Szabad kezével megszorítja torkomat, és újra egybeolvasztja ajkainkat. Erőszakosan harap meg, majd fogait belém mártva kényszerít rá, hogy utat engedjek neki, mégse hatol beljebb. Tanult az előbbiből, érzem nyelvemre cseppenő vérének vasas ízét. Ennek ellenére követelődzve kezdi el mozgatni ajkait, és kénytelen vagyok vele ringatni. Jobbja lassú mozdulatokkal masszírozza nyakamat, államon végigfolyik összekeveredett nyálunk.

Épp, hogy megszoknám, és kezdenék ellentámadásba, mikor bátyám finoman feljebb tolja férfiasságomon lábát, majd vissza.

 - Ngh?! - nyögök fel a kisebb áramütésszerű érzésre, és testem megvonaglik. Szívverésem ismét felgyorsul, és teljesen elvörösödök, ahogy ezen megmozdulásának különféle következményi felvillannak előttem. Arrébb húznám altestemet, de nincs hova, Itachi pedig továbbra is egyenletes ritmusban dörgöli térdét tagomhoz. Amilyen erősen csak tudom, összezárom szemeimet, és szorítom, mintha ezzel képes lennék elmulasztani minden kis ostorcsapást, mely egyre jobban növeli bennem a vágyat. Bátyám halkan zihálva válik el tőlem, miközben eddig engem kényeztető keze hirtelen megragadja sötétkék pólóm szélét, és nyakamig felrántja az anyagot. Lába abbahagyja idegesítő játékát, és érzem, ahogy nem sokkal lejjebb ránehezedik az ágyra. Noha nem keményedtem meg teljesen, de ettől függetlenül bőröm forrón izzik minden porcikámon, mintha csak tűzbe mártották volna.

 - Mit művehh---?! - kérdezném, mivel még mindig nem látok semmit, de belém reked a levegő, ahogy testemhez képest hideg tenyere végigsimítja mellkasom. Kinyitom szemeimet, hogy magam találjak választ, de gondolataim is ledermednek. Itachi kéjsóvár pillantásokkal figyeli tevékenysége nyomán megrezdülő izmaimat.

Azt hiszem, ő sincs teljesen eszénél... Magának is csinálhatott volna valami hatásos kijózanító anyagot, mert nevetségesen viselkedik.

 - Ideje volna megadnod magad - mondja mély hangján, és én összerezzenek.

Tenyere felemelkedik, ujjhegyeivel cikázik tovább mellkasomon végighúzva a középső íven, majd egyik mellbimbómnál kezd körözni. Hiába lángolnak porcikáim, erre kiráz a hideg, és megrázkódom a kellemes borzongástól.

Nem felelek megjegyzésére. Ugyan mit mondhatnék? Inkább én teszek föl neki kérdést.

 - Mért, mit akarsz tenni velem?

Íriszemet övébe fúrnám, hogy lássa: tudatomra nincsenek hatással a kisded figyelemelterelő játékai, de nem veszi le elkínzott pontomról a szemét.

Érzem, miként kezdi feszegetni határaimat, hogy csak kerülgeti, és nem ér hozzá ténylegesen. Idegesít, de nem tudom miért. Franc... Nem akarok a hatása alá kerülni.

 - Hm... Mi lesz, ha ezt tovább csinálom? - kérdez vissza, és cinikus mosoly ül ki arcára.

Keze tovább vándorol, lesiklik mellkasomról, és gondosan két körmével közrefogva valamint kikerülve egyik főbb erogén zónámat húzza le csípőmig, majd ott az ágyékomhoz vezető vonalat követi.

Kezeim ökölbe szorulnak a gondolatra, hogy mennyire rossz helyen kutakszik, bőröm mégis bíztatóan bizsereg érintései alatt. Egyszerűen nem merek megmozdulni...

Visszafojtott lélegzettel figyelem arcát, miközben ahelyett, hogy ágyékomhoz érne, mutatóujjával rajzolja körbe alhasam izmait.

Csiklandoz. Nem egyszer összerándulok, és valahogy elfelejtem iránta érzett ellenszenvemet. Még egy mosolyt is megeresztek, és mikor újra elhalad a köldököm alatti érzékeny csíkon, kénytelen vagyok felkuncogni. Ott nagyon csikis vagyok. Gondolom, ezt még kiskorunkból tudja.

 - Nii-san... - csúszik ki a félénk szavacska a számon.

Végre rám néz, és most nem az előbbi Uchiha félmosoly díszeleg ajkain, nem... Ez egy kedves, törődő báty bíztató gesztusa. Mint, amit régen annyit láttam rajta, ha velem edzett, nekem magyarázott.
Halványan tudatosul bennem, mennyire is hiányzott ez az apró dolog az életemből, amióta elment, és csak gyönyörködöm benne. Szeretettől csillogó, ében szemeiben, a leomló nedves tincseiben, finom ívű ajkaiban.

Mélyet sóhajtok, bőre illata orromba kúszik, megnyugtat... Nem tudok rá haragudni, ha így viselkedik... Nem tudok semmit tenni.

Eddigi dühöm elpárolgott, és helyét átvette a szomorúság, a riadalom és az értetlenség. Mért csinálja ezt? Egyáltalán mit akar? Miért volt kedves velem, és most meg mért néz így rám? Mért várja, hogy megszólaljak...? Mért nem megy tovább, vagy miért arra koncentrál, hogy nekem jó legyen?

Túl sok a kérdés, még ha képes volnék is megszólalni, se tudnám, hogy melyiket tegyem fel, mert ebben a helyzetben nem hiszem, hogy egynél többre volna türelme válaszolni. Végül tanácstalanul nemet intek fejemmel. Túl sok ez nekem.

Bátyám lágyan elmosolyodik, és megcsókol, épp csak érinti számat. Hagynám magam, mégse próbálkozik. Balja elengedi csuklóimat, de nem mozdítok rajtuk, csak annyit, hogy ne legyen kényelmetlen karom tartása.

Itachi puhán simogatja piros arcomat, miközben tekintete össze-vissza cikázik rajtam. Jobbja nadrágom gombjával kezd el babrálni, elvétve hozzáér makkomhoz a ruhák anyagán keresztül.

Felsóhajtok, gerincem mentén hidegrázás cikázik végig. Balja letér mellkasomra, és míg egyik mellbimbómat ujjai közé csippentve őrli, addig a másikat fogaival támadja meg.

 - Ahh! - nyögök fel, ahogy élesen ráharap, és képtelen vagyok felfogni, hogy lehet valami fájdalmas közben pedig veszettül jó.

Eddig tartott a makacsságom. Mikor Itachi benyúl alsómba, és merevedésem meleg tenyerébe csúszik, kezeim önmaguktól mozdulnak, úgy karolok bátyám nyakába, majd húzom magamhoz. Csókomat éhesen viszonozza, szinte belepasszíroz az ágyneműbe. Testével rám nehezedik, majd egyenletesen elkezdi mozgatni kezét rajtam.

 - Nii-san! - kiáltok fel, fuldokolva kapok levegő után. - Ahh...hahh..haaahhh...

Képtelen vagyok uralkodni magamon, élvezetem hangjai gátlástalanul törnek fel belőlem. A testem zsibong a túl sok ingertől, légvételeim szabálytalanná válnak, szívem eszeveszett ütemben verdes.

Itachi hirtelen mindent abbahagy, mire nekem borzasztó hiányérzetem támad. Bágyadtan nézem, miként ledobja magáról a köntöst, majd rólam is leráncigálja ruháimat. Szemében elhatározottság, és legalább úgy liheg, mint én... pedig nem is értem hozzá úgy.

Amint elkészült fölém térdel, ajkaimat mohón tépni kezdi fogaival, de valahogy most nem zavar. Hasonló vággyal viszonzom, és átkarolom nyakát, mire halkan morog a számba. Mély baritonjába beleremeg a tüdőm, úgy nyelem egyre mélyebben magamba.

Keze végigszánkázik oldalamon, majd alám nyúlva belemarkol fenekembe, erőteljes markolászásokkal gyömködi a lábamon megfeszülő izmokat.

Kicsit helyezkedik, majd széjjelebb húzza őket, belsőcombom érzékeny bőrét cirógatja, végül egyre feljebb halad, de ott nem ér hozzám. Kínkeservesen felnyüszítek, és körmeimet vállába vájom. Csípőm keze felé lököm, de kitér előlem. Ajkamba harapok a kibírhatatlan vágytól. Megőrülök, ha nem csinál valamit.

 - Milyen kis kéjsóvár vagy - mondja, hangjában nevetés bujkál.

Bosszúból én is játszadozni kezdek rajta. Simogatom, cirógatom, majd miután kezeim végigszánkáztak alhasának izmain is jobbommal megragadom merev férfiasságát. Elfojtott nyögést hallat, majd nyakamra veti magát, és megszívja bőrömet.

Lassan mozgatni kezdem kezemet, érzem, ahogy bátyám megremeg fölöttem. Újra felé lökök csípőmmel, makkom egyből tenyeréhez dörzsölődik.

 - Nii...sahn...

Ujjai merevedésemre fonódnak, és az általam diktált ritmusban kezdi verni nekem. Felsőteste rám nehezedik, bőrünk egymáshoz simul, ezzel még jobban felforrósítva a másikat.

Ajkai elszakadnak nyakamtól, nedves foltot hagy rajta, majd számhoz hajol. Hirtelen gyorsítok a tempón, és még keményebben szorítom tagját, mire csók helyett egy mélyről jövő nyögést kapok. Testem megremeg, kezemet lejjebb eresztem, mire merevedéseink egy pillanatra összeérnek.

 - Kis türelmetlen... - susogja ajkaimnak, majd tagomat úgy irányítja, hogy a malőr megismétlődjön. Végül már egyenletesen dörgöljük a másikéhoz tagjainkat. Hátamat ívbe feszíti a kéj, de sikerül megállnom, és nem élvezek el. Hangosan lihegve próbálom meg lenyugtatni magam, de a torkomban nőtt gombóctól nem megy. Pedig zakatoló szívemnek igen csak szüksége lenne a friss oxigénnel töltött vérre. Úgy érzem, meghalok... vagy szívrohamban, vagy csak szimplán megfulladok, de ezt nem bírom elviselni.

Mint, amikor az ember a befagyott tó tetején hatalmas súlyt koncentrál egyetlen pontba.

 - Nehhm... bírom! - nyögöm fuldokolva. Feladom... ha most nem élvezek el, idehalok. - Méhg! - nyomom ágyékomat az övének, és egyszerre nyögünk fel. A kéjtől elszállt elmével kapaszkodok meg vállaiban, mire ő rám borul, és mindkét kezével fenekembe markol, majd merevedéseinket egymáshoz préselve kezdi el mozgatni csípőjét. Feje oldalra döntve az enyém mellett, lihegése perzselve borítja be nyakamat, és arcomat. Szemeimet összeszorítom, hogy csak egy kicsit, de bírjam még.

Most akkor el akarok menni vagy nem? Kész... magamat se bírom kiismerni. És ezt mind a saját bátyám hozta ki belőlem.

Lábaimat még nagyobb terpeszbe nyitom, hogy Itachinak több helyet adjak, majd én is csatlakozom hozzá. Irdatlan vágtában hajszoljuk magunkat a beteljesülés felé. Ahogy egyre közelebb kerülök, akaratlanul feszítem nyakamat hátra, Itachi izzadt testén elcsúsznak kezeim, körmeimmel élesen szántok végig karján.

Válaszul a nyakamba harap, majd megszívja ütőerem fölött... és nekem végem.

 - Nii-san!

Ágyékomból kiindulva testemen végigcsap az orgazmus jegesen forró áradata. Az összes izmom egyszerre feszül meg, ahogy magomat kettőnk közé lövellem.

Bátyám szinte velem egyszerre élvez el. Erősen szorít magához, miközben reszketve harapja még mindig ugyan ott nyakamat. Pár pillanatig tart az egész, majd mindketten elernyedünk.

Hangosan lihegek, miközben Itachi leszáll rólam, és mellém telepszik. Hallom, hogy ő is hasonló állapotban van, ami valahogy megmosolyogtat.

Néhány percig pihenünk, lihegésem alább hagy, végre megint normális ütemben ver a szívem, és elkezdek fázni. Bal oldalt megragadom a paplan szélét azzal a céllal, hogy betakaródzom, de hiába húznám magamra. Bátyám úgy döntött, nem kell nekünk, és helyette inkább magához húz. Teste melege lágyan borít be. Oldalamra fordulok, majd hátamat nekinyomom mellkasának, mire ő átölel derekamnál, és belecsókol tarkómba.

Érintése nyomán libabőr uralkodik el rajtam, és kénytelen vagyok megnyalni ajkaimat... mikor rájövök, hogy a sok lihegéstől minden nemű nedvesség eltűnt még nyelvemről is!

 - Kiszáradt a szám... - közlöm halkan, szemrehányó hangsúllyal.

Erről is ő tehet.

Kijelentésemre reagálva ragadja meg államat, majd feszíti maga felé, és rám hajol. Nyitott szemmel, meglepetten figyelem, hogy mennyire természetesen teszi mindezt. Fekete tincsei arcomra hullnak és puhán csiklandoznak, míg bátyám végigvezeti számon nyelvét, aztán csak ajkaimat cirógatja sajátjával. Néha kienged egy meleg légáramlatot magából, tökéletesen ügyelve rá, hogy belélegezzem.

Bénultan hagyom neki, hogy játszadozzon velem, közben hol tevékenységét próbálom meg figyelni, hol csak arcát nézem. Felnyitja pilláit, majd egyenesen szemembe mered velük, minek következtében csodálkozva pirulok el.

Egyszerűen lesüt róla, hogy provokálni akar.

Szabad kezével átnyúl nyakam alatt, úgy simítja tenyerébe arcom, hogy mozdítani se tudjam fejemet. Az izgalommal vegyes félelem felgyorsítja szívverésem, érzem ereimben száguldani az adrenalint, ahogy bátyám csak várat. Látom szemeiben, mennyire visszafogja magát. Még szorosabban présel magához, és megérzem nekem feszülni egész testét, ezzel együtt pedig a hátamon már kihűlt élvezetünket, mely hasáról hűti az én bőrömet is.

Ösztöneim azt súgják, meneküljek, és én pánikszerűen engedelmeskednék, de Itachi nem ereszt. Helyette most már valóban rátapasztja száját enyémre, mit egy elfojtott nyögéssel díjazok. Közben még mindig fogva tartja fekete íriszeivel enyémet. Nyelve lassan siklik be szájüregembe, finomkodva fedez fel újra, végigsimít fogaimon, és ez a gyöngédség valahogy megnyugtat kissé. Azért a szívem most is mindjárt kiugrik a helyéről.

Levegő után kapok, de jobb híján, csak azt szívhatom magamba, amit ő számba lehel.

 - Nnnnngh... - nyüszítek fel, de nem hatja meg. Ízlelőszervét visszahúzza magához, aztán ismét rohamot intéz ellenem.

És megint... és megint... Félreérthetetlen utalással húzkodja ki-be nyelvét, és érzem, hogy még a fülem is belepirul.

Mikor már azonban ő sem bírja, végre felemelkedik kissé rólam. Nagyokat kortyolok a friss levegőből, míg bátyám arcomba zihálva simít végig testemen, ezzel hasamon elkenve az oda is jutott nedveinket.

Épp csak van időm belegondolni, hogy miután elment, rám fér majd egy alapos tusolás, mielőtt félbeszakítaná agyműködésem következő szavaival.

 - Még nem végeztem veled.

<--- Előző     Vélemények     Következő--->