Március 9. Szombat Otthon 11: 32
Nemrég értem haza. Annyira hihetetlen ez az egész. Minden, ami tegnap velem történt. Alig bírom felfogni, hogy tényleg igaz.
Inonak is feltűnt, hogy valami más rajtam. Közelhajolt hozzám és nehogy valaki meghallja, (nem mint ha rajtunk kívül bárki is lett volna a lakásban...) ezt kérdezte:
- Csak nem sex volt az éjjel?
- MIHII?! H-honnan veszed ezt? - kérdeztem paprikavörös fejjel
- Szóóóval? - nyújtotta el szót miközben sunyin elmosolyodott
- Hááát...izé...i-igen...nem mintha rád tartozna
-... - először semmit sem szólt, csak egyre jobban vigyorgott, végül kitört belőle - Komolyan? Fúú az tök állat! Mindig kíváncsi voltam hogy hogyan is megy ez a fiúxfiú. Mi voltál? Seme vagy uke? Na na!!! Mesélj már! Milyen volt?!
- S-seme?Uke? Mikről hadoválsz? Miért mesélném el pont neked?...Az Isten szerelmére, hiszen te a testvérem vagy! Ez...ez undorító és beteges!
- ... Akkor ne bonyolódjunk bele a részletekbe.
- Ino te perverz dög! Inkább jöjj össze azzal a Shikamaru gyerekkel, de engem ne zaklass!
- De nekem Uchiha Sasuke tetszik!
- Igen? Akkor miért hallom folyton azt, hogy Shikamaru így, Shikamaru úgy?
- hátt...hátööö
- Na jól van. Inkább a saját magánéleteddel foglalkozz!
Végre be tudtam jönni a szobámba és ezt az idióta beszélgetést sikerült leírni.
Tegnap este, amíg távol volt Sasori, bekapcsoltam a tv-t és kerestem valami értelmes műsort. Nem emlékszem arra hogy mit is néztem pontosan, de eléggé elmélyültem benne, mert még azt se vettem észre, hogy Sasori visszajött.
Szó nélkül leült mellém az ágyra, átkarolt majd megcsókolt..
- Meghoztam a kaját.
- Mit?
- Gyrost.
- K-komolyan? - már könnybe lábadt a szemem az örömtől. Sasori kicsit félre értette
- Mi a baj? Nem szereted? Akkor gyorsan elszaladhatok valami másért...
- Te olyan édes vagy! - mondtam nevetve
- Mázli... - mondta megkönnyebbülten ^^
Nem tudom, hogy honnan vette azokat a gyrosokat, de olyan finomat még életemben nem ettem. Az egészben az volt a jó, hogy maradhattam az ágyban. Így miután befejeztük, néztük még egy kicsit a tv-t. Azt hiszem Sasori még tovább fent maradt és betett magának valami filmet...nem emlékszem, mert hamar elaludtam a karjai között.
Reggel finom tojás és szalonna illatra keltem. Annyira finom volt. Sasori azt mondta, hogy a pirítóskenyér mellett ez az az étel, amit hibátlanul el tud készíteni. És mennyire igaza van!
Haza már egyedül jöttem. Felajánlotta, hogy hazakísér, de udvariasan nemet mondtam....De hülye vagyok XD Hmm... és javíthatatlan is
Ez jó. Ino megint zaklat, hogy meséljem már el milyen volt. Hihetetlen.
Szombat délután
Nem tudok másra gondolni...Talán azért, mert INO minden második percben megpróbálja kifacsarni belőlem, hogy mégis milyen egy fiúval! Mégis milyen? Olyan amilyen! Mondtam neki, hogy próbálja ki...
- De az NEM UGYANAZ! - sipítozta. Sohasem gondoltam volna, hogy Inonak van egy ilyen perverz éne is...
Annyi házimunkát kéne elrendeznem, de annyira semmi kedvem nincs hozzá. Egész hétvégén csak fetrengeni akarok az ágyamban, és álmodozni Sasoriról.
Végül is mi lesz, ha nem megyek mosogatni/mosni? Dombokban fog állni a koszos ruha, az edények megpenészednek, a hűtőben lévő maradékok pedig saját civilizációt hoznak létre.
...
Nah jól van ezt nem bírom!!! Megyek és nekiállok takarítani, mert már belegondolni is fájdalmas mi lesz itt XD
Este
No ezzel is megvolnék. Minden csillog, villog. Pont úgy, ahogyan kell!
Anyu nemrég jött haza. Neki is feltűnt a szokatlanul jó kedvem. Hmm. Nem is csodálom. Hiszen amíg nem volt Sasori létfontosságú az életemben, elég depressziós hangulatban tengettem minden napjaim...
Sasoriról jut eszembe. Fölhívott. Nem sms-t küldött. FÖLHÍVOTT! Még élénken emlékszem miről beszéltünk.
Hmm. Megpróbálom leírni ^^
- Halló?
- Szia Deidara!
- Sasori? Szia! Miért hívtál?
- Csak azért, hogy megkérdezzem, lenne e kedved holnap sétálni a környéken. Persze velem.
- Hogyne! Természetesen. Amúgy... hogy vagy?
- Nem valami jól.
- M-miért? Mi a baj?
- Hogy nem vagy itt velem ^^
- ...t-tényleg?
- Mégis mit vársz?
- Hát...szóval...én csak
- Hallom megint sikerült zavarba hozni. Nem állt szándékomban...és te hogy érzed magad?
- Hmm...Unn... Hasonlóképpen. Csak nekem még rátesz egy lapáttal az iszonyat meleg, ami a házunkban uralkodik, és egy perverz kishúg... Mindjárt megsülök
- Akkor öltözz le.
- Le vagyok.
- Teljesen?
- Öhm...Nem. Boxer még van rajtam. Miért?- nah ez annyira de annyira hülye kérdés volt
- Mégis miért? Hogy ne legyen meleged te buta
- De mi van, ha valaki benyit? Az ajtómnak a zára elromlott (hála Ino-nak)
- Akkor gyere el hozzám...itt nyugodtan pucérkodhatsz.
- ellenállhatatlan ajánlat. Csak sajnos kétlem, hogy ilyenkor elengednének a VeSZéLYeS éjszakába...Inkább gyere te :)
- Mennék én már ebben a szent minutumban.. Na de mégis. Anyukád nem gyanakodna rám?
- Háttööö...talán? De akkor is jó lenne, ha itt lennél. Hiányzol...
- Te is nekem
-...kívánlak
- *kacagás* én is téged szöszi
- ugye fogjuk még csinálni?
- Milyen kérdés ez Deidara? Egyértelmű. ...Csak van egy feltételem.
- Mi-milyen feltétel?
- Megint " Dannának" kellesz hívnod. - búgta a vonal másik végén Sasori.
- Azt hiszem nem fog nehezemre esni...Danna(h) - olyan érzékien ejtettem ki ezt az 1 szót, amennyire csak tudtam.
- Uhh...Nah jól van szöszikém. Nem tartalak fel...Várom a holnapot. Most már hagylak aludni.
- Rendben...Unn Danna
- hmm...aludj jól. Dél körül megyek érted. Szia!
- Oké. Szia...Szeretlek!
-*pííp *pííp* *pííp*
Délben? Olyan korán? Az még kora hajnal! Ojj...Hogyan fogok felkelni?
Álmos vagyok. Megyek horpasztok egyet...
Március 10. Vasárnap 8: 47
Még azon aggódtam, hogyan fogok felkelni. Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam. Folyton azt figyeltem mennyi időm van még.
Nem értem miért izgulok. Hiszen...már hivatalosan is egy párnak számítunk. Vagy nem? Igaz, hogy Inon kívül senki se tud rólunk, de azért még megeshet.
Jajj...hogyan fogom beadagolni anyunak?
- Szia anya milyen volt a munka?
- Szokásos. Nálad mi újság?
- Ááh semmi különös csak meleg vagyok...
Ez abszurd. Ezt nem lehet elmondani.
Délig még van időm. Megpróbálok pihenni egy kicsit.
Vasárnap este otthon
Nah ezen is túl lennék. Elég balul sült el az egész, de bizonyos mértékben jó volt...
Reggel sikerült olyan jól elaludnom, hogy anya keltett fel, miszerint egy helyes vörös hajú srác vár rám.
Mint egy félkegyelmű olyan iramban kezdtem összekapni magam. Nadrág fölrángatás közben ugráltam ki a szobámból, miközben a pólóm a számban tartottam (hogy rögtön fel tudjam venni XD), mikor megláttam Sasorit. Annyira meglepődtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és elestem. (annak is nagy a valószínűsége, hogy a nadrágban buktam fel...)
Jó kezdés... Anya még ki is nevetett. A szemmellverésem után rögtön segített.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem. Addig Sasori anyuval beszélgetett. A jövőbeli terveiről stb... Szerencsére a meleg, beteg téma nem jött fel.
Amint elkészültem, azonnal el is indultunk. Séta közben beszélgettünk.
- Hova megyünk? - kérdeztem
- Nem tudom. - válaszolta Sasori
- Nem tudod? Akkor mégis minek ez az egész?
- Talán azért hogy együtt töltsünk egy délutánt?
- De aranyos vagy!
- ... Nálad biztosan nem vagyok aranyosabb - mondta nevetve
- Milyen jó kedved van ma...Mi az oka?
- Fogalmam sincs. Egyszerűen csak jól érzem magam. Valószínűleg miattad.
- ez olyan kedves tőled...Nézd! Fagyi! ... Szoktak ilyen korán fagyit árulni?
- Öhm...nem szoktam figyelemmel kísérni...
- Én veszek egy gömbbel. Te kérsz?
- Nem kösz...
Odasétáltunk a fagyis csajszihoz (akinek látszólag igencsak bejöttünk. Még én is ^^)
Már éppen fizetni akartam, mikor Sasori közbe avatkozott.
- Hagyjad. Meghívlak. - kifizette a fagyit...milyen kedves tőle=^^=
Fogalmam sincs merre járhattunk. Sokat beszélgettünk, így nem is nagyon izgatott... Sokkal jobban tettük volna, ha figyelünk.
A fagyinak az utolsó darabkáján rágódtam, mikor Sasori se szó se beszéd, megnyalta a számat. O.o Igazából a szám szélét, de az most nem lényeges. Mivel már befejeztem az evést, engedtem Sasori csábításának.
Éppen hogy elkezdtünk csókolózni, mikor valaki megszólalt.
- Nézzétek fiúk! Ritkán látni ilyen ocsmány görényeket!
Valami nagydarab kopasz benga állat volt az illető. + körülötte néhány szintúgy kopasz talpnyaló. Rossz jel. A kopasz fej sose jó...
- Isten teremtményeinek aljadéka. Gyerünk fiúk. Intézzük el a turbékoló párocskát.
Ekkor elindultak felénk boxerekkel + viperákkal. Az egyiknek a kezében baseballütőt láttam...
Sasori védelmezően elém állt. Az is lehet, hogy csak én voltam olyan gyáva, mint egy nyúl és bújtam el a háta mögé... legyen 50 - 50%
Amint támadtak, Sasori beindult. Lehet hogy meleg (amiben teljesen biztos vagyok) de attól még nem hülye, és nem is gyenge. kb 2 embert kiütött, mire egyáltalán megérinthették volna.
És hogy mi volt velem?
Amint távolabb kerültem Sasoritól, a hajamnál fogva rángattak még távolabb, egy eldugottabb helyre. Erősen egy épület falához vágott a fickó, majd a baseball ütőjével teljes erőbedobással gyomorszájon ütött. Négykézláb a földre rogytam. Ez a testhelyzet (vagy nevezhetem póznak is X3) pont megfelelt ahhoz, hogy jól arcon rúgjon az a köcsög nácista. Miután jó adag vért kiköptem, és a támadóm kellőképpen kiröhögte magát, elővette a dzsekijében lapuló pillangókést, majd Isteni szöveget kántálva közeledett felém. ( Nem Hidan X3 - szerk.)
Próbáltam hátrálni, de zsákutcában voltunk. Az a fazon arról hadovált, hogy az emberiség szégyene vagyunk a zsidók és a cigányok mellett. Söpredékek vagyunk. Mármint hogy a melegek...
Szeméből tiszta élvezetet olvastam ki. Mindennapi program lehet az ilyen számára...
Nem csoda hogy féltem. Tudom, és tudtam, hogy sírással csak a kedvében járok, de nem tudtam visszafogni magam.
Bőgve könyörögtem, hogy ne bántson. De ő csak röhögött. Szerinte nincs jogom az élethez.
A késsel az arcomon egy hosszú sebet vágott.
Többet szerencsére nem tudott tenni, mivel Sasori hátulról egy vascsővel leütötte. Nagyon megviseltnek látszott. Mármint Sasori.
Feltűnhetett neki, hogy elég sokkos állapotban vagyok, ezért megfogta a kezemet, és maga után rántva futni kezdett.
Csak szaladtunk és szaladtunk. Minél messzebb ezektől a bőrnyakú állatoktól.
A házunkhoz jöttünk. Mármint ide haza. Az ajtó előtt, mikor végre megálltunk, Sasori karjai közé vetettem magam, s kieresztve addigi félelmemet, ahogy csak tudtam sírtam. Az a késes fickó nagyon megrémített.
Amint megnyugodtam, feljöttünk. Anyu nagyon megrémült. Főleg rajtam. Végül is Sasori meg tudta védeni magát. Csak én nem...
Anyu rögtön előkapta a csodatévő elsősegélydobozt, majd lefertőtlenítette az arcomon éktelenkedő sebet.
Faggatott minket hogy kik támadtak meg, és mégis miért.
Tettettük a hülyét.
Ino arckifejezését látva...szerintem neki leesett a dolog.
Sasori kicsit még maradt nálunk. Evett ivott.
Beinvitáltam a szobámba. Semmi különös nem történt. Néztük a tv-t. Igazából az is csak úgy szólt magának. Mi beszélgettünk. Az ágyon fekve természetesen. Amikor már semmisem történt, szokásomhoz híven elaludtam.
Mire felébredtem, Sasori már nem volt itt. Egy picit csalódott voltam.
Hehh ez is jó hétvége volt. Semmit sem tanultam holnapra.
Nem is izgat annyira. Csak túlélem valahogyan...
Most megyek fürdök egy jót, eszek valamit, azután pedig jöhet az alvás. Várom a holnapot.
Várom Sasorit ^^
Március 11. Hétfő itthon 11: nemtom hány perc
Nem! Nem és nem! Nem hiszem el! Ez az egész! Mégis...miért?! Mi a jó abban, hogy engem szívathatnak? Nem értem miért kellett még reggel is?
Minden olyan szép volt és tökéletes...Túlságosan is szép hogy igaz legyen.
Sasori reggel is lent várt. Ino is jött velünk. Tök jó volt, hogy előtte nem kellett titkolózni.
Nagyon jól elvoltunk mind a hárman. Sasori egyszer csak felvetett nekem egy ötletet.
Azt mondta, hogy van neki egy családi kis nyaralója. Még a szülei vették a haláluk előtt. Mivelhogy nemsokára itt a tavaszi szünet, lenne e kedvem vele elmenni.
Hülye lettem volna nem-et mondani. Már csak anyával kellett volna elintézni.
Ino rögtön lecsapott az első adandó alkalommal.
- Ugye fogjátok csinálni? Jajj Sasori - kun Kérlek, mond már el nekem, hogy te vagy a seme ugye hogy ugye? ÉÉs izéé mennyivel más egy fiúval, mint egy lánnyal? stb stb stb...
Életemben először láttam Sasorit elpirulni. Ilyen kérdések hatására...nem csodákoztam. Valahogy most már egy cseppet sem érdekel.
Valamikor matek vagy magyar utáni szünetben kerestem Sasorit. Már nem emlékszem miért.
Az egész iskolát felkutattam utána, mégse találtam. Végül is a második emeleten, a folyosó legvégén az úgymond pihenőnél találtam rá. Nem volt egyedül.
Hidan, Kisame és Itachi társaságát élvezte. A 90°-os falnál elbújtam, így nem vettek észre. Teljesen tisztán, és jól érthetően beszéltek. Végig hallgattam az egész beszélgetésüket...Bár ne tettem volna.
- Na mi újság? - kérdezte Hidan
- Mi lenne? - válaszolt kérdéssel Sasori
- Sikerült vagy nem?
- Igazán megmondhatnád végre - mondta kicsit ingerülten Kisame
- Szóval?
- 3 heted volt. Sikerrel jártál vagy sem? - kapcsolódott a beszélgetésbe Itachi is.
- ...jó hogy sikerült. - válaszolta teljes nyugalommal a hangjában Sasori
- A faszba ne má'! Tuti hazudsz! Kibaszott sokat tettem ellened! - fakadt ki Hidan
- Nyugi már! Ha azt mondta sikerült, akkor biztos, hogy sikerült - csitította barátját Itachi
- Csak azért mondod ezt a szar szent szöveget, mert te Sasorira fogadtál. De sEMMivel se tudja bizonyítani!
- Az egészet fölvettem...
- MÍÍ? - mindannyian elhaltak
- Fúh bazd meg! - röhögött Hidan - tudtam hogy egy kibebaszott nagy perverz segg vagy, de ez tényleg durva! Na még egyszer! Szóval azt mondod, hogy sikerült 3 hét alatt teljesen magadba bolondítanod és még le is fektetni azt a szőke buzit?! Ezek mellett még fel is vetted az egészet?! Te aztán egy kibaszott nagy fasz vagy nem mondom.
- Deidara
- He?!
- Neve is van...Deidara
- Csak nem bele szerettél a kis ártatlanba? - kérdezte végül Kisame
- Hülyének nézel? Lehet, hogy bevállalós vagyok, de homo azért még nem...
Nem bírtam tovább hallgatni. Lassan elindultam. Nem a termembe. Csak elindultam valahova. Nem érdekelt hogy meglátnak, vagy sem.
Hányingerem volt. Az egésztől, ami eddig történt velem. Minden délután matek. A " szenvedélyes" csókok. Az együttöltött éjszaka. Minden az elmúlt három hétben...minden csak hazugság volt.
- Deidara? - hallottam Sasori meghökkent hangját.
Lehajtottam a fejem. Nézzek hátra, vagy ne nézzek zakatolt a fejemben. Megerőltettem magam, majd teljes erőmből elkezdtem futni. Ki az iskolából. El onnan. Távol Sasoritól.
Végig sírtam teljesen hazáig. Itthon is végig csak bőgtem. Most sincs másképp.
Olyan hihetetlenül naiv voltam. Annyira elvakított a "szerelem", hogy nem láttam a valóságot. Nem láttam a fától az erdőt...
Bedőltem neki. Gondolkodás nélkül belesétáltam a csapdájába.
Hogy hogy nem gyanakodtam? Pedig még Tobi is figyelmeztetett...Még én is láttam Sasorit az Akatsukival! Hogy lehettem ennyire vak?! Idióta vagyok. Egy nagy barom.
...
Mégis mit akarhatott még tőlem? Mire fogadtak még? Mi a jó égnek hívott el ma reggel?
És mi volt az a tegnapi? Minek védett meg?! Egyáltalán miért hívott el sétálni? Kegyelemdöfésként? Számomra ez az egész annyira de annyira felfoghatatlan.
...
Nem volt elég neki az, amit eddig művelt?!
Mégis miért? Miért? Miért tette ezt velem?! Miért hazudott ennyit?!
Annyira. DE annyira fáj. A szívem nem bír el több fájdalmat. Kikészültem. Idegileg és lelkileg egyaránt.
Már itt gubbasztok egy ideje a fürdőszobában. Az ajtót magamra csuktam. Senki sincs itthon, de akkor sem akarom, hogy bárki is bejöjjön...
Kicsit később szintúgy a fürdőszobában
Megtettem. Fölhívtam Sasorit. Mindent elmondtam.
- Deidara! Hol a fenében vagy? - ordította a vonal másik oldalánál Sasori. Túl hangosak voltak a háttérben. - Kussoljatok már!
- Nem mindegy az neked?! Hmm?!
- Deidara mindent meg tudok magyarázni!
- Nem! Pofa be! Nem érdekelnek az ócska kifogásaid. Mindent hallottam...
Most pedig ÉN beszélek.
...
Tudod azt hittem, te más vagy. Végre valaki, aki nem csak szívatni akar. Valaki, aki...aki leszarja, hogy mit gondolnak mások.
- Dei..
- Én tényleg! De tényleg megbíztam benned! Most már szégyellem, de szerelmes voltam beléd. És tudod mi a szomorú?! Hogy még ezek után se érzek máshogyan... MEGBÍZTAM BENNED!! Még az életemet is a kezedbe adtam volna! Te mégis kihasználtad a bizalmamat. Undorító vagy! Szánalmas! Amit tettél...amit teszel egyszerűen szánalomra méltó.
... Végig azon aggódtam, mégis hogyan mondhatnám el... Nem mertem. Túlságosan féltem. Féltem, hogy megrémisztelek. Elüldözlek. De már nem érdekel...
Tudod majdnem egy teljes évig... 1 ÉVIG vertetek minden egyes nap! Néhány hete tudtam meg, hogy van 1 húgom, akit végig eltitkoltak előlem! Végül ... nem tehetek róla, de meleg vagyok! Érted? Felfogtad a jelentését? A súlyosságát? MELEG!
Kaptam már elég pofont a családomtól, az osztályomtól, az egész nyomorult világtól. De tudod mit? Tőled már nem nyelem le!
Az egész mindenségnek a tetején, az, amit oly féltetten titkoltam...El nem fogod hinni...képzeld el, hogy rákos vagyok. Egy kurva rákos daganat van az agyamban!
Eddig...eddig nem törődtem vele...hiszen ott voltál nekem! Minden új értelmet nyert. De már semmibe se vagyok biztos.
Az egész csak ámítás volt.
Ha jól belegondolok nem tudok egy normális okot mondani, hogy eddig mi éltetett. Talán te. Sőt biztos. Azt hittem egy reménysugár vagy szánalmas nyomorult életemben... Úgy látszik ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Remélem...remélem most kibaszottul boldog vagy. Megfosztottál attól, ami még ehhez a világhoz kötött...
Azt se tudom ezeket minek mondtam el neked...Ááhh...olyan egy idióta vagyok.
Tudod mit? A soha viszont nem látásra!
Végül kinyomtam. A telefont teljes erőmből a falnak dobtam. 1000 darabra tört.
Átkarolva a térdeim, zokogtam. Hihetetlen, hogy ennyit tudok sírni...és még ki sem száradtam.
A fürdőszobai szekrényből kivettem a borotvám. Életemben nem használtam. Szétszedtem, s megpróbáltam a pengékkel fölvágni az ereim...
Nem voltam képes rá. Még így is, hogy már nincs miért élnem...nincs vesztenivalóm, félek. Félek a fájdalomtól.
Új tervet eszeltem ki.
A fürdőkád már félig tele van vízzel.
Szeretem a vizet. Annyira megnyugtató...
Ahogy telik a kád, egyre jobb a kedvem. Még mindig sírok, mégis mosolygok.
Úgy látszik ennyi volt. Nyomorult életemnek fonala itt elszakad.
A kád teli. Most már nincs miért maradnom.
Megyek fürdök egy utolsót...

<---Előző     Vélemények     Következő--->