Nos... miután végre sikeresen kimenekültem abból a testi és nemi épségemre veszélyes házból, s a vérmes Oroculával is sikerült találkoznom, aki megjegyzem feletépp kedvesen és perverz vigyorral kommentálta kis cseléd ruhámat, mondván ezt ezentúl otthon is felhúzhatom, ha majd takarítok... NA MEG MÉG MIT NEM! LEGFELJEBB HA MAJD A KERTBEN A FÖLDET LAPÁTOLOM RÁ!!!!!

Drága nevelőapám, nem tudom hogy keveredett oda, főleg azt nem, miért és hogyan ment vele Tobi, de a végkifejlet mégis csak az lett, hogy a banán meg körte együttes erővel ráncigáltak el, azt bizonygatva, hogy természet feletti WC érzékelőjük megáradásának röpke, semmit nem érő ténye miatt hurcolnak vissza szenvedésem egyik színterére... avagy... amint haza értem, a lakás már félig vízben és azonosíthatatlan barna golyócskákban, na meg Tobi kártyáinak maradékában úszkált... öhm... nos... nem is kell mondanom, hogy legalább olyan kellemes látvány volt, mint mikor Oro pucéran flangál a lakásban Michael Jacksont énekelgetve... BORZALMAS! AZT HITTEM ELFUTOK, VISSZA ITACHI SZILVÁHOZ, HOGY AZ ÖCCSÉVEL KARÖLTVE TÖMHESSÉK BE MINDEN LÉTEZŐ, FÉRFIASSÁGUKNAK REMÉLHETŐLEG MEGLÉVŐ ÉKESSÉGÉNEK MEGFELELŐ LUKAMAT!!!

Ilyenkor az ember már totális sokkban van... nos igen... miután Tobi kis előadást tartott nekem arról, hogy nem a kártyák voltak azok, amik elsőként a dugulást okozták, hanem a körte fejű nevelőapám hajkoronájának parókára való hajszálai, még rosszabb lett a helyzet...

Ezek után este hosszas latolgatás után arra a határozott, és megingathatatlan -KÉTSÉGBEESETT!!!- döntésre szántam el magamat, miszerint ma itthon maradok ágynehezéknek, s zsebkendőt fogva fogom eljátszani a halálos betegségben szenvedő, ártatlan szőke fiút, kin csak a totális magány, és a szilvamentesség békés aurája hozhat gyógyulást...

Hogyha ÉN ilyenekre szánom el magamat, ha már ilyen kétségbeesett elhatározásra jutok, hogy itthon Oro perverz ápolási módszereinek teszem ki magamat, s Tobi rajtam való lógását kockáztatom, akkor nagy bátorságról vagy épp hülyeségről lehet szó... Lehetséges, hogy tényleg megőrültem, s legközelebb már egy szexi, fehér, roppantul divatos muszáj dzsekiben illegtem majd a cuki kis hátsómat az egyik Itachi, Oro és Tobi mentes gumiszobában... Nem is rossz! Ingyen szabadság! Majd portrét csinálok a gyógyszerekből a falra! Juuuuj!!!

Nos... ez a végső fázis. Mikor már ilyen elkeseredett lépésre szánom el magamat, akkor nagyon nyomós indoknak kell bujkálásra kényszerítenie... ami jelenesetben... AZ A TETŰ UCHIHA, AKI HOGYHA BETESZEM A LÁBAMAT AZ ISKOLA CSODÁSAN HOMOKOS UDVARÁRA, AZ EGYIK BOKORBÓL ELŐUGRIK, S MAGÁVAL RÁNTVA EGY SÖTÉT ZUGBA, VAD MOZDULATOKKAL TESZ A MAGÁÉVÁ!!!
Amit én nem akarok... EGYÁLTALÁN nem.

A legkevésbé sem vágyom arra, hogy egy hónapig még csak leülni se tudjak... az én cuki kis fenekem egyáltalán nem való arra, hogy betömjék mint konnektort...NINCS BENNEM ÁRAM!

Így hát keserves arcot öltök magara, csodás színészi vénáimat megcsillogtatva hívom magamra életem legbetegebb ábrázatát, ami nem nehéz, ha így korán reggel már Tobi fut be a szobába, s veti rám magát, akár egy őrült, zárt osztályról szabadult, perverz, szex mániás állat.... És akkor most jön az, hogy letépi a ruhámat, és hangos kiáltással kezd csapkodni a denevéres ostorral, mely már annyi mindent megélt... ÉS ÉN NEM AKAROM MEGÉLNI AZOKAT!

Ugyan is eddig Tobi szenvedett Oro meg nyögött... nem szeretném ha most én nyögnék szenvedve míg Oro hörög... na ezt most nem nagyon értem, de a lényeg kiszűrhető...AZ ÉLETEM ÁRÁN IS MEGVÉDEM A NEMI ÉPSÉGEMET, MELY NAGYON IS FONTOS SZÁMOMRA HOGYHA MEG AKAROM TARTANI A FENÉKRE ÜLÉS KÉPESSÉGÉT!!!!   

Ám egy idő után kezd idegesítővé válni, hogy betegségem színlelése közben Tobi banán minden szeretetét bedobva visongat a fülemben, miközben azt ecseteli, hogy tegnap este milyen király volt a Pokémon, és hogy Ash Ketchup meg a kis hormonzavaros kesztyű kezdeménye, hogy csinált az atombomba csapatból vagy miből villámhárítót... ohh igen... borzasztóan érdekfeszítő, csak most nekem nemes egyszerűséggel kéne a halálán lévő haldoklót játszanom, ám ha a banán folytatja ölelgetési akcióját a csacsogással karöltve kénytelen leszek elő venni legagresszívabb énemet, s úgy megtanítani a repülés nemes művészetét...KIHAJÍTALAK AZ ABALAKON MINT MACSKÁT SZARNI!!!! 

Nyugalom Deidara... te most beteg vagy... idézd fel magadban Michael Jackson élethű, ember nagyságú karton képét Oroculával karöltve, ahogy együttes rekedtséggel adják elő a karácsonyi köszöntő énekeket az arra tévedő ártatlan, védtelen vevőknek... JÉZUSOM!
Erre több szó is létezik, de most csak egyet mondok... RÉMISZTŐENBORZALMASANSZÖRNYŰ!!!!!!
Oké... meg van a betegség hatása, máris forog velem a világ... jajj...

- Deidara-senpai! Miért vagy ilyen sápadt?- érdeklődik kedvesen a maszkos, miközben kezével finom mozdulatokkal kezdi szinte pofozni az én csodás arcocskámat, mire én komoly ingerenciát érzek arra, hogy a banánt megismertessem művészi tenyerem mind az öt barátjával... MEGHALSZ!!!! NE POFOZGASS, MERT MIND AZ ÖT UJJAIM ELTŰNIK VALAMELY LUKADBAN!!!

Azért ezt is megválogatom... az orrába nem dugom... viszont a szemgolyójától szívesen megszabadíthatom... végül is jó üzlet lenne belőle! Simán eladhatnám, valami eredeti, kézzel gyártott kulcstartónak! Vennék, mint a cukrot... Nagyon nagy észlény vagyok így korán reggel, a hányás szélén állva! Még a végén valami híres üzletember lesz belőlem, ki drága öltönyében feszítve járja menő kis tütüjével az utcát, melynek csomagtartójában meglapul egy-két hulla, melyet nagy, gorilla méretű emberkéi ismertettek meg a géppisztoly minden egyes golyójával...

Most jöhet a tökéletes színjátékom csúcsfoka!!! Most következzék csodás Deidara Oscar-díjas alakítása! Khm... figyelmet kérek!

Arcomra öltöm legkeservesebb arckifejezésemet - ami így Tobi intim közelségében nem nehéz-, sápadtságomat –ami megint nem nehéz, tekintve hogy percekkel ezelőtt a denevéres ostor és kis történetei jutottak eszembe...- s pihegő kis hangokat hallatva, bágyadt tekintettel pillantok a maszkosra, ki kétségbeesetten hajol szinte arcomra, így rendelkezésemre bocsájtva maszkjának közelségét, ami jelen pillanatban egyáltalán nem felemelő.... Inkább szörnyű... nem baj... legalább hatásos lesz az alakítás...hehe...

- Nem érzem jól magamat, Tobi, hmm...- köhögöm halkan, hangomban tettetett rekedtség vegyül, s közben egy tüdőbajos öregnyanyával versenyezve kezdek kröhécselésbe, melynek végén már tényleg azt hiszem, hogy némelyik belső szervem a padlón fogja végezni vagy épp az én drága banánom arcában...

Mi van? Miért nézel ilyen komoly arccal? Menj és szólj annak a kígyórém pedofilnak! MIRE VÁRSZ????

Most bezzeg nem menne, hogy nyikorogva sipítozzon annak a gyárkéményéként a zene csatorna előtt pöfékelő Oroculának.... De amikor egészen „véletlenül”- hát persze hogy véletlen! Az én szép, bájos, és chibi szemekkel díszített arcomra mindenki az „ártatlan” jelzőt ragasztja... Oro inkább „a kobrám következő célpontját”...- apró darabokra törtem az az ócska Pikachu akció babát, mikor épp evés közben készült az orromba nyomni... én, mikor eszek nem egy génmanipulált villámhárítóra hasonlító kesztyű kezdeményt akarok látni, hanem tökéletes étkem szépségében akarok gyönyörködni nyáladzva... nem pedig Tobi banán szövegelésében arról, hogyha tovább tömöm magam a barackkal olyan hasmenésem lesz, hogy Niagara vízesést produkálhatok a WC-ben... MÉGIS HOGY JÖN Ő AHHOZ, HOGY AZ ÉN SZÉKREKEDÉSI PROBLÉMÁIM CSÖKKENTÉSÉBE BELESZOLJON!!!!???

Sehogy. Ez az igazság. De sajnos ő még nem jutott el addig, hogy ezt fel is fogja. Néha tényleg attól félek, hogy víg kacarászás közepette veti magát a klotyóra, hogy segítsen nekem kinyomni azt, aminek ki kell jönnie... NEEEEEEEE!!!! A WC AZ ÉN MAGÁNTERÜLETEM!

Csak oda menekülhetek, ha Orot kangörcsök kínozzák... vagy pedogörcsök? Nem tudom... ötvenen fölül az embernél már keverik a kettőt...     

- Ne aggódj Deidara-senpai! Tobi meggyógyít téged! A Vészhelyzetben láttam, hogy kell agyat műteni!- kiáltja a banán elhatározott hangon, csillogó maszklukkal, s szupermenhez hasonlatos beállással pattan fel az ágyon, egyik lábát az éjjeli szekrényre pakolva...

Te Tobi... neked agyadra ment a Vészhelyzet? Mi vagy te? Tobi doktor?

Mondjuk nem kéne csodálkoznom, amikor orvosi hacukába ül be a TV elé Oroval együtt, s élvezettel, nagy szemekkel, na meg persze leplezetlen izgalommal és átéléssel nézik, ahogy az igazán precíz műtéteket végzik... nos ez mind szép és jó, csakhogy én nem vagyok kíváncsi Tobi „tudására”... valahogy nem vagyok benne biztos, hogy megakarom tudni, hogy milyen mikor egy rózsaszín pelyhes kesztyűcskével kotorásszák az agyamat...TÚL SZÉP VAGYOK AHHOZ, HOGY ZOMBIT CSINÁLJON BELŐLEM EZ A HÜLYE PÉPES AGYÚ BANÁN!!!

Valahogy nem bízom Tobi „szakértelmében”... képes lenne rá az a hülye banán, hogy egy apró Pikachu figurát, na meg néhány hülye kártyát tegyen az agyam helyére, hogy aztán én is a banánnal karöltve nyáladdzak a TV előtt, ahol épp az a hormon bajos sárga kiskabát meg a rózsaszínhajú transzvesztita harcolnak egymással, mint vérmes nyuszi a répával... ugyebár nem mindegy, hogy a répa eszi a nyuszit vagy fordítva... de sajnos én nem szeretnék ilyen sanyarú sorsra jutni...  

Nem nekem van agybetegségem te szerencsétlen banán... hanem neked... neked kéne most sürgősen kiszippantani egy szívószállal... vagy esetleg egy pórszívóval... a légüres tér úgy is beszippant mindent... gyakran elgondolkozom rajta, hogy a hajszín befolyásolja-e a lelki világot? Ugyan is Tobi haja legalább olyan sötét, mint emilyen sötét az agyában uralkodó feketelyuk... végül is Orora is ráillik... árnyékos meg perverz, meg sötétben perverz... ott viszont nem is kicsit.... Olyan, mint valami járkáló zombi, aki estéként egy kis hullaláb pörköltre vágyva járja a temetőket, s mikor meglát egy Tobihoz hasonló hülyét, rögtön rátámad, s vad halálhörgések közepette rakja meg, mint paraszt fiú a szénás szekeret... a hozzám hasonló szép, aranyló fürtökkel rendelkező bájos kis fiúkákat még nagyobb erőszeretettel toszná, mint kutya a plüssállatot, azonban én –tanulva a korábbi hibákból- már egy rózsaszín kendővel riogatnám, melytől drága nevelőapám sikongatva fut el néhány végtagját hátrahagyva...

Na de akkor mi van a szilvával?

Roppant egyszerű.

Uchiha Itachi jellemzése:

Hangja: mély, fenyegető

Nézése: gyilkos

Lelkivilága: Üres ééss...sötét.... Avagy barlangisztikus.

Itt nyert értelmet eme csodás logikám ténye. Miszerint aki fekete hajú sötét, ellenben a szőkék felvilágosultak, ha nem is mindenhol... itt személyszint mindenre gondolok, amiben számok vannak... Micsoda eszmefuttatás...

A drága banán nem hagyja annyiban az ágyamon való ugrándozással, előkap egy műanyag, játék orvos készletből szakajtott szikét, s azzal próbálja meg lekaszabolni a fejemet...

Most kezd elszakadni az a bizonyos cérna... főleg, hogy az a hülye műanyag szike kemény, mint a szikla...VIDD INNEN MERT FELDUGOM AZ ORRODBA!!!

Nyugalom Deidara... megnyugszol.... Nem gondolsz arra, hogy milyen nagy öröm lenne kislányt csinálni Tobiból, vagy épp kilökni az egyik eszeveszett, gyorshajtó hároméves játékmotoros elé... megnyugszol és tovább játszod, hogy nagyon beteg vagy... ismétlem...NAGYON!

Hatásos alakítást kell nyújtanom, vagy élveznem kell a szilva társaságát... aminek jelen esetben nem nagyon örülnék...most hogy az öccse ilyen félreérthető helyzetben kapott rajta minket... és ami a legrosszabb, hogy a helyett hogy felháborodott volna, csupán vigyorogva figyelt engem, akár egy kirakati bábut, ki életre kelve riszálja neki a csinos kis fenekét, hogy huncut kis kukacát beledughassa, mint dugót a konnektorba... bárcsak a kis barátját tenné a konnektorba a bátyjával együtt... garantálom, hogy új energiát lelve villanyozódnának fel... és akkor én, gonosz kacajjal pattannék mögéjük, s hátukra több nullával megtoldott összeget reklámozó kis táblácskát aggatnék, hogy bioenergia címen elpasszolhassam őket Oro körtéhez hasonlatos pedofil emberkéknek...hehe... sátánianördögiengonosz vagyok...muhahahahahaaaa...

- Tobi szállj le rólam...beteg vagyok, hmm...- köhögöm, miközben azon dolgozok serényen, hogy arcom sáppadságát megtartsam, s a lehető legrosszabbul nézzek ki... nem is esik nehezemre, főleg, hogy ez a hülye banán, már szinte belepasszíroz az ágyba... milyen nehéz ez? Fogyóznia kéne... rászabadítom a szomszéd vérmes macskát, s máris sikítozva futja le a tegnapelőtti ebédet... vagy épp hamarosan olyan forró lesz a hangulat arcocskám pirulásától, melyet dühöm kemény tűzifával szít fel, hogy leégetem róla az összes felesleges kalóriát... nem mintha olyan lenne, mint egy élő, eleven golyó... egyszerűbb lenne, mert akkor most egy egyszerű rúgással nem a falnak kenődne, hanem gurulna, és vinné a falat is magával... de így... így nem megyek vele semmire...

A banán ijedt kiáltással húzódik el tőlem, majd miután túlesett első ijedségén, nagy hömmügetések közepette teszi állára kezét, s nagy okosan kezd morgolódni az orra alatt...

- Nos Deidara-senpai... már tudom hogy mi a bajod... nagyon is... neked szeretet hiányod van! Tobi szeretetére vagy éhes! Az minden vágyad, hogy szoros ölelésembe zárjalak, hogy forró szeretetem napsugarai rád vetüljenek, s felmelegítsék testedet! Deidara-senpai! Tudtam, hogy mi ketten egymásnak vagyunk teremtve!!!  A világ és a sors is azt akarja, hogy mi egymásra találjunk, s boldogan éljük le az életünket a gyerekeinkkel, akiket te fogsz megszülni! Olyan szépek lesznek! Olyan szépek, mint az anyjuk!- lelkendezik a banán, miközben drámai hangnemben színpadiasan mutogat előttem akár egy a mély víz közepén kapálózó amatőr úszó, aki a vízi szörnnyel találkozva nem is tudja hirtelen, hogy fusson vagy szaladjon... de mivel a vízben nem lehet ilyesmit csinálni, ezért továbbra is elkeseredetten kiáltozik, hátha a tó cápája nem vet szemet a formás lábszárára, ami olyan izgatóan nyúlik ki a nadrág alól egy fincsi kis harapásra csábítva...
De engem valahogy a legkevésbé sem hat meg, hogy épp egy ember evő szőrgolyó akarja leharapni a lábát, vagy épp az újabb hülyeség rohamát akar csillapítani, de ideje lenne közölni vele, hogy én...NEM VAGYOK NŐ!

Nem értem egyeseknek – közte annak a két idióta Uchihának, akik állandó jelleggel éreztetik, hogy milyen csinis és bájos vagyok így lánynak nézve- miért nem képesek elviselni a tényt, hogy az átlagembernél szépségem sugárzóbb, felér a reggeli napsugárral, ahogy az álmos autóst elvakítva ösztönzi őt az árokkal valló reggelizésre... HÁT NEM TEHETEK RÓLA, HOGY SZÉPNEK TEREMTETTEK, TITEKET MEG CSAK EGY ÉLETET KESERÍTŐ FEKETE PACÁNAK!!!!
Nos miután így kitárgyaltam magamban gyönyörű külsőm, sztársághoz tökéletes adottságaimat, szembesítem a banánt azzal, hogy bármily elkeserítő a tény, de nekem két luk helyett csak egy van, és azt sem arra, hogy betömjék... mert, hogy én nem szeretnék a szilvával kazánost játszani, s együtt élvezni, ahogy bemegeszünk egy szép nyári napon, teljesen érthető, s követeztetni lehet belőle, hogy férfiasságom feldobásával talán...TALÁN rá tudnám venni ezeket az idiótákat, hogy hímneműnek nézzenek... aminek esélye....NULLA!

Tehát vagy növesztek szőrt és nem fonom be vagy növesztek szőrt és befonom... azt hiszem a befonást választom... vagy én leszek a reggie új nagy királya, s lábamon lifegő rasztákkal mondom meg a frankót a sok ferdehajlamú egyénnek, vagy beállok Chubacca mellé remélve hogy a Star Warsban van hely még egy szőrős idegennek... mondjuk nagyon csekély az esély arra hogy szőke szőrrel sokra mennék... lehet hogy festetnem kéne... mondjuk... zöldre! Az megy a szememhez! Akkor viszont már elmehetek egy horror filmbe, ahol én leszek a gyilkos gyepember, aki megtámad minden kertészt, s fűnyíróval szabadítja meg őket bőrük létezésétől... MENEKÜLJETEK KERTÉSZEK! MERT JÖN A FŰ, ÉS TI SZÍVNI FOGTOK! MUHAHAHA!!!!! 

Mielőtt még bármit is tehetnék, s a banánt szembesíthetném a szomorú tényekkel, ő hangos vinnyogással ragadja meg vállamat, s szoros, csontropogtató ölelésébe zárva szorongat úgy, mintha valami teddy maci lennék, kinek fenekéből eme csodás és gyengéd mozdulatra szépen száguldozik a tömés... de sajnos én még az se vagyok... bár tudom, hogy aranyos, kedves és bájos vagyok, és hogy ölelni valóságom vetekszik egy kis kutyáéval, de a rothadó, kétszeres vákuum fejjel megáldott banánok inkább kíméljenek...

Tiltakozásomnak kapálózásomban adok hangot, na meg heves sikoltozásiamban, amit Tobi félreértve befészkelődik az ágyba, lábaim közé, így kissé félreérthető helyzetet alkotva... magyarul, ha most nő lennék, és tök pucér, akkor joggal mondhatnám el, hogy a következő percek olyan fejleményeket hoznak, aminek könnyen egy tucat gyerek lehet a vége... de mivel hímnemű vagyok, így inkább egy kanos elmeháborodott kangörcsinek levezetésére szolgáló jelenetet tudna megszemlélni az ártatlan külső néző...AZ ISTENIT IS TE HÜLYE BANÁN! SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM, VAGY KISAJTOLLAK!!!

Hiába belső vitám, és elszántságom, valamint egy kissé eltűnő kapálózásom, ezt a hülye banánt csak egy feszítővas és egy ipari munkát tudná le szedni rólam...
Nem tudom eldönteni, hogy Tobi reggel az elővigyázat és csodás jós tehetségének- AZ NEKEM VAN!- kedvéért rakott magára tapadókorongokat, hogy az iskolában eljátszhassa az életveszélyes polipembert, ezzel megijesztve a létező összes, némileg normális tanulót, aki nem szenved kóros vakságban, vagy épp lelkesen dolgozik azon, hogy minden belső szervemet az egynegyedére nyomja össze... NEM AKAROK MÉG KISEBB LENNI!!!!
Így hát hiába próbálom már fejénél fogva lecibálni magamról, már harapok is, mint a vad kis kutya, mikor elveszik tőle a gumicsontot, azonban se hatása, se reakció, így nem sokat érek vele, maximum annyit, hogy egyre mélyebbre süllyedek az ágyneműben... jajj...
Hány kiló ez a rothadó joghurt kezdemény?
Amikor múltkor Oro lemérte, közölte vele, hogy többet nem eszik karácsonyi sütit, mert annyira kigömbölyödik, hogy lassanként görgetni lehet, így hát ezentúl ráfogja a reggel-délben- este testedzésre a denevéres ostorral... nos... ezer szerencsém, hogy engem még a szellő is elfúj, a hurrikánnal meg repülök, mint viharban a falevél, így Orocula nem igazán próbálkozik „aktív testedzés” címén perverzen, rekedtes halálhörgéssel, a jó öreg ostorral körbehajtani a ház körül párszor... ezer szerencsém... mert szerény személyem, túl szép ahhoz, hogy egy kígyórémmel mutatkozzon az utcán...

- Tobi...Tobi....engedj már el....hmmm!!!- rikkantom, mint a reggeli rigó, nem kis ellenkezéssel megtoldva, s most csak azt sajnálom, hogy nincsen csőröm, mert ha lenne legalább fájdalmas, igen mély benyomást tevő élményekkel gazdagíthatnám nyalókaarcú támadóm... izéé... barátom.....mostohatestvérem... banánom! Helytálló választás...

Nem lényeg hogy szólítom, a végeredmény ugyan az: itt rángatózik rajtam, mintha épp úgy rakna, mint parasztlegény a szénás szekeret, én pedig fekszek alatta, és úgy vergődök és nyögdécselek, hogy a végén, még valaki joggal gondolja, hogy igen én, a csodálatos Deidara-sama élvezem a dolgot!!!
Ami nem igaz, mert ehhez legalább egy ipari energiával beváltott sokk terápia kéne... ugyan is az elég lenne, ahhoz, hogy ledöntsön a lábamról, és eszméletlenségem tényéből kiindulva hagyná ennek a banán agyúnak, hogy lovaglóórát tartson, amire kedvesen állnak majd sorba a tetű Uchihák is, hogy kézen fogva, igazi testvéri szeretettel vessék rám magukat sorban követezőként, hogy együttes erővel élvezhessék ki a kiélvezhetőt... ÉS ÉN EZT NEM AKAROM! Ami magától értetődő...

S mintha csak a sors megváltó keze küldte volna értem, imádattal hallgatom azt a fulladásos halált idéző hörgést, mely olyan fület gyönyörködtetően hatol a szoba sikoltozástól zajos levegőjébe, hogy szinte felröhögnék fájdalmamban... életemben először örülök annak, hogy a pedofil nevelőapám erre közeleg, mert remélhetőleg lesz olyan kedves és kangörcsöktől kínzott, hogy elegáns mozdulatokkal lasszózza meg Tobit, hogy elhurcolva bikáztassa meg magán egy kicsit... nos remélem, hogy így lesz, mert ha nem, azt lesz életem legkellemetlenebb két perce... legalább ennyi kell, hogy eljussak a fürdőig...
S ím nyílik is az ajtó, feltűnik mögötte egy szakasztott Samara más, mintha épp a kútból mászott volna ki, hogy hét napi türelmetlen várakozás után elragadja az én hőn szeretett mostohatestvéremet...
Reménykedve figyelem az épp gyárkémény imitáló Oroculát, ki nagyra nyílt szemekkel figyeli, ahogy a banán lelkesen szorongatja ki belőlem lelkem és belső szerveim utolsó morzsáját is, én pedig hevesen sikítozva kapálózóm, mintha épp egy mély tóban húzna magával a vízi szörny...
Tobi is megáll végre, beáll a hullamerevsége, s akár egy rossz terminátor klón, villanó maszklyukkal fordul hátra akadozva, hogy ő is megszemlélhesse az érkezőt, ezzel érétkes levegőhöz juttatva meggyötört személyemet... nem hiába mondják, hogy néha halálos a szeretet... ha ez így van, akkor én csak szelektív szeretetre vagyok vevő...
Ám az Oro szemében megvillanó perverz fény nem sejtet semmi jót, így hát óvatosan húzódom meg Tobi alatt, hogyha a szükség úgy kívánja rúgós lábat fabrikálva lökjem le magamról, nevelő apám elé vetve remélhetőleg ezzel kielégítve reggeli korbácsozási éhségét... biztos fedezék, nehéz is, nagy is, s legalább olyan halálos, mint egy atombomba... kedvenc nevelőapám ajkaira újra az a kígyószerű vigyor kúszik, azzal az utánozhatatlanul pedofil arckifejezéssel, mely tökéletes versenytársa lehet Michael Jacksonénak is, s vele karöltve adhatnák elő az egyik forgalmas utcán, hátha valamely lovas rendőr rájuk veti magát, mint vérmes nyuszi a répára...
Azonban jelenleg sem ló, sem rendőr, így már csak másodpecek kérdése, hogy elővillanjon egy balsejtelmes dolog... valami fekete és olvadt...
Ó jajj.... ez nem tűnik bíztatónak... ha őszinte akarok lenni, jelenleg úgy meredezik a szőr a hátamon, mint szőrős kabáton a zselé, úgy remegek, mint az egyhetes kocsonya, és legalább olyan merev vagyok, mint a mirelit nyuszi... s mikor elővillan az olvadt denevére ostor rémülten sikkantva húzom magamra Tobit, hogy még időben pajzsként használjam a gyilkos suhogtatás ellen...
Azért érdemes meggondolni, micsoda gonoszság szorult belém... a saját mostoha testvérem- aki ráadásul imád-, a perverz nevelőapám pedofil hajlamai ellen használom fel, bármelyik percben lökésre készen, hogy ne az én szépséges lényemet simogassa meg ama csodás ostorral, hanem ennek a pórszívó szívóerejű fejjel megáldott idiótát... nos... megbánhatnám, de nem teszem, mert nemes célt szolgál! Az én nemi és fizikai épségemet, ami felér az éhezők megmentésével! Hehe...
Nesze neked banán... itt a reggeli mozgás adag... fogyjál szépen, ha már ilyen kedvesen játszod el az önkéntes úthengert...avagy elé vetlek és szenvedni fogsz, én pedig vígan, kárörvendő kacarászással nézem, ahogy percről-percre egyre kevesebb felismerhető ruhadarab lesz rajtad....MUHAHAHAHA!!!!!
Ejj de ördögi lettem hirtelen... egyem a szívemet...

- Beszállhatok, kukuku...?- érdeklődik rekedtes kuncogással, elővillantva a retteget fegyvert, melytől jégkockaként simogat végig a remegés... hát nem kedves? Menten a nyakába vetem magam, és sikítozva kérem meg, hogy a szilvával együtt tömjék be minden létező betömhetőségem... de ha kedvesek, és bájosak, akkor az orromat meg a fülemet kihagyják, ha nem akkor majd vészes lábujjropogtatásba kezdve mutatom meg nekik a talpam szépséges mintázatát...
Mit is kérdezett....?
Hogy beszállhat-e...?
A válasz tökéletesen egyértelmű....NEM!
Teljességgel lehetetlen, hogy csodás, szűzies testemet ez a ronda fél kígyó rontsa meg ismeretlen körülmények között...NEM AKAROM! MENEKÜLNI KELL!!!!
Már a fizikai és lelki sokkot okoz, ha elképzelem, milyen lenne Oro tök pucéran tök fehéren, miközben azt próbálgatná, vajon kobrájára testem melyik lyukába fér be a leginkább.... JÉZUSOM!!!!! BORZALMAS!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!
Jesszus… fosok, mint Tobi a hashajtótól, remegek de ezerrel, úgy, hogy még a masszázs fotel is megirigyelhetné páratlan vibrálásom, ugyan akkor az sem elhanyagolható, hogy arcom a hófehér és valahol a halál sápadt között ingázik, ezzel egy igazi élőhalott külsőjét kölcsönözve nekem.... gyorsan kell menekülnöm! Ott az ablak! Max. eltörik pár csontom, megzúzódik pár porcikám, át megyek hupilila 101 kiskutya imitátorba, de ettől függetlenül talán elbicegek a legközelebbi rendőrségig... SEGÍTSÉG! A NEVELŐAPÁM MAJDNEM MEGSZEXUÁLT!!!!

Úgy látszik nagyon látványosan ülhet ki arcomra rémületem, és borzalmam tökéletes keveréke, ugyan is Orocula arcán az aggodalom első jelei bontakoznak ki, majd hangos sikkantással, Tobit elegáns mozdulattal félrelökve – ki erre a finom mozdulattól bájos találkozót folytat le a legközelebbi szekrénnyel, magára borítva annak minden létező és mozgatható tartalmát- térdel az ágy mellé, hogy kezeimet megragadva veszélyes, borzongatóan borzalmas közelről csodálja meg halál közeli élményeim hatását... avagy, ha még egy darabig ilyen horror filmbe illő arccal, ilyen közelségbe marad, olyat mutatok neki, amit még a tegnapi reggeli sem produkált...
Ez az egyik dolog, amit képtelen vagyok felfogni. Nem tudom, hogy drága, szeretetteljes- inkább perverziókban és pedofil hajlamokban fürdő- nevelőapám, miért élvezi, ha igen érdekes, hullákéhoz hasonlatos, igen kifejező pofákat vágva hajlongat, távcsökkentés céljából ijesztget engem, de tuti halálra... Miért nem elég neki, ha egy méterre áll tőlem? Úgy is eléri a hatást! ÚGY IS ELÉG IJESZTŐ!!! MINTHA SAMARA LÉPETT VOLNA KI A KÚTBÓL!!!

Végül is egy pozitívuma van a dolognak... legalább száz százalék, hogy betegnek tűnök! Emellett a halálos közelség mellett ki ne lenne az?
Szerintem nem létezik olyan ember, aki ezt a képet el tudja viselni... vagy épp nézegetni...vagy egyáltalán nem öli meg a tudat, hogy egy igazi lassan már önmagától széteső hulla kezdemény vihog rá, de brutálisan....
Orocula hamarosan egy egész LEGO erejével fog rendelkezni, s ezentúl már nem csak a halálhörgéssel fog riogatni, de szét szerelve magát egy egész új vagy egészen újan borzalmasabb valamivé növi ki magát ezzel is rásegítve az eddig sem épp túl rózsás felzetre... itt már csak az lenne még jobb, ha a Power Rangers tagjait hívná meg, hogy együtt ugrándozhassanak a gyilkos műanyag emberkék ellen, kik rózsaszín halál sugárral csillagszórózzák őket halálra... ezt sem értem.... ha egyszer valakit eltalál egy hülye zöld fény, akkor az a minimum hogy vérzik.... nem szikrázik.... hát mit fog csinálni a gyerek, ha meg nézi és kipróbálás céljából meg vágja magát???? Tobi is csodálkozott, hogy nem imitál csillagszórót... Én nem.
Ha valaki mégis képes Oro közelében maradni, akkor sürgő látás vizsgálatra szorul, mert hogy a nevelő apámat nem lehet két másodpercnél tovább bámulni az holt biztos.... halálos hatást vált ki, ami egyet jelent egy ideg szanatóriumi nyaralással.... vagy egy vidám látogatással az urológushoz, ki halkan hümmögve csodálja meg, hogy milyen kemény szerszám okozhatta a hátsómon tátongó, a szokásosnál is nagyobb lukat, melyből csak úgy folydogálnak a furcsa fehér anyagok... avagy... KÖNYÖRGÖM ISTENEM! HÁT NEM VAGYOK OLYAN ROSSZ! KÜLDD INNEN! Villámot neki! Villámot neki!!!!

S hogy a horrorisztikus élmény még teljesebb legyen, s hogy már csak azért se legyen meg az örömöm, sápadt kezét homlokomra simítja, majd szemöldökét vészesen ráncolgatva, nyelvével száját nyalogatva mutatja be, hogy milyen is egy igazi fehér kobra, aki épp vadászatra készülve akar megtámadni, hogy lenyeljen egészben... nos... én az félszemű kobrájával szeretném tartani a biztonságos gatya falat, és ha ez esetleg az elkövetkezendő másodpercekben változna, akkor most elbúcsúzom minden kedves hozzátartozómtól... avagy magamra hagyok mindent és a szobával együtt temetnek... legfeljebb giga nagy koporsót kapok...hehe... jajj...

- Deidara-kun... azt hiszem ma itthon maradsz.... betegnek látszol... de majd én, jó nevelőapád kiápollak belőle, kukuku...- kuncog halkan halálosan jókedvűen, és én hirtelen szembesülök azzal a gyönyör teli ténnyel, hogy igen, a mai napot megúszom anélkül, hogy a szilvára kéne vetnem szemem csodás fényét, de itthon maradok és kommandós módjára, másodperces pontossággal kell eljutnom a fürdőbe vagy a nemi épségem komoly problémákba ütközik....
Nem! Ezt nem hiszem el! Máskor bezzeg elküldene, hogy hadd rohadjak az iskolában, és nem veszi figyelembe azt, hogy több a halott lélek, ami hálni jár, mint ami élni... ERRE MOST ITTHON TART!!!????
Tulajdonképpen örülnöm kéne neki, de könyörgöm... legalább ezt a szadista vigyort mellőzné... már csak a láncfűrészt hiányolom, és késsz a legvéresebb horror, mait Japán látott...de végül is...NEM LESZ SZILVA! NEM LESZ SZILVAAAAAA!!! BIBIBÍÍÍÍÍÍ!!!

Ugye milyen kis rafinált vagyok?
Meg őrült is...
És persze veszettül bátor.... mert, hogy ma élesben és villámgyorsan gyakorolgatom a távfutást az is biztos... semmi baj... legalább legközelebb úgy suhanok el a tetű Uchihák elől, mint a szélvész, és talán még olyan szerencsém is lesz, hogy a rendőrök nem állítanak meg egy traffipax után gyorsfutásért...
Csodás, hogy mit meg nem tennék csak azért, hogy a hülye szilvától megkíméljem a hátsó fertályom... NEM FOGSZ MEGTÖMNI!!!!!! MUHAHAHAAAA!!!!

De most... ÚRISTEN! OROCULA KÖZELÍT!!! KÖZELÍT!!! TAKARÓT! PÁRNÁT! VAGY VALAKIT, AKIT MAGAM ELÉ LÖKHETEK!!!!!

<---Előző     Vélemények     Következő--->