Az órák mint a percek úgy peregtek. Naruto hátra ment Kibáékhoz miután a fiú szinte már nyavalyogva kérte hogy nézze meg az új psp játékát. A szöszi szeme sarkából nézte Sasukét aki az ablakon bámult kifelé; amint megérezte magán a tekintet, szemét a másikra fordította. Hangosan felsóhajtott majd megvonva vállát ismét a tájat bámulta. 

Nem kellett sok és amint a lányok látták hogy egyedül maradt körbeülték és addig nyesztették míg végül megengedte hogy jósoljanak a tenyeréből. A lányok szerint hamarosan rátalál az igaz szerelemre. Igen egész eddig élete szerelme ott volt előtte de ő ezt észre se vette. A haja lássuk csak…barna…igen és hosszú…nem rövid…nem mert hosszú…és nem is barna, hanem szőke…nem mert rózsaszín. Még jó hogy a buszon voltak, különben már rég egymásnak ugrott volna  akisebb lánycsoport.

Ő csak halkan felkuncogott; már rég megtalálta az igazi szerelmét. Hangosan felsóhajtva ismét felkönyökölt az ablaknál lévő keskeny párkányszerűségre és unott arcát felvéve nézte a tájat. A lányok mint akik elől épp elvitték volna az utolsó leárazott ruhát úgy sóhajtottak fel és támadták le Shikamarut ki egy pillanatig rájuk nézett majd lecsukva szemeit hátradőlt és elaludt.
 
A nap folyamán a sok autó miatt volt mikor félórákat kellett állniuk, ami a rekkenő hőségben még a légkondicionált busz ellenére is elviselhetetlen volt. Ilyenkor kiszálltak a buszból, követve a többi ember példáját kik szintén nem bírták a kocsiban való ülést.

Kibaék, miután alaposan felidegesítette a szöszit azzal a kijelentésével ,hogy külseje alapján akár még lánynak is nézhetnék, eszeveszettül kezdtek el rohangálni az álló autók között Iruka figyelmeztető kiabálása ellenére.

- Mi a baj Naru-chan, otthon maradt a legjobb barátod ? – kérdezte vigyorogva Kiba miközben rohanás közbe hátrafordult.

- Elvileg a legjobb barátomat épp most készülök agyonverni a hülyeségei miatt!!!

- Oh szegény Remington… ez biztos fájt neki. – vigyorogta a kutya imádó miközben kikerült még egy autót.

- Argh te kutyakaja zabáló. Fuss mert ha elkaplak azt megérzed. – vicsorogta a szöszi miközben felgyorsítva már sokkal közelebb került a másikhoz.

Kiba megállva az egyik autónál hangosan kezdett el lihegni; Naruto megállt az autó másik felénél és szintén levegő után kapkodva figyelte a másiakt.
- Nah..mih vahn… mhnnhm… ehlfáradtál ? – nyelt nagyokat miközben letörölve homlokát és eltürve szeméből a szőke tincseket figyelte a másik mozdulatait. Mégis miből gondolja Kiba hogy vasalja a haját?

- Ch, csak szeretnéd; Naru- CHAN.

Majd újra futásnak eredve indultak el visszafelé a buszhoz.

Eközben páran kiültek a busz árnyékába.

- Ezek de fájdalmasak. – sóhajtott fel Shikamaru miközben felkelve leterített pulcsijáról leporolta azt és visszament a buszba.

- Gyerünk Naruto-kun !!! – harsogta Lee ki megállva Sasuke mellett figyelte a szinte már tűző napon rohangáló fiúkat; ez ám a fiatalos erő!

- Lee kussolj ! – üvöltötte vissza idegesen Kiba. – ’Franc mindjárt utolér’

Naruto látva hogy mindjárt eléri Kibát gyorsított léptein és a következő autónál balra kanyarodva máris A másik háta mögé került.

- Megvagy. – mormolta ki orra alatt majd előre nyújtva jobb karját elkapta a másik pólóját és hátrarántotta.

A fiú a hirtelen jött rántástól egy sikolyban a földre huppant és azonnal rá Naruto érkezett.

- Na most ki a kiscsaj Kiba-CHAN. – A szöszi széles vigyorral nézett le a másikra miközben Kiba hasán szinte már ugrált.

- Szállj le rólam ! – nyivákolta a fiú miközben kapálódzásával megpróbálta letolni magáról a fiút.

- Há, na mi van talán fé-

- Gyerünk Usuratonkachi elindult a sor. – hallattszott egy mély hang majd Naruto pillanatok mulva pólójánál fogva lett felrángatva az alatta szenvedő fiúról.

- Héé Hééé Sasukey ez nem éééééér. – vinnyogta  éles hangon.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Egy nagyjából félórás út után elérték azt a lehajtót amivel végre egy kisebb forgalmú úton folytathatták útjukat. Az út rendesen meg volt csinálva. Semmi bucka, semmi repedés így semmi se tette lehetetlenné a buszsofőrnek hogy ne száguldozzon… ezzel semmi gond nem lett volna ha az út nem éppen egy völgybe le vezető út lenne aminek egy két része nemsemmis szerpentines.

Miután kiértek a fák takarásából mindenki ámuldozva tapadt az ablakokra. Még így is hogy több mint félórát haladtak lefelé a lejtős, szerpentines úton még így is lefelé mentek. Mintha nem is lenne vége a völgy mélységének. A távolban mintha apró barlang bejáratokat lehetett volna látni, és hogyha még messzebbre néztek, mintha hatalmas kőfejeket látnának.

Naruto is mint a többiek tátott szájjal pásztázta végig a terepet a csodálkozástól tágra nyílt szemeivel, végül tekintete megakadt egy kis helyen. Mintha piros csempék lennének és egy körül mintha két víztócsa lenne…mm azok talán a fürdők lesznek.

Sasuke nem törődve a tájjal elővette telefonját hogy megnézze az időt, majd visszatette zsebébe. Ami mindenkinek olyan csodálatos volt az neki… érdektelen.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A nap már félúton tartott a föld felé de még mindig csak 8 óravolt. Szerencsére nem lett igaza Irukának így egy órával előbb érkeztek meg a kis faluba. A busz megállt a falucska pirosra festett kapuja előtt. Mintha egy kisebb fogadó csoport várta volna őket. A gyerekek nagy nehezen feltápászkodtak ülésükből és elindultak lefelé a lépcsőn.

Friss, természetes levegő. Ez volt az, ami először megcsapta őket. Majd az a lágy szellő, ami hűsítette a levegőt. A távolban madarak csicsergése hallatszott. Lábuk alatt nem betonból készült út, hanem finomra simított föld ropogott.

Csomagjait mindenki kivette a busz aljából majd egy kupacba gyűltek össze, míg Iruka a kis fogadó csoporttal beszélgetett. Ekkor tűnt fel csak Sasukénak, hogy bátyja ahelyett hogy őt idegesítette volna Kakashival beszélgetett.

- Minna~. - törte meg gondolatit Iruka hangja. - Gyertek közelebb. A kis csoport egy lassú tempót diktálva indult meg a kapu felé miközben Kakashi a buszsofőrhöz lépve átadott neki egy borítékot – vélhetőleg a fizetését. A férfi alaposan belenézve a borítékba kissé felhúzta orrát majd maga mellé köpve visszaszállt buszába és óvatosan megfordulva egy hatalmas porfelhőbe elindult vissza a ”civilizációba” .

- Isten hozta önöket Namisunkonban. - kiáltotta a fogadó csoport melynek összes tagja egyszerre hajolt meg – mintha mindenki erre készült volna már egy éve. Az osztály is illedelmesen meghajolt, majd követték az 5-6 fős kis csoportot.

Már ekkor feltűnt Sasukénak az a pár rémült tekintet, mely rá szegeződött. Tekintetével előre nézett de szeme néha-néha az utcákon álló emberekére futott. Egy kisgyerek egy másik, nála sokkal magasabbat, magához húzott majd annak fülébe suttogott végül rá mutatott; mint akiből a levegőt ütötték ki úgy tátogott a magasabbik gyerek s sarkon fordulva már el is tűntek a házak között.

Sasukénak csak ekkor esett le; összehúzva szemeit nézett le sporttáskájára melynek mindkét oldalán ott díszelgett a piros-fehér uchiwa(1) jel. Fogait összecsikorgatva emelte vissza tekintetét és nézet egyenesen a semmibe. Mit tehet ő erről… nem ő akart az lenni ami… Utált mindent ami csak egy kicsit is emlékeztette a múltra… főleg ezt a helyet.
 Útjukat a falú legnagyobb fogadója felé vették, ami összesen 20 szobát, 5 fürdőt és mosdót, egy nagy ebédlő részt és egy közös társalgót foglalt magába. Az épület egy tradicionális rezidenciához hasonlított…ami a régi időkben valójában is az volt. De ezt a tényt egyedül Neji, Hinata, Sasuke és Itachi tudhatta… Neji is keserű szemekkel nézett körbe miközben a falu utcáin haladtak keresztül. Halotta már családjának régi történetét… és képeket is látott a helyről hol ősei régen laktak de, nem hitte volna soha, hogy egyszer itt lesz. Szemével Hinatát kereste a csoportban ki ugyan úgy nézett körbe remegő szemekkel.

A kis fogadócsoporttal végül elérték a rezidenciát; Iruka kezeit összerakva s meghajolva előttük megköszönte nekik a fogadtatást és a segítséget; a kis csoport egy ismét összehangolt meghajlással köszönt el az osztálytól és indultak dolgukra. Az papírtolóajtó  hirtelen elhúzódott s egy vén nő lépett ki rajta.

- Végre, hogy ideértetek kicsikéim. - sipítozta fülsiketítő vékony hangján.- Szégyelld magad Iruka-chan. Azt mondtad, hogy 7 óra felé már itt lesztek.- pörölt az asszony a senseijel. - Ma~..ma~ - vakargatta fejét a férfi. - Elnézést kérek Menku asszony, csak tudja az utakon a forgalom…- mondta miközben bocsánatkérően meghajolt. - Hm? - húzta össze kérdően szemöldökét az asszony, amint észrevette Narutot aki valamiért már megint Sasukénak nyafogott...száját egy széles, ördögi vigyorra húzta - Szóval ő lenne az a gyerek? – morogta orra alatt s nem várva semmi választ Irukátol egy szinte már ördögi vigyorral arcán elindult Naruto felé. 

- Na Sasuke csak még egyet. - nyafogott észre se véve a közeledő asszonyt Naruto.

- Usuratonkachi… - figyelmeztette a Sasuke a fiút miközben összehúzott szemekkel nézte a nőt.

Naruto nem értett ebből semmit és már épp rákiáltott volna barátjára a megszólítás miatt mikor egy érdes kéz megfogta arcát s egy rémisztően öreg vizsgálódó tekintettel találta szembe magát. - Hmm…hmmm… - hümmögött az asszony közben a fiú fejét forgatta…- Ez tényleg ő.- kiáltotta el magát.- Te tényleg ő vagy.- nézett a fiúra ki értetlenkedve tekintett vissza.- Aki megnyerte a kosár kupát. Nem látszok valami sportosnak de, mikor fiatalabb voltam én is kosaraztam ám…- magyarázta az asszony, s közben magához szorította a szöszit ki készült kilehelni lelkét. Az asszony miután látta hogy túlságosan elragadtatta magát, elengedte a fiút s az ajtó felé indult jelezve ,hogy az osztály befáradhat kis birodalmába.

- Gyerünk gyerekek menjünk befelé. - szólította fel Iruka az egyre hangosabbá váló osztályt.

A rezidencia több évszázados lehetett már. A fapadló csak úgy recsegett lábuk alatt. Elhúzva az egyik ajtót a belső udvarba érkeztek. A hely kör körösen volt építve így belül egy kisebb parkot foglalt magába, ahol néhány pad és 3 hatalmas fa állt kisebb bokrokkal és virágokkal övezve. Aki szemfüles volt az észrevett egy kisebb vízesést is, ami a bokrok között rejtőzködött és a bambuszcső kattogását, ami egyik pillanatban megtelt vízzel majd a másikban a súlytól az kifolyt belőle. Az összes szoba ide nyílt be így adva a két bejárhatóságot minden egyes helyiségbe. Újra elhúzott egy ajtó Menku asszony és máris bent voltak az ebédlő részben. Az ajtót nyitva hagyta így a friss szelő kényeztetően haladt végig a szoba minden egyes centiméterén. A kisebb séta közben kiderült hogy Iruka nem is kereste ezt a helyet, hanem úgy kapta az ajánlatot az internetről. Először kicsit furcsának találta az egészet de miután mindennek utána járt és Tsunade igazgató nő is beleegyezett elfogadta az ingyenes kirándulást. - Are? Elnézést erre a táblára mi van írva? - szólalt meg hírtelen Tenten miközben haladtak befelé a szobába és szemközti falon lévő tekercsen megakadt a szeme. - Á látom kislányom érdekelnek a részletek…A tekercsen egy védő ige van felírva ami a vámpírok ellen véd... bár már régi és nem is biztos, hogy valaha is használt volna… - erre a kijelentésre néhányan felnevettek de a többiek izgatottan hallgatták a történetet. - Régen ezen a helyen élt a vámpír társadalom két nagy családja, a…

- Köszönjük ennyi elég is lesz. - törte meg hirtelen a beszédet Kakashi. Férfi csendre intő pillantása egy pillanatra a mellette áll Itachira terelődött; a férfi a szokásosnál sápadtabbnak tűnt. Tekintetét a másik Uchihára vetette; Mintha Sasuke is a szokásosnál sápadtabbnak tűnne. - Már biztosan fáradtak a gyerekek. Jobb lenne, ha megmutatnánk nekik a szobákat és át öltözhetnének. - ajánlotta fel Kakashi. - A történetet még a héten megfogjátok tudni.- jelentette ki miután látta a gyerekek arcán lévő csalódást. - Rendben van, rendben van. - mondta Iruka. - Mivel az úton senkivel se volt gond így bele egyezek abba, hogy mindenki azzal alszik akivel akar. - erre a kijelentésére hatalmas ováció tört ki. - Jól van gyerekek kövessetek. - szólalt meg ismét az asszony. Táskáikat lepakolva a helyiségbe fiatalok követték az öregasszonyt. - Az én házamban nem fogtok youfuku-ban (2) mászkálni. Nem nem. Szépen mindenki kap kimonót. A lányok erre a fiúk arra. – mutatott ráncos ujjával a két ellenkező irányba miután kimentek az ebédlő részből és végighaladtak egy hosszú folyósón. A két két csoportot mindegyik szobában öltöztetők sora várta. Mindenki ugyan olyan szürke ruhát kapott; az öltöztetőkre szimplán csak azért volt szükség hogy a gyerekek megtanulják megfelelően felvenni a ruhát. (3)

Minden fiúnak egy lány segített; a lányok természetesen egy lány. Persze Kiba volt az aki a legjobban élvezte a finom kezek érintését. Naruto pedig hangosan nevetett, ahogy az alacsony lány kezei derekát csiklandozták.

- A ruhája. - halott egy vékony remegő hangot maga mellől Sasuke. Egész eddig a szőkét bámulta s szinte már féltékenyen nézte a nevetgélő öltöztető lányt. Tekintetét a hang felé fordította. Az egyik öltöztető lány kissé meghajolva nyújtotta felé a ruhát.

Szemöldököt felhúzva nézett a kissé remegő lányra. Tekintetét végigvezetve a szobán ugyan ezt a helyzetet látta Itachinál és Nejinél; vélhetőleg Hinatával is ugyan ez történik.

Az öltöztetők tisztában voltak hogy kikkel állnak szembe és éppen ezért nem mertek, nem akartak hozzájuk érni. Nem mernek olyan valakikhez, valamikhez nyúlni, mint ők. Lehet hogy a faluban élt ősök már rég meghaltak és biztos, vagy sem hogy az ”átkot” nem szállt rá az utódokra… de ki tudja… A fiúk átvették a ruhákat majd egyet sóhajtva ők is felöltöztek. Nem egyszer volt a négy személyen ehhez hasonló ruha, csak az sokkal pompásabb...sokkal jobban illet ’rangjukhoz’. Az évente megrendezett családi összejövetelen mindenkinek wafuku-ba (4) (tradicionális ruha) kellett öltöznie. Miután mindenki felöltözött kaptak házi papucsokat is, majd abban csoszogtak vissza az ebédlőbe. Persze a ’Naruto-fan-club’ nyomban a fiú közelébe akart férkőzni de valahogy Sasuke nem engedte ezt meg nekik… vagyis nem is Sasuke volt az aki miatt nem lehettek a szöszi mellé férni hanem Ino és Sakura miatt kik azon veszekedtek hogy ki is menjen Sasuke mellett. Naruto haladt elől. Igaz volt nála szendvics, amit a buszon megtudott enni, de mégis, végre főtt ételt ehet. A faajtóba vájt fogantyúba nyúlva szinte idegtépő lassúsággal húzta el az ajtót.
A hosszú asztal szinte roskadozott az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételektől. A sushitól elkezdve a különböző tésztáig minden megtalálható volt. Mindenki gyorsan helyet foglalt majd kezeikbe vették a pálcáikat s miközben kettétörték felhangzott az Ittadakimasu kiáltás. Naruto csak úgy tömte magába az ételt s néha néha mintha Choujival verekedett volna egy egy falatért. Sasuke szeme sarkából figyelte mellette ülő barátját, ahogy az tömi magába az ételt, miközben számára mintha kissé nehézkesebb lett volna a levegővétel.  Kissé elmosolyodott amint Naruto megszerezte az utolsó polipot; de hirtelen másra lett figyelmes. Maga mellől egyenlőtlen szuszogást hallott. Fejét kissé elfordította miközben egy újabb adag tésztát tett szájába.

Itachi sápadtan nézett maga elé; szája résnyire volt nyitva és jól láthatóan egyre szaporábban vette a levegőt. A fali tekercs; a felismerésre Sasuke kezéből majdnem kiesett a pálca. Bátyja nem nyúlt ételéhez; de a csoportból ezt senki se vette észre, mindenki örömmel fogyasztotta ételét.

Az asztalfőnél ülő asszony mintha egy ördögi vigyorral nézte volna a férfit, kinek ez a vigyor nagyon is ismerős volt, majd azt a hátborzongató tekintetét Sasukéra vetette. A fiút nem nagyon érdekelte testvére, egyáltalán nem érdekelte…de látni az hogy így szenved egy olyan dolog miatt amitől ő is szenvedhetne …

Pálcáit és a kezében lévő tálat letette az asztalra. Lassan felkelt. Mozdulataira csak pár szempár figyelt fel. Lépteit kissé szaporábbra vette majd a falhoz érve, letépte a tekercset, ami érintésétől elporladt. A ropogó hangra melyet a tekercs adott ki magából miközben hamuvá porladt mindenki felfigyelt; a diákok tekintete hamar rá szegeződött.

’Hogy csinálta ezt? Hogy porladt el kezében a tekercs? Ennyire öreg lett volna a papíros?’ hallatszottak a sugdolózások.

- Mégis használt valamit az a tekercs. - jelentette ki mogorván az öregasszony majd száját egy újabb ördögi vigyorra húzta. - Az Uchiha klán leszármazottaiból még mindig nem tűnt el a vámpír vér.

A kijelentésre páran köhögni kezdtek a torkukon megakadt étel miatt. Naruto riadtan figyelte Sasuket amint az asszony kimondta a mondatot. Épp nyitni akarta száját hogy tiltakozzon mikor Neji megelőzte s egy rendre intő tekintettel nézett rá.

- Asszonyom ha jól tudom az én kezemben is porrá lett volna. - mondta nyugodt hangon Neji. Eközben Naruto észrevette Itachi sápadtságát és szólongatni kezdte. A férfi csak pillanatok múlva eszmélt vissza a jelenbe. - Ha jól olvastam a régi írást akkor nem csak az Uchihák nevét említették meg hanem a Hyuugáékét is. - jelentette ki mire a csoport tagjai hatalmas zúgolódásba kezdtek. Lassan felkelt helyéről és Sasukéhez lépett. - Az a tekercs nem a vámpírok ellen készült… csak az említett két család ellen, hogy figyelmeztetve legyenek az emberek, hogyha mégis visszatérnének. - a csoport egyre hangosabb lett; Neji megelégelve ezt megköszörülte torkát.-  Igen. Vámpírok voltak az őseim… és Sasukéé is, de mind ez a múlté. Az idő folyamán végül ”kitisztult” a vérünk és már egyikünk családtagjai se tartoznak abba a nemzetségbe. - nyilatkozta ki szinte üvöltve. - A tekercs nem azért porladt el, mert vámpírok lennénk. Nem. A vékonyan szőtt tekercset egy olyan lébe áztatták mely szinte felismeri azt aki hozzá nyúl…   Nejit idegesítette ez az egész. Tudta hogy egyszer ki kell mondani mindent… hogy el kell ismernie, igen az ősei vámpírok voltak… de hogy így. Hinatára nézet kit a mellette ülök mintha folyamatosan kérdezgettek volna. Szegény lány remegett. - Gyerekek elég lesz. Asszonyom ha megengedi. Lenne szíves szólni a kísérőknek hogy mutassák meg a gyerekek szobáit. - nézett az öregasszonyra Kakashi.

- Természetesen. - majd kettőt tapsolt s kísérők sora jelent meg az ajtóban.

Sasuke mintha farkas szemet nézett volna az asszonnyal kinek szája még nagyobb vigyorra nyílt. Nem tetszett neki ez. Valami…valami arra késztette, hogy minden áron tűnjenek el innen. Dühösen megfordult majd szinte kivágta az ajtót miközben eltolta azt. Naruto értetlenkedve nézett barátja után majd felpattanva helyéről a másik után szaladt.

- Sasuke…SASUKE. - kiáltozta miközben a félhomályba burkolózott folyosón haladt előre.- Állj meg. - szinte már utolérte a fiút aki hirtelen megállt így a szöszi nekiütközött a hátának. A sötéthajú fiú vörösen izzó dühvel teli szemekkel nézett a szőkére. Tudta mi lesz most, magyarázkodni…  - Naruto…most…hagyjál. - nézett még mindig a szőkére ki kicsit összerezzent a hangos szavak hallatán. - Sa..Sasuke. - kezdte halkan a fiú, de Sasuke még dühösebb lett.

Naruto nem tudta miért fél. Mi az ami ennyire megrémisztette de egyszerűen remegett teste ahogy a vörösen izzó gömbökbe nézett. Ő nem akart semmi rosszat csak barátja miatt aggódott ki ennyire lehordta… Szemei lágyan csillogtak. Arcán lassan egy könnycsepp futott végig minek látványa megijesztette az Uchihát és hirtelen elszállt dühe.

- Francba. - mormolta halkan majd magához húzta a szőkét. - Bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg. Egyszerűen elvesztettem a fejem. Még szerencse hogy Neji ott volt…én… - majd fejét kissé lehajtotta így a mellkasához nyomuló fej szőke tincsei eltakarták szájának mozgását mely egy ’sajnálom’ -ot suttogott a Naruto fülébe. Naruto amint meghallotta a halkan susogott szót, nedves arcát a másik mellkasába fúrta. A kék szemek megnyugodottan néztek fel a feketébe. A folyósón világítást a padlón, néhány helyen elhelyezett kisebb lámpák adták. A félhomályban egy sötét alak közeledett feléjük. - Khm… - jött egy halk köhintés.- Elnézést hogy megzavarom az idilli pillanatot, de ideje a szobánkba menni. - jelentette ki Itachi ki karjait szinte összefonva maga előtt haladt el a két fiú mellett.

- Hogy érted, azt hogy a szobánkba? - nézett kérdően Sasuke; Naruto lassan felemelte fejét és érdeklődve nézte az előttük álló férfit. 

- Mi hárman együtt fogunk aludni egy szobában. – jelentette ki Itachi majd a két fiúhoz lépett és kissé elmosolyodva Narutora fordította tekintetét. – Naru-chan lennél oly kedves és előre mennél, hm? A 12-es a mi szobánk, könnyen megtalálod mert fel vannak számozva. – mutatott a mellettük lévő ajtóra mely felett a 3as szám állt.

- Mhrm..nem vagyok egy kibaszott csaj… - morogta miközben elengedve Sasukét elindult előre és elfordult a folyosó végi sarkon. A legszívesebben ott maradt volna a fiúkkal… mégis mi lehet olyan fontos amit ott előtte nem mert elmondani. Tudja hogy vámpírok; talán van ennél nagyobb titkuk is? Halkan felmorogva a falnak simulva próbálta szabályozni levegővételét és olyan halkan szuszogni amennyire csak lehet; addig nem mozdul onnan amíg meg nem tudja hoyg ez a kettő mire készül.

Sasuke hangosan felsóhajtva nézett a szöszi után, amint eltűnt a sarkon hangosan felsóhajtott; tekintetét bátyjára vezetve szólalt meg. - Szóval?

- Naruto hatalmas bajban van azzal, hogy eljött ide. – jött az egyszerű kijelentés.

Sasuke hirtelen csak egy lépést tett hátra.

- Mi ? Miről beszélsz?

- Nem akartam még elmondani de úgy tűnik az Akatsuki is a környéken ólálkodik; és tudod hogy mit végezhetnek el a fiún, a növények is amik kellenek pont ebben a hónapban nyílnak. – tekintetét öccsének kitágult szemeire vezette. - Megpróbáltam lebeszélni Kakashit az útról de ő nem tehet semmit. Irukát nem tudta meggyőzni, hogy ne jöjjünk ide. Elmondani meg tudod jól, hogy nem mondhatja el neki. Így úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha veletek leszek egy szobába. Akármikor támadhatnak.

Sasuke értette a szavak, de nem akart hinni fülének. Szóval amire gondolt az igaz lehet… Nem nem engedheti ezt meg… nem engedheti meg hogy…

- És mit tudnék tenni, hogy megvédjem Narutot? – kérdezte tekintetét abba az irányba fordítva merre Naruto ment.

- A legtöbb amit tehetsz, hogy sose engeded el egyedül sehova. Biztosan több időt töltöttek már itt, hogy felmérjék a terepet. Akár még csapdákat is állíthattak. A lényeg, Kakashinak, nekem vagy neked mindig mellette kell lennie. Ha nem sikerül az amit végre akarnak hajtani…abba belehalhat Naruto.

- De ha mégis… - emelte hirtelen tekintetét Sasuke bátyára. Ajkai kissé eltávolodtak; mintha tovább akarná mondani, mintha ellenkezésre és kiabálásra nyíltak volna.

- Reménykedjünk benne hogy semelyik se történik meg. – jegyzete meg halkan Itachi miközben szemével a folyosó vége felé nézett.

Sasuke követte bátyja tekinteté; szemei kissé elkerekedtek a halk neszre. Itachi kissé megcsóválva fejét intett hogy induljanak el szobáik felé.
 
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Naruto kitágult szemekkel nézett maga elé miközben amilyen csak halkan tudott futni kezdett lábujjain. ”Mi…mit mondtak…? Ez…ez nem lehet.” Kezét szájához rakva próbálta olyan halkan venni a levegőt ahogy csak tudta. Itachi nem az a fajta aki csak úgy kitalál valamit, szóval minden amit mondott.

Nem, ő nem akarja, nem akarja hogy valaki is hozzá nyúljon. Soha soha többé, nem akar elkerülni sehova. 

A nagy futásban nem figyelt semmire így mikor egy kanyar jött lábai szinte összegabalyodtak. A nagy lendülettől a falnak csapódott, majd lassan csúszott azon lefelé. Teste remegett miközben karjait összevonta feje felett; mintha védeni akarná magát valamitől. Talán a félelemtől, a rettegéstől, a sírástól. Szeméből könnyek szöktek ki.

Mi ez az egész. Mi az amit így eltitkolnak előle. Mi ez a hatalmas titok ?  Miért sír mikor még semmit se tud ? Mi folyik körülötte ? Mit akarnak csinálni vele?...

Megölni…erre a szóra mintha torkán egy erős szorítást érzett volna. Mintha újra 4 éves lenne s anyja szorító keze tartaná fogva. Szíve torkában dobogott így alig kapott levegőt. Miért akarják megölni? Ő soha semmit se tett de mégis mindig csak bántani akarják.

Mintha léptek neszét hallotta volna, kezeit gyorsan lekapta fejéről, s amilyen gyorsan csak tudott felkelt a padlóról és a pár lépésre lévő szoba felé ment. Lassan elhúzta az ajtót majd bement. Bent félhomállyal találta szembe magát de sikerült kivennie a futonok elhelyezkedését. Gyorsan, levetve papucsát, bemászott az egyik takaró alá. Letörölte könnyeit, melyek szeme körül a bőrt már rég kicsípték. A takarót arcáig felhúzta, haját próbálta úgy elrendezni, hogy szemeit eltakarják a tincsek.

A két Uchiha, miután elérte a szobát és mozgásnak semmi jelét nem észlelte, halkan benyitott. Sasuke egy kicsit tétovázva nézte az oldalára fordult fiú melletti fekvőhelyet, de bátyja megunva öccse bátortalanságát, szinte már oda lökte a fiú mellé. Sasuke lassan felemelte a takarót s bebújt a fiú mögé. Naruto összehúzta szemeit. Érezte, ahogy hátához egy meleg mellkas ér majd félve egy ölelő kéz csúszik derekára és kissé közelebb húzza a mögötte lévő fiúhoz. A kéz lassan csúszott felfelé mellkasára és mintha kissé ökölbe szorult volna. Fülénél a másik fiú meleg leheletét érezte…
- Naruto… - suttogta halkan Sasuke kit lassan elnyomott az álom miközben társa szuszogását hallgatta. A kék szemek saját nevét halva kipattantak. Naruto kezeit az ölelő kézre helyezte majd azokat kissé hevesen dobogó szívére tette. Itachi nem láthatta azt, ahogy Naruto kinyitja szemeit, hisz háttal feküdt neki. Még egyszer körbenézett a szobában majd ő is nyugovóra tért.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Eközben a rezidencia másik végében.

Egy kis fény világítja be a szobát, lassan egy árnyék jelent meg a falon. Egy érdes kéz egy kis szekrény fiókja felé nyúlt majd megfogva a kallantyút kihúzta azt és kivett belőle egy adóvevőt, közben mintha az arcát kapargatta volna.

Az alak most a fény felé fordult. Az arca egyik fele még szürkés színű és tele van gondterhelt ráncokkal, míg a másik oldal sima és fiatalságot mutat. Amint meghallott egy bittyenést felkapta a készüléket.

- Hallasz Sasori? - kérdezte a fél vékony már-már férfias hang.

- Deidra? Mi van a hangoddal? Várj kihangosítalak hogy mindenki halhassa.- majd egy bittyenés után már mindenki aki a rejtekhelyen volt be tudott kapcsolódni a beszélgetésbe.  - Haláli vagy, un...Nem is volt olyan egyszerű felvenni annak a némbernek az alakját. Amire elkészítettem a maszkot… a hangomról már ne is be- - Térj a lényegre. - jött egy érdes hang.

- Mrhrm... Az Uchiha kölyök nem észlelte a pecsét szóval már tiszta lehet. De az rossz jel hogy a szőke valamiért nagyon kötődik hozzá…

- Kuhuhu…- hallatszott egy mély kacaj. - Azok a bolondok szeretik egymást. Sasuke-kun mindig csak arról a szőkéről beszélt… Kuhhuh…

- Amíg nem szólunk újra ne tégy semmit. - Értettem, un. Majd egy bittyenéssel vége lett a beszélgetésnek. Deidra kiengedte a hosszú szürke hajat miközben fejét kétszer megrázta. Hamuszínű anyag hullott le hajából… néhány helyen kivillantak a szőke tincsek. Maga elé vett egy tálat és a benne lévő vízzel lemosta arcáról a festéket majd miután megtörölte arcát eloltotta lámpáját s nyugovóra tért.

(1) uchiwa = legyező; igen ezért legyező alakú az Uchihák emblémája (még egy kis érdekesség; az uchi szó otthont jelent)(2) youfuku = így hívták/ják a ”tengerentúli ruhákat” (3)  én itt nem szeretném bonyolítani a dolgokat…a shippuden 36-37 részében lévő ruhákra gondoljatok amiket a fürdőben hordtak…(4) wafuku = tradicionális ruha

<---Előző     Vélemények     Következő--->