Március 3. Vasárnap Otthon(l) a szobámban

Végülis hazajöttem. Nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy elszakadjak Sasoritól. Olyan rosszul esett otthagyni őt, a lakását és a jó Sasori illatú ruhákat. :(
Tök jó volt reggel fölkelni. Puszival keltet. Mármint Sasori. Hjajj.. Úgy látom ez komoly. Hogy hogy eddig nem vettem észre?
... A cuccaimat hazahoztam. Csak amiatt, hogy ne foglalja tovább Sasorinál a helyet. Hétfőre amúgy is kellesz majd a cókmókom...
Az ajtónál, amikor menni akartam, visszarántott s megcsókolt. végül elengedett. Hazafelé mintha minden rózsaszín és vattacukorból lett volna. A fellegekben jártam. Még most is. Ezt még az sem tudta elrontani, hogy anya megint főzni próbált. Egyszóval ami fogadott, az egyenlő volt az őrültekházával.
Hihetetlenül megörültek, hogy tényleg hazajöttem. Ino még meg is ölelt. Anyu meg elkezdett papolni arról, hogy mennyire sajnálja a történteket, tényleg csak az igazat mondtam, de most már megpróbál jó anya lenni.
Én elmosolyodtam, adtam neki egy puszit, és megkértem hogy inkább maradjon olyan amilyen eddig is volt.
Istenem de boldog lett.

Vasárnap később

Huhh hívott Sasori. 2 okból.
1. Holnap jöhet e matekozni - nem egyértelmű ? X3
2. jól vagyok - e - hát nem tündéri??
Az előbb olyan boldog voltam. Mégis az egész jókedvemet elrontotta a hirtelen fejfájásom. Annyira idegesítő, mivel már tudom hogy mitől fáj.

Vasárnap este

Aludtam néhány órát. Már jobban vagyok.
Hogy ne unatkozzam, a koszos ruhákat betettem a mosógépbe. Elmosogattam, fölmostam. Most a tv-t nézem. Olyan unalmas.
Jajj rezgek. Sms - t kaptam Jé Sasoritól jött.

1 Új üzenet Feladó .::Sasori Danna ::.
Remélem minden rendben nálad. Aludj jól!
... Még sohasem kaptam ilyen kedves üzenetet. Csak olyanokat hogy: - Fiú vagy lány vagy?
- Neked parókád van?
- Buzi vagy? - na erre nem válaszoltam egyszer sem... A többire mindig írtam választ. Ahhoz képest, hogy mennyire dühös voltam ilyenkor, tényleg kedves üzeneteket továbbítottam vissza.

Március 4. Hétfő hajnali 2:17

Istenem...Ezek az álmok zaklatnak engem. Most olyan szörnyű volt. Alig tudtam fölkelni.
Azt álmodtam, hogy haldoklom. Végstádiumban voltam, de senki se látogatott. Szenvedtem. Nem is keveset. Az egészben az volt az egyik legrosszabb, hogy éreztem a fájdalmat... Végül magányosan meghaltam.
Én nem akarok meghalni! Most nem! Az életem lehet hogy végre helyrejön! Én nem! Nem akarok! Nem...
Ez az álom...a fene egye már meg... Ez annyira, annyira. Hagyjuk. Megpróbálok aludni.
Félek.
Félek hogy újra álmodni fogok.

Hétfő Földrajz

Nem bírom. Nagyon fáj a fejem. Istenem. Legyen már vége...

Hétfő angol

Dolgozatot írunk, de már régóta készen vagyok. Mindenki szenved a feladatokkal. Én kb 20 perc alatt lerendeztem. A tanár már ki is javította. 5-ös lett. Az angol nekem mindig ment. A rajz és a kémia mellett ez az a tantárgy, amit tudok és még szeretek is.
Mivel óráról nem mehetek el, most itt szenvedek. Ezután mehetek is haza.
... Már igazán elengedhetne!! Szeretnék már hazamenni. Szeretnék Sasorival tanulni.
Annyira fáj a fejem. A nyakam mintha megint elfeküdtem volna. Shizune doktornő szerint ez az érzés normális, mivel a hátsó koponyagödröt és a nyakizmokat ugyanazok az idegek látják el. Ez a kellemetlen érzés pedig abból ered, hogy ott van a tumor, amitől túlnyomás van a fejemben . Vagy valami ilyesmi... Sok mindent mondott már nem emlékszem pontosan. Túl bonyolult volt számomra..
Olyan depressziós hangulatom van. Amiatt a hülye álom miatt. Most hogy eszembe jutott, a gyomrom összerándult, és feszül a torkom. Sírhatnékom van. Ó hogyaza. Megint rezgek. Sms-em érkezett.

Feladó .::Sasori Danna::.
Nemsokára csengetnek. Már itt vagyok a kapunál. Siess! Sasori

De ari!! Megkímélhetne attól, hogy órán küld üzeneteket...de akkor is!! Milyen aranyos már! És én magamnak tudhatom! Magamnak tudhatom nem? Mert ha úgy nézzük, már csókolóztam vele, aludtam is nála és minden délután együtt tanulunk + küldött nekem 2 db sms - t !!!! Azért ez már valami. Ez nem SEMMI!
Mégsem vagyok biztos benne, hogy ez tényleg komoly. Minden olyan gyorsan történt. Igaz én már régóta szeretem Sasorit. Ééééés úgy látszik én is tetszem neki. Fura hogy csak most kezdeményezett.
Vajon miért? Hmm... Nemtom. De mit izgatom magam? Lényeg a lényeg, engem már vár a kapuban és már csak 5 perc van az órából XD

Hétfő otthon matek után

Óóó te jóóó ég...ilyen jó matekom se volt még soha!
Először is! A kapuhoz úgy rohantam, mint akit éhes vérebek üldöztek volna. Időközben elvesztettem az egyensúlyomat, (újabb tünete a betegségemnek...megnéztem a neten XD) és mint egy hülye szinte repültem előre. Már felkészültem a nagy tanyálásra, amikor hirtelen biztonságos karok fogságában kötöttem ki. Elég bizonytalanul álltam a saját lábaimon. Elsőnek azt ellenőriztem, hogy képes vagyok e saját magamtól talpon maradni.
- Jól vagy? - kérdezte negédes kedves hangján Sasori, amitől majdnem szétfolytam a karjaiban...
- Azt hiszem - feleltem kicsit bizonytalanul
Végülis nem minden nap esek tökhelyes pasik karjai közé.
- Legközelebb figyelj hogy hová lépsz. Nehogy a végén eless nekem. - na ettől a szövegtől úgy elpirultam. Biztosan úgy néztem ki, mint egy nagyranőtt paradicsom.
- Öhm...Ahogy akarod - motyogtam inkább már csak magamnak.
Lassacskán elindultunk hozzám. Nagyon meglepődtem, amikor az iskolától már jócskán távolabb egy kicsikét eldugott helyen, Sasori megállt. Miután én is így tettem, a legközelebbi épület falához préselt és megcsókolt.
Olyan hirtelen kitörései vannak néha. Alig tudtam nyomon követni. A lényeg az, hogy nagyon élveztem. Ha lekéne írnom milyen volt akkor... hogyis mondjam...vad? Nem tudom. De felejthetetlen...Azok az ajkak..szinte perzselték az enyéimet...Még most is érzem.
Rögtön miután " észhez tértem " újra nekieredtünk a gyaloglásnak. Az egész haza utat végigmosolyogtam. Szerintem mindenki ezt tette volna a helyemben.
Konkrétan a matek az fantasztikus volt. Sasori kitalálta, hogy ha helyes a megoldásom kapok tőle 1 csókot. Ha nem, akkor átkozhatom magam amiért elszúrtam... Sajnos sokszor rosszul számoltam :'(
De voltak jó eredményeim is! Háháhá! Most mondják rám hogy hülye vagyok!
Még most is olyan jó kedvem van. Sasori az egyetlen, aki mellett nem gondolok arra, hogy milyen műtét vagy sugárkezelés vár rám. Ha vele vagyok csak a jelennek élek. És ez olyan...olyan jó! Megnyugtató.
Úgy várom a holnapot! :)
Szeretném újra megölelni.
Már is hiányzik...
22:35
Megint kaptam egy üzenetet

Feladó .::Sasori Danna::.
Pihend ki magad! Holnap találkozunk. Jóéjt.1000-szer csókol Sasori.

Wooow! Rögtön elképzeltem, ahogy idelép mellém és megcsókol. Hehehehehe...
A suliban a csajok tuti megvesznének, ha ezt megtudnák. Mármint hogy Sasori más. De jó lenne egyszer átkarolni és miután elámultak, jól kiröhögni őket. Muhahaha!!
Áúú! A nagy gonosz tervszövögetéstől megfájdult a fejem. Megyek aludni. Nehogy már rosszabbul legyek. De előtte válaszolok Sasorinak :)

Március 5. Kedd Technika

Végre egy olyan éjszaka, amikor nem gyötörtek idióta álmok. Teljes nyugalomban aludhattam. Még az is szebbé tette a napomat, hogy reggel is küldött üzenetet Sasori.

.::Sasori Danna::.
Jó reggelt álomszuszék! Készülj! Már várok rád!

Amikor elolvastam azt gondoltam, hogy de kedves, most is rám gondol. Biztosan már a suliban van. De nem!
Mint minden reggel ez is úgy telt. Csakhogy amikor szaladtam ki a bejárati ajtón, akkor valaki elkapott. Sasori volt.
- Hey hey! Velem mi lesz?
- SASORI! Há! Hát te meg?! - segítségképp kapálóztam össze - vissza, hátha megérti mit akarok a tudtára hozni
- Nyugi! Írtam hogy várlak nem?
- Jaaaa! Szóval hogy SZÓSZERINT kellett volna értenem.
- Miért? Hogyan másként lehet még?
- Szóóóval, tudo.. - nah ekkor robbant ki Ino ordítva a nevem, és hogy várjam meg.
Kicsit viccesen festhettünk. Sasori csak állt, és arra bámult ahol álltam, én meg fetrengtem a földön, Ino meg rajtam. -_-" Na ja! Oda lett a mesés reggelem.
Útközben Ino elmesélte, hogy anya korábban elment dolgozni, őt meg itt hagyta. Egyedül meg nem tudott volna elmenni a sulihoz...
Komolyan anya egyre rosszabb.
Visszatérve az előző témához. Ino nem is lett volna olyan zavaró tényező, ha nem állt volna be Sasori és én közém. Na de kérem szépen! Mégiscsak engem várt meg! Ennyi már csak kijárhatott volna nekem!! Mármint hogy mellettem legyen Sasori.
Mivel hárman voltunk, olyan rosszkedvem lett. Ino végig csacsogta az utat Sasorival. Főleg ő beszélt, de az nem lényeg.
...Sasori is elég sokat beszélt. Magához képest. Engem pedig mégcsak le sem tojtak. :'( Úgy hogy fogtam magam, és gyorsabbra vettem a tempót. Nem érdekelt hogy mind a ketten rám szóltak, hogy miért sietek annyira. Én csak. Szóval én.
Hjajj... Sose tudtam az ilyen helyzeteket kezelni. Akkor sem ha nem is volt ilyen helyzet. Mint most XD Vajon ennek van értelme?
Ez a technika óra is rémizgalmas. Végre megtanulhatom, hogy milyen csavarok vannak! -_-"

Biosz

Előző szünetben összefutottam Sasorival. Megállított, hogy mégis mi bajom volt reggel.
Na vajon! Tippeljen!
Persze ezt nem mondhattam. Inkább maradtam a hazugság mellett.
- Semmi semmi. Csak tudod nem bírom a társaságot. - tudom! nagyon béna füllentés volt, de más nem jutott az eszembe. Végülis rögtön elszaladtam amint befejeztem. Így tökmindegy hogy mit mondtam. Majd szívok eleget ha megyünk haza...

Matek

Halleluhja! Ino írt Sms-t, hogy elmegy a barátnőihez. Király! Otthon nyugtom lesz!
Ez hihetetlen! Az előbb kérdezett a tanár, és tudtam a választ. Jó volt a megoldásom! Végre valahára egyszer az életben! Ezt el kellesz újságolni Sasorinak! DE boldog vagyok!
10 dolog amiért most igazán hálás vagyok az Istennek
10. Mindjárt vége a mateknak
9. Mindjárt mehetek haza
8. Nem egyedül
7. Nem is Inoval
6. Hanem Sasorival
5. Akit szeretek
4. Lehet, hogy ős is engem
3. Teljesen hazakísér
2. Mivel feljön hozzám
1. És egész délután az enyém! :D Wáháhá!!
És végül eljött Deidara rémuralma! Reszkessetek hülye libák! Sasori az enyém! SASORI IS MINE!!

Kedd matek korrepetálás után

Miután vége lett a sulinak, megint rohantam a kapuhoz. Nagyon meglepődtem, amikor nem találtam ott Sasorit. Kb 10 percig ácsorogtam, mire végre feltűnt a láthatáron. Egyből lefagytam, amikor az ajtóból az Akatsuki társaságában jött ki. Gyorsan elbújtam a kapunak a téglázott részénél. Onnan kémleltem a történteket. Röhögtek. Sasori nagyon büszkének tűnt. A többiek is nagyon jól érezték magukat. Veregették Sasori vállát. Valami nagyon jót tehetett.
Mivel egyre közeledtek, biztonságosan az oszlopnak(?) préselődtem. Könyörögtem Istenhez, hogy ne vegyenek észre amikor elmennek mellettem.
Végre valahára imám meghallgatásra lelt. Az egész társaság visszafelé vette az irányt, és elmentek a suli mögé valószínűleg cigizni.
Éppen hogy fellélegeztem, amikor VALAKI megszólított.
- Deidara! ... Mióta ácsorogsz itt? - az a valaki nem volt más mint Sasori. Annyira megijedtem. Pár pillanatra elfelejtettem, hogy már nem kéne félnem tőle, hiszen vele matekozom lassan már 2 hete. Ha jól számoltam. Már csókolóztam is vele. Mégis amikor megláttam Itachiék társaságában, minden úgy eltávolodott. Mintha meg se történt volna az egész. Megint úgy éreztem, hogy egymagam vagyok a világban 1 rákos daganattal a fejemben.
Nem tudom hanyadjára szólhatott Sasori, mire fölfogtam, hogy az én nevemet ismételgeti.
- Deidara! Jól vagy?
Nem igazán értettem hogy mégis mi van. Olyan kellemetlen érzés kerített hatalmába. Esküszöm az égre, hogy remegni kezdtem. Teljesen bepánikoltam. A szívem hevesen vert, és kapkodtam a levegőt. Minden kezdett " nyomott " lenni. Sasori megrökönyödve állt előttem. Ő se tudta mi bajom lehet.
Annyira gyengének és sebezhetőnek éreztem magam. Amilyen gyorsan csak tudtam, belemarkoltam Sasori pulcsijába majd hozzábújtam. Nem tudtam az erőmet szabályozni, így görcsösen kapaszkodtam belé. Ő meg nyugtatóan, s egyben szabályos ütemben simogatni kezdte a hátam.
- Mi volt ez Deidara? - kérdezte Sasori
Még annyit se tudtam kinyögni, hogy nem tudom. Ehelyett csak ráztam a fejem.
- Halasszuk el a matekot?
Újfent bólogattam, hogy nem.
- Akkor induljunk... - Ekkor megpróbált óvatosan lefeszíteni magáról, de csak azt érte el, hogy a karjára tapadtam rá mint egy pióca.
Ahogy közeledtünk haza, fokozatosan éreztem magam egyre jobban. Mire megérkeztünk, "remekül" éreztem magam. Sasori olyan figyelmes volt.
Matekozni is úgy matekoztunk, hogy én az ágyamon fetrengtem, ő pedig az ágy mellett ült törökülésben.
Egy szó mint száz, sokkal kényelmesebb volt, mint a hülye széken ülve tanulni.
Amikor már jó ideje matekoztunk, átváltottunk a magánéletünkbe. Nem is nagyon tűnt fel pontosan mikor. Azzal kezdődhetett, hogy Sasori szórakozott a hajammal, amíg én a feladatokat oldottam. Utána már csak azt vettem észre, hogy a nyakamat csókolja, amelybe én akaratlanul, de belenyögtem.
- N-nem kéne még egy...egy kicsit matekozni? - kérdeztem eléggé elhaló hangon. Nem is igazán gondoltam komolyan. Amúgy meg Sasori egy jó hosszú és lágy csókkal belém folytotta a szavakat. Eközben fölfeküdt az ágyra, és a hátamra fordított. Szüntelenül csókolóztunk... Olyan ... érzéki volt... már a pólómat is lefelé vette , miközben a hasamat simogatta, amikor kulcszörgést hallottunk. Anya pont akkor jött meg. Mindent félbe kellett hagynunk. Igazából... föl se tűnt mi folyik körülöttem.
oÓ... Most így visszaolvasva... ha anya nem jött volna, akkor...lehet hogy Sasori meg én... TE JÓ ÉG !!! Ez eddig föl se tűnt. Fúú most biztosan elpirultam... URAMISTEN!! Én majdnem megtettem! Sasorival!
Huhh ez durva!
Teljesen kiszolgáltatott voltam! Nem kapcsolt be a szirénám! Már rég jeleznie kellett volna hogy ÁLLJ!
... A filmekben is mindig ez történik. Folyton időben észhez térnek... ezt még meg kell emésztenem. Teljes mértékben sokk hatása alatt vagyok.

<---Előző     Vélemények     Következő--->