A képernyő átváltozott, és vele együtt Sasuke arckifejezése is. Hiába maradt meg a kékes fényű világítás... Sasuke arca úgy vöröslött a sötétben, mint az izzó parázs. Nyelt egy nagyot, majd erőt véve magán remegő kézzel nyúlt az egér után, miközben szíve erősen zakatolt megerősítve eszének, hogy ez talán nem olyan jó ötlet... ám a vissza nyíl, vagy a bezáró x-ikon helyett, kíváncsisága tovább vezérelte az oldalon és olvasni kezdett pár rövidebb történetet. Észre sem vette, hogy eljárt az idő. Szinte gondolkodás nélkül olvasta egymás után az újabb- és újabb művet. Szívverése felgyorsult és szemei elkerekedtek. Arca teljesen kipirult. Azonnal lett is két kedvence, ami nagyon megtetszett neki, és teljesen beindult tőlük, ekkor talált egy elbeszélést két fiútestvér egymás iránt érzett mérhetetlen szeretetéről, mely később kínzó, visszafojtott vonzalomba csapott át. És amikor végre beteljesült egymás iránti szenvedélyük, mint egy gát, amely átszakadt és mindent elsodor, ami az útjába kerül... ez az elsöprő levetett gátlástalan szenvedély valósággal megperzselte Sasukét. Sasuke szíve majd' kiugrott a mellkasából. A szereplők helyére önmagát és bátyját képzelte és érezte, amint testében vadul hömpölyög vére tűzbe borítva egész lényét. Hatalmasat sóhajtott, mely szinte inkább betudható lett volna egy elfojtott nyögésnek és elkínzottan ujjával meghúzta a pólója nyakát, mert úgy érezte megfullad. Kényelmetlenül mocorogni kezdett székén, miközben szemeivel mohón falta tovább a történetet, de nadrágja egyre kényelmetlenebbül szorította keményedő erekcióját. Arca teljesen kipirult és kezével még igazított egyet túl szorossá vált alsóöltözetén, amikor a két testvért végre elérték a beteljesülés hullámai. Sasuke lángoló arccal, nadrágját szétfeszítő merevedésével kínlódva és vadul zilálva elmentette ezt a történetet a két másik mellé, ami tetszett neki a kedvencek közé. Ahogy az utolsót - a testvéreset - mentette éppen, Itachi kopogott az ajtaján. Sasuke pánikba esve rezzent össze és vadul kapkodva zárta be az internet ablakát.

 - Sasuke! Bejövök jó? - szólt kintről Itachi, miközben lenyomta a kilincset. - Kaa-san hív téged - mondta majd hirtelen teljesen átrendeződött és csodálkozó arckifejezéssel tanulmányozta a kipirult, kapkodó Sasukét, aki gyorsan kinyomta a monitorját is.

 - Azonnal lemegyek! - próbált nyugalmat erőltetni hangjába Sasuke teljesen sikertelenül.

 - Nem vagy te lázas? - kérdezte aggódva Itachi és kivételesen nem bökésre emelve két uját, megfogta Sasuke forró homlokát, másik kezével pedig benyúlt öccse pólója alá, hogy összeegyeztesse a két testrész hőmérsékletét, megerősítve gyanúját.

 - Nii-sa aan!! - Sasuke szinte felsikított, teljesen ledöbbentve bátyját, aki érezte, hogy a fiatal Uchiha egész teste lángol a forróságtól, de a felhúzott póló miatt nem kerülte el figyelmét Sasuke erekciója sem. Azonban úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre. - Anya hív! - azzal Sasuke vadul ellökte magát bátyjától feje még vörösebb lett, mint eddig és pólóját szinte térdig nyújtva elindult esetlenül botladozva kifelé.

 Itachi úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre, és mint aki megbántódott, így szó nélkül rezzenéstelen arccal elindult a folyosóra, át a szemközt lévő szobájába. Sasukén látszott, hogy kezd megnyugodni. Amint leért a lépcsőn, Itachi vigyorogva nyitotta ki szobája ajtaját és azonnal visszaosont öccse szobájába. Rögtön a monitorhoz sietett és visszakapcsolta, de csalódnia kellett. Az asztal üres volt. Itachi nem adta fel. „Talán elmentette valahová.... lássuk csak, mi izgatta föl ennyire! Nem az a típus, aki pornót néz...” Eközben megnyitotta az internetet. A gép lassan betöltött. Megnyitotta a kedvenceket. Észrevette a három utolsót. Tudta, hogy ezek újak. Megnyitotta az elsőt és amint látta, hogy szöveges dokumentum, azonnal bekapcsolta a nyomtatót is. „Remek! Nézzük mitől gerjedt be ennyire... majd a szobámban kényelmesen elolvasom.” Amint a nyomtató végzett az első pár oldallal, nyitotta a következő linket. Ez is ugyan innen volt, csak más címmel. Még a szerző, ugyanaz volt. A nyomtató vadul felzúgott ismét. Közben Itachi az ajtóhoz sietett. A gép halkan dolgozott Itachi pedig fülelt lefelé a lépcsőn, hogy jön-e Sasuke. Hallotta, ahogy Mikoto utasításokat ad az öccsének, így nyugodtan visszament a szobába. A nyomtatás befejeződött. Itachi ráklikkelt az utolsó kedvencre is. Az ablak kinyílt. Ez volt eddig a leghosszabb terjedelmét tekintve. Az idősebb Uchiha tehát nem habozott, azonnal nyomtatni kezdte, miközben visszament a lépcső tetejéhez, aggódva figyelte, jön-e már Sasuke. Hirtelen elvigyorodott. Most talán először vágyott arra életében, hogy ne találkozzon tekintete a gránit fekete szempárral, és még ne lássa felbukkanni a lépcső aljában a kékes-fekete hajkoronát, meg a porcelánfehér tökéletes arcot. Szíve egyre gyorsabb ütemben vert. Hallotta, ahogyan a gép még dolgozik, azonban öccse már befejezte a teendőit, és jóéjszakát kíván szüleinek. Visszaszaladt a szobába. A gép az utolsó oldal végénél járt. Itachi szinte kitépte a lapokat, kikapcsolta a nyomtatót és bezárta a net ablakot, majd a monitort kinyomva, odaugrott az ajtóba, becsukta maga mögött villámsebesen, de annál csöndesebben és ugyanígy tett sajátjával is, miközben hallotta, ahogy Sasuke fölfelé halad a lépcsőn. Itachi magához szorította a még meleg papírlapokat, és ajtajának dőlve háttal, saját magán kezdett el kínosan röhögni hang nélkül, hogy milyen betegesen viselkedett és, hogy nem normális, amiért ilyet tett. De sikerült! És az ő Otoutója nem vette észre! A papírokat a párnája alá rejtve elkezdett vetkőzni, hogy pizsamába öltözzön. Ekkor  kopogtak az ajtaján. Itachi számított rá, hogy Sasuke bejön majd őt ellenőrizni, vajon kutakodott-e nála.

 - Gyere! - kiáltott ki, és azonnal eltűntette önelégült vigyorát, mert sikerült öccse titkát megszereznie úgy, hogy Sasuke ne jöjjön rá.

 - Nii-san! - nyitott be Sasuke, de amint meglátta bátyját egy szál alsóban, szája és orra elé kapta a kezét ismét elvörösödve, szorította vicsorogva fogait össze. Azonban gyorsan úgy tett, mintha csak köhögnie kellett volna és ezt erőltetve, száraz krahácsolásba kezdett.

 - Mi az? - kérdezte Itachi, maga elé nyújtva lefelé két karját, végignézett saját testén, kutatva valami után, ami esetleg szokatlan, vagy oda nem illő lenne és Sasuke csak toleránsan nem akarja őt megbántani vele. - Valami olyan van rajtam, aminek nem kéne?

 Sasuke még mindig - most már igazából - fulladozva rázta meg elvörösödött fejét. „Még hogy valami, aminek nem kéne rajtad lennie? Istenem segíts meg, hogy rá ne rontsak itt helyben! Ezen a gyönyörű és izmos-feszes testen? A bársonyos, hófehér bőrödön? Az éjfekete szempárod, ahogyan most rám nézel? A zuhatagként szétfolyó-sötét, kibontott hajad, ahogy szétterül az izmos vállaidon? Ó miért vagyok pont a te öcséd?! Miért?” Sasuke megtámaszkodott a szék támláján annyira köhögött, miközben agyában egymást érték ezek a gondolatok. Szemmel láthatóan nagyon szenvedett, de rájött, ha nem néz bátyjára, újra visszanyerheti önuralmát.

 - Mi a fene van veled? - kérdezte Itachi és közeledni akart öccséhez, de Sasuke csak elfordítva fejét, szemeit összeszorítva, elutasítóan kinyújtotta jobb kezét tenyerével is megálljt parancsolva bátyjának. - Annyira furcsán viselkedsz.

 - Ne gyere közelebb! - nyögte szerencsétlenül Sasuke, mereven szugerálva egy pontot az íróasztalon, nehogy a majdnem teljesen meztelen Itachira kelljen néznie. - Lehet, hogy fertőző... - nyelt egy hatalmasat - és ha te is elkapod... - itt szünetet tartott - nekünk mindkettőnknek annyi!

 - Mivan? - vonta föl szemöldökét Itachi, de kezdett fázni, lévén, hogy tél volt, nekiállt felöltözni, mire Sasuke megkönnyebbülten sóhajtott. - Egy kis megfázásba nem halunk bele! De majd leápollak, ha valóban ez a bajod - mondta, mire teljesen felöltözött. Erre azonban a fiatal uchiha végre újult erővel dacosan kapta vissza bátyjára tekintetét és nem bírta ki. Az utolsó mondaton felröhögött. - Te megkergültél, Otouto? - kérdezte Itachi közelebb lépve Sasukéhez.

 - Nem! - csattant fel  hirtelen, és a vigyora azonnal lefagyott arcáról, komolyan nézett bátyja szemeibe, miközben hátrálni próbált. Itachi még jobban furcsállotta a dolgot, és mivel Sasuke mögött csak az íróasztala volt, nem állt meg. Egyre közelebb ért az idő közben az asztal tetejére kuporodó öccséhez, miközben jobb kezét felé emelte. Sasuke teljesen kétségbe esett. „Ne gyere már közelebb! Franc! Mit akarsz? Még egy lépés és ordítva kirohanok!” - dühöngött magában a fiatalabb összeszorított szemekkel, de Itachi megállt, és kinyújtott kezével lágyan megbökte homlokát, hogy öccse feje lassan picit hátrabillent. „Ja? Persze... a szokásos csesztetés... Húh... Akkor elhadarom, amiért jöttem, aztán már húzok is vissza a szobámba!.... Hmm... Lehet, hogy újra elolvasom azt az utolsó történetet...!!”

 - Ha...hagyjál! - kiáltott Sasuke - Csak azért jöttem... - kezdett bele végre - Holnaptól egyedül leszünk három egész napig... - erre hirtelen elsápadt, csak most fogta föl, amit mond - Őm, anya és apa elutaznak valami nagy Uchiha megbeszélésre, egy fontos emberhez - közben mereven koncentrált egy pontra a szoba közepén - meg a legnagyobb vezetők is az Uchiha házból tehát a fél pereputtyunk. Nem tudom... valami készül. Anya ezért is hívott le engem. Megmutatta milyen ennivalókat hagynak itt nekünk, és elmondta mikor melyiket együk. A negyedik nap reggelére várhatóak apánk szerint leghamarabb, mert messzire mennek. De lehet, hogy tovább kell maradniuk, ezért anya arra kért, ha így lesz, akkor te tudod, hol van a megtakarított pénz és menjünk el vásárolni, én meg készítek további ennivalókat. - Eddigre sikerült újra úgy összeszednie magát, hogy ismét a régi Sasukeként vetett egy gyors pillantást bátyjára, majd leugorva az asztalról kirohant. - Jó éjjt Nii-san! Holnap nem kelünk korán! - Azzal bevágta maga mögött Itachi, és saját szobája ajtaját is.

 Itachi teljesen elhűlve nézett öccse után. „Ezzel meg mi történt? Eddig normális volt. 17 évesen meg elment az esze? Kíváncsi vagyok mitől...” Azzal oldalra fordulva párnájára nézett. Lassan odasétált ágyához, majd keresztbe feküdt rajta hason, és elővette a papírlapokat a párna alól. „Azt hiszem, célszerű, ha az elsővel kezdem, így pontosan azt élhetem át, amit ő, így talán megértem miért viselkedik úgy, mint egy idióta bakfislány” határozta el magában Itachi, majd olvasni kezdett. Lassan haladt, elég fáradt volt, és nem is igazán értette. Azonban lassan kezdtek kikerekedni szemei éppúgy, ahogy nem sokkal előtte Sasukénak is... Nem hitte el amit látott, majd egy-egy mondatot többször is elolvasott. De mikor letompult érzékeivel sikerült felfognia, hogy itt nincs szó semmiféle tévedésről, fejét fölkapta a papír fölül, szívverése felgyorsult, és döbbenten meredt az ajtajára nézve, mintha az engedné, hogy keresztülnézhessen rajta valamint szemközti szomszédján, és tekintetére választ engednének nyitni öccséhez. Itachi megrázta fejét. „Nem. Ez valami félreértés lesz. Én rajtakaptam szegénykét, és megijedt, hogy nem tudná mivel magyarázni..” Itachi tovább olvasott, de megint felnézett pár sor után. „A rohadt...! Akkor minek voltak a kedvencek között? És miért volt merevedése? A teste meg lázban égett! Talán ha én nem jövök.. ő el is élvezett volna... Szentséges ég...” azzal tovább olvasott, még mindig kételkedve. Azonban ez az első történet kezdett egyre jobban belendülni és Itachi kínkeservesen vette észre magán, hogy teste kezd ugyanúgy reagálni, mint ahogyan azt a látottak után öccséjéről feltételezte. Ereiben vadul zubogott vére, érezte, hogy a nyaki ütőerei is megfeszülnek a megnövekedett nyomástól, és egyre gyorsabban veszi a levegőt, miközben tekintetével mohón falja a sorokat. Ahogy az Uke kipirult és kéjtől elgyötört arcáról olvas, hirtelen bevillan szemei elé Sasuke elkínzott arca, amikor megzavarta őt olvasás közben tőle nem megszokottan, ingerülten indult volna szótfogadni anyjuk hívó szavára, de ő elkapta és megfogta forró homlokát, és benyúlt pólója alá, megérintve szintén forró, bársonyos bőrét izmos testén. Itachi felnyögött ettől az emlékképtől, és csípőjét egy hullámmozdulattal az ágyához nyomta, melytől egyre merevedő férfiassága megrándult nadrágjában. „Ahh... Sasuke!” - nyögött bele gondolatban öccse arcának valamint reakciójának felidézésébe. Görcsösen markolva a papírlapokat olvasott tovább, miközben rövidesen a történet végéhez ért. Úgy érezte ennél jobban már nem lehet felhúzni... és mohón olvasni kezdte a második történetet. Mellkasa vadul zilált, vére már fülében dobogott, eddigi fáradtsága szertefoszlott. Hirtelen az ajtaja felé nézett. Mintha Sasuke hangját hallotta volna. Azonnal fölugrott, és egy mozdulattal az ajtóban termett, feltépve azt, miközben saját erekcióját próbálta eltakarni pizsama felsőjével. Valóban Sasuke lehetett, öccse ajtaján túlról Sasuke még egy utolsó ernyedt nyöszörgését hallotta meg ugyanis. Itachi döbbenten meredt a szemközti ajtóra. „Ez...... kiverte......” majd miután felocsúdott döbbenetéből, elvigyorodott. „Vajon melyikre a háromból. Az első nem elég hosszú ehhez... a második hosszabb... de azt hiszem a harmadik lesz az!” Gyorsan visszahúzódott szobájába, halkan becsukta ajtaját, és még mindig pajzánul vigyorogva ráugrott ágyára, falánkabbul vetve magát az irományokra, mintha a kedvenc édessége lenne. Szemei villámok módjára cikáztak a sorok között. Alig várta, hogy a végére érjen. Majd beleőrült, mert a második az elsőnél is izgatóbb és szenvedélyesebb volt. Érezte, hogy ízlése teljesen megegyezik Sasukéjéval és már alig várta, hogy megtudja, mi lehet a harmadikban. „A rohadt életbe! Shisuinak igaza volt! Buzi vagyok!!!” Itachi úgy érezte itt a második történet végére mindjárt megcsinálja a maga alatt összegyűrt takaróját. Már teljesen be volt indulva, mire a harmadikhoz ért. Szemeivel vadul kezdte olvasni a sorokat. De megint elakadt, mint az elsőnél. Újra felvont szemöldökkel meredt ajtaja felé válaszért, de mivel onnan nem jött magyarázat, visszafordította fejét a papír felé, folytatta az olvasást kétkedőn és hitetlenkedve. „Úgy látszik tévedtem. Biztos a második a kedvence. Ebben semmi nincs. Csak egy olyan testvérpár, mint mi. Szeretik egymást, és tök jól megvannak. Semmi extra. Ettől nem lehet felizgulni!” De azért tovább olvasott. Az idő lassan múlt, ahogy Itachi belemélyedt ebbe a történetbe is. Már a közepe táján járt, mikor hirtelen ellökte magát az ágyától és négykézlábra ugrott, mintha valami szörnyeteg kinyúlt volna a papírból.

 - MIVAN?! - kiáltott fel hangosan, de folytatta az olvasást.

  Szemeit egészen közel tartotta már a papírhoz, mintha attól félne, eltűnik, ha nem habzsolja azonnal magába minden sorát megrészegülve. Ahogy a fivérek túláradó szeretete átcsap leírhatatlan testi vágyba és vonzalomba, majd átszakad az a határ, amin nem mertek átlépni, de a sors mégis úgy hozta, hogy megengedte nekik,  végre annyi elnyomott és visszafojtott szenvedély most vadul elárasztva őket egymásnak estek, és mohón falták, kénytetették egymást... Itachi érezte, hogy erekciója rögtön lyukat üt az ágyba, és alteste szétrobban, ha nem kezd vele valamit, de sürgősen. Elméjében, az ifjabb Uchiha képe teljesen átvette az uralmat, és az Uke minden leírt rezdülésében Sasuke rezdüléseit látta, minden elfojtott, majd egyre szenvedélyesebben megírt kitörő nyögésében Sasuke nyögését hallotta fülében, minden kéjes sóhajban Sasukét látta maga előtt. Azzal féloldalt fordult, egyik könyökén támaszkodva csak, miközben szabad kezével benyúlt pizsama-nadrágjába rámarkolva erekciójára, majd lassan szétkenve csúsztatta végig hüvelykujjával előnedvét makkján, óvatosan mozgatni kezdte ráfonódott ujjait immár egész merevedése, és arra gondolt, hogy: ez volt az a történet... és emiatt viselkedett így Sasuke... és erre verte ki magának nem is olyan rég őelőtte is az öccse! „A saját öcsém... annyira helyes... és olyan gyönyörű a teste... az egész lénye... imádom... és ő is... erre gerjedt be... ennyire... mint én....és ... ugyanerre a történetre... verjükh... kih... vajon ő is rám gondolt..?! Igen! Ezért viselkedett úgy .... mikor bejött és ruha nélkülhhh... látott engeem..." agyalt Itachi, miközben egyre vadabbul zilált mellkasa, és kezdett el bizseregni a végig egész testét elöntő vágytól. Hirtelen abbahagyva gondolt egy merészet. Elengedte erekcióját, majd felült az ágyán. Elmosolyodott. Kézjeleket formált és csinált egy árnyék-klónt. A klónjával egymás szemébe nézve, némán elvigyorodtak, majd átváltoztatta klónja külsejét Sasukéjéra. Itachi, amit meglátta öccse kívánatos alakját... fehér porcelán bőrét, fekete íriszeit, ahogy a klón kihívóan és pajzánul rávigyorog, majd azonnal ledobja magáról Itachi pizsamáját... közben izmai hullámzó táncot járnak felsőtestén... Itachi nem tudta visszafogni magát, türelmetlenül nyújtotta ki kezét, Sasukéra változtatott klónja felsőtestét reszketve végigsimítva kétoldalt. A 'Sasuke'-klón sóhajtva felnyögött, testén vad hullámokban csapva föl gerince mentén a kéjes élvezet, és az érintés nyomán a selymes bőr libabőrössé vált. Itachi erre a megnyilvánulásra szintén ledobta magáról teherré vált pizsama felsőjét, és feltérdelve bekúszott klónjával szembe. A Sasuke hasonmást álla alatt megérintve lágyan, finoman ugyanebbe a térdelő pózba vonta fel maga elé, majd mélyen a szemébe nézve lassan megcsókolta. Miközben merevedésük összeért, Itachi egyre szorosabban ölelte őt magához, és simogatva végig a bársonyos felsőtestet, finoman megszívta a 'Sasuke'-klón alsó ajkát lefelé biggyesztve. Ekkor hirtelen erőszakosan átfúrta nyelvét. Kezeivel lesiklott klónja csípőjéhez, és egy erősebb mozdulattal magához rántotta annak altestét, melytől mindketten belenyögtek a csókba. Itachi már nagyon be volt indulva, és arra gondolt, ha ez most valóban az öccse lenne, visszább fogná magát, de mivel csak saját klónja átváltoztatva Sasuke külsejére, egy cseppet sem fog vele finomkodni. És erre a gondolatmenetre jutván vadul hanyatt lökte a klón Sasuke hasonmását az ágyán, majd erőszakosan lerángatta pizsama- és alsónadrágját róla, miközben az elpirult, és szenvedélyesen ziláló Sasuke pillantásait mohón itta magába teljesen megrészegülve tőle. Amint lekerültek a fölösleges ruhadarabok, cseppet sem kímélve lecsapott a Sasuke hasonmás belső combjára ajkaival és nyelvével vadul csapongva, meg-megszívva a bársonyos fehér bőrt, haladt egyre feljebb és feljebb, miközben tekintetével nem eresztette klónját. A Sasuke hasonmás erre még vörösebben hangosan felnyögött és kezeit egy pillanatra védekezően emelte fel, de Itachi betapasztotta száját, jelezve, hogy nem szeretne úgy lebukni, mint öccse. Amint ez klónjában is tudatosult, eleresztve annak ajkait, keze lágyan lesiklott öccse hasonmásának mellkasára és mellbimbóit kezdte erőteljesen gyűrve és sodorva két ujja között izgatni, míg nyelvével vadul csapongva, finom nyálcsíkot hagyva maga után, tovább haladt fölfelé a belsőcombon. Klónja erre egyenletes remegésbe kezdett, és Itachit csak még jobban felizgatta, ahogy öccse képére változtatott hasonmása fogait összeszorítva igyekszik elfojtani fokozódó kéjérzésének hangjait. Néhol beleharapott a tökéletes és selymes bőrbe, majd rögtön utána meg is szívva barangolt egyre följebb nyelvével. Klónja már a lepedőt gyűrte ökölbe szorított kezeivel fejét hátra feszítve, csípőjét ösztönösen megemelve, ám a kritikus pontot Itachi kikerülve, most alhasán haladt fölfelé. A Sasuke hasonmás erre felemelte fejét, hogy az eredeti szemeibe nézhessen számon kérően: -”Nem felejtett-e el valamit?!”, mire az Uchiha vad gyorsasággal tért fel nyelvével az alatta fekvő mellbimbójához, pajzánul vigyorogva le rá. Aztán hirtelen égető szenvedéllyel kezdte csókolni, szívni és néha lágyan megharapva izgatni a halvány rózsaszín felületet. Klónja kipirulva, össze-vissza vette a levegőt és olykor már nem tudva visszafojtani magába, kissé hangosabb nyögéseit. Itachi elmosolyodva elemelte fejét, majd csípőjét az alatta fekvőéhez nyomva megtámaszkodott annak válla mellett és elégedetten mustrálta a Sasuke-hasonmás kéjtől elgyötört arcát.

 - Ne nézz már így rám! - csattant föl feleselő hangon klónja. - Én nem őt látom, ha rád nézek, hanem magamat, ezt ne felejtsd el! Fogalmad sincs mennyire zavaró..! - duzzogott tovább Sasukésan édesen.

 - Sajnálom - vigyorodott el Itachi, vonásaival épp az ellenkezőjét mutatva szavainak. - De amúgy milyen érzés?

 - Cseréljünk szerepet, és megmutatom, jó?! - mordult fel klónja, hihetetlenül Sasukés stílusban, hogy Itachi nem is tudta magát türtőztetni, azonnal betapasztotta a szemtelenkedő száját egy vad és forró csókkal. Erre az, összeszorította szemeit, és némán próbálta tűrni, ahogy eredeti énje elkalandozik elválva ajkaitól, állán végigsiklatva nyelvét, le egészen nyakához, szenvedélyesen csókolva és szívva azt. Itachi komótosan elidőzve minden kis négyzetcentiméteren lassan haladva hátrafelé nyelvével ismét elgondolkozott, most klónja rosszalló szavain, és újabb elhatározásra jutott. Belül már szinte hangosan röhögött, hogyha Sasuke benyitna szobájába, talán egy életre ráijesztene azzal, amit most tenni fog. Mire elérte az öccse képére változtatott klónja hallójáratát, és forrón belecsókolt, mosolyogva súgta lágy baritonján a kéjtől reszkető klón fülébe:

 - Nyisd ki a szemed, és nézz rám!

 Az félve engedelmeskedett, majd lángba borult arccal, először csak némán tátogva levegő után kapkodott, azután felfortyanva eredeti énjére ripakodott.

 - Basszus te beteg vagy! Nem vagy normális! - Azzal fölkapta a párnát és eredeti énjéhez vágta, aki fölötte térdelt, szintén átváltoztatva külsejét Sasukéjéra. - Baka! Baka! Baka! - kiabált rá klónja, és a párnát nem eresztve, hanyatt fekve püfölte az eredeti Itachi Sasukés arcát, aki viszont kezdte megelégelni ezt.

 - Befejeznéd? Annyira Uke vagy, hogy az már fáj! - morgott rá Itachi. - Te mondtad, hogy zavar, ha önmagadat látod bennem. Akkor most ne rinyálj itt, hanem élvezd!

  Klónja erre elszégyellte magát, és leereszte a párnát, majd kicsit feljebb csúszva felült szemben Itachival. Jobb kezével remegőn simított végig a Sasuke külsejű eredeti énjén, míg ballal maga mögött támaszkodott. Arcára mérhetetlen zavaráról árulkodó vörösség ült ki. Itachi félmosolyra húzva száját, elégedetten szemlélte klónja bátortalan és zavart mozdulatait. Pontosan ilyennek képzelte volna Sasukét is, ha most valóban itt lenne. Klónja pedig pontosan ilyennek képzelné az arrogáns, másokkal durván viselkedő Sasukét, mint ahogyan most eredeti énje viselkedett. Tökéletesen alakították Sasuke mindkét énjét~ azt, ahogyan szeretett bátyával viselkedik: ez volt az érzelmes, félénk Uke, és azt, ahogyan a kívülállókkal viselkedik... mindenkivel, aki nem Itachi~ ez volt a szemérmetlen, arrogáns és erőszakos Seme.
 Itachi klónja nagyon félénken húzódott közelebb hozzá és lágy, szinte pilleszárny csókokkal kezdte beborítani felsőtestét. Itachi rezzenéstelen tekintettel figyelte. Érzete, hogy kissé lehiggad és jólesett neki a lágy kényeztetés. Klónja észrevette, hogy ezzel nem fogja tűzbe hozni eredeti énjét, ezért nyelvét a selymes bőrnek nyomva vad cikk-cakkokban csapongott végig a hófehér felületen minden irányban, hosszú nyálcsíkot hagyva maga után. Itachi izmos mellkasa ismét gyorsabb ütemben emelkedett, majd süllyedt, miközben vágytól égő sötét íriszeikkel egymás Sasukés külsejét falták és mustrálták. Klónja heves tempóban közelített egyre lejjebb és lejjebb, megmutatva, milyen kínokat okozott eredeti énje az imént, mikor azt a kritikus részt kihagyta rajta. Itachi egyre szaporábban vette a levegőt, ahogy egyre jobban beindult Sasuke külsejű klónját figyelte saját magán. Tudta, hogy klónja pontosan azt akarja tenni, amit ő korábban, és ahogy ezt látta megvalósulni... ahogy klónja kihámozta őt gyengéden nadrágjából, és lüktető férfitagját óvatosan kikerülte, felmordult. Elege lett a játszadozásból, és hanyatt lökve klónját, oldalt mellé feküdt, és most cseppet sem tétovázva azonnal a „lényegre” tért. Klónja fekete szemei szinte riadtan kikerekedtek a szoba mennyezete felé, mikor megérezte a forró, nedves nyelvet herezacskóján lágyan, de mégis teljes erővel nekinyomva, ahogy kényezteti. Itachi lassan felvezette ízlelőszervét klónja erekcióján, mely a jóleső érzésre megrándult. Itachi elvigyorodva kőrözött egyet nyelvével a makkon, majd apró rést nyitván ajkai között, nagyon lassan és finoman szorítva szívta egyre mélyebbre. Fejét lágyan mozgatva, finoman kezdte fölvenni a ritmust, melytől a Sasuke külsejű klón enyhe, egyenletes remegésbe kezdett. Klónja alsó ajkát majdhogynem véresre marcangolva fogaival, körmeit a lepedőbe vájva, összeszedte minden erejét és megemelve fejét, lenézett. Az eléje táruló látvány annyira megrészegítette, hogy önkéntelenül is csípőjét megrántva mélyre lökte eredeti énjébe magát. A szintén Sasuke külsőt öltött Itachi ugyanis olyan gyengédséggel, mégis olyan erotikusan nyalta, habzsolta és szopogatta a klón férfiasságát, mintha csak a legfinomabb dangóval szórakozna éppen.

 - Nyáááhw... - nyögött fel a Sasuke hasonmás - Túlh... sokat nassolok... ughhh... - nyögte elfúló hangon, miközben igyekezett visszafojtani magában kéjes érzésének kitörni készülő hangfoszlányait. Itachi csak elmosolyodva, kajánul, kihívóan ejtette rabul klónja tekintetét, miközben kibocsájtotta ajkai közül a már szinte pulzáló hímtagot, hogy aztán falánk szenvedéllyel úgy csapjon le rá, mint éhes vad a zsákmányra, és kicsit durvábban, gyorsabb ütemet diktálva izgathassa tovább. Klónja ezt már nem bírta hang nélkül.

 - Aaahhh....

 - Tssssss..... - csitította az eredeti.

 „Igen?! Mert az olyan egyszerű bazd meg...! Nah! Megállj! Akkor versenyezzünk! Bár én vagyok asszem nehezebb helyzetben, de teszek róla, hogy átélhesd, amit én... és akkor kínlódhatsz itt a csendben maradással, cseszd meg!”- gondolta klónja szintén gonoszkás vigyorra húzva Sasukés arcán szája sarkát. Minden erejét összeszedve felemelkedett annyira, hogy elérje eredeti énje erekcióját. Lágyan körülölelve ajkaival, nyelő reflexén uralkodva olyan mélyen bevezette szájába, hogy teljesen eltűnhessen benne. Itachi kibocsájtotta ajkai közül klónja hímtagját, és lágy baritonján felhördült a jóleső forróságra.

 - Tssssss.... - csitította most klónja vigyorogva, miközben még mindig eredeti énje merevedésével játszadozott finoman ajkai előtt.

 - Ó, hogy bazd meg! - mordult rá az eredeti, mikor klónja ismét mélyen beszívva ajkai közé, nyelvével belül finoman simogatva kényeztette tovább férfiasságát.

 - Talán... majd egyszer - felelte, miközben azon morfondírozott további „nyalakodása” közben, hogy azért reméli, erre nem kerül sor. Kívánja Sasukét... De hogy valóban megtegye... vagy akár önmagával ezt tegye... valahogy nagyon távol érezte magától, még ennyire felhúzott állapotában is.

 - Mhh...so..ha! - nyögte ki az eredeti, klónja gondolatait igazolva.

 - Nyugi. Én is tudom. De te dobtad be a témát - csitította a klón, és kéjesen végignyalt eredeti énje hímtagján, mintha egy finom pálcikás jégkrém lenne, majd lágyan újra ajkai közé szívta, és mélyen benyelte.

  Itachi a látványtól teljesen megvadult. Lágyékát mintha izzó parázs öntötte volna el, amely még kellemesen bizsergette is. Csípőjét önkéntelenül is a jólesően meleg, puha ajkak felé lökte, miközben mohón ő is folytatta Sasuke külsejű klónja erekciójának izgatását. Rövidesen a szoba megtelt halk cuppogó hangokkal, ahogyan fejük ritmusos mozgásával tovább kényeztették egymást, olykor nem tudva uralkodni magukon megeresztve egy-egy visszafojtott halk nyögést. Itachi már a második történet olvasása közben majdnem elélvezett, nemhogy most, ahogyan végre - még ha csak klónjával is - eljátszadozhat Sasukével ilyen módon. Érezte, hogy közel a beteljesülés, de még ki akarta kicsit élvezni a helyzetet. Elhúzta altestét klónjától, aki értetlenül és csodálkozva nézett rá. Eredeti énje azonban nem szólt semmit, csupán megragadta klónja két combját és ismét uralkodó pozícióba térdelve fölé, azonnal visszatért ajkaival annak kényeztetéséhez, de most még kezeivel is rásegített. Erre persze a Sasuke külsejű klón elgyötört arccal megint ajkát vadul beharapva remegni kezdett. Itachi finoman benedvesítette egyik ujját, annak hímtagja mellett, és óvatosan elkezdett apró kis körző mozdulatokkal matatni bejáratánál, miközben ajkaival sem állt le. Klónja ijedten szorította össze farizmait, és halkan felkiáltott.

 - Megőrültél? Ahh.. azt mondtad: SOHAH! - nyögte, és már közben a lepedőt markolta és marcangolta maga alatt körmeivel.
 - Ha nem lazulsz el, fájni fog... - suttogta Itachi. - Nyugodj már meg! Eszemben sincs ennél tovább menni! - mondta, és újból mohón befalta klónja hímtagját szájába, miközben nyelvével időnként pulzáló ritmust adva szájpadlásának nyomta azt. Amikor az fogait vicsorgatva ismét kieresztett magából egy visszafogott, ámde annál nehezebben elfojtott nyögést, megint elengedte, de ujja közben nem állt le. - Ugyan már! Ne mondd, hogy te nem vagy kíváncsi...
 - Basszus! Akkor én csinálom neked, ha ennyire érdekel! - nézett fel szemrehányóan a SasUKÉS klón, de amint meglátta szemeivel is, amit eredeti énje művel ott vele, inkább elvörösödve hanyatt vetette magát ismét.

  Itachi érezte, hogy klónja próbálja magát ellazítani, de nagyon nehezen megy neki. Ezért minden eddiginél hevesebben kezdte nyalni annak erekcióját, és nyelvével játszadozott makkján, miközben szabad kezével begyorsított a tempón, úgy verte neki.

  - Aghhh... Te perverz állat! - nyüszített a klón, és egyik könyökhajlatát a szemei elé tette, teljesen elzárkózva a külvilágtól... csak az élvezetre tudott immár figyelni.
  Itachi szótlanul igyekezett tovább izgatni őt, miközben ujjával már teljesen sikerült behatolnia a szűk kis járatba. Óvatosan próbálta megkeresni azt a bizonyos pontot, de mindhiába. Sehogy sem találta. A Sasuke külsejű klónon pedig látszott, hogy nem szimulál. Bár bizonyos dolgok ott elől nagyon jól estek neki, de amit az ujjával csinált, valóban fájdalmat okozott. Itachi érezte, hogy még jobban begerjed, ahogy klónja visszafojtott szenvedését nézi. Hirtelen elmúlt minden eddigi gátlása az ilyesmivel kapcsolatban, és sem mire sem vágyott jobban, minthogy saját merevedése legyen klónja izmos és szorító gyűrűjétől körülölelve az ujja helyett. Úgy érezte, elveszíti önkontrollját és elkezdte bedugni második ujját is az első mellé. Klónja halkan felsikított, és egy könnycsepp gördült le az arcán, de szemeit még mindig karjával takarta. Itachi megrészegült a látványtól, majd finoman kőrözni kezdett bent ujjaival, miközben elől újra felvette a ritmust fejével-ajkaival keze fölött. Ekkor klónja hirtelen elkapta karját a szeme elől és a lélegzetét visszafojtva megfeszült egész testével. „Megvan!” - gondolta magában elvigyorodva Itachi, és az adott pontot erősebben kezdte gyötörni minden eddiginél. Klónja teljesen kipirult arccal, zilálva kapkodott levegő után.
  - Neeeh! Mhhh... Hagyd abba! - nyüszítette, de Itachi érezte, hogy már egyikük sem tudna megállni. Tudta, ha most kihúzná az ujjait, klónja úgy ragadná meg őt és húzná magára, hogy tegye meg vele. Nem bírta tovább ő sem. Erekciójához eddig nem tudott hozzányúlni, annyira lekötötte klónja izgatása és ellazítása, de már csöpögött az előváladéktól. Nem tudta türtőztetni magát. Ujjait továbbra is bent tartotta, és azt az egy pontot izgatta, gyötörte tovább keményen, miközben ajkaival eleresztette 'Sasuke'-klón hímtagját, és óvatosan szemben helyezkedve vele fölé mászott. A Sasuke kinézetű klón nem tudta, mire készül a szintén alakváltó jutsut használó eredeti énje, de engedelmesen széjjelebb nyitotta lábait, hogy Itachi kényelmesen közéjük férjen. „Most megtehetném.” - gondolta Itachi, és egy keserédes mosolyra húzta el szája szélét. Félig ülő pózba vonta klónját magával szemben, és így folytatta tevékenységét, míg ő maga is átkulcsolta lábaival, teljesen összeérve, szemben helyezkedtek egymással. Lehajolt klónjához, és megcsókolta. Az mohón falta őt, úgy viszonozta. „Nocsak! Így a csúcshoz közel már nem is olyan gátlásos ő sem. A kéj ennyire el tudja valóban venni az ember józan ítélőképességét és eszét?” Itachi lenyúlt másik kezével is, és mindkettejük erekcióját megragadva és összeérintve, a heves csókcsata közben, melybe bele-belenyögtek mindketten, gyors tempóban verni kezdte. Ujjai továbbra is azt az egy pontot izgatták, és Sasuke külsejű klónja hirtelen eltépve ajkát minden eddiginél hangosabban felnyögött.

 - Ahhh! Énh... mihngyárhrt...! Mhhh... - Próbálta zilálni elfúló hangon.
Itachinak sikerült felfognia klónja szavait. Ő is erősen remegett már, és olykor egy-egy hangosabb nyögést ő sem tudott magában visszafojtani. Mohón itták magukba tekintetükkel egymás izzadt, Sasukés külsejét és élveteg tekintetét. Itachi begyorsított. Ekkor szinte egyszerre, mindketten hangosan felnyögtek, és egymás hasára forrón spriccelve adták át magukat a beteljesülésnek.
Zilálva borultak egymásra. Érezték, hogy szívük menten kiugrik mellkasukból. Egymásra néztek, és halkan egyszerre felkuncogtak, majd Itachi nehézkesen kézjeleket formált.

 - Nem félsz attól, amit az én tapasztalataimból megtudhatsz? - kérdezte klónja.

 - Önmagamtól úgy tűnik, több okom lenne félni - felelte Itachi, miközben saját külsejét már visszaváltoztatta, és a következő mozdulattal eltűntette klónját.

  Bágyadtan felállt ágyáról, és egy törölközőt fogva maga elé, csöndesen kiosont a fürdőbe. Gyorsan megmosakodott, majd visszament szobájába. Olyan kimerült volt, hogy alig tudta felhúzni a nadrágját. Felsőjével már nem is bajlódott. Fáradtan bezuhant az ágyába, magára rántva a nyomtatott papírok - yaoi történetek - mellől takaróját és a széttúrt ágyneműben azonnal, mély álomba merült.

  Másnap reggel Sasuke amikor fölébredt, elégedetten ment végig a hatalmas házon egyedül. Szüleik már hajnalban elutaztak.A fiatal Uchiha pedig nem győzte kivárni ezt a pillanatot. Szeretett bátyjával kettesben maradni itthon. Alig várta, hogy valami kedvére való édes, nassolós reggelivel lephesse meg szeretett Anikijét.
  El is készítette, majd fölvitte Itachi szobájába. Halkan kopogott, bár sejtette, hogy bátyja még alszik. Mivel csönd volt, Sasuke óvatosan benyitott. Bement, és letette Itachi éjjeliszekrényére a tálcát, de döbbenten nézett végig bátyja tatamiján. Így széttúrva, összegyűrve még sosem látta így kinézni az ő fegyelmezett Anikije ágyát. Felvont szemöldökkel mustrálta, ahogy félmeztelenül hanyatt fekve, édesen alszik. Nem bírta ki, bátyja arca fölé hajolt, és úgy itta magába Itachi nyugodt arcának alvó látványát. Majd tekintete megakadt pár meggyűrődött papírlapon. „Mik ezek és mit keresnek az ágyában?”- tette föl magának a kérdést Sasuke, majd néhányat kíváncsian fölemelt. Arca azonnal lángba borult, ahogy beleolvasott.

<---Előző     Vélemények     Következő--->