A vacsora végeztével Sasuke körbevezette a kis csoportot rezidenciájában. A lányok az épület jobb, a fiúk az épület bal szárnyában kaptak szobákat. Minden szobában tetszés szerint költözhettek be kettesével a gyerekek. A bolyongás során kiderült, hogy az épület magába foglal egy uszodát, egy kisebb edzőtermet és egy lőtermet.  

Épp a kastély középső részén haladtak át, amit két oldalról ablakok határoltak: egyik oldalt a kocsi feljárót, a másikoldalt a belső udvart lehetett látni.

 - Ekkora flancos bancos házikó és még egy kosárpálya sincs.- sóhajtott fel Kiba.

- Ki mondta?- nézett rá kérdően Sasuke majd fejét arrogánsan az udvar felé vetette.

Az épület egy u alakot formált és annak belsejében egy tökéletesen kivitelezett pálya állt. Szinte mintha új lenne, olyan flinces-flancosan új.

- Fiúk azt nézzétek.- kiáltott Kiba majd kosaras társaival együtt az ablakhoz siettek.- Naruto ugye hoz…

- Hoho még szép.- vigyorgott Naruto Kibára.- Egy menet?- nézett osztálytársára harcra készen.

Gyors tárgyalás után sikerült rávenni Kakashit hogy a tanári értekezést Irukával, a saját szobájukban, tegyék későbbre és inkább vezessen le egy kosármenetet.

Pár perc múlva a kisebb tömeg kint állt a pályánál. A nap olyan szögben sütött, hogy az épület árnyéka az egész pályát befedte így jó hűs érzetet adott mindenkinek. A négy kosaras saját mezükben ’feszítettek’ a szinte újnak tűnő pályán.

- Persze még mit nem. Nem lehettek egy csapatban mind a négyen.- hallatszott a pálya másik végében álló fiúcsapat hangja.- kettő itt kettő ott.

- Ide jön Gaara és Lee. – állt Neji a fiúcsapat elé, s miközben kimondta Gaara nevét mélyen a fiú szemében nézett ki csak ’hmpf’ögött egyet.

- Oké akkor még ide négy embert. – válaszolt fennhangon Naruto majd pillanatok alatt négy fiú már mellette is állt.

- Akkor ide Shino Shikamaru és Chouji.- húzta száját Neji.

- Túl fáradságos lenne. Kösz most kihagyom.- válaszolt Shikamaru Nejire nézve. Majd Chouji és Shino is csatlakozott az előttük szólóhoz így nagy nehezen az osztály utolsó két fiúja is beállt.

- Oké akkor már csak egy ember kéne.- sóhajtott fel Neji kezét összefonva maga előtt.

- Majd én. – jött a felajánlkozás a pálya szélén álló Sasukétől aki szintén átöltözve állt fehér háromnegyedesbe és egy sötétebb kék árnyalatú ujjatlanba.

- Akkor meg is volnánk.- könnyebbült meg Naruto hogy nem kellett tovább várni. Nagyon nem szereti hogyha megvárakoztatják. De tudjátok mit utált még a legjobban… azt a fránya 3 percet amíg felforr a ramenhez a víz, na az már nagyon keresztbe tesz neki… de ez most nem érdekes - Á Sakura a labdát. – kiáltott a lánynak, aki odadobta a kezében lévő fehér-piros labdát a szöszinek.- Kösz. 

- Az nem a meccslabda? – nézett furán Lee.

 - De az. – mosolyodott el Naruto. – A kedvenc labdám.

- Khm akarod mondani az egyetlen.- jegyezte meg Kiba.

- Ha még egy szót szólsz a kedvenc labdám a torkodban fogja találni magát és akkor vehetsz nekem egy másik kedvenc labdát, wakattaka?

- Geez…- húzta száját a ’megrémített’ fiú.

- Nyugalom fiúk. Nyugalom. – nyugtatgatta őket Kakashi. – Naruto ha kérhetném a labdát.

A szőke egy határozott mozdulattal odadobta tanárának a kért labdát majd egy kisebb csapat tanácskozás után és egy ’gyerünk’ kiáltásával felállt mindenki a megbeszélt helyére.

Kint a pálya szélén Sakura vezetésével felállta szurkoló lánytábor és a ’hajrá egyik ne hagyd magad másik’ szurkoló mondatot skandálták.

Az ugrást Naruto és Sasuke végezte el.

- Győzzön a jobbik.- szakította meg a csöndet Sasuke.- Mr. Csapatkapitány.

- Győzzön.- vigyorogta azzal az idegesítően sexy mosolyával a szőke.

Kakashi beállt a két fiú közé, egy utolsó pillantást vetett a két fiúra kik mélyen egymás szemébe nézve és egy önelégült mosollyal arcukon várták hogy végre a labdát megszerezve törhessenek előre és verjék le a másikat.

A férfi elmosolyodva a két fiú viselkedésén egy határozott mozdulattal feldobta a labdát. ’Úgy tűnik érdekes napok elé nézünk.’ mondta magában miközben a labda után nézve hátralépett hogy    utat adjon Narutonak kinek sikerült elsőnek elérnie a labdát s így lepasszolni azt Kibának. Egy perc se telt bele s már meg is volt első pontjuk. 

’ Mi a fene….’ Nézett kitágult pupillákkal Sasuke még mindig a középpontnál állva.

- Ezt pipáld le ha tudod.- dugta ki rá nyelvét Naruto miközben visszaszaladt saját télfelére elhaladva az egyhelyben ácsorgó mellett.

’ Ch. Dobe.’

Sasuke mintha Nejinek jelzett volna támadásba lendült. Gaara betört a palánk alá majd Leetől megkapva a passzt kosárra dobott ami sajnos nem ment be és a lepattanót Kiba szerezte meg amivel sokáig nem jutott el mert Nejinek sikerült kicseleznie és pár pillanattal később az ő csapata is egy ponttal gazdagodott.

A meccs kétszer 30 perces volt ami végül döntetlenre végződött. Az a kétszer 30 perc nem tűnt olyan hosszúnak és fárasztónak de a végére mindenki lihegve huppant le a fűbe.

’Rég volt már ilyen jó ellenféllel dolgunk’ gondolta magában Naruto miközben levegő után kapkodott.

- Na-naruto-kun kérsz vizet? – kérdezte két lány akik egy üveg vizet szorongattak a kezükben.

- Köszi lányok. Életet mentettetek vele. –majd elvéve az üveget a lányoktól egy jó nagy kortyot ívott belőle. A két lány kisebb sikoly közepette elszaladt ahhoz a lánycsoporthoz kik nem messze álltak tőlük és nyomban beszélni kezdtek valamiről.

Naruto fejét jobbra fordítva Sasuke mellet Inot , Sakurat és még pár lányt látott sürgölődni.

- Hé ember minden oké? – nézett aggódva Kiba barátjára.

- Uhn.- hajtotta vissza fejét Naruto majd még egy kortyot ivott az üvegből a többit meg magára öntötte. Több se kellett a lelkes szurkolótáborának és egy dobhártya szaggató sikításba törtek ki amint meglátták Narutot a félvizes pólójában, azt ahogy a szőke tincsekről s arról a gyerekes arcról lefolyik az áttetsző folyadék s ahogy a nap sugarai szinte egyfajta csillogást hoznak létre a fiú ázott bőrének felületén.

- Sakura fékezd már le a pasid mert tömeges gyilkosságért beviszik.- kiáltott a lánynak Riuko aki a kisebb ájuldozó lánycsoport felé biccentett.

- Mi a fenét művel ez.- nézett Sakura barátja felé aki a fűben félvizes pólóban üldögét s közben  Kibával beszélgetett. A lány gyorsan barátjához futott majd a nála lévő pulcsiját a srácra terítette.

Amint Sakura elment Sasuke mellől a fiú is jó rátást kapott Narutora .

’ Szóval mégis van ami megváltozott.’ Futatta végig szemét a szőke testén. Tetszett neki amit látott. A kis ’gombóc’ gyerekből egy izmos srác lett és ez… tetszett neki…Azok az izmos karok…az a sebesen fel-le mozgó mellkas… ’ És még azok a karcolások is megmaradtak’ hajtotta le fejét gondolatai közben a fiú miután eszébe jutott Naruto gyerekkora…

Az idő hamar hűvösre fordult így úgy látta jónak a két tanár, ha mindenki visszatér szobájába.

((((((((((((((((((((((((((())))))))))))))))))))))))))))))

Tíz óra felé járhatott az idő mikor a kastély könyvtárának ajtaja halk nyikorgás közepette tárult ki. A szoba egy kisebb helység volt ahova abból a teremből lehetett eljutni ahol az osztálynak hosszas időket kellett várnia. Hatalmas szekrények álltak a fal mellett telis tele régebbnél régebb könyvekkel. Az egyik ablak mellett egy kis asztal állt rajta egy lámpával. Mellette egy nagy karos szék foglalt helyet és a benne ülő háztulajdonos.

- Azt hittem már te is alszol.- nézett fel könyvéből a feketehajú majd poharában lévő vörös léből szürcsölt egyet és letette könyvével együtt a mellette lévő kisasztalkára.

- Én pedig hogy megértetted a megegyezés alapját. Amíg vámpír vagy nem térhetsz vissza. – válaszolta már-már fenyegetően Kakashi.- Akármikor felbukkanhat egy vadász és végezhet veled.

- Nyugodj le Kakashi.- nézett fel a férfira vérben izzó szemekkel Sasuke.- Már majdnem végeztünk. Mint ahogy láthatod sikerült elsajátítanom a fajtám különleges képességeit. Egyedül az éhség ami elviselhetetlen de annyit sikerült elérni hogy havonta csak egyszer kelljen magamhoz vért venni. Szerencsére Kabuto ezt eltudja intézni és Orochimarunak is van egykét kapcsolata.

- Aham de azért az autóbalesetes sztori se volt ám kutya. – szólalt meg újra az idősebb férfi.- Még hogy autóbaleset. A vámpírbirodalom egyik legnagyobb családjának az összes tagja meghalt. Persze mindenki úgy tudta hogy az Uchiha családnak egy rokona sincs , amit jól rejtegettek. 

Sasuke egyre esősebben szorította a karosszéket.

- Egy autóbaleset hogy végezne egy vámpírral. És mért pont egy éve történt az eset mikor bőven 4-5 éve volt ez a „baleset”. Az év poénja volt amint meghallottuk. És egyedül két Uchiha élte túl. Te és…

Sasuke ezt már nem bírta tovább és pólójánál fogva megragadta Kakashit majd a közeli szekrénynek nyomta. Keze remegett az idegességtől. Nem tud semmit…nem tud az előtte lévő semmit… semmit. 

- Ha még egyszer -

- És neki elmondtad?- nézett a fiúra a sensei. 

Fiú halvány vörös szemei kikerekedtek a gondolatra…elmondani..neki. Sasuke lassan enyhítette kezei szorítását majd elengedte Kakashit. Visszaült székébe egy újabbat kortyolt poharából majd kezébe vette könyvét.

- Nem érné meg. Jobb ha nem tud semmit…. Úgy se hinné el.- majd az elkezdett könyvet újra kezei közé vette és olvasni kezdte. – Nem hitte el akkor se…

- Értem… azt hiszem jobb lesz, ha magadra hagylak. – majd Kakashi látván hogy semmi információt nem tud kicsikarni a fiúból elindult szobája felé.

’Hn… hogy még egyszer elmondjam neki.’ Tűnődött Sasuke miközben ölébe tette a könyvet.

* Flash Back *

Esteledett mikor a Konohai játszótéren még két 10 év körüli fiú kint ült a hintákon .

- Ne... Sasuke és mennyi ideig fogtok ott messze lakni. És kimehetek Szombaton én is a vasútállomásra? – nézte szomorúan a kis Naruto a földet.

-Persze – örült meg barátja ajánlásának a fiú.- De sajnos azt nem tudom meddig leszünk távol. - nézett fel az égre a kérdezett.

-Naruto.

- Sasuke.

Szólította egymást egyszerre a két gyerek.

- Mond csak. – mondta kis pírral arcán a szöszi. Ha eddig kibírta, hogy várjon akkor most ez a pár perc már semmiség.

- …szeretnék neked valamit elmondani. - nézett kicsit félve a Sasuke Narutora.

- Sasuke? – nézett értetlenkedve a szöszi. Látszott barátján hogy keresi a megfelelő szavakat, de valahogy nem találja.

- Ígérd meg, hogy nem nevetsz. – mondta komolyan a fiú majd mélyen barátja szemébe nézett, aki nagyot nyelve bólintott. - Naruto…én….- majd mondata végét egy halk motyogás követte amit Naruto először nem értettet teljesen tisztán, de miután sötéthajú barátja pírral tarkított arcával bólintott egyet…Naruto szája lassan nyílt ki csodálkozásában majd…

- Pfháááháhááháh. – törte meg a csendet a vihorászó hang.

- Hé megígérted.- vörösödött el a fekete hajú. – Ez nem nevetséges, dobe. 

- Még nem tartunk a jelmezes bálnál, hogy ennyire készülj, teme. Még hogy te és az egész családod vámpírok vagytok. Pfhááháháh.- nevetett a szöszi majd egyensúlyát elveszítve leesett a hintáról.- Micsoda egy család fháháháh.

- Te… te beszélsz nekem arról, hogy nekem milyen a családom. Életem legnagyobb titkát mondtam el és ennyi a reakció. NEKEM LEGALÁBB VAN CSALÁDOM ÉS BOLDOGOK VAGYUNK. – kiáltott a fiú könnyeivel küszködve majd futva elhagyta a játszóteret. Tudta hogy nem mondhatja el senkinek se de valakinek, ki ennyire közel áll hozzá, kit teljes szívével szeret annak csak szabad tudnia. De most már mindegy.

Nem kellett volna ilyet hozzá vágni Naruto fejéhez, de egyszerűen nem tudott mit tenni. Mi lesz, ha megtudja valaki is a családjából. De..de aniki azt mondta, hogy akit nagyon-nagyon szeret annak elmondhatja…azt mondta…

Naruto érezte, hogy amit tett nem volt a leghelyénvalóbb dolog és az sem amit Sasuke mondott. A szőke szép lassan felkelt a földről. Lassan leporolta magát majd hirtelen szaladni kezdett közben arcát próbálta takargatni.

Másnap reggel a szokásos helyen várta barátját az udvaron lévő fa alatt de ő nem jött. Csengő után még párszor körbenézett majd elindult a terem felé.

A teremben :

- Iruka–sensei. SENSEI.

- Mond Naruto – fordult hozzá a tanár.

- Sasuke merre van ? – húzta össze szemeit a szöszi. 

- Azt hitte mondta neked tegnap. Ma reggel fognak elmenni, ha jól tudom a 9 órás vonattal.

Naruto nem hitt a fülének. ’MA’ Fejét gyorsan a fali óra felé kapta ’még van egy órám, hogy elérjem, de az állomás a város másik végében van’.

Ám ez nem érdekelte a fiút. Hirtelen felállt és egy ’elnézést’ motyogása után futásnak eredt.

Kifulladtan bár, de időben megérkezett a vasútállomásra ’oké itt…itt vagyok’ lihegte majd keresni kezdte barátját. Annyi ember…hogy fogja megtalálni ebben a nagy tömegben. A hangos óra kattogásra majd az egész időt jelző zenére felkapta tekintetét.

’9 óra’ nézett lemeredve, de a bemondó recsegése visszazökkentette.  

- A kilenc órás tokyoi vonat hamarosan indul a 3-as vágányról.

Naruto összeszorított fogakkal eredt újra futásnak a 3-as vágány felé. A piros fekete vonat minden egyes ablakán megpróbált benézni.

 - Sasuke merre vagy… merre…- motyogta halkan.- SASUKEEEEEEEEEEE….. TEMEEEE.- üvöltötte dühösen. Így nem, nem mehet csak így el.

- Ez a hang ismerős.- emelte fel fejét a sötéthajú majd kinézett a kocsi ablakából.- Na…Naruto te meg mit keresel itt ?- csodálkozott mikor meglátta a vonat mellett álló szinte már síró kölyköt.

- Sasuke gyere be az ablakból ez nem gyereknek való játék. – szólt rá anyja és próbálta elhúzni az ablakból fiát ám idősebb gyermeke megállította anyja mozdulatát ki hagyta, hogy Sasuke az ablakon kifelé lógjon.

Naruto lábujjhegyre állva próbálta elérni barátja ujjait ám a vonat lassan kezdett el előre gurulni. A vonat egy hangos sikollyal jelezte indulását. A két fiú hallotta a peron végéről kiáltó kalauzt, ahogy figyelmezteti őket, hogy amit művelnek az nagyon veszélyes.

- Sasuke.- szipogott kétségbeesetten a fiú.

- Naruto… én .. - ’szeretlek’ de ezt a szót már nem hallhatta a fiú csak abból kedves mosolyról és a lassú szájmozgásról tudta leolvasni. A vonat egyre gyorsabban ment majd egy pillanattal később Naruto a peron szélén állt és kezével próbálta eltakarni könnyeitől nedves arcát.

-Én is teme… én is- suttogta halkan a mondatot, amit a vonat kattogó zaja elnyomott.

* Flash Back End *

Sasuke letette a kisasztalra könyvét, poharából még egy kortyot akart inni de amint megérezte azt a jellegzetes vas ízt nyomban visszatette az asztalra. Legszívesebben a falhoz vágta volna…

A kislámpát lekapcsolva kilépett az ajtón. A szobát szép lassan bezárva megfordult és a szembe lévő falon lógó letakart képen megakadt szeme. Majd dühösen haladt szobájába.

Elhaladva az egyik szoba előtt épp szobája felé, ami épp annak a folyosónak a végében volt melyen az osztály fiú tagja kaptak szobát, hirtelen szédülni kezdett. Szerencséjére nem vesztette el egyensúlyát így a falhoz tudott támaszkodni.

Egyre nehezebbnek tűnt a levegő vétel. Majd újra. Mintha fejében ütemesen dobolt volna valami. Már érezte ezt egyszer…valamikor…valamikor…

Pillanatok múlva végre megszűnt a fejfájás. Egy nagy levegő vétel után folytatta útját, de egy pillantást vetett a szobára.

- ’Mi..miért?’- nézett kitágult pupillákkal a szobaajtóra, mi mögött jól tudta, hogy ki alussza nyugodt álmát. Fogait összecsikorgatva az újabb zsibbadt érzésre, gyors léptekkel elérte szobáját majd egy határozott mozdulattal bevágta ajtaját.

<---Előző     Vélemények     Következő--->