Fárasztóan, és nagyon lassan teltek a hetek, amiket Sasuke az iskolapadban ˝szenvedett˝ át, tanulásra kényszerítve, ugyanis Itachi nem nézte jó szemmel, hogy öccse kedvére ellógja az utolsó órákat érettségi előtt, ezért kénytelen volt megzsarolni őt.

A fiatalabbik Uchiha teljesen kiakadt, és meg is haragudott bátyjára, ám hamar be kellett látnia, hogy a duzzogással és a hisztivel csak ront a saját helyzetén. Ezért kénytelen-kelletlen leült tanulni, bejárt a suliba, és mindjárt jobb eredményeket hozott, amiért az idősebbik bőkezűen megjutalmazta.

Mindeközben lezajlott Ayame esküvője, amire mindketten hivatalosak voltak, és el is mentek, ezúttal csak, mint vendég. A lánynak sikerült rávennie őket egy közös képre, ami az óta kint lóg a falon a nappalijukban.

Nemsokára eljött a vizsga ideje is, és Sasuke meglepően jól teljesített, mindenki, még ő maga is arra számított, hogy épp csak átmegy. Erre fel a matek érettségin kívül mind egész elfogadhatóra sikeredett, de saját bevallása szerint mindig is hadilábon állt a számokkal, így annak is örült, hogy elsőre átjutott.

A vakáció kezdetével szüleik - kivételesen - üzentek nekik, miszerint szívesen vendégül látják őket az elkövetkezendő hétvégén. Ugyanis családi körben is meg szerették volna ünnepelni, hogy a kisebbik Uchihának sikerült levizsgáznia.

Talán először, és utoljára hangzott el Fugaku szájából az a mondat, hogy ˝Büszke vagyok rád, fiam!˝ a fiatalabbikra értve.

Elfogadták, hogy kisebbik gyermekük nem óhajt részt venni a családi vállalkozásukban, és hajlandóak voltak támogatni is őt az álma eléréséhez, vagyis anyagilag finanszírozták a további tanulmányait.

Sasuke nehezen hitte el, hogy mindezt megteszik érte. Hisz hozzászokott a hosszú évek során, hogy az ő céljai nem érdeklik a szüleit, nekik csak akkor fog valaha is megfelelni, ha olyan sikeres üzletember lesz, mint a bátyja.

Hát a jég most megtört, és ezért nagyon hálás volt Itachinak, aki mindvégig tartotta benne a reményt, és nem hagyta, hogy hatással legyenek rá.

*-*-*

Ahogy közeledett a július 13-a, Sasuke egyre izgatottabb lett, várta már a szülinapját, hisz végre betölthette a 18-at, ami egy magafajta kamasznak nem jelent mást, csak féktelen bulizást egész éjjel, és természetesen kellő mennyiségű alkoholt.

Mivel bátyja látta, mennyire izgatott hőn szeretett öcsikéje, elhatározta, hogy idén ő szervez neki bulit, főleg azért is, mert feltétlenül saját maga akarta a vendéglistát megírni, hogy senki olyan ne szabaduljon be a házába, aki veszélyt jelenthet a kisebbik Uchiha testi épségére.

Tehát azt már az elején leszögezte, hogy kizárólag haveri társaság, és egye-fene egy-két olyan lány, aki nem rajong betegesen a kisebbikért.

Nap közben, mikor Sasuke nem tartózkodott otthon, mert Suigetsuval lógott valamerre, a rangidős lerendezett pár telefont, jegyzetelt, számolt, kombinált, és mindenkit külön értesített az eseményről, hogy mikor kezdődik, meddig tart, stb.

Suigetsunak igazából külön parancsba volt adva, hogy foglalja le a fekete hajút, amíg otthon elrendeződnek a dolgok, ám mindeközben Itachi rájött, hogy egyedül nem fog elkészülni időben mindennel, főleg, mert egy különleges meglepetést is tervezett, így szégyenszemre át kellett hívnia pár segítő kezet, akik viszont örömmel csatlakoztak a nappali feldíszítéséhez, míg a nagytesó nyugodtan süröghetett a konyhában.

Elsődleges ajándékként egy saját tortát akart adni öccsének, a másikat titokban tartotta, csak egy sejtelmes mosolyt engedett meg, mikor kérdezték róla.

Délutánra a nappali hemzsegett a fekete és kék lufiktól, az emberek pedig kifulladva hevertek a kanapén, mivel az összest ők fújták fel, ami láncdohányosként igencsak megterhelő feladat.

- Ej, ezt a bagós társaságot! - csóválta meg a fejét Itachi, mikor belépett a helyiségbe.

- Te beszélsz? Kíváncsi vagyok, hogy éreznéd magad, ha ezeket mind egyedül kellett volna felfújnod!

- Épp ezért hívtalak titeket! - vont vállat az Uchiha, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Egy köszönöm azért jól esne…

- Hn. Elmehettek. Innentől már boldogulni fogok - mondta, mire a szőke hajú srác felmorrant, de a többiekkel együtt elhagyta a házat, ahogy azt a tulaj ˝kérte˝.

˝Majd később kárpótolom őket˝ - gondolta magában, és betette a hűtőbe az elkészült édességet, hogy rendesen megdermedjen rajta a csokoládé és a cukormáz.

A faliórára pillantott, hogy megnézze, mennyi fele járhat az idő, ezzel egyetemben megcsörrent a telefonja is, a kijelzőn pedig Suigetsu neve ékeskedett, amiből kikövetkeztette, hogy öccse kezd gyanút fogni, és ő már nem tudja mivel lekötni.

- Csá, mi a helyzet? - szólt bele a telefonba.

- Itachi, reménytelen, kifogytam az ötletekből! Ha tovább csesztetem, engem fog megutálni…

- Jól van, jól van, értem én, lassan elindulhattok, reményeim szerint mire ideértek, már a többiek is itt lesznek.

- Rendben, majd lassan sétálunk! - sóhajtott fel Suigetsu, és lerakta.

Az idősebbik Uchiha egyre türelmetlenebbül kémlelte az utcát, és kezdte úgy érezni, ha nem jelennek meg hamarosan a fiatalabbik barátai, mindenkit egy jó nagy lebaszással fog fogadni. Szerencsére nemsokára feltűnt a társaság, mire megkönnyebbülten sóhajtott egyet, és felhagyott előbbi tervével.

***

- Na, végre… - könnyebbült meg Sasuke, mikor az ajtó előtt állt. - Ne értsd félre, jó volt veled lógni, de a negyedik kör séta után már kezdett elegem lenni… - fordult barátja felé, aki megértően tekintett vissza rá.

- Nekem mondod? Tudod milyen nehéz volt valami értelmeset kitalálni, hogy ne akarj hazajönni?

- Ezt hogy érted? - értetlenkedett az Uchiha fiú.

- Nyiss be, és megtudod… - biccentett az ajtó felé Suigetsu.

A fekete hajú így is tett, de mikor belépett a küszöbön, kishíján szívinfarktust kapott a semmiből előugró emberektől, akik mind egytől-egyig azt kiabálták, h ˝Boldog Szülinapot Sasukee~˝

- Oh… Izé… Kösz… srácok… - találta meg kis idő múlva a hangját.

- Ugyan, Itachi találta ki az egészet – biccentett vigyorogva az említett személy felé Naruto.

- Gondolhattam volna, hogy valamit tervezel, másképp ki sem nézném belőled, hogy elküldesz itthonról – sóhajtott fel a fiatalabbik tesó, miközben bátyjára sandított, de azért ő is mosolygott.

- Meglepetésnek szántam - viszonozta a gesztust a nagyobbik Uchiha.

- Na, kezdődhet végre a buli? - karolta át hirtelen Sasuke vállát Kiba.

Mindenki egyöntetűen vágta rá az igent, így a hiffin felerősödött a hang, a sörös üvegek ürülni kezdtek, és úgy tűnt, a kis társaság remekül érzi magát. Az ünnepelt ugyan kissé hiányolta a nőnemű egyedeket, de teljesen megértette, hogy a Sakura féléket Itachi miért tartotta távol. Rájuk neki sem volt szüksége, bár nem lett volna ellenére egy minimális flörtölés, de ezt a jelen lévő 3 lánnyal nem tehette meg, hisz foglaltak voltak, és amúgy sem az esetei.

Mondhatni teljesen meg is feledkezett arról, hogy van egy bátyja, aki viszont igényelne némi törődést, ha már volt olyan jó fej, hogy bulit szervezett neki, de úgy tűnt, Sasuke tökéletesen jól szórakozik nélküle is, valahogy mindig volt mellette valaki, és ez a nagytesót egyre jobban bosszantotta.

Egy idő után aztán megelégelte, hogy vele nem foglalkozik senki, és egy whiskys üveggel a kezébe elvonult ˝depizni˝. Úgy tervezte, hogy nem iszik ezen az estén, mert még tervei voltak, és szerette volna józanon véghezvinni, de ez nem jött össze…

A buli zavartalanul folyt hát tovább, a részeg karaoke-val az élen, amin a lányok jót mulattak, ők ugyanis fele annyit sem fogyasztottak, mint a fiúk, mondván, valakiknek haza is kell cipelni az ittas társaságot, a többiek ellenben össze-összeakadó nyelvvel, és szörnyen hamis hangon kiabálták a szöveget, néha nem is azt, ami következett.

- Sasuke, nem akarok ünneprontó lenni, de van egy kisebb probléma a bátyáddal… - szólalt meg egyszer csak TenTen, és egy sötétebb sarok felé mutatott, ahol valóban az idősebbik Uchiha gubbasztott, azzal a bizonyos whiskyvel a kezében, ami már igencsak kiürülni látszott.

- Anyám… - csapott az arcára nagyot sóhajtva a fiú. - Na, jó, szerintem akkor mára berekesztjük a bulit, mielőtt őnagysága alkoholmérgezést kap… Bocs srácok, majd kárpótollak titeket, azért köszi, hogy eljöttetek, remélem jól éreztétek magatokat – mondta végül.

- Ugyan, megértjük, majd találkozunk, és jó volt a buli, még egyszer boldog születésnapot – mosolygott rá kedvesen Hinata.

- Köszi – nézett rá hálás tekintettel Sasuke. - Elbírtok egyedül a fiúkkal?

- Persze, mindenkit eljuttatunk haza, te meg éleszd fel Itachit - válaszolta TenTen.

- Rendben, jó éjt – kísérte ki a társaságot a fiatalabbik Uchiha, egy darabig figyelte, ahogy nehézkesen elballagnak, aztán becsukta az ajtót.

Felsóhajtott, és hátrafordult, majd elindult az előbb említett sarok felé, hogy felnyalábolja testvérét.

- Kíváncsi vagyok, erre mi a magyarázatod… - állt meg előtte, majd fel akarta segíteni a földről, ám a rangidős ezt másképp gondolta, és megragadva a csuklóját lerántotta magához.

A kisebbik rögtön megérezte alkoholtól bűzlő leheletét, mire elfintorodott.

- Hhh, Gratulálok, Nii-san, kijelenthetem, hogy az öcséd 18.születésnapján te vagy a legrészegebb… - mondta neki kissé ironikusan, de még ő maga sem hitt abban, hogy eljut az elméjéig a lényege.

És nem hiába, ugyanis Itachi egy parányi jelét sem mutatta annak, hogy felfogta az iménti szavakat, inkább csak ész nélkül cselekedte azt, amit akkor és ott éppen úgy akart. Ajkaival öccse nyakára tapadt, és teljesen magához szorította, hogy a fiú is érezze keményedő ágyékát.

- Nii-san... Ezt most ne… - próbálta leszedni magáról a kisebbik, több-kevesebb sikerrel, ugyanis nem volt hajlandó elereszteni, inkább a szájával belé fojtotta a szót.

- Én még… nem is adtam oda az igazi ajándékom… - suttogta aztán a fülébe mámoros hangon, majd kisebb nehézségek árán előhalászta zsebéből a dobozt, ami már régóta ott lapult. Távolabb hajolt öccsétől, hogy egy újabb, de rövidebb csók keretében a tenyerébe zárja azt.

Sasuke, miután elváltak, kíváncsi tekintettel méregette a kezébe került tárgyat, aztán kinyitotta. Szemei elkerekedtek, és érezte, hogy egész arca lángba borul, ahogy a halvány fényben megcsillantak az ezüst karikák.

- Nii-san... Ano... Ezt... miért?? - hebegte zavartan, azt se tudta, hová nézzen. Mindenre számított testvérétől, csak erre nem.

- Hogy végre mindenki tudomásul vegye, te az enyém vagy, és senki másé nem lehetsz - búgta ajkai közé az idősebbik, és az egyik gyűrűt elvette a kis dobozból, hogy felhúzhassa a fiú ujjára.

Még mindig fülig pirulva, a fiatalabbik is hasonlóan cselekedett a másikkal, így végül mindkettejük kezén ott díszelgett szoros kapcsolatuk záloga.

- Szeretlek - mosolyodott el Itachi, és újra a kisebbik ajkaira tapadt, olyan hévvel és szenvedéllyel, mint még talán soha.

Nem bírt tovább magával, ölét erőteljesen a másikéhoz préselte, mire Sasuke belenyögött a csókba, és arca továbbra is vörösben pompázott.

- Akarlak!

 Az idősebbik Uchiha vággyal fűtött hangja a maradék józan eszét is elvette, ezért engedelmesen hagyta, hogy magával húzza a hálószobájába. Az ágy már fedetlen hátával találkozott, ugyanis a pólóját útközben elhagyták, ahogy hamarosan az övét is, így nadrágja kissé lecsúszott, mivel karcsú dereka aligha tartotta meg.

Bátyja gondoskodott róla, hogy teljesen eltűnjön róla, azonban az utolsó ruhadarabhoz nem nyúlt, még részegen is maradt annyi esze, hogy ne siesse el a dolgot, hisz azzal csak ráijesztene öccsére, s ő azt egyáltalán nem akarta.

Figyelme újra az alatta lévő ajkaira terelődött, és igyekezett minél édesebb csókokkal elhalmozni. Sasuke átkarolta a nyakát, és ujjaival beletúrt ébenfekete tincsei közé, majd kihúzta hajából az azt összetartó gumit. Kezei ezután az ingjéhez vándoroltak, és fokozatosan bontották ki a gombokat.

Itachi elmosolyodott, majd elvált tőle, és felegyenesedve, enyhén szexis mozdulatokkal vette le magáról a feleslegessé vált ruhadarabot, amit a kisebbik Uchiha lélegzetvisszafojtva figyelt, hogy aztán egy hangos nyögés kíséretében testvére tudtára adja, mennyire tetszik neki, amit lát.

A nyakkendőjénél fogva visszahúzta magához, és szájával a másikéra tapadt, közben fel-fellökte csípőjét, hogy ágyékuk minduntalan összeérjen, élvezettel teli hangokat előcsalva mindkettejükből.

Az idősebbik itt érezte szükségét annak, hogy ő is megszabaduljon nadrágjától, de minél gyorsabban, mert nem akarta megvárakoztatni öccsét. Meglehetősen tetszett neki, hogy ő is elengedte magát, és egyre vakmerőbb.

Immáron egy szál bokszerben tért vissza Sasuke fölé, aki azonnal kapott az alkalmon, és újabb csókot követelt, minél nagyobb lett benne a vágy, annál hevesebben falta bátyja ajkait.

Érezte, hogy ez az éjszaka más, mint a többi, és nem csak azért, mert Itachi részeg, vagy benne is van némi alkohol, mert mikor megérintette, ahogy a fülébe suttogott édes szavakat, tudta, hogy az a szívéből jön.

Mikor a rangidős elsüllyesztette egyik kezét a bokszerében, és masszírozni kezdte így is kemény férfiasságát, kéjes nyögést hallatott, és fejét hátravetette. Hamarosan végigfutottak rajta a jól ismert kéjhullámok, de ő nem így akart elmenni, ezért leállította a nagyobbikat, majd megpróbált pár értelmes szót kipréselni magából.

- Nii-sahn… Tégedh… akarhlakh..

Itachinak sem kellett ezt kétszer mondani, már repült is mindkét alsógatya a szoba egy távolabbi szegletébe. Amelyik kezével az előbb még elöl kényeztette, most hátravándorolt, és bejáratánál kezdett el körözni már síkos ujjaival, mivel a bokszer-reptetés után ezt is gyorsan megoldotta.

Sasuke égett a vágytól, és minél előbb érezni akarta magában bátyja lüktető hímtagját. Az idősebbik Uchiha nem váratta sokáig, némi óvintézkedés elvégzése után máris kész volt rá, hogy elmerüljön abban a szűk és forró barlangban.

Egyszerre nyögtek fel, mikor egy határozott lökéssel mélyre hatolt a fiúban, és nagyon erősen vissza kellett fognia magát, hogy ne élvezzen máris el.

A fiatalabbik a dereka köré kulcsolta lábait, ezzel rásegítve, hogy még jobban kitöltse őt belülről. Lassan megmozdította a csípőjét, hogy jelezze, készen áll, Itachi értette a célzást, és egyenletes, normál tempót kezdett diktálni, de ez nem sokáig volt elég, mindketten többet akartak.

Végül már észveszejtő ütemben mozogtak, az ágy nyikorgását alattuk azonban elnyomták a hörgésszerű hangok és nyögésbe fulladt kiáltások.

Aztán elérték azt a pontot, ahonnan már nincs tovább. Egymás nevével az ajkaikon érte utol őket a beteljesülés, és percekig csak öntudatlanul lebegtek a semmiben, miközben józanésszel felfoghatatlan érzés járta át egész valójukat.

Zihálva tértek magukhoz a rövid mámoros álomból, mellkasuk vad ütemben járt fel-le, hogy minél több oxigént juttasson a teljesen megfáradt testükbe. Az idősebbik Uchiha remegő végtagokkal próbálta tartani magát, hogy ne essen az alatta lévőre, majd mikor már volt annyi ereje, félrelökte magát, és Sasuke mellé zuhant az ágyba.

Nem sokkal később egyenletes szuszogásra lett figyelmes, mire oldalra nézett, és a látvány mosolygásra késztette; majd közelebb húzta magához már mélyen alvó öccsét.

- Boldog Szülinapot Otouto! – suttogta az ajkaira, aztán még egy utolsó csókot lehelt rájuk, és ő is álomra hajtotta a fejét.

  Vélemények     Következő --->