Unottan b�mulok ki dolgoz�szob�m ablak�n, k�zvetlen az alacsony p�rk�ny el�tt �csorogva.  Kint kellemes kora esti szell� f�j a f�k lombjai k�z�tt. T�k�letesen kil�tok a kertre, melyben nem egy feh�r r�zsabokor is fellelhet�. A kedvenc vir�gom. Tiszt�nak l�tszik, de ha az ember meg�rinti, r�j�n, hogy m�gse olyan nemes. T�volr�l csod�lni a z�ld levelek k�z�tt sokkal jobb... pont mint a Phantomhive-ok. Csak messzir�l t�n�nk olyan hib�tlannak, mindenhat�nak, �s valaki t�l k�zel ker�l hozz�nk, annak folyni fog a v�re.

H�tran�zek a v�llam felett a fali�r�ra. 10 perc m�lva �t, ami azt jelenti, hogy Sebastian hamarosan hozza a te�mat.

Visszafordulok a kil�t�s fel�, �s hagyom, hogy a nyitott ablakon, a sz�l szabadon j�tsszon tincseimmel. Sajn�latos m�don ett�l csak m�g jobban el�lmosodom. A friss, langyos leveg� nyugtat� illata, �s a teljesen b�k�s kert egy�tthat�an seg�tenek szemh�jamnak lecsuk�dni. �gy �rzem, itt helyben el tudn�k aludni.

„- Fiatal �r, ideje felkelni.”

„- Ne h�zd ki a f�gg�nyt...”

F�radt voltam - att�l f�ggetlen�l, hogy tegnap m�g a haza�ton elnyomott az �lom -, �s se f�nyt a szob�mba nem akartam, se kikelni az �gyb�l.

„- Hm? Rosszul �rzi mag�t?”

Sebastian... Fogalmam sincs, hogy csin�lta, de siker�lt �gy lef�rdetnie, �s �t�lt�ztetnie el�z� este, hogy �n abb�l semmit se vegyek �szre. Sose gondoltam volna, hogy az ilyenfajta finomkod�sokat is elv�rhatom majd t�le.

„- M�ra volt b�rmi is betervezve?”

Na, igen, az�rt k�teless�gtudatom m�gis csak van valami.

„- Nem.”

„- Akkor hagyj pihenni.”

Aludni akartam m�g.

Azt mondj�k a lustas�g f�l eg�szs�g... H�t, akkor az �n komornyikom nincs tekintettel fizikai j�l�temre.

„- Sajn�lom, Fiatal �r, de a napirend betart�sa fontos.”

Persze...hogyne, �n is tudom. Bah... Vajon, ha egyszer lebetegszem, akkor is kir�ncig�l majd a takar� al�l?

K�nnyezve �s�tok egyet, majd f�radts�gom eluralkodik rajtam, �s le�l�k az ablak el�tti bels� p�rk�nyra. Ha most annyira �rdekelne, mit teszek, akkor az �r�asztaln�l foglaltam volna helyet, de...ott az a sok hangulatront� pap�rdarab.

Borzaszt�, mikor tudom, hogy j� volna m�r csin�lni a dolgom - ami megjegyzem, nem k�l�nb�zik sokban a mostanit�l -, �s k�zben arra gondolok, mennyire nincs kedvem az eg�szhez. Unom magam, nincs semmi �lvezetes elfoglalts�gom. H�t, ez sz�nalmas.

M�lyet s�hajtok, �s a k�k �gen sz�ll� felh�ket kezdem el fix�rozni, melyek k�z�l n�melyik eg�szen hasonl�t a Phantom v�llalat �ltal gy�rtott �dess�gek egyik�re. L�t�teremben k�t apr� mad�r rep�l el, egym�st kergetve, j�tszva a sz�lben. Szememmel k�vetem mozg�suk, �s elmerengek, vajon milyen �rz�s lehet rep�lni? Biztos nagyon j�...

Nem �rinteni a talajt semmivel, magasban minden felett, �s az �sszes l�tez� teremtm�nyt �gy figyelni a t�rben, mintha apr� kis porszemek lenn�nek.

Ahogy egyre jobban elm�ly�l�k a gondolatban, v�gre �gy �rzem, megint tal�ltam magamnak valami sz�rakoztat�t.

Kicsit kijjebb cs�szok, �s len�zek a m�lybe. A dolgoz�szob�m az 1. emelten van, ami ha lentr�l nem is t�nik magasnak, innen n�zve jelent�sen m�sk�pp hat r�m a l�tv�ny.

M�g el�r�bb hajolok, majd j�l megn�zem magamnak a kast�ly alattam l�v� fal�t. Bel�m mar egy enyhe szorong�sf�les�g, ahogy fejemet lejjebb eresztem a m�lybe; egyszerre �rzem h�vogat�nak �s vesz�lyesnek a z�ld f� �s k�ztem l�v� t�m�ny semmit.

Vajon milyen lehet csak szimpl�n zuhanni? V�gyakozva h�z�dom egyre kijjebb, mikor eszembe jut, hogy nekem voltak�pp semmi f�lnival�m nincs. El�gedetten megeresztek egy alattomos oldalmosolyt, majd nemes egyszer�s�ggel kil�gatom a l�bam, m�g tenyerem h�tam m�g�tt simul a falapnak, szinte m�r l�k�sre k�szen.

Sz�vem izgatottan verdesni kezd mellkasomban, mint egy ketrec�b�l szabadulni akar� kismad�r. De r�g �reztem ezt... Nem is eml�kszem r�, mikor. A sima hal�lf�lelem nem foghat� ehhez. Ha olyan helyzetbe ker�ltem, arr�l Sebastian mindig tudott, �s egy id� ut�n m�r csak azt az egyszer� folyamatot tapasztaltam magamon, mely minden emberben beindul, ha �letvesz�lybe ker�l. De mi van... ha ilyesmivel pr�b�lkozom? Ha nem tud r�la �s hirtelen �ri?

Noha pulzusom el�gg� felment, elm�m m�g �gy is teljesen nyugodt. H�tam m�g�tt meghallom komornyikom cip�j�nek egyenletes dobog�s�t, ahogy a kinti foly�s�n halad, �s hirtelen gonoszkodhatn�kom t�mad. Kir�ngatott az �gyb�l, pedig l�tta, hogy mennyire f�radt vagyok...

Gyorsan mozogva fel�llok, h�ttal az ablaknak, teljesen a bels� p�rk�ny sz�l�re, �s �sszefonom karjaim mellkasom el�tt. �pp, hogy elhelyezkedem, Sebastian udvariasan el�bb kopogtat, azt�n bel�p a szok�sos kis szobaszervizes kocsij�t maga el�tt tolva.

 - Fiatal �r, meghoztam a --- mondan�, de szemei csod�lkozva kerekednek ki, amint megl�tja, hogy voltak�pp hol is �llok.

El�gedetten elmosolyodok reakci�j�n, majd egyszer�en h�tral�pek egyet, �s m�ris a sz�n tiszta �g vet�l el�m. A gravit�ci� mag�hoz r�ntja testemet, m�g leveg� �lesen s�v�t a f�lembe, �s ruh�mat ide-oda csapkodja k�r�l�ttem.

Komornyikom ebben a pillanatban ugrik ut�nam, ruganyos mozdulatokkal fel�m vet�dik, mire �n behunyom a szemem, �s csak arra az �rz�sre koncentr�lok, ami m�g n�h�ny m�sodpercig gyomromban szorong.

Keszty�s kezek r�ntanak magukhoz, fekete tea illat, �s mire kinyitom pill�im, m�r Sebastian karj�ban vagyok, aki a f�v�n �ll. Mintha v�gig ott lett�nk volna, semmi nem �rulkodik el�bbi akci�mr�l.

 - Ezt mire v�ljem, Fiatal �r?

Hm, jogos k�rd�s. �szinte leszek.

 - Unatkoztam.

Egy darabig mindketten hallgatunk. Tudom, hogy nem �rte be ennyivel v�lasz gyan�nt, de most mit mondjak? M�g csak azt sem hiheti, hogy komolyan �ngyilkos akartam lenni. Ilyen magass�gb�l leesve nem lenn�nek hal�losak a s�r�l�seim, hacsak k�l�n�sen rossz p�zban nem �rkezem meg, emellett �gy gondolom, az arckifejez�sem el�gg� el�rulta val�di sz�nd�kom. Akkor meg mi baja van? Mindegy... nem �rdekel.

- A d�moni alakodban... vannak sz�rnyid, ugye? - t�r�m meg v�g�l �n a csendet.

Egyik szem�ld�k�t felh�zza, �gy n�z k�rd�n k�k �riszembe, majd behajl�tott t�rdekkel elrugaszkodik a f�ldt�l, �s beugrik az 1. emelt ablak�n.

 - Igen. De ez m�rt �rdekli? - hangs�lya gyanakv� ugyan, de nem rosszindulat�. �vatosan tesz le a finom sz�nyegre. - �n nem---

 - Parancsolom... - v�gok szav�ba, �s ezzel egy�rtelm�en a tudt�ra adom, hogy nem vagyok k�v�ncsi a locsog�s�ra, majd szembe fordulok vele, �gy n�zek bele a megillet�d�tt parazsakba. - parancsolom, hogy mutasd meg milyen rep�lni.

V�r komoly vagyok vele. � nem t�bb mint egy d�mon, aki felvette egy t�k�letes komornyik szerep�t. ...�s ahogy �n eddig l�ttam, el�gg� �lvezi.

Fogalmam sincs, mi j�rhat a fej�ben olyankor, de midig mosolyog, a szemei pedig kiismerhetetlen�l csillognak, �s itt most nem arra gondolok, amikor sz� szerint par�zslik. Egyszer�en csak van valami furcsa benne, amit emberekn�l sose l�ttam.

Szereti ezt a munk�t, de vajon mi�rt? Att�l f�lek, sose fogok r�j�nni.

Sebastian von�sai kisimulnak, szinte m�r s�rolva a l�gys�g hat�rait, majd szok�s�hoz h�ven, illedelmesen f�l t�rdre ereszkedik el�ttem, �s jobb kez�t sz�ve f�l� helyezi.

 - Yes, my Lord.

Most is olyan... Valah�nyszor ezt az al�zatos alkalmazottat j�tsza.

Nem tudom, mi lehet benne.

Tal�n az eg�j�t n�veli azzal, hogy komornyikk�nt mennyivel jobb szolg�latot tesz nekem, mint b�rmelyik m�sik, �s erre b�szke. Ugyan �n m�r megszoktam, hogy szinte ak�rmit megtesz nekem... Na j�, t�nyleg b�rmit megcsin�l, de azt a nagy sokas�g nem tudja, ha viszont el�tt�k adok „egetver�” parancsokat a komornyikomnak, akkor eleve a k�r�st�l kiakadnak, h�t m�g mikor Sebastian minden fennakad�s n�lk�l teljes�ti �ket.

Tal�n csak az j�r a fej�ben, hogy ugyan most ugr�ltatom, de k�s�bb a lelkemet felfalhatja, ezzel pedig a v�g�n �gyis neki lesz „happy end” a j�t�kunk. N�ha szinte m�r �rzem, �pp arra gondol, hogy a szolg�ltat�sai�rt mit kap majd cser�be, �s mint egy �szt�nz�s k�p j�tssza t�l a dolgot.

Tal�n mer�ben egyszer�en csak �r�l neki, hogy n�ha elengedheti mag�t, kedv�re gyilkolhat, kegyetlenkedhet, �s ezzel m�g pluszba az �n parancsaimnak engedelmeskedik. R�gen ezt sz�rakoztat�nak tartottam, hogy nem egyszer�en vakon teljes�ti n�ha embertelen�l kegyetlen v�gyaimat, de m�g tetszik is neki, ha �gy viselkedhet. Szinte felsz�l�tom r�, hogy dobja le az �lc�j�t, �s viselkedjen val�di d�monhoz m�lt�an.

�k�lbe szor�tom kezeim, �gy �llok el�tte, � pedig egyre csak sejtelmesen mosolyog, mik�zben engem n�z.

Nem tudom eld�nteni, mit kezdjek vele.

Lehet, hogy olyasmit mondtam ezzel neki, amit�l tal�lt egy kiskaput az egyezs�g�nkben? Nem... sose szegn� meg az esk�j�t, am�g h�en tartom magam a bossz�hoz. E fel�l semmi k�ts�gem.

 - De ugye tiszt�ba van vele, Fiatal �r, hogy senkinek, azaz m�g mag�nak se fedhetem fel a val�di term�szetem? - r�ngat ki gondolataim kavarg� �rv�ny�b�l m�ly hangja, �s m�r nem is olyan vid�m arckifejez�se.

 - Mire akarsz ezzel kilyukadni? - h�zom �ssze szemem v�szj�sl�an.

Ne ideges�tsen, most egyezet bele a h�lye kis jelmondat�val, hogy igen is megteszi. �s parancsoltam neki! Nincs kib�v�!

Fel�ll, majd el�m l�p, hogy k�zvetlen�l feln�zzek r�, �s m�r erre inger�lten felmordulok, h�t m�g, mikor pajkosan sz�ja el� emeli mutat�ujj�t, �s ajkain �jra ott a kis sunyis�g.

 - Ink�bb majd csak napnyugta ut�n ejts�k ezt meg.

...

 - Rendben. - egyezek bele kis v�rakoz�s ut�n, majd le�l�k a kellemes k�rpitoz�s� sz�kbe, mely m�g mindig az �r�asztal m�g�tt v�r.

Sebastian egyb�l el�m rakja a te�t, �s folytat�dik a napunk, mintha mi sem t�rt�nt volna.

 - Szentiv�n�ji �lom - k�zli halkan a l�gy illat� folyad�k nev�t, mik�zben belekortyolok.

H�trad�l�k sz�kemben, �s lehunyt szemmel �lvezem tov�bb a langyos innival�t.

Valahogy mindig is kedveltem az �letemnek azon p�r pillanat�t, amikor semmi se sz�m�tott. Tal�n ez�rt is szeretnek az angolok te�zni. Elvonja a figyelm�nket a mindennapi probl�m�kr�l.

- Kellemes arom�ja van.

 - Val�ban.

**********

Ujjaim hull�mozva j�rnak az asztallapon, m�g fejemet balommal t�masztom ki. Az egyenletes mozg�s n�mileg lenyugtat, de csak annyira, hogy ne keringjek k�rbe-k�rbe a szob�ban, mint valami d�gkesely�.

Lef�kezem kezem idegess�gr�l �rulkod� rezd�l�seit �s megpr�b�lok az el�ttem l�v� pap�rlap tartalm�ra figyelni.

Chh...Mennyi t�mogat�st akarnak m�g ezek? Nem �rdekel, nem adok. Majd ha megbizonyosodtam r�la, hogy t�nyleg a v�llalat fejleszt�s�re k�ltik.

H�trad�l�k a k�nyelmes sz�kben, majd karba teszem kezeim, �s lehajtott fejjel, csukott szemmel igyekszem lehiggadni.

„- De ugye tiszt�ba van vele, Fiatal �r, hogy senkinek, azaz m�g mag�nak se fedhetem fel a val�di term�szetem?”

Pedig �rdekelne, hogy igaz�b�l milyen a k�lseje. De mindegy is... V�lhet�leg vagy a karj�ban, vagy a h�t�n fog utaztatni, teh�t, ha ugyan nem l�thatom, akkor is tapintani fogom. A sz�rnyait, a tollait--

 - Fiatal �r.

 - Hn - nyitom fel pill�im, mik�zben Sebastian eleg�nsan meghajol el�ttem.

Nem sz�lok hozz�. Mag�t�l vezet el �s egy gyors f�rd�s ut�n m�r az egyik h�l�szob�m �gy�n �cs�rg�k.

Egy darabig m�g t�r�m, de azt�n m�r nem b�rom ki, mikor a szokott mozdulatokkal elkezdi r�m adni ingemet. Egy darabig hagyom magam, �s a f�rd� ut�ni kellemes nyugalomt�l eltelve m�g t�relmem is mintha valahogy t�bb lenne. Komornyikom pedig jel�t se adva b�rmi nem� hajlamoss�gnak k�r�sem teljes�t�se fel� ereszkedik f�l t�rdre el�ttem, �s h�zza �ssz�bb rajtam az inget. �s eddig tartott a kedvess�gem.

 - Sebastian... - sz�lalok meg fenyeget�en, �s mint aki sz�nd�kosan nem veszi a lapot, �gy kezd el a feh�r anyag gombjaival babr�lni sorra.

 - Igen, Fiatal �r?

 - Ne sz�rakozz velem.

Hangom kim�rt �s �rzelemmentes, noha az �r m�r ott l�ktet hal�nt�komon. Ut�lom, mikor r�j�n az �t perc, �s minden �ron bizonygatja nekem, hogy nem megyek sokra, ha ellenszeg�l a parancsaimnak.

 - Ennyire szeretn�?

Kezei le�llnak, �s mosolyogva n�z a szemembe, amit�l �n csak m�g jobban felhergel�d�m.

Bah... Lassan nyugtat�t k�ne szednem miatta. Nem lehet valami j� hat�ssal az idegrendszeremre, b�r r�gen sose volt ennyire...

Egy pillanatig el kell gondolkoznom, hogy voltak�pp komornyikom milyen is velem mostan�ban. Engedetlen? Nem... az nem el�g kifejez�, hisz m�g b�nuszk�nt vissza is besz�l, �s sz�nd�kosan hergel.

 - Megparancsoltam - mondom ki a var�zssz�t, de ez alkalommal mintha nem m�k�dne.

Higgadtan fejezi be f�lbehagyott munk�j�t, majd kisimult von�sokkal feln�z r�m.

 - Csukja be a szem�t, k�rem.

 - Sebastian...

 - Komornyik vagyok. A gazd�m nem l�thatja az alakot, mely val�tlan k�pet fest r�lam - mondja, majd elmosolyodik, �s k�nytelen vagyok neki igazat adni.

Teljesen meg�rtem, hogy nem mutathatja nekem meg az igazi k�lsej�t. M�ghozz� csak az �n �rdekemben. Biztosan nem s�lne ki semmi j� abb�l, ha az �ltalam �s magamnak teremtett ill�zi�ban meginogna a hitem.

M�lyet s�hajtok, majd gondolataimnak egy nyikkan�st se hagyva hunyom le szemeim, �s v�rom, hogy most mi k�vetkezik.

 - Hn...

Sebastian... annyira ismerem m�r t�le ezt az apr� gesztust... l�tnom se kell, tudom, hogy most egoist�n, �nmag�t�l eltelve mosolyog.

T�relmetlen�l felmorranok. Nem b�rom ezt. H�ly�t csin�lok magamb�l a t�lzott bizalommal. Ha nem k�tne hozz� az egyezs�g�nk, akkor sose tenn�k ilyet a k�zel�ben. Csak �gy „megvak�tani” saj�t magam valaki k�r�s�re? Chh. Nevets�ges. Ha nem lenn�k ennyire k�v�ncsi, akkor nagyon kapna az�rt, hogy ilyesmikkel pr�b�lkozik.

M�rgesen h�zom �ssze szem�ld�k�m, de Sebastian-nak most nagy szerencs�je, hogy v�gre megmozdult.

Hallom, ahogy f�lkel el�lem, majd az �rny�kok j�t�k�b�l �t�lve az �jjeliszekr�nyemhez l�p, �s elf�jja a gyerty�kat.

A s�t�ts�g kiteljesed�s�vel hirtelen �sszeugrik a gyomrom, de azt m�r nem tudom megmondani, hogy mit�l. Kicsit lejjebb hajtom a fejem, mikor �gy �rzem Sebastian megint el�m t�rdelt, � viszont ezek ut�n nem adja semmi jel�t annak, hogy ezen k�v�l �hajtana b�rmit is tenni.

Most van elegem. Nehogy azt higgye, hogy ilyen k�nnyed�n j�tszadozhat velem! Itt �n parancsolok!

 - Most m�r azt�n--- - mondan�m inger�lten, de egy pillanat alatt bel�m reked a sz�, mikor egy puha, meleg valami tapad sz�mra.

�szt�n�sen felpattannak a szemeim, azonban mikor tudatosul bennem a l�tv�nyt�l, hogy Sebastian mit m�vel, nagyj�b�l egy te�skanna m�ret�t veszik fel. Ijedten d�l�k h�tra, m�g kezemet komornyikom v�llaira teszem, de hi�ba a nagy menek�l�s, Sebastian feljebb torn�szva mag�t �lel �t, �s hasal r�m f�lig, mik�zben ajkait m�g mindig finoman az eny�men tartja.

A v�ratlanul �rt cs�kt�l gomb�c n� a torkomban, m�g sz�vem eszeveszett iramba kezd, leveg�t is alig kapok. Mellkasom intenz�ven hull�mzik, szemeimet pedig k�ptelen vagyok kissebre venni, �s csak �res tekintettel meredek a f�l�ttem l�v� f�rfi lecsukott pill�ira.

Nem tudok hogyan reag�lni erre a szitu�ci�ra. Ledermedve, szinte m�r magamat felaj�nlva hagyom Sebastiannak, hogy lassan als� ajkamat a sz�j�ba vegye, �s �zlelgetni, szopogatni kezdje, mint egy �rett csereszny�t.

V�ll�n a fekete anyagba markolok, szemeimet pedig �sszeszor�tom sz�mmal egyetemben, majd megpr�b�lom magamr�l letolni, de az tests�ly�nak nyom�s r�sz�t r�m helyezi.

Mintha csak sz�nd�kosan tenn� ellenkez�j�t az �n megmozdul�saimnak, ajkai elny�lnak egym�st�l l�gy k�nyeztet�sbe kezdve, majd m�g jobban mellkasomra nehez�l, �gy n�mileg megg�tolja annak mozg�s�t.

Neh....nehm kapok...leveg�t....

Hi�ba minden, orromon nem jut be el�g oxig�n, hogy legal�bb valamelyest ell�ssa zakatol� sz�vemet. Testemen egyenletes remeg�s uralkodik el az �sszegzett hat�sokt�l, �s k�ptelen vagyok tov�bb t�rni a be�ll� leveg�hi�nyt.

Hangosan ny�gve nyitom ki sz�mat, hogy v�gre megt�lthessem t�d�met �ltet� oxig�nnel. H�la istennek Sebastian nem fokozza tov�bb az eddigieket, �gy kellemesen kiliheghetem magam. Ahogy v�gre n�melyest megnyugszom, �rzem magamon mennyire kipirosodtam, kezem m�g mindig halv�nyan reszket, ahogy g�rcs�sen markolom lib�ri�j�t, a r�m nehez�l� testb�l pedig finom melegs�g �rad, engem teljesen beter�tve.

M�g mindig zih�lva nyitom ki szemeimet, �s k�nytelen vagyok tapasztalni, hogy komornyikom nem hajland� lesz�llni r�lam. Sz� szerint...

F�l�n tekintet�ben kutatok, a parazsak hom�lyosan n�znek vissza r�m. Ajkai alig egy centire az eny�mt�l f�lig nyitva, �s � is azon kereszt�l szuszog, minek k�vetkezt�ben tulajdonk�pp egym�s sz�j�ba l�legz�nk.

Nincs id�m tov�bb gondolkozni, ugyanis �gy t�nik a d�monnak nem volt el�g. Ez�ttal azonban elmarad a hirtelenked�s, �s ink�bb lassan k�zel�t fel�m.

Neh.... nem akarom... Most mit csin�ljak? Mit csin�ljak, mit csin�ljak, mit csin�ljak...?!

Teljesen bep�nikolok a tehetetlens�gt�l, �s nem tudok m�st, csak felk�sz�lni arra, ami k�vetkezik.

Sebastian fej�t kiss� oldalra d�nti, majd pill�it lehunyja, �s m�rhetetlen finoms�ggal olvasztja egybe m�g mindig nyitva l�v� ajkainkat. Lassan cs�kol sz�mba, nyelv�t v�gigh�zza fogaimon, majd elv�lik t�lem, �s vissza. �jabb fuldokl� roham t�r r�m alattomos j�t�ka nyom�n, de most m�r meg se pr�b�lom kontrol�lni magam. Halk nyikkan�ssal prezent�lok minden sikeres leveg�v�telt, m�g a fekete egy pillanatra se t�volodik el t�lem. Sz�j�t lassan �sszez�rja, majd �jra sz�tnyitja, �s engem is k�nyszer�t, hogy k�vessem a tov�bbi ring�st, m�g v�g�l utolj�ra ajkaim k�z� nyalint, �s elenged.

Karjai kics�sznak al�lam, majd megt�masztja mag�t rajtuk, de tov�bbra is f�l�ttem terpeszkedik, �s egyre csak n�z. Figyeli, ahogy elgyeng�lten, reszket� v�gtagokkal zih�lok, �s k�pzelem mennyire el�gedett mag�val, hogy ezt � �rte el n�lam... m�gse mutatja ki. Csak vizslat azokkal a karmazsin szemeivel, �n pedig k�ptelen vagyok kiolvasni bel�le b�rmit is.

Tudatom lassan kezd kitisztulni, �s ezzel p�rhuzamosan fogom fel, hogy mit m�velt velem...�n pedig minden zoksz� n�lk�l hagytam...

Hogy volt k�pe ehhez?! Megb�ztam benne, erre kihaszn�lja?!

Tagjaimba visszat�r az er�, �s tal�n Sebastian kapja �letem legnagyobb pofonj�t, ahogy tenyerem �lesen csattan arc�n. A behat�s nyoma sz�p piros foltot hagy rajta, � maga pedig meglepetten b�mul a semmibe.

De m�gis min csod�lkozik?! Meg�rdemelte, tal�n m�sra sz�m�tott?! Azok ut�n, hogy �gy...megal�z.

Kezeimet m�g mindig �g� arcomra fektetem... nem akarom, hogy b�rmilyen �rzelmet is l�sson rajtam, m�rpedig most k�ptelen vagyok m�sk�pp rejt�zk�dni.

 - Kifel� - suttogom halkan, �s Sebastian nem t�tov�zik teljes�teni egyszavas parancsom.

Reszketve fordulok �t jobb oldalamra, h�ta ezzel neki �s az ajt�nak, nem v�letlen�l. Hallom, ahogy megtorpan a szoba kij�rata el�tt, �s oda se kell pillantanom, tudom, nem b�rta meg�llni, hogy ne n�zzen vissza r�m, azonban arra nem sz�m�tok, hogy meg is sz�lal.

 - Azt k�rte, mutassam meg, milyen rep�lni. Nos, ehhez el�g hasonl�.

 - Kifel�!

Nem �rdekelnek a kifog�sai! Nem volt joga ilyet tenni!

Komornyikom kil�p, �n pedig legsz�vesebben ut�na k�lden�m az �sszes mozd�that� t�rgyat, de m�gsem engedhetek intenz�v puszt�t�si v�gyamnak. Helyette ink�bb inger�lten magamra r�ntom a takar�t, �s arcomat a p�rn�ba f�rva igyekszem az eg�sz est�t elfelejteni, de ahogy lehunyom a szemem, a felismer�st�l r�gt�n ki is pattan.

Sebastian illata teljesen k�rbevesz, �rint�seit m�g mindig �rzem magamon. Az eg�sz olyan hat�st kelt, mintha k�zvetlen m�g�ttem fek�dne, �s �gy �lelne. Sz�nalmas de... j�l esik. �s ez az, ami a legjobban d�h�t.

<---El�z�     V�lem�nyek     K�vetkez�--->