M�ly leveg�t veszek, �s visszafojtom magamban a fesz�lts�get. A felsz�nen minden kiegyens�lyozott �s term�szetes, m�g p�r sz�z m�terrel lejjebb a v�r�sen izz� l�va �jabb szikl�kat olvaszt mag�ba, meg�ll�thatatlanul terjeszkedik.

 - Hogy ez milyen egyszer� k�ldet�s volt!

Amilyen lassan, olyan erej� puszt�t�ssal halad el�re a folyam, majd megindul felfele minek k�vetkezt�ben f�ldreng�s r�zza meg a l�that� vil�got.

 - Igen! J�l ell�ttuk a bajukat!

M�g k�t csapatt�rsam el�gedetten felnevet, �n megpr�b�lok nem felrobbanni.

 - Chh - fejtem ki v�lem�nyem p�rbesz�d�kr�l, mik�zben egy �r l�ktetni kezd homlokomon.

Ezt az �ntelts�get! Mindent nekem kellett csin�lnom, ezek meg maguknak tulajdon�tj�k a dics�s�gemet! Az �n nemesi tollaimmal �keskednek, �s a legrosszabb, hogy azt hiszik, az mindv�gig az �v�k volt!

 - Ejnye, Itachi sokkal t�bb bandit�t kapott el. Nektek m�g fejl�dn�t�k kell.

 - Csak a rangomhoz m�lt�an teljes�tettem.

 - Milyen rang? M�g csak geninek vagyunk - �rtetlenkedik Nivatori, aki nev�hez h�en rettegett a k�ldet�s alatt. �s itt fogyott el a t�relmem.

 - Uchiha vagyok, a falu leger�sebb kl�nj�b�l sz�rmazom. �rtelemszer�en t�bbek fel�m az elv�r�sok is. Persze te ezt nem �rtheted, hisz m�g felbecs�lni sem tudod, hogy ki v�gezte a legt�bb munk�t.

A vulk�n kit�rt, az alv� embereket hamu �s l�va bor�tja be, azt�n v�gre mindenki cs�ndben van. Micsoda megk�nnyebb�l�s.

Gondolom, az a k�ly�k sz�vesen sz�v� tenn�, hogy most nem vagyok olyan hallgatag, mint j� szok�som, de nem meri. Ez a k�l�nbs�g kett�nk k�z�tt! No meg sok minden m�s is, de azokat nem kezdem el felsorolni, mert estig eltartana. Egy mondatba t�m�r�tve a kis v�r�s haj� a t�k�letes ellent�tem. Hangos, gyerekes, ideges�t�, gy�va, buta �s m�g �gyetlen is.  Fejf�j�st kapok t�le, ami az eg�szs�gemnek nem tesz t�l j�t. Lassan az orvosom azt fogja mondani, hogy migr�nem van. Migr�n! Nyolc �ves vagyok! Nem lehet migr�nem!

Ut�lom ezt a csapatot. Elhiszem, hogy fontos az er�l�ti egyens�ly, de az�rt ennyire j� �n se vagyok! M�g Kasen eg�sz norm�lis, de ez a... ez a... baromfi teljesen kik�sz�t. Hogy engedhett�k �t a vizsg�n?! R�ad�sul egy �v alatt v�gzett! Valami nagyon nem stimmel az oktat�si rendszerrel... Shamisen-sensei meg n�ha, mintha kil�pne a test�b�l holmi �lomvil�gba, egyszer�en t�bbsz�r kell neki sz�lni. Nyitott szemmel alszik, vagy mi?!

 - Mi�rt van az az �rz�sem, hogy sose fogj�tok egym�st megszokni?- zavarja meg hirtelen a sensei a be�llt csendet, �n pedig elvesztem inger�lt bels� monol�gom fonal�t.
Megszokni?

 - Szerintem csak az a baj, hogy Itachi-kun egyed�l k�ldet�seken van vel�nk...
Csapatunk gy�gy�t�j�nak tal�n igaza is lehet. De �n valahogy, nem akarom megtudni, hogy Nivatori a h�tk�znapi �letben mik�ppen k�pes b�n�zni. M�snak tal�n sz�rakoztat�, szerintem sz�nalmas.

Persze � az �n n�zeteimet nem �rti meg, �gy egyb�l felaj�nl valami ostobas�got.

 - Mit sz�ln�tok hozz�, ha holnap �sszeruccann�nk egy eb�dre? Tudok egy tuti helyet, ahol egyszer fizetsz, �s ut�na k�t �s f�l �r�n kereszt�l annyit eszel, amennyit csak akarsz!

 - Nem hiszem, hogy r��rek - utas�tom el a v�r�s aj�nlat�t.

 - Mi�rt?

Nem tudom, de nem �rek r�. Biztosan van valami dolgom, hisz mindig van. Vagy ha nem, akkor csin�lok, csak k�m�ljenek meg t�led...

 - Orvoshoz kell mennem.

 - K�r.

 - Hn.

A fejf�j�s m�gse olyan rossz dolog. K�rek m�g f�jdalomcsillap�t�ra receptet, �gyis elfogyott m�r otthon a m�lt havi adag.

Hamarosan el�r�nk ahhoz a keresztez�d�shez, melyen nekem sajn�latos m�don el kell b�cs�znom.

 - Sziasztok, viszl�t sensei - k�sz�n�k meg se fordulva, l�pteim gyorsas�g�t megk�tszerezem. T�volr�l hallgatom, ahogy az �ltalam csendbek�nyszer�tett Nivatori elm�lkedve megsz�lal:

 - Egy pillanat... eb�did�ben nem is rendel az orvosunk.

Ha nem hasogatna ennyire a fejem, most m�g mosolyogn�k is. Sok�ig tartott, mire v�gre leesett neki. A m�sik kett� pedig gondolom nem sz�nd�kozott ilyen helyzetbe belek�nyszer�teni, mint egy k�z�s eb�d. Most valahogy kifejezett rokonszenvet �rzek ir�ntuk, b�r lehet, ez csak nagymennyis�g� h�la.

V�gre valah�ra be�rek az Uchiha birtokra. Itt nincsenek olyan sokan az utc�kon, mint Konoha t�bbi r�szein. Szinte m�r nem is tartozik a faluhoz, �n�ll� k�zs�g�nk van, m�g a p�ks�g, mely nem sokkal a kaput�l tal�lhat� is Uchih�k �ltal vezetett bolt.
Ez a k�rny�k kifejezetten halk. A gyerekek m�s elvek alapj�n vannak nevelve, nincs zsibong�s, nyugalom van �s b�ke.

Ahogy egyre beljebb megyek, lassan lenyugszom, b�r a fejem m�g mindig majd sz�trobban, de legal�bb az idegess�g elm�lt valamennyire.

M�r csak k�t sarok v�laszt el otthonomt�l, mikor hirtelen a besz�lget�seken k�v�l m�sra is figyelmes leszek. Megtorpanok, �s a f�ldet b�mulva f�lelni kezdek. Meglep�en k�nnyen z�rom ki a vil�g morajl�s�t, ahogy a k�nnyed�n sz�ll� dallamra �sszpontos�tok. A zene mag�val ragad, de nem hallom el�gg�, t�l messze vagyok.

Egy ruganyos mozdulattal fell�k�m magam a k�zeli h�ztet�re, onnan �t egy m�sikra, �s tov�bb. Hamarosan az egyik elitebb birtok h�ts�kertj�hez �rkezem, melynek hasonl� az elrendez�se a mi�nk�hez. Tavacska, csiripel� madarakkal, csordog�l�, krist�lytiszta v�zzel �s valamivel, amiben mi hi�nyt szenved�nk: a bambuszb�l k�sz�lt furulya �sszet�veszthetetlen hangj�val.

Ahogy elm�ly�l�k a hangok saj�tos ringat�z�s�ban, a kis tavacska v�zt�kr�re r�vedek, melyre a sz�l hull�mokat sim�t, mintha csak selyemb�l volna. A Nap f�nye minden r�sz�n m�shogy csillan, de csak egy darabig figyelem. �szre se veszem, de m�r egyed�l a sz�llel sz�ll�, m�lyen zeng� dallamra koncentr�lok, mely lassan v�zhangot ver fejemben. Az eleinte szomork�s, elny�jtott mel�di�ra a h�bor� ut�ni id�szak k�pei vet�lnek fel el�ttem. Marad�k kis csomagjaikat cipel� emberek k�lt�znek a t�zben elporladt falub�l. Arcuk ny�zott, b�natos, a gyerekek siratj�k halott sz�leiket, bar�taikat.
Sz�mba keser� �z sz�kik, de valahogy m�gis meg�rint. Valahol a val� vil�gban tudatos �nem figyelmeztet, hogy indulnom k�ne, de l�bam f�ldbegy�kerezett, l�lekben, m�g mindig a k�nny�ztatta, piszkos t�jat l�tom magam el�tt.

A dallam l�gy lass�s�ggal v�lt, l�gies lesz �s k�nnyed, megsz�lal mell� egy koto is, majd m�g a penget�s �n�ll� j�tszadoz�sba kezd, a shakuhachi tartja saj�t elny�jtott ritmus�t, de ez�ttal magasabb hangokat adva ki mag�b�l.

Visszat�rek a jelenbe, �s valami�rt csapatt�rsaim jutnak eszembe; a saj�t arroganci�m, az � �rtatlan �r�m�k. Nekem is olyannak kellene lennem? Valahogy nem tudom elk�pzelni. �k hogy-hogy nem eml�keznek a h�bor� borzalmaira? Mi�rt csak �n? Benn�k nem ragadt meg semmi? Tudatlanok, b�r azt hiszem, irigylem �ket emiatt.
Tal�n egyik�k se olyan, amilyennek �n l�tom �ket, hisz nekem �rettebbk�nt kell viselkednem. T�ln�ttem a koroszt�lyomon, �s �n vagyok a k�l�nc, nem pedig �k a gondatlanok. Nem... �k csak gondtalanok, m�g �lvezik a gyerekkor �r�meit. Vajon nekem volt valaha olyan?

A zene halk lejt�ssel fejezi be z�r� sorait, majd megsz�nik a sz�lben sz�llni, �n pedig �lettelen sivatagnak �rzem magam n�lk�le, melyben nincs egyetlen o�zis sem. Hi�ba a madarak �neke �s a v�zcsobog�s.

 - Nagyon sz�p volt Shiori, egyre jobb vagy.

 - K�sz�n�m, Okaa-san.

Shiori... ismer�sen cseng.

Ugyan olyan r�vedt �llapotban �rek haza, mint ahogy a h�ztet�r�l elindultam, �s a t�ma mely el�z�leg foglalkoztatott most sem hagy nyugodni. K�l�nc vagyok. Sose akartam az lenni, de nem hiszem, hogy meg tudn�k v�ltozni. Vagy lehet, menne... Ha az orsz�gok nem �lln�nak hadban egym�ssal, megsz�nn�nek a banditagar�zdas�gok �s a zsarnokokat letasz�tan�k a tr�nr�l. Ha t�k�letes b�ke lenne, ami sajnos lehetetlen.

Nincs semmi baj a csapatt�rsaimmal vagy a tan�rommal... a gondtalan boldogs�ggal. Csak irigylem �ket, hogy megtehetik. Tal�n m�gis el k�ne mennem vel�k.

 - Tadaima.

 - Okaerinasai, Itachi. Besz�dem van veled.

Visszafojtok egy m�ly s�hajt, �s parancsra v�r� ebk�nt n�zek fel ap�mra.

 - Hai?

 - Yukino ma �tj�n Shiorival egy te�ra. Szeretn�m, ha k�zelebbi kapcsolatot �p�ten�l ki a menyasszonyoddal.

A n�v hallat�n hirtelen megvil�gosulok. T�nyleg... az a l�ny, aki furuly�zott a jegyesem. Ez�rt volt ismer�s. Kellemetlen, hogy ilyesmit elfelejtek, b�r a k�ldet�s felem�sztette energi�im nagy r�sz�t.

 - Hai.

**********

A k�t �r�s szertart�s ut�n m�r alig �llok a l�bamon, a figyelmem lankad, legsz�vesebben led�ln�k �s aludn�k, de Fugaku ragaszkodott hozz�, hogy kettesbe is besz�lgessek Shiorival. Nekem pedig pillanatnyilag a kert a legjobb.

A f�l�nk l�ny zavartan �l mellettem kimon�j�ban, meg se mer sz�lalni. Fekete haja egy r�sze el�re omlik, amit�l m�g mimik�j�b�l se tudom kivenni, hogy vajon most retteg t�lem, vagy csak szimpl�n f�l-e. Az biztos, hogy nagyon fesz�lt. Mivel szokt�k feloldani a n�ket?

 - ... Sz�pen j�tszol - sz�lalok meg v�gre p�r percnyi k�nos cs�nd ut�n.

 - Tess�k? - n�z r�m �rtetlen�l.

 - Shakuhachi. Sz�pen j�tszol rajta.

 - Na-nah�t... k�sz�n�m... Mikor hallott�l?

 - Csak fut�lag. Elmentem a h�zatok mellett.

Szemem sark�b�l minden rezd�l�s�t figyelem, nehogy kellemetlen helyzetbe hozzam.

 - Olyan hangosan j�tszok? - k�rdezi zavartan, mik�zben enyhe aggodalom fut v�gig tekintet�n. T�nyleg vigy�znom kell vele, hogy mit mondok...

 - Csak l�gies dallamot. A sz�l is k�nnyed�n felkapja.

Erre a kijelent�semre halv�nyan elmosolyodik, �s a lassan f�lhom�lyba burkol�dz� t�jat kezdi figyelni. Legal�bbis azt szeretn�, hogy �n ezt higgyem, pedig hom�lyos pillant�sai el�rulj�k, hogy eg�szen m�shol j�r.
Sz�ra nyitja sz�j�t, v�g�l m�gis meggondolja mag�t. Arca egyre pirosabb, amivel eg�szen hasonl�t Sasuk�ra. � is mindig �gy reag�l, ha megdics�rem vagy csak szeret� testv�rk�nt viselkedem vele.

 - Olyan kedves vagy, Itachi-kun. Nem �rtem m�sokkal... M�rmint a k�r�l�ttem l�v�k t�bbs�ge �gy gondolja, hogy hidegsz�v� vagy �s... bek�pzelt.

�rdekl�dve fordulok fel�, de Shiori teljesen f�lre�rti gesztusom, �s menteget�zni kezd.

 - Ne-nem s�rt�snek! - hadon�szik maga el�tt k�t k�zzel - szerintem remek ember vagy. Megtiszteltet�s, hogy a menyasszonyod lehetek, meg hogy egy�ltal�n sz�ba �llsz velem �n---

F�radtan felkuncogok. Hogy egy�ltal�n sz�ba �llok vele? Nagyon tisztelhet.

Ar�m kezei lefagynak a leveg�ben, nem tudja mire v�lni j�kedvem. Igaz�n... aranyos. Igen, azt hiszem, ez a j� sz� r�.

 - Azok a „m�sok”... kellemetlen�l �rzem magam, ha k�r�l�ttem vannak. Hangosak. �n a b�k�t �s a nyugalmat szeretem.

 - �-�rtem...
Aggodalmas von�sai �jra kisimulnak, �s megint el�refordul. H�feh�r kezeit udvariasan �l�be helyezi, �s somolyogva mered a z�ld f�re.

�rdekes... L�tszik rajta, hogy ez a finom kis b�j, ami k�rbelengi csup�n egy f�tyol a val�di �nje felett. �tl�tsz�, m�gse zavar�; legal�bbis sz�momra. Biztosra veszem, hogy az �desanyj�r�l mint�zta ezt a viselked�st, de ennek ellen�re el�t�r bel�le a gyermeki �nje.
Bel�lem soha...  Nem �reztem m�g egyetlen pillanatot se olyannak, hogy a koromhoz ill�en viselkedtem volna, mindig t�l �rett a magatart�som. Tiszt�ban vagyok vele, hogy ez�rt nem tartozhatok k�z�j�k. Shiori is ez�rt f�l annyira, hogy nem lesz k�pes megfelelni nekem, mert ez most m�r egy�rtelm� sz�momra.

 - Mi-mi az? - pillant zavartan oldalra, hisz m�g mindig �t figyelem. Tal�n nem szerencs�s, ha a szem�be n�zek. A n�knek j� �rz�ke van ahhoz, hogy belel�ssanak m�sba, �s nem akarom, hogy a saj�t magammal szemben val� bizonytalans�gom a napvil�gra ker�lj�n.

�gy egyszer�en csak el�refordulok, �s k�pzeletben fel�p�tem magam k�r� massz�v kis betonfalaim.

 - Hn.

Nem hiszem, hogy ilyennek k�ne lennem, de m�sk�nt viselkedni se fog menni. �gy neveltek, ez vagyok. Van egy olyan �rz�sem, hogy a hal�l is kor�n fog �rni, mint ahogy a feln�tt gondolkod�st is el�g hamar a magam�nak tudhatom.
Azt mondj�k, bek�pzelt vagyok? Nem... Csak ismerem a saj�t hat�raim, vannak elveim �s akarater�m.

L�ttam azt a p�rocsk�t ott az Akad�mia k�rny�k�n. Azt mondta neki a fi�, „mindenn�l jobban szeretlek”. Vajon, ha a l�ny visszak�rdezett volna, hogy a saj�t �let�n�l is, akkor a m�sik mit v�laszol? V�laszol-e r�gt�n? Nem hiszem. Ink�bb csak elgondolkozik rajta, v�g�l kiny�g egy bizonytalan „azt hiszemet”.

Ha Sasuke ilyet k�rdezne t�lem, �n--- Ahh, butas�gokon gondolkozom. Ugyan mi�rt k�rdezn� meg t�lem az �cs�m, hogy k�pes voln�k-e fel�ldozni �rte az �letem?

**********

A tov�bbiakban csak k�rd�seket teszek fel, Shiori pedig j�kedv�en mes�l, v�g�l m�r meg se kell sz�lalnom. Csak b�lintok n�ha, vagy egy-egy mozdulattal biztos�tom r�la, hogy �rdekel, amit mond. �gyes taktika. Ha nem besz�lsz magadr�l, akkor a m�sik ki akarja t�lteni a keletkez� �rt, �s mag�r�l mond sokat.

Szimpatikus l�ny, de valahogy semmi k�sztet�st nem �rzek r�, hogy olyasmit tegyek, mint amit a jegyben j�r�kt�l elv�rn�nak. Nem fogom meg a kez�t, vagy mosolygok r� bens�s�gesen.

Ahogy egyre jobban f�radok, gondolataim csapongani kezdenek, k�ptelen vagyok �sszpontos�tani, csak azon j�r az agyam, hogy �n is gyerek vagyok, nekem is �gy kellene viselkednem, mint a t�bbieknek... �s, hogy mennyire nem tudom elk�pzelni magam �gy.

Sasuk�nak mi�rt megy olyan egyszer�en? Shiori mi�rt tudja a k�sz�n�s�nk ut�n olyan boldogs�ggal meg�lelni az �desanyj�t? �n... �n mi�rt nem? �s ez... mi�rt... f�j...?

**********

M�snap �gy d�nt�k, m�gis elmegyek arra az eb�dre a csapatom t�bbi tagj�val. Csak egy picit, de megpr�b�lok szocializ�l�dni.

 - Nii-san, hova m�sz? - j�n oda hozz�m Sasuke, mikor m�r az ajt�ban vagyok.

 - A csapatommal eb�delek.

 - �n is mehetek?

Mi�rt akarsz te mindig velem lenni?

 - Nem hiszem, hogy j� �tlet. Tal�n majd legk�zelebb - p�ck�l�m meg homlok�t, de ezt a kijelent�st persze nem gondolom komolyan.

Sasuke durc�san simogatja meg fej�t.  Olyan aranyos ilyenkor, musz�j mosolyognom. ...amit egy�bk�nt nem szoktam. Illetve most, hogy belegondolok, mindig vele vagyok a legterm�szetesebb.

Tal�n ha nem csak azt tenn�m, ami mag�t�l j�n, hanem egy kicsit t�bbet... V�g�lis n�la nem kellemetlen, vagy fesz�lyez�, ha hozz��rek.

 - Szerintem el fogsz k�sni... - f�jja fel morcosan az arc�t, mintha �t akarn�m ideges�teni azzal, hogy m�g mindig itt �llok.

 - Sasuke.

 - Hm?

Bizonytalanul k�zelebb l�pek hozz�, �rzem, hogy sz�vver�sem egyre gyorsabb. Finoman a v�ll�ra teszem kezemet, b�r pont ahogy Sasuke, �n se tudom mire v�lni viselked�sem, ez�rt mintha csak valami kellemetlen dolgot k�ne tennem, amin hamar t�l akarok lenni, magamhoz r�ntom, �s m�g egyik oldalt fel�l �lelem lapock�in�l, m�sik karom a derek�ra fon�dik.
Alig hallom �cs�m meglepett ny�g�s�t, annyira dobol f�lemben a v�r. Kell is egy kis id�, m�g lenyugszom, �s az els� dolog mit konkr�tan �rz�kelek, hogy Sasuke bizonytalanul viszonozza �lel�sem. Azt�n sz�p lassan minden �tj�n bel�le. Ahogy belemarkol a p�l�mba, a haja illata, a szuszog�sa a nyakamban, a testmelege �s v�g�l m�r az � sz�vver�s�t is tiszt�n kiveszem.

Az �jdons�gok �sszhangja egyszer�en mag�val ragad, lehunyom szemeim, mintha csak �lmodn�k. Nem szoktam �lelkezni, ennyire k�zvetlen�l pedig m�g soha senkit...

 - Szomor� voltam - suttogja kis�cs�m torkomnak, mintha f�lne, hogy hangj�val megt�rheti a var�zst.

 - Mi�rt?

 - Shiori... Olyan j�l elvoltatok.

Mosolyogva t�rok bele selymes tincseibe tark�j�n�l, �s m�g k�zelebb h�zom, mert egyszer�en musz�j. �gy �rzem, ha a k�sztet�s elm�lik, �s �n megtagadom, akkor t�bb� nem fog �tj�rni, ami most. M�rpedig ez annyira... T�l j� ez a kellemes meleg, hogy egyszer�en t�bbet ne akarjam magamhoz vonni.
�cs�m k�zben nagyot s�hajt. Tudom, hogy m�g kik�v�nkozik bel�le valami, �gy nem sz�lok k�zbe, csak v�rok... �s minden pillanatot ki�lvezek.

 - �gy �reztem, �t jobban szereted.

 - Oroka otouto yo. �n t�ged mindenn�l jobban---
Mondatom v�ge el�tt megakadok, mikor tudatosul bennem, hogy milyen �rtelme lett volna a befejez�s�nek, �s eluralkodik rajtam a p�nik.

Nem mondhatok neki ilyet. F�lre�rten�. Vagy �n �rten�m f�lre. Nem tudom, olyan bonyolult.

 - Hm?

 - Semmi - ny�g�m ki v�g�l, �s elengedem Sasuk�t, majd m�g utolj�ra v�gigsim�tok fekete buksij�n, ezzel kiss� �sszek�colva - Ittekimasu.

 - Umm... itterasshai.

<---El�z�     V�lem�nyek     K�vetkez�--->