♦♦♦♦:::Itachi x Sasuke UchihaCest yaoisite:::♦♦♦♦
Üdvözöllek Magyarország legnépszerűbb Naruto yaoi oldalán! :)
 
Ha még kezdő vagy a témban, vagy akár jobban belemélyedtél már, és nem találsz semmi újat, akkor jó helyre jöttél! ^^
Tele vagyunk nyammogni való fanficekkel, magyarra fordított doujinshikkel, és ha más fandomra vágysz, akkor még mindig ott van a sok extra yaoi anime! :3
 
...ha csak a sorozat érdekel, és nem szereted a yaoi műfaját (fiú x fiú), akkor maradj nyugodtan a fejlécen lévő menüknél, az mentes az ilyesmitől. :"D Valamint minden héten frissül a legújabb manga és anime részekkel. :)
 
Apró szabályok:
 
A yaoi két férfi párkapcsolatát dolgozza fel, ha problémád van ezzel a témával, kérlek ne itt tedd szóvá!
 
Mindenhol, ahol szükséges, fel van tüntetve a korhatár! Mindenki a saját akaratából olvassa, nézi, az oldal szerkesztői nem vállalnak felelősséget semmiért!
 
Az chat-be társalogni szokás! Az oldalt szidni a Panaszkönyvbe, reklámokat a Vendégkönyvbe, káromkodni otthon, ha kérhetem! Más esetben törlöm az érintett üzeneteket.
 
Ha szeretnél valamit feltüntetni a saját oldaladon, előbb kérd el, és mindenképp írd a poszt, cikk alá, hogy innen hoztad el! (Ez azt jelenti, hogy linkelned kell az oldalt.)
 
Köszönöm, hogy elolvastad, jó szórakozást! ^^
 
Chibitachi
 
A CSS kódokért köszönet:
http://www.polyhouse.org/new/resources/images/like_us_on_facebook.jpg
.¤*¨¨*¤.¸¸...¸.¤*¨¨*¤.
\¸.¤ Yaoit a népnek! ¤*¨*¤.
.\¸.¤*¨¨*¤.¸¸.¸.¤*¨¨*¤.
..\
☻/
.▌
/ \ Tedd ki ha te is Yaoista vagy!♥ :D

 

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_08040.jpg

Átalakulás előtti frissítések
Vendégkönyv
Panaszkönyv
Kívánságlista
UchihaCest Yaoi Team
Mindenkitől mindenkinek! :)

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_08044.jpg

Perwerz kapitány és Pöts hadnagy kalandjai =P
Naruto karakterek Chuck Norris képességekkel! xD
Itachi smiley-k xD
Sasuke fel akarja támasztani a klánt xD
Naruto-szemek
Uchiha Itachi emlékére
Párhoroszkópok
Játssz velünk!

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_00429.jpg

Gravitation (shounen-ai)
Ikoku Irokoi Romantan OVA (yaoi)
Junjou Romantica 1. évad (shounen-ai)
Junjou Romantica 2. évad (shounen-ai)
KoiSuru Boukun OVA (yaoi)
Kuroshitsuji

Love Stage (shounen-ai)
Maiden Rose OVA (yaoi)
Seito Kaichou ni Chuukoku OVA (yaoi)
Sekai-ichi Hatsukoi (shounen-ai)
(1., 2. évad és OVA-k)
Sukisho (shounen-ai)


 

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_06013.jpg

ItaSasu (Itachi x Sasuke)
SasuNaru (Sasuke x Naruto)
SasoDei (Sasori x Deidara)
ItaDei (Itachi x Deidara)
Ínyenceknek
Írók szerinti csoportosítás
Ha fanfictiont szeretnél küldeni...

 
Cserék

Elite

(Saját válogatás alapján.)


//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447811_04463.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447812_05702.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447812_01911.jpg
//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447811_04463.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447812_05702.jpg

Top affi

(Cserét a chat-ben kérhetsz.)


//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447810_06370.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447810_06333.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447809_05496.jpg

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447809_00688.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447808_04236.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447810_06370.jpg

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447810_06333.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447809_05496.jpg //itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1356447809_00688.jpg

 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_01584.jpg

Itachi & Sasuke
Sasuke & Naruto
Sasori & Deidara
Egyéb párosok
Csapatok
Egy Akatsukis Élete
Naruto kicsi másképp X)
Cosplay (Beöltöztek! XD)
Filmbemutatók Naruto módra x)

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_01607.jpg

Kérdezz Deidarától! (visszavonult)
Kérdezz Hidantól!

Kérdezz Itachitól!
Kérdezz Kushinától!
Kérdezz Madarától!
Kérdezz Narutotól!
Kérdezz Sasukétől!
Kérdezz Shinotól!

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_09035.jpg

ItaSasu (Itachi x Sasuke)
magyarra fordított
más nyelv

SasuNaru (Sasuke x Naruto)
magyarra fordított
más nyelv

KakaIru (Kakashi x Iruka)
magyarra fordított
más nyelv

 

//itachixsasuke-yaoi.gportal.hu/portal/itachixsasuke-yaoi/upload/603355_1406398049_05501.jpg

A designhoz
Animációk
Avatarok
Short Comic
Cosplay
Fanart -> Lily alkotásai
Fanart -> Mutsumix alkotásai
Fanart -> YanaGoya alkotásai
Képek
Naruto Demotiváló

 
 
Yes, my Lord - II. Wanna fly

Unottan bámulok ki dolgozószobám ablakán, közvetlen az alacsony párkány előtt ácsorogva.  Kint kellemes kora esti szellő fúj a fák lombjai között. Tökéletesen kilátok a kertre, melyben nem egy fehér rózsabokor is fellelhető. A kedvenc virágom. Tisztának látszik, de ha az ember megérinti, rájön, hogy mégse olyan nemes. Távolról csodálni a zöld levelek között sokkal jobb... pont mint a Phantomhive-ok. Csak messziről tűnünk olyan hibátlannak, mindenhatónak, és valaki túl közel kerül hozzánk, annak folyni fog a vére.

Hátranézek a vállam felett a faliórára. 10 perc múlva öt, ami azt jelenti, hogy Sebastian hamarosan hozza a teámat.

Visszafordulok a kilátás felé, és hagyom, hogy a nyitott ablakon, a szél szabadon játsszon tincseimmel. Sajnálatos módon ettől csak még jobban elálmosodom. A friss, langyos levegő nyugtató illata, és a teljesen békés kert együtthatóan segítenek szemhéjamnak lecsukódni. Úgy érzem, itt helyben el tudnék aludni.

„- Fiatal úr, ideje felkelni.”

„- Ne húzd ki a függönyt...”

Fáradt voltam - attól függetlenül, hogy tegnap még a hazaúton elnyomott az álom -, és se fényt a szobámba nem akartam, se kikelni az ágyból.

„- Hm? Rosszul érzi magát?”

Sebastian... Fogalmam sincs, hogy csinálta, de sikerült úgy lefürdetnie, és átöltöztetnie előző este, hogy én abból semmit se vegyek észre. Sose gondoltam volna, hogy az ilyenfajta finomkodásokat is elvárhatom majd tőle.

„- Mára volt bármi is betervezve?”

Na, igen, azért kötelességtudatom mégis csak van valami.

„- Nem.”

„- Akkor hagyj pihenni.”

Aludni akartam még.

Azt mondják a lustaság fél egészség... Hát, akkor az én komornyikom nincs tekintettel fizikai jólétemre.

„- Sajnálom, Fiatal úr, de a napirend betartása fontos.”

Persze...hogyne, én is tudom. Bah... Vajon, ha egyszer lebetegszem, akkor is kiráncigál majd a takaró alól?

Könnyezve ásítok egyet, majd fáradtságom eluralkodik rajtam, és leülök az ablak előtti belső párkányra. Ha most annyira érdekelne, mit teszek, akkor az íróasztalnál foglaltam volna helyet, de...ott az a sok hangulatrontó papírdarab.

Borzasztó, mikor tudom, hogy jó volna már csinálni a dolgom - ami megjegyzem, nem különbözik sokban a mostanitól -, és közben arra gondolok, mennyire nincs kedvem az egészhez. Unom magam, nincs semmi élvezetes elfoglaltságom. Hát, ez szánalmas.

Mélyet sóhajtok, és a kék égen szálló felhőket kezdem el fixírozni, melyek közül némelyik egészen hasonlít a Phantom vállalat által gyártott édességek egyikére. Látóteremben két apró madár repül el, egymást kergetve, játszva a szélben. Szememmel követem mozgásuk, és elmerengek, vajon milyen érzés lehet repülni? Biztos nagyon jó...

Nem érinteni a talajt semmivel, magasban minden felett, és az összes létező teremtményt úgy figyelni a térben, mintha apró kis porszemek lennének.

Ahogy egyre jobban elmélyülök a gondolatban, végre úgy érzem, megint találtam magamnak valami szórakoztatót.

Kicsit kijjebb csúszok, és lenézek a mélybe. A dolgozószobám az 1. emelten van, ami ha lentről nem is tűnik magasnak, innen nézve jelentősen másképp hat rám a látvány.

Még előrébb hajolok, majd jól megnézem magamnak a kastély alattam lévő falát. Belém mar egy enyhe szorongásféleség, ahogy fejemet lejjebb eresztem a mélybe; egyszerre érzem hívogatónak és veszélyesnek a zöld fű és köztem lévő tömény semmit.

Vajon milyen lehet csak szimplán zuhanni? Vágyakozva húzódom egyre kijjebb, mikor eszembe jut, hogy nekem voltaképp semmi félnivalóm nincs. Elégedetten megeresztek egy alattomos oldalmosolyt, majd nemes egyszerűséggel kilógatom a lábam, míg tenyerem hátam mögött simul a falapnak, szinte már lökésre készen.

Szívem izgatottan verdesni kezd mellkasomban, mint egy ketrecéből szabadulni akaró kismadár. De rég éreztem ezt... Nem is emlékszem rá, mikor. A sima halálfélelem nem fogható ehhez. Ha olyan helyzetbe kerültem, arról Sebastian mindig tudott, és egy idő után már csak azt az egyszerű folyamatot tapasztaltam magamon, mely minden emberben beindul, ha életveszélybe kerül. De mi van... ha ilyesmivel próbálkozom? Ha nem tud róla és hirtelen éri?

Noha pulzusom eléggé felment, elmém még így is teljesen nyugodt. Hátam mögött meghallom komornyikom cipőjének egyenletes dobogását, ahogy a kinti folyósón halad, és hirtelen gonoszkodhatnékom támad. Kirángatott az ágyból, pedig látta, hogy mennyire fáradt vagyok...

Gyorsan mozogva felállok, háttal az ablaknak, teljesen a belső párkány szélére, és összefonom karjaim mellkasom előtt. Épp, hogy elhelyezkedem, Sebastian udvariasan előbb kopogtat, aztán belép a szokásos kis szobaszervizes kocsiját maga előtt tolva.

 - Fiatal úr, meghoztam a --- mondaná, de szemei csodálkozva kerekednek ki, amint meglátja, hogy voltaképp hol is állok.

Elégedetten elmosolyodok reakcióján, majd egyszerűen hátralépek egyet, és máris a szín tiszta ég vetül elém. A gravitáció magához rántja testemet, míg levegő élesen süvít a fülembe, és ruhámat ide-oda csapkodja körülöttem.

Komornyikom ebben a pillanatban ugrik utánam, ruganyos mozdulatokkal felém vetődik, mire én behunyom a szemem, és csak arra az érzésre koncentrálok, ami még néhány másodpercig gyomromban szorong.

Kesztyűs kezek rántanak magukhoz, fekete tea illat, és mire kinyitom pilláim, már Sebastian karjában vagyok, aki a füvön áll. Mintha végig ott lettünk volna, semmi nem árulkodik előbbi akciómról.

 - Ezt mire véljem, Fiatal úr?

Hm, jogos kérdés. Őszinte leszek.

 - Unatkoztam.

Egy darabig mindketten hallgatunk. Tudom, hogy nem érte be ennyivel válasz gyanánt, de most mit mondjak? Még csak azt sem hiheti, hogy komolyan öngyilkos akartam lenni. Ilyen magasságból leesve nem lennének halálosak a sérüléseim, hacsak különösen rossz pózban nem érkezem meg, emellett úgy gondolom, az arckifejezésem eléggé elárulta valódi szándékom. Akkor meg mi baja van? Mindegy... nem érdekel.

- A démoni alakodban... vannak szárnyid, ugye? - töröm meg végül én a csendet.

Egyik szemöldökét felhúzza, úgy néz kérdőn kék íriszembe, majd behajlított térdekkel elrugaszkodik a földtől, és beugrik az 1. emelt ablakán.

 - Igen. De ez mért érdekli? - hangsúlya gyanakvó ugyan, de nem rosszindulatú. Óvatosan tesz le a finom szőnyegre. - Én nem---

 - Parancsolom... - vágok szavába, és ezzel egyértelműen a tudtára adom, hogy nem vagyok kíváncsi a locsogására, majd szembe fordulok vele, úgy nézek bele a megilletődött parazsakba. - parancsolom, hogy mutasd meg milyen repülni.

Vér komoly vagyok vele. Ő nem több mint egy démon, aki felvette egy tökéletes komornyik szerepét. ...és ahogy én eddig láttam, eléggé élvezi.

Fogalmam sincs, mi járhat a fejében olyankor, de midig mosolyog, a szemei pedig kiismerhetetlenül csillognak, és itt most nem arra gondolok, amikor szó szerint parázslik. Egyszerűen csak van valami furcsa benne, amit embereknél sose láttam.

Szereti ezt a munkát, de vajon miért? Attól félek, sose fogok rájönni.

Sebastian vonásai kisimulnak, szinte már súrolva a lágyság határait, majd szokásához híven, illedelmesen fél térdre ereszkedik előttem, és jobb kezét szíve fölé helyezi.

 - Yes, my Lord.

Most is olyan... Valahányszor ezt az alázatos alkalmazottat játsza.

Nem tudom, mi lehet benne.

Talán az egóját növeli azzal, hogy komornyikként mennyivel jobb szolgálatot tesz nekem, mint bármelyik másik, és erre büszke. Ugyan én már megszoktam, hogy szinte akármit megtesz nekem... Na jó, tényleg bármit megcsinál, de azt a nagy sokaság nem tudja, ha viszont előttük adok „egetverő” parancsokat a komornyikomnak, akkor eleve a kéréstől kiakadnak, hát még mikor Sebastian minden fennakadás nélkül teljesíti őket.

Talán csak az jár a fejében, hogy ugyan most ugráltatom, de később a lelkemet felfalhatja, ezzel pedig a végén úgyis neki lesz „happy end” a játékunk. Néha szinte már érzem, épp arra gondol, hogy a szolgáltatásaiért mit kap majd cserébe, és mint egy ösztönzés kép játssza túl a dolgot.

Talán merőben egyszerűen csak örül neki, hogy néha elengedheti magát, kedvére gyilkolhat, kegyetlenkedhet, és ezzel még pluszba az én parancsaimnak engedelmeskedik. Régen ezt szórakoztatónak tartottam, hogy nem egyszerűen vakon teljesíti néha embertelenül kegyetlen vágyaimat, de még tetszik is neki, ha így viselkedhet. Szinte felszólítom rá, hogy dobja le az álcáját, és viselkedjen valódi démonhoz méltóan.

Ökölbe szorítom kezeim, úgy állok előtte, ő pedig egyre csak sejtelmesen mosolyog, miközben engem néz.

Nem tudom eldönteni, mit kezdjek vele.

Lehet, hogy olyasmit mondtam ezzel neki, amitől talált egy kiskaput az egyezségünkben? Nem... sose szegné meg az esküjét, amíg hűen tartom magam a bosszúhoz. E felől semmi kétségem.

 - De ugye tisztába van vele, Fiatal úr, hogy senkinek, azaz még magának se fedhetem fel a valódi természetem? - rángat ki gondolataim kavargó örvényéből mély hangja, és már nem is olyan vidám arckifejezése.

 - Mire akarsz ezzel kilyukadni? - húzom össze szemem vészjóslóan.

Ne idegesítsen, most egyezet bele a hülye kis jelmondatával, hogy igen is megteszi. És parancsoltam neki! Nincs kibúvó!

Feláll, majd elém lép, hogy közvetlenül felnézzek rá, és már erre ingerülten felmordulok, hát még, mikor pajkosan szája elé emeli mutatóujját, és ajkain újra ott a kis sunyiság.

 - Inkább majd csak napnyugta után ejtsük ezt meg.

...

 - Rendben. - egyezek bele kis várakozás után, majd leülök a kellemes kárpitozású székbe, mely még mindig az íróasztal mögött vár.

Sebastian egyből elém rakja a teát, és folytatódik a napunk, mintha mi sem történt volna.

 - Szentivánéji álom - közli halkan a lágy illatú folyadék nevét, miközben belekortyolok.

Hátradőlök székemben, és lehunyt szemmel élvezem tovább a langyos innivalót.

Valahogy mindig is kedveltem az életemnek azon pár pillanatát, amikor semmi se számított. Talán ezért is szeretnek az angolok teázni. Elvonja a figyelmünket a mindennapi problémákról.

- Kellemes aromája van.

 - Valóban.

 

**********

 

Ujjaim hullámozva járnak az asztallapon, míg fejemet balommal támasztom ki. Az egyenletes mozgás némileg lenyugtat, de csak annyira, hogy ne keringjek körbe-körbe a szobában, mint valami dögkeselyű.

Lefékezem kezem idegességről árulkodó rezdüléseit és megpróbálok az előttem lévő papírlap tartalmára figyelni.

Chh...Mennyi támogatást akarnak még ezek? Nem érdekel, nem adok. Majd ha megbizonyosodtam róla, hogy tényleg a vállalat fejlesztésére költik.

Hátradőlök a kényelmes székben, majd karba teszem kezeim, és lehajtott fejjel, csukott szemmel igyekszem lehiggadni.

„- De ugye tisztába van vele, Fiatal úr, hogy senkinek, azaz még magának se fedhetem fel a valódi természetem?”

Pedig érdekelne, hogy igazából milyen a külseje. De mindegy is... Vélhetőleg vagy a karjában, vagy a hátán fog utaztatni, tehát, ha ugyan nem láthatom, akkor is tapintani fogom. A szárnyait, a tollait--

 - Fiatal úr.

 - Hn - nyitom fel pilláim, miközben Sebastian elegánsan meghajol előttem.

Nem szólok hozzá. Magától vezet el és egy gyors fürdés után már az egyik hálószobám ágyán ücsörgök.

Egy darabig még tűröm, de aztán már nem bírom ki, mikor a szokott mozdulatokkal elkezdi rám adni ingemet. Egy darabig hagyom magam, és a fürdő utáni kellemes nyugalomtól eltelve még türelmem is mintha valahogy több lenne. Komornyikom pedig jelét se adva bármi nemű hajlamosságnak kérésem teljesítése felé ereszkedik fél térdre előttem, és húzza összébb rajtam az inget. És eddig tartott a kedvességem.

 - Sebastian... - szólalok meg fenyegetően, és mint aki szándékosan nem veszi a lapot, úgy kezd el a fehér anyag gombjaival babrálni sorra.

 - Igen, Fiatal úr?

 - Ne szórakozz velem.

Hangom kimért és érzelemmentes, noha az ér már ott lüktet halántékomon. Utálom, mikor rájön az öt perc, és minden áron bizonygatja nekem, hogy nem megyek sokra, ha ellenszegül a parancsaimnak.

 - Ennyire szeretné?

Kezei leállnak, és mosolyogva néz a szemembe, amitől én csak még jobban felhergelődöm.

Bah... Lassan nyugtatót kéne szednem miatta. Nem lehet valami jó hatással az idegrendszeremre, bár régen sose volt ennyire...

Egy pillanatig el kell gondolkoznom, hogy voltaképp komornyikom milyen is velem mostanában. Engedetlen? Nem... az nem elég kifejező, hisz még bónuszként vissza is beszél, és szándékosan hergel.

 - Megparancsoltam - mondom ki a varázsszót, de ez alkalommal mintha nem működne.

Higgadtan fejezi be félbehagyott munkáját, majd kisimult vonásokkal felnéz rám.

 - Csukja be a szemét, kérem.

 - Sebastian...

 - Komornyik vagyok. A gazdám nem láthatja az alakot, mely valótlan képet fest rólam - mondja, majd elmosolyodik, és kénytelen vagyok neki igazat adni.

Teljesen megértem, hogy nem mutathatja nekem meg az igazi külsejét. Méghozzá csak az én érdekemben. Biztosan nem sülne ki semmi jó abból, ha az általam és magamnak teremtett illúzióban meginogna a hitem.

Mélyet sóhajtok, majd gondolataimnak egy nyikkanást se hagyva hunyom le szemeim, és várom, hogy most mi következik.

 - Hn...

Sebastian... annyira ismerem már tőle ezt az apró gesztust... látnom se kell, tudom, hogy most egoistán, önmagától eltelve mosolyog.

Türelmetlenül felmorranok. Nem bírom ezt. Hülyét csinálok magamból a túlzott bizalommal. Ha nem kötne hozzá az egyezségünk, akkor sose tennék ilyet a közelében. Csak úgy „megvakítani” saját magam valaki kérésére? Chh. Nevetséges. Ha nem lennék ennyire kíváncsi, akkor nagyon kapna azért, hogy ilyesmikkel próbálkozik.

Mérgesen húzom össze szemöldököm, de Sebastian-nak most nagy szerencséje, hogy végre megmozdult.

Hallom, ahogy fölkel előlem, majd az árnyékok játékából ítélve az éjjeliszekrényemhez lép, és elfújja a gyertyákat.

A sötétség kiteljesedésével hirtelen összeugrik a gyomrom, de azt már nem tudom megmondani, hogy mitől. Kicsit lejjebb hajtom a fejem, mikor úgy érzem Sebastian megint elém térdelt, ő viszont ezek után nem adja semmi jelét annak, hogy ezen kívül óhajtana bármit is tenni.

Most van elegem. Nehogy azt higgye, hogy ilyen könnyedén játszadozhat velem! Itt én parancsolok!

 - Most már aztán--- - mondanám ingerülten, de egy pillanat alatt belém reked a szó, mikor egy puha, meleg valami tapad számra.

Ösztönösen felpattannak a szemeim, azonban mikor tudatosul bennem a látványtól, hogy Sebastian mit művel, nagyjából egy teáskanna méretét veszik fel. Ijedten dőlök hátra, míg kezemet komornyikom vállaira teszem, de hiába a nagy menekülés, Sebastian feljebb tornászva magát ölel át, és hasal rám félig, miközben ajkait még mindig finoman az enyémen tartja.

A váratlanul ért csóktól gombóc nő a torkomban, míg szívem eszeveszett iramba kezd, levegőt is alig kapok. Mellkasom intenzíven hullámzik, szemeimet pedig képtelen vagyok kissebre venni, és csak üres tekintettel meredek a fölöttem lévő férfi lecsukott pilláira.

Nem tudok hogyan reagálni erre a szituációra. Ledermedve, szinte már magamat felajánlva hagyom Sebastiannak, hogy lassan alsó ajkamat a szájába vegye, és ízlelgetni, szopogatni kezdje, mint egy érett cseresznyét.

Vállán a fekete anyagba markolok, szemeimet pedig összeszorítom számmal egyetemben, majd megpróbálom magamról letolni, de az testsúlyának nyomós részét rám helyezi.

Mintha csak szándékosan tenné ellenkezőjét az én megmozdulásaimnak, ajkai elnyílnak egymástól lágy kényeztetésbe kezdve, majd még jobban mellkasomra nehezül, így némileg meggátolja annak mozgását.

Neh....nehm kapok...levegőt....

Hiába minden, orromon nem jut be elég oxigén, hogy legalább valamelyest ellássa zakatoló szívemet. Testemen egyenletes remegés uralkodik el az összegzett hatásoktól, és képtelen vagyok tovább tűrni a beálló levegőhiányt.

Hangosan nyögve nyitom ki számat, hogy végre megtölthessem tüdőmet éltető oxigénnel. Hála istennek Sebastian nem fokozza tovább az eddigieket, így kellemesen kiliheghetem magam. Ahogy végre némelyest megnyugszom, érzem magamon mennyire kipirosodtam, kezem még mindig halványan reszket, ahogy görcsösen markolom libériáját, a rám nehezülő testből pedig finom melegség árad, engem teljesen beterítve.

Még mindig zihálva nyitom ki szemeimet, és kénytelen vagyok tapasztalni, hogy komornyikom nem hajlandó leszállni rólam. Szó szerint...

Félőn tekintetében kutatok, a parazsak homályosan néznek vissza rám. Ajkai alig egy centire az enyémtől félig nyitva, és ő is azon keresztül szuszog, minek következtében tulajdonképp egymás szájába lélegzünk.

Nincs időm tovább gondolkozni, ugyanis úgy tűnik a démonnak nem volt elég. Ezúttal azonban elmarad a hirtelenkedés, és inkább lassan közelít felém.

Neh.... nem akarom... Most mit csináljak? Mit csináljak, mit csináljak, mit csináljak...?!

Teljesen bepánikolok a tehetetlenségtől, és nem tudok mást, csak felkészülni arra, ami következik.

Sebastian fejét kissé oldalra dönti, majd pilláit lehunyja, és mérhetetlen finomsággal olvasztja egybe még mindig nyitva lévő ajkainkat. Lassan csókol számba, nyelvét végighúzza fogaimon, majd elválik tőlem, és vissza. Újabb fuldokló roham tör rám alattomos játéka nyomán, de most már meg se próbálom kontrolálni magam. Halk nyikkanással prezentálok minden sikeres levegővételt, míg a fekete egy pillanatra se távolodik el tőlem. Száját lassan összezárja, majd újra szétnyitja, és engem is kényszerít, hogy kövessem a további ringást, míg végül utoljára ajkaim közé nyalint, és elenged.

Karjai kicsúsznak alólam, majd megtámasztja magát rajtuk, de továbbra is fölöttem terpeszkedik, és egyre csak néz. Figyeli, ahogy elgyengülten, reszkető végtagokkal zihálok, és képzelem mennyire elégedett magával, hogy ezt ő érte el nálam... mégse mutatja ki. Csak vizslat azokkal a karmazsin szemeivel, én pedig képtelen vagyok kiolvasni belőle bármit is.

Tudatom lassan kezd kitisztulni, és ezzel párhuzamosan fogom fel, hogy mit művelt velem...én pedig minden zokszó nélkül hagytam...

Hogy volt képe ehhez?! Megbíztam benne, erre kihasználja?!

Tagjaimba visszatér az erő, és talán Sebastian kapja életem legnagyobb pofonját, ahogy tenyerem élesen csattan arcán. A behatás nyoma szép piros foltot hagy rajta, ő maga pedig meglepetten bámul a semmibe.

De mégis min csodálkozik?! Megérdemelte, talán másra számított?! Azok után, hogy így...megaláz.

Kezeimet még mindig égő arcomra fektetem... nem akarom, hogy bármilyen érzelmet is lásson rajtam, márpedig most képtelen vagyok másképp rejtőzködni.

 - Kifelé - suttogom halkan, és Sebastian nem tétovázik teljesíteni egyszavas parancsom.

Reszketve fordulok át jobb oldalamra, háta ezzel neki és az ajtónak, nem véletlenül. Hallom, ahogy megtorpan a szoba kijárata előtt, és oda se kell pillantanom, tudom, nem bírta megállni, hogy ne nézzen vissza rám, azonban arra nem számítok, hogy meg is szólal.

 - Azt kérte, mutassam meg, milyen repülni. Nos, ehhez elég hasonló.

 - Kifelé!

Nem érdekelnek a kifogásai! Nem volt joga ilyet tenni!

Komornyikom kilép, én pedig legszívesebben utána küldeném az összes mozdítható tárgyat, de mégsem engedhetek intenzív pusztítási vágyamnak. Helyette inkább ingerülten magamra rántom a takarót, és arcomat a párnába fúrva igyekszem az egész estét elfelejteni, de ahogy lehunyom a szemem, a felismeréstől rögtön ki is pattan.

Sebastian illata teljesen körbevesz, érintéseit még mindig érzem magamon. Az egész olyan hatást kelt, mintha közvetlen mögöttem feküdne, és úgy ölelne. Szánalmas de... jól esik. És ez az, ami a legjobban dühít.

<---Előző     Vélemények     Következő--->

 

 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?