Március 6. Szerda Fizika
Teljes mértékben föl vagyok háborodva! Még a tegnapi miatt.
Reggel szerencsére Ino azzal a Sakurával vagy ki a jó éggel ment suliba, ezért rögtön le is támadtam Sasorit.
- Mégis mit képzeltél tegnap magadról?!
- Miért? Mit is tettem? - eközben megcsókolt...JÓLVANNA!!! Irtóra dühös voltam, de ennek akkor se tudtam ellenállni... Oda a kemény külsőnek és belsőnek.
- Hát...szóval. Az az izé tegnap. Tudod. Te rám másztál meg minden. - mondtam kicsit kábultan
- ... nem volt jó?
- én azt egy szóval sem mondtam!
- akkor mi is itt a gond?
- ...te most kiforgatod a szavaim?!
- egyáltalán nem állt szándékomban - mondta olyan iciripiciri gúnnyal, mint egy 20 emeletes épület...
- tudod nekem nagyon nehéz bárkiben is megbíznom - suttogtam nagyon szomorúan. Nem tudom, hogy pontosan mi van közöttünk, de szeretném, ha az a valami nagyon mély lenne. Nem szeretnék pofára esni.
- Nyugi... Én vagyok az. Sasori. Bennem megbízhatsz. - megálltunk, azután megölelt. Nem csókolt meg. Csak megölelt. Mégis sokkal jobban esett.
- Köszönöm
- Igazán nincs mit.
Ezután ismét elindultunk a sulihoz.
Olyan furcsát érzek. Ez most egyáltalán nem rossz. Én...azt hiszem tényleg szerelmes vagyok Sasoriba. Amit eddig éreztem, csupán csodálat, fanatizmus, rajongás volt. Ez más...végre úgy érzem, hogy teljes mértékben bízhatok benne. Azt hiszem bízok is. És ettől olyan felhőtlenül boldog vagyok.
Angol
Ma tesi órán gyűrűzés volt. Megint kimaradtam. Hála a magasságosnak!!
Megkértem Kakashi senseit, hogy órán az udvaron tartózkodhassak. Szerencsémre megengedte. Nagyon megörültem, mert tudtam hogy Sasoriéknak is akkor volt tesi. Mivel márciushoz képest elég meleg van (ami errefelé elég furcsa :S ) leültem egy fa árnyékába, és onnan figyeltem a 12/A tesióráját.
Idővel elővettem a rajzcuccom, és elkezdtem rajzolni. Szívesen hallgattam volna egy kis zenét is, de az mp3 lejátszómat még régebben elvették. Pont Hidan volt...ha jól emlékszem. Mindegy.
Csengetésig tök jól elvoltam. Teljesen belemerültem a munkáimba.
Rajzoltam egy Sasorit. És még egyet...ééés még egyet. Hoplá nem is rajzoltam mást ehe ehe ^^"
Nemsokára vége az angolnak, és mehetek haza! Remélem Ino nemjön.
Otthon Matek után
ÉÉÉs nem jött. Királyság! Kettesben Sasorival teljes nyugalomban. Olyan volt, mint egy álom. Igen...olyan volt. Amíg...na majd később leírom
Szóval hazafelé nem sokat beszéltünk. Egész úton a járdát fixíroztam, csak néha vetettem pár kósza pillantást Sasorira. Ő az eget kémlelte. Egyszer csak megtörte a csendet.
- Esni fog...
- Honnan tudod? - kérdeztem kiváncsian
Ekkor elkezdett zuhogni az eső. Nem esni! ZUHOGNI!!!
- Innen. - válaszolta szórakozottan. Fú micsoda iszonyat kielégítő válasz. Magamtól nem is jöttem volna rá erre a megállapításra -_-"
Gyorsabbra vettük a tempónkat. Nemsokára már fönt melegedtünk a szobámban. Szerencsére nem áztunk át. Annyira.
Ha úgy nézzük, ma fordult a kocka. Én adtam törülközőt Sasorinak. Igaz pólót nem tudtam szolgálni, mivel a túlságosan kicsi ruhaméreteim miatt nem volt rávaló. Istenigazából nem zavart a dolog. Sőt elég előnyös volt a számomra. Megszárítkózott, majd végig félmeztelenül volt nálunk.
Hogyan lehet valakinek olyan hasfala? Hihetetlen. Még most is látom lelki szemeim előtt. ^^
...Nagyon élvezte hogy zavarba hozhatott. Azt már én kevésbé.
Ma nagyon bekeményítettem. Nem hagytam magam! Mindenre odafigyeltem. Matekra és Sasorira egyaránt. Féltem hogy megint az lesz mint tegnap... Ha egyszer megteszem, szeretném ha az elmém tiszta lenne. Amit persze elég nehéz elérni olyan adonisz közelében, mint Sasori.
Csóknál többet nem engedtem. De épp elég volt az is... Istenem de ciki volt. Nagyon sokáig csak tanultunk, tanultunk és tanultunk. Még a legértelmesebb ember is megunja egyszer. Gondoltam mivel ketten voltunk a lakásban, történetesen Sasori és én, nyugodtan lazíthatunk. Félredobtam a matekot, és átkaroltam Sasori nyakát.
Fogta az adást. Nekem is esett. Eldöntött az ágyon és úgy csókolóztunk. Mint már az előbb megemlítettem magamnak ( XD - a szerz. ) többet nem engedtem. 2 apró okból
1. kicsikét féltem
2. mi lett volna ha elalszunk, és valaki benyit, miközben én ott fetrengek ruha nélkül Sasorin és szuszogok...=^^=
Nnnnna mindegy.
Azért élvezhetőbb lett volna az egész, ha egyszer csak nem csapódott volna ki az ajtóm.
- Deidara én csak azt akartaaaa- Ino volt az. Igen. Ott állt a szobám bejáratánál. Azt hiszem sokkot kapott. Nem csodálom. Kb azt láthatta, hogy a bátyja az ágyon fekszik, akin egy FIÚ terpeszkedik, akivel ráadásul még csókolózott is.( és akin nem volt póló O.o) Persze csak addig amíg be nem robbant.
- TE JÓSÁGOS ATYAÚRISTEN!!! Esküszöm nem láttam semmit!! - miután kiordibálta magát, eltakarta a szemeit, és elrohant. A szobájába.
- Nem azt mondtad, hogy senki sincs nálatok? - kérdezte ingerülten Sasori.
- D-de úgy volt. Nem tudom mit keres itthon. Gyorsan megyek és beszélek a fejével...- már az ajtónál jártam, amikor jónak láttam ha szólok Sasorinak - Minden esetre szerintem jobb lenne ha most elmennél.
Megértően bólintott. Összeszedte a cuccait, fölvette a pólóját, majd hazaindult. De a búcsúcsók most is kihagyhatatlan volt. A világ minden kincséért sem hagynám ki. Még akkor sem ha az életem függne miatta.
A célpontom Ino szobája volt. Kopogtam. Semmi válasz nem jött. Megpróbáltam benyitni. Sikertelenül. Csukva volt. Bezárta magát.
Hé! Most veszem észre !! Lekoppintotta a szokásom! Ez nem ér! Cöjj!
Megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. Kisebb-nagyobb sikerrel. De inkább kisebb...
- Ino
- ...
- Ino nem kérem hogy nyisd ki az ajtót, csak azt, hogy hallgass végig, és válaszolj ha kérdezlek.
- ...
- Akármit is láttál... Kérlek ne mond el senkinek. Főleg ne anyának. Hallod?
- ...
- Ino? Tudod mit? Az sem érdekel ha az egész iskolának elfecseged, csak Sasorit hagyd ki belőle jó?
- ...
- Ino a jó ég áldjon már meg! Kezdesz nagyon idegesíteni! Adnál életjeleket?
- ...
-...Jól van! Értem én! A bátyám egy köcsög buzi! Inkább ne is szóljunk hozzá! Mondhatom remek! Igazán kedves testvér vagy! Menj én kürtöld szét az egész világnak, hogy a bátyád egy agydaganatos hülye buzi! ÁÁÁrgh!!!! Nem is érdekelsz...
Betrappoltam a szobámba, és azóta se mentem ki. Anyu már hazajött. Szinte láttam ahogy elkerekednek a szemei. Gyerekek sehol, a mosatlan pedig a konyhában. Hjúúj!
Megint kaptam egy Sms-t Sasoritól.
.::Sasori Danna::.
Sikerült elrendezni? Rem' nincs gond. Jó éjt. Csókol Sasori!
Még ilyen helyzetben is milyen nyugodt. Hozzám képest biztosan sokkal nyugodtabb.
Te jó Isten! Kopognak. Ino az. Végre!
Később
Ino jött bocsánatot kérni. Azt mondta, szégyelli a gyerekes viselkedését... egyszerűen csak nem számított erre. Azt is hozzáfűzte, hogy nem mondja el senkinek. Túlságosan is nagy fajsúlyú ez ahhoz. Közben elkezdett pityeregni, mert neki olyan nehéz fölfogni hogy beteg is vagyok. Mivel nagyon megszeretett az elmúlt napokban, nem tudja elhinni ezt az egészet...
Még azt is hozzátette, mielőtt visszament volna a szobájába, hogy őt nem érdekli, hogy meleg vagyok ( nem buzi!!!) vagy sem, csak maradjak életben...ez olyan kedves volt tőle...

Március 7. csütörtök Töri
Tegnap este lefekvés előtt küldtem még egy sms-t Sasorinak, hogy minden rendben.
Reggel megint eljött értem és Ino megint a barátnőivel ment.
Kb olyan 5 perces smacizás után mi is elindultunk a sulihoz.
Útközben elmeséltem, hogy Ino milyen megértő volt, és hogy tartani fogja a száját. A meghatóbb beteges részleteket kihagytam...
Az iskola közelében Sasori egy eldugott helyre behúzott , megcsókolt, majd fülembe súgta, hogy suli után találkozunk, végül elment. Vártam néhány percet azután én is elindultam.
Angol
Ez a Tobi teljesen kiakasztott. Bekattant szegény. Folyton arról hadovált, hogy vigyázzak az Akatsukival, mert valamit forralnak ellenem. Amikor meg kérdeztem, hogy mégis mit, furcsamód már nem tudott válaszolni. Idióta... Ne nézzen már hülyének., Az akatsuki már rég talált magának más balekot akit szívathat. Tényleg az akatsukiról jut eszembe. Új tagokat vettek be a csapatba. Valamilyen Zetsut meg Konant. Mind a ketten 11.-esek. Azt hiszem azok...
Olyat is hallottam már, hogy iskolán kívül Pein sensei is tagja ennek a kis szervezetnek. Végül is lehet hogy igaz. Még elég fiatal. De miért is írom ezt le? Nemtom. Talán mert halálra unom magam. Ezen kívül már csak 2 óra és mehetek haza. Mily megkönnyebbülés...
Matek
Csak nem hagy békén. Agyamra megy ez a gyerek. Akárhányszor szóltam rá, akkor is csak járt a szája. Ez a Tobi...kibírhatatlan. Legszívesebben megverném.
Uhh hát ez meg micsoda? Végre sikerült megértenem a matekot, erre új anyagot veszünk. Amit persze újfent nem értek. Szerencse hogy Sasori itt van nekem.
Legyen már vége az órának!!
Csütörtök otthon matek után
Ezt nem értem. Mit csináltam már megint rosszul? Azt se tudom mi rosszat tettem. Valamivel mégis magamra haragítottam Sasorit. Egész hazafelé úton nem szólt hozzám. Még puszit se kaptam. PUSZIT!!! Matekon meg eltaszított. Amikor hozzá akartam bújni, eltolt magától azzal a szöveggel, hogy most ne. Akkor mégis mikor?! Megint rosszul érzem magam. Visszatért a fejfájásom, ami igazából el se múlt, csak nem volt időm annyira figyelembe venni. De most. Úgy érzem megint visszaestem abba a bizonyos gödörbe. Olyan mintha egy nagy gödör mélyén lennék. Akárhogyan is próbálok kijönni nem megy, mert nem tudok mibe kapaszkodni. Eddig ott volt 3 "gyökér". Anyu Ino és a legerősebb Sasori. De most nincs ott. A másik kettő meg nem elég erős hogy megtartson. Én meg visszaesek a gödör mélyére.
...
Olyan szörnyű volt. Nem ölelhettem. Nem csókolhattam. Elvonási tüneteim vannak. Izzadok! Hevesen ver a szívem! Kezdek agresszív lenni! Igen! Ezek tuti elvonási tünetek!!
Vagy talán csak amiatt érzem magam így, mert az ablakom és az ajtóm zárva, a fűtés megy, rajtam pedig 2 vastag takaró. Hogy miért? Ez is olyan kérdés mint a melyik volt előbb a tojás vagy a tyúk. Megválaszolhatatlan. Habár manapság...
Sasori még sms-t se küldött. Akkor majd én.
Küldtem is. Pontosan ezt:
- Szia...Mi volt ma veled? Olyan elutasító voltál. Én csináltam valamit? Akármit is tettem 1000 bocsi. Remélem holnap már nem leszel ilyen. Hiányszol :'(
Lehet hogy nyálas lett. De kit érdekel? Beleőrülök ha holnap is ilyen lesz.
1 új üzenet
.::Sasori Danna::.
- Inkább aludj >:(
Hee?! Mi az hogy inkább aludjak?
.:PusyDei:.
- Addig nem amíg nem tudom mi bajod!
Velem ne szórakozzon! Chöjj...Hú de gyors. Már itt is a válasz.
.::Sasori Danna::.
- A viselkedésed
MI?!
.:Pusy Dei:.
- Mi bajod van a viselkedésemmel?! :S
Várok várok várok...Itt az sms!
.::Sasori Danna::.
- Túlságosan visszahúzódol... Nem tűnt fel, hogy egy falat húztál közénk?
falat? Mikor? Nekem nem tűnt fel... Mégis milyen falat...Hogy érti ezt?
.:PusiDei:.
- Nem tudom mire gondolsz..
1perc
1 1/2 perc
SMS!!!
.::Sasori Danna::.
- Törd a fejed. Majd rájössz szöszikém.
Mióta vagyok én szöszike?! Megtisztelő...de mióta?! Akkor se tudom. Gondolkozom, gondolkozom. Nem tudom.
22:17
Nem tudom
22:47
Még mindig nem
23:28
Semmi ötlet
23:57
Azt hiszem tudom!! Nem mégsem...
00:12
Kész! Feladom! Sohasem jövök rá!
Március 8. péntek
Vajon vár rám? Vagy már azt se teszi? Ennyire haragudna? Én hülye! Miért rontok el mindent?
Ino már az ajtóm előtt toporog. Szeretne indulni. De én nem! Mi van ha nem jött el? Ennyi lett volna? Slussz passz kész vége? Unnnnnn...
oÓ! Ino berúgta az ajtóm! Ki fogja fizetni!
Ének
Eljött. De csak formalitásból. Hozzám se szólt. Inoval váltott pár szót. Velem nem. Majdnem beleőrültem, hogy semmit se tehettem. Már annyira megszoktam, hogy csókot kapok tőle. Minimum egy puszit vagy ölelést. Nem bírom ezek nélkül. Szükségem van Sasorira! Mindenféleképpen kikell engesztelnem!
De mégis...hogyan?!
Földrajz
Nemrég kikéreszkedtem azzal az indokkal, hogy rosszul vagyok és inkább megnézetném magam az iskolaorvossal. Igazából azért akartam kimenni, mert tudom, hogy ilyenkor Sasorinak lyukasórája van. Nem kellett sokat keresnem, megtaláltam a liftek melletti asztalnál. Egyedül volt és tanult. Inába szállt a bátorságom, amikor megakartam közelíteni. Nagy nehezen végül is odamentem.
- Sa-Sasori... - szólítottam meg elég halkan
Ő csak 1 pillanatra fölpillantott, majd tovább bújta a könyveit. Miután kb 5 percig egy helyben álldogáltam, megunta és abbahagyta eddigi munkáját.
- Mit akarsz? Nem órán kéne lenned? - kérdezte cseppet se kedvesen
- D-de. Én csak. Szóval én...
- Te mit? Mondjad! - majdnem hogy leordította a fejem...
- É-én...én...sajnálom! - mint egy pólyás kis pulya úgy elbőgtem magam. - én csak - szóval - nem - akartam - veled - elutasító - lenni. - nem akartam - falat...
Már alig láttam valamit. A könnyeim teljesen elhomályosították a látásomat.
- Sajnálom, hogy képtelen voltam megtenni. Ugye ez a baj? Hogy félek. Félek tőled és attól amit tehetnél velem...
- Nem erről van szó. - mondta komolyan. - igaz ez is benne van a pakliban. Egyszerűen csak túlságosan magadba fordulsz. Kirekeszted magad... Fel se tűnt, hogy velem alig osztasz meg valamit? Mindent magadba tartasz. Már nem is csodálkozom azon, hogy csókolózásnál nem jutottunk többre...
- Ki - kirekesztem magam? Nem osztok meg veled semmit? - ismételtem a szavait. - Akkor...Akkor kérlek segíts, hogy ne legyek ilyen! Segíts megnyílnom! Ha elfordulsz tőlem akkor nem... Egyedül nem megy! Én akarlak! Én kívánlak! - a kezeimet rögtön a számra tapasztottam. Nem mondom szépen elszóltam magam...De kiderült hogy jól tettem. Sasori odasétált hozzám. Vészesen közelhajolt, hogy érezzem minden lélegzetvételét, illatát. Már szó szerint kínzott.
- Szóóóval...kívánsz engem? - kérdezte nagyon nagyon mámorító hangon
- Nem! Nem én ilyet egy szóval se mondtam...
- Pedig az előbb mintha ezt hallottam volna.
- Biztosan csak képzelődtél, vagy tudathasadásod van ... - nem hagyta hogy végig mondjam. Megcsókolt.
Még most se jutottam el arra a szintre, hogy letudjam írni milyen is volt pontosan. Annyi mégis csak megragadt a fejemben, hogy az ajkai olyan puhák...
Olyan gonosz volt! Mármint Sasori. Miután megcsókolt, összekapta a könyveit és elment. Szó nélkül. Otthagyott. Egyedül, kábultan és összezavartan. Csak ez járt a fejemben:
Akkor most tényleg...MI VAN?!
Rémülve vettem észre, hogy már 30 is elmúlt. Mint egy őrült szaladtam vissza a terembe. A folyosón lézengő takarító nénik nagyon furcsán néztek rám...
S lássanak csodát hölgyeim és uraim itt vagyok a földrajzórán! Ami szokásához híven rém unalmas...
Matek
Sasori az egyik szünetben küldött egy sms-t.
.::Sasori Danna::.
- Ma nálam tanulunk. Ha van kedved megint maradhatsz...Vigasztalás képp ^^
Hmm...maradhatok. Szóóóval ennyi volt? Ez az egész csak egy ilyen semmiség miatt volt? Hékás! Értem már! Ez egy agyafúrt trükk volt! Átvert a kis agyas. Az egésznek az volt a lényege, hogy kicsikarja belőlem azt az egy szót! Tudta, hogy nem bírom ki nélküle! Csak annyit akart megtudni, hogy kívánom-e. Kis mocsok...De az én kis mocskom :) Amugy meg most sokkal közelebb kerültünk egymáshoz...Istenem hogyan fogom elmondani neki a daganatot?...hmmm
Küldtem neki sms-t. Egyértelműen azt hogy ha tényleg nem zavarok akkor maradhatok nála. Anyának is küldtem üzenetet, hogy nem megyek haza.
Alig várom hogy vége legyen a mateknak.
Milyen jó lesz már újra megölelni. Tényleg kiborultam a hiányától. Végig csak ő járt az eszemben. Milyen furfangos... Végül is ezért is szeretem. ^^
Hogy betett nekem ez az egy nap XD
Matek után Sasorinál 23: 18
Alig tudok írni. Fuhh. Azt se tudom hol áll a fejem. Hol is kezdjem? Mondjuk az elején. Igen. Úgy jó lesz.
Suli után, ahogy megbeszéltük, Sasorihoz indultunk. Beszélgettünk erről arról, de semmi sem történt. Még amikor matekoztunk akkor sem. Majdnem beleőrültem. Abba a tudatba, hogy ott van velem szembe, de nem érinthetem. Mintha valamilyen taszító aura vette volna körül.
Végül nálam elszakadt a cérna, és mint egy ragadozó a prédányát, úgy támadtam le Sasorit. Olyan erővel vetődtem neki, hogy elvesztette az egyensúlyát. ( pedig elég biztosan ült XD)
Teljesen kiterült. Én meg mint egy kicsi macska kölyök úgy bújtam hozzá. Már csak a dorombolás hiányzott. Igaz annak se volt sok híjja.
És akkor olyat hallottam, amit még soha. Sasori szívből jövő kacagását. Nagyon kellemesen hangzott.
Persze hallottam már nevetni, de az nem ilyen volt.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem
- Semmi - mondta még mindig mosolyogva. Nagyon ritkán látni ezt az oldalát...
- Naa! Mondjad! Tudni akarom!
- Akkor sem.
- Naaa!
- á-Á!
- Akkor nem foglak elengedni! - mondtam diadalittasan, miközben rá ültem.
Erre ő újra elmosolyodott, azután már csak azt vettem észre, hogy a fenekemet tapizza.
Alig pislogtam egyet, mire már én feküdtem, és Sasori terpeszkedett felettem.
- Hát ezt meg...hogyan csináltad? - lepődtem meg
- ez tehetség... és még csak nem is átok - suttogta majd megcsókolt. Igazán jól esett. Minden egyes alkalommal egyre jobb. =^^=
Miközben csókolóztunk, a jobb keze elkezdett kalandozni rajtam. Amikor már a nyakamat csókolta, ( megint azon az érzékeny ponton, ahol mindig felnyögök) és a pólómat készült volna levenni. Csak készült volna, mivel rászóltam...
- Sa-Sasori. Ne! Nem szeretném - mondtam nagyon szomorúan
- Miért? Nem szeretsz? - kérdezte szintúgy szomorkás hangon.
- Nem. Izé nem erről van szó...Én csak...Én nem
- Igen?
- Én még nem csináltam. Soha. Senkivel. - fejem elfordítottam,, hogy ne lássam az arcát amikor kinevet. De nem tette. Gyengéden visszafordította az arcom.
- Ennyiért? Ezért nem kell szégyelned magad. Ez normális a te korodban. - ekkor rám mosolygott - Ennyire félsz tőle? Attól hogy lefeküdj velem?
- Uhnn... - azt akartam mondani hogy igen, de nem akartam megbántani.
- Deidara. Nem akarom rád erőltetni. Te tudod, hogy mikor állsz rá készen. De szeretném hogy tudd, ha elég érettnek fogod érezni magad, én itt leszek, és a világ minden kincsénél is jobban fogok vigyázni rád...
Vigyázni rám? Ez kedves. Azt mondta várni fog ha kell. . Azt mondta várni fog ha kell. Nem sürget. Ennek először megörültem. De aztán...rádöbbentem... Mi van ha nem lesz elég időm rá? Mi lesz akkor ha valami rohamom lesz és meghalok? Gondolkozóba estem. Mi van akkor, ha most nemet mondok, és nemsokára elhunyok. Szüzen csak nem távozhatok az élők sorából... Ebben az éles helyzetben is okokat kerestem, hogy miért kéne megtennem és miért nem.
Igen: - Lehet, hogy ez az első és utolsó esélyem rá (meggyőző indok)
- Szerelmes vagyok Sasoriba, így ez megerősítené a kapcsolatunkat
- Ebben a helyzetben nehéz lenne tényleg nemet mondani...
- Kivagyok éhezve Sasorira ( hála ennek az 1 napnak)
- Végül is...valamennyire szeretném

Nem: - Nem korai egy kicsit( neeeheeem)
- Félek (- de azt mondta vigyázz rám!)
5 a 2 ellen az igen mellett maradtam...
- Meg- megígéred...hogy vigyázol rám? - kérdeztem vissza
- ...persze - válaszolta, majd újra megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát, s hagytam, hogy azt tegyen velem, amihez csak kedve van.
Kicsit nehéz leírni ezt az egészet. Hiszen néhány órája történt az egész...
Sasori először a pólómtól szabadított meg. Utána végigcsókolta az egész testem. Néha kicsiket belém is harapott. De nem fájdalmasan. Kellemesen =^^=
Azt hiszem fel akarta mérni, hogy hol vannak az érzékenyebb pontjaim... Elég sok lehet, mivel nagyon hamar szűkösnek éreztem a farmerom.
Nem is habozott sokáig, megpróbálta azt is levenni rólam.
Elég nehezen ment, ezért besegítettem annyival, hogy megemeltem a csípőmet így könnyebbé téve a nadrágom eltávolítását. Sasori még közelebb hajolt, s a fülembe súgta
- Nem értem mitől féltél annyira... hiszen már teljesen merev vagy...
Ekkor megmarkolta. Igen azt. A nagy meglepődésem közepette, ő tovább munkálkodott. Miközben újabb csókcsatába kezdtünk, ő levette a pólóját és az én boxerem. Ezután egyik kezével újra megfogta a khmm... szépen írva a péniszem... és a kezét lassan húzogatta fel és le. Fel és le. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem esett jól. Ááá csak egy hatalmasat belenyögtem a csókunkba...
- Sa-sasori...
- Tetszik ugye?
- uhmm...a-aha.
Nem sok kellett ahhoz hogy elélvezzek, mikor Sasori abbahagyta. Épp azt akartam elnyöszörögni, hogy miért, amikor hirtelen arra eszméltem föl kábultságomból, hogy Sasori elkezdte nyalni, majd végül...mi is a megfelelő kifejezés erre? Szopni? Lehet...Olyan ostoba vagyok...
- Sa-Sasori! M-Mit csinálsz? Öhmm...ez olyan - olyan mega... - azt akartam mondani, hogy megalázó. Kínos. Kellemetlen. De akkor elélveztem, s épszerű gondolkodásra nem igen maradt ideje az elmémnek...
Sasori újra fölém emelkedett, majd újra megcsókolt. Furcsa volt... Érezni hogyan is írjam... a saját ízemet.. ojj...
Hirtelen összerándult a testem, aminek feltehetően az lehetett az oka, hogy Sasori az egyik ujját belémdugta. Aztán még egyet, és még egyet.
- Sasori...Mi - miért kell ez? - kérdeztem elhaló fájdalmas hangon.
- Tágítalak. Nem szeretném, hogy nagyon fájjon.
- Mi - micsoda?
Választ nem kaptam...
Sasoriról egyik pillanatról a másikra eltűnt a nadrágja, ujjait már kihúzta, s helyette gyorsan belém hatolt... Nem volt kellemes érzés. Egyáltalán nem. Fájt. Nagyon fájt.
Az ordításom egy csókkal próbálta halkítani... Lehet hogy ezt követően már nem ordítottam, de sírni sírtam. Nem így képzeltem. Teljesen másképp...
- Hagyjuk abba. Sasori. Kérlek...
- Már nem fordulhatunk vissza Deidara. Nem hagyhatjuk abba...
- D-de megígérted...megígérted - hogy - abba hagyjuk - amikor kérem - mondtam nagyon nehezen
- Meglátod jobb lesz. Nekem is...furcsa - tényleg elég zavart volt a tekintete.
- D-de - a számat ezután már csak nyögdécselések és sóhajok hagyták el. Kéjjel és fájdalommal keveredett nyögések...
Sasori először nagyon lassan, majd egyre tempósabban mozgott.
- gyo-gyorsabban - suttogtam - k-keményebben dan...
Eleget téve átgondolatlan szavaimnak, Sasori gyorsított, s fokozatosan egyre mélyebbre hatolt.
- Uhmm...D-danna...Jobban. hmm..Danna unn...
Ennyi értelmeset tudtam kinyögni. Bár ha úgy nézzük, akkor ezeknek se volt egy csöpp értelme se XD
Nem tudom mennyi ideig csináltuk... Annyira emlékszem, hogy Sasori nemsokára kéjes nyögését halottam amely után éreztem hogy valami forró járja át a testem. Megállapításaim szerint ennek oka nem lehetett más, mint hogy Sasori elélvezettr30;
A szívem nagyon hevesen vert. Levegőt is kapkodva vettem.
Sasori se volt másképp. Néhány percig még felettem támasztotta magát. Szemei résnyire voltak nyitva, amelyek nagyon furcsa fényben ragyogtak.
Lassan és fáradtan mellém feküdt és átölelt. Szorosan magához húzott. Mintha sohasem akart volna elengedni.
Lecsuktam a szemem. Hirtelen elálmosodtam. Igaz, hogy eleve fáradt voltam.
- Danna... - mondtam nagyon álmos hangon
- Hmm?
- Szeretném, ha tudnád hogy...
- Hogy?
- Azt hiszem...sőt. Tudom...én... szerelmes vagyok beléd...
Semmit se válaszolt. Csak még erősebben ölelt, és egy csókot nyomott a homlokomra.
Abban a pillanatban átléptem az álmok világába.
Csak nemrég keltem fel. Igazán meglepődtem azon, hogy semmit se látok. Néztem jobbra-ballra, de semmi. Egyszer csak eltűnt a sötétség és Sasori állt előttem életnagyságban egy szál boxerben és takaróval a kezében.
- Így jobb nem? - kérdezte nevetve
- Öhm...Unn...
- Mi az? Még mindig sokk hatása alatt vagy? - olyan édesen mosolygott!!! ^^
- ahaaa
- Hmm...Ez így nem lesz rendben. Még megfázol. Azt pedig nem szeretnénk. - fogott egy kb XXL - es pólót és rámhúzta. - Máris jobb nem?
Nézegettem a ruhadarabot, ami akkora volt, hogy egy egész cirkusz elfért volna benne. Mélyen beszívtam a jó Sasori illatát, majd mosolyogva válaszoltam, hogy tökéletes.
- Deidara. Te nem vagy éhes?
- Egy kicsit... - ekkor óriásit korgott a gyomrom - kicsit nagyon ^^
- Tudod mit? Akkor én gyorsan elszaladok egy kis ennivalóért. Itthon nincs semmi ehető. Ami van az mind bizonytalan, hogy mi is volt eredetileg...Egyszer mintha az egyik már mozgott is volna...
Elmerengve nézett a semmibe, majd gyorsan felöltözött, adott egy búcsúcsókot és elment.
- Vigyázz a házra szöszikém amíg távol vagyok.
- Okés... Siess vissza! - kiáltottam utána, mikor már zárta be az ajtót. Néhány percig üldögéltem itt az ágyon, végül eldöntöttem, hogy amilyen részletesen csak tudom, leírom a történteket. Az első alkalmam...Sasorival X3
...
Vajon mit meg nem adnának a suliban a lányok azért, hogy elmondjam Sasorinak milyen...hehehe
Azt hiszem, most lezuhanyozok...

<---Előző     Vélemények     Következő--->