Kezdeti félelmem ezután csak fokozódott.
Az épület belülről sokkalta nagyobb volt, mint ahogy kívülről festett.
Tátott szájjal bámultam a hatalmas előteret (vagy csarnokot?) ahova belöktek.
A falakon hatalmas festmények lógtak. Az előtérben vagy hol, szobrok is helyet foglaltak. De még milyenek! Fú apám! Baszott nagyok! Mindenhol csupa csupa művészi emléktárgy.
Isten igazából sohasem volt időm a művészettel foglalkozni (időm, vagy pénzem?), de abban a helyiségben egyszerűen... számomra a világ megszűnt létezni. Valahogy mindent más fényben láttam. Egy teljesen új dimenzió kapuja nyílt meg előttem. Minden új értelmet nyert...
Csodálatos élmény volt számomra, amelyből a bögyös cselédlány (lehet hogy a házvezetőnő?) [igen az-a szerz.] zökkentett ki.
- Üdvözlöm, kedves Deidara úrfi! Ha nem bánja bemutatkoznék. Az én nevem Giselle. Én fogom elkísérni Sasori Samához.
(Várjunk csak egy pillanatot!!! Honnan tudta a nevemet?!)
- Öhm...Jah...fasza. Szóval Gisel.
- Giselle.
- Na igen...Giselle. Örülnék, ha gyorsan lerendezhetném ezt az ügyet. Szeretnék már elhúzni innen. Minden olyan vészjósló...
- Ahogy kívánja úrfi. Kérem, kövessen.
- Jah oks. Menjünk! - lassacskán elindultunk az emeletre, de még visszakiáltottam
- Remélem, még találkozunk...Josephine!
Hallottam, ahogy Joe szép szavakat köp utánam, de már nem hallottam, így nem is igazán érdekelt...
Hosszú, labirintusokra emlékeztető folyosókon vágtunk át.
A falak mindenhol telis tele voltak festményekkel. az egyik képről leolvastam az aláírást.
Picasso.
Nem mondom, van ízlése a pasanak...
Hosszú botorkálás után, megálltunk egy kétszárnyas ajtónál.
Giselle bekopogott, ezután pedig benyitott a szobába, s elújságolta azt a frenetikus hírt, hogy Deidara úrfi, "az utcáról „, megérkezett.
Méltóságteljesen meghajolt, hátrált néhány lépést, s engem is beinvitált.
- Kérem, jöjjön be, Deidara úrfi. Nem szabad megváratni Sasori samát.
- Megyek már megyek! Nyugi!
Amint betrappoltam, Giselle azonnal kisprintelt a szobából, s az ajtó hangos csapódása, majd 1000 lakat kattanása jelezte, hogy teljes mértékben magunkra hagyott.
Engem és...
- Teeeeeee??!! - ordítottam, s a mutatóujjammal ráböktem a vörös fazonra.
- Önnek csak Sasori Sama. - mondta hidegvérrel, miközben a papírjait rendezte.
- Pff. Tudod mikor foglak így hívni te kis p-ö-cs.
Nagyot sóhajtott. Levette a szemüvegét, (amit nem is vettem észre hogy rajta van, csak azután, miután már levette), s fáradtan vagy lekezelően ( a fene se tudja má') rámemelte tekintetét.
- Amíg ebben a " házban " tartózkodik, legyen szíves visszafogni az udvariatlan sértő, s igencsak modortalan megjegyzéseit...ha kérhetem...
- Öhm...mi van?!
Újabb sóhaj.
- Kérem, jöjjön közelebb. Kellemetlen a hangomat megemelni...ön miatt. Ha lehetne, ahol most áll, szíveskedjen levenni a mocskos lábbelijét, s a szőnyeget megkerülve fáradjon elém.
- Óó hogy rohadna le a szád te elkényeztetett sznob fasz... - mormogtam magamnak, miközben próbáltam lefeszíteni magamról a cipőmet.
- Mondott valamit?
- Ó! Igazán semmit. Csak merészkedtem megjegyezni magamnak, hogy milyen ízléses ez a szőnyeg... meg a ház is. - préseltem ki magamból NAGYON NAGYON nehezen.
- Igencsak figyelemreméltó az észrevétele. Ahhoz képest, hogy csak egy csavargó. Mindazonáltal ez egy eredeti Perzsaszőnyeg...
- mekkora egy segg - suttogtam.
Kicsit se jókedvűen Sasori elé slattyogtam.
- Mondanám, hogy foglaljon helyet, (eközben rámutatott 2 db hófehér fotelra vagy mire) de félek, hogy ha leülne, soha többé nem lenne ily gyönyörű hófehér...
- Ó! Nem kell " ennyire " kedveskedni! Amúgy is ültem már eleget a limuzinban... Na bökje már ki mit akar!
Újabb sóhaj.
- Jól van. Ha te is így, akkor én is így. Elloptad a tárcámat, s emellett mindenki előtt igazán kellemetlen helyzetbe hoztál...
- Jepp! Tudsz értelmesen is beszélni? Ez aztán a valami!
- Lehet, hogy a te visszamaradott, együgyű agyadnak ez vicces, ámde nálam, ez egyáltalán nem jön be. Fejezd be kérlek.
Rögtön rá is térnék a lényegre.
Egyezséget ajánlok.
- Egyezséget?
- Igen.
- Mégis milyen...egyezség?
- Elhozod a tárcám, cserébe mintha misem történt volna, szabadon távozhatsz.
- Öhm...a tárcát? Fúúhh...hát az...
- Gondolom már nincs a tulajdonodban...
- háttőő...nem igazán...
- Ezért is készültem fel egy másik ajánlattal.
- Másik ajánlat?
- Igen - ekkor előhúzott egy papírt, szemüvegét visszakanyarította, majd mazsolázni kezdte a szöveget. - Munkába állsz nálam, amely nem kevesebbet takar, mint hogy bármely fajta feladatot rádrovok, te szó nélkül elvégzel. Akár úgy is mondhatjuk, hogy cselédnek állsz... Cö cö cö cö cö - olvasta tovább - Feljebb valódnak, vagyis nekem, ellent nem mondhatsz... plusz egyéb kis apróságok.
- Hee?! Azt hiszi, leszek olyan hülye, hogy pont MAGÁNAK dolgozzak?! Csak azért, mert elloptam egy nyamvadt pénztárcát?
- Tulajdonképpen egy elég értékes tárca volt...
- uhh...Akkor is! Honnan veszi, hogy...
- Fizetést kapsz, szállást és ellátást is. De ha nem akkor nem...Hívhatom a gyermekotthont is...
Már nyúlt az extravagáns telefonjáért (ami nem mobil volt!!), mikor két kézzel rácsaptam a márványozott asztalra.
- Álljon meg a nászmenet! (vagy gyász? XD) Fizetést mondtál?!
Mosolyogva visszatette a kagylót.
- Igen. Azt.
- ... Hol van ebben a csapda?
- Csapda? Miről beszélsz?
- Ennyi az egész? Csak itt kell dolgoznom és kész?
- Igen.
- És miért jó ez neked?
- Semmiért sem. De megengedhetem magamnak.
- Hát hogyne...Hiszen itt még a csapból is pénz folyik.
- akkor csak annyi lenne a teendőd, hogy aláírod...itt.
Ekkor elémtolt egy papírt, amelyen egy hosszú egyenes vonalra bökött.
- ... tollat is kapok, vagy nyaljam oda a nevem?
...Persze erre ez a fasz majdnem hozzám vágta azt a szart!
Gyorsan odafirkantottam a nevemet, mire nyájasan egy csipetke kis gúnnyal fűszerezve hozzáfűzte.
- Üdvözöllek a villámban, mint hivatalos munkaerő. Most pedig eredj! Majd Giselle körbevezet...és kezelésbe vesz.
- Jah... Fasza.
Sarkon fordultam, és már épp megkerültem volna a fantasztikus perzsaszőnyeget, mikor ördögi terv jutott az eszembe...mintha villám hasított volna a fejembe...
A szőnyeg széléig eltonyogtam, majd tök véletlenül elestem. Sajnos, pont a szőnyegre.
- Jajj! Te Jóságos Atya Úr Isten! Hát nem elestem? A kutya fáját! Milyen kellemetlen helyzet! Elbotlottam a saját...lábamban. Milyen kár! Most minden csupa mocsok lett miattam!
Közben mintha tisztítani akartam volna a foltokat amit szerencsétlen véletlen incidensem folytán a szőnyegre varázsoltam, de csak még jobban összepiszkoltam.
- Hjajj...Ez se fog már kijönni. Annyira de annyira sajnálom! Őszintén!
Nagy nehezen felálltam, s megnéztem milyen reakciót sikerült kiváltanom Sasoriból.
A szája tátva maradt, a szeme kiguvadt, s nem is pislogott. Teljes sok hatás alá került. Gonoszan elvigyorodtam, és Gisellet szólongatva, áttrappoltam a szőnyegen, az ajtó felé.
Mire odaértem, Giselle már az összes biztonsági zárat leszedte, és már nyitotta is az ajtót.
Miután fölvettem a " mocskos " cipőmet, kimentem a szobából.
- Távozni készül, úrfi? - kérdezte
- Hát...egy ideig nem úgy néz ki - válaszoltam egy nagy ásítással vegyítve
- Csak nem itt fog dolgozni?
- Valami olyasmi...
Giselle végigmért, elfintorodott, majd elkezdett terveket szőni, hogy hogyan is kéne kipofozni.
Egyszer csak nagyot tapsolt.
- kérem, kövessen úrfi. Bevezetem az új életébe...Ha nem bánja.
- Nem...egyáltalán nem.
Megint 1000+ 1 folyosót szeltünk át, mire egyszer csak megálltunk.
Giselle egy drabális kulccsomót vett elő, majd keresni kezdte az előttünk lévő ajtóhoz valót.
Kb az 1 milliomodik próbálkozásra, végre kattant a zár, és beléphettünk a gyönyörű kis helyiségbe.
- ez lenne a szobája, úrfi. Sajnos ennél jobbal most nem szolgálhatok, de remélem ideiglenesen kielégíti az igényeit.
...Mikről hadovált ez a nő?! Ennél jobb is van még? Gondoltam abban a pillanatban.
- Giselle...hiszen ez...lélegzetelállító...ez mesés. Ez komolyan az enyém? - kérdeztem boldogan
- Igen is, úrfi. Erre találja a fürdőszobát. - mutatott az ágy melletti ajtóra.
- Saját fürdőszobám van?!
- Mégis mit várt? Hogy a személyzetnek közös fürdője lesz? ha ha ha - kacagott - Kérem! Ez egy nagyon elegáns hely...remélem nem sértem meg azzal, hogy jelen pillanatban nem igen van olyan...formában...
- értem értem - vágtam szomorúan a szavába.
- Kérem várjon egy pillanatot, amíg én elkészítem a fürdővizét. Addig nézzen szét. Szokja meg ezt a szobát, mert ha igazán nagyon tetszik, akkor valószínűleg nagyon sokáig fog itt tartózkodni.
- Rendben.
Már elindult a fürdőbe, mikor gyorsan és persze kedvesen utána szóltam.
- Giselle!
- Igen, úrfi?
- Köszönöm.
Erre ő fülig elpirult, majd elveszett az ajtó mögött. Ezután már csak a víz egyenletes csobogásának a hangját hallottam.
Amíg elmélyülten gondolkodtam azon, hogy az egyik képen lévő " izé " most egy ló, vagy nyúl, Giselle újra feltűnt, mivel a víz készen állt arra, hogy leáztassa rólam a...szennyeződéseket ^^
Még mindig elég kényelmetlenül, de elmentem a fürdőszobába.
Az is hihetetlenül szép volt. Habár nekem minden szép és jó, ami nem az utcával egyenlő.
Gyorsan levetkőztem, és belemerültem a kellemes meleg vízbe. Pillanatok alatt ellazultam. Sohasem éreztem magam ilyen...nyugodtnak.
Már majdnem elaludtam, mikor Giselle kopogott, hogy bemehet e.
- Igazán sajnálom úrfi, tudom illetlenség, de...
- Nyugodtan
- Rendben...Csak gondoltam segíthetek önnek azzal, hogy amíg mosakodik, addig én a haját tisztítsam...tudja, abból is vágni kellesz egy kicsit...ha nem bánja.
- aham...tudom kicsit hosszú...de nem volt pénzem fodrászra.
- Ühm... - motyogott rákvörösen.
Lassan megközelített. A kád és énmögém állt, így számára könnyebb volt hozzáférni a hajamhoz.
Jó nagy adag sampont a fejemre nyomott, s szinte már masszírozva kezdte a hajamba dörzsölni a szert... Nagyon kellemes volt. Főleg, hogy Giselle egy dalt dúdolgatott. Én meg közben játszhattam a fürdőhabbal ^^
Kb 4 mosás - öblítés után, Giselle meglepődött hangjára lettem figyelmes.
- Hiszen a maga haja szőke!
Megnéztem én is.
- aha...Furcsálltam is, hogy szőkére emlékszem, mégis egészen más színű volt...
- gyönyörű - suttogta ámultan. - Olyan, mint a napraforgó szirma.
Miután biztosra ki lett mosva a hajam, Giselle kiment, hogy én nyugisan kiszálljak és megszárítkozzak. Nemtom mitől van úgy beparázva. engem aztán nem zavarna ha meglátna meztelenül. Mi lenne akkor? Puff! Meglátná a tökömet! Nagy dolog!
A hajamon kicsit én is meglepődtem. Nem a színe, hanem a hossza miatt. Nem tudtam hogy ennyire megnőtt...Mindig a pulcsiba volt eldugva...erre kiderül, hogy már a seggemig ért.
Szétnéztem a fürdőszobában, mire találtam egy boxert és egy pólót. Hogy honnan került oda, azt nem tudom...(habár van egy sejtésem) Mikor még csak az alsó volt rajtam, megnéztem magam a tükörben.
Elég szörnyű látvány voltam. Csontkollekció! Az arcom is be volt esve. Ami jól nézett ki rajtam, az a hajam...de az meg túl hosszú volt.
Kicsit félénken, de kimentem. Giselle szája a padlót verte, annyira meglepődött.
- Maga...annyira más...
- öhm...köszi...
- Jöjjön, üljön le! - mutatott egy székre.
Követem az utasításait.
Rámterített egy köpenyt. Összecsatolta, majd elővett egy fésűt és egy ollót.
Először kínkeservesen, de végül sikeresen kifésülte a kócos, vizes hajamat.
Ezután levágott belőle annyit, hogy már csak a lapockámig ért. (én kértem meg hogy sokat vágjon)
Ezt követően már csak fazonra igazította, végül beszárította.
Mikor újfent megnéztem magam a tükörben, csak ennyi jött ki a számon:
- Aztakurva!
Giselle egy nem is tudom micsoda! De hihetetlen valami! Csak egy hajvágással megváltoztatta az arcom karakterét vagy mit. Teltebbnek tűntem. Mármint az arcom...
Miután eltakarítottunk, elmentünk felfedezni az épületet.
Amit sikerült elsőre megtanulnom, hogy merre van a konyha.
2 okból.
1. ott van a kaja
2. minden reggel oda kellesz mennem. Eligazításra vagy mire. De szerencsémre az első napokban Giselle fog értem jönni, hogy megszokjam a koránkelést. Vagy valami hasonlóról beszélt.
Estére sikerült visszaverekednem magam az újdonsült szobámba.
Rögtön kiéltem régóta bennem szunnyadó vágyam, s mint egy őrült, rávetettem magam az ágyra... Nem lehet szavakba önteni milyen jó volt.
Majdnem visítottam örömömben, mikor találtam egy távirányítót, ami egy TV -hez tartozott! Saját tv! Saját tv! nyehehehe
Kb éjfélig néztem sok-sok baromságot, végül kikapcsoltam, és lefeküdtem aludni.
Amint lehunytam a szemem, rögtön elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy valaki kitartóan dörömböl az ajtómon.
- Deidara úrfi! Keljen föl! Gyorsan mosakodjon meg! Addig beviszem az egyenruháját. Hall engem? Ébren van már?
Egy nagy morgással tudtára adtam, hogy IGEN már fölkeltem.
Rohadt álmosan megnéztem mennyi lehet az idő.
...
5 óra! Jesszusom! Mi az hogy 5 óra? Mindig korán keltem, olyan 8-9 - kor, de ez akkor is nagyon korai!!!
Szitkozódva kibújtam a puha ágyból, s elmentem zuhanyozni.
Nagyon jól esett a hideg víz. Rögtön felébredtem tőle. Mikor befejeztem, 1 törülközőt a derekam köré tekertem, majd kimentem megnézni, mégis mit kellesz hordanom.
A szobában már nem volt senki.
- Giselle?
- Itt vagyok kint, úrfi! A ruhát leraktam az ágyára.
Tekintetem az ágyra vetettem. Volt rajta egy nagy fehér doboz.
De először nem ez szúrt szemet.
- Mintha megigazították volna az ágyamat...
- Öhm... - hallottam a zavart hangot az ajtó másik oldaláról - bocsánat! Tudja a szokás hatalma! De ha gyűrötten, szétszórva szereti, legközelebb úgy hagyhatom...
- Nem...semmi gond...
Lassan odasomfordáltam a dobozhoz. Levettem a tetejét, majd visszaraktam.
Elszámoltam 10 - ig. Végül újra levettem.Ugyanaz.
Felkiáltottam.
- Giselle! Ez meg mi a faszom?!

<---Előző     Vélemények     Következő--->