Szombat volt. Szombat, és neki fel kellett volna kelnie időben, hogy elindulhassanak időben. Ami persze nem történt meg, egészen addig amíg be nem jött Sasuke és kegyetlenül le nem öntötte egy pohár vízzel. Állítólag előtte már Deidara is próbálkozott csak finomabb módszerekkel, ezért volt végül ez a brutális felkeltés. Mindenestre ő most itt ül az autóban, és a kedve valahol a Titanic mellett jár közvetlenül. Illetve valahányszor eszébe jutott az éjszakai, igencsak perverz álma idegesen pislantott oldalra a mellette ülő szöszire. Kifejezetten örült neki, hogy Deidara nem rendelkezik a gondoaltolvasás képességével, mert különben ő Uchiha Itachi hatalmas problémával kerülne szembe. Bár tekintélyes méretű problémái így is akadnak he-he...

 - Jó hírem van gyerekek - fordult vidáman Kakashi a csoport felé.
 - Nyugdíjba megy?
 - Hazamehetünk?
 - Kölcsön adja az Icha Icha Paradise-t?
 - Hanyat vágta végre Iruka-senseit?!
A fentebb említett tanár erre nagyon elvörösödött és egyből keresni kezdte a sorok között azt, aki ezt kiabálta be..
 - Szerzett nekünk valmai jó kis koncert jegyeket mint tavaly?
 - Megadja a bankártyájához a kódszámot?
A maszkos férfi csendre intette a nyüzgő diáksereget.
 - Ma mégsem megyünk el a szokásos kirándulásunkra... *éljenzés* Helyette máshova megyünk kirándulni! *fújjolás* Méghozzá egész napra! *hisztizve őrjöngés..*

Miután sikerült bepaterolni majd 30 sértődött diákot a buszba és rájuk zárni az ajtót, Kakashi megkönnyebbülten lélegzett föl, és áldotta az eszét, mert ő azt mondta, hogy majd kocsival megy utánuk, hogyha valaki megsérül, ne az egész buszt kelljen vinni, avgy taxit rendelni... (Előző éves tapasztalatok na, ja.) És természetesen sajnálta Irukát aki ott maradt a hordával...

Sasuke nem tudott mást tenni. Oda kellett néznie. Egyszerűen nem bírta ki.Ráadásul, ha már nem ülhet Naruto mellett, mert ott a másik szöszke ül, akkor ennyi igazán kijár neki is. Némi mozizás. Egyébként is az ő kis kitsunéja nem gondolhatja komolyan amit csinál. Miért pucsít. Miért pont épp előtte. De most komolyan. Mit akar ezzel elérni egyáltalán?!

Naruto semmit nem akart elérni ezzel a kissebbik Uchihánál. Az ok, amiért feltérdelt a szék amúgy ülésre való részére, és előrehajolt, ezzel bepucsítva a mögötte ülő két Uchihának az csak annyi volt, hogy beszélgetni akart az előttük ülő Kibával. Tehát ő teljesen ártatlan volt a jelen helyzetben, már amennyire még ártatlan lehet Sasuke után... Viszont egy idő után megérezte az őt fürkésző tekintetet. Hátrasandított, és a szokásos rókavigyora az arcára kúszott. Tényleg egy ilyen kis aprósággal is fel tudja hergelni a hollót?!

Itachi nem vak. De tényleg nem. Először is feltűnt neki, hogy az ő drága öccse, milyen tekintettel nézegeti az Uzumaki fenekét, és utána az is, hogy a másikkal milyen pillantást váltanak. Így már fel is merült a fejében az a gyanú, hogy... Sasuke meleg?! Bár, ez egészen sokmindent megmagyarázna, főleg azt, hogy mitől ilyen lelkes a cserediák programokért. Ezért az egy konkrétért. Mert lett volna az a lehetőség, hogy kimenjen Franciaországba, és az valahogy nem érdekelte. Véletlenül. Elhatározta, hogy ezt még megbeszéli az öccsével. Aztán el is dobta ezt a tervet. Ki a franc akarná megtárgyalni a kissebbik tesójával a szexuális életét?! Meg igazából, ha az is volt... Teljesen hidegen hagyta. Vannak neki saját problémái is.

Deidara szimplán csak zenét hallgatott, és tojta le magasról, hogy mit pattog mellette a másik szőke. Ha Naruto tőle akar valamit, azt úgyis észre fogja venni... Elég hangosan szokta a tudtára adni, és nem finom módszerekkel. Mint például most...
A kisebbik szöszi kitépte a fele füléből a fülhallgatót, és vígan elkurjantotta magát:
 - Mit hallgatsz?!
 - Talán hallgass bele hülye! Amúgy meg Metalica, Master of Pupets-et....
 - De ez nem a...
 - Ki ne mond!
 - Akkor miért...
 - Mert ehhez van kedvem és egy ilyen jó szám nem tehet arról, hogy egy olyan alaknak a kedvence...

A nap amúgy, ahogy azt várni lehetett borzalmas volt. A túra közepén zuhogni kezdett az eső, mindenki bőrig ázott, eltévedtek, és végül az egyetlen hely ahová beengedték őket, egy roppantul mocskos kis útszéli kocsma volt. Kakashi magában tüdőgyulladást jósolt a fél társoságnak, Iruka pánikolt, a busz eltévedt útközben. Pár hülyegyerek szeszesitalt kért magának forró kávé helyett, de senki sem figyelt rájujk. Utóbb viszont ezek az alakok telerókázták a buszt. Amitől a sofőr totálisan kiakadt, és megállt a sztráda közepén ordítva, hogy addig nem mennek tovább, amíg azt onnan valaki fel nem nyalja. Iruka kétségbeesetten telefonált Kakasiért, aki érkezett is persze olyan gyorsan, mint ahogy ezt a kedvenc ezüst hajú tanárunktól mindenki elvárta. Maradjunk annyiban, hogy a járókeretes csiganagymama megelőzte őt. Csak sajnos a fentebb megmevezett lábatlan egyed nem tudott segíteni a problémán...

Végül a kedves kis fickókák beültek Kakashi autójába... Aki megígérte nekik, hogy rémes kínhalál közepette halnak meg ha telehányják az ő autóját is, illetve valahogy lebeszélte a feldühödött buszsofőrrel, hogy azért haza vigye haza a gyerekeket. Az első sorban ülők meg mertek volna rá esküdni, hogy egyszer hallották a beszélgetés közben az "Uchiha" nevet is felvetődni.

De legalább most nem késtek annyit mint a vidámparkos incidensnél otthonról! Mindenki nagy meglepetésére azomban az ajtóban nem a feldühödött Fugaku, vagy az aggodalmas Mikoto várta őket, hanem Madara.
 - Te, én, most! - mutatatott Deidarára, aztán magára, aztán meg az autó felé.
 - Nem gondolod, hogy ez egy kicsit korai? - érdeklődött kómásan erre a szöszi, aki eléggé megviselt volt a mai napjától.
Három szempár meredt rájuk meglepetten, értetlenül, illetve khm.. féltékenyen khm..
 - Nem arról beszélek! Bár tényleg jó a segged, de most rohadtul nem erről van szó...
 - Mim jó? - pislogott föl erre végre Deidara, és vette elő a jobbik eszét, ami még működött is talán.
 - Köszöntelek a föld nevű bolygón, majd útba ejtünk egy kávézót is, és kapsz egy jó erős feketét...
 - Ez félreréthető.
 - Csak azt értesz félre amit akarsz...
 - Egyébként hova akarsz te engem elvinni?
 - Egy sötét sikátorba...
 - Ez nagyon jól hangzik, de nem kívánok belebonyolódni az alvilági életedbe.
 - Ah, igazából csak el innen...
 - Oké. Mikor?
 - Most!

Madara kinyitotta a kocsi ajtaját Deidara előtt és előre enegdte. Az ajtó becsukódott, a kocsi elindult. Amikor a jármű kiment már a kapun Naruto megszólalt.
 - Ezek ismerik egymást?
 - Gőzöm sincs... Mindenestre sosem hittem volna, hogy az a seggfej tud így viselkedni.
Itachi meredten bámult az autó után. Nem olyan rég a szöszi még az ő vállára kómázott rá, és jelentett be, hogy soha nem akar mégegyszer ilyet. És kért elnézést, mert kispárnának használja őt. Most meg Madara társoságában megy el valamerre a ki tudja merre. Ebben a pillanatban szívből utálta az unokatestvérét.
 - Itachi te..
 - Hn - azzal hátat fordított az öcssének és a másik szöszkének, és elindult be a házba.

Tényleg megálltak egy kávézónál. Aztán ott is maradtak. Deidara nagyjából a második kávéja után pedig felébredt annyira, hogy felfogja, hogy a vele szemben ülő Uchiha, volt olyan bájos, vagy éppen idióta, hogy amíg ők szenvedtek azon a szar kirundálosan, felhívja a barátját. Kezdődött az egész annál, hogy a 15.-ig a másik fel sem vette, és utána is csak annyit morrant bele a kütyübe, hogy órája van és nem ér rá most Madara hülyeségeire...
Erre persze a fekete hajú teljesen kiakadt ugyanis 1. álltalában nem ő keresi a másikat, hanem fordítva, 2. ilyen csúnyán még egyszer sem küldte el őt Hashirama délvidékre.
 - És én miben segíthetek? - kérdezte végül a szöszke immár éberen, és megértően.
 - Nem tudom - vallotta be őszintén Madara. - Egyszerűen csak sosem meséltem senkinek az ilyen dolgaimról.
 - Érezzem magam megtisztelve?
 - Naná kölyök!
Deidara vágott egy igen, igen érdekes grimaszt.
 - Bocsi, nem sikerült.
Mind a ketten felnevettek erre.

Késő este értek haza, és egyiküknek sem sikerült rájönnie, hogy hogyan repülhetett el ennyire az idő. Lehet, hogy köze volt ahhoz, hogy remekül szórakoztak. A kávézó után mentek egy kört a közeli parkban, aztán beültek valamit enni is, mert miért ne, meg Deidara egyébként sem evett ezen a napon többet pár összenyomott szendvicsnél, aztán meg benéztek egy játékterembe... Egyszóval mindenfelé elmászkáltak. Közben Madara néha előkapta a telefon ját is képeket is készített egy egy őrültebb pillanatukról. Most pedig így utólag a fentebb emlegetett Uchiha szobájában ültek, és nézegették a laptopján azokat  a bizonyos fényképeket.
 - Ha párat kiteszek Facebookra, az nem gáz? - érdeklődött a fekete hajú, közben halkan kuncogott azon a képen amit Deidara csinált róla a kajáldában ahová beültek...
 - Mi? Jaj, dehogyis... Nem para. - legyintett a szöszke, és azon kapta amgát, hogy mintha minden problémáját egyszerűen csak elfújták volna ezalatt az idő alatt. Olyan volt minden mint régen. Csak a pillanat  létezett, az, és az utána következő.
 - Rohadt jól szórakoztam, kár, hogy holnap megyek el - sóhajtott föl Madara.
 - Már mész is? - nézett föl meglepetten Dei.
 - Ja, apu kitalálta, hogy elutazunk valamerre. Gondolom összeveszett a nőcskéjével.
 - Az jó nem?
 - Nem igazán... De legalább nem kell itt rohadnom.
 - Hékás!
 - Na, jó. Miattad egészen elviselhető volt.
 - Kösz már.
Egymásra vigyorogtak.

Kopogtak az ajtón. Mikoto nyitott be, és érdeklődött afelől, hogy ettek-e már, vagy még majd ennének. Mind a két fiú nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy akarnak-e most enni, így végül a fekete hajú nő mindent tudó mosollyal az arcán távozott. Valamikor úgy éjfél tájékán a szőke srác úgy döntött, hogy inkább visszamegy a saját szobájába, főleg mert bármennyire is megkedvelte ezt az Uchihát is, azért az ágyát nem osztaná meg vele. Itachi már aludt amikor benyitott a szobába, szóval roppant óvatosan ment a saját lakrésze felé. Közben vetett egy pillantást az alvó arcára, és magábanb megállapította, hogy Itachi ilyenkor sokkal békésebb, mint napközben.

Madara viszont még egészen sokáig fent volt. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből azt, hogy a Senju milyen dühösen szólt bele a telefonba. El akarta terelni a gondolatait valamerre másfelé, így inkább kiválasztott pár képet azok közül amiket délután készítettek, és feltöltötte őket a profiljára. Közben elgondolkozott azon, hogy hogyan kedvelhette meg a szöszit ilyen gyorsan. Sosem volt egy társosági típusú ember, de a másikkal mégis könnyen és jól kijött. Gyanította, ez nem miatta van, hanem Deidara miatt. A szöszi elbűvölő volt ezt el kellett ismernie, és ellenben a másikkal ő azt is észrevette, hogy Itachi hogy nézett utánuk. Már látta maga előtt ahogy a nagy Uchiha Fugaku összerogy a felismeréstől melyszerint mind a két fia meleg.
Az ő apját egyáltalán nem érdekelte. Uchiha Ringoku hozzáfűzése az egészhez az volt, hogy lehetőleg ne valami AIDS-es kurvát szedjen föl magának. Aztán amikor végre az ő fülébe is eljutottak a pletykák az ő és a Senju klán elsőszülöttjének kapcsolatáról egyenesen gratulált neki. Bár legalább egy valamivel kapcsolatban nem kezdtek el veszekedni.
Talán ha nem lenne Hashirama még meg is próbálná elcsábítani a szöszit egy körre, nem törődve azzal, hogy Itachi valószínűleg élete hátrelévő részében nem szólna hozzá.
De azért megérné. Deidara feltehetően isteni szerető lenne.
 ~ Ezt verd ki most rögtön a fejedből!
De hát neki ott van a saját különbejáratú Senju-ja akivel már egészen sokmindenen vannak túl. Csak tudná, hogy miért volt a másik annyira dühös...

Meglepetten vette észre, hogy az egyik frissen felrakott képéhez már kommentáltak is...

"Látom jól szórakoztál Mad..."

Idegesen kapott a telefonja után, és láss csodát, most hirtelen Hashirama képes volt felvenni első alkalommal a telefont.
 - Moshi-moshi
 - Késő este van, te ilyenkor már nem aludni szoktál?
 - Ma valahogy nem tudtam.
 - Ezért inkább fent lógsz a neten. Enyje... Ez egyáltalán nem vall rád.
 - Mit akarsz hallani Mad?
 - Hogy miért írtad oda azt a rohadt...
 - Mert tényleg úgy fest a képen, mintha jól szórakoznál?
 - Senju Hashirama, te magyaráztad nekem alig két napja, hogy az az oldal a Sátán teretménye, és csak azért van profilod, mert csináltam neked egyet, amikor ott voltam nálatok!
 - És?
 - Menj a francba...
 - Te már elmentél arra, ha nem baj nem követlek.
 - Nagyon jól tudod, hogy a legtöbb ilyenre nem önszántamból megyek el, hanem mert apám gondol egyet!
A vonal túlvégén csend támadt.
 - Egyébként ki az a szöszi? - kérdezte meg végül egy bő öt perces hallgatás után a Senju.
 - Az egyik cserediák srác aki itt rontja a levegőt.
Ismét hallagtás.
 - Hozzá sem értem úgy egy ujjal sem!
 - És ezt higyjem is el neked Mad?
 - Esküszöm, hogy felébresztem Deidarát, és iderángatom, hogy ezt közölje veled is.
 - Szóval Deidarának hívják...
 - Igen úgy, és?!
 - Tudod, szívesen elhinném neked ezt az ostoba kis magyarázatodat, de valahogy már nem megy...
Most erre ő maradt csöndben de úgy ahogy előtte még sosem.
 - Vele tényleg nincs semmi - dünnyögte be végül a telefonba. - aztán pedig nemes egyszerűséggel letette.
Már így is hatalmas lesz a telefonszámlája erre a hónapra.

<---Előző     Vélemények     Következő--->