Nagy sóhajjal dőlök hátra ágyamban, s a plafon igen érdekes mintázatát kezdem kémlelni, mintha az ott lévő apró kis foltocskák olyan rohadtul érdekesek lennének....végül is azok... az egyiknek olyan mosógép alakja van, amiből egy mókus bújik ki... de mit keres a mókus a mosógépben? Most komolyan... az erdőben nincs bundatisztító? Köcsög rágcsáló.... nem szégyelled magad, hogy szegény védtelen makkokat zabálod?! Nekik is vannak érzéseik! Fel, fel a makkok jogaiééért!!!!! Ááááuuuuuuuuuuu.... ez már fizikai fájdalmat okoz...
Nem...nem.... ez borzalom...
Ennél talán még az is jobb lenne, ha a szilva két percenként molesztálna meg, de rendesen! ENNÉL MÉG AZ IS JOBB LENNE HA TOBI ÉS A TETŰ UCHIHÁK EGYÜTTES ERŐVEL VETNÉK RÁM MAGUKAT, HOGY ÉRVÉNYESTÍSÉK HÁZASTÁRSI KÖTELESSÉGKET!!!
Vagyis ez talán egy kicsit túlzás lenne... NAGYON túlzás... és különben is... semmilyen kapcsolat nem köt hozzájuk, azt leszámítva, hogy Tobi a nap huszonkét órájában rajtam lóg, és szívja a véremet, a szilva csak a nap tizenkét órájában játszik majmosdit és szívja azt, amit nem kéne... az öccse... nos.... ő egyelőre még nem szív semmit, de mielőtt még valamire is rácuppanna, ami rajtam van, gyorsan felszerelek magamra egy rózsaszín kis táblát „VIGYÁZAT HALÁL SUGARAKAT BOCSÁTOK KI MAGAMBÓL” felirattal, és ha a közelembe ér, akkor Pikachu módjára rázom meg a megrázó ténnyel, miszerint ha két lépéssel közelebb jön, akkor megízlelheti mind a tíz lábujjamat néhány belső szervében...

De a lényeg az, hogy cseppet sem jobb a helyzet azzal, hogy itthon játszom Oscar-díjas alakításomban a „jajjdebetegvagyokénésráadásulméganevelőapámismolesztál” című szerepet, ami két okból nem felel meg ama elgondolásomnak, miszerint én itthon nagyon kellemesen és békében fogok haldokolni...
Első. A nevelő apám nem engedi, hogy haldokoljak, mert amint meglátja, hogy egy árnyalatnyit is fehérebb vagyok az átlagnál –amit rendszerint a túlzott olvadt ostor villogtatás és a felismerhetetlen gyógyszerek belém erőltetése okoz- szalad és Oroculás kedvességgel próbál kirázni pillanatnyi rosszullétemből, néhány csinos kis idomom megtaperolásával, amire én mindig vagy egy gyors sprinttel vagy egy hangos sikoltással reagálok...
Második. Unatkozom, és megváltoztathatatlan szörnyű tény... még a banán sincs itt, hogy kiélhessem rajta a szekírozási hajlamaimat, amik ezekben a percekben burjánzanak ki bennem, de még a szilva sincsen itt, hogy piszkáljon, én pedig agyamat és végtagjaimat lefoglalva mutathassam meg neki, hogy milyen halálosan szeretem...

Tehát lényegében rohadok, és nincs élesztő, ami egyben tartana.... Talán vennem kéne egy kis tartósító szert, egy olyat, ami naponta kétszer töm meg és éppen, egészen véletlenül a csomagolásra „ROHADT NAGY UCHIHA TETÜ PRODUCTS” van írva...
Nagyon hatásos lenne... nem is kétséges! Hát két percenként kapnám magam azon, hogy megdöntöm a világ sikoltozási rekordját, ezzel csendháborítás kivívva a fél kerületen, és kitörve szobám minden létező és lehetségesen eltörhető tárgyát... avagy.... repednek az ablakok és a szilva csak tosz, és tosz, és nem hallgat rám... DE ÉN EZT NEM ENGEDEM!!!

Jól van.... végül is nincs olyan nagy gond... Gépezhetnék is... csak hogy az a nagy helyzet, hogy drága Oro bácsi, nagyon komolyan veszi az ágyban tartás, és azt a tényt, hogy én elvileg beteg vagyok, így óvintézkedés gyanánt kisebb fajta akna hálózatót helyezett a padlón, ami annyit jelent, hogy ha leteszem kecses lábaimat, ő reagál, s sec-percen belül repül ide, hogy kedves kis halálhörgéssel megspékelt nevetéssel figyelmeztessen, hogyha elmegyek megsimogat valamivel, amit én nem szeretnék sűrűn látni...
Mondanom sem kell, hogy a denevéres ostorral való kapcsolatom, ez alatt a pár óra alatt sem javult, így félek, mint a róka a veszett csirkétől, aki still fűrészt fog rá... tehááááát... én innen nem mozdulok, így nincs gép, és nincs agysorvasztás, így van fájdalom, ami kínoz, és én nem örülök neki...

De semmi gond! Szuper Dei megoldja, mert ügyes, aranyos, kedves és találékony, és nem szakad a plafon! Elűzi az unalmat, mint a szomszéd néni az ártatlan látogatókat, mikor felhúzza a rózsaszín kombinéjét!

Különben is.... Tobi nem sokára haza ér, és akkor fojtathatom szekálási hajlamok legjavát, s betegségemet meghazudtolva taposhatom képen, amiben örömömet fogom lelni, ő pedig kevésbé... persze ez engem egyáltalán nem zavar, mert nem nekem fáj, és addig nem izgat...
Jól van... már csak azt a tíz percet kell kibírnom, aztán villámsebességgel vethetem rá magam, hogy minden létező és nem igen helyénvaló kínzási formát kipróbálhassak rajta, csak úgy, merő szeretetből...

Persze... azért ügyelni kell, hogy lesben álljak, mert Oro képes és olyankor tűnik fel és ott, ahol az ember egyáltalán nem számítana ... Lehet, hogy épp az ágy alatt lapul, és arra vár, hogy rám vethesse magát szadista hörgéssel, s ruháimat lecincálva mérhesse meg vajon a fenekem és testem egyéb részletei milyen hőmérsékletűek... amire én nem vagyok kíváncsi...

Így hát óvatosnak kell lennem, vagy megjárom, és nem fogok visszajönni... avagy bizonyítsuk be, hogy az ágy alatt él a vízi hulla...

Természetesen én erre egy cseppet sem vagyok vevő, de még adó sem, de ha el is adnám, akkor sok pénzért, mert amiben jó vagy azt ne add ingyen...
Azt hiszem, el adom a lábaimat a fekete piacon, és a pénzből, amit keresek, bérlek egy sötét embert, aki sötéten villog majd két méterrel a föld fölött, mint a világítótorony, hogy körülöttem árassza a gyilkos halál sugarakat, mely úgy hat majd a két tetű Uchihára és a banán meg körte félékre, mint chemotox a legyekre... bár, amilyen szívósak ezek a gyümölcsnek titulált perverz biológia katasztrófák, még ezt is túlélnék, elnyelnék mint Bori néni a protkóját, és egészen más állagban jönne ki nemes hátsó fertályukon, hajtógázként funkcionálva. Aminek így is hasznát vehetem, hiszen alájuk gyújtok és repülnek, mint a győzelmi zászló...és itt már csak reménykedni kell, hogy az ufók nem küldik őket vissza... szegény földönkívüliek... ha találkoznak velük, tuti nem jönnek ide nyaralni... kár... pedig Hidan jó szuvenír lett volna...

Álmosan fordulok oldalra, fejemet kezemre támasztva, könyökölve figyelem, ahogy az óra hangos kattogással közelít a szép, csini, kövérke hármas felé, mely azt jelzi, hogy megérkezik kedvenc banánom, s én örömömmel tudathatom vele, hogy milyen boldog is vagyok, hogy van nekem... avagy a nyakába borulok és addig tekergőzök rajta, míg át nem változok polippá, ő pedig be nem csúszik egy két helyen, ami elvileg nincsen...
De azt hiszem ez köcsög óra is ellenem van... miért megy ilyen lassan... tuti ha nem nézek oda, lép egyet előre, kettő meg hátra.. látlak! LÁTLAK! HALLOD!?
Ne csessz ki velem, mert esküszöm frízbit csinálok belőled, és Tobi lesz a kutya, aki rád nyáladzik... 

Azt hiszem, ha az a szerencsétlen óra élne, érezne, és több lenne a lelki érzékenysége egy darab kőénél, akkor most remegve futna vissza a futószalagra, hogy elsírja anyukájának, milyen csúnya voltam... aztán jönnének a nyakamra az ügyvéddel, hogy én lelkileg terrorizáltam és amióta velem társalgásba keveredett azóta már visszafelé jár, és ki jön belőle minden... már a kakukk sem ugrik ki belőle... csak hápog...

Ejnye...

Oké... azért ennyire nem kéne lassított felvételbe jönni haza te eszement babapép. Nem mátrix ez, hogy két másodpercig tartson, míg a törhetetlen üvegen átgázolsz!
Azért az érdekes, hogy a filmekben az üveg nem vág. De még a törhetetlen sem, aminek elvileg egy hatvan kilós emberke fejétől nem kéne részecskékre hullania... Érdekes a szék csak beleáll.. nem töri át, csak diszkréten tölti be az új ablakdísz szerepét, ezzel néhány kedves agyrázkódással megajándékozva a gyanútlan arra járót.

És persze a géppisztoly sem lő szét egy bútort, mert a bútor acélból van és teljesen lehetetlen, hogy azon át menjen egy bivaly golyó... nos… ha van ilyen kanapé, akkor nekem is kell, és majd azzal igazítom el a szilva fogsorát, hadd legyen még ennél is atomszexuálisabb...

Hmm.... elgondolkodtató kérdések...
Na jó... ez már súlyos.... végső fázis.... most már csak hangokat kell utánoznom, és bekövetkezik az unalom által okozott agyhalál... ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ... jön a méhecske.... múúúúúú.... jön a tehén.... klikk... jön az egér...TOBIIIIIIIIIII!!! GYERE HAZAAAAAAAAAAAAA!!!!
Jól tessék megjegyezni ezt a mondatot. Többet valószínűleg nem fogom kiejteni a számon... hehe...

S ekkor, mintha csak isteni sugallat küldte volna, berepül az ajtó, szinte száll a szél szárnyával és a lendülettel, de Tobi elsodródik mellette és igen érdekes balettos mutatványokkal evickél el az ágyamig, magas C hangon orgiákat... akarom mondani áriákat énekelve, lila csíkos maszkjának egyetlen lyukából egy slaggal is vetekedő vízoszloppal spriccelve mutatja be belépőjét, amire én csak kitágult szemekkel, és érdekes ívben felvont szemöldökkel reagálok...
Oh.... hát....
Nekem ez nem jött át. Ezen még kicsit csiszolni kell! Majd ha legközelebb egy csapat majom próbálja lerágni a lábszárad, és a hajadból papagájok repkednek ki vígan rikácsolva, hogy a kobakodban bizony nagy a kiadó hely, akkor majd megkapod a 10 pontot, most viszont csak a mínusz 10-re futja... sajnálom... de ne bánkódj! Nyertél vigaszdíjat! Az öklömet! Légy boldog vele! Vagy tegyél úgy...

- DEIDARA-SENPAIIIIII!!!!! OLYAN JÓ, HOGY ÚJRA LÁTLAK!!! OLYAN RÉGEN VOLT!!! – rikkantja, s kisebb fajta madármozgással fészkelődik fel ágyamra, hogy szent elhatározását követve nézzen tojásnak és mellkasán melengessen, míg ki nem kelek... ez mind szép és jó, de ha egyszer kikelek, akkor te repülni fogsz, és kecses ívű röppályát írsz majd le Orocula szobájáig, ahol is megkapod a napi szadi adagod...
Most komolyan... kell neked mindig a bajt keresned? Vagy felcsaptál mazochistának? Igen? Rajtam ne múljon... ha megkérsz szépen én is megcsapkodlak a kabáttartóval...

- Igen Tobi... nagyon régen.... reggel, hmm...- morgom nagyon kedvesen, kisebbfajta fulladási rohamot kapva kedves mostoha testvérem ruhájától, mely teljes felületével simul szám és orrom útjába, melytől lazán érzem úgy magam, mint egy tengerben, csak itt nem a cápák harapnak, hanem a ruhamolyok...
Segítség! SOS! Hát menten lerágja az alsóm az egyik vérszomjas hernyó ivadék!!! Jesszusom... gyógyszert... gyógyszert...

Tulajdonképpen most mit nyavalygok? Eddig azon voltam elfoglalva, hogy nincs kin szórakoznom, erre tessék! Itt ez a banán, aki perceken belül eljárja nekem a majomhívó táncot, hogy utána King Konggal keljen heves házasságra.... avagy biztosítja nekem az Orocula és a szilva mentes szórakozás, ami bár lehet, hogy idegtépő, és lassanként életveszélyes azért én boldog vagyok, vagy nélküle... jelenleg mindkettő... boldog lennék, ha két méterrel tőlem próbálná meg levezetni a szeretet túltengését az egyik szekrényen... például... annak van sok szemrevaló helye! Hát nézd! Az a fiók épp rád kacsintott! MÁSSZ MÁR LE RÓLAM, MERT NEM A FARBATOSZÁSBA FOGOK BELEHALNI!!!

Ám nem úgy tűnik, mint aki épp arra szánná el magát, hogy lemászik rólam, hanem inkább mentőövet játszva ringat bele ágyam puha paplanjába, mely karjai mellett, már plusz tényezőként tölti be a „hajj de meg akarok fulladni” című előadás alap kellékét...
Na jó.. talán itt lenne az ideje, hogy figyelmeztessük a banánt, hogy két perc és már csak barack lekvár marad belőlem. TOBI A ROHATD ÉLETBE IS ÉN MÉG EGYBEN SZERETNÉK MARADNI!!!
Ettől a csodás élet utáni vágyamtól vezérelve ragadom meg vállait, s feszítővas híján így próbálom eltolni, de be kell látnom, hogy itt ipari gépek és egy pankrátor nélkül nem érek el sikert, ugyan is Tobi most vagy gyúr, vagy én lettem gyengébb ez alatt a pár óra alatt... hmm... Eddig sem voltam valami nagy erő megtestesítő, de most már komolyan kezdem úgy érezni magam, mint egy ropi harcos, aki nekifutásból eltör a ropit, és teljes tüdővel elfúj egy tollpihét. Hát bivaly erős vagyok! Miért nem veszik észre? Tobi vigyázz, mert harcias kedvemben vagyok, hogy képes vagyok, és úgy kicakkozlak, hogy a ferde hajlamaid, cikk-cakkosak lesznek!

-Tobi... engedj...engedj...el, hmm!- motyogom rettentően erélyesen, ahogy a ruha anyag tompításából sikerül, ami lássuk be nem túl fényes... nem bizony... egy az, hogy levegőt sem kapok, kettő hogy ez a hülye egyenruha olyan hangtompító, amit simán egy pisztolyra lehetne tekerni, mikor a béka meghúzza a ravasz a légy fölött. Asztalra vissza, szúnyog. BAMM!!!
Jajj... ez már fáj... és nem csak a fejemben tomboló temérdek baromság, és az ott zsongó gyilkosabbnál szeretettel telibb tervek egyvelege, de csontjaim is, melyek szépen ropogva, mint a pirítós, jelzik, hogy igen, én most tényleg a pirítósba kerülök, de úgy, hogy soha többet nem látom viszont a friss világot...ENGEDJ MÁR EL, MERT SZÉTSZAGGATLAK!!!

- Deidara-senpai! Már egészen szép piros színed van! JAJJ ANNYIRA ÖRÜLÖK, HOGY ISMÉT EGYESÜLHETÜNK A SZERELEM EREJÉBEN!!!!- sikkantja, s maszkja csodás mintázatának minden borzalmával mászik arcomba, mely nem csak a fulladásos rohamtól villog úgy, mint egy jedi paradicsom, de a dühtől is, mely lassan elborítja az ifjú padavan fejét, és úgy fog lecsapni Tobi-van-kenobira, hogy azt is meggondolja kétszer, hogy krumpliszsákot húzzon egy neoncsővel hadonászva....
Oké. Ez kezd egyre elviselhetetlenebb lenni. Már nem csak azért, mert így teljes szeretettben és IQ hiányban élvezkedik csodás személyem nyomorgatásán, és még az sem gond, hogy úgy visongat, mint Oro a ránctalanító krém leárazásnál, de az már egy kicsit több mint sok, amikor a szerelem is szóba kerül. MÉGIS MIÓTA VAGYOK ÉN VELE ILYEN KAPCSOLATBAN! Egyetlen egy dolog van, ami közös bennünk Oroculán kívül, és az a fürdő...SEMMI TÖBB! HAGYJ BÉKÉN, MERT AZ ÉN SZERETETEM EGY CSEPPET NYOMATÉKOSABB, MINT A TIÉD! És tudod, hogy hol? A hátsódon talpam képében...
Jajj... jézusom... ha most maci lennék, akkor a fenekemen repkedne már a tömés, úgy mint Uri Gellerről a kanalak... mázli, hogy azért ennél egy cseppet strapabíróbb vagyok...

- SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM, HMM!- ordítom magamból teljes mértékből kifordulva, s öklöm csodás ujjaival megismertetve ez a hülye biológiai baleset következményeképp létrejött mutáns banánt, mely halál csápjaival akar meggyilkolni, s aki most úgy terül ki a földön, mint rallys csiga a cél vonal előtt...
Elégedett kis mosollyal porolom le kezemet, s felülve nyújtózom egyet, mint hogy már magam elő lökhető egyénem megérkezett, ezáltal menekülve Oro szeret rohamai elől, amit rendszerint igen csak rossz helyeken tölt ki, és persze az ostor kihagyhatatlan kelléke... avagy... ha itt van Tobi banán, akkor nyugodt szívvel vetem magam elé, mert vagy nem fogja fel hogy mi van, és nem érti a lényeget, vagy igen, de akkor már késő, és rég a mocsárban bájoló hínár emberrel szenved...
Nyah... miután az ellenem irányuló kedvességi merényletet is letudtam, ideje lenne, hogy hasznosítsam az élő pajzsom és kezdjek valamihez mielőtt még felkel és szokásos „MILYEN VAGY DEIDARA-SENPAIIIII!” mondattal bombázna, amire az én hallójártaim, most még nincsenek felkészülve...

De lám Isten még így is verni akar, mert Tobi úgy ugrik fel, mint akinek rugót tettek a hátsójába, vagy minimum egy kelj fel Jancsi képességével bír, s hangos zokogó táncikálással közben énekli el, hogy én a gonosz, nem viszonzom mély érzelmeit és ezzel a halál keserves WC-je felé terelgetem, ahol a WC kacsával egyetemben ő is vízvezeték rendszeres végre jut... na jó... Ebből már semmi sem tiszta számomra. Hahh... hogy nekem mennyi kell tűrnöm, hogy megszabaduljak a csodálatos fenekemet fenyegetető szörnyen gyötrő tényezőről... DE EZÉRT MÉG MEG FIZET AZ A SZILVA!!!!
vagy minimum beperelem hallásúti sérülésért...

<---Előző     Vélemények     Következő--->