Nem éretem magamat. Ez már végleges. Most, hogy egész este ezen rágódtam, a hajamat téptem, s óránként jártam WC-re fogat mosni.. nos most úgy érzem, mégis csak kissé felfújtam a dolgot, hiszen csak egy csók volt! Semmi több! Pozitív gondolkodás... ugyan már... mi az ha megcsókol egy másik fiú!? Ugyan már! Hát minden harmadik fiúval megtörténik, hogy élete megkeserítője támadja le! Hehe...

MÁR HOGY A SZARBA LEHETNE POZITÍV GONDONDOLKODÁSOM, MIKOR MÉG MINDIG AZ A SZAR CSÓK JÁR A FEJEMBEN???
Lehetetlen... és a legrosszabb, hogy nem undorít annyira mint kéne... sőt... Itachinak rohadt jó nyelvtechnikája van! Jesszus... MIKRE GONDOLOK, ÚGY EGÉSZ ÖSZINTÉN???

Még mindig nem hiszem el, pedig egész éjszaka ezen agyaltam. Na meg azon, hogy csesszek ki Tobival úgy, hogy végre a szobájában maradjon, ugyan is percenként jött át, ugyan is ő fél a vihartól... heh... én is félnék, ha az agyam helyén egy rohadó banán kupac lenne... te hülye banán... vigyázz! Mert ha a villám beléd csap már csak egy latyakos,ragadós, trutyi marad ott! De semmi vész! Ha idegileg labilis, sarokban nyáladzó egyén leszel, Oro könnyebben kötöz ki az ágyához! Fel sem fog tűnni! Jut eszembe... Orot figyelmeztetni kéne, hogyha Pikachu jelmezbe öltözik, talán a maszkos banán önszántából, Pokémon főcímdalt dalolva ugrik a nyakába...hehe...

Viszont Itachi csókja még mindig élénken él bennem... még mindig bizseregnek az ajkaim, még mindig az orromban érzem az illatát... Most már csak egy szerelmes sóhaj hiányzik, egy kis hajkiegészítés és nyugodtan mehetek Sasuke bolond csaj imitátornak... brr... Jézusom...

De azért...egyre kényelmetlenebb a dolog... Hogy nézzek ezentúl a szilva szemébe? Mármint... hogy menjek a közelébe, mikor minden egyes percben attól pánikolok, hogy rám veti magát??? Mitől is félek??? Jó kérdés... talán attól, hogy Tobi állítása, miszerint szépen lassan bemelegszem, mint a fagyi ha mikróba rakják, igaz? Csak vigyázzak... el ne olvadjak... mert akkor már csak... fagyi tócsa maradok a drága Itachi szilva tányérján... és akkor csak még nagyobb élvezettel alkalmazza a „nyelvtechnikáját”... ez most... ez félreérthető...
Tényleg! Mi van ha előugrik a legközelebbi bokorból és megerőszakol? Lehet egyáltalán pasit megerőszakolni!? Gyakorlatilag igen...!? Kígyónak is kínzás ha Viagrát adsz, Deidarának is kínzás, ha Itachi kiláncolja egy ágyhoz és Viagrával tömi a cuki kis száját... aztán meg sátrazok, mintha táborba készülnének a mogyoróim...hehe... JÉZUSOM!
Veszek egy erényövet... nem jó... kényelmetlen... egy erény...öhm... mit? Na... erényalsót! Kis nyílással, hogyha elszólítana a természet...

Fáradtan, kialvatlanul törlöm meg a szemeimet, s hatalmas, égig érő nyújtózkodással lazítom ki elgémberedett, fekvéstől eltunyult tagjaimat. Jól esik, ahogy minden porcikámban szétárad az élet... felemelő érzés... szerencse, hogy ma lesz rajzszakkör... Éljen! Végre kiélhetem a bennem szunnyadó alkotásra irányuló hajlamaimat! Már kezdett hiányozni... remélem az a tetű Uchiha nem szándékozik bepofátlankodni, különben most a mobilja helyett a motorját vágom ki az ablakon... Állj... hogy hozom fel a motort a negyedikre? Megvalósítási probléma!!!
Vagy ráejtem az egyik szép kis szobromat... milyen szépen is nézne ki az a motor a szobor törmelék alatt... gyönyörű összképet alkotnának... főleg ha egy-két Tobi-féle elcseszett kutyakunyhót is rádobálok...muhahahahahaaa...

Azonban békés csókbosszú szövögetésemet Tobi viháncolása zavarja felbe, s én összehúzott szemekkel, visszafojtott „örömmel” várom, hogy mellém érjen a rock bolt kellős közepére. Te banán... HÁT MOST SEM HAGYSZ ÉLNI, A TERMESZEK RÁGNÁK LE A FÁD TÖRZSÉT!!!!

- Jajj Deidara-senpai! Hogy érzed magad? Jobban vagy? Tegnap este nagyon morcos voltál!- integet a mutatóujjával, mint valami tanár bácsi, aki épp dorgálni készül. Letöröm, ha így mutogatsz... nem mondták, hogy nem szabad? Ejnye... hozom a körfűrészt...hehe...
Egyébként miről beszél már ez megint? Még szép, hogy morcos voltam, amikor óránként dörömbölt az ajtómon egy szaros Pikachu bábuval!!!!! Egész éjszaka rémálmaim voltak... azt álmodtam, hogy Oro körte és Tobi banán karöltve támadnak rám... csak Tobi Pokémonos, Oro meg denevéres korbácsot szorongatva...brr... még most is ráz tőle a hideg... HOGY VÁRHATJA EL EZEK UTÁN, HOGY VIGYORGJAK MINT A TEJBETÖK!?

- Igen Tobi, most már viszonylag jobban érzem magamat csak tudod...- most jöhet a „mondjunk szépet Tobinak, hogy Oro körte ne szadizzon meg” című hadművelet... na... valami szépet... csak kicsit!- olyan magányosnak érzetem magamat, hmm!

Ejh de hülye vagyok! Azt a rohadt... ennél nagyobb baromságot mondani sem mondhattam volna!

Tobi lemerevedik egy pillanatra, mintha egy zsáknyi cementet nyelv volna le, a nimfa szobromat is megszégyenítő mozdulattal kezdi majmolni a mellette lévő kartonból kifaragattok Michael Jackson életnagyságú tábláját. Na most mi van? Seprűt nyeltél?
Mindig is kíváncsi voltam, hogy Michael Jackson mit keres egy kemény, már-már a szadistaságot súroló cuccokkal telerakott rock boltban... én maximum Tobi szobájában tudnám elképzelni, pár rózsaszín, tollacskás sállal telerakva... de Oro ragaszkodott hozzá, hogy első számú példaképe itt virítson és riogassa a vevőket... komolyan... mikor múltkor egy csapat motoros jött ide, s már épp vihogva, sörtől bűzlően néztek volna körbe, meglátták a plasztika királyt, s nagyra tágult szemekkel sikítozva futottak el... Nos lehet, hogy ennek az is az oka volt, hogy Oro épp a Michael és a közte lévő hasonlóságokat firtatta... nos... azt hiszem itt nem kell tovább ragoznom, nem kell ecsetelnem milyen horrorban volt részem...

Amikor már egy rakat szőrős hapsi is besokall Orotól, ott már bajok vannak... nem a pasik miatt, én is majd szívrohamot kaptam, mikor először megláttam... azt hittem Voldemort szabadult el a Harry Potterből, csak hogy az álcázás miatt egy Paroka kedavra nevű hajnövesztő varázslatot is megejtett... azóta rájöttem, hogy csak szimplán nem járt napon életében két percnél többet... mert... Oro...egy... VÁMPÍR!!!!! Amióta megpróbálta Tobi nyakát nyalogatni és harapdálni, nos azóta... egyre inkább erre a tényre gyanakszom... sőt! Amióta fokhagymás sprayval van befújva a kilincsem azóta be sem mer jönni...hehe... s ezentúl a neve... OROCULA LESZ!!!! MUHAHAHAHA!!!!
Mi lenne, ha ugyan ezt kipróbálnám az én drága szilvámmal is? Létezik Teletabi spray? Nem hinném... franc... pedig azzal tuti elintézném...hehe...

Azon Tobi ismét a gondolkodói dilemmáimba tolakszik, s maszkja irritáló kis foltként tülekedik be látóterembe, majd közvetlen közelről nyomul pofikámba. Kezeivel úgy ölel, mint egy önkéntes Teddy mackót... MI A SZART CSINÁL EZ!?
Vicsorgatva feszítem le magamról túlbuzgó kezeit, azonban ő nem hagyja ennyiben... egyik kezét így is a vállamra kanyarítja, s arcával úgy dörgölőzik hozzám, mint a szomszéd kövér néni hormonzavaros macskája...Utálom azt a dögöt... úgy néz ki mint egy elcseszett, stílushiányos, járkáló paróka...

- Tobi tudta Deidara-senpai, hogy csak szereted hiányod van! És Tobi tudja mi kell rá!- kiáltja a maszkos, miközben megragadja a vállamat, a narancs maszkja elfedi a látóterem.
Én is tudom mi kell nekem... egy jegy neked Abu dhabiba... hehe... az jó messze van... legalább találkoznál olyanokkal, akik a te szellemi szinteden vannak...pl. tevékkel! Azok is körülbelül úgy nyáladzanak a nagyvilágba, mint te, mikor Ash Kechup vagy ki legyőzi a rózsaszín hajú ribit meg a kék hajú selyemfiú kezdeményt a hormonzavaros, gyantázott macskával, aki ráadásul beszél is!!! Jézusom... mi enne a szomszéd macska is rizsázna? Te jó ég... már most lelkileg sérült vagyok tőle...

- Igen Tobi... olyan magányos vagyok, hogy menten orrba váglak, ha nem takarodsz el a személyes szférámból, hmm!- mosolyodok el kedvesen azonban hangomban annyi düh van, mint amennyi rohadt banán darab Oro gyümölcstorjában... Kurva sok... hehe... Most mit vár tőlem? Hogy hozzam le neki a csillagos eget? Minek? Veszek neki egy csillagmintás, bóvli kendőt aztán a szemére kötöm! Ez a hülye képes azt hinni, hogy az az ég... már csak egy kalitka kell és késsz Tobi banán papagáj kiadása...
Te IQ lightos banán... mondjuk mit is várjak tőle? A banán belseje is pépes ha megütögetik.. ő is megveregettem párszor, nem csoda ha még ütődöttebb lesz...

A maszkos eltántorodik tőlem, s ujjait összekulcsolva esik térdre előttem, mint valami hősszerelmes. Megragadja az egyik kezemet, s drámai mozdulatokkal kapálózik, mint egy veszett majom...

- De hát Tobi életed szerelme! Ne taszíts el magadtól! Hisz én vagyok a dannád! Nincs szükség itt kelletésre! Hisz imádlak! Szívem minden poros darabja a tiéd! Épp ezért! Épp ezért gyere hozzám feleségül! Itt! Michael Jackson szeme láttára! Ő lesz szerelmünk beteljesítője! Ő lesz a pap ki összead minket az örökhűségben!- rikítja, s felpattanva próbál meg egy Pikachu mintás gyűrűt az ujjamra tuszkolni, ahogy épp Michael Jackson kihipózott alakja felé integet fejével hevesen. MI VAN!? ÉN NEM VAGYOK NŐ TE BAROM!!!
Nem mehetek hozzá feleségül... de ha mehetnék, akkor sem te lennél az...hehe...
Akkor már valami milliomos kályha meleg köcsögöt keresnék...
S tádámm!!! Itt van Itachi! Milliomos, lassan kazán meleg, olyan forró, hogy olvad a csoki, ha egyméteres közelségbe kerül, és egy köcsög is! Főnyeremény! Na szilvácska! Te leszel a vőlegényem! De akkor aztán szaros olcsó esküvő helyett, zebramintás lakodalom legyen! Hogy miért zebra? Utálom azt az állatot... hehe...
Sőt mióta kis híján elcsapott a pedofil, mikor átkocogtam a csíkos úton, azóta rettegek egyedül átmenni, ha látom, hogy Oro denevéres mintás furgonja a közelben van... még ha nem is ül benne senki... ki tudja mikor hatja uralma alá egy ügyes varázslattal a nagy Ő... akit nem nevezünk sehogy... hehe...

Ideje letörni Tobi lelkesedését... legyünk kegyetlenül őszinték? Vagy féljünk attól, hogy a Michael karton mögött egy mini lehallgató készülék áll? Jobb lesz óvatosnak lenni... lassan már egy kémfilm készül majd az életemből és én leszek Szőke....DJ SZŐKE!!!! Na jó nem... inkább a nevem Tejbedara... Deidara Tejbedara...
Vagy egyszerűbben...dara... Deidara...hehe... én leszek a 000-ás ügynök! És csak azért leszek 000, mert a 007 2.0 túl hosszú...hehe...

- Tobi én nem akarom ilyen korán elkötelezni magamat. Majd talán...- 1.000.000.000.000.000.000.000.000.000 év múlva?- később, hmm...

- Rendben! Akkor ma délután összeházasodunk!- rikkantja boldogan, s a Michaeles kartont felkarolva keringőzik a CD kupacok között...
Hát neked aztán villámfogásod van, mondhatom... te...hülye banán...

Nem elég, hogy ez az idióta kínoz, de még a szilva is rám száll, ráadásul, megcsókolt... csak úgy! Minden fajta figyelmeztetés nélkül! Nem mintha nem lett volna egy picit... egy picit jó...de... ez nekem már túl sok... még Tobi sem csókolna meg! Nem is tehetné, mert akkor rövid úton találkozna a fogorvassal, egy új protkóért...hehe...

Bevallom kissé tartok Itachi szilvától... mi van, ha megint megteszi? Ott mindenki előtt... az rendben van, hogy ő szarik rá, mert ő kibelez ha becsipogsz neki, de én nem szeretnék még több okot adni arra, hogy nőnek nézzenek... lassan rám sütik majd a bélyeget, hogy lány vagyok, csak elül van a deszka, hátul a léc, középen meg a fűrészpor... Jézusom...

Ez már beteges... tartok tőle, mint banán a majomtól de... lassan nem csak a saját magammal szembeni hülyeségem, de már a skizofréniám is elhatalmasodik rajtam...
Mindenhol Itachikat látok, most is, ahogy kinézek a rock bolt kirakatán, megpillantok egyet a kis bandájával... Jézusom... már képzelődöm is... ez már... ez késsz... el kéne mennem pszichiáterhez...hehe...

- Jé! Itachi!- kiáltja Tobi, mintha épp most fedezte volna fel a hülyeség ellen gyógyszert... neked kéne olyan, te banán agyú... csak az a baj... hogy azt még találták fel...
De állj.... Ha Tobi is látja Itachit akkor...akkor.... MIT KERES EZ ITT?????? HÁT MÁR A REGGELEM SEM INDULHAT NYUGODTAN? TE... SZILVA!!!!

Jézusom... el kell tűnnöm... nem szabad, hogy észrevegyenek... nem akarom, hogy Orocula tudomást szerezzen arról az apró tényről, miszerint én töltöm be a tetű Uchiha szolgájának megtisztelő szerepét...megtisztelő? Inkább kínos... nem is kicsit... főleg, hogy már szexuális zaklatáshoz is folyamodik... kár, hogy őt nem jelenthetem fel... ki tudja? Lehet, hogy nyakörvet ad rám, és arra kényszerít, hogy a szex rabszolgája legyek? Jesszus... MENEKÜLNÖM KELL!!!

Kémmód be... éééééssssssss....a terv késsz is! Tobit eléjük lököm, én pedig elslisszolok, egyszerű, gyors, és briliáns! Hát nem? Tobit vigyék ne engem... én túl fiatal és szép vagyok ahhoz hogy egy bandányi szadista állat karmaiba kerüljek...Tobi...nos neki meg mindegy... úgy sem bírja a szilva a banánt öt percél tovább... tiszta gyümölcssaláta...hehe...

Se szó se beszéd, megragadom Tobi vállát, s az ajtóhoz lépve neki taszítom, de mily szerencse az üveg még útban van...hoppá... na még egyszer...
Kinyitom az ajtót, s kilököm rajta ő pedig megtántorodva, bukdácsolva lépked el Itachiék felé, kik láthatóan nem nagyon örülnek a maszkos érkezésének. Hehe... én sem szoktam, de most ez van... ezt kell szeretni... ADJ NEKIK TOBI! KÍNOZD ŐKET A HÜLYESÉG MINDENT ELSÖPRŐ EREJÉVEL! MUHAHAHAHAAA!!!

Körül nézek, kommandós módjára várom, hogy lankadjon figyelmük, s ezt meg is történik, ahogy a banán előkapja a mini pokélabdáját, s Don Juan fejéhez dobva próbálja befogni...hmm...legyen a Pokémon neve... mondjuk.. SZADISZK!!!! Azonban Don Juan azaz Szadiszk nem igazán lelkesedik az ötletért, miszerint be lesz fogva, de sebaj...
Kihasználva Tobi idegtépő akcióját, a falhoz simulva lépek ki az utcára, s villámgyorsan spurizok a legközelebbi kukáig. Kinézek...oké... Don Juan kergeti Tobit, aki vihogva dobálja meg a többi hülyét is a labdácskáival...te jó Isten...de röhögnék... de az elárulna...

És most Mission in possible zene beindul, s Deidara a 000-ás ügynök gurulva jut el a legközelebbi postaládáig, ahol feltápászkodik, s négykézláb mászva igyekszik a villanyoszlophoz...
Jó kis ügynök lenne belőlem! Ahogy már mondtam, járok mint a szellemek... szinte láthatatlan vagyok...hehe... Még a szilva sem lát, pedig annak jó szeme van...elvileg... gyakorlatilag még az sem tudja megkülönböztetni, hogy fiú vagyok vagy lány... szegény Itachi szilva... majd kapsz egy szódásszifon vastagságú szemüveget szülinapodra. Hehe

Most az egyszer, na jó, életemben másodszor veszem hasznát Tobinak, és most életében másodszor valamit jól csinál. Ezért kap egy sütit...hehe...
Már épp érzeném, hogy megmenekülök, az édes szabadság kacsingat a lassan kimerülni készülő villanyoszlop lámpájának körtéjével...-hűha...értelmetlen mondat...hehe- mikor éles visítást hallok, s megdermedek. Tobi... te hülye banán...

- Deidara-senpai te mit csinálsz? Tobi is csinálhatja? Légyszi! A két szép szememért!- kiáltja, én pedig megkövülten térdelek a földön, a lámpaoszlop és a postaláda között. Lebuktam... MAJD ADOK ÉN NEKED KÉT SZÉP SZEMET, TE HÜLYE, KRETÉN BANÁN!!!!
Visszavonom. Tobinak nem tudom hasznát venni, mert mikor megtenném, ő akkor is elcseszi... most miért nem lehetett csöndben lenni? Pedig már olyan jó kémnek képzetem magam... még az önbecsülésem is nőtt volna... de ez a hülye banán, akkor szól mikor nem kéne, és akkor be fogja a száját mikor kéne... pont mint az eltűnéssel... de ne félj... hamarosan három oktávval feljebb fogod dalolni a Teletabik betétdalát... hehe...

- Szöksz szöszke? Ejnye... hiszen mi olyan kedvesek vagyunk! Még eléd is eljöttünk, hogy innentől tudd vinni a könyveinket... nehogy eless abban a csúnya útpadkában!- hallom meg a szilva összetéveszthetetlen mély, búgó hangját, melytől akaratlanul is borzongás fut végig rajtam gerincem mentén, de az istenért sem mondanám meg...
De kedves vagy... meteor zuhanna rád...
Azért milyen aranyos gesztus már ez... miből gondolja, hogy nem fogok elnyalni az ötven kilós könyveiktől, mikor lelépek az járdáról? Ejnye szilva egyre hülyébb leszel...

Nyelek egyet, s erőltetett mosollyal fordulok a már előttem álló Uchiha felé, s remegve integetek neki.
Hogy került ez ide? Az előbb még az utca túloldalán volt... még a végén kiderül, hogy valami mutáns... ő a... SZILVA! Aki szilvisztikus erejével megszilvásítja a világot! S egy szilva gyorsaságával terem mögötted, hogy egy szilva kegyetlenségével és gúnyosságával mosolyogjon le rá. Ó hogy az a... ejj de kiverném a fogaidat...csak tudod... sajnálom a művészi öklömet...

- Én csak...- mit kéne mondanom? Azt hogy szökök előle? Neeeeemmmm...- gyakorolom a földön kúszást, hmm!

Ez igen Deidara! Ez aztán olyan elfogadható indok, hogy csak na! Komolyan... senki sem fog hülyének nézni! Ugyan...
Ennél nagyobb baromságot még nem találtam ki... földön kúszni... végül is... igaz...itt térdelek a járdán, a tetű Uchiha előttem áll, s lenéző tekintettel illet... tiszta Hamupipőke! Még a szőke hajam is meg van hozzá! Ő meg a rút, öreg banya mostoha anyám... már csak a szőke herceg hiányzik, a szar Made in Chine üvegcipő, na meg a beszélő egerek, a kutya, a csirke, meg a mostoha testvérek, akik bájosan vihognak, mikor a nem létező borsószemeket válogatom a ...öhm...nos...poros, rohadt banános, papír fecnis betonról... Milyen romantikus! Hát menten sírva fakadok...

- Értem...- bólint a szilva vigyorogva, én pedig ismét megjegyzem magamban, hogy milyen szexi lenne pár hiányzó foggal... ohhh... a csajok buknak a foghíjas pasikra! Hát nem tudod? Ejnye...- Na mi lesz szöszke? Felállsz, vagy segítések?

Hűha...ilyen udvariasságot még nem látott a világ! Ejnye Itachi szilva... nehogy belesajduljon az a beton kemény szíved...
Azért... ha jobban belegondolok, a csók is így kezdődött, ami nos...öhm... ha itt a rock bolt közvetlen közelében, Tobi banán szeme- mármint csak egyik szeme- láttára történne meg megint nem lenne túl jó...

Így hát felpattanok, mint öreg néni, ahogy szexi ápolófiú hozza a cukormentes cukorkát, s kényszeredetten mosolyogva állapodom meg a szilva előtt.

- Okos fiú vagy, Deidei!- mosolyodik el gúnyosan Itachi, s ujjaival lágyan cirógatja meg arcomat, miközben jól szórakozik villámokat szóró tekintetemen...MI VAGYOK ÉN??? KUTYA??? Vigyázz szilva mert harapok... leharapom a fejedet... akkor aztán lesz fejetlenség az Uchiha rezidencián...hehe...

Int a többi hülyének, kik széles mosollyal szelik át az úttestet, fittyet hányva az autósok idegtépő, fülsüketítő dudálására, s elém érve Itachival karöltve szórják karjaimba a könyvkupacokat...
Kitágult szemekkel, Tobi után kutatva tartom a mázsás példányokat, ők pedig vihogva indulnak el... hol van a banán? HOVA TŰNT MÁR MEGINT??? GYERE VISSZA TOBI!!! VAGY LETÉPEM A TÖKÖDET! Ha van neki olyan... mert, ami nincs... azt nem lehet...hehe...
Már pedig én erősen fontolgatom Tobi banán töketlenségét... ki tudja? Lehet, hogy félúton semleges lett...hehe...
Leharapta Orocula...muhahahhaaa..

De ez nem változtat azon az egyáltalán nem elhanyagolható tényen, miszerint még mindig sok szaros könyv áll a kezembe, s percről-percre, másodpercről- másodpercre, pislantásról-pislantásra közelebb kerülnek ahhoz, hogy a földön elterülve maguk alá temessenek... SEGÍTSÉG!!!!!

***

Nyugodtan, a nap első békés percében figyelem késsz remekművem, mely minden elképzelésemet fölülmúlóan gyönyörködteti szemeimet. Nos igen... a rajzszakkör kreatív légköre engedte kiélni a drága, tetű Uchiha iránti szeretetemet... ez a giga nagy szilva igazán nagy áhítattal tölt el, főleg a belőle ezernyi ki álló kis kés, s egy lelkesen integető nyalóka maszkos kukac, ami kikandikál belőle...hehe...csodálatos!
Már csak egy pedofil, vámpír fogakkal megáldott körte hiányzik, s akkor teljes lesz az összkép... főleg ha a körte kezébe –van neki olyan?- egy denevéres korbácsot is adunk, amivel a sebzett szilva fenekét- most komolyan... van a szilvának feneke?- csapkodja nagy élvezettel.... Muhahahaaaa...

Azonban a szakkörnek vége, s én egyedül, TOBIMENTESEN állok itt, s bámulok a legújabb alkotásomat, amit minden elképzelésem szerint a szobám legészrevehetőbb sarkába teszek, hogy mikor felkelek, s ránézek, újult szilva, banán és körte iránti utálattal kezdhessem a napot...hehe...
Nem is rossz ötlet! Jó lesz kabáttartónak, ha már az igazit Tobi széttörte, mikor Oro elől barikádozta el a szobája ajtaját...

Békés dilemmámat azonban az ajtó indiszkrét, és rohadt nyekergő hangja zavarja meg, mely villámként hasít alkotói világom legmélyébe, ahonnan egyre nagyobb vehemenciával feltörve dühöm sikítozva készül kitörni...KI A JÓ ÉLET MER ENGEM EME CSODÁS ÖLTEBÖRZÉM KÖZEPÉN MEGZAVARNI? MENTEN LETÉPEM A FEJÉT!!!!

Felháborító, hogy az embert még itt sem hagyják nyugodtan... ha Tobi az, ledugom a torkán a festőkészletem... szép színes lesz tőle az élete... s tádámm! Ő lesz az új szivárványszínű Teletabi... Tobszki! Jól szórakozna...hehe..

Ám mielőtt még bármit csinálhatnék, akár megpördülhetnék, vagy épp valamelyik széket felkapva intenzív torok tágítási órákat adhatnék, két –biztosan nem hozzám tartozó- kéz fonódik derekamra, s húz a hátam mögött lévő illetőhöz, ki készségesen simul hozzám.
Ki ez? Most vagy Tobi fedezte fel a ferde hajlamait, vagy a szilva készített véletlenszerű ráütést, hogy életem csekély mennyiségű nyugodt perceit is megkeserítse.
De ahogy orromba kígyózik egy kesernyés, mégis érzékeimet eltompító illat, valahogy felrémlik bennem az illető arca, főleg, hogy a szadi szilva is előttem áll... ez a tetű Uchiha már itt is letámad??? NEM SZAKADNA RÁD A PLAFON!
Neeem... én is itt vagyok... majd ha elmentem rászakadhat...nem is fog zavarni...hehe...

- Késtél szöszke...- susogja fülembe Itachi szilva, forró leheletétől villámcsapásszerű bizsergés fut végig testemen, ezzel enyhébb színárnyalat felvételére bírva arcomat. Jesszusom... MIT MŰVEL EZ?
Ha megint megpróbál megcsókolni, ledugom a torkán a lábamat... úgy is olyan nagy pofája van, nem okoz neki gondod lenyelni egy harminckilences talpat...hehe...

- Tudom, csak...- rázd le! Adj neki, ne sajnáld! Légy kemény!!! ARRRGGG!!!!- összepakolok, hmm...

Ez nagyon kemény volt... biztosan hanyatt-homlok szalad majd haza, hogy kisírja magát a Teddy macijának... hűha... jobb kifogást nem tudtam volna találni... Végül is igaz...pakolok... gondolatban, darabokban pakollak a hűtőbe...hehe...

- Ejnye szöszke... pedig mi már várunk rád... főleg én...- leheli, s borzongva próbálnék elhúzódni tőle az asztalba markolva, azonban vagy én vagyok túl gyenge, vagy ő olyan erős, hogy nem enged...
Szinte magába présel, ha nem a derekamat ölelné, tuti kiköpném a tüdőmet... így sem kellemesebb, mert így a beleimet passzírozza ki belőlem, mint valami sodrófa...
De nem is ez a legnagyobb probléma... zavaró a közelsége, nem is kicsit, arról nem is beszélve, hogyha így a nyakamba liheg, nem sokáig fogok állni a lábamon... ENGEDJ EL TE SZEMÉT SZILVA!!!!- nem illik megváratni másokat... főleg nem engem...

- É...értem...hmm...- hebegem, hangom úgy remeg, mint Tobié mikor áriázik a fürdőben...
Még hogy téged nem lehet megváratni? Mit érdekel az engem? Bár... lehet, hogy nehezére esik kivárni, hogy láthassa az arcomat, ahogy szenvedek... te szadista félállat...

Nem tudnék mást mondani, minden levegő bennem reked, ahogy ajkainak forróságát fedezem fel nyakamon, ahogy lágy csókot hint az általa kiszemelt pontra... Jézusom... mit művel ez?
Érzem, ahogy céklához hasonlatos színt veszek fel, s ezen az árnyalaton csak dob az az aprócska tény, miszerint Itachi szilva egy játékos harapás után, gyengéden kezdi szívogatni nyakam érzékeny bőrét, én pedig indiszkréten fojtok magamba egy feltörni készüli halk sóhajt, ami...nos... nem vetne jó fényt általam eddig tökéletesen biztosnak vélt heteroszexualitásomra... nos igen...
Abban eddig biztos voltam, hogy én a nőkhöz vonzódom, abban már kevésbé, hogy ugyan ez Itachiról is elmondható... de most, hogy szinte leteper, s nem épp a legjobb hatásokat váltja ki belőlem...nos már kezd megdőlni a határozottságom a nemi irányultságomat illetően... BEMELEGSZEM!!!! NEEEEEEEE!!!!!

Úgy érzem magamat, mint egy csapdába esett kis nyuszi, akit a csúnya farkas készül megenni... csak az a baj, hogy a farkasnak nincsenek ferde hajlamai a nyuszi felé... Azonban nálam fent áll a veszély, hogy minden másodpercben feldobhat az asztalra, s a világra tojva tépkedi le rólam a ruhákat és... ÚRISTEN! MI A SZARRA GONDOLOK ÉN????
VÉDEKEZÉS INDUL! SZABADULNI KELL!!! CSÍP, RÚG, HARAP AKCIÓ INDUL!!!

- Engedj el, hmm!- adok hangot tiltakozásomnak, s rögtön harapni készülnék, csak az a baj, hogy nem tudok, mivel Itachi előzékenyen perdít meg a tengelyem körül, hogy aztán, újra csapdába ejtve, az asztal sarkához szorítson.
Ez nagyon jó... ennyit a támadásról... vagyis még sem... Ejnye szilva... miért terpesztesz ennyire? Csak nem arra vársz, hogy impotensé tegyelek? Ezer örömmel meg teszem neked, ha már ilyen aranyos, szép és köcsög vagy! Búcsúzz a kis barátodtól szilva!!! MUHAHAHAHAA!!!

De ez a tetű Uchiha, még ebben is keresztbe tesz nekem, közelebb hajolva kényszerít arra, hogy ledermedve vörösödjek el, de úgy, hogy ha lekapcsolnák a villanyt, foszforeszkálva világítanék a sötétben...
Ajkaival finoman cirógatja meg az enyémeket, s én megremegve feszítem kezeimet mellkasára... ez nem túl jó... ha így halad, még a végén pocsolyává válok, a forróságtól mely arcomba szökik... nincs fűtés itt? Pedig mérget vennék rá, hogy van... hirtelen olyan meleg lett... hűha...

- Mi az, Deidei? Csak nem zavarba jöttél?- kérdezi, gúnyos mosollyal a szilva, s bennem a düh apró kis szikrái, úgy lángolnak fel, mint nyuszi, mikor a kandallóba dobják...
Hogy én zavarban? MÉG HOGY ÉN??? Nem vagyok zavarban te tetű... csak nehezemre esik eldönteni, hogy segítselek a másvilágra... túl sok az ötlet, és nehéz választani... de még egy mondat és hidd el... AZ ÖSSZESET KIPRÓBÁLOM RAJTAD! EGYSZERRE! AZ EGYIKTŐL TALÁN FELDOBOD A PACSKERT!!!!! TE... SZILVA!!!!

- Egyáltalán nem, hmm!- ellenkezek erélyesen, magamat tökéletesen meggyőzöm... vagyis, ahogy még közelebb hajol, s én szinte már fölfekszem az asztalra hátrálásomban, nos akkor rá kell döbbennem, talán még sem olyan biztos eme állításom... MI A SZART AKARSZ TŐLEM, TE SZILVA???

- Biztos vagy te ebben, Deidei? Nem úgy látom tudod...- egy percre azt hiszem, újra átélem azt a végzetes napot, amikor megcsókolt, de mikor a fülemhez kúszik elfog a sanda gyanú, miszerint Orocula nyomdokaiba lépve a véremet veszi... hűha... itt lesz aztán vérengzés.. főleg ha bevetem a kezem alatt lévő életveszélyes rózsaszín kis ecsetet, ami –még mielőtt valaki reklamálni kezdene az elnőiesedésem miatt- nem hozzám tartozik... vigyázz te tetű mert... HALÁLRA ECSETELLEK!!!!- az arcod jobban hasonlít egy érett paradicsomra, amikor ilyeneket csinálok...- susogja, s én legszívesebben az orrába nyomnám a kis ecsetet... azonban, mikor nyelvével kicsit sem szelíden ível végig fülkagylómon, s harapja meg fülcimpám, forró lehelete perzseli bőrömet...nos... beváltom jóslatait, s olyan vörös leszek, mint a Rudi orra a télapó szánján...tehát szépen mondva: égek, mint a tábortűz... ez milyen jó hasonlat! Az elébb a nyuszi, most meg a tábortűz...hűha... még az este bepisilek, ha ilyen sokat foglalkozom piromániámmal... hehe...

Elhajol tőlem, s gúnyos mosollyal figyeli, ahogy arcszínemmel hódolok a cékla nemes árnyalatának, hollófekete szemeiben kárörvendés csillog, s engem egyáltalán nem lep meg a jól ismert „megpöckölöm az orrodat mert olyan ennivalóan cuki vagy mikor szivatlak” mozdulat, s én legszívesebben megint a „leharapom az ujjadat, mert azt hiszed, hogy én olyan rohadtul élvezem a szivatásod” című előadást vinném véghez de szerencsétlenségemre ismét csak...gondolatban...pech...

Hála Istennek úgy látszik jól kiszórakozta magát, s ellépve tőlem a tábla felé indul, s ott megállva csípős tekintettel pillant rám... mit akarsz te tetű??? Mondjad! Maximum a szádba lépek...

- Mielőtt elfelejtem... nézd meg a nyakad szöszke... mintha foltos lennél...- búgja mély hangján, amitől megborzongva lépek az egyik falon díszelgő sárgára festett tükör elé –Tobi csinálta... mondván ez olyan művészi... rohadtul...- s jobban szemügyre véve nyakamat, kitágult szemekkel tapogatom meg a nyakamtól indiszkréten elütő vörös foltot, amit így a sárga tükörben kissé narancssárgára színezve is tökéletesen ki tudok venni... KISZÍVTA A NYAKAMAT EZ A KÖCSÖG SZILVA!!!! – hidd el jól áll... főleg ha ilyen édesen is elpirulsz hozzá!

Dühtől szikrázó szemekkel, pipacs piros arccal fordulok a nagyban vigyorgó Uchihához, s érzem betelt a pohár... ez...ez... rosszabb mint a csók... felháborító...
Most vagy lelépek menekülök, és mentem a menthetőt... vagy itt maradok és... LETÉPEM AZT A CSINI KIS FEJÉT A NYAKÁRÓL!!!!

Azt hiszem az előbbi megoldás a megfelelő, ugyan is csekély esély van rá, hogy én akár egy hajszálát képes vagyok kitépni, így... sietve lépek a táskámhoz, nem törődöm vele mi pottyan ki belől hangos csörömpöléssel, s csapot-babot, Itachi szilvát faképnél hagyva iszkolok el, még mielőtt az egyik asztalra feldobva erőszakolna meg, de hevesen... amit én nem fogadnék kitörő örömmel, főleg ha belegondolok milyen arcszínező hatással van rám az érintése... még a végén szivárványszínű maradok...hehe...Jézusom...

***
Fáradtan, s kissé unottan pakolom az újonnan érkezett CD-ket a rock bolt fekete polcaira, miközben próbálok oda sem bagózni a Michael Jackson karton mellett vígan táncikáló és énekelő Orora, kinek rekedtes énekhangja, maga a hallókészülékért való utazás menetjegye... olyan, mintha egy elcseszett metál énekes próbálna Michael slágereket vinnyogni... borzalmas... Tobinak jelen esetben több esze volt, ugyan is még idő előtt elhúzta a csíkot, s most éppen a WC-t pucolja lelkesen... tökéletes munka számára... semmi ész, viszont kézügyesség az van! Tökéletes a WC kefe mozgatására...hehe...

Én azonban szerencsétlen módon ragadtam itt, s rabszolgasorba döntve pakolászom a legújabb, limitált kiadásban gyártott válogatás Michael Jackson albumokat... legszívesebben Tobi Pokémon kártyáival együtt küldeném a WC elvarázsolt mélységeibe, azonban nem tehetem, mert Oronak rohadt sokba került, nekem meg egy heti nemi életembe a megtérítése...

Szinte örömtáncot járok, ahogy megcsörren Oro mobilja, aki kikapva azt, kuncogva szól bele... szegény emberke, aki a vonal másik felében van... nem lehet kellemes ilyen borzalmas élményeket átélni estefelé...

- Szóval megérkeztek? Ó csodálatos ku ku ku...- kommentálja nagy örömét két rekedtes köhögési roham közben Orocula, s én örömtáncot lejtek magamban, ahogy elhúzza a csíkot a boltból... ÉLJEN!!!!

Így legalább nyugodtan törhetem magamat azon, hogy vajon a szilva mit akar tőlem... éppenséggel eléggé félreérthetetlen célzásokat tesz látens homokossága kimutatására, aminek minden bizonnyal örülnöm kéne, csak az a baj, hogy mindezt a hajlamot rajtam készül kitölteni ismeretlen okok miatt...
Nos... nekem tökéletesen mindegy milyen indokot talált magának, ha nem engem zaklat, akár percenként ronthat meg egy ártatlan kis fiút, azonban így, hogy én vagyok a szilvás bácsi legelső áldozata... így nem igazán akarok többet a közelébe menni, mert félő, hogy két percen belül pucéran masírozok a WC-be...

Kissé kényelmetlen a helyzet, roppantul irritáló, de Itachi lassan túltesz melegségben még Tobin is... a banán legalább nem próbál meg a rajzterem kelős közepén egy asztalhoz szorítva leteperni... KÖNYÖRGÖM! NEM VAGYOK ÉN MÉG FELKÉSZÜLVE ARRA, HOGY EGY FELFÚVALKODOTT SZILVA A NEMI ÉPSÉGEMRE TÖRJÖN!
Arra ott van Orocula...

Meglepetten fordulok hátra, ahogy az ajtó felett lévő csengő felcsendül, s szinte megdermedek, mint a nő, akit befalaztak, mikor is az idősebbik tetű Uchihát pillantom meg vigyorogva belépni a rock bolt ajtaján...
Nem lehet igaz... HÁT MÉG A BÉKÉS, IDEGTÉPŐEN UNALMAS CD PAKOLÁSBAN SEM HAGY ROHADNI???? Ez...ez... egyre rosszabb...nem hiszem el, hogy mindenhol ott van... lassan rosszabb mint Tobi... tévedés... nála borzasztóbb természetellenes lény nincs ezen a földön...

- Mit keresel itt, hmm?- érdeklődöm meghökkenten, szemeimben az elmaradhatatlan dühös szikrák, melyek még szélesebb és csípősebb mosolyt csalnak a drága szilva ajkaira, ki laza léptekkel igyekezik hozzám, én pedig dermedten szorongatom a Michael Jackson CD-kel telerakott dobozt... vigyázz te szilva... mert lejátszom, ahogy Oro a fürdőben énekel... és akkor te... A POKLOK POKLÁT FOGOD ÁTÉLNI!!! MUHAHAHAHAAAA!!!

- Milyen morcos valaki... pedig én csak ezt hoztam el neked...- lebegteti meg orrom előtt a hozzám tartozó tolltartót, mely minden bizonnyal még heves menekülésemkor indult vándorútra táskámból...
Oh de kedves... csak ezért jött? Már mehet is...
Nyúlnék is már a tulajdonomért, azonban ő elrántja kezét, s meglengeti mutatóujját előttem.
Ne lengesd, mert nem lesz mit... mit akar már megint? Egy sütit? Az nincs... kap egy szilvát... rohadtat... hehe...

- Nem gondolod, Deidei, hogy illik megköszönni?- kérdezi fölényes mosollyal, s közelebb hajolva ujjait államra fonja. Bizsereg bőröm érintése nyomán, s bármennyire próbálom elkergetni ezt a furcsa érzést, képtelenség tőle megszabadulni...
Köszönjem meg? A képedbe tömöm a CD-ket az elég köszönet...igaz? Ingyen ajándék a bolttól! Sőt ha akarod, még a cipőtalp lenyomatomat is megkaphatod a cuki kis arcodba... hehe...

- Köszönöm, hmm.- szűröm ki fogaim között, dühöm elemi erővel lángol bennem... lerúgom a vesédet, és szilvát varrok a helyére...te...tetű...

Csalódottan sóhajt fel, s fejét megrázva ível végig ujjaival arcomon, mintha nem lett volna neki elég elkeseredett, nehezen kinyögött köszönetem. HÁT MI KELL MÉG NEKED, TE TETŰ???
- Ejnye szöszke... miféle hálálkodás ez? Megmutatom, hogy kell megköszönni az ilyesmit rendesen...- susogja, leheletével ajkaimat cirógatja, s én remegve hunyom be szemeimet...neee... ugyan így kezdődött múltkor is... nem szabadna megismétlődnie, én még sem bírok tenni semmit... kezeim görcsösen markolják a dobozt, mintha valami menőöv lenne...az is... ha nem szoríthatom, elveszek...
Ajkaival lágyan cirógatja meg az enyémeket, fogaival gyengéden harapdálva bejutásért kér engedélyt... sóhajtva engedek neki utat, mintha nem is én lennék, mintha a hevesen kalapáló szívem, remegő lábaim arra kényszerítenének, hogy ne ellenálljak neki, hogy adjam fel, s hagyjam, hogy csábereje átláthatatlan ködöt borítson agyamra...
Nyelve akadálytalanul, hevesen siklik számba, s ő vadul, sóvárogva kezdi ízlelgetni ajkaimat... újra elfog az a furcsa, bizsergető érzés, mely lassú forróságot terjeszt el testemben, hogy minden porcikámat hatalmába kerítve gyengítsen, amúgy is halvány kis ellenállásomon...
Kezével hajamba túr, szőke tincseim lágy selyemkén kúsznak ujjai között, s ő megmarkolva azokat, erősebben tartja rongybabaként, tehetetlenül engedő fejemet... mintha megbénultam volna...
S ő éhesen, szenvedélyesen falja ajkaimat, mintha éhezőnek lennék ínycsiklandó nektár... fullasztó, perzselő a csók, amit vált velem, ahogy nyelve az enyémhez ér, s megcirógatja azt, megremegve simulok a szekrényhez, hogy csökkentsem a veszélyes közelséget, ami kettőnk között honol...
Elszakítja tőlem ajkait, s diadalmasan mosolyogva ível végig ujjaival csóktól duzzadt, piros ajkaimon...

- Így kell ezt csinálni, Deidei...- búgja simogató, mély hangján, s én mély pírral sütöm le szemeimet...nem hiszem el... újból megcsókolt, s én még tiltakozni sem tiltakoztam... annyira... hihetetlen... MIÉT NEM VAGYOK KÉPES EGYSZERŰEN NEMET MONDANI NEKI? VAGY ÉPP HEREKIRIT RENDEZNI NEKI A LÁBAMMAL???? Rejtély... irritáló fajta...

Azonban diszkrét ön szidalmaim hatalmas zuhatagát, egy pohár összetörésének zöreje zavarja meg, s a szilvával egyetemben kíváncsian pillantok a zaj forrására, s mikor egy nyalókaszerű, narancssárga maszkot pillantok meg, menten megállok a fejlődésben...
MIT KERES ITT TOBI? ÉS MIÓTA NÉZHET?
Úristen... ez...ez... nem lehet... Minden bizonnyal már elég régóta állhat itt, hogy úgy álljon, mintha seprűt dugtak volna a fenekébe... látott mindent... Jézusom...ez nem lehet...ez nem létezik... a banán egy percig áll és néz... mintha délibábot látna, majd állarca –vélhetőleg a szája elé- kapja kezét s meghökkent kiáltásokat hallat... el ne kezdj rikoltozni...

S Tobi, mintha valami meghökkentő természetellenes dolgot látott volna – miért? Nem az, ha én és a szilva csókolózunk???? Dehogynem...- sikoltozva tépi fel a lakrész felé vezető ajtót, majd heves karcsapások közepette vágtat el, én pedig dermedten, szobor behatással nézek utána, miközben pinpong méretű szemekkel, s eltátott szájjal mérlegelem a történtek titokban maradási esélyeit... egy kis számolgatás....esély arra, hogy minden titokban marad pontosan... NULLA!!!! JÉZUSOM! HOLNAPRA AZ EGÉSZ ISKOLA TUDNI FOGJA HOGY EZ A TETŰ UCHIHA MEGCSÓKOLT, ÉS HOGY LÁTENS, NŐIESSÉGGEL KÜSZKÖDŐ HOMOKOS VAGYOK!!!! Ami nem igaz de... mindenki ezt fogja hinni... ami nem jó...

Kétségbeesetten nézek a szilvára, ki vigyorogva fürkészi zaklatott arcomat, s vélhetőleg rohadtul nem zavarja, hogy az imént a banán szemtanúja volt homokos hajlamai kiélésének...
Közelebb hajol hozzám, s gúnyos vigyorát közeveten közelről szemlélhetem meg... ne vigyorogj, mert foghíjas leszel...
- Ez bizony pech szöszke.- jegyzi meg tökéletes lelki nyugalommal, s mint, aki jól végezte dolgát, s tolltartót a dobozva dobva, ruháját megigazítva lépked a kijárat felé, hogy csípős mosollyal intsen búcsút nekem, s hagyjon faképnél totális döbbenetemből...

Még hogy ez bizony pech... ADOK ÉN NEKED OLYAN PECHET, HOGY LESZAKAD A FEJED A HELYÉRŐL!!!! NEM ZAVAR, HOGY HOLNAP AZ EGÉSZ ISKOLA ERRŐL FOG ÓDÁKAT ZENGENI???
Azt hiszem, holnaptól új személyazonossággal fogok iskolába járni...
MEGÖLLEK TE SZILVA!!!!!!

<---Előző     Vélemények     Következő--->