Csendben k�ny�k�lve �l�k a fogatban. Sebastian velem szemben foglal helyet, mint �ltal�ban, �s hallgat. Pill�i lehunyva nyugszanak, de tudom, hogy nem alszik, �s noha a utas�t�saimat v�rja, az az �tkozott mosoly ott vir�t ajkain. Ideges�t.

 - Parancsol valamit, Fiatal �r? - k�rdezi, mik�zben v�r�s �riszeit az �n k�kembe f�rja.

 - Semmit - fordulok el mogorv�n az ablak fel�, �s kib�mulok az esti t�jba, m�g � visszat�r eredeti „takar�k” poz�ci�j�ba.

A Hold m�r magasan fenn j�r, k�v�ncsi vagyok, h�ny �ra lehet?

Szemem sark�b�l a komornyikra n�zek. Megk�rdezhetn�m, de valahogy nincs kedvem hozz�sz�lni. A Kir�lyn� �j feladata ma k�l�n�sen lef�rasztott, �s f�lek inger�lts�gemben m�g olyat tenn�k, ami cs�ppet sem illik rangomhoz. Esetleg megpr�b�ln�m megfojtani, �s tekintve, hogy egy d�mon, nem �rne valami sokat, ezen k�v�l d�h�m levezet�s�t is megb�nn�m k�s�bb.

�sszeh�zom szem�ld�k�m, ahogy v�gigm�rem. M�g jobban elmosolyodik, �s �jra r�m n�z.

 - �gy l�tom, valami nagyon aggasztja. Szeretn� megosztani velem?

 - Nem.

M�rt van az, hogy � min�l vid�mabb, �n ann�l d�h�sebb leszek? Komolyan nagyon f�radt vagyok...

 - Pedig, higgye el, jobban lenne ut�na - duruzsolja kellemes baritonj�n, �s a homlokomon l�v� �r l�ktetni kezd.

 - Fogd be - utas�tom hat�rozottan, de az�rt m�g r�teszem a b�lyeget. - Ez parancs.

 - Ahogy �hajtja - csukja vissza szemeit szinte m�r vid�man, �n pedig �gy �rzem, most fogok nekirontani.

Direkt sz�rakozik velem?!

 - ...�s ne vigyorogj - meredek m�g jobban a t�j fel�, de ez se seg�t.

Halv�nyan l�tom, hogy Sebastian arc�r�l elt�nik a mosoly, �s r�m n�z.

Nem, nem fogok fel� fordulni. Annyira se �rdekel, mint kuty�t a gombolyag. � csak egy szolga, �s azt k�teles tenni, amit �n mondok neki, mivel hogy engem szolg�l. Az eny�m, a tulajdonom, �s m�r nem tehet ellene semmit. Le merem fogadni, hogy voltak sokkal rosszabb „kuncsaftjai” is, sz�val most m�g �r�lhet mag�nak.

Szem�be n�zek, �s kezdet�t veszi egy sz�momra roppant sz�rakoztat� j�t�k.

Nem fordulok m�s fele, egyenesen v�rv�r�s sziv�rv�nyh�rty�j�val k�rbevett pupill�iba meredek, majd egy perces csend ut�n el�gedetten t�masztom meg fejemet jobb tenyeremben, mellyel k�zben az ablak sz�l�n k�ny�k�l�k.

Komornyikom mereven �llja pillant�som, �s esze �g�ban sincs elfordulni. Mimik�j�b�l k�ptelen vagyok kivenni, mire gondolhat - nem mintha, b�rmi m�s �rulkod� jelk�nt szolg�lna.

A kocsi a k�ves �ton ringat�zva megy tov�bb. A be�ll� n�mas�gban csak a lovak pat�j�nak halk kopog�s�t hallani, �s a t�csk�k ciripel�s�t odakintr�l, de a sz�th�zott s�t�tk�k f�gg�ny�k m�g�tt teljes a csend.

Lassan kezdem unni. Ez a f�rfi... vajon milyen provok�l�sra reag�lna?

Kezemet sz�m el� emelem, mik�zben sz�npadiasan �s�tok egyet, majd t�prengeni kezdek. Vele v�geztetek el minden piszkos munk�t nagyszab�s� j�t�kaimban, �gy azok nem is olyan �rdekesek sokszor m�r. Az�rt is el�ny�s a Kir�lyn�vel val� kapcsolaton neki, �s nekem is. A b�n�gyek megold�dnak, becses szem�lyem pedig remek�l sz�rakozik.

�s nincsenek hat�rok.

V�gigm�rem Sebastiant eg�sz test�be, majd �jra meg�llapodom szemein�l, �s tov�bb folytatom magamban monol�gomat egy �j sz�llal: vajon neki t�nyleg nem l�teznek hat�rok?

Ez hazugs�g. Igenis vannak. M�ghozz� �n h�zom meg mindegyiket.

M�gis... egyszer m�r el�fordult, hogy azt hittem m�s teszi meg helyettem.

Mikor V. Edward szellem�nek voltam k�nytelen �tadni �t, akkor t�nyleg �gy viselkedett, mintha m�r nem az �n tulajdonom lenne, �s volt egy p�r pillanat, amikor el is hittem.

Udvariatlan volt velem, de durv�n! Nemcsak, hogy nem h�zta ki a sz�kem, �s v�rta meg, m�g le�l�k, de m�g bort se t�lt�tt nekem, mikor m�r a k�t sz�ke koccint�sra emelte a pohar�t! Arc�tlan!

Felmorranva koppintok egyet t�rdemen bal kezem mutat�ujj�val. Cehh.

A legrosszabb az volt, mikor �jjel felkeltem, �s hi�ba sz�l�tottam �szt�n�sen, nem volt ott...

Mert �pp nem engem szolg�lt.

„- Sebastian... maradj mellettem, am�g el nem alszom.”

Amikor ezt k�rtem t�le, ugyan ilyen volt a Hold.

Minden nap velem foglalkozik. Reggelt�l estig lesi a k�v�ns�gaimat, �s el�g egyet csettintenem, hogy kiskutyak�nt ott teremjen mellettem. De aznap... elt�rt a gy�r�m. A mindenem, a csal�domat jelk�pez� k�tel�k, a sorsom vez�rfonala, hogy ne feledkezzem el arr�l, mi v�r r�m a v�g�n. Ut�lom azt a kis �kszert, hisz nincs egy j� dolog se, ami eszembe juthatna r�la. Csak az �tok. M�gis annyira ragaszkodom hozz�. Egy jelz�s, hogy soha ne feledjem, nem szabad gyeng�nek lennem.

T�nkrement, �s �n eldobtam... este pedig �szt�nb�l sim�tottam volna meg, ahogy szoktam, de nem volt ott. Tal�n az�rt is hordom mindig magamon, mert f�lek a vesztes�gt�l. Maga az a mardos� �rz�s, mint amikor m�sz fel a l�pcs�n �jszaka, azt hiszed, van m�g egy fok, de a l�bad a szil�rd talaj helyett a semmire l�p, �s egy pillanatra �tj�r a fagyos f�lelem, hogy a lelked is megdermed t�le.

Gy�l�l�m.

Sebastian pedig... elmulasztotta... miut�n az ujjamra h�zta, megfogta a kezem... �n pedig �reztem m�g a keszty�j�n kereszt�l is, hogy milyen meleg.

Keser� boldogs�got adott ugyan, de nagyon j�l esett. Nem parancsoltam meg neki, hogy szerezze vissza, m�gis megtette. Akkor �s ott... �gy �reztem, t�nyleg  t�r�dik velem.

Kellet az a „szeretet”, m�g ha nem is k�zvetlen�l.

�gy megk�rtem, hogy maradjon velem. Hiba volt.

„- Nocsak, nocsak. Felfedi nekem a gyenge oldal�t?”

Nem volt semmi g�ny a hangj�ban, m�gis �gy �reztem, mintha hideg v�zzel �nt�ttek volna nyakon.

Mind�ssze egy ill�zi� volt az eg�sz langyos �ramlat.

A m�sodperc t�rt r�sz�ig �gy gondoltam, hogy akkor most elk�ld�m �t melegebb �ghajlatra, de...

 „- Ez csak egy egyszer� parancs.”

...m�gsem m�s�thattam meg a magam egy ilyen kis dolog miatt. M�g ha csak felsz�ness�g is az a fajta t�r�d�s, amire v�gyom, �s n�ha megkapom t�le, akkor is kell. �gy �rzem, �sszeomlan�k n�lk�le. Egyszer�en kell.

„- �n mellett leszek, b�rhol is legyen, a legv�gs�kig.”

�s �jra kedves volt. Meg tudott nyugtatni, �s ezt az egy mondatot olyan l�gyan ejtette ki, amit ap�mt�l rem�lni se mertem volna soha. F�rfi l�t�re k�pes ennyire gyeng�d lenni.

Mintha k�t �nje lenne. Az egyik a kegyetlen d�mon, mely �rdekb�l van velem, csup�n a lelkem�rt. A m�sik egy olyan f�rfi, aki b�rmit megtesz, az�rt, hogy, noha ne is boldognak, de el�gedettnek l�sson.

Hehh... �n mint boldog ember. Mulats�gos elk�pzelni.

Lehunyom f�rad� szemeim, �s val�ban k�nytelen vagyok megereszteni erre egy cinikus mosolyt, mely szinte azonnal el is t�nik.

Sebastian az egyetlen. K�pes lenne boldogg� tenni, de ott van az a kis t�ny, hogy egyed�l a lelkem�rt csin�l mindent.

V�gytam valakire, akir�l tudtam, hogy soha nem hagy el, mindig sz�m�thatok r�, �r�kk� v�delmez, �s a miatt sem kell f�lnem, hogy esetleg neki esik valami baja, mik�zben engem �v. Elpuszt�thatatlan. A t�k�letese komornyik. Soha nem �rul el. Ez�rt meg�rte a lelkemet adni.

Az az egyetlen nap pedig, amikor nem volt az eny�m... Megal�z�. Nem engedelmeskedett, ami m�g nem is probl�ma, hanem nem nekem engedelmeskedett. �s hogy �lvezte, mikor l�tta rajtam az emiatti fesz�lts�get! De ut�ltam.

Viszont m�r v�ge. Megint csak az eny�m, �s nem �ll sz�nd�komban m�g egyszer b�rki m�snak �tadni, ak�r csak pillanatokra is. Hozz�m tartozik! Az �n kuty�m!

Kinyitom szemeim, �s megint Sebastian-�ba meredek. � gyanakodva n�z vissza r�m. Hehh, v�gre valami.

 - Az eny�m vagy... - suttogom j�l hallhat�an, mint a gonosz szeret� kedves�nek.

Szemei egy pillanatra �sszesz�k�lnek, majd vissza, de az eg�sz olyan hirtelen, hogy egyed�l egy apr� r�ng�snak tudhatom be. Sebaj. Ez is t�bb a semmin�l.

Gy�zelemt�l eltelve vigyorodom el, azonban k�vetkez� mondata megakad�lyoz tov�bbi diszkr�t k�r�r�m�mben.

 - Tulajdonk�pp pont ford�tva �ll a helyzet.

 - He? - emelem r� tekintetem imm�r teljesen komolyan, noha az �rdekl�d�s �rulkod� szikr�it magamba fojtom. - Megszegted a parancsom - jegyzem meg ridegen, de nem figyel kijelent�semre.

 - A lelke, Fiatal �r, az eny�m. �s vajon mi a nagyobb �rt�k? Egy �r�kk� �l� d�mon szolg�latai egy r�vid ideig l�tez� embernek, vagy egy emberi l�lek, amely azt�n...?

Sejtelmesen elmosolyodik, �s fennhagyja a hangs�lyt.

Led�bbenek t�le. Ez most komolyan visszabesz�lt nekem egy ilyen dologban?!

 - Chh - ciccentek idegesen.

Erre nem sz�m�tottam. Cs�ndben kellett volna maradnia, �s t�rni a tov�bbi provokat�v megjegyz�seimet.

 - N�lk�lem csak egy elveszett kisgyerek, semmi t�bb - somolyog azzal az irrit�l� vigyor�val, �s s�t bel�le az egoizmus. Na, ebb�l el�g!

 - Te idefigyelj! Az�rt--- - kezden�k hozz� az �rias szitkoknak, �s a mer� igazs�gnak - miszerint am�g �lek, addig a tulajdonomat k�pezi, hal�lom ut�n meg nem �rdekel, mi lesz velem - , de minden el�zm�ny n�lk�l balomra telepszik, majd a t�rdem al� ny�l, megemel, �s oldalasan az �l�be �ltet �gy, hogy pont kil�tok a nemr�g m�g k�zvetlen k�ny�k�m birtok�ban lev� ablakon.

 - Mi a?! T�nj a szem�lyes szf�r�mb�l! - kiab�lok r�, �s kezeimet a mellkas�nak fesz�tem.

 - Mi lenne, ha nem folyton az ellenkez�j�t parancsoln� annak, amit val�j�ban szeretne?

Nem hagy elmenek�lni, �s �t�leli derekam, hogy k�zelebb h�zhasson mag�hoz. Viselked�se is el�gg� kiakaszt - mi az hogy?! -, de szavai m�g jobban forralj�k bennem a d�h�t.

 - Tess�k?!

V�g�l m�gis le�llok az ellenkez�ssel, �s inger�lten a szem�be f�rom tekintetem, magyar�zatot k�vetelve ezzel. Komolyan n�z le r�m, l�tszik rajta, hogy minden szav�t v�giggondolta. M�rt �rzem �gy, hogy m�r nem el�sz�r?

 - Nekem... nem hazudhat. Jobban ismerem mag�t b�rkin�l. Ez�rt vagyok a komornyikja - mosolyodik el a mondta v�g�n, mire �n megremegek. Hazudni? �n nem hazudok! - Szereti, amikor a k�zvetlen - hozz�m hajol, hogy orrunk hegye �ssze�r - k�zel�ben vagyok.

Idegesen ford�tom el tekintetem, �s mintha jogosan v�gna a fejemhez ilyeneket, sz�vem eszeveszett iramban verni kezd, m�g arcomat hat�rozottan �rzem felmelegedni.

Nem! Nem szeretem, ha velem van! Csak sz�ks�gem van az erej�re, �s k�sz!

Tiltakoz�lag megr�zom fejemet, de nem t�rt�nik semmi, �gy v�g�l csak elfordulok t�le, �s a fogat b�rsonyos fal�t kezdem el tanulm�nyozni.

Sebastian hagyn�, hogy lesz�lljak az �l�b�l, s�t, tudom, hogyha megparancsoln�m neki, ak�r t�zszer k�rbefutn� London v�ros�t. De ahelyett, hogy vele t�r�dn�k, k�zd�k most saj�t d�monaimmal. Nem mintha � nem az lenne... Biztosan csak sim�n kiolvasta bel�lem az---

 - �s semmi k�ze a d�mons�gomnak ehhez. Egyszer�en kiismertem mag�t.

�rzem rajta, hogy �jra komoly. Hogy lehet ilyet komolyan gondolni?! Meg�r�lt! Csak egy l�lek vagyok neki! � pedig nem m�st, mint a szolg�m! Semmi egy�b! M�rt csin�lja ezt?!

 - Maga... az els� gyermek, akinek a szolg�lat�ba �lltam - mondja olyan halkan, hogy szinte nem is hallom, �s v�gre van b�tors�gom a szem�be n�zni, de b�r ne lett volna, hisz �gy se tal�ltam m�st, csak a megszokottat. - Az �sszes feln�tt tiszt�ban volt vele, hogy a szolg�lataim�rt l�tezem neki, �s az egyezs�g�nk minden �rzelmi alap n�lk�l folyt le, nyugodtan, �s sz�momra esem�nytelen�l. Maga ezzel nincs tiszt�ban...�s k�t�dik hozz�m.

Remek! �r�l�k, okos vagy, elismerem! �s most �n ezzel mit kezdjek?! M�r elfolytani se szabad magamban?! A vil�g�rt se, mi? Mert neked musz�j felhoznod ilyeneket!

Nyugalmat er�ltetek kik�v�nkoz� indulataimra, majd sz�ra nyitom a sz�m.

 - Tal�n valami probl�ma van vele? - adom be v�g�l a derekam er�sk�d�s�nek, de nem fogok megt�rni. - Mit v�rsz most t�lem? Hogy egy 5 �ves m�dj�ra s�rjam ki magam a v�lladon? - mondom neki imm�r minden �rzelem n�lk�l.

Nem hagyom, hogy bel�m l�sson.

L�gyan elmosolyodik, �s ezzel siker�l megint meglepnie. L�ttam m�r mindenhogy, Uralkod�n, gonoszan, cinikusan, el�gt�telt vev�en, de ez az egy valahogy kimaradt az eddigi v�gtelen sorb�l, mely komornyikhoz ill�en mindig is mimik�ja r�sze volt.

 - Az m�r nem maga lenne, Fiatal �r - mondja, �s valahogy most m�sk�pp n�z r�m, mint �ltal�ban.

Tal�n tisztel az�rt, mert ennyire kitart� vagyok? Helyes. Meg is �rdemlem, b�r m�sk�pp tennem butas�g lenne. Gyerekes, �n pedig m�r r�g nem vagyok az.

 - Szabad? - k�rdezi v�g�l, mik�zben tenyer�t h�tamra fekteti, �s enyh�n elkezd h�zni maga fel�.

Morogva hagyom neki, hogy �l�ben feljebb cs�sztasson, majd fejemet nekid�ntse mellkas�nak, �s simogatni kezdje a tark�m.

Egy pillanat! Mikor h�zta ez le a keszty�j�t?

�szt�n�sen h�z�dok el meleg keze el�l, de ezzel sikeresen m�g jobban hozz� b�jtam. Homlokom tork�nak simul, �s �rzem, ahogy nyel egyet. Milyen... puha a b�re.

Kis t�tov�z�s ut�n megint pr�b�lkozik „bet�r�semmel”, �s mivel m�r nincs hov� menek�ln�m, �gy el is �ri c�lj�t. �vatosan h�zza v�gig el�sz�r mutat�ujj�t nyakamon, majd �gy kezd el cir�gatni, mintha macsk�b�l lenn�k. Fesz�lten er�ltetek magamra nyugalmat, noha ez enyhe paradoxon, de kit �rdekel? Egy id� ut�n mintha megfeledkezne mag�r�l. V�gigsim�t �llamon, majd a hajamba t�r mire �n er�sen szor�tom �ssze szemeim, rettegve mindent�l, ami csak esz�be juthat.

De m�rt f�lek? �n uralom... Le�ll�thatn�m. M�rt nem teszem? Ez h�lyes�g, igenis r�sz�lok, ha m�r hatalmamban �ll!

 - Se-sebastian...

H�t, kiss� er�tlen lett, de keze egyb�l lefagyott, �s most mozdulatlanul tartja, �pphogy hozz��rintve ujjbegyeit b�r�mh�z �t�erem ment�n.

Lassan f�lemelem a fejem, �s a szem�be n�zek, minek k�vetkezt�ben megdermedt keze hozz�m simul. Amint siker�l realiz�lnom, hogy val�j�ban mennyire k�zel is vagyunk egym�shoz, a leveg� a t�d�mben reked, �s sz�vem egy apr� kihagy�s ut�n k�tszeres�re gyors�tja m�k�d�s�t. Megakadok mondanival�m elej�n, �s csak egy „a” cs�szik ki a sz�mon, amit rendesen nyitva is felejtek a nagy led�bben�sben.

L�legzetv�telei arcomat a tenger meleg hull�maik�nt j�rja be, m�g elveszek az el�m ker�l� karmazsinv�r�s parazsakban. Ahogy fels�hajtok a l�tv�nyt�l, n�h�ny fekete tincse szeme el� siklik, ezzel m�g megbabon�z�bb var�zst k�lcs�n�zve neki.

 - Mi az, Fiatal �r? - k�rdezi ugyan �gy, mint b�rmikor. Mimik�ja egy kicsit se �rulkodik arr�l, hogy nem megszokott helyzetbe ker�lt volna, �s ez a gondolat engem is kij�zan�t.

Felkelek �l�b�l, majd le�l�k vele szemben.

 - Ez a j�t�k m�r nem tetszik - t�rek vissza eredeti poz�ci�mba, melyben az �t nagy r�sz�n j�l elvoltam, �s tettetem �n is, hogy az �gvil�gon semmi nem hatott r�m az el�bbib�l.

 - �rtem - Dehogy �rted! H�lye d�mon! - Nem j�t�knak sz�ntam.

 - Ngk - ny�g�k fel kijelent�s�re, de azonnal menteget�zve emeli fel maga el� kezeit.

 - M�rmint nagyon fesz�ltnek t�nt. Szerettem volna lenyugtatni kiss�, de---

 - Akkor ink�bb egy massz�zs, ha haza �rt�nk - z�rom le gyorsan a t�m�t.

Csak ne sz�ljon hozz�m!

Egy egyszer� b�lint�ssal jelzi, hogy meg�rtette. Okos. Nem provok�l tov�bb.

�jra n�ma csend van... legal�bbis Sebastian sz�m�ra biztosan, de az �n f�lemben m�g mindig hangosan dobol a sz�vem. M�r saj�t magamat ideges�tem a bolond emberi - vagy ink�bb gyerekes - reakci�immal. A probl�ma mondjuk az, hogy �nhib�mon k�v�li. V�g�l is nem tehetek r�la, hogy felmegy a pulzusom, ha egy f�rfi - aki a saj�t komornyikom, �s mellesleg egy l�lekzab�l� d�mon - ajkai ker�lnek alig �t centis t�vols�gba az eny�mt�l.

F�radtan �s�tok egyet, majd nekid�l�k a kocsi fal�nak egy k�nyelmes p�zban. Olyan �lmos vagyok...

 - Fiatal �r... - sz�l�t meg komornyikom, �s abban a pillanatban a fogat meg�ll, majd a kocsis �v�lt�se csapja meg a f�lem.

Lassan lecsukom a szemem. Milyen irrit�l�...bandit�k.

 - �ld meg �ket.

 - Yes, my Lord - suttogja, �s hallom, ahogy kisz�ll. Az �ton�ll�k megindulnak fel�...fel�v�ltenek...majd valamennyi egy hangos puffan�ssal elter�l a porban.

 - Sebastian... f�zom - lehelem magam el� m�r f�l�lomban.

A kocsi kiss� meginog, �s a bel�p� biztons�gosan elfektet az �l�sen. Anyag suhog�sa, puha, meleg sz�vet takartja be a testem, egy ajt�csuk�d�s ut�n pedig a kis k�tlovas fogat m�r �jra finoman ringat�zik a k�ves �ton.

V�lem�nyek     K�vetkez�--->