- Micsoda? - ugrott fel Sasu.
- Itt van Itachi. - mondta nyugodtan Sasuke. - Gondolom Naruto-ért jött.
- Hol van most?
- A közelben. Menjünk.

A két Akatsuki tag Naruto háza felé vette az irányt.
- Itachi-san, igyunk valamit, mielőtt belevágnánk. - állt meg Kisame az egyik étterem előtt.
- Jó ötlet. - szólt mély, búgó hangján Itachi.

Közben a két Sasuke átfésülte a falut utánuk.
- Kérem, nem láttak errefelé két fekete köpenyes alakot?
- De igen, abban az étteremben vannak. - mutatott egy ember az épület felé.
Már épp, hogy beléptek volna, mikor hirtelen megjelent valaki mellettük.
- Sasuke. Hát te? - kérdezte Kakashi a bejárat mellett állva.
- Kakashi. Semmit. - állt meg Sasu.

Itachi meghallva öccse hangját megremegett keze, majd társára nézett.
- Kisame, menjünk.

- Elmennek! - mondta Sasuke.
- Kakashi, mennem kell. - hadarta Sasu, majd elrohant.
- Na de... várj! - futott utána Kakashi.

- Hol vannak? - kérdezte Sasu futva.
- Egyenesen előttünk. - válaszolt Sasuke


- Itachi-san, követnek. - nézett hátra Kisame.
- Tudom. - ekkor lábukkal farolva értek földet, mivel több jounin zárta el útjukat.
- Vártak ránk, he? - mosolygott Kisame.

Ekkor befutott Sasu és Kakashi is. Itachi hátrafordult.
- Kik vagytok? - kérdezte elől Kurenai, de választ nem kapott.
- Uchiha... Itachi. - mondta mély hangon Sasu.
- Uchiha Itachi? - rökönyödtek meg, Kakashi csak összehúzta szemeit.
- Csak semmi hülyeség. Csináld, ahogy én mondtam. - mondta Sasuke.
- Nocsak! Az Akatsuki két tagja. - jött oldalról egy szórakozott hang.
Kisame és Itachi gyilkos tekintettel meredtek a hang forrására, aki egy magas, fehér hajú ember volt, oldalán egy szőke fiúval.
- Jiraiya-san...
- Bizony, Itachi. És most pácban vagytok, ugyanis a falu legjobb ninjái vettek körül titeket.
Itachi leemelte kalapját. Mindenki harci állást vett fel, és várták a reakciót.
- Ne nézzetek a szemébe! - kiabálta Sasu. - Különben végetek.
Mindenki meglepődött, majd gyorsan lehajtották a fejüket. Itachi lassan öccse felé fordult, akinek szemeiben égett a sharingan.
- Itachi-san, úgy tűnik túljártak az eszünkön. - emelte le Kisame is kalapját, majd eldobta, és előhúzta hatalmas kardját. Közben egyre több ninja jelent meg.
- Kisame, elmegyünk. - mondta társának, majd felugrott.
Azonban hirtelen arcon vágták, és megpördülve hullott vissza a földre. Meglepődnie sem volt ideje, a semmiből egy rúgást érzett gyomrán.
- Ez mi volt? - lepődött meg mindenki.
- Itachi-san! Mi van?! - lépett közelebb Kisame.
Itachi felugrott, majd idegesen nézett körbe. Nem látott senkit. Tekintete véletlenül Sasu-éra tévedt, és ott is maradt. Sasu elégedetten mosolygott.
- Kisame! Tűnjünk el. - ekkor újabb támadást észlelt a semmiből.
Sikerült kikerülnie, de a következőt bekapta, egyenesen a tarkójára. Olyan nagy ereje volt, hogy alig bírt megállni a lábán is. Itachi kezdett ideges lenni. Pecséteket formált kezével, de nem tudta befejezni, mivel hátulról lefogta egy hatalmas béka, és két jounin megbilincselte. Kisamével is hasonlóképpen cselekedtek, de őt a földre is nyomták. Itachi szemeit bekötötték egy kendővel, és egész testét fagyökerek hálózták be. Megjelent az ANBU is, és gyorsan elvitték őket.
- Túl könnyű volt. - jegyezte meg Kakashi. - Valami itt nem stimmel. Én olyan jutsut még nem láttam, mint ami leterítette Itachit. Egyáltalán ki csinálta?
- Még megbeszéljük. Kakashi gyere velem. Naruto te maradj itt Sasukével. A többiek elmehetnek! - mondta Jiraiya, majd feloszlatta jutsuját.
- NEM! Én is megyek! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Sasu.
- Én is megyek! - vágta rá Naruto.
Jiraiya még egy ideig gondolkozott, majd megszólalt.
- Csak Sasuke jön. Naruto, te menj Tsunadéhez, és maradj ott! - majd elindult.
A többiek követték, kivéve Naruto-t, aki kelletlenül elsétált.

Itachi és Kisame a vallatóteremben voltak kikötözve. Ita lehajtott fejjel ült, haja arcába lógott. Szemei be voltak kötve, a sötétségen kívül semmit sem látott. Nem értette, hogy történhetett ez, hiszen ő mindent pontosan eltervezett. Nem lett volna szabad felismerniük, ráadásul elfogniuk. Állandóan arra a láthatatlan valamire gondolt, amivel már a falu kapujánál is találkozott. Ekkor bevillant neki Sasu mosolygó feje. „Ő csinálta volna? Nem. Az lehetetlen.” Több ANBU tag is állt ott, Tsunadéra várva, aki hirtelen nagy hévvel berontott.
- Ők azok? - kérdezte.
- Igen. - jött a válasz egy ANBU-tól.
Tsunade közelebb lépett, és a két foglyot fürkészte. Mögötte megjelent Jiraiya, Sasu és Kakashi.
- Kezdhetjük a kihallgatást. - szólalt meg Tsunade. - Sasuke, kérlek menj ki. - pillantott hátra.
- Nem!
- Nem maradhatsz itt. Majd a vallatás után találkozhatsz vele. Távozz! - hangja elszánt és parancsoló volt.
Sasu kénytelen volt kisétálni, és leülni az azt követő váróterem egyik padjára. Rengeteg feszültség gyülemlett fel benne. Sírni szeretett volna. Idegesen tördelte kezeit, és lábait remegtette.
- Nyugalom. Csak még egy kicsit bírd ki. - ült le mellé Sasuke.
- A fenébe is! Nem tudom, mi van velem. - mondta halkan. - Egész életemben azért küzdöttem, hogy megölhessem. Hogy erőhöz jussak, hogy...
- Tudom. - vágott szavába Sasuke.
Sasu elhallgatott. Hiszen Sasuke még rosszabb dolgokon ment keresztül. El kellett hagynia faluját, barátait. Feladnia régi életét, és a bosszúnak élni, barátok nélkül. Orochimaruhoz szegődni, végül megölni egyetlen családtagját, akiről később kiderült, hogy csak őt akarta megvédeni. De már késő volt. Ehhez képest ő igazán szerencsésnek mondhatta magát, mivel bátyja még élt, és tudja az igazat. Mostantól ő formálja a sorsot. Megváltoztatja, egy sokkal jobb jövőt teremt majd. Reménykedett, hogy így lesz...
Hirtelen feleszmélt. Valami nehezet érzett vállán. Oldalra fordult, és meglepődve nézett fel a mellette ülőre, akinek jobb karja a vállain pihent.
- Igazából nem tudom, hogy lenne a helyes. Hiszen ő retteg attól, hogy megtudom, megtudod az igazat. - szólalt meg Sasuke.
- Akkor, hogy legyen?
- Egyelőre, csak várunk...

Pár órával később kinyílt az ajtó. Sasu rögtön felállt, majd türelmetlenül nézte, a közeledő alakokat.
- Nem tudtuk kihallgatni őket. Itachi társából tudtunk kiszedni egy kevés információt, de az egyenlő a nullával. Erőszakhoz is folyamodtunk, de az sem volt hatásos. Most átszállítjuk őket egy másik szobába. Állandó felügyelet alatt lesznek, szorosan megláncolva. Itachi szemeire maszkot teszünk, hogy még véletlenül se jusson eszébe semmi. - mondta Tsunade. - Tudom, hogy gyűlölöd, de kérlek, próbáld fékezni magad a közelében. Valószínűleg pár nap múlva halálbüntetést szabnak ki rájuk.
- Tsunade-sama! Gyere, még át kell nézned pár dolgot. - integetett neki Shizune.
- Jó-jó! Megyek. - majd lassú léptekkel elindult. - A 24-es szobában lesznek. - pillantott még hátra.
Sasu megindult a szoba felé. Jiraiya szomorú tekintettel követte szemeivel, majd mikor eltűnt, fáradtan felsóhajtott.
„El kell mondanom Tsunadének...”

Az ajtó mellett két őr állt. Kinyitották Sasu előtt, nem kérdeztek semmit. Sasu lélegzetvisszafojtva belépett a terembe, és szemei rögtön középre, a két megláncolt személyre tévedtek. Észrevehették, hogy bejött valaki, mivel mindketten felemelték a fejüket. Egy rúdhoz voltak kötve, Kisame az egyik oldalára, Itachi a másikra, ezért háttal ültek egymásnak. Kisame gyilkos pillantásokat vetett Sasu felé, Itachi viszont a kötés miatt nem látta.
Sasu lassan elindult bátyja felé. Szíve hevesen vert, szinte már a szájában dobogott, hasába erős görcs mart. Másodpercek alatt ezernyi kérdést tett fel magának.
„Mit csináljak, ha odaértem? Mit mondjak neki? Mit fog ő mondani?”
Végül megállt közvetlenül előtte. Érezte mindkettejükből a gyilkos szándékot, ami némileg megbénította. Nem tudta mit mondjon, ideges volt. Nagyon.
- Sasuke? - hallott meg egy mély, nyugodt hangot, aminek hatására a szíve megállt egy pillanatra.
- Igen. - nyögte ki nagy nehezen, és hangján is érezhető volt nyugtalansága.
Itachi is kezdett ideges lenni, egyrészt nem ilyen fogadtatásra számított, másrészt az öccse túl barátságos volt. Már rég a nyakának kellett volna ugrania.
Sasu letérdelt elé, és lassan lehúzta szemeiről a kötést. Tenyerei izzadtak, egész testében remegett, és kiszáradt a szája is. Itachi lassan kinyitotta fekete szemeit, majd ránézett öccsére.
- Mi van veled, Sasuke? - hangjától az említett megremegett.
- Te hazug. - mondta halkan hirtelen felindulásból, majd alsó ajkára harapott, hogy visszafojtsa sírógörcsét.
Gondolataiban ezerszer is elátkozta magát, amiért ilyen gyengének mutatja magát.
Itachi kérdő tekintettel nézett rá, melybe kis félelem is vegyült.
- TE HAZUG! - kiáltotta Sasu, majd jobb öklével arcon vágta.
Lihegve ereszkedett vissza térdelésbe, majd egy nyikkanással megremegtek vállai. Itachi meglepődve vonta vissza fejét normálisba, miközben kis vérpatakocska bugyogott ki szája szélén.
- Mi az, Itachi-san? - kiáltott hátra Kisame, de nem kapott választ.
Sasuke már nem bírta tovább, és könnyei lefolytak arcán. Hangosakat szipogott, hogy ezzel is tartsa magát. Szemeibe belehasított a fájdalom, égett, szúrt. A torkában lévő gombóc egyre jobban fojtogatta, mígnem hangosan felkiáltott, és kezeit Itachi nyakára fonta. Erősen megszorította, közben könnyes, kitágult szemekkel nézett bátyja meglepett arcára. Itachi egyre nehezebben kapott levegőt, vérerek szőtték át szemgolyóit, és feje elvörösödött.
- Hagyd már abba! - kiáltott Sasuke, mire Sasu ijedten kapta el kezeit.
Itachi vett egy mély levegőt, ami után köhögő görcsöt kapott. Sasu kirohant a teremből, közben egyszer el is esett. Sasuke utána futott.
Itachi remegve nézett utána. Nem értett semmit, de sejtése volt róla. Rettentően félt, jobban, mint valaha, hogy Sasu megtudta az igazságot. Ökölbe szorította kezeit. Marta a gondolat az egész bensőjét, legszívesebben Sasu után ment volna, de a láncok nem engedték.
Sasu megállt az utca egyik sarkánál, ahol senki sem látta, majd a falnak támaszkodva kitört belőle a zokogás. Sasuke ott állt mellette, és csak nézte őt. Sasu bal kezével befogta száját, hogy ne legyen hangos, miközben jobbjával a falat markolászta. Sasuke behunyta szemeit, tett pár lépést, és hátulról megölelte kisebbik énjét.
- M-mit csinálsz? - szipogott Sasu.
- Sshhh...
Sasu beleremegett az érintésekbe, majd összeszorítva szemeit megfordult, és hozzábújt Sasukéhez. Nem érdekelte már semmi, csak, hogy valaki legyen vele. Úgy gondolta, saját maga előtt nem kell szégyenkeznie.

Eközben a Hokage irodájának ajtaján kopogtattak.
- Ki az?
- Én vagyok, Jiraiya. - jött az ajtó mögül a válasz.
- Gyere be.
Jiraiya kinyitotta az ajtót, majd lassú léptekkel elindult a Hokage asztalához.
- Tsunade, beszélnünk kell! - mondta komolyan.
- Az arckifejezésedet látva, komoly ügyről van szó. Ülj le. Hallgatlak.
Jiraiya komótosan leült, ezzel is halálra idegesítve Tsunadét, majd lassan megszólalt.
- Mikor Sarutobi elküldött érted, megosztott velem egy titkot. Megígértette velem, ne mondjam el senkinek, amíg nincs rá szükség, de úgy érzem elérkezett az idő. Bár magam se gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Szóval, Itachiról lenne szó.
- Itachiról? - húzta fel szemöldökét Tsunade.
- Igen, egy nagyon komoly dolog, ami az egész falut érinti.
- Ne csigázz! Mondjad! - türelmetlenkedett Tsunade.
- Tsunade-sama! - vágódott ki az ajtó, és Shizune állt mögötte.
- Mi az? - mérgelődött Tsunade. - Épp egy fontos besz...
- A foglyok elszöktek!! - vágott közbe Shizune.
- Micsoda? - állt fel.
- Hatalmas fekete lángok borítják a 24-es termet, és nekik hűlt helyük!
Jiraiya felpattant, kifutott az irodából, majd kézpecséteket formált.
- Shizune, küldj annyi jounint, amennyit tudsz, és hívd az ANBU-t! - adta ki a parancsot Tsunade.
- Igenis!

- Mi volt ez a robbanás? - futott Kiba.
- Nem tudom, fentről jött. - szaladt mellette Lee, aki épp vele volt.

Sasu remegve állt az egyik utcában. Hajába beletúrt a szél, és pislogás nélkül nézett egyetlen egy pontra. Előtte, pár méterre bátyja állt, mellette Kisame.
Körülvették őket. Kisame kezdett nagyon aggódni, de Itachi rendületlenül állt, öccsét figyelve.
- Itachi-san. - próbálta társa tudtára adni, hogy ideje lenne már eltűnniük.
„Vajon mit gondol, miért néz így rám?” Gondolta Sasu.
Itachi behunyta szemeit, és mikor kinyitotta a mangekyou sharingan tükröződött benne.

„Mi ez? Hol vagyok?”
- Nii-san! Hagyd abba! Ne mutasd ezt nekem!
„Ne! Beleestem az illúziójába.”
- Igen, és újra megmutatok mindent több napon át. Úgy tűnik elpuhultál, öcsém. - visszhangzott Itachi hangja.
- Hagyd abba, Itachi! - kiabált Sasu.
Hirtelen a régi házukban volt, és végignézte, ahogy szüleit lekaszabolják.
- Hagyd már abba! Nem hallod?! Te hazug dög! Tudom, hogy minden hazugság volt, amit mondtál nekem! - fogta a fejét Sasu, közben könnyeivel küszködött.
Mikor ezeket kimondta megszűnt a jutsu. Sasunak ideje sem volt levegőt venni, egy erős kéz megragadta, és már el is szakadt a földtől.
- Utána! Elvitte Sasukét! - kiáltott Kakashi.


- Itachi-san, miért visszük el őt? - kérdezte Kisame, mikor utolérte őt.
- Mit csinálsz? Engedj el! - kapálózott Sasu, de egy tarkóra ütéssel elcsendesült.
Sasuke kicsivel lemaradva követte őket, nem akart közbeavatkozni. A ninják lassan lepattogtak róluk Kisame víz jutsujainak köszönhetően.

Sasu fájdalmasan nyitotta ki szemeit. Az első, amit meglátott, egy fölötte elrepülő madár volt. Azonnal felpattant, de tarkójába belehasított a fájdalom.
- Csak hogy felébredtél. - hallott meg oldalról egy gúnyos hangot.
Sasu gyűlölködve fordult felé. Kisame volt az, mellette Itachi, háttal ülve neki.
- Miért hoztatok ide? - kérdezte utálatos hangon.
- Azt csak Itachi-santól kérdezd, addig én elmegyek, körülnézek. - állt fel gúnyos vigyorral, majd eltűnt a fák között.
Itachi azon nyomban felállt, és öccse felé fordult. Sasu nyelt egyet, majd ő is feltápászkodott. Észrevette, hogy az egyik fán Sasuke figyeli őt. Kicsit megnyugodott. Itachi megindult felé, és ő hátrálni kezdett.
- Ne gyere közelebb! - kiáltotta.
Itachi nem állt meg, egészen addig, amíg Sasut egy fához szorította. Sasu megdermedve nézte végig, ahogy bátyja felemeli bal kezét, és a fához nyomja kezeit feje fölött. Ijedten nézett bátyja szemeibe, amelyek most feketén csillogtak.
- Elbeszélgetünk kicsit. - szólalt meg Ita mély hangján, majd jobb lábával öccse lábai közé lépett.

<---Előző     Vélemények     Következő--->