Hideg téli este volt. Sasuke fáradt, sajgó alkarját fáslizta éppen.

 Kimondhatatlanul ki volt merülve, alkarjában a hasogató, szúró érzést jelentő ínhüvelygyulladás jelezte, hogy megint túlerőltette magát. Sasuke a szobája ablakában ült, két gőzölgő bögre tea mellett és az utcát fürkészte, hogy a rettentően hideg hóesésben, mikor tűnik fel Itachi alakja. Bátyjának már órák óta haza kellett volna érnie.  Elgondolkodva figyelte az utcai lámpák sárgás, tompa fényében hulló sűrű hópelyheket, ahogyan a metsző jeges szél ide-oda kavarja. Ő már órákkal ezelőtt hazatért, mert Itachi hazaküldte a küldetésről. Egy Konohába beszivárgott kémet kellett szemmel tartaniuk és követni minden lépését. Hamis információkkal látták el azt a célszemélyt, akitől a kém lopta/lefényképezte a titkos dokumentumokat. Ki kellett deríteniük, kik vannak még a hálózatban, hogyan dolgoznak és hogyan, de legfőképpen hova továbbítják a lopott adatokat. Az ügyön, az Uchiha ház vezetőjének két fián kívül még Uchiha Shisui is velük dolgozott. Itachi legjobb barátja és szintén kivételes képességekkel bíró ninja. A kém rendkívül magasan képzett volt és a három Uchihának még a sok ninjutsu és alakváltó technika árán is nagy nehézséget okozott a követése. A mai napon meg is lépett Sasuke elől, így ellenőrzés nélkül maradt majdnem hat egész percig, mire Itachi végre újból a nyomába eredhetett. Sasuke után mindig Itachi következett a követésben, őt pedig Shisui váltotta.  Sasukét mardosta a bűntudat, de a kém egyszerre csak a nyílt utcán, ahol Sasuke messzebbről követte visszafordult. A fiatal Uchiha lehajtott fejjel, zsebbedugott kézzel elsétált mellette és tudta, hogyha most a nyomába szegődne, mindnyájan lebuknának. Eddig legalább azt elkerülték, hogy csak óvatoskodásból tette az elterelő és biztonsági paranoiás köreit a megfigyelt személyük. Ha most rájön, hogy valóban követik és megpróbálják felgöngyölíteni a szervezetet, akkor ez a viszonylag sikeresen működő hálózat azonnal felszámolja önmagát és nyom nélkül eltűnnek, hogy aztán ki tudja mikor és milyen módon újra mikroszkóp alá vegyék Konohát, nem tudni milyen céllal. Itachi tisztában volt vele, hogy öccse a lehető leghelyesebben cselekedett. A gondot csak az a vakon maradt hat perc jelentette, ami alatt simán találkozhatott a kém a társával, és amiről az Uchihák nem tudnak. Itachi tisztában volt vele, hogy a java még hátra van, ha hazaérnek. Az apjuk előtt kell felelniük, aki közel sem olyan elnéző, mint a Hokage. Azon kívül Shisui is pikkelt az ifjabbik Uchihára. Ezért hazaküldte Sasukét, aki amúgy is teljesen átfagyott. Meghagyta öccsének, hogy ne szóljon egy szót se. Kerülje szüleiket, csak igyon egy teát, zuhanyozzon le forró vízzel, öltözzön fel jó melegen és várja meg őt a szobájában, a többit Shisuival elintézi.

 Sasuke utálta ezt. Minden erejéből azon volt, hogy beérje őket, de mindhiába. Itachi valahogy mindig előtte járt. Hűvös, megfontolt, intelligens bátyja volt, aki mindig tudta, hogy az adott rossz helyzetet nemhogy visszaállítsa a jóra, de még az előnyére is fordítsa. Bámulatosan brillírozott minden küldetésen, mind testi erőben, mind észben. Apjuk szigorú dühét pedig rendszeresen magára vállalta és elvitte a balhét Sasuke helyett. Éppen ezért most elhatározta, hogy elébe megy a dolgoknak. Eddig is mindenben szót fogadott a bátyjának, most sem akart szembeszállni Itachi kérésével. De tudta, hogy ma is ez fog történni... Már túl jól ismerte Itachit ahhoz, hogy leli szemei előtt látta, amint mindhárman ott állnak az apjuk, Fugaku előtt és Itachi jelentést tesz a küldetésről, miközben saját felelősségének mondja, hogy nem volt ott a közelben, hogy Sasukétől átvegye azonnal a kém követését. Shisui gyakran volt szem- és fültanúja ilyesfajta önfeláldozásnak Itachi részéről és Sasuke gyakran hallotta őket utána veszekedni bátyja szobájában, mivel Shisui helytelenítette Itachi viselkedését.

  Sasuke lopva felvitte szobájába a csizmáját és két forró teát, így várta haza testvérét. Ahogy ezeken gondolkozott, hirtelen Shisui fordult be egy távolabbi utcasarkon, majd szinte rögtön mögötte Itachi. Járásukon látszódott, hogy halálra fagytak. Shisui megállt, Itachi felé fordulva rátette az idősebbik Uchiha fivér vállára a kezét és mondott neki valamit. Sasuke mindkét keze ökölbe szorult: „Vedd le róla a kezed, te... Aúúú!” gondolta magában, de hangosan felnyögött és alkarját kezdte masszírozni, mely fájón jelezte, hogy az ilyen fölösleges mozdulatokat még kerülnie kéne. Közben dühödten kapta föl újra villámló ébenfekete tekintetét bátyjára és Shisuira. Nem tudta volna megmondani miért, de éktelen dühöt és féltékenységet érzett magában. „Miért nem Shisuit küldte haza? Miért nem velem jön együtt? Talán én rá tudnám beszélni, hogy ne tegye...” Dühöngött magában Sasuke, majd felkapta a két forró teás bögrét és az egyiket szívesen Shisui nyakába borította volna. Ekkor Itachi durván lelökte magáról Shisui kezét és rá sem nézve elhaladt mellette, otthonuk felé. Sasukéval madarat lehetett volna fogatni, még ebben a cudar időben is, olyan boldog lett bátyja ezen gesztusától, miközben gúnyosan elvigyorodott. Kinyitotta az ablakot, felhúzta lábára csizmáját, fogta a két bögre, forró teát és leugrott, majd feléjük futott.

 Itachi megengedett magának egy halvány mosolyfélét, miközben figyelte, ahogyan Sasuke feléjük szalad a kezében két gőzölgő bögrével, de amint meglátta, hogy Sasukén nincs kabát, egyszerre töltötte el szívét aggodalom öccse testi egészsége miatt és azért, hogy vajon milyen ötlettel áll most elé, a feltehetőleg az ablakon kisurrant kisöccse-aki azért már nem is olyan kicsi. Sasuke már nem az a kisgyerek, akit védelmeznie kellene, ezzel tisztában volt. A kisebbik Uchiha már csak alig fél fejjel volt alacsonyabb bátyjánál. Vonásai megnyúltak, arca komollyá és nemessé vált, mint egy arisztokrata fehér márványszobor, melybe valamilyen csoda folyamán éjfekete obszidián szemeket ültetett a művész. Testalkata is férfiassá vált. Kékes csillogású, fekete hajkoronája pedig, Itachi jól tudta, hogy a lányok kedvence, melybe szívesen beletúrnának. Az idősebbik Uchiha fivér belesóhajtott hátravetett fejjel a dermesztő szélben kavargó hóesésbe ajkait lágyan gomolygó forró pára hagyva el, ahogy belegondolt hány lány sóvárog öccse és őutána, valamint összeszorult a torka attól, hogy Sasuke megint mivel akarja megakadályozni őt, hogy magára vállalja most a kém szem elől tévesztésének tényét.

 - Nii-san! - kiáltott Sasuke messziről. - Hoztam nektek forró teát!

 - Kedves tőled öcsém, de miért nem bent kapjuk meg? - kérdezett vissza Itachi, aki úgy sandított az előtte lihegő Sasukéra, mint aki pontosan tudja, mire készül a másik.

 - Megint átláttál rajtam... - vigyorodott el Sasuke kínosan, miközben az őt éppen lenéző grimasszal végigmérő Shisuinak is kezébe nyomta a meleg bögrét. - Természetesen beszélni akartam veled a hibámról, amit elkövettem, mielőtt apánk elé állunk!

 - Nincs miről beszélnünk, Otouto - felelte Itachi, ahogy a teát szürcsölve lépegetett a ropogó friss hóban céltudatosan tovább a házuk felé. - Te nem hibáztál.

 - Óvatosabbnak kellett volna lennem! Találkozott utána a társával? Láttátok? - kérdezte Sasuke reménykedve.

 - Nem! - csattant föl élesen Shisui hangja - Ideáig kergettük, de már csak a szokásos hazafelé térő elterelő köreit futotta, hogy meggyőződjön követik-e. Viszont egyértelmű, hogy nem csak a tüdejét szellőztette órákon keresztül Konoha utcáin, azaz alak, ebben a kegyetlen időjárásban! Tehát az alatt az idő alatt adott túl a negatívokon, amíg neked kellett volna szemmel tartanod! - Shisui mérgesen nézett Sasukére.

 - Fejezd be Shisui! - emelte fel enyhén fenyegetően hangját Itachi, fagyosan tekintve legjobb barátjára. - Ezt már túltárgyaltam veled párszor a mai nap folyamán. Sasuke ne kezdd te is! Éppen elég lesz ma már, ha csak egy Uchihával kell vitatkoznom! Arra szeretném tartalékolni az erőmet. Tehát hogyha jót akartok nekem, akkor békén hagytok! - jelentette ki élesen, szigorú pillantásokat vetve a másik kettőre. - Sasuke! Felejtsd el, amiért most jöttél! Menj, szökj vissza az ablakodon és gyere le, mintha mi sem történt volna. Ha bementünk, megkezdjük a jelentésünket apánknak.

 Sasuke keserű arcot vágott, Shisuit legalább ez megnyugtatta, meg az a tény, hogy ő is sajnálja már előre Itachit és nem akarja örökké ennek kitenni bátyját. Sasuke elvette a kiürült bögréket és úgy tett, ahogyan bátyja kérte. Itachi rezzenéstelen arccal, hosszan nézett utána és kifelé nem mutatta, de Sasuke iménti gesztusa olyan szeretettel töltötte el belül és akkora bátorságot érzett magában, hogy úgy érezte könnyedén el tudja engedni füle mellett apjuk ordítását és szidalmait a szégyenről... és egyéb ilyenkor gyakran használt közhelyeiről. „Igen! Ezért csinálom! Mert ilyen vagy. És ennyire szeretsz! És hogy bizonyíthassam neked, én is mennyire szeretlek... Sasuke!” - gondolta magában Itachi és bátran belépett a házba háta mögött Shisuival.

 Minden úgy történt, ahogyan a három Uchiha már előre felkészült rá. Sasuke lejött a lépcsőn és Fugaku ekkor vette csak észre, hogy ő egyáltalán már a házban van. Aztán, mikor ahhoz a részhez értek, hogy Sasuke el kellett, hogy veszítse szem elől, apjuk agy hatalmas pofont kevert le, de Itachi odaugrott, így ő kapta az ütést. Ezután pedig minden felelősséget magára vállalt. Fugaku őrjöngött dühében és semmirekellőknek és az Uchiha ház szégyeneinek nevezte két mihaszna fiát, majd faképnél hagyta őket.

 Shisui elhívta Itachit egy italra, hogy kiengedjék magukból a fáradt gőzt, ami a mai napra rátette bélyegét. Sasukét nem akarta hívni, de még amúgy sem töltötte be a 18-at. Itachi fáradtan beleegyezett, csak lezuhanyozott és átöltözött. Sasuke nem tudta mitévő legyen. Szégyenében és tehetetlen dühében szobájába zárkózott.

 Shisui és Itachi már több mint egy órája iszogattak a bárban. Mindketten berúgtak kissé, de főleg Shisui. Amikor Itachi fölállt, hogy kimenjen a mosdóba, barátja kérdezés nélkül követte. Beálltak a piszoárok elé és Itachi komor arcot vágott, mivel észrevette, hogy Shisui őt bámulja.

 - Túl sokat ittál! - kezdte Itachi komoly hangon. - Foglakozz a sajátoddal!

 - Mehherrt? - kérdezett vissza Shisui dülöngélve. Itachiban most tudatosult, hogy barátja tökrészeg és ideje lesz hazamenni. - Miért? - csuklott - A tiéddel Itachi-san ki foglalkozik, hogy levezesd a feszültséget?

 - Hogy mi van? - kérdezett vissza döbbenten Itachi.

 - Sose látlak tartósan nővel... Csak csevegsz velük-hadonászott Shisui csurgatás közben másik kezével-míg ők odavannak érted! Bármelyiket megkaphatnád, de neked nem kell egy sem!

 - Te is tudod milyen az apám - mondta Itachi fáradtan lehunyva szemeit. - Minden energiámat felemészti a vele folytatott örökös küzdelmem. Nincs nekem erre időm... - majd hirtelen bennakadt a hangja, nem tudta folytatni mondanivalóját, mert döbbenten meredt le férfiasságára, mivel azt rajta kívül, valaki más is megfogta. Shisui volt. Hátulról mögé állt, szorosan átkarolva másik kezével és simogatva felsőtestét, majd elkapta és izgatni kezdte a döbbent Itachit, aki amikor magyarázatot követelően felé fordította fejét, Shisui hevesen lecsapott a másik Uchiha selymes ajkaira és erőteljesen nyelvével utat fúrva megcsókolta. Itachi szabadulni próbált, de sem a csókból, sem a „segítő” kezekből nem tudott, mert ahogy megpróbálta, erősödött a szorítás, ott, ahol a legkevésbé sem vágyott erre. Nagyon fáradt volt testileg és lelkileg egyaránt, így bele tellett pár másodpercbe, mire agya lereagálta a történteket, és hogy ez nem tréfa, ezért hirtelen bal könyökével gyomorszájon vágta Shisuit, aki ettől fájdalmasan felnyögve és összegörnyedve elengedte. Itachi azonnal visszahúzta nadrágjába a már merevedni kezdő férfiasságát, felhúzta sliccét és az éppen felegyenesedő Shisui arcát még kidekorálta egy jobb egyenessel.

 - Mégis mi a rohadt francot művelsz?! Elő ne forduljon még egyszer! - kiabált Itachi.

 - Bocsáss meg! - kezdte a saját hímtagját igyekezve nadrágjába rejteni Shisui. Itachi nagyon ideges lett, és fejét undorral fordította el Shisuiról, dacosan bámulva a csapra, így várta a magyarázatot. - Csak tudod gondoltam, ha nem a nők, akkor csakis a férfiak érdekelhetnek...

 - Baaaaka! - ordította Itachi. - Te mekkora idióta vagy! Megmondtam, hogy apám miatt sem időm, sem energiám nincs a nőkre! De ettől még nem vagyok buzi! - kiáltotta szent meggyőződéssel és sértődöttséggel a hangjában.

 - Óóó... dehogyisnem! - mosolygott Shisui, miközben feltápászkodott a földről. - Különben nem értem volna el ilyen eredményt, ilyen rövid idő alatt! - bökött fejével Itachi csípője felé, miközben a jobbegyenesből származó vékony vércsíkot törölte le szája sarkából. - És amúgy is... minden jel erre utalt. Csak nem tudom ki az! Mert ezek szerint már foglalt a szíved! Ez biztos! De azt már tudattad, hogy nem én vagyok. - fejezte be keserűen. Itachi mérgesen visszakapta rá tekintetét. Éjfekete szemei vadul szikráztak Shisuira, aki felemelte bal kezét, jelezve Itachinak hogy be akarja fejezni mondandóját. - Mindenesetre a ma estét tudjuk be egy részeg balesetnek, kérlek! Viszlát, holnap! - Azzal tántorogva elindult kifelé.

 Itachi összezavarodva, támadóállásban állt a férfi Wc közepén, minta minden sarokból egy éppen rátámadó, nem pont hetero beállítottságú fickótól tartana. Szíve vadul dörömbölt mellkasában és szaporán vette a levegőt. Fejében visszhangoztak Shisui szavai: „Óóó..dehogyisnem! Különben nem értem volna el ilyen eredményt, ilyen rövid idő alatt!” Itachi mindkét kezével fejéhez kapott és tehetetlenül szembefordult a csapok fölötti  tükörképével. „Csak nem tudom ki az!... foglalt... a szíved... Ez már biztos! De azt már tudattad, hogy nem én vagyok.”  Itachi megrázta a fejét, de többet nem nézett tükörképébe. Megmosta a kezét és arcát jéghideg vízzel, mintha azzal lemoshatná az imént történteket és vadul megcsapva az ajtót távozott a mosdóból.  Kért még egy sakét, azt gyorsan felhajtotta, fizetett és hazasietett.

 Otthon már minden sötétbe borult. „Talán már Sasuke is alszik.” - gondolta magában Itachi és fölosont szobájába. Kihúzott egy fiókot és vadul kotorászni kezdett benne a sötétben. Sasuke félálomban felült az ágyán. Szobája ajtaját nyitva hagyta, hogy meghallja, ha hazaér a bátyja. Csak biztonságban akarta tudni, de nem mert volna elé állni így, hogy még a pofont is ő kapta helyette apjuktól. Fölkelt, hogy becsukja ajtaját, mivel most már nyugodtan alhat, hogy Itachi hazaért. Ám ahogy résnyire betolta, észrevette, hogy bátyja megint a lépcső felé indul és lesiet. Sasuke kinyitotta ismét szobája ajtaját, fölkapott egy pulcsit, zseblámpát és óvatosan követte őt. Itachi visszavette kabátját és kiment a házból. Sasuke igyekezett követni bátyja előző tetteit. Itachi hátra ment a tornácukon és befordult annak sarkán. Sasuke beleugrott csizmájába, magára rántotta kabátját és ekkorra időzítette, hogy kilépjen az ajtón. Arcába csapott a hideg szél és rászállt néhány hópihe. Elég kellemetlen érzés volt így frissen álmából kelve, de tudni akarta, hogy mi baja szeretett bátyjának!

   Itachi a tornác végében ült, az utolsó oszlopnak dőlve. Ahogy Sasuke közelített felé, olyan volt, mintha néha hatalmasat sóhajtana, és szállt bele sóhaja a kavargó hóesésbe, melyet szomorúan és fáradtan nézett. Sasuke összeszorult szívvel figyelte, miközben egyre közelebb lopakodott bátyja háta mögé. Mikor elég közel, alig egy lépésre állt tőle, megint kifújta azt a nagy sóhajt, de megfordult a szél és egyenesen Sasuke arcába sodorta. Sasuke szívverése felgyorsult és éktelen haragra gerjedt. Az ugyanis nem sóhaj volt, hanem cigarettafüst. Az ő imádott bátyuskája sutyiban, mit sem sejtve, ott bagózott öcsikéje lábai előtt.

 - Megőrültél Nii-san?! - kiabált rá Sasuke, miközben felkapcsolta és egyenesen bátyja arcába irányította zseblámpája fényét. Itachi annyira megijedt, hogy majdnem lenyelte a cigit, mely most ki is esett szájából és úgy kellett utána kapnia, hogy lyukat ne égessen kabátján. - Ha ennyire megviseltek a történtek, nem kellett volna még a pofont is bevállalnod helyettem! De ettől még nem tűröm, hogy tönkretedd magad ezzel a szarral! - Sasuke szemei szikráztak a dühtől.

 - O...otouto! - kiáltott fel Itachi meglepetten. - Te meg... mit? Követtél?

 - Ha rosszat teszel és lebuksz, csak ennyit tudsz felelni nekem? - kérdezett vissza Sasuke.

 - Mégis mit mondhatnék? - rántott vállat Itachi. - Lebuktam.

 - Mióta dohányzol?

 - Oh! Ne aggódj! - mosolygott Sasukére Itachi és érezte, hogy habár lebukott és tudta, hogy öccsét felidegesítette, most mégis nagyon örült, hogy Sasuke itt van, mellette. - Nézd meg az árát és a doboz tartalmát! - mutatott a cigis dobozra - Látod? Még évekkel ezelőtt vettem! Ilyen régi. És összesen ez a harmadik szál, amit elszívok. Megnyugodhatsz. Csak... - itt inkább elhallgatott. Nem akarta megosztani a Shisuival történteket Sasukével.

 - Csak rendesen ki vagy borulva! - fejezte be Sasuke helyette a mondatot, miközben szorosan bátyja mellé telepedett.

 - Úgy valahogy - hajtotta le a fejét Itachi. - De nem akarlak ezzel traktálni.

 - Mint mindig! - fortyant fel Sasuke dühödten. - Mindent magadba fojtasz és aztán mélyen eltemetetd! Nem is tudom, melyikkel mérgezed magad jobban Nii-san! - és itt olyan aggódó arcot vágott Sasuke, hogy még az alsó ajkát is beharapta. Itachi látta ezt és nagyot nyelve elfordította fejét, ismét a kergetőző hópihéket figyelve beleszívott cigarettájába. - Ajj! Dobd már el azt a szart! - förmedt rá Sasuke. - Legalább most, hogy lebuktál előttem, ne folytasd!

 - Pontosan azért folytatom, mert már lebuktam. - válaszolta Itachi csendesen, maga elé mosolyogva fújta ki a füstöt. Sasuke csöndben marcangolódva kereste a megfelelő választ, amivel végre rákényszeríti bátyját, hogy dobja el végre.

 - Igen? Tudod mit? Én is kedvet kaptam hozzá! Akkor kipróbálom én is! - mondta sértődött előkelőséggel megjátszva magát Sasuke és látta, hogy mindjárt eléri célját, mert Itachi dühösen fordult újra felé. - Na, végre hogy rám figyelsz! - nyugtázta gonosz kis vigyorral a szája sarkában a fiatalabbik Uchiha, mert arcuk immár majdnem összeért, olyan közel, farkasszemet nézve próbáltak felülkerekedni egymáson. - Milyen példát mutatsz a kisöcsédnek?! Adj egy szálat! Én is rágyújtok és TE végignézed!

 - Kis szemtelen pisis Otouto! - Itachi erősen homlokon bökte őt és még meg is dörgölte durván a konokul szemébe néző Sasuke fejét. - Majd ha betöltötted a 18-at legalább! Bár akkor sem ajánlom, hogy rajtakapjalak, mert nagykorúság ide-vagy oda, megnézheted magad!

 - Már csak pár hónap! Tudod, hogy a nyáron betöltöm! - Igazította meg duzzogva haját Sasuke. - És miért nem akarod, hogy dohányozzak Nii-san?! - tette fel most a ravasz kérdést.

 - Mert... - Itachi fenyegetően, mint egy kioktató tanár felemelte mutatóujját, de bent rekedt a levegője és lassan leengedte kezét, inkább átölelve vele Sasuke nyakát, odahúzta magához, megölelve. - Mert szeretlek, és nem akarom, hogy ezzel szennyezd magad. - fejezte be mosolyogva Itachi és egy puszit nyomott Sasuke homlokára. - Ügyes... nagyon ügyes húzás volt kisöcsém, hogy rávezettél. De akkor is elszívom ezt a szálat most már! - azzal mélyet beleszívott a cigibe.

 - Nahát, akkor máshogy teszek róla, hogy eldobd! - jelentette ki Sasuke, miközben ellökve magát bátyjától, szembefordult vele, ismét keményen nézve Itachi szemeibe. Az idősebbik Uchiha imádta ezt... különös belső borzongással töltötte el, amikor így feszegethette szeretettel Sasuke idegeit. Igazság szerint már rég eldobta volna azt a bűz rudat, ha nem heccelhetné vele, az ő imádott Otoutoját. Sasuke eltökélte magában, hogy mindegy milyen eszközzel, de rákényszeríti Itachit, hogy eldobja a  cigit, mielőtt rászokik és megkedveli. Elég volt neki Shisuival osztoznia bátyján, nem akarta, hogy még egy ilyen káros szenvedély, amely árt is az egészségnek, közéjük álljon. Ezek a gondolatok persze a villámlásnál is sebesebben suhantak át Sasuke agyán és hirtelen egy nagyon vad ötlete támadt, melyről biztosra vette, hogy olyan szinten űberelni fog mindent, hogy Itachi bizony el fogja dobni azt a cigit.

 Sasuke lassan a cigi füstöt éppen letüdőző Itachi arca elé hajolt. Jobb kezével megtámaszkodott a bátyja háta mögötti oszlopon, ballal pedig reszketve nyúlt Itachi állához, hogy óvatosan megemelje, majd lágyan, puha ajkait Itachi bársonyos szájra tapasztotta. Sasuke remegett, Itachi pedig teljesen ledöbbenve révedt a hóesésbe. Nem tudta elhinni, hogy Sasuke ezt teszi. Nem! Ez csak valami hülye tréfa! Itachi érezte, öccse félénk remegését. Amikor pedig bal kezével állához nyúlt, hogy megemelje, Sasuke nem vette észre, de a bátyja nyakán véletlenül végighúzott ujjai nyomán az idősebbik Uchiha finom fehér bőre libabőrös lett. Elméjét elborította valami megmagyarázhatatlan köd, ahogy belenézett Sasuke félig lehunyt vágyakozó szemeibe és teljesen elernyedt tőle a teste.  Sasuke ajkai olyan puhák és selymesek voltak, hogy szinte halvány érintésükkel is kényeztették Itachiét. Sasuke látta bátyján, hogy annyira meglepődött, hogy nem fogja ellökni őt. Ezen felbátorodva nyelvével finoman utat tört Itachi ajkai között, hogy a döbbenettől amúgy is lebénult idősebbik Uchiha száját szétnyitva átszívja a füstöt sajátjába. Nyelve éppen hogy megálljt parancsolt bátyjáé előtt, Itachi pedig belemélyeztette körmeit a veranda faburkolatába, annyira görcsösen igyekezett megakadályozni nehogy az ő nyelve intézzen rohamot öccse ellen. Sasuke megpróbálta letüdőzni, de hirtelen nagyon rosszul lett, és fuldokolva tépte el ajkait bátyjáétól. Itachi riadtan áthajította az égő cigarettát a kerítés fölött, mely az utcán elterülő hótakaróba fúródva hangos szisszenéssel aludt ki, és ő is feltérdelt az erősen köhögő öccse mellé. Óvatosan támogatta a fuldokló Sasukét a mellkasánál fogva, érezte, hogy öccse szíve mindjárt kiugrik a helyéről és érezte tüdeje erőlködését, ahogy vadul tiltakozik a füst ellen. Sasuke köhögött még vagy egy percig, azon tűnődve közben, milyen jól jött ez a fuldokló roham, mert őrült szívverését most nem tudná mivel magyarázni, majd hátraroskadt Itachi ölébe, és hagyta, hogy bátyja szorosan átölelje.

 - Hogy lehet ezt a szart szeretni? - kérdezte Sasuke elvékonyodott hangon, miközben patakokban folyó könnyeit törölgette. - Remélem egy életre elvettem a kedvedet tőle!

 - Igen. - suttogta Itachi homlokát nekitámasztva Sasuke hátának. - Megígérem, hogy soha többé nem gyújtok rá. Ellenőrizheted, és ha rajtakapsz... Rád bízom a büntetésem!

 - Na így már sokkal jobb! - mosolygott Sasuke és fölpattant, majd kezet nyújtott bátyjának, hogy segítsen neki is felállni. - Most pedig gyere, feküdjünk le! Holnap folytatnunk kell a követést! - kacsintott rá.

 Itachi érezte, hogy mindjárt elpirul, ahogy Sasuke kimondta az imént történtek után, hogy „feküdjünk le”. Gyorsan belekapaszkodott öccsébe, felegyenesedett, hagyva, hogy haja az arcára omoljon-eltakarva tagadhatatlanná vált zavarát- és előre indult. Csendben beosontak a házba, majd föl a lépcsőn, ki-ki a saját szobájába. Sasuke még hallotta, hogy Itachi nekidől az ajtajának és káromkodik. Valahogyan segíteni akart bátyjának, hogy enyhítse rajta a nyomást és oldja a rátelepedő stressz alól. Nagyon féltette. Érezte, hogy Itachi még talán sohasem volt ennyire közel a teljes összeroppanáshoz, mint most. De még nem tudta hogyan vigye ezt véghez.... Legszívesebben átosont volna bátyja szobájába és szorosan hozzábújva, átölelve aludt volna vele, hogy egy picit vigasztalja. De már régen nem voltak gyerekek és Sasuke félt az elutasítástól. Itachi pedig ezen az éjjelen alig aludt pár órácskát az idegkimerültségtől és a fejében vad viharként tomboló gondolatoktól...

 Másnap új, szándékosan elérhetővé tett dokumentumokat próbált meg valakinek továbbítani a kém. A három Uchiha a nyomában volt, csak úgy, mint eddig. Éppen Itachi volt soron, amikor a kém ismét hirtelen fordult és pontosan az őt követő Itachiba botlott. Elnézést kértek egymástól és a férfi belebámult az idősebbik Uchiha fivér arcába. Sasuke felrúgva a téli „etikettet”, miszerint tilos ilyenkor háztetőn követni valakit. Egy közeli ház tetejéről nézhette végig, ahogy Itachi végleg kiesik a „játékból”. A kém megjegyzi az arcát és soha többé nem követheti. Sasuke tudta, hogy ez azt jelenti, még ma fel kell számolni a szervezetet, mert ha nem teszik, egyedül kell dolgoznia Shisuival, amit láthatóan a másik Uchiha sem akart, mivel hirtelen ott termett Itachi mellett és veszekedni kezdett vele, a tegnap estéről. Sasuke, de még a kém is döbbenten hallgatták.

 - Sajnálom, de én így nem tudlak elengedni! - kezdte Shisui. - A tegnap este történteket bár az alkohollal magyaráztam, de egész éjjel le sem hunytam a szemem! Csak te jársz a fejemben!

 - Megőrültél? A túl sok piától nem bírtál aludni! - lökte el Itachi kicsit sem játszva meg magát. De Shisui újra rávetette magát és egy groteszk verekedés vette kezdetét, melyben Itachi szabadulni, Shisui pedig őt lefogni igyekezett. - Én viszont komolyan mondtam tegnap, hogy nem vagyok buzi! Eressz el és keress erre magadnak valaki mást!

 - Te is tudod, hogy ez így nem igaz! Csak azért löktél el, mert nem én vagyok, aki kell neked! - fakadt ki Shisui. Sasuke nem hitt a fülének és a szemének...

 - Mi a francot csinálsz? - suttogta Itachi.

 - Összekötöm a kellemest a hasznossal! - kacsintott vissza Shisui. - Elintézem, hogy ne fogjon gyanút, és ha neked ki is kell szállnod, nem dolgozom tovább az elkényeztetett kisöcséddel! - ekkor  Itachi hirtelen kiszabadult. Szemeiből sugárzott az utálat és Sasuke boldog volt, hogy nem rá néz így bátyja. De sharinganjával mindent leolvasott az alatta verekedés közben suttogók szájáról. - Rajta! Akkor ki az? Ki az, akit nem löknél el magadtól?! - üvöltött Shisui. Sasukébe hirtelen beléhasított az emlékezet a tegnap éjjelről, ahogy ajkaik összeértek és nyelvével tört utat magának, hogy kiszívja a füstöt Itachi szájából, hogy megleckéztesse bátyját.  Ösztönösen szájához emelte kezét, ahogy felidézte Itachi bársonyos ajkait..., de nem ért rá tovább gondolataiba mélyedni. A kém ugyanis megelégelte a látottakat, vagy csak felocsúdott és elkezdett rohanni. Itachi ökölbe szorított kezekkel figyelte, ahogy Sasuke egyre magasabb és magasabb háztetőkre ugorva veszélyes és csúszós helyeken, már halálos magasságba vetve magát üldözi a férfit. Ökölbe szorított kezéből, hogy levezesse a feszültséget, most még nagyobbat behúzott Shisuinak, mint tegnap.

 - Bocs! - rázta meg jobb kezét Itachi, mert akkorát ütött, hogy úgy érezte majdnem eltört a keze. - Nincs harag, ugye Shisui? Megnyerő kis előadás volt, hogy eltereljük magunkról a gyanút... de ha még egyszer így merészelsz velem beszélni és ilyeneket mondasz nekem, pláne a nyílt utcán... - Itachi odasétált a hóban hanyatt fekvő Shisuihoz és megragadva kabátja elejét, arca elé emelte és úgy mondta a szemébe. - Az nemcsak a barátságunk végét jelenti... hanem most már az életedét is!

 Sasuke követte a pánikszerűen minden felé néző kémet. A tetőn követés másik veszélye amellett, hogy megcsúszik, leesik és meghal, még magában rejtette a lebukás veszélyét is. Sasukének viszonylag le kellett maradnia, mert bizonyos lépései után kisebb hókupacok indultak meg a tetőkön és ezek leestek az utcára, ami elég feltűnő és azonnal lebuktatja. De vállalnia kellett a kockázatot.  A fickó, akit üldözött körülbelül húsz perc elteltével láthatóan kezdett megnyugodni, mivel lassított a tempóján. Még mindig rótta az ellenőrző köreit, meg- megállva néhány kirakat üvegében is ellenőrizve követik-e. Párszor hirtelen irányt váltott, és úgy ahogy eddig lerázta magáról az Uchihákat, gyorsan tett egy 180-fokos fordulatot, majd elindult visszafelé, amerről jött. Sasuke meglapult a tetőn és elégedetten mosolyogva figyelte a briliáns kis előadást. Tovább üldözte a mit sem sejtő pasast, aki az egyik legzsúfoltabb utcába kanyarodott be. Itt volt a legtöbb bolt és a legtöbb ember is. A hömpölygő tömegben, Sasuke föntről jól látta, ahogy egy lány bemegy egy társasházba, amint meglátta az álltala követett kémet. A férfi feltűnés nélkül odament a ház bejáratához jól körülnézett és bedobta az ajtón található levélnyílásba a negatívot. Sasuke azonnal kézjeleket formált és csinált két árnyék-klónt. Az egyik klón elszaladt visszafelé, keresve Itachit. A másik elindult követni a kémet, és az igazi Sasuke leugrott egy stand mellé, egyik lábát feltéve egy padra, unottan támaszkodva rá, onnan figyelve, mikor nyílik ki az ajtó és lép ki rajta a lány-ha kilép egyáltalán és nem ott lakik. De a lány valóban kilépett. Óvatosan körülnézett, majd elindult a Keleti-kapu felé. Sasuke pedig követte. Eközben a szomszédos utcában az egyik klón elkapta a kémet, a másik meg végre megtalálta a tetőkön az ő nyomait követő Itachit, akit a földön kísért Shisui. A klón Sasuke elvezette őket az elfogott kémhez.

 - Szép munka öcsém! - dicsérte meg Itachi. - Ki a társa? Hogy zajlott az információ átadás?

 - Egy nő a cinkosa, aki a Keleti-kapu felé tart a negatívokkal éppen - kezdte Sasuke, miközben a kémet kötözgette elégedetten, mintha csak egy nagydarab sonka lenne. - Bedobta a negatívot egy zsúfolt helyen egy társasház levélnyílásba, ahol a lány már bent várta azt.

 - Na, akkor ez is megvan! - sóhajtott megkönnyebbülten Shisui. - Most már csak a nőt kell követni és elkapni az egész bandát, nem igaz?! - gúnyolódott a férfi képébe vigyorogva. - Gyerek játék!

 - Induljunk! - adta ki a parancsot Itachi.

 Közben az igazi Sasuke megállt a lány háta mögött lemaradva jó tíz méterrel és sharinganjával figyelte, ahogy idéző kézjeleket formál. Sasuke nagyon meglepődött. Egy gyönyörű és nemes állat, a japán daru jelent meg a lány előtt. Hosszú lábára ráerősítette a negatívot és intett kezével, hogy a levegőbe emelkedjen és vigye el, ahol már várják. Sasuke tétovázott. De szerencséjére befutott a klónja Itachival és Shisuival.

 - Nii-san! Az egy japán daru! Óvatosan! - kiáltotta bátyjának Sasuke.

 Itachi jeleket formálva elrohant öccse mellett, miközben a daru felemelkedett a földről és repülni kezdett. Megidézve egy varjút követni kezdte a hatalmas madarat, futva. A lány meglátta Itachit és pánikba esett!

 - Öcsééém...! - kiáltott hátra Itachi, nem ért rá ezzel foglalkozni.

 - Azonnal! - és ahogy Sasuke ezt kimondta, már a lány mellett állt klónja és le is fogta, valamint száját betapasztotta, míg Shisui mellé sétált komótosan, letette a vállán cipelt megkötözött férfit és a lányt is gúzsba kötötte. Az igazi Sasuke azonban visszaszaladt a faluba Shisui mellett hagyva klónját. Itachi éppen azon gondolkozott, hogyan tartsa az iramot a madarakkal. A fák ágai, most szóba sem jöhettek, hiszen akkor nem látja őket rendesen azon kívül fagyosak, csúszósak és jegesek, bármikor letörhet így alatta egy ág, mely tavasz és ősz között rendre kibírná a súlyát. Maradt tehát az út. De akármilyen gyorsan is fut, egy repülő madarat követni képtelenség hosszú távon. Mi van ha napokig repül?! Ekkor lódobogást hallott meg a háta mögül. Itachi éppen csak egy picit biccentett fején, hogy láthassa, Sasuke közeledik feléje vágtázva egy hatalmas barna csődörön és már készíti bal kezét az emeléshez. Öccse klónja ugyanis elkapta a darunak éppen jelezni próbáló lányt, míg Shisui mellett álló igazi Sasuke berohant a városba egy lóért. Nagyon ügyes! Nem is számított kevesebbre öccsétől. Itachi elmosolyodott magában.  El kellett ismernie, hogy a lóháton vágtató Sasuke piszok jól festett... Bár csak egyetlen pillantást vetett öccsére, ez a kép mégis élesen rögzült elméjében, ahol szépen lassan elemezni is kezdte minden kis mozzanatát, míg tovább futott a madarak után. Ahogy Sasuke hófehér arcát enyhén rózsaszínesre csípte a bele fújó téli szél... Konok és elszánt tekintettel közelített feléje, hogy ébenfekete szemei szinte égtek... az a nemes testtartás, ahogy a ló hátán feszített, uralva azt a hatalmas és intelligens állatot... Sasuke kinyújtotta kezét, Itachi hátra sem nézve pont a megfelelő pillanatban pedig az övét. Egy végtelennek tűnő pillanatig a két Uchiha tekintete mélyen a másikéba fúródott, majd Sasuke emelte bátyját, aki elrugaszkodott a földtől és Sasuke mögé lendült egy elegáns szaltóval. Így vágtattak tovább a madarak után, kissé lemaradva, hogy ne legyenek feltűnőek. Itachi is előre nyújtotta kezét és megfogta a kantárt, Sasuke kezei mellett, és hogy kilásson, állát öccse bal vállára tette. Sasuke egy pillanatra úgy érezte mindjárt elpirul, de nem engedhetett meg ilyen érzéseket magának üldözés közben. Finoman megrázta fejét, mint hacsak egy kósza tincset fújt volna arcába a szél és csak a darvat figyelte. A madár pár kilométer után süllyedni kezdett. Itachi lepattant Sasuke mögül és előre szaladt, intve Sasukénak, hogy valamit csináljon a lóval, mert még a hóban is túl hangos. Hamar odaért, ahová a daru leszállt. Egy furcsa, kövekből és sziklákból emelt építmény előtt állt. Megvárta Sasukét és fentről kerestek bejáratot, hogy ellenőrizzék ki, vagy kik vannak bent és hányan.

 Eközben Konohában Shisui a megmaradt Sasuke klónnal leszállította a kémeket a Hokage irodájába. Ott hatalmas megkönnyebbüléssel fogadták őket. Rangidősként Shisui szóban jelentést tett az eddigi fejleményekről. Ez után a klón-Sasuke lépett előre és elmondta, hogy üldözik a darut.

 - Micsoda??! - pattant fel a Hokage. - Azaz állat felbecsülhetetlen értékű! Alig maradt belőle kétezer példány... vagyis kevesebb, mint ezer pár! És nem véletlenül a neve: Japán daru, mivel csak nálunk él...

 - Tisztában vagyunk vele. Nyílván ezért használnak egy ilyen madarat az üzenet továbbítására. Egy ilyen szigorúan védett állathoz nem mer nyúlni senki... - hajtott fejet Sasuke.

 - Remélem ennek megfelelően jártok el és egy tollát sem hullajtja miattatok! Talán az egész szervezet nem ér annyit, mint az a madár!

- Itachival éppen egy álcázó-jutsuval elfedett furcsa építménynél vagyunk... A daru ide szállt le és ment be a negatívokkal a lábán. Nem fogjuk bántani... csak a patkányokat füstöljük ki... - a Sasuke klón ádázul és túlzott magabiztossággal elvigyorodott. Shisui féltékenyen nézte szeme sarkából. Utálta ha Sasuke így fennhordja az orrát, amikor Itachival harcra készülnek közösen.

Vélemények     Következő--->