- Hokage-sama!
- Neji?! Mi történt itt? – kérdezte lihegve Tsunade, mikor odaért a fiúhoz.
- Uchiha Sasukét elrabolták. Azt mondták, hogy a bátyja volt.
- Sasukét? Még nem találták meg? – idegeskedett Tsunade.
- Nem. Már elindultak csapatokban a keresésére, de eddig semmi hír nem jött.

Eközben Itachi még mindig nem tágított, és Sasu kezdte elveszíteni a hidegvérét.
- M-miről akarsz beszélni? – dadogta Sasu.
- Amiket mondtál nekem. Arról. – nézett egyre mélyebben szemeibe. – Mit jelentsen ez az egész?
- Tudod te azt nagyon jól! – emelte meg hangját Sasu.
Itachi erősen megszorította mindkét csuklóját, amitől Sasu fájdalmasan felnyögött.
- Nem tudom. Világosíts fel, öcsém. – búgta mély hangján.
- Eressz el! Nem mondok neked semmit! Te hazug dög! Utállak! – kiabált, majd egy könnycsepp gurult le arcán.


„Nem lesz ez így jó…” Gondolta Sasuke.


Itachi kezdett dühös lenni. Jobb kezével megmarkolta öccse állát, feljebb kényszeríttette a fejét, és durván megszorította állkapcsát. Sasu nyikkant párat, majd félve nézett bátyjára, miközben a sírást próbálta visszafojtani. Itachi közelebb húzódott, már csak pár centi választotta el ajkaikat egymástól.
- Beszélni fogsz, Sasuke. - suttogta szájába.
- Ha ennyire akarod, akkor elmondom! – kiabált, már amennyire tudott.
Itachi elengedte állát. Sasuke még lihegett párat, majd bátyja ösztönző szorításának hatására belekezdett mondandójába.
- Miért nem mondtad el? Miért? Hogy csak… hogy csak küldetésből ölted meg őket? – ajkai remegtek, hangja elcsuklott.
Itachi szíve megállt egy pillanatra, szemei kimeredtek, csodálkozásában Sasu kezeit is elengedte, aki a földre térdelt ezek után.
Pár másodpercig így maradtak, végül Itachi ökölbe szorította kezeit, és egy hirtelen mozdulattal nyakánál fogva felemelte öccsét, majd a fához nyomta.
- Honnan tudod ezt? – kérdezte mérhetetlen dühvel a hangjában.
Sasu alig bírta felfogni, mi történt. Nagy nehezen kinyitotta szemeit, és ránézett bátyjára. Még sosem látta ilyennek.
- Beszélj! – kiáltott rá Itachi, és megrázta kisöccsét, aki közben próbálta lefejteni bátyja erős kezeit.
Sasuke leugrott a fáról, és közelíteni kezdett.
Itachi kezdett lehiggadni, és elengedte öccse nyakát, de jobbjával továbbra is a fához szorította. Sasu alig tudott levegőt venni. Erősen hörgött, közben köhögő roham jött rá. Könnyei patakokban folytak le arcán, és az állán cseppekben hulltak le.
Sasuke megállt az egyik fa törzsénél, és odatámaszkodott.
Itachi baljával a fejét fogta. Haja a szemébe lógott, mögötte szemei meredten villogtak.
„Most mit tegyek? Most… mit tegyek?”
Itachi vett egy nagy levegőt, majd bal kezét leeresztve újra öccse szemeibe nézett. Sasu még mindig rosszul volt, de már csillapodott fájdalma.
- Sasuke… - kezdte mélyen Itachi, de hangjában teljes nyugtalanság lapult. – Ki mondta ezt neked?
- Nem mindegy az?! Tudok mindent! Az egész történetet. Ez a lényeg csak.
Itachinak nagy erőfeszítésébe került, hogy nyugodt maradjon, de szája már így is remegett.
Sasu rettegett, hogy most mi fog történni. Kétségbeesésében hirtelen elütötte Itachi jobb kezét válláról, és futásnak eredt. Itachi elévágott, így Sasu a mellkasának ütközött, majd a földre esett. Felocsúdnia sem volt ideje, egy ütést érzett arcán, amitől elsötétült minden. Pár perc múlva tisztult ki látása. Felnézett, és látta, hogy Itachi négykézláb áll felette, és lefogja mindkét csuklóját. Szájában érezte a vér ízét, ami később kifolyt ajkai közül.
- Nem szöksz meg. – hallotta meg bátyja hangját.
- Meg akarsz ölni? – mosolyodott el Sasu, ami igencsak felingerelte Itachit. – Megölöd az öcsédet, aki miatt mindezt csináltad?! – ordította hirtelen Sasu.
Itachi megrökönyödött, és szájtátva figyelte tovább ficánkoló testvérét.
Sasu végül felhagyott a szökéssel, és sírva fakadt.
- Miért nem öltél meg? Miért csak engem kellett meghagynod. Mégis meddig akartad ezt eltitkolni, haaa? Tönkrement az életem emiatt! – sírt keservesen.
- Azt hiszed, nekem nem ment tönkre? – fakadt ki hirtelen Itachi, amitől nem csak Sasu, de még maga is meglepődött.
Itachi egy perc múlva nyugodt hangon folytatta.
- Ki tudja még ezt?
- Én. – jött egy hang oldalról.
Itachi dühösen pillantott rá.
- Jiraiya-san.
- Engedd el Sasukét. – mondta komolyan Jiraiya.
Itachi felállt, de bal kezével továbbra is szorította Sasu jobbját, így öccsét is felállásra kényszeríttette.
Körülöttük ninják sorakoztak, már teljesen körülvették őket.
Ekkor megjelent Kisame, és pusztító belépést produkált. Porfelhő keletkezett, senki sem látott semmit. Itachi öccsét bámulta, aki viszonozta pillantásait. Ita tekintete meglágyult, és elengedve öccsét, eltűnt a porködben. Jiraiya megidézett egy békát, aki belefújt a porfelhőbe, és az eloszlott. Már csak egy térdelő Sasu tartózkodott ott.

Másnap Sasu az edzőterepen kifulladásig harcolt.
- Ideje befejeznünk. Már nem bírod. – lépett oda Sasuke.
- Fogd be!! – próbálta újra a chidorit, de rögtön összeesett.


Eközben Itachi egy sötét helyen ült egy hatalmas kőszékben.
- Itachi-san… Újra el kéne mennünk a Kyuubiért. De most már sikerrel is kéne járnunk. – szólalt meg Kisame, egy kicsit távolabb tőle.
- Menj el. – mondta Itachi nyugodtan.
- Hogy mi?
- Hagyj magamra! Azonnal! – hangja fenyegetővé vált.
Kisame engedelmeskedett, és elhagyta a helyiséget.
Itachi lassan lehunyta szemeit, várt egy kicsit, majd mikor újra kinyitotta hirtelen pár méterrel arrébb ököllel belevert a falba, ami azonnal betört. Tovább rombolta a szobát, majd mikor lenyugodott kicsit, térdre rogyott, és fejét beletemette tenyereibe. Minden sötét volt, és csöndes.


- Csak hogy itthon vagyunk. – lépett be az ajtón Sasuke, mellette pedig Sasu, aki rögtön elment fürdeni.
Félórával később jött ki a fürdőből, és az ágyba feküdt. Már sötét volt odakint.
Sasuke az ágyhoz sétált.
- Szedd már össze magad!
- Hagyj békén! – lökte hátra Sasu.
- Ezen nem tudsz túllépni? Ne kelljen csalódnom. – ült le mellé.
- Nem érdekel. Te más vagy, mint én.
- Ne aggódj már. Meg fogjuk keresni. – majd lehajolt, és csókot nyomot Sasu ajkaira.
Sasu egy kicsit meglepődött, de nem ellenkezett. Ettől felbátorodva, Sasuke behatolt nyelvével, és lágyan körözni kezdett belül. Arra számított, hogy múltbélije visszautasítja, de megdöbbenésére viszonozta a csókot. Sőt, még át is karolta.
Sasuke elvált tőle, hogy szemügyre vegye.
- Miért hagyod magad? – kérdezte.
- Jó kérdés. – válaszolt halkan.
Sasuke elmosolyodott, majd újra megcsókolta Sasut. A csók egyre mélyült, és már szinte falták egymást. Sasu olykor belenyögött a csókba, annyira élvezte.
Sasuke hirtelen lelassult, majd elvált és pár puszit nyomott Sasu ajkaira.
- Ennyi elég.
- Miért? – kérdezte Sasu.
- Le akarsz feküdni velem? – mosolygott Sasuke.
- Igen.
Sasuke a lehető legjobban meglepődött.
- Csak azért, mert érzelmi válságban vagy. Később megbánnád. – mondta halkan, és már szállt volna le, de Sasu visszarántotta.
- Ha megbánom, az az én bajom.
- Nem. Így nem. – ült fel Sasuke, majd lemászott az ágyról.
- Mi a bajod? – kérdezte mérgesen Sasu.
- A viselkedésed.
- Mi van a viselkedésemmel? Én már nem borulhatok ki? – kiabált.
- Ne kiabálj!
- De kiabálok! Azt csinálok, amit akarok! És kiabálok! – ült fel, majd hirtelen abbahagyta beszédét, mivel rájött a sírás.
- Nem tudsz mást, csak sírni, ugye? – emelte fel hangját Sasuke. – Örülhetnél, hogy én itt vagyok, és segítek! De te mégis hisztizel ennyi miatt! Mi a jó büdös francért? – hajolt le, és megrángatta Sasu pólóját.
- Hagyjál már!
- Lekeverjek neked egyet, hogy észhez térj, vagy inkább verjelek agyon? – rángatta meg erősebben.
- Te nem vagy én! Utállak! Húzz el innen! Menj innen! Menj máááár! – ordította Sasu.
Sasuke felegyenesedett.
- Hát jó! Old meg egyedül vakarcs. – majd dühösen feltépte az ajtót, és távozott.
Sasu az ágyára dőlt, majd teljes erőből a párnába vágta öklét.
„Ő nem én. Ő nem... Ő...”
Sasu kipattant az ágyból, majd kirohant a lakásból. Sasukét a falun kívül érte utol, aki megállt, mikor észrevette a fiút.
- Mit akarsz? - kérdezte dühösen.
Sasu kérdőn nézett rá, kétségbeesésében rövidnadrágja végét piszkálta ujjaival. Sasuke odasétált hozzá, majd újra feltette a kérdést. Sasu most se válaszolt, lesütötte fejét, majd behunyta szemeit. Sasuke maga se tudta mit csináljon, megüsse, vagy megölelje. Végül az utóbbinál döntött. Ölelkezve álltak egy jó darabig, majd Sasuke megszólalt.
- Igazad van. Te nem vagy én, és én nem vagyok te. - súgta fülébe - Nem tudom hogyan és hogy miért - közben felemelte Sasu állát - alakult ki ez bennem. - majd lágyan megcsókolta.
Sasu viszonozta a csókot, és szemeit becsukva átadta magát Sasukének.
Az éj csendes volt, csak néhány tücsök ciripelt a távolban.
- Óh, csak nem megzavarok valamit?
Sasuke és Sasu rögtön elváltak, majd keresgélni kezdték a hang forrását.
Végül egy fehér alakot vettek észre, aki perverzül vigyorog rájuk.
- Shinigami... - sóhajtott Sasuke.
Soratake felkuncogott, majd egy pillantás és 1 méterrel előttük álldogált. Sasu nagyot hőkölt, majd hátra is esett. Soratake megint kuncogott.
- Bocsánat a kellemetlenkedésért, főleg egy ilyen fontos és romantikus pillanatban - mosolygott - de van számotokra egy hírem.
- Ki ez? - állt fel Sasu.
- Óh! Te még nem is ismersz! - nevetett fel a shinigami, amire két bamba tekintetet kapott - Én vagyok a „Shinigami”, drága Sasukém így említett. - legyintett jobb kezével - amúgy a nevem Soratake. - mosolygott.
Néma csönd.
- Sz’al a hír! - kezdett bele Soratake - Sasuke, mostantól nem vagy láthatatlan. Ja és nem mehetsz vissza a jövőbe. - fejezte be egy kedves mosollyal.
Sasuke és Sasu döbbenten figyelték őt, majd megpróbáltak mindketten kinyögni valamit.
- Mi?
- Hát bocs, hogy csak most szólok, de mikor a többi shinigami meghallotta, hogy idehoztalak, idegesek lettek, mivel megbolygattam a jövőt és a múltat. Így két dimenzió keletkezett, a jövőt megszüntették, szóval csak a múlt létezik, vagyis a mostani jelen. Sasuke, itt ragadtál, gomenne.
Sasuke tekintete elhomályosult.
- Te... rohadék... - morogta az orra alatt.
- Maa-maa, ne húzd fel magad. A jövőben úgy is rossz lett volna neked. - próbálta csitítgatni Soratake.
Sasu csak nézte őket, nem tudott megszólalni. Sasuke továbbra is forrt az idegtől, de végül úgy döntött, vesz egy mély levegőt és megnyugszik.
- Azt mondod... örökre itt ragadtam?



3 hónappal később...
Sasuke - mivel már mindenki látta őt - kénytelen volt megbarátkozni az emberekkel, akik eleinte elég furán tekintettek rá, de végül beilleszkedett a faluba. Bár a tanácsosokkal akadtak gondok. A két Sasuke magukban bosszút esküdtek ellenük, ha majd eljön az idő, élvezettel fogják megölni őket. Főleg Danzout.
Az emberek megkülönböztetésül Shousuke-nek hívták Sasukét. (Shourai/jövő/+Sasuke: ettől függetlenül marad a régi nevük)
Sasuke és Sasu kapcsolata barátságosabb lett, és mindenki csodálattal figyelte Sasu személyiségfejlődését. Már nem volt az az utálatos, beképzelt alak, mint régen. Mondjuk még mindig megvolt a maga büszkesége, amivel rendszerint felidegesítette Narutot. Sasuke pedig a maga módján kicsit megnyílt mások felé, de leginkább Sasuval volt. Felajánlottak neki egy házat, de ő inkább maradt a régiben.

A mai napon egy küldetést kaptak, miszerint el kell kapniuk pár bűnözőt néhány faluval arrébb. Alkonyatkor végeztek, de mivel nagyon elfáradtak (Sasuke nem segített), kénytelenek voltak letelepedni az erdőben. Akármennyire kérlelték Kakashit, az nem volt hajlandó szállást kivenni egy hotelben, így maradt a szabad ég alatti alvás. Sakura már nem volt olyan levakarhatatlan, mivel Sasu tapintatosan közölte vele, hogy nem akar tőle semmit. Ez nagyon súlyosan érte a lányt, de pár nap után sikerült felfognia, és azóta visszavett a viselkedéséből, és megpróbálta Narutót is jobban megérteni.
Ez az este elég szokványos volt, Kakashi a fán ülve zseblámpával a kedvenc könyvére világítva olvasott, miközben a többiek a fekvőhelyet és a tüzet készítették elő.
- Sakura-chan, tehetem a hálózsákomat a tiéd mellé? - kérdezte pirulva Naruto.
- Szó sem lehet róla! Nem akarom, hogy álmodban összerugdoss és összenyálazz. - mondta elutasítóan Sakura, majd oldalra pillantott - Sasuke-kun, te mért mész olyan messze? - kérdezte.
- Én itt akarok, a fa alatt. - jött a válasz.
- Akkor én is. - sétált oda Sasuke.
- Nem kell mindenhova követned, épp elég hogy a küldetésre jöttél. - lökte el morcosan Sasu.
- Ez csak természetes. Bármikor feltűnhet Itachi.
- Na majd pont itt fog... - vakarta meg a fejét Sasu.

- Sasuke... kisöcsém...

Sasu rémülten pillantott oldalra, ahol bátyját látta, amint egy pukkanással Narutóvá változik.
- Hahahaha! Ha láttad volna a feje... - kiabált Naruto nevetve, de hirtelen Sasu arcon rúgta.
Repült pár métert, majd Sasu a levegőből Naruto gyomrára esett könyökkel. Naruto forgolódott magában, közben Sasu visszasétált fekhelyéhez.
- Heh, ezt megérdemelted. - mosolygott halványan Sasuke, majd lefeküdt.
- Kapd be!

Másnap visszamentek Konohába, és Naruto végre jóllakhatott 7 tál ramennel.
Mindenki visszatért saját otthonába, majd megebédeltek.
Sasu és Sasuke nem tudták mit csináljanak egész nap, így elég unalmasan teltek a percek. Amióta az emberek látták Sasukét, azóta nem történt semmi közöttük, nem csókolóztak és legtöbbször kerülték az érintkezést.
- Oi, nem gondolod, hogy ez unalmas? - kérdezte Sasu az ágyon ülve az ablakban merengő Sasukétől.
Sasuke lassan ránézett, de nem szólt.
- Mi az? - nézett rá kérdőn Sasu.
Sasuke lemászott az ablakról, majd odamenve megállt előtte.
- Nem gondolod, hogy hívni kéne egymást valahogy? - szólalt meg. - Ne csak mindig „oi”...
- És hogy? - terült el az ágyon Sasu, majd tarkóját kezeire tette. - Ahogy a többiek hívnak?
- Például, azt már megszoktam. - térdelt az ágyra Sasuke, majd Sasu fölé mászott, aki csak nézte őt.
Sasuke egész közel hajolt, de Sasu nem zavartatta magát.
- Shou... - suttogta Sasu.
Sasuke alig láthatóan elmosolyodott, majd megcsókolta Sasu alsó ajkát.
- Elég fura... - mondta halkan.
- És te? Engem... - motyogta Sasu.
- Sasuke. - válaszolt, majd újra megcsókolta Sasut.
A csók egyre mélyült. Sasuke lejjebb haladva a nyakat kezdte csókolgatni majd a fültövet nyalogatni. Sasu láthatóan belevörösödött, mivel elengedett pár nyögést.
Sasuke elmosolyodott, majd vetkőztetni kezdte Sasut, aki kicsit ellenkezett, amikor a nadrághoz ért.
- V-várj! Én...
De Sasuke nem várt, teljesen lehúzta a ruhadarabot és az azalatt lévő alsógatyát, majd visszahelyezkedett a kulcscsontokhoz. Immár Sasu teljesen csupaszon feküdt alatta, és ez igencsak feltüzelte. Tovább kényeztette a fiút, majd levándorolt a mellbimbókhoz is. Felnézett Sasura, aki ettől gyorsan behunyta szemeit.
- Nocsak, zavarban vagy? - mosolygott Sasuke.
- Fogd be... - motyogta, majd oldalra fordította fejét.
Sasuke kinyújtotta nyelvét, és a hegyével megérintette a bal mellbimbót, majd körözni kezdett. Sasu alig bírta visszafojtani nyögéseit, még sosem érzett ehhez hasonlót. Sasuke áttért a másikra is, majd azt is jól kezelésbe vette. Miután Sasu kellőképpen elvesztette önkontrollját, felemelkedett és nyelvét bedugta ajkai közé. Sasu azonnal ráharapott, majd magához húzta a nyakánál fogva. Ez a csók már vadabb és szenvedélyesebb volt, ezt látva Sasuke megkísérelte zavarba hozni Sasut, miután sikerült nagy nehezen elválnia tőle.
- Hú de beindultál...
Sasu csak most kapcsolt, hogy mégis mit csinált. Rögtön belepirult, aminek Sasuke igencsak megörült.
- Szemét. - suttogta Sasu.
- Hmph... - mosolygott Sasuke, majd keze lejjebb tévedt, megérintve a fanszőrzetet - Látom elkezdtél férfiasodni.
Sasu összehúzta lábait, majd megpróbálta elvenni onnan Sasuke kezét, de ez természetesen nem sikerült. Sasuke felkuncogott, majd megérintette az ágaskodó hímtagot is. Sasu azonnal abbahagyta a mocorgást, és elakadt a lélegzete is. Összeszorította fogait és szemeit is. Nem mert Sasuke szemébe nézni, aki most perverz vigyorral bámulta.
- Kezd egyre keményebb lenni. - szólalt meg Sasuke, amire egy dühös sziszegést kapott válaszul.
Lejjebb csusszant, és szétterpesztette Sasu lábait, bár az nem volt olyan egyszerű. Sasu közben bal karjával eltakarta szemeit, jobbjával a lepedőt markolászta. Egészen meglepődött, mikor valami meleget érzett makkján, majd az körözni kezdett. Tudta mi történik, de nem mert odanézni.
Közben Sasuke már teljesen bekapta, és szopogatni kezdte. Sasu egyre nehezebben viselte, bár még mindig tartotta magát.
Sasuke hirtelen abbahagyta, majd felegyenesedett. Sasu elég kíváncsi lett, és elvette kezét szemeiről.
Sasuke vetkőzött, már a nadrágnál járt. Miután teljesen meztelen lett, közelebb hajolt és Sasu lábait megemelve közéjük férkőzött. Sasu láthatóan megijedt, de inkább elfordult.
- Nyugi, előtte még ki kell tágítani. - mondta Sasuke, majd nyelvével körözni kezdett a bejáraton.
Sasu nyelt egyet, majd alsó ajkát harapdálta, hogy ne adjon ki túl nagy hangot.
Sasuke ezután teljesen benyomta nyelvét, majd ki-be dugdosta. Jobbra nyúlva, nadrágja zsebéből kivett egy tubus síkosítót, majd kezére nyomva, alaposan bekente Sasu hátsóját.
- Honnan ahh fenéből van azhh? - kérdezte Sasu.
- Pár napja vettem. - közben megnyalta a makkot, és ezzel elvonta Sasu figyelmét..
Nemsokára már négy ujja is befért, közben Sasu igencsak kapkodta a levegőt.
- Kész. - jegyezte meg Sasuke, majd kényelmesen elhelyezkedett Sasu lábai között.
- Várj! Haah... - könyökölt fel hirtelen Sasu.
- Már nem fog fájni, nem lesz rosszabb, mint négy ujj. - mosolygott Sasuke.
Sasu vett egy mély lélegzetet, majd elengedte magát és visszadőlt. Sasuke ezt látva feljebb emelte Sasu lábait és hátsóját, majd óvatosan behatolt. Kicsit lentebb ereszkedett, és mozogni kezdett.
Sasu szájára tette mindkét kezét, de Sasuke elvette onnan.
- Hadd halljam...
Sasu zavartan pillantott oldalra, miközben hangosan lihegett, melybe pár nyögés is vegyült.
Nemsokára elhomályosult tekintetük, és már Sasuke is elég hallhatóan lihegett.
- Mindjárt... vége. - jelentette be Sasuke, majd kicsit előredőlt és megfeszült.
Sasu felemelte csípőjét, és saját lábába kapaszkodott. Közben Sasuke jobb kezével megragadta Sasu merevedését és megpróbált örömet szerezni neki is. Nem kellett sokáig csinálnia, Sasu pár hangosabb nyögéssel elélvezett.
Sasuke látva ezt, egész bensője megremegett, majd melegség futotta végig. Előrehajolt, meggyorsította tempóját, és egy kisebb nyikkanással Sasuba élvezett.
Meg kellett tartania magát, nehogy Sasura essen, közben Sasu megpróbálta kinyújtani begörcsölt lábait.
- Aahh...nh
Sasuke segített neki, közben arrébb mászott, majd az ágyra esett. Mindketten lihegtek, izzadságcseppek borították testüket és ki volt száradva szájuk.
Sasuke kis idő múlva kiment a fürdőszobába, majd egy alapos fogmosás után visszatért az ágyba. Sasu még mindig hanyatt feküdt, de nagyjából már rendesen vette a levegőt. Sasuke fölé hajolt, majd lágyan megcsókolta. Ezután hasra vágódott és sóhajtott egyet.
Pár perc múlva Sasu elmosolyodott.
- Mi az? - kérdezte Sasuke.
- Semmi. - hunyta le szemeit, majd oldalára fordult, Sasuke felé.
Sasuke épp elérte kezével, és kisimította az arcába hulló tincseket. Pár simogatás után Sasu közelebb húzódott.
Egymás szemébe néztek, majd Sasuke gúnyos mosollyal megszólalt.
- Azt akarod, hogy megöleljelek?
Sasu elpirult, és morcosan a másik oldalára fordult. Sasuke halkan kuncogott, majd elkezdte csipkedni Sasu meztelen hátát és oldalát, aminek természetesen a fiú nemigen örült.
- Ne csináld, hagyjál már!
Ez a mondat elég sokszor ismétlődött, mígnem Sasu megunva a kötekedést, megfordult és valahogy bántalmazni akarta Sasukét, azonban hamar alul maradt.
Sasuke leszorította az ágyra, és elég közelről elkezdte tanulmányozni Sasu arcát.
- Mi van már? - próbált elfordulni Sasu, de nem tudott.
Sasuke végül egy csókot kezdeményezett, amit egy kis ellenkezés után meg is kapott. Ezután oldalra fordult, majd Sasut is magával húzta, így egymással szemben feküdtek.
Sasuke egyik karját Sasu feje alá dugta, a másikkal magához ölelte.
Nem beszéltek, csak pihentek. Estefelé megvacsoráztak, majd újra megismételték a délutánit.
- Shou... - suttogta Sasu.
- Hm?
- Bűzlesz.
- Kösz. - -'

<---Előző     Vélemények     Következő--->