- Vigyázz! - hallja háta mögül társa hangját.

Maga fölé pillant, majd látva a közeledő kunaiokat, egy precíz mozdulattal kitér előlük.

 - Shisui, a tekercset! - kiáltja, a férfi felé hajítva küldetésük tárgyát.

Lépteit szaporázza, aztán a kijáratnak hátat fordítva indít támadást az ellenséges shinobik ellen. Az idősebbik fiú fénysebességgel suhan el az őt védő mellet, majd miután kiér a búvóhelyről, eltéve az értéktárgyat táskájába, aggódva figyeli a bejáratot, ahol Itachinak kellene felbukkannia. Hamarosan kirajzolódik szemei előtt a férfi alakja, bár a füsttől nehéz megkülönböztetni barátot és ellenséget. A támadók szüntelenül bombázzák az ANBU parancsnokot, kinek ideje sem jut fedezékbe vonulni, csupán shuriken technikáira támaszkodva bízik a küldetés sikeres teljesítésében. Módszerei messze túlszárnyalják egy átlagos ninjáét, így könnyedén ki képes cselezni az őt ostromló, különböző harci eszközöket. Erőteljes ugrásokkal jut egyre távolabb a bejárattól, de a tekercsért folyó küzdelem az idő sodrásával csak még veszedelmesebbé fajul.

 - Shisui, a bejárat! Robbantsd fel! - kiált hátra válla felett, de tekintete még mindig a harcteret kémleli.

A szólított sem rest, azon nyomban a robbanótekerccsel felszerelt kunai kései után kap, majd jól irányzott mozdulatokkal a bejárat felső részét megcélozva hajítja el őket. A Sharingannak köszönhetően a pontosság száz százalékos, így a robbanást követően, a barlang kőtömbjei a terület minden irányába szétrepülnek. Azonban a hatalmas kőszikla egy apró darabkája letér a neki szánt pályáról, és a fiatalabb fiú szerencsétlenségére, kíméletlenül tarkón vágja őt.

 - Itachi~ - hallja társa egyre halkuló hangját, miközben szemeire fekete köd telepszik.

 - Konnichiwa Ita-chan! Engedd meg, hogy bemutatkozzak. A nevem Uchiha Shisui. Mostantól én leszek a társad! - látja maga előtt az ismerős emlékképet.

 - Yoroshiku*, Shisui-senpai! - üdvözli udvariasan a fiatalabbik.

 - Kérlek, hadd vezesselek körbe az akadémián! ... Holnaptól te is ide fogsz járni, és az én feladatom lesz mindent részletesen elmagyarázni az itteni dolgokkal kapcsolatban. Tehát ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám! Rendben, Ita-chan? - húzza széles vigyorra száját a rangidős Uchiha.

 - Hai - mondja a fiú zavartan, kinek halvány pír szökik arcára az előtte álló közvetlen stílusától.

Shisui, ahogy egy rendes bátyóhoz illik, kézen fogja kis védencét, majd lassú léptekkel körbevezeti a termeken, folyosókon, és mindent részletesen elmagyaráz a gyermeknek úgy, hogy azt ő is megértse. Boldogság tölti el, ahogy ránéz a kíváncsi tüneményre, aki épp most fedezi fel a shinobi világ rejtelmeit. Akaratlanul is, de egy őszinte, mégis alig látható mosolyra húzódnak ajkai. Valamikor én is ilyen voltam... - furakodnak elméjébe a régi emlékek... Miután már nem tud újat mondani a lelkes újoncnak, továbbra is kézen fogva, felajánlja neki, hogy elviszi egy, - az Uchiha klán által elismert - fegyver gyártóhoz, hogy megszerezhesse élete első ninja shurikenjét, amit akár az elit küldetései során is felhasználhat majd.

 - Konnichiwa Neko Baa-chan! - köszönti udvariasan az ismerős asszonyt.

 - Á, konnichiwa Shisui-kunnyá~, látom nem jöttél egyedül nyá~.

 - Ko-konnichiwa. Uchiha Itachi to moushimasu**.  - hajol meg udvariasan a kicsit zavarban lévő fiúcska.

 - Yoroshiku Itachi-kunnyá - üdvözli az eddig ismeretlen gyermeket.

 - Baa-chan, Ita-chan holnaptól az akadémia tanulója lesz, ezért szeretne választani egy elit shurikent. Remélem, számíthatok Önre - fordul tisztelettudóan a nő felé.

 - Á, gratulálok Itachi-kunnyá~. Kérlek, nézd meg ezeket, külön az Uchiha klán kérésére készítettük őket nyá~. - terít el egy hatalmas ponyvát, amin furcsábbnál-furcsább eszközök láthatóak.

Hosszasan kémleli az előtte heverő eszközöket, majd miután alaposan átgondolja választását, rámutat a kiszemeltre. Egy szokatlan alakú, mégis gyönyörűen kidolgozott, csillogó felületű kunai kés lett a szerencsés kiválasztott. A hölgy felemeli, majd átnyújtja immár tulajdonosának.

 - Jó szemed van Itachi-kunnyá~. Ez egy egyedi darab, nem is készítenek belőle többet nyá~.

 - Aigatou gosaimasu! - villannak fel a boldogságtól a fiú szemei. - Mivel tartozom? - kérdezi kicsit bizonytalanul.

 - Semmivel nyá~. Az Uchihák már régóta ellátnak minket különböző alapanyagokkal, ezért kérlek, fogadd el tőlem, mint ajándék az akadémiai tanulmányaidhoz nyá~.

 - Vá, a-arigattou! - Az ifjú Uchiha csillogó szemekkel tekint le tulajdonára.

A boldogság jelei kirajzolódnak a mindig komoly kisfiú arcára, amitől kisugárzása is jelentős mértékben megváltozik. Az eddig zárkózott gyermek most felszabadultan játszik a körülötte heverő ninja cicákkal, miközben észre sem veszi, hogy két szempár is őt fürkészi.

 - Kawaiinyá~. Hihetetlen milyen gyorsan összebarátkozott Konkon-chanékkal, pedig ők aztán elég elutasítóak mindenkivel, ráadásul milyen udvarias nyá~ - fejti ki véleményét Baa-chan.

 - Igen, valóban az... - mosolyodik el Shisui, ahogy a kiscicákkal játszadozó Itachit figyeli.

 - Aztán viseld gondját nyá~ - mondja a nő egy széles mosolyra húzva száját.

 - Hai - válaszolja a másik, példáját követve.

A beszélgetés befejeztével az idősebbik megfogja az örömmámorban úszó kezecskéjét, majd még egyszer megköszönve az ajándékot, búcsút vesznek a bolt tulajdonosától, és ninja cicáitól.

 - Aztán gyere máskor is Itachinyá~! - integetnek kis mancsukkal a macskák

 - Hai!

Itachi a hazafelé vezető úton egy szót sem szól, csupán újdonsült fegyverét bámulja csodálkozó és boldogságtól csillogó tekintettel. Shisui megállás nélkül figyeli a fiút szeme sarkából, majd mikor már a falu határain belül vannak, egy lágy mosollyal arcán, védence felé fordul.

 - Mondd Ita-chan, nem vagy éhes?

 - He? - lepődik meg a gyermek, ugyanis erre nem számított. - Ano... talán egy kicsit... - válaszolja egy cseppnyi szégyenkezéssel arcán, mire az idősebbik ismét elmosolyodik.

 - Mondd, szereted az édeset? - kérdi körültekintve a boltok között.

 - Hai.

 - Akkor, meghívhatlak egy dangora?

 - Dango? Nani desu ka?*** - kérdi a fiú kikerekedett szemekkel.

 - Hogy? Te még sosem ettél dangot? - lepődik meg a rangidős. - Gyere, veszek neked, szerintem ízleni fog.

Majd az ifjoncot maga után húzva, leülnek egy étterem egyik asztalához. Elegáns hely, és a pincérek is nagyon udvariasak. Rögtön felveszik a rendelést, majd pár perc elteltével, porcelán tányéron hozzák a gusztusosabbnál-gusztusosabb ételeket. A megszeppent gyermek megszólalni sem mer az elé tárulkozó látványtól, amit a vele szemben ülő egy hangos nevetéssel jutalmaz.

 - Csak nyugodtan láss hozzá, nem kell így megijedni! - vágja rá viccelődve, de szavaival ellenkező hatást vált ki a fiúcskából.

 - Gomen nasai - hajtja le fejét. - Ittadakimasu! - mormolja szófogadóan, ahogy a vele szemben ülőre szegezi tekintetét.

Óvatosan felemeli az ételt a szépen megmunkált evőpálcikákkal, majd egy kecses mozdulattal szájába juttatja az édességet.

 - Vá, sugoi****! Ez nagyon finom! - vágja rá azonnal.

 - Örülök, hogy ízlik! De mondd csak Ita-chan, te tényleg nem ettél még ezelőtt dangot? - érdeklődik az idősebbik.

 - A-a - rázza meg fejét Itachi, amit Shisui nagyon aranyosnak talál.

 - Fugaku-sanék sosem vettek neked?

 - Tou-san és Kaa-san mindig azt mondták, hogy az édesség rontja a fogakat. Ezért sosem kaptam ilyesfajta finomságot - mondja, mialatt magába tömi a maradék gombócokat - Ano... Shisui-senpai!

 - Hm? - emeli tekintetét a fiúcskára.

 - Ugye máskor is eljövünk majd ide? - kérdi bájosan az aprócska Uchiha.

Shisui arcára halvány pír szökik, hiszen ehhez hasonló kérése még sosem volt senkinek hozzá.

 - Uhn! - bólint végül kedvesen.

Ita-chan széles vigyorral tömi magába a tányéron maradt gombócokat, majd az evés végeztével megköszöni az ételt, és várakozóan tekint az előtte ülőre.

 - Lassan indulnunk kell! - kezdi Shisui, mire kis védence egyetértőn bólint

Óvatos léptekkel haladnak a fiú otthona felé, mikor Itachi ismerős hangokra lesz figyelmes...

 - ...chi! ... Itachi! Hé, hallasz engem Itachi?

 - Hm? ... - emeli tekintetét társára

 - Huhh, hála az égnek! - sóhajt a férfi megkönnyebbülve. - Annyira aggódtam! Annyira féltem, hogy... - kiáltja, majd karjaival szorosan magához húzza - a még félig eszméletlen - fiút.

 - Mi történt? - kérdezi tudatlanul az ifjabbik, majd fejéhez kap a villámcsapásként rázúduló fájdalomtól.

 - Eltalált egy kődarab a robbanás során, és elájultál.

 - Meddig voltam eszméletlen?

 - Nem sokáig, úgy egy-két percig. ... Ano, jobban vagy már? - kérdi aggodalmasan Shisui.

 - Uhn. Már jobb - válaszolja, ahogy enyhül fejében a lüktetés.

Az idősebbik Uchiha óvatosan felsegíti társát, de mikor tudatosulnak benne a tények, miszerint védence nincs olyan állapotban, hogy képes legyen egyedül hazasétálni, így ellenkezést nem tűrve veszi őt hátára, majd lépteit szaporázva indul Konoha irányába. Itachi száját elhúzva duzzog senpaija fülébe, amiért ilyen megalázó helyzetbe hozta, ugyanis szentül meg van róla győződve, hogy ő egymaga is képes megtenni a hazafelé vezető utat.

 - Persze-persze, aztán meg hallgathatom a szidalmakat Danzou-samától, amiért kedvenc ANBU parancsnokát nem állt módomban megvédeni... na, még csak az kellene! - vágja oda dacosan

 - Úgyis jelentenem kell, szóval nem mindegy?

 - Még szép, hogy nem! És meg ne próbálj elcsászkálni akárhova! Majd én jelentek Danzou-samának, te pedig bebújsz az ágyacskádba és kipihened magad, mert ha nem, majd én teszek róla, hogy ott maradj... Ezek után úgyis kényszerpihenőre fog küldeni! Neki is fontos, hogy az emberei alkalmasak legyen a feladatok elvégzésére!

 - De mint parancsnoknak, nekem az a kötelességem, hogy...

 -...befeküdjél az ágyacskádba és aludjál! Igen Ita-chan, pontosan ez a kötelességed! - vágja rá ellentmondást nem tűrő hangon az Uchiha.

Itachi egy mélyet sóhajt beletörődően, miután tudatosul benne, miszerint ha kell, Shisui rákényszeríti a pihenésre, még akkor is, ha már tökéletesen szolgál az egészsége.

 - Nézd, azok már Konoha kapui! - biztatja mosolyogva a hátán ülőt a férfi, aki csak egy halk sóhajjal jutalmazza szavait.

Gyors léptekkel haladnak a sérült otthona felé, míg az eddig szállítóeszközként funkcionáló shinobi meg nem torpan.

 - Megérkeztünk. Köszönjük, hogy velünk utaztak! Viszont látásra! - nyögi oda egy hangos nevetéssel fűszerezve a rangidős, ahogy gyengéd mozdulatokkal segíti társát a bejárati ajtóhoz.

 - Köszönöm Senpai!

 - Ajj Ita-chan! Nem meg mondtam, hogy nyugodtan szólíts egyszerűen Shisui-nak?

 - Ne haragudj, a megszokás hatalma - mosolyodik el a parancsnok.

 - Ano... Ita-chan!

 - Hai?

 - Üm... tudod a jövő hétre várható a Sakura-ünnepség... arra gondoltam, mivel úgyis mindig túlhajtod magad, és sosem vagy képes kifeküdni a sérüléseidet, valamint ha ezerszer kérlek, sem fogod azt tenni, amit mondok, ezért pihenésképpen eljönnél velem?

 - He? - lepődik meg a fiú.

 - Mármint... semmi rosszindulat nincs bennem, csak örülnék, ha kicsit szórakoznál is... tudod, ez egy olyan ünnep, amit az Uchihák is nagy becsben tartanak... Nos? Mit mondasz?

 - Persze... Úgy értem, szívesen elmegyek. Viszont cserébe meghívsz egy dangora! - húzza száját egy széles vigyorra Itachi.

 - Rendben! Akkor ezt megbeszéltük!

 - Uhn. Köszi a segítséget!

 - Ugyan! Bármikor!... Akkor holnap! Oyasumi, Ita-chan!

 - Oyasumi nasai Shisui!

A fájdalmaival küszködő férfi lassú vánszorgással sétál szobájáig, majd ágyába huppanva ragadja magával az álmok hívogató világa...

Szómagyarázat:

*Yoroshiku = Örvendek
**Uchiha Itachi to moushimasu = Uchiha Itachinak hívnak.
***Nani desu ka? = Mi az?
****sugoi = elképesztő

Egyéb kifejezések:

Konnochiwa = Jó napot!
Arigattou gosaimasu = Köszönöm szépen!
Dango = édes gombóc
Kawaii = aranyos
Oyasumi nasai = Jó éjszakát!

Vélemények     Következő--->