Itachi hitetlenkedve, kábultan nyitogatta szemeit. Az altestében hirtelen támadt élvezettől és az idő közben felforrósodott víz hőmérsékletétől visszatért belé az élet. Folyamatosan pislogtatva éjfekete, hosszú, dús szempilláit, próbált tisztán látni, ami az eszmélet vesztés, kimerültség és a hatalmas gőzfelhő miatt nem akart sikerülni. Homályosan látott, amikor pedig erőtlenül megdörzsölte szemeit, Sasuke elengedte eddig neki támaszt nyújtó egyik kezével mellkasát, míg a másikkal mellbimbóját kezdte simogatni és lesiklatta az idősebbik herezacskóját végig cirógatva, lentről fölfelé rámarkolt annak férfiasságára és erotikusan kényeztetni kezdte, miközben ajkai közül továbbra sem bocsájtotta ki.

 - Hahhh… - kiáltott fel Itachi, szája elé kapva a kezét, betapasztva azt önmagának. Továbbra sem látott tisztán, azt azonban kezdte felfogni mi történik. Hiába is akart volna immár mit tenni ellene, kő keménnyé merevedett férfiassága ott lüktetett duzzadva Sasuke szájában. A látvány pedig ha ez ugyan lehetséges volt, még inkább felizgatta, amikor lenézett és tovább keményedett, amit Sasuke örömmel konstatált. - Mhh.. megőrültél? - Alig tudott beszélni, de nem tudta, hogy a kéjtől, vagy az ájulás utóreakciója miatt.

 - Sajnálom… - Hagyta abba kis időre ajkai egyéb tevékenységét a fiatalabbik, de kezével nem állt meg, közben másik, eddig Itachi mellbimbójával játszadozó kezét leeresztette saját merevedéséhez és ugyanazzal a ritmussal kezdte izgatni saját magát. Itachi erre a látványra úgy ajkaira tapasztotta kezét, hogy foagival bele is harapott, szemeit pedig inkább összeszorította. - Illetve egy frászt! Dehogy sajnálom! Végre tehetek valamit én is érted! Teljesen kétségbe estem! A vihar tombol, orvost nem tudtam hívni, téged pedig képtelenség volt magadhoz téríteni! De mostmár szemmel láthatóan visszajött a színed. - Vigyorodott el ennél a mondatánál Sasuke.

 - Bazd meg, te ezt élvezed? - Fakadt ki Itachi itt most úgy, mint még soha. Sasuke egy pillanatra meglepetten pislogott föl.

 - Ejnye, hogy beszélsz velem?! - Kérdezte durcásan szemrehányóan, de már mosolyogva, majd újra bekapva az idősebb Uchiha ágaskodó férfiasságát, teli szájjal vállat rántva kérdezett vissza. - Úgy látod, hogy nem?

- Fejezd bee… már jobban vagyok. - Fogta könyörgőre Itachi. Önmagát is meglepte, mennyire alul tud maradni pont egy ilyen helyzetben Sasuke ellen… De ha egyszer annyira szereti! Eszébe jutott mit művelt Shisuival, pedig őt is nagyon szereti, de ezt nem tűrte neki. Ám Sasukét nem tudja megütni, nem tudná lerúgni magáról. Ráadásul látszik rajta, hogy valóban, ő is élvezi…

 - Nem áll szándékomban abba hagyni. - Mondta vészjóslóan csöndesen és higgadtan Sasuke, miközben felegyenesedett Itachival egy magasságba és mélyen a szemébe nézett. Itachi agyán ekkor átsuhant, hogy egy józanító pofont MOST lekever Sasukénak… ők mégsem az a testvérpár, mint a történetben, amit olvastak… de akkor lebukna, hogy ő is elolvasta. Ám ahogy ez egy pillanat töredéke alatt futott végig elméjén, úgy el is hessegette. Ahogy belenézett Sasuke szemeibe, teljesen megbabonázta. A másik annyira égett a vágytól, hogy megperzselte őt is. Ahogy Sasuke kipirult arccal félig lehunyt szemeivel közelített arcához, az obszidián szempár olyan vágyakozással és annyi már - már fájdalmasan nagy szeretettel volt tele és úgy csillogott rá, hogy Itachi egy pillanat alatt úgy érezte, egy feneketlen mély kút nyeli el éppen, de ő mégis a legnagyobb biztonságban és nyugalommal tűri, hagyni fogja ezt, ahogy elemelkedve a csempétől, aminek eddig támaszkodott, tett egy bizonytalan fél lépést öccse felé.

 - Mégis mit akarsz tenni? - Kérdezte az idősebb, önmagát is meglepve, olyannyira lágy hangon. Sasuke erre félmosolyra húzta száját, de tekintete mit sem változott.

 - Ha látnád most magad…. - Itt nyelt egy nagyot. - Úgy, ahogyan én… Annyira gyönyörű vagy. - Folytatta szelíden, miközben felállt, megcirógatta Itachi arcát és a nyakához hajolva, finom, pici csókot lehelt rá. Majd fölszegte fejét az idősebbik füle mellé, miközben mindkét kezével Itachi válláról kiindulva, lágyan siklatta le az idősebbik Uchiha izmos karjain, le derekára, végig föl a oldalán, majd a hátán le, megállva a csípőjén belesuttogott a fülébe. - Annyira gyönyörű és tökéletes… Az arcodon a két ránc… a rengeteg szenvedés… az igéző szemeid, melyek tele vannak fájdalommal…. - Itachi nem tudott uralkodni magán, remegni kezdett a hallottaktól és a tettektől egyaránt. - Számomra nem volt sem kellemetlen, sem áldozat amit tettem, hogy magadhoz térítselek Nii - san. - Mondta Sasuke és lágyan végig nyalta az idősebb Uchiha fülcimpáját kívülről befelé, hogy nyelve helyét éppen csak egy kicsit be is dugta neki.

 - Ahhhm… - Kapott Itachi ismételten kezével ajkai elé. - De már magamhoz tértem. - Szabadkozott.

 - Jó. - Mondta Sasuke édesen válaszul, majd arcával olyan közel hajolt Itachijéhoz, hogy orruk majdnem összeért. Tekintetével továbbra is fogva tartva a másikét, miközben jobb kezével újra lesiklott Itachi merevedésére és tovább izgatta. Az idősebb védekezően vetette mindkét tenyerét Sasuke erős, izmos mellkasának, de az elkapta másik kezével tarkójánál és nem engedte kihátrálni. - Így nem teszek semmi olyat, amit ne akarnál.

 - Baka! - Kiáltott rá Itachi, de elcsuklott a hangja. - Akkor most azonnal hagyd abba!

Sasuke nevetett.

 - Azt mondtam nem teszek olyat, amit ne akarnál… - Mosolygott, majd kezével gyorsított a tempón, így már mint egy rendes aktusnál, olyan iramban kezdte verni Itachinak, aki ettől ismét felnyögött, de mielőtt szájához kaphatta volna a kezét, Sasuke betapasztotta ajkait a sajátjával. Nyelve mohón kereste a másikét, hogy szenvedélyes, vad táncba vonja. Itachi ellenszegülése enyhülni kezdett. A csók mámorító volt, mintha kizuhantak volna egy pillanat alatt a valóságból és e világból. Sasuke szétnyitott lábakkal az ő lábai közé állt és saját merevedését Itachi hasa és sajátja közé préselte. A csók közben mindkettőjük szeme nyitva volt és Sasukéjé mit sem változott. Tele volt vággyal és szenvedéllyel. Itachié viszont annál inkább megváltozott. A kezdeti pánik szerű tekintet átcsapott szigorúvá, majd megadó és vágyakozó lett, épp mint Sasuké-jé.

 - Szépen kérlek Otouto… - Tépte el levegő után kapkodva ajkait és egy vékony nyál csíkot tépve el kettejük között, fordította oldalra a fejét. - Te is tudod, hogy még ha nem lennénk is testvérek, akkor sem lenne szabad ezt tennünk. - Mondta, majd mintegy nyomatékot adva szavainak, kezdett kibontakozni Sasuke közeledéséből. Ám az elkapta, két csuklóját összefogta egyik kezével Itachi háta mögött, a másikkal pedig az idősebb Uchiha állát ragadva meg, vissza fordította szembe magával.

 - Ugyan… Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem kívánsz! - Sziszegte Sasuke és tekintete kétségbeesettre változott… Azonban mivel nem kapott választ, csak ismét a kifürkészhetetlen Uchiha póker arcot, testével ismét közel furakodott Itachihoz és csókot követelve feszegette nyelvével szét az elnémult ajkakat.

Itachi összeszorított szemekkel tűrte. Agya vadul zakatolt, kiutat keresett, mert nem akarta ezt tenni Sasukével, de egyre nehezebben uralkodott magán. Alig tudta már türtőztetni, hogy rá ne vesse magát. Legszívesebben a fal felé fordítva a hideg csempének nyomta volna, ő pedig hátulról jól belemarkolna abba a fehér, feszes, kerek fenekébe, miközben lágy baritonján a fülébe búgja mennyire tökéletesnek és gyönyörűnek látja ő is viszont Sasukét. Férfiasságát a másik fenékvájatához dörzsölné és egyik kezével a mellbimbóit izgatná, a másikkal pedig Sasuke merevedését izgatná…

 Hirtelen kinyitotta szemeit és a másik lehunyt pilláit nézve elgondolkodott. Sasuke seme - ként viselkedik. Lehet, hogy ez lesz a megoldás! „Ha fölébe kerekedek, talán végre megijed és beleegyezik, hogy itt álljunk meg….. de utána most már itt maradok és kiverem, annyira felhúzott ez a kis taknyos!” - kuncogott magában Itachi. Újra kinyitotta szemeit, karjait hirtelen fölemelte és máris leteperte Sasukét arccal a csempe felé fordítva, ám nagyon meglepődött, amikor a másik hosszú, kékes fénnyel csillogó éjfekete lófarokba kötött copfja arcul csapta. Hitetlenkedve nézett végig „öccsén”. Sasuke egy alakváltó jutsut használva, pironkodva fordult felé arccal. Karcsú derekú, hátulról is jól látszó nagy mellű, lófarokban összekötött hosszú hajú fiatal lánnyá változtatta át külsejét.

 - Fúj!  - Tört ki őszinte kritikában Itachi. - Ez meg mi a franc? - Fintorgott és még hátrált is egy kis lépést, de a ’lány’ falnak szorított csuklóit nem eresztette.

 - Etoo…. - Kezdte Sasuke meglepetten és az eddigiektől teljesen eltérően, most először megalázottan. - Azt gondoltam ha lányként nézek ki, talán van esélyem… hogy elfogadsz. - hebegte, majd leszegve fejét.

Itachi mérgesen felhördült, de tétovázott, mit mondjon erre. Majd újra közelebb lépve Sasukéhoz hajolt és csendesen a fülébe súgta:

 - Ha nem változol vissza, most azonnal elengedlek és itt hagylak! Bemegyek a szobámba és bezárkózom, megértetted?

Sasuke csodálkozva emelte föl megint fejét és nézett Itachi szigorú szemeibe. „Nem viccel… most mit tegyek? Dühös rám?” Engedelmeskedett. Félve nézett hátra újra az idősebb tekintetét keresve. Ismét nagyon meglepődött. Itachi tekintete újra lágy volt, tele szeretettel.

 - Mindjárt más… - Mosolyodott el az idősebb és lágy kis csókot lehelt a döbbent fiú ajkaira. - Ilyet soha többé ne csinálj ha kettesben vagyunk. Mi van? - Vigyorodott el. - Most már látom, hogy eltökélt vagy és komolyan akarod… - Azzal egy minden eddiginél mélyebb és szenvedélyesebb csókkal tapasztotta be Sasuke tátva maradt száját, miközben karjait mellkasán ölelésre zárta be rajta.

Sasuke valóban leplezhetetlenül meglepődött. De jól ismervén Itachit, agya máris azon zakatolt, vajon mit tervez éppen a másik?! Miért döntött úgy, hogy belemegy a „játékba”?! Egész biztosan tudta, hogy ilyen könnyen nem kapta meg a beleegyezését. Fejében végig futtatta gyorsan mik történtek eddig és hogy a jelenlegi váratlan fordulatnak milyen végkifejletei lehetnek. Pár pillanat alatt rájött. „Tehát Nii-san azt hiszi, ha fölébem kerekedik semeként és ráeszmélek, hogy ettől most úgy áll, hogy ő tesz magáévá engem, akkor elrettenek az egésztől és könyörögni fogok neki, hogy engedjen el és inkább itt hagyjuk abba… Mekkorát téved!! De úgy be kell gerjesztenem, hogy amikor ráeszmél, hogy a kis terve nem vált be, akkor se álljon le…” - Határozta el magát Sasuke.

 A fiatalabb Uchiha igyekezett nagyon enyhén meglepődött fejet vágni, de még véletlenül sem olyat, mintha félne. Az idősebb pedig végre szabadjára engedhette minden eddig elfojtott módját annak, amivel agyon szándékozta kényeztetni a szúrós hajút. Ölelő karjait leengedve, lágyan cirógatni kezdte a fiatalabbat, néhol éppen hogy alig hozzáérve a selymes, vizes bőrhöz. Ujjai valahogy forróbbnak tűntek e pillanatban Sasuke számára, mint a rájuk hulló vízcseppek a zuhanyból. Megállíthatatlan borzongást idézett elő a fiatalabbikból és egyre inkább hozzá dörgölőzött a lehunyt szemű Itachihoz. Az idősebbnek a tudat is elég volt, hogy Sasuke bársonyos bőrét érintheti, cirógathatja úgy, mint még eddig soha. Ujjait olyan finoman igyekezett a másik izmainak rajzolatain végig vezetni, mintha attól félne, hogy az össze törik, pedig pontosan tudta milyen kemények. Rettegett, ha kinyitja a szemét, nem lesz képes folytatni. Nem tudott volna szembe nézni Sasukével. Most még nem. Ha felnyitja a szemeit és egy kipirult arcú szégyenlős fiú gránit szemeivel találkozik a tekintete, abba hagyja, mielőtt biztosra venné, hogy a kisebbiknek sikerül elvenni egy életre a kedvét ettől a hihetetlen tervétől. Ha viszont a fekete ónixokban vágyat és őutána való sóvárgást vél felfedezni, akkor abba ő bukik bele, és nem tudja folytatni addig, hogy öccse letegyen a szándékáról, vagy ami Itachi agyában a legrosszabb variáció lenne, úgy elveszti az önuralmát, hogy valóban a magáévá teszi.

 Tehát egyenlőre lehunyt szemekkel, óvatosan folytatta. Sasuke kissé oldalra fordulva, de még háttal volt neki. Itachi finoman, lágy, kis csókokkal kezdte beborítani Sasuke nyakát. Olyan aprók, halkan cuppanósak voltak, mégis annyira finomak, hogy a tüskés hajú az ujjak táncába és a puszik egyvelegébe belefeletkezve, fejét hátra vetette még több helyet kínálva fel, szenvedélyesen felnyögött. Az idősebb döbbenten pillantott föl és vette szemügyre Sasuke kéjsóvár, kipirult arcát. A kisebbik szemei szintén csukva voltak. Látta rajta a beteljesülés vágya utáni remegést. A csók után áhítozó kitikkadt ajkakat… Itachi nagyot nyelt és próbálta magát tűrtőztetni. Szívverése annyira felgyorsult mostanra, mint egy maratoni futóé. Annyira erőlködött visszafogni magát, és saját hangjait, nehogy bármi is utat törhessen belőle, hogy észre sem vette, hogy elfojtva bár, de nagyon zilálva veszi a levegőt. Már nem csukta le szemeit, látni akarta Sasuke minden rezdülését, mit vált ki belőle, amit éppen tesz vele. Erősebben kezdte csókolni a fiatalabb nyakát, nyelvével csapongva keresve a karotiszt. Mikor megtalálta a lüktető artériát, erősen rászívott. Sasuke ismét nagyot nyögött és fenekét egészen Itachi medencéjéhez kezdte préselni, kis köröket tekerve csípőjével. Ahogy nyakszirtjén egyre feljebb haladt a csókokkal az idősebb, visszafogott zilálása kezdte megbabonázni a szúrós hajút. Amikor Itachi nagyon óvatosan belecsókolt Sasuke fülébe, az valósággal felnyüszített, megragadta bátyja karját, szembe pördült vele és magára rántva olyan mohón és szenvedélyesen csókolta meg, mintha fel akarná falni. Itachi a meglepettségtől és egymásnak dörzsölődő erekciójuktól lágy baritonján felhördült, de Sasuke mély és mohó csókjába beleveszett hangja is. Csípőjüket egymásnak feszítve ritmikusan izgatták egymást a hosszúra nyúló csók közben. Kezükkel egymás hajába túrva, nem eresztették a másikat a csókból. Azonban Itachi agya hirtelen megálljt parancsolt. Levegő után kapkodva tépte el magát Sasukétól, vissza sem nézve rá. A józan ész mégiscsak felül tudott kerekedni az önfegyelem élő Uchiha szobrán újfent. A törölközőt keresve szemével, lihegve csak annyit tudott kinyögni:

 - Ezt most azonnal befejezzük! - Itt mély levegőt vett és elkapva egy törölközőt, kilépett a vízből, miközben egy vékony nyálcsíkot törölt le a szája széléről. - És elfelejtjük! - Azzal ellentmondást nem tűrően elindult kifelé, célba véve a szobáját, hogy bezárkózzon.

Sasuke kétségbeesetten és tanácstalanul pillantott az izmos hátra, magyarázatot várva, de a szavak nagyon gyorsan értelmet nyertek számára. Ha most nem veti magát bátyja után, az gondoskodik róla, hogy ilyen alkalma többé ne legyen, amíg élnek. Kívánta Itachit, nem érdekelte mennyire bűnösen, nem érdekelte semmiféle következmény, senki mással nem akart lenni, senki mással nem tudta elképzelni… Azonnal cselekednie kell!

Kiugrott a víz alól épp csak lecsapva a csapot, hogy elzárja, bár hallotta, hogy nem sikerült tökéletesen, de ez érdekelte a legkevésbé. Törölközőt sem keresett, nem vehette le tekintetét az elillanó Itachiról, félt ha egy tized másodpercre is megteszi, eltűnik… eltűnik Itachi, a pillanat, a varázs…. az esély, hogy megkapja, hogy birtokolja… hogy végre egymásé legyenek. Azért menekül, mert olyan közel járt már... majdnem sikerült! Nem engedheti eltűnni!

Mint egy vad oroszlán, akit felhergeltek, Sasuke vizesen és szél sebesen, eredt Itachi után, az idősebb szobája felé. A hosszú hajú Uchiha hallotta ezt és már csukta a háta mögött az ajtót minden erejéből neki feszülve, de hiába. A kiéhezett Sasuke olyan lazán lökte be azt, mintha ő nem is feszült volna neki a túloldalán. Döbbenten tántorodott hátra és nézett kissé riadtan a fiatalabb izzó, ellentmondást nem tűrő tekintetébe. Ismét szembesülnie kellett azzal, hogy izomtömegben öccse kissé felülmúlta már őt. Sasuke megragadta, és az ágyára lökte a ledermedt Itachit.

 - Nem hagyom, hogy meghátrálj! - Mondta fölé mászva egészen közel hajolva az arcához. - Így nem csókol és nem érint az, aki csak el akarja ijeszteni a másikat.

- Elijeszteni..? - Ismételte értetlenkedve, de egyre összeszedettebben az idősebb miközben önuralmát szinte teljesen visszanyerve őszintén kezdett megbotránkozni iménti tettein. - Otouto, normális vagy? Nézz már végig magunkon… a kialakult helyzeten! - Itt már majdnem kiabálásra emelte a hangját, mivel Sasukéra szemmel láthatóan az ő józan ítélőképessége semmilyen hatással nem volt, hogy reálisan látná a dolgokat. Bal könyökével próbált feltápászkodni, jobb tenyerével pedig öccse bicepszére csapva próbálta ellökni az útból, hogy kitérhessen az alulmaradt helyzetből… sikertelenül nyaklott vissza az ágyra. - Nem tudom mi ütött beléd, de én gondolok a holnapra is! - Kiabált még mindig, ám csak a szokásos Uchiha pókerarcot kapta válaszként. - Meg a mára! Az öcsém vagy! Ezt nem tehetjük! - Hangja elbizonytalanodott, mert Sasuke szintén a könyökeire ereszkedve, rátelepedett, lábait terpeszbe nyitva teljesen körbefogva Itachit és lassan egészen közel hajolt arcával az idősebbik hitetlenkedő fejéhez. Az ágy lassan magába itta a vizes bőrükről lepergő cseppeket. - A szüleink is bármikor hazaérhetnek… - próbálkozott még a hosszú hajú. - Menj a saját szobádba, kérlek!

 - Hmmm… Igazad van. - Felelte Sasuke kifejezéstelen arccal, miközben tekintetével nem eresztette bár az idősebb csodálkozó szemeit, lemászott róla és megállt az ágya mellett. A következő pillanatban viszont már feltépte Itachit a vizessé vált ágyról, akiről a hirtelen mozdulat hatására még a törölköző is leesett. - Nem maradhatunk itt. Ez az ágy vizes. - Azzal elindult a vele verekedő Itachit erőszakkal átcipelni a saját szobájába. Rezzenéstelen arccal hárított minden ütést, úgy taszigálta és rángatta az idősebbet a saját szobájába.

Mikor végre beértek, gyors mozdulattal bezárta háta mögött az ajtót. Egy pillanatra egymással szemben, védekező állásban megálltak. Mindketten majdnem lihegve vették a levegőt olyan keményen küzdöttek a saját igazukért.

Itachinak valóban elment minden kedve attól, hogy a fürdőben elkezdett dolgokat folytassák. Szabadulni akart a helyzettől és soha többé nem gondolni rá! Elfelejteni, hogy Sasuke az egyetlen, aki eddig eljutott nála.. és bele sem gondolni soha többé.

 A fiatalabb Uchihának viszont továbbra is eltökélt szándéka volt kihasználni a tökéletes lehetőséget. Egyedül vannak, a vihar miatt jó ideig egészen biztos, hogy ez így is marad. Senki nem nyithat rájuk. Senki sem hallhatja és nem láthatja őket. Amit ezen az estén tesznek akár valami kezdete is lehet. De minimum hogy Itachi végre ’kieresztheti a sok feszültséget’ és mindent, amit magába fojtott.

 - Igazán adhatnál egy esélyt. - Folytatta ismét higgadtan Sasuke, miközben lassan lépdelt a hátráló Itachi felé. - Azért ott a víz alatt nem kis vágyak szabadultak el. Nem értem mit parázol.. Te is akartad, azt láthatod, hogy én is akarom. Lassan felnőtt korú vagyok. Anyáék nem jönnek haza ebben a tomboló viharban egy lélek sem fog bekopogni sem, nem hogy látni, vagy hallani minket. Nem hagyom annyiban!

 - Tévedsz!! - Kiabált vissza Itachi indulatosan. Miközben hátrálva már az ágy széléhez ért. - Rohadtul nem akarok semmi ilyesmit! Valóban csak annyi volt a célom, hogy észhez térítselek Otouto! Azt akartam, hogy felfogd mibe kezdtél és mi lehet a vége.. - mutató és középső ujjait ismét bökésre emelve közelített Sasuke homloka felé.. - Nagyon szeretlek, ezért nem bántottalak úgy, mint mást, aki próbálkozott hasonlóval.

Sasuke póker arca egy pillanat alatt jelentős változásokon ment keresztül. Először egy pillanatnyi döbbenet, majd a felismerés, végül szikrázó düh. Elkapta Itachi felé nyúló kezét a csuklójánál és erőszakosan hanyadt lökve ágyára ráült az idősebbre, megint lefogva.

 - Ezért bagóztál! Ki próbálkozott be nálad? A kocsmában volt igaz? Shisui hol a fenében volt ezalatt? Vagy pont ő volt..? Shisui volt az igaz?? - Itt már szinte tébolyultan kiabált.

Ám többet nem tudott kérdezni, mert egy hasonlóan nagy gyomrost kapott, mint akkor este az imént emlegetett Uchiha, csak most ököllel történt, nem könyékkel. Sasuke görnyedve csuklott össze Itachi mellkasára.

 - Elegem van. Fejezd be a hisztizést. Kiprovokáltad, hogy ugyan úgy bánjak veled, mint a ’támadómmal’. - Szavai jegesen hatoltak Sasuke elméjébe. Legalább a másikat ezek szerint hasonlóan fájdalmasan és a bátyja által elmondottak alapján előbb elutasította.

Ezek után érezte, hogy valóban elveszett a pillanat varázsa, de nem engedte magát legördíteni az idősebb testéről. Igyekezett nem törődni a kemény ütéssel, bár az, hogy pont Itachitól kapott egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben egy ilyen ütést, ennyire váratlanul, könnyeket csalt a szemébe és úgy döntött, most engedi hogy utat törjenek maguknak. Talán meglágyítják bátyja szívét, ha meglátja őket. Nehézkesen oda fordította fejét Itachiéval szembe és hagyta, hogy könnyei leperegjenek az arcán. Az idősebb kifejezéstelen arccal nézett vele farkasszemet, mégsem bírta megállni, hogy ne nyúljon oda, letörölni a fájdalom szülte gyémántokat, amik őmiatta keletkeztek. Sasuke abban a pillanatban egy nagyon halovány kedves mosolyt megkockáztatva, hatalmas szeretettel nézett vissza rá és dörgölte arcát a nagy, meleg tenyérbe, kikényszerítve belőle egy simogatást. Az idősebb Uchiha felhördült és a szemeit forgatta tettetett dühvel: „Hiába nézel így, AKKOR SEM”! - gondolta magában. Mire tekintete vissza tért Sasukéjéhoz, a fiatalabb még közelebb fúrta az arcát és lágy, egészen apró puszikat csókolt alsó állkapcsára. A lepke szárnya durvábbnak hatott volna. Közben tekintetük megint úgy fonódott össze, hogy megszűnt a külvilág. Sasuke nagyon óvatosan folytatta, egyre közelebb haladva Itachi ajkai felé. Mindkettejüket meglepte, de nem ütközött ellenállásba. Az idősebb arra számított, hogy a fiatalabb utat fog törni nyelvével egy csókért. Tévedett. Sasuke vissza akarta hozni a varázst. Csak finom kis csókokkal borította az elkínzott arcot. Végig csókolgatva az egészet. Amikor körbe ért, megint az állkapocs vonalán vissza ért pár puszi erejéig az ajkakra, de célba vette a nyakat inkább. Itachiban jóleső érzés kezdett szétáradni. Bizalommal tűrte a kierőszakolt kényeztetést. Kimerült a Sasukéval való vitatkozás, dulakodás és verekedés közben. Eleve nem volt jól. Eszméletét vesztette a hazatérésükre. A szervezete és a lelke is végtelenül fáradt volt már e pillanatban. Lehunyta szemeit és úgy érezte menten álomba zuhan.

Sasukét meglepte kissé ez a mértékű beletörődés és megadás, ám mire leért a kulcscsontokhoz és végre szemügyre vehette a lágy csókok közepette az idősebb arcát, rá kellett jönnie, hogy ha így folytatja, Itachi elalszik. Szemeit egy pillanatra lehunyva, öngúnyoló mosolyra húzta szája szélét: „Ha túl finom vagyok, elalszik. Ha szenvedélyes és sikerül felkorbácsolnom az ő vágyait is, akkor elmenekül, vagy össze ver… Mi a francot csináljak?! Hol az arany középút?”

Vállat rántva, lesz ami lesz alapon „Végül is időnk van; bármennyiszer újra kezdeni… nekem megéri. Már a próbálkozások is mennyeiek…” felnyitotta dús pilláit, reszketve emelte vággyal teli tekintetét a félálomban lévő Itachi arcára, miközben erőteljesen végig nyalt az idősebb mellkasán, megszívva annak mellbimbóját. Természetesen a hatás nem maradt el. Itachi szemei azonnal felpattantak és egy halk nyögés is kitört ajkai közül.

 - Sosem adod fel? - Kérdezte egy nagyon halvány mosollyal fáradtan, melyet csak egy őt jól ismerő szakavatott szem vehetett észre.

 - Uzumaki Naruto barátja vagyok. - Flegmázott Sasuke egyik kezét csípőre téve, játszott előkelőséggel. - A feladni szó nem szerepel a szótáramban.

Itachi halkan nevetett egy keveset és Sasuke csodálkozva eresztette le csípőre tett kezét. Olyan lágyan csengett a fülébe az idősebbik Uchiha lágy baritonjának halk kacagása… és ami utána történt, még jobban megdöbbentette. Ha agyon ütik sem tudja elmondani melyik esett lelkének jobban. Az hogy egy őszinte kacagást hallhatott hosszú idő után négyszemközt a bátyjától, vagy pedig, hogy az feltornázta magát az ágyon fekvésből és ajkait lágyan Sasukéjéhoz súrolva, lomha, fáradt, elhúzódó csókra vonta magához, miközben tarkójánál beletúrt hajába.

Itachi érzete Sasuke döbbenetét és hogy érintése után, ahogy beletúrt a fiatalabb szúrós hajkoronájába, libabőrös lett annak egész felső teste, majd boldogan símul bele a csókba. Agya feladta a küzdelmet. Olyan volt akár egy zombi… Nem állt ellen már, de mintha fel sem fogta volna mit csinál. Mintha csak a megfelelési kényszer tetetné vele mindezt. Sasukéban legalábbis nagyon ilyen érzést keltett. Mintha egy lelketlen zombit csókolna, akinek elmentek otthonról. Nem akarta ezt. Érezni akarta újra azt a perzselő tüzet, ami köztük volt a fürdőben. Azt viszont érezte, hogy bátyja önmagától képtelen bármit is tenni már. Megtörte, de nem annyira ő - nem Sasuke, hanem a kimerültség és az idegösszeomlás. Úgy tűnik ahelyett, hogy segített volna, csak még mélyebbre lökte akarata ellenére. Nem akart vissza élni a helyzettel. Ugyan azt a szenvedélyt kutatta… Két tenyerébe fogta Itachi arcát, megszakította a csókot és úgy nézte fürkészőn a másik fakó tekintetét. Semmi csillogást nem látott ugyanis benne. Mint akinek minden mindegy. Tett még egy próbát. Nyelvével közepesen erővel csapongva kereste az idősebb nyakán azt a kis erogén zónát, amikor megtalálta, egy halk, sóhajt kapott cserébe. Picit elidőzött még, hogy a hangok erősödjenek, majd nyelvét felfuttatta a fülcimpáig. Úgy igyekezett, annyira óvatos volt, mégis szíve úgy érezte, Itachi számára is jól hallhatóan dörömböl már mellkasában. A gyengéd harapások és csókok közepette sóvárgása hallhatóvá vált, erőltetetten visszafogott szuszogásként ütközött az idősebbik hallójáratának falába. Egyre józanítóbbak voltak ezek a csókok. Sasuke elhelyezkedett Itachihoz préselődve újra teljes testhosszban. Kezei is újra útra keltek. Cirógatták a bársonyos, idő közben megszáradt, de kihűlt bőrt. A fiatalabb magukra rántotta a takaróját és bal combjával az idősebb Uchiha lábai közé furakodott, miközben megszívta annak nyakát. Itachi végre megmozdult. Háta ívbe feszült és a sok inger hatására lehunyt szemekkel halkan felnyögött. Ez a hang végre megint inkább volt kéjesnek mondható, mint elcsigázottnak. Résnyire nyitott, fáradt tekintetével Sasukét kutatta, jobb kezével kinyúlva felé. A keresett személy pedig boldogan borult az ölelésbe, egy forró, végre odaadó - viszonzott csókért. Újra kölcsönösen túrtak egymás hajába és mélyítették el a csókjukat. Nyelveikkel ismét vad játékba kezdtek, miközben élvezték a másik bársonyos ajkát, karjaikat egymás nyaka köré fonták, testük egyre szorosabban préselődött főleg csípő tájékon össze és Sasuke boldogan vette tudomásul, hogy az idősebb újra éledezik odalent is… Örömében felül lévő kezével mohón, szinte dörzsölve simított végig a selymes bőrön és siklott le alá nyúlva, a fenekébe markolva a másiknak. Itachi meglepetten mordult bele a csókba, Ám ajkaikkal most már a világ minden kincséért sem váltak volna el. Sasuke markolászta a feszes hátsót, ami még jobban megkeményedett az érzéstől. A hosszú hajú lágy, hullámzó mozdulatokkal kezdte deréktájt ingerelni a kisebbet. A fiatal Uchiha résnyire nyitotta szemét és tekintete a vágytól csillogó mélyfekete obszidiánokéba fúródott. Röstellte volna bevallani, de annyira szépnek látta, annyira igézőnek és tökéletesnek, csókjukat vadabbra véve gyönyörködött az idősebb hosszú pilláiban, az igéző fekete íriszekben, a porcelán fehér arisztokratikus, kissé talán nőies arcban, a mostmár szabadon szétfolyó hosszú, fényes hajzuhatagban… Ez utóbbiba mohón beletúrt, érezni akarta ahogy az ujjai között szétfolyik, lágyan simogatva bőrét selymességével. Itachi is gyönyörködött őbenne. Megbabonázta, ahogy Sasuke mohón falta magába az ő látványát, ahogy markolta izzó vággyal és ahogyan a hajával játszott. Teljesen begerjesztette. Mégsem élhet vissza a helyzettel úgy érezte. Talán majd egyszer. Most azonban olyan érzések kerítették hatalmukba, a fiatalabbik kéjsóvár lángolása úgy megperzselte őt is…. Elvesztette a kontrollt önmaga fölött. Már tudta ezt. De annyira mindig a megfontolt felnőtt marad, hogy hacsak nem kéri meg rá ez a kis tornádó, aki mindenáron ledöntötte őt a lábáról, nem fog visszaélni a felkínált helyzettel.

 Éppen azon gondolkodott, hogyan adja ezt Sasuke tudtára, míg az egyre hevesedő csók közben a szúrós hajú arcát figyelte. Ő is elveszett a másik fekete tekintetében, a hosszú pillaerdő alatt. A szép ívű szemöldök, az a bizonyos szúrós hajkorona, amely körbekeretezte és olyan vagánnyá tette a tökéletes és nemesen fehér arcot… Ekkor Sasuke megszakította a csókot és miközben mélyen a szemébe nézett továbbra is, Itachi ajkaihoz érintette két ujját. Az idősebb Uchiha egy fél mosollyal lenézett a felkínált ujjakra, majd vissza Sasukére, miközben újra elmélyítve a szemkontaktust, a tőle telhető legszexibb módon falta be szájába jó nyálasan azokat. A fiatalabb Uchiha belepirult az élvezetbe, amint ezt végignézte és közben megérezte, ahogy Itachi forró nyelve hogyan játszadozik ujjaival a szájában, miként szívogatja őket és miközben csípőjével most ő lökött egy hevesebbet a másik felé, erekciója is megrándult, mivel elképzelte, hogy milyen lenne, ha az idősebbik pont az ő merevedésével tenné ezt. Itachi, mintha csak olvasott volna Sasuke gondolataiban, elkezdett lefelé csúszni, egészen a paplan alá, mígnem kicuppantak szájából a nyálas ujjak. A fiatalabb hitetlenkedve bámult utána, de megszólalni nem tudott, csak egy hangos nyögés jelezte, hogy az idősebb ajkai célhoz értek.

 - Ahhh! Niih - san! Neh kíí..nozz….! - Beszélni már alig tudott.

 Sasuke zilált, lihegett, nyögött. Annyira be volt már indulva, hogy Itachinak minduntalan el kellett szorítania a tövénél, nehogy elélvezzen. És ettől a beteljesületlen, nagyon jó érzéstől egyre inkább olyanná vált, mint egy felhergelt bika. Benyálazott ujjai már a lepedőt szorították olyan erősen, hogy kifehéredtek. Még két orgazmust fojtott vissza bátyja, mikor megelégelte. A második kihagyott után felrántotta a takarót, lenyúlt Itachiért, elkapta a hóna alatt, fölhúzta magával szembe és vadul lecsapott a kényeztető ajkaira. Harapta, szívta, marcangolta, miközben egyik kezével a haját túrta az idősebbnek, a másikkal már körmeivel karmolászta végig annak erogén zónáit. Itachi meglepődve öccse durvaságán, felhördült egy - egy nyögés közepette, de Sasuke olyan hévvel csókolta, préselte őt bele az alatta lévő matracba, hogy hangjai visszaverődtek saját szájüregébe. Amikor levegőhiány miatt kénytelen volt minden erejét összeszedve két kezével nekifeszülni a fiatalabb izmos vállainak és elváltak ajkaik, Sasuke újra rabul ejtve tekintetét, mélyen a szemébe nézett és saját jobb kezén a mutató és középső ujjakat egy gyors mozdulattal benyálazta. Itachi szemei egy pillanatra riadtan néztek, de amint megérezte bejáratánál az egyik tágítót, lehunyta inkább és hátra vetette fejét. Sasuke ezt tökéletes alkalomnak találta, hogy ismét felkeresse a másik nyakán azt a kis erogén zónát. Mikor megtalálta, szívni kezdte, nyelve vadul csapongott ismét Itachi hófehér nyakán, néhol meg is harapva azt. A hosszú hajú Uchiha hangosan felnyögött és véletlenül a hirtelen jött szenvedélyes élvezettől ő maga emelte meg úgy a vágytól csípőjét, hogy Sasuke ujja szinte azonnal tövig becsúszott. Erre azonban felnyíltak szemei, kicsordult egy könny, de a fiatalabb tudván, hogy ez fájdalmasan érinthette őt, arcát ismét egy vonalba hozta Itachijéval és lenyalta a könnycseppet, majd egy lágy puszit nyomott az alatta fekvő ajkaira. Az idősebb Uchiha mosolya láthatóan nem volt túl őszinte, de biccentett Sasukénak, hogy folytathatják. A fiatalabb egy hálás csókkal fúrta nyelvét át a másik szájába és miközben ujjával folytatta a tágítást, valamint próbálta megkeresni a prosztatát, bal kezével rámarkolt Itachi merevedésére és izgatni kezdte. Az idősebb arca kezdett teljesen kipirulni és inkább visszacsukta szemeit. Nem érezte magát túl fesztelenül a kialakult helyzetben, bár élvezte amit elől csinált Sasuke, hátul inkább fájt. Azonban a fiatal kitartó volt. Ujjai nem voltak túl vékonyak, kellemes, erős férfias keze volt. Elég ostobán nézett volna ki ha hosszú ujjai vékonyak is lettek volna. A hossz és a vastagság tette a dolgát, így egy idő után ez az egy ujj már kimondottan élvezetessé vált a hosszúhajú számára, ahogy mozgott benne. Mikor a fiatalabb a másodikat mellé kezdte tolni, ő maga húzta szét saját farpofáit, hogy az jobban hozzáférjen. Sasuke gyönyörködött Itachiban. Az idősebb kezdte teljesen átadni magát a kéjnek. Már nem feszengett, a második ujj nem fájt annyira, mint az első, sőt, ez a fajta fájdalom is átalakult egy különös, kicsit mazochista kéjjé. Az idősebb Sasuke nevét kiáltva felnyögött, és karjaival mohón nyúlt a másik után. A szólított úgy érezte nem bírja tovább a játszadozást… most azonnal akarja érezni Itachit. Látni, ahogy a pénisze okoz ilyen gyönyört a másiknak. Kihúzta hát türelmetlenül ujjait és erekcióját emelte a másik bejáratához. Egy pillanatra azonban megállt, pedig már majdnem behatolt. De még egy gyors beleegyező pillantásra, vagy maga sem tudta mire, várt Itachitól. Felpillantott az idősebb arcára, ahol csak egy várakozó, kihívó és szörnyen erotikus tekintettel kapcsolódott össze sajátja és hirtelen valami szorító, forró, nedves, nagyon finom érzéssel a makkja körül. Itachi finoman csusszant lejjebb annyit, hogy ezzel a mozdulattal maga egyezett hát bele az aktusba.

 - Hahhh… Itachiii!!! - Fakadt ki Sasukéből, miközben már nem tudott volna megállni.

 A hirtelen jött kéjtől azonnal mozdult ő is, folytatva, amit Itachi elkezdett, nyomult egyre mélyebbre. Közben egymás arcát nézve nyögtek fel hangosan. Egyre beljebb, egyre forróbban, egyre szorosabb, míg teljesen körbeölelte már Sasuke duzzadozó merevedését, tövig. A fiatalabb támaszkodó karjai remegve csökkentették a távolságot kettejük arca között, ahogy Itachihoz hajolt egy szenvedélyes csókért. És végre elkezdett lassan mozogni. Megint eltépték ajkaikat egymástól a nyögések miatt. Olyan önfeledt, régóta elfojtott kéjhullám vette át az irányítást immár felettük, hogy szenvedélyesen csókolva, mardosva egymást, mind vadabb tempót diktálva hajszolták a másikat a beteljesülés felé. A szoba hangos cuppogásoktól és nedves testek egymáshoz csapódásától volt hangos immár. Sasuke befeküdt Itachi háta mögé és ebben a fekvő helyzetben, kényelmesen tudta közben az idősebb erekcióját kényeztetni, aki ezt még hangosabb nyögésekkel viszonozta. Itachi megtámasztotta egyik kezét a lepedőn és felvéve a ritmust, ő is mozgatta csípőjét a még vadabb és még gyorsabb tempót követelve.

 - Héjj, héjj! Lassabban! - Állította le nyöszörögve Sasuke egy idő után, és kihúzódott belőle, feltérdelt és maga elé húzta négykézlábra Itachit. - Basszus, majdnem elmentem… - Mondta, miközben megint a bejárathoz illesztette merevedését és finoman kezdett újra behatolni. -  De még érezni akarlak!

És ahogy ezt kimondta, óvatosan megint teljesen, tövig próbált behatolni.

 - Áúú! Ez fáááj! - Kiáltotta Itachi, és könyökére rogyva beleharapott saját alkarjába.

 - Gomee’h.. Nii-san! - Lihegte Sasuke, de nem állt meg, újra mozogni kezdett, eleinte finoman, majd egyre gyorsulva, mivel bizonyosra vette az eddig látottak alapján, hogy Itachi ezt is élvezni fogja.

Nem is kellett sokat várnia. Az idősebb miközben újra négykézláb emelte magát, hátracsapta izzadt hátára hosszú, sötét haját, mely rátapadt fehér bőrére.

 - Egy ici - picit mazochista vagy Niih - sanh.. - Nyögte ki vigyorogva Sauke. Nem várt és nem is kapott választ.

 A fiatalabb Uchiha élvetegen simított végig az izmos, tökéletes háton két oldalt le a csípőhöz, majd megragadva annál fogva begyorsított. Itachi pedig mint egy doromboló fekete macska, szinte végig domborította hátát, amerre a másik keze járt. A szobában minden eddiginél hangosabb csattogás uralkodott el. Egy röpke pillanatra az Uchihák még bele is kuncogtak a félreérthetetlen zaj hangjába, de csak két lökés között. Hamarosan ugyanis a fokozódó élvezetnek köszönhetően a nyögések elnyomták a testek egymásnak csapódásának hangját. Sasuke megint megállt, de csak egy röpke pillanatra, nem így akarta befejezni. Látni akarta közben Itachi arcát és ha lehet, megcsókolni. Durva lett volna bevallani, de szinte szerelmes vonzalommal látni akarta a másikat a beteljesülés pillanatában.

 Villám gyorsasággal megpördítette Itachit és hanyatt vágta az ágyon. Az idősebb azonban hiába várta, hogy a szúrós hajú majd fölé mászik, megcsókolja őt, vagy valami hasonló… Nem. Sasuke benyúlt Itachi dereka alá és elkezdte merevedésével egy vonalba emelni. A hosszú hajú lábai már a plafon felé kalimpáltak, szemei pedig riadtan kerekedtek ki, tenyereit pedig kétségbeesetten tapasztotta ajkaira, miközben a fiatalabb arra a tipikus kis gonoszkás, de szexi Sasukés félmosolyra húzta ajkait és újra, minden eddiginél mélyebbre hatolt. Itachi belekönnyezve hördült föl, de hazugság lett volna azt állítani, hogy nem élvezi. Sasuke tovább mozgott és immár cáfolhatatlanul elérte és igen intenzíven izgatta minden lökésnél a másik prosztatáját. A fiatalabb előre nyúlt bal kezével, míg a jobbal az idősebb lábát próbálta tartani és elvette Itachi kezeit a betapasztott szájáról.

 - Hallanih.. akarom… ahogy élvez… edh.. - Zilálta a fiatalabb Uchiha, mert már nagyon nehezen türtőztette magát. - Nii - san! Én… mindjárt…

 Itachi tehát nem fogta vissza magát. Hangot adott minden belőle feltörő élvezetnek. Sasuke pedig még keményebben, még mélyebben, még gyorsabban…. A látvány, az érzés, azok az édes nyögések… Itachi gyönyörtől eltorzult arca.. a kéjtől elhomályosult, őrá vágyakozó tekintete…. Sasuke nem bírta tovább. Kezeivel elengedte az idősebb lábait, sőt, utat tört köztük, leeresztve maga mellé azokat, igyekezett újra vissza feküdni Itachi izmos, gyönyörű testére.

Sasuke érintései, ahogy egyre közeledett arca felé, szintén az élvezettől elhomályosult, vággyal teli obszidiánjai, ahogy belemart a mellizmába, még kitért mellbimbójára nyelvével, ahogy csókért közelített Itachi felé, az utolsókig repítették az idősebb Uchihát.

 - Sasukeeeeeeh..!!! - Kiáltott fel a gyönyör pillanatában.

 - Itachiiiiiih..!! - Jött válaszul a másik orgazmusa, ahogy a beteljesülés azonnal elérte őt is, amikor az idősebb hirtelen lüktetve olyan finoman szűkké vált. És ahogy nézte az arcát az élvezet pillanatában… egy életre magába itta a látványt.

Ahogyan Itachi is. Mindketten érezték a lüktetést. Itachi magában, Sasuke pedig pénisze körül. Leírhatatlanul fantasztikus érzés azzal szeretkezni, akit ennyire szeretsz és ennyire élvezitek egymást. Nekik ez most sikerült. Végre beteljesült. Annyi elfordított, szégyenteljes pillantás; annyi tétova, be nem fejezett mozdulat után…

Sasuke mit sem törődve az Itachi hasán szétterülő ondóval, egy vonalba kúszott bátyjával, majd amikor arcuk össze ért, fáradtan rárogyott. Hangos és vicces cuppanással tapadtak össze. Felnevettek. Majd a fiatalabb felemelte fejét, és egy lágy csókot kezdeményezett pihegve. Bár még mindig légzési problémáik voltak és zilálva vették a levegőt, beleszuszogva a csókba, mégis egy mély, szenvedélyesbe forduló csókkal fejezték be, újra átölelve egymást, cirógatva.

 - Hát ez nem volt semmi… - Szólalt meg Itachi, amikor elváltak ajkaik. - Megnyugodtál végre, Otouto? - Vigyorgott és kivételesen csak megsimította a kérdezett homloka közepét mutatóujjával, egy odatapadt vékony tincset elhúzva a helyére, az izzadt homlokról.

 - És te, Nii - san? - Lihegett még mindig Sasuke, visszavigyorogva, egy kacér kacsintás kíséretében. - Rohadt nehezen adtad magad. Mire felfogtam, hogy nem akarsz visszaélni a helyzettel… Remélem most már jobban leszel végre és összeszeded magad lelkileg. - Itt újra ölelésre nyitva karját, a másik nyakához bújt, belecsókolt, majd mosolyogva folytatta. - Az én szobám mindig nyitva lesz előtted.

 - Pe-he-hrsze… - Nevetett fel erőltetetten és zavartan Itachi, a plafont fürkészve szemeivel.

 - Szeretsz engem Nii - san? - Mászott hirtelen az ellenállhatatlanul vonzó plafon és az idősebb Uchiha szeme közé Sasuke komoly arccal. - A francba is. Most szeretkeztünk egy hatalmasat! Ne szégyelld már bevallani! Én szeretlek! És élveztem! - Megragadta csodálkozó bátyja állkapcsát és úgy folytatta. - Ideje levenni a híres Uchiha állarcot egymás előtt!

Itachi döbbenten pislogott pár másodpercig Sasukére. A kistesója valóban felnőtt. Ideje komolyra fordítani hát a szót és őszintén színt vallani…. színt vallani miről is? Most Sasuke azt várja, hogy szerelmet valljon neki?! Neeeem… biztos nem így értette. Bár ahogy végig pörgette fejében az eseményeket, amit a klónjával csinált.. amikor Sasukét nem volt képes ellökni magától ugyan úgy, mint Shisuit, amikor voltaképpen ő önmagának nem is oly’ rég vallotta be, hogy úgy tűnik valóban több ez, mint sima testvéri szeretet… most pedig a hátsója tele van Sasuke élvezetének végtermékével… sóhajtva forgatta meg szemeit, de nem tudott Sasukére nézni. Erre az megszorította, még mindig állkapcsánál fogva és szembefordította magával erőszakkal.

 - Persze hogy szeretlek Sasuke! - Kezdte nem túl romantikusan, kissé dühösen, hogy kikényszeríti belőle öccse ezt a vallomást. - Szerinted ha nem szeretnélek most itt lennék ÍGY alattad? - Egyik szemöldökét felvonta, és mérgesen ráncolta össze őket.

 - Tehát szeretsz? - Jött a kíváncsi kölyökkutya piszkálódása már megint.

 - Mondom hogy igen. Mi ez a bosszantó kérdezősködés? Azt hittem felnőttként kezelhetlek.. - Itachi kezdte magát kényelmetlenül érezni. Menni akart. Ha ez így folytatódik, inkább a vizes ágyon alszik a saját szobájában.. bár ezt is csatakosra izzadták.

 - Csak jól esne úgy hallani, szívből… egy kedves gesztussal. - Kapta el karjánál Sasuke és nem húzta vissza. Itachi indulatosan fordult meg, de látta, hogy a kisebb lehajtott fejjel a tincsei mögé rejti komor arcát, az ágyat bámulta választ várva, ahol az imént még ő feküdt. - Pontosan tudom mennyire szeretsz. Számtalanszor bizonyítottad már. De olyan jól esne, ha most rám néznél és elmondanád.

 - Nézd Otouto… - Kezdte komoran Itachi. - Ez egy elég kínos téma. Nem kell ecsetelnem, hogy ugyebár mind a ketten férfiak vagyunk. Ez már eleve egy igen nagy probléma, ami miatt nem tanácsos tovább bonyolítani… de ha ez nem lenne elég, még testvérek is vagyunk és így….

Mondandóját nem tudta befejezni, mert Sasuke betapasztotta ajkait a sajátjával. Nem bírta tovább hallgatni az iméntieket. Egy fájdalmas, szívszorító csók volt ez. Könyörgés, hogy az idősebb ne folytassa ezt tovább, mert szenvedést okoz vele neki.

Itachi megértette ezt és inkább a csókot viszonozta, mintsem a fejmosást folytatta volna. Lassan elterültek a fiatalabbik Uchiha ágyán és bebújtak a takaró alá. Itachi hátulról átkarolta a kimerült Sasukét és miközben kedvesen álomba cirógatta, még egy utolsó puszit nyomva a szúrós tincsek közé annak tarkójára, halkan megszólalt.

 - Nagyon szeretlek, Sasuke. Jobban, mint bármit, vagy bárkit ezen a világon. És hálásan köszönöm amit ma értem tettél. - Mondta, majd egy lágy puszit nyomott még öccse csupasz vállára. „Nem hagytad, hogy tovább örlődjek, epekedve érted, még ha velem kellett is pont megküzdened azért, hogy végre egymáséi legyünk.” - gondolkodott.

Sasuke azonban nem válaszolt. „Talán elaludt.”  - gondolta Itachi és annyira nem is bánta volna. Végiggondolva a nap eseményeit, meg amit Madara mondott pár napja róla Sasukénak arra a következtetésre kellett jutnia, hogy Sasukéval a szex tényleg mintha minden terhet levett volna válláról. Sokkal könnyebbnek, felszabadultabbnak érezte magát. Olyan jól esett végre leplezetlenül és meztelenül összebújva elaludni ezzel a kis pimasszal. Úgy szereti. És olyan nehéz volt már eltitkolniuk egymás elől főleg azok után az olvasott történetek után a szexuális vonzalmukat. Ez egy vulkán volt már… ami most végre kitörhetett.. és megnyugodhatott… 

Ezekkel a gondolatokkal aludt el, Sasukét ölelve hátulról, belélegezve az illatát.

Vajon tényleg megnyugodhatott???

<---Előző     Vélemények