomban még érzem a mellettem fekvő mozdulatait, miként lejjebb csúszik, majd karját átvetve hátam aljánál lapockámra helyezi tenyerét, úgy bújik közelebb. Feje mellkasomra siklik, én pedig gesztusát öntudatlanul viszonozva simítom tenyeremet derekára. Deidara teljes nyugalommal szuszog vállamra, és az utolsó dolog, ami átfut agyamon, mielőtt végleg elmélyülnék abban a bizonyos tengerben, hogy...

...vajon neki kényelmes így?

<---Előző     Vélemények     Következő--->