Egész úton semelyikük sem szólt. Csak az utcát kémlelték. Sasuke valahogy biztonságosabbnak találta a járda belső felén való sétálást. Lejjebb döntve fejét szemüvege lejjebb csúszott orrán, így ha fejét nem is de szemét balra fordítva tudta nézni a szőkét.

Naruto a másik oldalon lévő kihalt áruházat bámulta. Nagyon régen bútoráruház volt, majd kétszintes kínai lett belőle, de mivel a tulajt bezárták, azért a boltot is be kellett… 4 másikkal együtt.

Sasuke halk csattanos és sercegő hangokat hallott megint, majd egy halk puffanást és mintha kezek csattanását. Visszatolva szemüvegét fordította el balra fejét; csak ekkor látta, hogy vannak még olyanok akik ezt a helyet használják deszkázásra és miegymásra, mint az újonnan épített parkot. Aminek valahol örült. Régebben ő is megpróbálkozott ezzel a ”sporttal” de inkább hagyta; inkább nézni szerette..

Halk kuncogásra lett figyelmes. Zsörtölődve fordította tekintetét Narutora ki mosolyogva nézett rá, majd vissza a parkban lévőkre.

- Próbáltad már?

- Jah. De inkább nézem.

Majd ismét csönd. Elhaladva a kocsma és pub mellett átmentek a kis zebrán s megálltak a sarkon. Sasuke várt valami búcsúfélét… azaz nem is csak, argh. Mindegy várta, hogy Naruto elköszönjön és átmenve a másikoldalra vezető zebrán eltűnjön, talán örökre. ” Mióta vagyok én ilyen érzelgős emo-baszás?” kérdezte összehúzott szemöldökkel és ajkakkal saját magát.

- Tudod, azért egy kösz jól esne. – Szólalt meg hirtelen a szőke.

- Oh?

- Igen, igen.

- Ch. Csá.

És ezzel elfordulva a másiktól elindult útjára.

- Hé, ez most meg mi volt? – ordított utána a szöszi, de nyomban hallotta a lépteket is. Nem törődve vele ment tovább.

- Mit vársz? Nem fogok olyanért köszönetet mondani amiből magam is kikerültem volna. – Na jó, ez nagy hazugság volt. Ha Naruto nem lett volna ott akkor most Nejit a mentők vitték volna be 4 törött bordával és egy törött orral. Ő meg épp a rendőrség felé vezető úton lenne és készülhetne apja lenéző tekintetére. Vagy Nejivel együtt vinnék őket a korházba és utána rendőrség.

Szinte már trappolva lépett fel a szintkülönbség miatt épített pár lépcsőfokon. Egy pillanatra megállt; de azért mégis. Naruto mégis segített és.. argh. Fejét rázva fordult meg a lépcsőn s nézett a lépcsősor alján lévő szőkére.

- Nem fogok köszönetet mondani de argh…- idegesen fordította fejét jobbra. – Egy teára meghívlak. – mormolta maga elé. ”Persze teára… mi vagy te? …kibaszott vén papika, ch.”

Naruto szinte nem értette, hogy mit mond a másik de amint elértek hozzá a szavak újra vigyorogni kezdett.

- Sztornó a tea, legyen egy üveg sör és kvittek vagyunk. 

- Mmm… rendben. – mormolta Sasuke s megvárva a szőkét folytatták útjukat lakása felé.

Autójához érve végignézte azt, hogy nem e hajtott neki valaki, de miután látta, hogy semmi baja tovább ment. Megállva az üvegajtó előtt Sasuke beütötte a kapukódot, majd egy halk bippenés után már nyitva is volt a bejárat. Elindulva felfelé a lépcsőn egy pillanatra megállt a levelesládánál megnézni, hogy van e levele hisz egésznap egyedül akkor mozdult ki, mikor lefelé rohant a lépcsőn, és akkor nem igazán volt ideje megnézni.

Miután semmit nem talált benne indultak el felfelé. A világítás még egy pillanatig égett, de a következőben elaludt. Halkan morogva ment felfelé, majd a következő szinten felkapcsolta újra a világítást.

Az egész tömb olyan csöndes volt, még abból a lakásból sem szűrődött semmiféle nesz ahol tudta, hogy minden este van ”megmozdulás”. Nem tudja, hogy a srác hogy szed össze annyi csajt olyan fejjel, de nagyon megy neki… legalábbis a hangok alapján biztos.

Még egy kis ideig bírta, de nem tudta vissza fogni magát, így se szó se beszéd megállt, nem kellett sokat várnia míg a másik teste neki csapódott. Összehúzott szemöldökkel nézett el válla fölött a másikra .

- Ne. Bámuld. A. Seggem.

Naruto vigyorogva lépett hátra s vakarta meg tarkóját. – Pedig már azon gondolkoztam, hogy kiplakátolom vele az egész szobámat. Nem mintha nagy lenne, csak azért mert annyira-

- Elég. Nem vagyok kíváncsi a beteg fantáziádra.
 
Majd újra csönd ülepedett az egész tömbre, egyedül csak azt a csikorgó hangot lehetett hallani ahogy cipőjük meg-meg csúszott a kikopott lépcsőn. Sasuke nem szólt egy szót se, csak ökölbe szorított ujjakkal haladt felfelé; talán rossz ötlet volt ez az egész. Nem kellett hátrafordulnia, hogy lássa a másik vigyorgó arcát; egyszerűen mintha már agyába vésődött volna az a vigyor.

Pár emelettel később jól megmozgatva értek fel az épület legfelső szintjére.

- Huh, ember. Te minden nap megmászod ezt? Nem csoda hogy olyan formá-

- Kussolsz és bejössz vagy eltakarodsz. – hallotta a morgó hangot miközben Sasuke kulcsával babrált. Miután nem találta  a megfelelőt, a csengő melletti kapcsoló után nyúlt, melytől egy kis lámpa gyulladt ki az ajtaja felett; a lépcsőház fénye ide már nem ért fel. Miután végre sikerült megtalálni, boldogan sóhajtott fel s fordította el a kulcsot a zárban.

- Mindenkivel ilyen barátságos vagy?

- Nem, csak az ilyen különlegesen hülyékkel mint te, dobe. Na bejössz? – kérdezte szinte már érdeklődve, miután ő már belépett a lakásba és a cipőjét is levette.

Naruto lassan bólintott, nem volt értelme ilyen lényegtelen dolgokon veszekedni. Összehúzva ajkait kezdett el gondolkodni hogy mi is az a dob-

- HÉ! NEM VAGYOK DOBE, TEME.

Sasuke csak maga elé vigyorgott, miközben besétált a konyhába, felkapcsolta a villanyt és a pultra tette tárcáját, kulcsát és telefonját majd zsebében kutatva a szinte már üres cigisdobozt.. Kigombolva ingje felső két gombját indult a konyha bejárata mellett lévő kis szekrényszerűségbe besüllyesztett hűtő felé. Kinyitva a hűtőt egy kis idő után végre megtalálta amit keresett.

- Heineken vagy Soproni ?

- Viccelsz? Naná, hogy Heineken.

Sasuke kissé elfancsalodva dobta a zöld üveget a másiknak, ki épp becsukta maga mögött az ajtót és levette cipőjét. Nem kedvence, így még szerencse, hogy Naruto azt kérte; majd ha legközelebb meglátogatja Itachi nem szabad elfelejtenie, hogy menjen le boltba és vegyen egy üveggel.

- Kössz. – jött a köszönet Narutotól, majd szinte játszi könnyedséggel hüvelykujjával felnyitotta az üveget.   

Sasuke már épp nyújtotta volna neki a nyitót, de látva hogy a másik segített magán inkább magával vitte a nappaliba, ami lassan már a szobájának lett kinevezve. Felkapcsolva a villanyt gyorsan letette a földre még bontatlan sörét.

A kopottas szürke kanapé szét volt nyitva, rajta egy piros-fekete mintás lepedővel. Összecsavarodva az ágy fal felé eső részén hevert egy vékonyabb takaró, ugyan olyan mintákkal mint a lepedő.

Az ágy szélén egy összecsukott fekete laptop villogott, jelezve hogy még töltődőik. A szoba másik felében egy nagyképernyős tv volt elhelyezve egy kisebb asztalon; a tvből különböző kábelek lógtak ki; egyik egy gép csatlakoztató volt, a másik pedig a tv alatt elrejtett ps3hoz tartozott. A nappali padlója faborítású volt, de középen egy nagy világos szőnyeg volt lefektetve. A falak halványabb barackszínre voltak festve nem pedig arra a sápadt fehérre de a szokásos dorozmás felület itt is megvolt.

- Jó a kéród. – jegyezte meg halkan Naruto aki megállt az ajtóban míg Sasuke össze tette a takarót és ledobta a kanapé mellé.

Kisimítva a lepedőt, megfogta a laptopot és kihúzta töltőjét, majd a tv mellé tette és az ott lévő hosszabbítóba dugta. 

- Nem sokan járnak ide szal bocs a kevés ülőhely miatt.

- Sem’ gond. – válaszolta Naruto, majd mintha otthon lenne lehuppant a szabaddá tett ágyra.

- Mindjárt jövök. Mondanám, hogy helyezd magad kényelembe, de az már látom megvolt. – vigyorogta Narutora ki viszonozta azt. Megrázva fejét felvette a földre esett távirányítót majd a fiúnak dobta és kisétált a szobából a hálóba.

Idegesen halászott a földön heverő pólók között mire végre megtalálta királykék rövidujjasát melynek hátulján a családja emblémája volt. Keresve hozzá egy megfelelő sötét melegítőt lépett ki szobájából be a konyhába, hol lekapcsolta a villanyt, majd a bejárati ajtót kinyitva  a kinti lámpát is lekapcsolta. Naruto táskáját bevitte a konyhába így biztos nem rúgják fel  s visszavonult a nappaliba.

Naruto szinte már szétterülve feküdt az ágyon egyik kezében a sörrel; a tévéből valami stend-up komédista szólt, melynek akkora sikere volt, hogy Narutonak majdnem sikerült felavatnia a kanapét egy adag sörrel.

Sasuke csak fejét rázva vette fel sörét és nyitotta ki azt. A behúzott vastag szürke függöny egyik felét elhúzva kinyitotta az üveg ajtót, majd félrehúzva a függöny másik felét a másik ajtót is kitárta; hogy ne jöjjenek be a szúnyogok és miegymás visszahúzta a függönyt, mely lágyan lengett a lágy szélben.

Kissé arrébb noszogatva Naruto bal lábát végül sikerült leülnie. Lenyúlva a kanapé mellé felvette fekete szemüvegtokját és beletette szemüvegét.

- Mióta vagy szemüveges ? – jött a hirtelen kérdés Narutotól ki egy újabb adagot ivott italából.

- Mmm. Talán 4 vagy 5 hónapja. De még mindig nem tudtam megszokni.

- Szívás. – jegyezte meg a szőke majd a kapcsoló után nyúlva elkapcsolta az adót és unottan váltogatva nézett valami után.

Sasuke felhúzva jobb szemöldökét nézett meredten Narutora. – Kösz ?

A szőke értetlenkedve nézett rá de hirtelen leesett neki. – Nem, nem úgy értettem. Az szívás, hogy még nem szoktad meg. Nekem 15 éves koromban kellett először szemüveg, de egy gyors műtéttel el lett intézve az egész. Azóta eszméletlenül jól látok. – vigyorogta a fiú, majd Sasuke felé fordult. – Minden egyes távoli ablakon tökéletesen belátok.

Sasuke szemét forgatva a megjegyzésre fordította vissza tekintetét a tvre. Lassan hátradőlve a falnak nézte, ahogy az egyik természettudományos adón a fószer épp minden mocskos és extrém munkát kipróbál; most épp a kihalászott piócákat kóstolgatta.

Karján maradt órájára nézett mely már majdnem este 11et mutatott. Naruto éjfél előtt biztos nem távozik… bár valahol nem is bánja. Nem akarta magának se bevallani de nem néz ki  rosszul a mellette elterült srác. Kissé idegesen vezette végig tekintetét a testen.

A szőke ugyan úgy ült mint ő csak sokkal lejjebb csúszva; az a pozíció egy idő után fájni fog. ”Tudok jobb pozíciót is ami nem fájna”. Mormolta magában Sasuke, közben egy újabb adagot ivott söréből.  A kesernyés folyadék lassan haladt végig torkán.

Gondolatait hirtelen halk morgás zavarta meg. Felhúzott szemöldökkel nézett a másikra.

- Heh. Talán még se volt elég egy hambi ? – nevetgélte a szöszi miközben felemelve zöld üvegét az utolsó cseppig kiitta azt.  

Sasuke egyet tudott érteni. Azok a kis szarok semmit se érnek. És az igazat megvallva ő is kezdett éhes lenni.

Felkelve az ágyról gépért lépett, mellyel halk morgást nyert a másiktól mert eltakarta a tv-t. Kihúzva a töltőből  a laptopot ült vissza és indította el a gépet.

- Pizza vagy mexicoi?

Naruto egy pillanatig gondolkodott. – Asszem pizza jó lesz. Ha lehet akkor extrasajtosat.

- Oké. – sóhajtotta ki magából a sötéthajú, majd miután végre elindult a gép, kinyitotta az egyik városi pizzéria honlapját, és leadta a rendelését. Hibernálva a gépet újra összecsukta és visszadugta töltőre. Visszaülve levetve óráját és a kanapé mellé tette; lenézve a kis sarokba undorodva húzta fel orrát. Szokása volt mindent bepakolni oda de lassan már új szokást kellene bevezetnie; a sarokból való kipakolást.

A következő 20-30 perc nem telt el mással minthogy a tv csatornák között váltogattak. Ha találtak valami érdekeset akkor ott megálltak, de egy kisebb vita után inkább valami mást kerestek.

- Ember ha az én 16-ik szülinapom is ekkora party lett volna már saját valóság showt vezetnék. – mormolta Naruto miközben egy boldogan viháncoló alig 16 elmúlott kiscsajt néztek, ki a nagy embertömeg között mozgott. - Bezzeg az én 16ikom. 7 éve az volt a menő, hogy kimentünk valamelyik haver őseink birtokára piával megrakodva meg hangszórókkal. Benyomtunk valami zenét körbeültünk és a legnagyobb marhaságokat beszéltük ki amit addig elkövettünk. – mosolyogta maga elé Naruto. Biztos szép és fontos lehetett számára ez az emlék mert szinte már maga elé mosolyogva nézett a semmibe.

- Szóval. 23 vagy?

- Jaja majd ősszel. Miért mit hittél mennyi? – vigyorogta Sasukére.

- 30. – vigyorogta vissza a feketehajú.

- Hé ez igazán nem volt szép. Miért te mennyi vagy 21?

- 19. 20 leszek 23 án.

- … de hisz az holnapután lesz.

- Huh? – húzta össze szemöldökét Sasuke majd a távirányító után kapva megnyomta a teletext gombot ahol ott virított a 2009-07-21 felirat és mellette az időszámláló 23:26.

Szinte mint akit fejbe vágtak úgy esett vissza az ágyra és nézett maga elé. Ilyen… ennyire gyorsan múlna az idő?

Naruto szinte riadtan nézett a másikra és rázta meg annak vállát. – Hé minden oké?

Sasuke egy pillanatig nem válaszolt, majd kissé kitágult pupilláit Narutora fordította. – Ja.

Naruto felsóhajtva dőlt vissza falnak egy kicsit közelebb Sasukéhez, mint az előbb volt; és ezt Sasuke is észrevette. Mielőtt még bármiféle megjegyzést tehetett volna megszólalt a kapu telefon. Gyorsan felállva lépett a telefonhoz, majd miután eligazította a pizza futárt megnyomta a piros gombot, így be tudta engedni.

Elindult a konyha felé tárcáért, de hirtelen egy szőke fej lógott a nappali bejáratában és nézett rá.

- Kaja? – kérdezte melyre egy bólintást kapott válaszként. – Ok. Én fizetem. – s azzal el is tűnt majd pillanatok múlva már teljes egészében ált az ajtónál.

- Mégis miből gon-

- Vedd úgy mint szülinapi ajándék.

- Ki mondta hogy kérek tőled aká-

Mielőtt befejezhette volna mondatát megszólalt a csengő. Naruto szélsebesen kinyitotta az ajtót ,szinte már félre lökve Sasukét. Tárcáját előhúzta farzsebből, de az mintha beakadt volna, így még jobban megrántotta. Nem figyelve a jelvényre mely kiesett, nyitotta szét tárcáját és kereste elő a pénzt, majd vette át az ételt és köszönt el a futártól.

Sasukében szinte megállt az ütő amint észrevette a földre hullott jelvényt. ”Szóval ezért…” Hajolt le a jelvényért és vette kezébe, majd lassan visszasétált a nappaliba magára hagyva Narutot.

- Hé Sasuke, valamelyiknek elég furcsa a szag-

- Naruto. – hallotta a sötét hangot mely nevén szólította. – Ez… a tiéd? – ”Hülye persze, hogy az övé”

- Oh. – Nézett kitágult szemekkel Naruto a jelvényre majd egy kissé szomorkás mosolyra húzta ajkait. – Igen.

- Miért nem mondtad meg hogy a rendőrségnek dolgozol. – üvöltötte szinte Sasuke.

- Hé nyugi nem úgy-

- És ha az apám megtudja hogy az egyik alkalmazottjával töltöttem az egész estét…

- Tudtam én, hogy az apád- - ezzel a megszólalásával egy elég hangos morgást nyert.- Hé nyugi nem lesz gáz mert-

- Nem lesz gáz, nem, nem lesz, miért is nem lesz? – csillapította le magát Sasuke miközben mély levegőt vett.

- Mert nem az enyém.

- Huh ? De az előbb még-

- Igen de nem úgy. Még nem… - suttogta mag elé miközben leült az ágyra és letette maga és Sasuke közé a pizzákat. – Apámé volt aki 19 éve halt meg egy lövöldözésben. És én is szeretném a rendet vigyázni ugyan úgy mint, ahogy ő tette.

- Uh.. boc-

- Nem kell. Hősként halt meg. – mosolyogta újra a szőke. – De most együnk mert már éhen veszek. – majd meg se várva Sasukét bontotta ki a legfelső pizzát. – Fuj ez meg mi? – húzta el száját és lökte el a dobozt.

Sasuke szinte cöccöge vette maga elé az ételt s nyitotta ki a dobozt. – Tengeri herkentyűk extrasajt és gomba.

- És te ezt komolyan megeszed? Rosszabb vagy mint az a pasas aki piócákat evett. ’Étvágyat. – s jóízűen beleharapott a szinte már sajttól csurgó pizzába.

- Honnan tudod, hogy milyen íze van mikor még meg se kóstoltad? – kérdezte a feketehajú jobb szemét lecsukva miközben bal nyitottal a másik reakcióját figyelte. Bele harapva a szeletbe lecsukta bal szemét is és lágyan beszippantotta a finom illatot.

- Héhé magadra hagylak a pizza szeleteddel ha gondolod. – hallatszott Naruto vigyorgó hangja. 

- Mhmm siess mert nem tudom visszatartani. – hallatszott Sasuke félig nyögő hangja, majd lenyelve az utolsó falatot a szeletből hangos nevetésbe tört ki, melybe Naruto is csatlakozott.

- Hé-hé ez… áhá joh volt. – nevette Naruto miközben lenyalva ujjait egy újabb szelet után nyúlt. – Akkor asszem fel is adom a próbálkozást, ahogy látom nem léphet senki sem miszter  ’tengeri herkentyűk, extrasajt és gomba’ helyébe. – amint kimondta a mondatot meg is bánta.

Sasuke nevető hangja abba maradt és meglepetten nézett Narutora. Lágyan elmosolyodva tette le azt a szeletet amit épp fel akart venni. Kis habozás után végül mégis felvette és közelebb ülve Narutohoz emelte fel.

- Kóstold meg. 

Naruto szinte összerezzent, amint Sasuke közelebb ült hozzá. Jól van ügyes vagy, mindjárt jön a fejmosás és akkor baszhatod. Pedig ahhoz képest hogy csak lássuk… 2 talán 3 órája ismerik egymást igen szépen „összemelegedtek”.  Bízott benne, hogy Sasuke nem olyan lesz mint a többiek és amennyit eddig tud a másikról az ezt az állítását bizonyítja.

- Nem.

Szimpla és egyszerű szó ami könnyen kicsúszik az ember száján. Jobb lenne ha most menne el. Túlságosan is megtetszett neki a másik és úgy tűnik Sasuke nem így érez.

- Mi az hogy nem? Kóstold meg. Nem fog a torkodon ragadni. – lóbálta a szeletet Sasuke a másik orra előtt.

- Vidd már innen. Nem fogom.

- Ó de meg fogod. – mondta veszélyesen Sasuke, majd beleharapott a szeletbe és visszadobta a dobozba.

Naruto lecsukva szemeit rázta meg fejét. Nem. Most kell mennie.

Már épp kelt volna fel mikor bal felkarjára és jobb aljára kezek tapadtak; egy test lassan mászott rá s nehezedett mellkasára. Szemei kipattanva néztek a másik éjsötétjeibe. Azt hitte hogy barnák de tévednie kellett, szinte feketék… talán még sem volt olyan jó az a szemműtét.

Halkan felmordulva szívta be orrán keresztül a levegőt. Már épp nyitni akarta volna száját, hogy megkérdőjelezze a másik viselkedését, de az arcához simuló ajkak szinte megállították szívverését. Majd még egy s még egy. Az arcán lévő 3-3 sebhelyet lágyan harapdálták végig a finom ajkak, végezve munkájukkal ismét fekete szemekkel találta szembe magát. Biztos, hogy jó ötlet ez az egész?

A másik meleg lehelete lágyan suhant végig ajkain. Hallotta, ahogy Sasuke hangosan nyelve újra kinyitja ajkait; véve egy nagy levegőt finom ajkak sajátjaihoz tapadtak s lágyan résnyire nyíltak.

Megremegve nézett a fekete szemekbe, melyek lassan lecsukódtak. Az apró karikák alatt a bőr halványan elszíneződött. Ajkain lévő ajkak lágyan mozogtak; miután semmiféle jelet nem kaptak a mozgás abba maradt s amilyen lágyan jöttek ugyan úgy tűntek el.

Sasuke kezei lassan hagyták el övéit így megengedve, hogy könyökeire támaszkodjon és a fekete hajú sötét tekintetétbe figyeljen.

- Sasuke, mi volt ez? – suttogta halkan de semmi választ nem kapott.

- É-én…- jött a rekedt hang de abba maradt. Fekete tincsek lágyan rázkódtak miközben gazdájuk megkísérelt felkelni az alatta lévőről.

Naruto nem hagyta annyiban. Olyan régen érezte ezt az érzést, nem fogja ilyen könnyen futni hagyni a lehetőséget. Bal kezét a másik nyakának hátsó felére vezetve húzta magához Sasukét, miközben ő megpróbált jobban felegyenesedni.

Fogaik szinte összekoccantak, ahogy egymással találkozott a két ajak. Szinte farkasszemet néztek, azt várva, hogy végül az egyik szemében megjelenik valami, akármi. Orrán keresztül véve a levegőt, Naruto lecsukta szemeit; fejét balra fordította s ajkait lassan kezdte mozgatni a másikén.

Halk felsóhajtó hang hagyta el Sasuke ajkait; szinte felbátorodva engedte nyelvének, hogy a másik ajkain végigsuhanjon s megízlelje azokat. Mint egy varázssuhintásra úgy nyíltak szét a puha ajkak így egyre nyitottabb és nyitottabb lett az ajkak találkozása. Két keze közé fogva a felhevült arcot húzta fel magán a másikat.

A pizza és sör íze elnyomta a másik igazi ízét; nyelvét mélyebbre dugva mintha halványan cigit érzett volna.

Sasuke engedve a másiknak csúszott fel az izmos testen. Kezei a szőke ingjének gombjait kutatták, miközben ajkaik újra zárt csókra tapadtak. Engedte, hogy a másik átvegye az irányítást; izmos nyelv csúszott végig sajátján.

A fehér gombok lágyan pattantak ki bujtásukból; az utolsót is kigombolva felemelte mellkasát, így kezével letudta söpörni a napbarnított bőrről az anyagot. Ujjai piheként szaladtak végig a szőrtelen mellkason, elsuhanva a kristálynyaklánc és az érzékeny dudorok felett, le egyenese a dorozmás, kemény felületre.

Jobb kezére könyökölve a másik feje felett, hajolt ismét le, így nem kellett Narutonak felemelve tartania a fejét. Ujjai lágyan mélyedtek bele az izomcsomagokba.

A tv és villany erős hangja és fénye már rég el volt feledve. Lassan nyíltak ki szemeik és nézték egymást. Szájuk már nem mozgott, csak egymásra tapadtak, néha újra s újra megmozdultak, mintha újra és újra akarnák kezdeni, de végül abba maradt.

- … és ez, mi volt… Naruto ? – suttogta a másik ajkának Sasuke miközben ujjai lágyan masszírozták a félkemény hasat.

Naruto ujjaival Sasuke füle mögé tűrte a fiú arcába hulló tincseket. Jobb kezét lassan vezette végig az egyenes gerincen; az érintésbe mint egy macska úgy simult bele a fiú. Ujjai a másik nadrágjának szélével játszottak pár másodpercig, majd gondolkodás nélkül csúsztak be a melegítő és boxer anyaga alá.

Sasuke halk torokhangot adott ki magából; mint egy meglepett sikoly és nyögés keveréke.

- Nem tudom…- suttogta a szőke; ujjai a két kerek domb közötti kis völgyben csúszkáltak fel s le, ezzel libabőrt keltve a másikon. – De szeretném kideríteni. – nyalt végig ajkain majd kapta el a másikéit egy újabb csókra.

Bal kezét is bevezetve az anyagok alá ragadta meg Sasuke fenekét s nyomta le, hogy találkozhassanak kemény merevedéseik. Most már hangosan felnyögve lihegték egymás arcának a kilélegzett levegőt és szívták be a másikét.

- Mhmm… nem is olyan rossz a pizzád. – nyalt végig ajkain Naruto miközben szájában ízlelgette Sasuke ízét; a pizzától egyaránt sós és édes ízt.

Sasuke vigyorogva nézett le a másikra; csípőjét lassan mozgatni kezdte előre lökő mozdulatokkal. A seggén lévő ujjak egyre jobban markolták. Kezét levéve a másik hasáról ült fel Naruto combjának felső részére, így ruhával takart tagjaik még mindig tudtak súrlódni, de nem nyomta össze az alatta lévőt.

Felemelve karjait vette le a kék pólóját és dobta le maga mellé. Bronz ujjak elhagyták hátsóját és lassan felfelé csúszva derekán vették ostrom alá mellkasát. Ball bimbóját lágyan kényeztette a hüvelykujj és mutató fogása majd hirtelen erősen megcsípték.

Csípője halványan felemelkedett az érzésre. Feje hátracsuklott, amint másik mellbimbója is ugyan ebben a kényeztetésben részesült. Ajkai lágyan remegve szívták befelé a levegőt. Az egyik kéz elhagyva bimbóját csúszott lefelé hasán egészen  a melegítő széléig.

Szemeit Narutoira vezette s kajánul vigyorogva kelt fel a másikról. Félretolva a két doboz pizzát a tv távirányítója után nyúlt és kikapcsolta a készüléket. A 3 égős lámpa fénye még mindig erősen világított szemébe. Felkelve az ágyról megállt a lámpa alatt és az egyik égőt sziszegve csavarta ki, így már sokkal kellemesebb hangulatot teremtve.

Ajkait megnyalva lépett vissza az ágyhoz és nézett végig a másikon. És egy dolgot helyben megállapított; a szőkén sokkal több a ruha mint rajta. Naruto elé állva lassan hajolt előre s fedte be újra a másik testét. Ujjai az ingbe kapaszkodtak s azt lassan tolták lefelé.

Naruto értve amit a másik szótlanul üzent, lassan felemelkedett, így le tudta vetni az inget. Csupasz mellkasába éles fogak mélyedtek, melynek hatására halkan felszisszent. Bocsánatkérően suhant végig az érdes nyelv, majd támadt meg újra egy pontot a vad száj.

Egyre lejjebb s lejjebb haladt, míg el nem érte a másik övvel zárt nadrágjának szélét. Halkan morogva kezdte elharapdálni Naruto csípőjét, miközben kezei az öv kicsatolásán dolgoztak. Lehúzva a zipzárt reakció időt nem hagyva a másiknak nyúlt be a zöld boxer alá és kezdte el masszírozni az egyre keményedő férfiasságot. Ha tudna már rég dorombolna. Nem kellett csalódnia; tenyere bőven kétszer elfért a merev tagon.

Végignyalva ajkán nézett fel Narutora ki érdeklődve várta következő lépését. Kezét kihúzta az anyagok alól, mellyel egy halk morgást nyert. Szemét forgatva és a ’türelmetlen’ szót morogva orra alatt ujjait Naruto egy-egy övtartójának karikájába dugta; ujjaival megfogva a boxert húzta le egyszerre a két ruhadarabot.

A szőke halkan felszisszent amint a ruhaanyagok elhagyták érzékeny tagját. Sasuke lehúzva a másikról teljesen a ruhákat térdelt fel az ágyra. Naruto lassan feltápászkodva egyenesedett fel s dőlt a falnak.

Lábait kissé felhúzta és széljebb nyitotta így Sasuke kényelmesen térdelhetett elé. Ajkaik újra találkoztak s ujjaik ismét felfedező útra indultak. Míg Sasuke ujjai Naruto merevedésére csavarodtak addig bronz ujjak visszacsusszantak kerek dombokra s újra masszírozni kezdték azokat.

Bal kezével letolta a zavaró anyagokat; Sasuke ahogy megérezte, hogy derekáról kezd eltűnni a takaró anyag eltávolodott a másiktól s segítve annak újra felállt s letolta magáról a felesleges ruhadarabokat.

Visszamászva Naruto lábai közé a másik nyakának támadt s erősen szívni kezdte a bőrt. A szőke halkan felnyögve hajtotta félre fejét több helyet hagyva Sasukének, ki az ezüstláncos nyakláncot ujjai közé vette s egy ideig játszadozott vele. Naruto ujjai visszatérve új kedvenc helyükre lágyan simítottak végig ismét a kis törésvonalon egészen le a szinte már forró lyukhoz.

Az Uchiha ujjait körbefonva Naruto fél merev tagján kezdte kényeztetni azt. Ujjai lassan jártak fel s le lágyan szétkenve az előváladékot. Muszáj volt felnyögnie munkája közben, ahogy megérzett egy száraz ujjat beléhatolni; ujjai szorítására Naruto halkan felszisszent.

- Nyugalom. Még megakarom tartani. – duruzsolta Naruto a másik mellé.

- Akkor ne játszd itt a gyengédet. Hamete chodai! (4) (bassz meg)

- Nem tudom, hogy mit mondtál de biztos nem azt hogy elég. – vigyorogta Naruto.

Megfogva a másik csípőjét szinte helyet cseréltek azzal a különbséggel, hogy Sasuke mellkasa a falnak támaszkodott. Naruto kezeit a másik csípőjére téve húzta el Sasukét a faltól.

Az Uchiha halkan morogott a másikra; kezeit a falra téve nyomta el mellkasát a faltól, majd kissé felegyenesedve dőlt vissza; fejét balra fordítva tette a falra és próbálta nézni a másik következő mozdulatát.

Naruto szemei párszor végigfutottak a másik ívelt hátán; jobb mutató és középső ujját szájába véve nedvesítette be azokat, míg balkezével elhúzta a bal félgömböt. Halkan felnyögve húzta ki nyáltól csillogó ujjait szájából és hajolt előre. Lágy csókokat hintett el végig Sasuke gerincének tetejétől a kerek fenékig. Nyelve hegyét kidugva húzta azt végig a kis törésvonalon egészen a piroskás színű bejáratig. Az a kis pont szinte már rikított a sápadtas színezetű bőrön.

Ajkait lassan szétnyitva harapott bele a puhabőrbe és kezdte szívni míg ujjai a bejáratot masszírozták. Érezte ahogy csúszós ujjai alatt a meleg bőr lágyan megremeg; kihasználva az alkalmat egyszerre csúsztatta be a kettőt.

Sasuke torkán mintha egy gombóc akadt volna meg, mely nem engedte, hogy levegő jusson be tüdejébe; nyelve, a gombóc eltűnt, így utat hagyva halk zihálásának mely apró nyögésekkel keveredett.

- Francba. Lazulj már el. – mormolta Naruto a fenéknek, majd a másik felére ráharapva és szívva hozott létre egy ugyan olyan lilás foltot mint amilyen a szomszédos félen virított. Ujjai lassan csúszkáltak ki és be a lyukban, de egyszerűen félt elkezdi tágítani a másikat; mintha az Uchiha még… – Ne mond, hogy még nem csiná-

- Deh. – préselte ki magából Sasuke nyelve egyet. – Csahk. Rég volt.

Naruto lassan bólintva vett egy nagy levegőt, és lassan szétnyitotta két ujját miközben kihúzta azokat, majd összecsukta s újra kinyitotta őket. Az kör alakú izmok lassan kezdek engedi; bal keze lágyan járt fel s alá Sasuke hátán nyugtatás kép.

Nem telt bele sok idő s ujjai már lazán és seben jártak ki és be a másik lihegő, szinte már fuldokló testéből; minden egyes becsúszással tökéletes pontossággal eltalálta a fiú prosztatáját. Hozzáadva a duóhoz gyűrűsujját emelkedett fel s hajolt előre; lágyan harapdálni kezdte Sasuke nyakát.

Kemény merevedése reménytelenül súrlódott a másik sima combjához, így lassan szétkenve az előbuggyanó előváladékot. Homlokát az Uchiha fejének támasztotta és úgy hallgatta a halk sikolyokat és nyögéseket. Ball kezét lassan vezette a hevesen emelkedő mellkasra s vette ujjai közé az egyik megkeményedett bimbót; a nyögések és sikolyok között mintha neve foszlányait hallotta volna.

- Nah-nah…ruto. – erősödött fel a hang. Lassan felemelte fejét, hogy a másik sötét szemibe nézhessen.

Sasuke egy újabb néma sikolyra nyitotta ajkait ahogy a 3 ujj most sokkal mélyebbre siklott. Naruto értve a másikat húzta ki ujjait a kitágult lyukból. Bal kezét a sápadt csípőre emelte; jobbal kezébe vette magát s a tátongó bejárathoz igazította.

Becsúsztatva a fejét hajolt újra előre; jobb kezét a falat fogó alkarra tette; fogait az izzadságtól nedves nyakba mélyítette. Csípőjét lassan nyomta előre, míg nem érezte a finom bőr súrlódását alhasán.

Sasuke alsó ajkába mélyesztve fogát próbálta visszatartani fájdalmas sikolyát; a testrész sokkal nagyobb volt mint 3 ujj. Érezte, ahogy ajka egyre jobban zsibbad; kivéve fogait a húsból nyelte be a levegőt; szemei már nem is tudja, hogy mióta voltak összezárva; csak akkor tűnt fel neki mikor a csípős folyadék lassan lefolyt arca szélén. A legszívesebben letörölte volna kezével de az, minta a falhoz lenne ragadva nem akart mozdulni. A nyakába mélyedő fogak még jobban ingerelték.

A szőke arcára lassan csöppent rá az árva könny; a fiú  eltávolodva nézett foglenyomatára, majd Sasuke fájdalmas arcára. Nyelvét kidugva nyalta le a könnycsíkot; izzadt homlokát az Uchiha arcának nyomta; lassan kicsúszva lökte előre csípőjét majd csúszott ki és tért vissza. A lassú ritmusú tempó egyre gyorsabb és vadabb lett.

A két felhevült testet egyedül a lágy szél hűsítette, mely a függöny két szélén szökött be. Halk cuppogó, bőr-bőrnek csapódó hangok keveredtek a hangos nyögésekkel és morgásokkal. Alattuk az ágy lágyan ringott mozgásukkal.

Sasuke az őrület szélén állt; nem volt elég, hogy Naruto fülébe nyögött; merevedése érintetlenül himbálózott. Megpróbálta felemelni bal karját, de az feladva a szolgálatot esett maga mellé; mellkasa erősebben nyomódott a falnak, melynek érdes mintázata már ez idő alatt vörösre súrolta bőrét.

Elhomályosult szemeit kinyitva újra összecsukta szemét; szemhéja alatt megforgatva szemeit nyitotta ki őket újra, így a fény már nem csípett annyira mint az előbb. Izzadságtól nedves homlokára ragadtak tincsei, melyek tekintetét akadályozták a rendes látásban. Jobb kezén lévő ujjait lassan megmozgatva vette észre, hogy egy másik kéz nyomul sajátjának.

- Sah…sas’..ke. – nyögte fülébe a mély hang. - Nehm.. hnnh..nehm bíhrom továhnb…

- Éhn shenhn. – préselte ki magából de azonnal felnyögött, amint egy erős kéz csavarodott előváladékot könnyező tagjára.

Csípőjét lassan kezdete mozgatni Naruto mozgásával ellentétesen, így még több súrlódást keltve. A tagján lévő kéz egyre gyorsabban siklott fel, s le néha meg-meg állva az érzékeny fejen; egy kósza ujj lágyan simított végig a kislyukon.  

Jobb kezéről a másik kéz remegve csúszott végig; átkarolva mellkasát rántotta el a faltól s szorította erős mellkasnak. Nyaka hangosan roppanva fordult előre; homloka lágyan koppant neki minden egyes erős lökéssel a falnak.

Mellkasáról a kéz elindult felfelé nyakán; ujjak arra késztették fejét, hogy újra balra fordítsa arcát. Ajkai meleg és kiszáradtakkal találkoztak, melyek hevesen kaptak puffadt bőrébe; az érdes nyelv néha néha átcsúszott szájába.

Mindjárt kezdődik…

Feje lassan kezdettel el lüktetni, érezte ahogy testén végigfut egy libabőrhullám. Tüdeje egy pillanatra összeszorult; orrán véve mélyen a levegőt próbálta még egy kicsit visszatartani.

Naruto érezve, ahogy lágyan megremeg az alatta lévő test ajkait még jobban a másikénak nyomta; csípője mozgása egyre gyorsabb lett és minden egyes lökéssel sikerült eltalálni azt a kis pontot. Masszív tagját egyre jobban szorította az ismét szűkké vált járat.

Nem tudták, hogy ki volt az aki végül először elérte a csúcsot; nem is számít. Amilyen közel csak tudtak olyan közel simultak a másikhoz; miközben végigfutott rajtuk az élvezet hullám végig egymás szájába nyögve; Sasuke érezte ahogy Naruto kristályos nyaklánca hátába fúródik.

Sasuke feladva minden erejét dőlt előre a falnak és szuszogott tovább; nyitott, nyáltól csillogó száján keresztül hangosan vette a levegőt s közben az őt néző azúr szemekbe nézett.

Mindjárt… kezdődik…

Elernyedt tagját lassan pumpálta a gyengéd kéz, majd elhagyva ölelte át testvérével együtt. A mögötte lévő felhevült test újra hátának nyomott miközben balra dőltek. Bele se mert gondolni, hogy milyen lehet a barack színű fala.

Baloldali bordáit erősen nyomta az alattuk lévő kéz, de ez most nem érdekelte. A ragacsos kéz fel-le járt a szinte már átlátszó anyagtól ragadós hasán. El kellene mennie zuhanyozni de semmi ereje.

Lassan csúszott ki belőle az elernyedt tag; érezte ahogy a másik élvezete összehúzódó lyukából kezd kifolyni.

Most már csak tényleg egy kicsi és kezdődik…

- Sahsuke… - suttogta nyakának a mély hang; az érdes, puha nyelv lassan járt végig nyaka hátulján. – Mi..mi volt ez? – suttogta a megakadozott hang.

- Nehm tudom… de szeretném kideríteni. – mormolta maga elé.

Kínos csönd telepedett a szobára. Egyedül az úton elhaladó mentő szirénázó hangját lehetett hallani. Hangos levegővételük egyre halkabb lett; testük kezdett lenyugodni; hirtelen fáradság keringett a levegőben.

Sasuke mögötte lévő mellkas lágyan kezdett mocorogni; az alatta lévő kéz lassan húzódott el. Szemei riadtan pattantak ki és nézték a falat. Talán még se kellett volna? Hogy lehet ekkora hülye.

Szemeket érzett magán, melyek mintha fürkészték volna; fejét jobbra fordítva újra azokkal a kék szemekkel találta szembe magát; szinte arcába lógott a másik szúrósnak tűnő kristálykős lánca.

- Én is… - mosolyogta szemébe a szőke.

Már el is kezdődött.

Owari~


(1) Mitsubishi Evo X : http://www.youtube.com/watch?v=AhytUNr4L5w 
a kék van Sasunak… csak mert szeretem az autókat és jó autót adni Sasu segge alá
(2) R-mek : remek… csak megszokás ha szar helyzet van akkor r-mek…
(3) Nani? Nihongo ga benkyoshimasta.: Mi(van)? Tanultam japánul.
(4) Hamete chodai! : Bassz meg

<---Előző    Vélemények