- Madaraaaa!! – visszhangzott az eg�sz h�zban Sasuke hangja. – Tegy�l le, te barom!! Hallod?! Nii-saaan~ seg�ts! – kiab�lt lassan sik�tozva, de egyik rokon�t sem hatotta meg, �s a rangid�s is el�g stabilan tartotta a v�ll�n rugdos�sa, �s kap�l�z�sa ellen�re.

- Nyugodj m�r k�ly�k! Mindj�rt itt a ny�r v�ge, �s ki se tetted a segged a ker�t�sen k�v�l! – mondta a legid�sebb f�rfi, term�szetesen er�s t�lz�ssal, hisz a ny�rnak kor�ntsem k�zeledett a v�ge. – El�g volt a medenc�zget�sb�l, ir�ny a tengerpart! – jelentette ki hat�rozottan, mik�zben kifele cipelte.

- Madar�nak igaza van Otouto, ideje, hogy kimozduljunk, �s legyen v�gre valami sz�ned – kontr�zott r� Itachi is.

- Igaz�n rendes vagy Nii-san, a testv�r�re azt�n mindig sz�m�that az ember! – horkant fel a fi�. – Ha nem tetszik �gy a testem, nem k�telez� megdugnIII... �uuu!! Szem�t, ez mire volt j�?! – csattant fel f�jdalmasan, sajg� h�ts�j�t simogatva.

- Hogy v�gre befogd a pici sz�dat, �s belet�r�dj, hogy a parton fogjuk t�lteni a mai napot!

- Ut�llak... – motyogta s�rt�d�tten Sasuke, �s karba tett kezekkel, cs�ndben t�rte, hogy leviszik a tengerhez, ami nem is volt olyan messze a nyaral�t�l, s�t�lva is 20 perc.

A nagyobbik fiv�r nem vette mag�ra �ccse kijelent�s�t, tudta, hogy �gyse gondolja komolyan, na meg, remek �tletei sz�v�dtek kiengesztel�s gyan�nt est�re m�r akkor.

El�rve c�l�llom�sukat Madara megszabadult �terh�t�l�, �s letette a forr� homokba unoka�ccs�t, aki egy sz�l f�rd�gaty�ban volt, l�v�n, hogy otthon m�g f�rdeni k�sz�lt a medenc�ben.

- Na, l�tod, hogy nem olyan sz�rny�! – vigyorgott r�, de l�tta rajta, hogy a po�nkod�shoz most nincs hangulata, azonban biztos volt benne, hogy ez �gyis megv�ltozik.

- Ne hergeld m�r tov�bb, ink�bb seg�ts! – sz�lt r� fejcs�v�lva Itachi, �s el�h�zott egy nagy sportt�sk�b�l egy pl�det, amit azt�n nagyb�tyj�val leter�tettek.

- Nos, ki akar csobbanni egyet? – k�rdezte lelkesen a rangid�s, de ez a legifjabbikra valahogy nem ragadt �t, m�g mindig neheztelt r�juk, �s ez m�r megj�tszott duzzog�s volt.

- Engem hagyjatok b�k�n... – ter�lt el hason a pl�den, �s nem k�v�nt egyik�kh�z sem sz�lni.

- Hhh, Sasu...

- Hagyd csak, majd megb�k�l! – intette le a k�z�ps� Uchih�t Madara, �s a v�z fel� biccentett. – Menj�nk, azt�n csatlakozni fog � is...

�Azt leshetitek!� - gondolta mag�ban bossz�san a fi�, �s lehunyva szemeit pr�b�lta kiz�rni a strand zsivaj�t, �s csak a kellemes melegre koncentr�lni b�r�n, ami tiltakoz�sa ellen�re j�l esett neki, hab�r ezt sosem ismerte volna be a t�bbiek el�tt.

Hamarosan el is nyomta az �lom, de nem aludhatott sokat, mert a semmib�l hirtelen nagy csattan�st �rzett a h�t�n, mire felijedt.

- Mi a...?! – n�zett k�r�l kiss� morcosan, felk�sz�lve r�, hogy leszidja azt a k�lyk�t, aki meg merte dobni.

�m mikor megpillantja a pl�d sz�l�n �ll�, apr�cska fi�t, azokkal a nagy szemekkel, �s piros pofival, haragja, mintha nem is lett volna, nyomban elsz�ll.

- N.. Ne haragudj! V�letlen volt... – sz�lalt meg b�tortalan, f�l�s hangon a fi�cska.

- Semmi baj, tess�k! – mosolyodoott el Sasuke, �s kedvesen odany�jtotta neki a labd�t.

- k�sz�n�m! – hajolt meg illedelmesen a pic�r. – Ano... Nincs kedved j�tszani velem? – k�rdezte sz�gyenl�sen.

Az Uchiha el�sz�r nemet akart mondani, de nem volt sz�ve hozz�, �gy beleegyezve b�lintott, �s feltorn�zta mag�t �ll�sba.

- �ljen!! – ujjongott a kisfi�, �s megragadva a kez�t h�zni kezdte mag�val.

Sasu meglep�d�tt, de azt�n mosolyogva k�vette �t, nemsok�ra meg is �lltak, egy viszonylag �res ter�leten.

- Mond csak, mi a neved? – n�zett le r� k�v�ncsian.

- Ren. �s a tied?

- Az eny�m Sasuke. Nos, Ren, mit szeretn�l j�tszani? – �rdekl�d�tt kedvesen az Uchiha.

- Labd�zzunk! – ki�ltott fel nevetve a kisebbik, �s m�ris elfutott p�r m�terre t�le, majd eldobta a labd�j�t, amit � el is kapott, �s �vatosan visszadobta.

Fogalma sem volt, mi �t�tt bel�, �s mi�rt viselkedett �gy ezzel az idegen fi�val, de j�l �rezte mag�t, �s �r�lt, mikor l�tta, hogy �jdon�lt kis bar�tja szint�n �lvezi a j�t�kot. V�gre kikapcsolt, �s megfeledkezett a baj�r�l is.

- Saske’, �p�ts�nk homokv�rat! L�cci~ - pislogott fel r� k�rlel� szemekkel Ren, miut�n a dob�l�z�st megunta.

- J�, rendben – b�lintott r� az Uchiha, a k�vetkez� pillanatban pedig megint h�zt�k a karj�n�l fogva, de ehhez kezdett hozz�szokni.

Ek�zben a �t�borhely�k�n� a k�t id�sebbik f�rfi tan�cstalanul meredt az �res pl�dre, ahol legutolj�ra Sasut hagyt�k.

- Vajon hov� t�nt? – n�zett sz�t agg�dva Itachi.

- Nyugi, lehet, hogy elment harapni vagy inni valamit...

- Tal�n m�gsem kellett volna ennyire er�ltetni ezt az eg�szet... Most biztos ut�l... – hajtotta le a fej�t.

- Ugyan, t�lz�sokba esel Itachi, meg fog ker�lni ne agg�dj! Forr�fej�, de hamar lehiggad. Gyere, megh�vlak valamire! – mondta Madara, mire a m�sik s�hajtva egyezett bele.

***

- H�! De magas lett! – �mult el a fi�, mikor fel�llva a homokv�r szinte el�rt a feje tetej�ig.

- Tetszik? – mosolygott r� Sasuke.

- Nagyon! – nevetett fel, �s tapsolt is �r�m�ben.

- Ren! �desem! H�t itt vagy! Mindenhol kerestelek te kis csavarg�... – jelent meg egy magas, karcs�, hossz� fekete haj� n�.

- Mami! – futott oda hozz� a kisebbik, �s engedte, hogy az felvegye az �l�be. – k�pzeld, van egy �j bar�tom! Saske’ a neve, �s labd�zott velem, �s �p�tett�nk v�rat is, n�zd, ott van! – mutatott a nagy homok�p�tm�nyre kicsattanva a boldogs�gt�l.

- Igaz�n? Ennek nagyon �r�l�k! – kuncogott fel az �desanyja, majd odas�t�lt vele az Uchih�hoz.

- k�sz�n�m, hogy j�tszott�l a fiammal, rem�lem nem okozott gondot!

- Egy�ltal�n nem – intett nemet a fej�vel. – Uchiha Sasuke – mutatkozott be illedelmesen.

- Fugama Yoko, �r�l�k a tal�lkoz�snak! Lenne kedved egy fagylalthoz? k�sz�netk�pp, hogy vigy�zt�l r�.

- Semmis�g volt, de elfogadom! – felelte, majd �gy h�rman elmentek egy k�zeli fagyi �rushoz, azt�n Ren le�lt a homokba j�tszani, persze figyelve, hogy az �dess�g�nek ne essen baja, a n� �s Sasuke pedig padk�nt szolg�l� szikladarabra telepedtek le.

- Nagyon rendes fiatalembernek t�nsz, h�l�s vagyok, hogy foglalkozt�l Rennel! – sz�lalt meg p�r perc csend ut�n Yoko. – Szeg�ny nagyon nehezen viseli, hogy nincs kivel j�tszania, mert eddig mindig a b�tyj�val sz�rakoztak, de az id�sebbik fiam s�lyos s�r�l�st szenvedett, �s hetek �ta k�rh�zban van...

- Oh, sajn�lom – pillantott r� az Uchiha fi�.

- Az orvosok azt mondt�k, fel fog �p�lni, de hossz� id� kell hozz�. Az�rt hoztam el egy kicsit ide Rent, hogy felvid�tsam, mert otthon egyed�l olyan szomor�, �s csak azt k�rdezgeti, hogy mikor j�n m�r haza a testv�re... Nagyon sokat jelentenek egym�snak, Dai is rettenetesen szereti �t...

- Meg tudom �rteni, nekem is van egy b�ty�m – helyeselt Sasu. – Vele nyaralok itt, de m�r r�g�ta egy�tt is lakunk.

- Nah�t, ezek szerint ti is nagyon j� kapcsolatot �poltok! – mosolygott le r� a n�.

- Igen, azok vagyunk. B�r n�ha siker�l �sszekapnunk kisebb-nagyobb dolgokon...

- Ez csak term�szetes! De van k�ztetek egy olyan er�s k�tel�k, amit a legrosszabb veszeked�s sem szak�that el, ez�rt mindig fontosak lesztek egym�s sz�m�ra... Ez a testv�ri szeretet ereje.

- Hm... – gondolkodott el ezen a fi�, �s ekkor jutott csak esz�be, hogy nem �pp vid�m k�r�lm�nyek k�z�tt v�ltak el egym�st�l Itachival, �s eg�sz nap nem is l�tta, m�r biztos agg�dik �rte. – Ano, ha megbocs�t, azt hiszem, nekem mennem kell, m�r biztos keresnek, mert d�lel�tt sz� n�lk�l t�ntem el...

- Persze, meg�rtem, menj csak! M�g egyszer k�sz�n�m a seg�ts�get! Ren, gyere, k�sz�nj el Sasuk�t�l, mert megy haza! – sz�lt fi�nak Yoko, mire az ott is termett.

- Szia Saske’! J� volt j�tszani veled! – �lelte mag�hoz mosolyogva bar�tj�t.

- Veled is! Szia! – viszonozta a kedves gesztust, azt�n elindult vissza arra, amerre a pl�dj�ket sejtette, m�g egyszer utolj�ra visszafordulva integetve.

***

- Hol lehet?? Madara, mi van, ha t�rt�nt vele valami?! – esett egyre jobban k�ts�gbe Itachi.

- Nincs semmi baja, nyugodj meg, lehet, hogy hazament! Menj�nk mi is! – pr�b�lta nyugtatni unoka�ccs�t a rangid�s.

- Nii-san! – hallatszott egy ismer�s hang a h�tuk m�g�l, mire a sz�l�tott r�gt�n megfordult, a k�vetkez� pillanatban pedig Sasuke m�r a nyak�ban volt.

- Szeretlek! – �lelte szorosan mag�hoz b�tyj�t a fiatalabbik.

- �n is szeretlek Otouto... – karolta �t �ccs�t megk�nnyebb�lve.

- �n megmondtam... – jelentette ki v�llat vonva, vigyorogva Madara, Itachi erre csak elmosolyodott.

– Na, menj�nk haza gerlep�r... – indult el a rangid�s, a p�ros pedig p�r perc ut�n k�vette is.

Folyt. k�v.

<---El�z�   V�lem�nyek   K�vetkez�--->