Új bejegyzés Frissítés

2014.08.15. 19:30 midory

Drága Sasuro! Ugye tudod,hogy sikerült könnyeket csalnod a szemembe? Mikor azt olvasom,hogy milyen szenvedésen ment keresztül Itachi,hogy teljesítse a parancsot,mindig elfog a gyűlölt érzése a családja iránt,akik csak a hatalomvágyukkal törődtek és a Konohai tanács tagjai iránt akik kihasználták Itachi érzéseit,hogy nem akart egy úgyabb háborút látni és arra kötelezték,hogy végezzen az egész klánjával,ezzel tönkre téve két fiatal életét.Iszonyatos mértékű lelki erő kellhetett ahhoz,hogy mind ezt végig tudja csinálni,főleg úgy,hogy ott volt a kisöccse aki szüntelenül hitt benne és végig szerette,hiába nem volt ideje foglalkozni vele.De miért is hitte,hogy meggyűlöli őt a kis Sasuke csak azért,mert kevesebb ideje volt rá? Végülis a bátyja foglalkozott vele igazán egyedül és a testvér attól testvér,hogy tudjuk akkor is ott van nekünk ha valójában messze van tőlünk.Igaz,hogy Sasuke később rájött,hogy mindez hazugság,de valahol a szíve mélyén azt hiszem mindig is kereste az okot,hogy miért tett ilyet az ő szeretett bátyja.Itachi végig a falut akarta megvédeni,nem tudhatta,hogy pont ez lesz az oka Sasuke olyan haragjának amivel bosszúját Konoha ellen fogja fordítani.Én valahol megértem,hiszen ezt másként is el lehetett volna intézni.Itachinak pedig elég pocsék lehetett,hogy az ő parancsukat teljesítette mégis ő lett a kőrözött bűnőző.Sasuke itt még kicsi,nem érti a dolgokat,csak azt tudja,hogy a bátyja az egyetlen aki foglalkozik vele és most hiába kérte nem ment vele játszani.Itachi mégsem tudott neki ellent mondani,még akkor sem ha tudta,hogy két nappal később már nem lehet ott Sasukével.Meg akarta őrizni magában azt az önzetlen szeretetet amivel a kisöccse fordult felé,hogy mindig emlékezzen rá,hogy tovább tudja folytatni az utat amit kijelöltek neki,hogy képes legyen megvédeni a kisöccsét,még akkor is ha erről a másik nem fog tudni,akkor is ha meg fogja gyűgyölni,ő arra a kisfiúra akar emlékezni akit nem tudott eltaszítani magától,aki mindig vidáman mosolygott rá és aki mindig feltételek nélkül szerette és fogadta el őt olyannak amilyen volt.Köszönöm,hogy olvashattam,még akkor is elkeserítően szomorú volt,mégis a maganemében gyönyörű.Érdeklődve várom a többi töridet :) Puszi,midory

[1-1]