Halk l�pteid kopognak a fapadl�n, ahogy mosolyogva rohansz fel�m. Szemeidben �r�m csillog.

�r�lsz, hogy l�tsz?

- Nii-san! - �lelsz k�r�l szorosan, �s ha ezt m�s tenn�, tal�n azt mondan�m, f�j. De t�led mindent elt�r�k. 

Leguggolok, hogy arcunk egy vonalban legyen, �s vissza�lelek. Neked egyszer�en k�ptelen vagyok nemet mondani. K�telezel r�, hogy t�r�djek veled. Hipnotiz�lsz.

- Tadaima - borzolom meg selymes, fekete tincseidet l�gyan mosolyogva, mik�zben sz�vom magamba a l�tv�nyod. Tal�n hogy �r�kk� eml�kezhessek...

M�g nem... m�g nem akarlak elengedni.

- Okaeri - v�laszolsz, majd kib�jva �lel�semb�l, v�llaimon felejtve kicsi karjaidat, izgatottan kezdesz el k�rlelni. - Nii-san, j�tszol velem? - Rem�nyked� szemeid l�tt�n s�rhatn�kom t�mad. Nem �rek r�. Nem �rek R�d. Ha tudn�d az okot, hogy mi�rt nem... - K�rlek - sz�lalsz meg k�ny�rg�en, l�tva egyre szomor�bb� v�l� arcomat. Mi�rt tudsz bel�lem olvasni?

Mi�rt vagy m�s, k�l�nb mindenkin�l?

- Yuruse, Sasuke. Mata kondo da - pr�b�lok egy mosolyt er�ltetni az arcomra, mik�zben megb�k�m a homlokod. Hogy fog ez a mozdulat hi�nyozni... hogy fogsz te hi�nyozni. Sz�vem �ppen most v�gzett �nmag�val. �n ezt nem b�rom. Ez a teher nekem t�l sok. Nem akarom elvesz�teni az �cs�met!

Nem akarom elrontani az �leted.

- �s... k�s�bb? - A rem�nyt m�g mindig nem adod fel. De az az igazs�g, dr�ga kis�cs�m, hogy nem lesz legk�zelebb. B�rmenyire is akarom, nem lehetek itt, hogy megk�rdezd, �s te... te gy�l�lni fogsz engem.

- Holnap k�ldet�sem lesz �s fel kell r� k�sz�ln�m. Sajn�lom, Sasuke. - S�rni akarok lekonyul� ajkaid l�tt�n, de tartom magam. Ha tudn�d, mennyire f�j... Ez�rt nem engedtem magamhoz k�zel az embereket. Nem b�rom elviselni, ha elvesztem �ket. A hi�ny lassan em�szt fel, ak�rcsak a t�z az erd�t, de a k�n v�gig marad; m�g a v�g�l az erd�b�l nem marad m�s, mint p�r elsz�radt k�r�, mi elvesztette b�szkes�g�t, �s sz�tt�p�zva fekszik megal�zva a fekete hamuban.

- Holnap ut�n? - Sosem adod fel, nem igaz, Sasuke? Halv�ny mosoly jelenik meg az ajkaimon, noha �v�lteni szeretn�k. Holnap ut�n �n m�r nem leszek itt. - K�rlek, Nii-san! - k�ny�r�gsz. Ennyire f�j, hogy nincs r�d id�m?

Mi�rt nem gy�l�lsz? Mi�rt nem vetsz meg, ahogy mindenki m�s? Mi�rt t�r�dsz velem, minden ellen�re? Alig foglalkoztam veled, eltasz�tottalak, de te tov�bbra is csak mosolyogt�l, kedvesen �s rem�nykedve, hogy v�gre igent mondok. Nekem f�jt a legjobban, hogy ezt kell tennem, de... senkivel sem alak�thatok ki k�tel�ket. ANBU vagyok, egy kegyetlen gyilkos, akit csak a v�r vez�rel. Nem sz�m�tanak az �rz�sek, meg kell tennem, amit parancsolnak.

De... ak�rmennyire is pr�b�ltam t�rhetetlen lenni, k�telezt�l r�, hogy m�shogy �rezzek ir�ntad, mint a t�meg�rt. Hogy szeresselek. Tudom, testv�rekk�nt ez norm�lis... de nem a mi eset�nkben. �n m�s vagyok, �s m�r belet�r�dtem. Te vagy az egyetlen, aki a r�gi Itachiba kapaszkodik oly' elkeseredetten.

- Rendben - mondtam ki v�g�l �letem egyik legnagyobb hazugs�g�t. Boldogan �lelt�l �t, majd mosolyogva futott�l be a h�zba.

Ma m�g szeretsz.

Nem akarom, hogy holnap legyen.

Nem akarom, hogy gy�l�lj.

V�lem�nyek