Sasuke összehúzott szemöldökkel olvasta tovább a szöveget, de egy pillanatra meg kellett állnia. Ha maguk a jogászok is tudják, hogy elavultak a törvények, akkor miért nem változtatnak rajtuk?

Felcöccenve rázta meg fejét. Persze, nem elég a világnak a homoszexuális-púp a hátán, de még nőjön neki egy vérfertőzéses is?

Csak felsóhajtva olvasott tovább. "Természetesen ahhoz, hogy valakivel szemben büntetőjogilag fel lehessen lépni, ki kell derülnie a bűnös viszonynak. Az még nem bűn, hogy valaki a testvérével él együtt, azt pedig senki nem vizsgálhatja, ki mit csinál a hálószobájában. Ezek a kapcsolatok leginkább akkor kerülhetnek napvilágra, ha a testvéreknek gyermeke születik, az orvos pedig ezt jelenti a hatóságoknak."

Ch, lehet, hogy bűnös, de annál élvezetesebb. És hogy csak akkor derül ki, ha az egyik fél gyereket szül? Na, erre már tényleg fel kellett röhögnie. Fejét hátrahajtva nézett fel a plafonra.

Mintha a csukott ablakon befújt volna a szellő, úgy rezzent össze, amint meghallotta az msn hangos csipogó figyelmeztetőjét. Szemhéjait masszírozva, nyitotta meg a narancssárgán villogó ablakot.

RamenBoy:
hát nem késsz vicc???,,,???
ki az a marha aki a saját testvérébe szerelmes XXD
én a legszívesebben már rég elhúznék innen minthogy még vmeik őrült családtagommal dugjak
BloodLover:
hn…
és micsinálnál akkor ha Kyuu rád mászna?
RamenBoy:
na bazd meg most miattad mehetek csinálni még egy tál rament
kiherélném az száz
nah pill

Sasuke csak hümmögve tette le a tálcára az ablakot, és nyitotta fel a másikat.

"Minden kislány arról ábrándozik, hogy felnőve apukája felesége lesz. Minden kisfiú az anyukáját jelöli meg majdani feleségeként. Az is gyakori, hogy testvérek kicsi korukban megfogadják, hogyha nagyok lesznek, összeházasodnak és együtt maradnak, mert annyira szeretik egymást. (Gondoljunk csak a teljesen ártatlan "doktorosdi" játékra testvérek között.)"

Doktorosdi ch, az náluk ki maradt. De miután megtalálták szüleik rejtett pornógyűjteményét, talán már nem is volt rá szükségük. Főleg miután anikije, már annyira jól ismerte 9 évesen az emberi testet.

"Aztán az egészséges ember ezeket kinövi, talán el is felejti, később pedig, ha testvérszerelemről hall, enyhe viszolygással gondol a vérfertőző kapcsolatra. Mégis léteznek olyan testvérpárok, akik kamaszként, felnőttként mégsem "növik ki" az egymás iránt érzett vonzódást."

Ahh...hogy az egészséges ember ezeket kinövi? Miért, ő nem lenne az; egyszerűen csak szereti a bátyját! Nincs más aki megértené, és úgy szeretné mint Itachi, egyszerűen nincs. Próbálta bebizonyítani magának, de egyszerűen nincs.

Újra csippanva msn-je felnyitotta a beszélgető ablakot.

RamenBoy:
re
BloodLover:
hn
Dobe
mégis h akadtál erre az oldalra?

Vigyorogva dőlt hátra székében, és nézett a képernyőre. Ó, talán Naruto és Kyuubi között is van valami? Az ablakot nézve látta, ahogy a másik ír majd abba marad az írás, majd újra kezdi.

RamenBoy:
passz
BloodLover:
aham
hát ez eléggé meggyőző volt dobe
talán végre rájöttél hogy mekkora sex isten a bátyád vagy mi?

Oh, igen. Kyuubit és Itachit szinte már lábakon sétáló sexisteneknek tartották az egész New Yorki Egyetemen és a két öcs, ezért tökéletesen is utálta bátyjukat. Legalábbis 'hivatalosan'.

RamenBoy:
te beteg vagy
a bátyámról van szó bazz *böe
BloodLover:
igen, akiér oda meg vissza vagy *vigyor
RamenBoy:
oi teme inkább beszéljünk a te bátyádról

Sasuke értetlenkedve húzta fel szemöldökét.

BloodLover:
mégis mit kellene beszélünk Itachiról?

Miután semmi választ nem kapott, szinte bent akadt tüdejében a levegő. Ajkai lassan elváltak egymástól, ahogy belé hasított. Lehetséges, hogy Naruto sejt valamit?

BloodLover:
Naruto
mivan már ki
RamenBoy:
argh…csak
annyi…
ah basszus nem vetted még észre hogy milyen közel állsz a bátyádhoz?
úgy értem
oké én is Kyuu-val lakok mint te Itachival
de bakk én nem húzom fel a ruháit
nem mondom le a haverokkal a bulit mert most vele akarok lenni
BloodLover:
az csak kétszer történt meg hogy az ő ruháját húztam fel -.-
RamenBoy:
és argh…
ezt nem így kellene..
basszus…
BloodLover:
nyögd már ki dobe

Halk zenélésre telefonja felé kapta fejét. Megnézve a kijelzőt Naruto neve jelent meg, és egy idétlen foto a másikról. Idegesen kinyitva a telefont nyomta azt füléhez.

- Igen?

- Figy nem tudnánk találkozni, mert ezt tényleg nem így akartam elmondani.

- Hallgatlak.

- Argh teme, komolyan beszélek.

- Már rég elmondhattad volna, amit akarsz, ahelyett hogy itt siránkozol.

- Mondták már, hogy bunkó vagy?

- Hmmm, nem elégszer. – egy halk bippenésre a képernyő felé fordult; a tálca sarkában lévő óra felett, egy kis ablak ugrott fel, ami jelezte, hogy RamenBoy kijelentkezett.

- Ch. – A másik oldalról zörgést és csapódást lehetett hallani. – Most indulok itthonról. Kb fél óra és a múzeum környékén leszek ahol találkozni szoktunk. Ha még mindig akarod tudni, akkor oda jössz.

És ezzel véget is ért a telefon beszélgetés.

Elvéve a készüléket fülétől nézte, ahogy eltűnik a kapcsolat vége felirat, és megjelenik a háttér amin ő és bátyja állnak az Eiffel-torony előtt. Felsóhajtva kelt fel székéből és vette fel az ágyra leterített kabátját és sálját.

Kilépve a hálószobából indult el a bejárati ajtó felé. Elhaladva a konyha mellett egy pillanatra megállt és végignézett bátyján. Itachi zöldségeket szeletelve állt a pultnál, haja egy nagy csattal volt hátrafogva, melyből pár tincs kicsúszva lógott arcába. Észlelve, hogy valaki figyeli, fejét öccse felé fordította.

- Naruto hívott. Baj lenne, ha egy kicsit ellépnék?

Itachi az órára nézett, ami Sasuke feje fölött volt. – Egy óra múlva vacsora.

Sasuke bólintva tekerte nyaka köré sálát és lépett a cipőszekrényhez. Felvéve cipőjét és felcipzározva kabátját, két kezet érzett mellkasa köré csavarodni. Nyakának szabadon maradt részébe egy gyengéd csókot nyomott a másik.

Lágyan mosolyogva húzódott el és fordította el a zárban lévő kulcsot.

- Sietek.

S nem várva semmilyen válaszra, lépett ki az ajtón és indult el a lift felé.

Naruto idegesen nézett körbe; ezt most tökéletesen sikerült elbasznia. Ez. Van. A nyakában lévő sárga barnacsíkos sálat megigazítva kivette zsebéből telefonját. 19:27

Már egy jó negyedórája ott állt az egyik ivókútnál, de Sasuke még mindig nem ért oda. Fülein megigazítva a nagy fekete-szürke fülhallgatót nézett újra körbe; ilyenkor, mikor hideg van, jól jön a nagy fülhallgató.

Hátát nekidöntve a kút melletti lámpának behúzta nyakát, és lehunyta szemeit. Biztos, hogy jó ötlet lesz ezt elmondani Sasukének? Halkan morogva rázta meg fejét. Már vagy egy hete nem tud aludni, és ez lassan meglátszik az iskolai tanulmányain is, szóval itt az ideje.

Szinte már felsikkantott, amint egyik füléről eltűnt a fülhallgató.

- Dobe. - morogta egy hang, majd visszacsappant a készülék fülkagylójára.

- Teme. – mormolta a nicknevet, s levette fejéről a fülhallgatót, és azt nyakába tette.

- Mi az ami ennyire fontos lenne, hm?

Naruto egy pillanatra a másik szemébe nézett, majd elfordította tekintetét. A közelükben lévő padokat figyelte, jó lenne leülni, de ebben a hidegben inkább nem próbálja meg.

- Mi lenne, ha beülnénk egy kávézóba?

Sasuke szemöldökét felhúzva nézett a másikra; a hidegre tekintettel léve inkább üldögélne a kávézóban, mint hogy kint álljon a hidegben.

- Menjünk.

Felmenve a lépcsőn, a dohányzós részlegbe, leültek az egyik asztalhoz, melyet, mint a többit, kis falakkal választottak el, melyek fülkéket alkottak. Egymással szemben ülve, és rendelve két kapucchinot, Naruto kivett a zsebéből egy doboz cigit, majd abból egy szálat s a dobozt az asztalra közepére dobta. Kihúzva, a maga mellé tett kabátja zsebéből egy ezüst öngyújtót, nézett annak gravírozott feliratára; Dobe. Még tavaly karácsonyra kapta Sasukétól, és azóta csak azt használja. Felpöccintve a fém 'kupakot' húzta le hüvelykujját a kiskeréken mi szinte lángot csiholt; az ajkai közé tett szálhoz emelve az öngyújtót, erősen beleszívott a cigibe s első adag égett dohány füstét már ki is fújta.

- Szóval? - Szólalt meg Sasuke, majd kivéve egy szálat a dobozból, tette be azt a szájába; előre hajolva Naruto szálával meggyújtotta sajátját. – Mi lenne az az ó-nagy dolog, ami ennyire nem ért rá.

Naruto felkönyökölve az asztalra szívott bele cigijébe, majd a hamutálat maguk elé véve, pöckölte le az elégett papírt és dohányt. Szemeit kissé összehúzva nézett a vele szembelévőibe. – Szeretlek.

- Ah dobe. Ez megérintett. – Mormolta Sasuke, majd szívva egy slukkot nézett a másik szemébe. – Komolyan dobe, mi van?

Naruto a vállát rántva fordította tekintetét az asztalra. Sasuke már nyitni akarta száját, de a pincérnő, hozva rendelésüket, megállította. Megköszönve a hölgynek, kortyoltak bele az italba. A plafonba beépített hangszórókból félhangosan szólt a kellemes zene. Az egész épület zsongott a beszélgetésektől és nevetésektől.

Mind két fiú maga elé nézve mélyedt kis világába.

- Ezt egyszer már megbeszéltük. – Szólalt meg hirtelen Sasuke; egy újabb slukkot szívva, kifújta maguk közé a füstöt. – Hogy nem lesz köztünk semmi.

Naruto a másikra nézett gyorsan pislogva. – Tu-tudom. – jött ki a szó olyan hangon, mint amilyen egy elsős kislánynak van, kit már vagy húszadszorra utasítanak vissza. – Argh… - csuklott el hangja.

Mielőtt még akármekkora hülyeséget mondana, inkább vissza tette a cigit a szájába, és szívott egy újabb slukkot.

Sasuke sóhajtozva csóválta fejét. Ha Naruto valamiben ennyire biztos volt, akkor abban tényleg biztos. - Tudod jól akkor nem azért …

- Igen tudom, hogy nem azért feküdtél le velem… – Erre a mondatára egy szúrós pillantást kapott a másiktól, így inkább lejjebb vette hangerején. – …azért mert akármit is éreztél irántam… csak azért mert elszállt a kis emos agyad. – mormolta miközben bal mutató, középső és hüvelykujjából egy pisztolyt formált, s azt a fejéhez tette, majd kis pukkanó hangot adott ki, mintha meghúzta volna a ravaszt.

- Kurvára vicces vagy. – Válaszolt azon a monoton hangon Sasuke, amit csak másokkal szokott használni.

- Bocs, csak argh. – Naruto egy újabbat kortyolva italából nyúlt a hamutartóba tett cigiéért és szívott bele. – Sose adtál semmiféle magyarázatot, hogy miért történt meg ami megtörtént.

Sasuke szerette volna azt mondani hogy „mert sose kérdezted", de ezzel megkockáztatta azt, hogy a kávézónak új álmennyezetet kelljen csináltatnia.

- Mondtam már, hogy nem akarok róla beszélni.

- A francba Sasuke. – Tőrt ki Narutoból a düh és jobb kezét a másik balljára téve nézett sötét szemekbe. Amint észrevette, hogy mit csinált elhúzta kezét és ökölbe szorítva tette az asztal maga felére. - Sosem adtál igazi választ. Hogy várhatod így el tőlem, hogy ne adjam fel? Hogy?

- Naruto. Ez… ez az egész komplikált. – Hajtotta le balra fejét amint megérezte rezgő telefonját. – Úgy sem értenéd meg. – Suttogta maga elé s kivette kabátja zsebéből a készüléket.

Kinyitva az 'egy új sms' felirat jelent meg. Megnyomva az oké gombot a következőt olvasta: 'Vacsora tálalva'

- Mit nem érthetnék meg Sasuke? Hisz mindent elmondtunk egymásnak. Tudok mindent rólad és te is rólam. Mi lenne az amit még nem mondtál el? – Még vár; még vár és ha nem mondja ki hát majd ő kimondja.

- Naruto, ez nem olyan amit csak úgy elmondanál valakinek. Értsd meg. – Visszacsukva telefonját egy utolsót szívott a cigiből, majd a majdnem a szűrőig leégetett maradékot elnyomta az üveghamutálban.

- És? És én valaki vagyok? Az istenszerelméért Sasuke. Ennyire bízol bennem? – A kétségbeesettség átjárta hangját.

- Ne érts félre. A barátom vagy. Az egyetlen akiben eddig megbíztam, Itachin kívül.

- Itachi, huh? – Utolsót szívva cigijéből szintén elnyomta a szálat, és felhörpintve kappuchinoját a fehér virágmintás szalvétával letörölte száját.

- Úgy mondod a nevét, mintha valami rosszat követett volna el.

Naruto semmit nem válaszolt, csak felemelkedett az székről, majd farzsebéből kihúzta pénztárcáját, és azt egy hangos puffanással azt asztalra tette.

Sasuke összehúzva szemeit nézett a másikra. – Naruto, mit csinált?

- Ki? Jah, Itachi? Semmit.

- Akkor meg?

Az Uzumaki könyökeit az asztalra téve, fejét kézfejeire helyezve dőlt előre, így szinte áthatolva a másik kis privát buborékján. Sasuke csak a kék szemekbe nézve figyelte Naruto mozdulatait, de egy centit se dőlt el. – Láttalak titeket az öltözőben.

Az Uchiha kitágult szemekkel dőlt neki a szék háttámlájának. Ez lehetetlen. Ajkai lassan elváltak egymástól. Mondani akart valamit, tiltakozni, hogy nem igaz, hogy képtelenség. De mi értelme lenne? Kurvára igaz az egész.

Hirtelen rezegni kezdett az asztalra tett telefonja. Ránézve a kijelzőre Itachi neve volt kiírva egy menyét fényképével együtt. Felkapva a mobilt nyitotta ki és tette füléhez.

- Mindjárt megyek. – s ezzel összecsukta.

Mintha semmi se történt volna, vette elő tárcáját és kitéve a megfelelő összeget vette fel sálját s miután körbe tekerte vele nyakát, felállva helyéről, kezébe vette.

- Ennyi? Egy rohadt reakciót nem kapok tőled?

Sasuke felzipzárazva kabátját lenézett Narutora. – Mégis mit vársz, mit mondjak?

- Ne-nem tudom. – Naruto ökölbe szorítva kezeit tette le fejét az asztalra.

Az Uchiha egy vonalba összehúzva ajkát, nyúlt a szőke tincsek felé, de megállította kezét. – Sajnálom.

Mielőtt még elléphetett volna az asztaltól egy kéz kabátja bal ujjába kapott. – Mégis, mióta van… van ez köztetek? – jött a szinte alig halható kérdés.

- 9 éve. – suttogta maga elé.

Érezte, ahogy a másik keze lecsúszik kabátjáról. Naruto újra lehajtva fejét, kitágult szemekkel vizsgálta közelebbről az asztal dorozmás felületét. 9 éve…

A lépcső recsegésére lett figyelmes és hangos ajtó csapódásra. Francba.

Sasuke nem félt. Ch, mitől kellene? Jól ismeri Narutot, és tudja, hogy senkinek nem mondaná el. Mégis. Amit három ember tud, már rég nem titok, főleg ha már négy.

A lift ezüstös tükrében saját magára nézett. Arcához nyúlva masszírozta meg a kissé lehűlt bőrt. Egy halk csilingeléssel megállt a lift, majd kattanások sorozata után kinyílt az ajtó. Megállva a 34-es számú ajtó előtt vett egy nagy levegőt, s lenyomta a kilincset.

- Megjöttem. – mormolta maga elé, ahogy levette kabátját és sálját, majd a cipőszekrény mellé lépve, kilépett cipőjéből.

Halk vízcsorgást hallott; belépve a nappaliba, ahol a négy személyes étkező asztal is helyet kapott, az ételeket lefedve és konyharuha csomagolásban találta. Levetve pulcsiját lépett egy szál pólóban az asztalhoz és kezdte el kicsomagolni az ételeket.

- Otouto.

A mély hang hallatára, majdnem ledobta a kezében lévő jénai tál fedőjét. A hang felé fordulva egy egy szál törülközőben álló Itachit talált, ki mellkasán összefonva karjait nézett rá.

- Uh. Éhes vagyok?

Itachi csak fejét rázta öccse megszólalására. – Mindjárt jövök. Addig szedd le a konyharuhákat, és a fedőket.

S elindult a hálóba magára venni egy laza szürke melegítőt és egy sima fehér pólót. Sasuke levéve a konyharuhákat, és azokat összehajtva levette a fedőket is s leült az asztalhoz. Itachi Sasukével szemben elfoglalva helyét, kelt fel újra és hozott egy üveg ásványvizet a hűtőből.

- Szóval. – Kezdte miután mindketten vettek a párolt zöldségekből, a házi készítésű sushiból, és a kis garnélákból. – Mit mondott Naruto, ami ennyi ideig tartott ?

A fiatalabbik Uchiha kezéből majdnem kiesett evőpálca. Összeszedve magát próbált meg kitalálni valamit. – Csak a hétfőre leadandó anyagról kérdezett, hogy én mit csináltam.

- Ahm. – Húzta fel szemöldökét az idősebbik, miközben szájába nyomott egy kisebb rákdarabot. – És ezt nem tudtátok elintézni gépen?

- Tudod milyen a Dobe… - Sasuke agyában a 'kérlek higgye el' ima mormolása volt épp napi renden.

Itachi csak hümmögött a válaszra, és folytatta vacsoráját. Végezve az étellel és betéve a tányérokat a mosogatóba fordult öccse felé, ki követve példáját, szintén eltette tányérját. Kezeit a fiú két oldalára tette a konyhapultra, így semmi menekülési lehetőséget nem hagyva a másiknak.

- Ma te mosogatsz. És remélem legközelebb elmondod az igazat. Jó éjt.

S egy csókot nyomva a másik ajkára indult a hálóba.

Sasuke felsóhajtva fordult meg, s ökölbe szorított kezével erősen rávert a fa pultra. Mit hitt, hogy majd pont Itachi nem veszi észre hogy hazudik? Hogy lehet ekkora hülye?

Felsóhajtva nyúlt a kisvillany kapcsolója után, ami a mosogató felett elhelyezet szekrény alján volt. Bemosószerezve a szivacsot, nyitotta meg a csapot, s a neki megfelelő hőmérsékletű víz alatt elmosta a pár edényt.

Hagyva, hogy lecsöpögjenek az edények elpakolta a maradék ételt, és bezárta a bejárati ajtót. Egy gyors zuhanyzás után, a szárítóból kivett egy alsónadrágot, majd lekapcsolva mindenhol a villanyt, bement a hálóba.

Itachi az ágy támlájának dőlve, háta mögé téve egy díszpárnát, s orrán szemüvegét viselve olvasott egy elég vastag könyvet. Becsukva maga után az ajtót bebujt a két nyári takaró alá; még nem igazán volt idejük visszacserélni az ágyneműket télire; egyszerűen senki se gondolta volna, hogy így le fog hűlni az idő.

Egy ideig még nézte a plafont, ahogy rávetődik a lámpa fénye; kicsit megköszörülve torkát suttogott egy 'jó éjtet' s fordult oldalára, de szemei még mindig nyitva voltak.

Felsóhajtva hunyta le pilláit és kocogtatta össze fogait. Szemeit forgatva nyitotta ki őket, és fordult a másik felé. Itachi még mindig a könyvét olvasta, de amint megérezte a másik tekintetét behajtotta az olvasott oldal csücskét, s becsukva a könyvet, leléve szemüvegét fordította tekintetét a másik felé.

- Hallgatom.

- A rohadt pszichológiai szarjaid. – Mormolta Sasuke és hasára fordulva karolta át kispárnáját. Itachi mindig elérte, hogy elmondjon neki mindent, egy rohadt veszekedés nélkül.

- Szóval mi volt annyira fontos Narutonak ? – Itachi kezét felemelve, ujjait végighúzta öccse haján, s lassan ismételgette a mozdulatot.

Sasuke fejét bátyja felé fordította, s annak sötét szemeibe nézett. – Szerelmet vallott.

Itachi halkan felkuncogott. – Persze. - Sasuke összehúzva szemeit nézett bátyjára, ki azonnal abbahagyta a nevetgélést. – És te mit válaszoltál?

- Azt, hogy 'naná miért is ne, járjunk'. Oh várj, előbb szólok a bátyámnak, hogy szakítok vele. Mégis szerinted, mit mondtam neki?

- Elnézést, hogy kérdeztem. – Morogta Itachi, fejét a háttámlának döntve, kezeit ölébe téve.

- És … - Kezdte elhaló hangon Sasuke. Felemelkedve s megfordulva, Itachi ölébe döntötte hátát, így felnézve hosszú fekete tincsekkel és érdeklődő arccal találta szembe magát. Tekintetét elfordítva, szívott be egy nagy adag levegőt, és azt kifújva mondta ki mondatát. – Látottminketazöltözben.

Itachi már majdnem visszakérdezett, de utolsó pillanatban megértette, hogy mit mondott öccse. Halkan kifújva magából a levegőt kezdte el masszírozni Sasuke fejét.

- Tudom, hogy nem fogja elmondani senkinek sem, de… de 'tachi, ha egyszer rá jön valaki? – Aggódó szemeit pilláival takarta el. – Ha egyszer rá jön valaki, akkor mi lesz?

Egy pillanatra abba maradt a fejét masszírozó kéz mozgása, ám nyomban újra kezdte munkáját. Az idősebbik csak halkan hümmögve nézett le öccsére. – Sasuke. Nézz rám.

Sasuke kinyitva szemeit azok kitágulva nézték a fekete hajtincseket, amint bátyja mélyen megcsókolta. Visszacsukva szemeit, engedett a kényeztető nyelvnek, s a másik közelségének. Átadva magát az élvezetnek nyitotta szét ajkait; karjaival Itachi nyakába kapaszkodva emelkedett fel, így a másiknak nem kellett úgy görnyednie.

Ajkait nyitva hagyva, engedett az ostromló nyelvnek, hogy körbejárva száját, egyre mélyebbre s mélyebbre törjön torkában, ezzel apró nyögéseket és morgásokat felszabadítva. Lábait lassan életre keltve, kezdett el fészkelődni; lassan felegyenesedve, a csókot alig megszakítva lábaival lefötörte bátyjáról a takarót s annak ölébe ült.

Ujjait végigvezetve a pólóval fedett vállakon kapott beléjük, s nyomta őket tulajdonosukkal együtt az ágy fejtámlája felé. Lassan elválva egymástól, ajkaik újra és újra összeértek; semmi csók, csak ajkak ajkakkal való érintkezése.

Sasuke fejét Itachi nyakának hajlatába nyomva, szívta be a másik illatát. A frissen mosott anyag illata keveredett a kakaó illatú tusfürdővel, de biztos volt benne, ha egyenesen a bőrt szagolná és ízlelgetné, akkor megtalálná azt a jellegzetesen édesen sós ízt.

Egy apró csókot nyomva a póló anyagára, kapott bele a jobb anyagujjba és húzta lejjebb, így szabaddá téve a világos bőrt. Lágyan rálehelve, nyitotta szét ajkait s ráhajolva a bőrre, hagyta ott őket egy ponton. Fogait beborítva ajkaival engedte nyelvének, hogy végigcsússzon a bőrön; a benntartott levegőt lassan kezdte beszívni tüdejébe; ajkait lassan mozgatva kezdte el lágyan harapdálni a bőrt.

- Sasuke. - Hallotta nevének kilehelt változatát. Hátára kezek csúsztak, melyek szorosan nyomták az erős mellkashoz. – Daisuki.

Sasuke lassan kinyitotta szemeit; egyáltalán mikor csukta le őket; futott át agyán a gondolat. Eltávolodva a nyáltól csillogó bőrtől, nézett sajátjaihoz hasonló sötét szemekbe. Szinte már kényelmetlenül érezte magát, ahogy anikije szemeibe nézett. Tekintetét elfordítva nézett a paplanra.

Hideg ujjak emelték meg fejét állánál fogva, s fordították tekintetét a másikra. Szinte már gyerekesen harapott ajkaiba, hogy megállítsa a szájára kívánkozó mosolyt; kis pírral arcán végül elengedte ajkát börtönéből. – Mou, ichido.(1)

Itachi lágyan elnevetve magát tűrte hátra, öccsének arcának balfelét eltakaró hosszú hajtincsét, amivel szinte már egy dühös tekintet nyert; jól tudta, hogy Sasuke utálja, ha hátratűri a haját. Lassan végigsimítva az arcon, még mindig ugyan azt a selymességet érezte mint évekkel ezelőtt.

Közel hajolva Otoutojához, ajkai pár centire voltak egymástól; kezében gyengéden, de menekülést nem engedően tartotta a másik arcát. – Daisuki, Otouto.

Puhabőrök lágyan súrlódtak a szavak kimondása közben, s pillantok alatt újra összeolvadva ostromolták egymást. Sasuke megemelve csípőjét, kereste látatlanul a másik lüktető melegséget árasztó tagját. Lassan leereszkedve, egyszerre nyögtek fel, amint ruhával takart merevedéseik érintkeztek.

Csípőjét előre-hátra mozgatva próbált meg még több súrlódást létrehozni; fenekére kezek telepedtek, mik szorosan fogták a másik felfelé lökő csípőjéhez. Halk nyögések és morgások szakadtak ki az időközben nyitottá vált csókból. Egymás ajkát harapdálták, miközben amilyen közel csak tudtak, olyan közel simultak egymáshoz.

Itachi elmosolyodva fogta közre öccse testét, és balra fordulva gurultak át az ágy másik felére. Sasuke kipattant szemekkel figyelte bátyja minden egyes mozdulatát, amint háta a puha matrachoz ért. Fekete hosszú tincsek lógtak arcába, melyek lassan lecsúsztak Itachi hátáról s végig csúszva nyaka mellett csatlakoztak a többihez.

Az idősebb Uchiha fejét oldalra hajtva próbálta kisöpörni arcából haját, de nem sok sikerrel járt; vékony, hosszú ujjak lassan fésültek végig a tincseken s azokat kisimítva tűrték el a másik jobb oldalára.

Itachi lehajolva, végignyalt öccse nyakán, s kissé megharapta annak állát; visszatérve a nyakhoz, indult el lefelé, s fogta fogai közé az egyik ágaskodó mellbimbót. Amint felemelte száját a bőrről, a mellkas úgy követte, többet kérve. Elvigyorodva harapta meg újra a bőrt s ujjai közé véve, kezdte el csavargatni, miközben balkezére támaszkodva öccse arcához hajolt.

- Kis mazoista. – Vigyorogta le öccsére, ki kissé vörösödve, kiszáradt ajkait összezárta s fejét oldalra fordította. Itachi csak kuncogva hajolt le, s lágyan beleharapott a porcos bőrbe; halk morgásnak álcázott nyögések szűrődtek ki az alatta mocorgó testből. – Ah, neko-chan. Elvitte a cica a nyelved?

- Fuzukenna.(3) – Jött a morgó hang.

- Iie otouto. – Mély, szinte már duruzsoló hangjából jól ki lehetett venni a szex utáni vágyat.

Sasuke újra lehunyva szemeit fordította el arcát. Egyszerűen imádja ha bátyja japánul beszél hozzá, főleg szex közben. Kezeit felemelve, ujjait fekete tincsekbe túrta; keze libabőrős lett, amint boxere lassan eltűnt róla s a másik forró lehelete, úgy suhant végig kemény tagján, mint egy szellem.

Szinte felszisszent, amint az érdes nyelv végigkúszott a felhevült, érzékeny bőrön. Szemeit kinyitva nézett le anikije tekintetébe. Az idősebb egy kaján vigyorral arcán kapta be tagja fejét, s lassan haladva még többet; kezeivel a felfelé lökő csípőt az ágyba nyomta.

- A-ahniki. – A másik nevének kinyögött formája, szinte, mint egy apró könyörgés, úgy csengett Itachi fülében.

Lejjebb hajtva fejét, egyre többet bevéve öccséből érezte, ahogy a hajába túró ujjak lassan kisiklanak, ezzel arcába söpörve jó pár tincset, s így megakadályozva azt, hogy láthassa öccse arcát. Jobb kezével elengedve Sasuke csípőjét kitűrte haját arcából.

Kezét a felhevült combra téve, tolta el a porcelán fehér lábat, így jobban hozzáférve annak alsóbb részeihez. Száraz ujjával lassan írt le köröket a halványan vörös bejárat körül; mutató és középsőujjának tetejét a bejárathoz téve, olyan mozdulatokat csinált; mintha már csak nyomogatni akarná a bőrt, de be nem akarna hatolni.

- Aniki, one-egai. – Csuklott össze a fiú hangja, amint a két ujj végre átsiklott az első izomkarikán.

Itachi felemelkedve öccse tagjáról, nyalt végig utoljára az érzékeny felületen, majd a szinte már kiálló medencecsonthoz hajolva, kapott a finom bőrre, s erősen szívva hagyott ott egy lilás-kékes foltot. Elindulva fefelé a lágyan remegő mellkason, apró csókokat hintett szét a bőrön.

- Nani otouto? Nani wa onegaishimasu?(4) – suttogta a finom illatú bőrnek, amit jó pár helyen útja során megharapott, s megszívott, így halvány foltokat hagyva maga után.

- Anata ga hoshii.(5) – nyögte a levegőbe a fiatalabbik, amint a száraz ujjak végigtörve maguknak az utat, végül elértek kis pontjához, s azt erősen masszírozva késztették testét, hogy még többet és többet akarjon.

- So nee? (6)– vigyorogta Itachi miközben kihúzta öccséből ujjait; pólója nyakának hátsó részébe kapva, húzta le magáról a ruhát és dobta le az ágy mellé. Végignyalva ajkain egy pillanatra elidőzött az előtte széttárulkozó képén.

Feltérdelve leügyeskedte magáról alsónadrágját, párszor átmasszírozta előváladékos tagját; kezébe véve Sasuke bal lábát, egy lágy csókot nyomott rá majd derekára tette azt. Sasuke kinyújtva kezeit karolta át nyakát s húzta le magához.

Miközben ajkaik egy újabb csókcsatát vívtak, Itachi megfogva erekcióját öccse bejáratához emelte, s szinte már kérdően nézett a fiúra.

- Hayaku.(7) – Mormolta a fiú s előre lökte csípőjét, így a kemény tag feje lassan becsúszott.

Itachi halkan morogva hatolt beljebb a fiúban, míg végre teljesen bent volt; még akkor is ha reggel már meg volt egy menet és tudja, hogy Sasuke úgy szereti, ha egy kicsit fáj, mégis inkább vár míg a másik szokja a helyzetet.

- Yiki yanaihhh.(8) - A szó szinte megakadt Sasukében, amint bátyja lassan mozogni kezdett benne.

- Ah? Nan wa Otouto, hm? – vigyorgott le öccsére kajánul miközben gyorsított a tempón; míg bal kezével Sasuke feje mellett támasztotta magát, addig jobbal megfogva a fiú csípőjét, azt magasabbra emelte, így jobban eltudta találni azt a kis pontot.

Sasuke fejét hátravetve esett vissza a matracba; kezei maga mellé esve az ágynemű lágy anyaga után kaptak, csak hogy valamiféle kapaszkodót találjanak. Kiszáradt ajkai, szinte már harapták a levegőt, miközben némán bátyja nevét kántálták.

Itachi csak elmosolyodva nézett le szinte már szenvedő öccsére; jól tudta, hogy nem fogja sokáig bírni a fiú. Kíváncsi lenne ismerőseik reakciójára ha így, szétterülve, ég és föld között, nevét nyökögve látnák Sasukét; nem pedig azt a rideg, célra törő és kibírhatatlan álarcát mutatná mint mindig.

Bal kezéről felemelkedve vette vállára a dereka köré fonódott lábat; minél jobban szétfeszítette a fiú combjait, annál hangosabb nyögéseket sikerült kipréselnie belőle. A lábat szorosan magához szorítva kezeivel, harapott ajkaiba; egyszerűen elképesztő, hogy ilyen gyorsan képes öccse kihozni belőle mindent.

- Sha-sasuke.

A fiú, neve hallatára tekintetét bátyjáéra emelte; lágyan bólintva jelezte, hogy már ő sem bírja sokáig. Az egyik lábát szorító kéz lassan csúszott végig combján s fonta körbe könnyező tagját.

Itachi változtatva a tempón hatolt be öccsébe nagyobb és gyorsabb mozdulatokkal. Érezte ahogy az ujjai alatt lévő bőr lágyan megremeg.

-'ta-tahchiiiiii. – Hallatszott a már szinte lélekszakadt felkiáltás; Sasuke lágyan remegve s lehunyva szemeit szorította ujjaival erősebben az ágyneműt; érezte ahogy hasára csapódik a forró folyadék.

Az idősebbik Uchiha halkan morogva élvezett bele öccsébe, amint a fiú izmainak szorítása már elviselhetetlenné vált. Elengedve a lábat, hagyta hogy az melléjük esve, lassan végigcsússzon a lepedőn; kihúzódva öccséből, hangosan lihegve dőlt le a másik mellé. A plafont nézve próbálták visszanyerni lélegzetüket.

Sasuke homlokát letörölve jobb kezével, fordította arcát a mellette fekvőre, kinek izzadt homlokára pár hajszál tapadt. Baloldalára fordulva nyúlt azért a pár szálért és tűrte el őket; érdeklődő tekintettel találta szembe magát.

Itachi egy utolsó nagy levegőt véve fordult öccse felé és csókolta meg.

- Ideje lenne aludni. – suttogta Sasuke ajkainak, majd egy utolsó csókot nyomva rájuk ült fel az ágyon és az éjjeli szekrény fiókját kihúzva, elővette egy doboz zsebkendőt s a hasára csöppent, most már hideg cseppeket, letörölte. Öccsének adva a zsebkendős dobozt, ki eközben szintét felült, felkelt az ágyról s visszavette alsónadrágját, majd Sasukéjét is felvéve odaadta a fiúnak s miközben a másik öltözött, ő addig kidobta az összekent papírgalacsinokat.

Jól hallotta, ahogy öccse fogai halkan összekorcognak. Fejét rázva vett ki egy pólót a szekrényből és adta oda Sasukénak, míg ő felvette az ágy mellől sajátját. Megkerülve az ágyat mászott be a már megigazított takarók alá.

Eloltva az ez idő alatt égve maradt lámpát, húzta magához lágyan remegő öccsét ki halk morgással próbálta jelezni, hogy nem fázik, de őt ez mit sem érdekelte; karjait átfonva a libabőrös test körül, próbálta elfojtani, azt a kis hangot ami óvatosságra intette.

(1) mou, ichido – még egyszer (nem vok biztos a leírásban szal gome hanem jó)
(2) japoknál néha a buzikat nekonak szokták hívni.
(3) fuzukenna – bazd meg
(4) Nani otouto? Nani wa onegaishimasu? – Mi van öcsi? Mit szeretnél?
(5) Anata ga hoshii – akarlak.
(6) So nee? – kb anynit tesz 'igazán?~' vagy 'tényleg?'
(7) Hayaku. –eredetileg azt jelenti hogy gyorsabban de 'gyerünknek' is szokták néha fordítani
(8) Yiki yanai – Nem vagyok porcelánból (yiki vázát és porcelánt is jelent)

Vélemények     Következő--->