Csupasz talpa lassan surrogott végig a hideg metlakin; ujjai a piros vonalakkal behatárolt kockás ing gombjain még egyszer végigfutottak, ellenőrizve, hogy minden a helyén van-e. Becsukva maga után a fürdő ajtaját a vele szembe lévő falra felfúrt egész alakos tükörbe nézett. Lassan el kéne mennie fodrászhoz, mert az elöl lévő fekete tincsek egyre hosszabb lesznek; de ez se lesz egy könnyű menet; többet vissza nem megy ahhoz a nőhöz, akihez járt, mert ő tényleg levágja a haját.

Felsóhajtva tűrte félre a szemébe eső tincseket; jobbra nézve a konyha felé, a pulton már látta az idegesítően piros siltet. Mégis, hogy képesek egy ilyen idióta ruhába kényszeríteni az embert, és még a fejükbe nyomják azt a francos siltet is; kész röhej. A mellzsebén lévő névtáblát megpöckölve morgott fel; muszáj mindenkinek tudnia, hogy van a világon olyan Uchiha aki máshol dolgozik mint a többi?

Egy utolsó pillantást véve a tükörben magára, elindult a konyhába, melynek ablak egyben erkélyajtó is volt. Az a szokásos belvárosi erkély ajtó, melyet ha kinyit az ember, akkor egy szinte megégetettnek tűnő, narancssárga, homályosított üveggel és azzal a több mint 10 éves fémkeretével találja szembe magát.

Előre lépve a kis párkányra, felsóhajtva tette alkarját a hideg fémre. Még a ma este és kilép; már mióta is mondja ezt? Felcöccenve kezdett vigyorogni ahogy visszaemlékezett arra, mikor bejelentette apjának, hogy nem vállal nyári munkát nála, hanem a helyi gyors”étterem” egy új vigyorgó alakja lesz… leszámítva a vigyorgós dolgot.

Bal karját kicsit jobbra fordítva órájára pillantott; még van fél órája műszakkezdésig. Nem tudja, hogy Orochimaru mi örömét leli abban, hogy őt helyezi szinte minden péntek este a pénztárak mögé… de nagyon élvezi a vénfasz.

Kifújva magából a levegőt, próbálta egy pillanatra kiüríteni fejét. Szemeit a városi félhomályos esti égre vezette. Most nem volt azaz idilli narancssárgás-lilás szín a kékbe keveredve; csak azaz egyszerű fakó kék; felül, alul egyaránt sötét s mintha közben, félúton kifakulna. Ch, mióta van ennyi ideje, hogy a rohadt égen gondolkodjon.

Felegyenesedve mutató és hüvelykujjával megmasszírozta lehunyt szemeit, majd hátradőlve, a lefedett gáztűzhelyre helyezett fekete keretes szemüveg után nyúlt. Összehúzva szemeit, tekintetével szinte már felégette a kezében lévő tárgyat. Felhelyezve a szemüveget ügyelt hogy tincsire helyezze a kerete, ne pedig mögéjük… le kellene már a keretet is cserélni, mert ha úgy akarná hordani mint, ahogy kellene, akkor elég érdekesen nézne ki, ahogy lógó tincsei szinte burokként vennék körbe arcát.

Felvéve előző pozícióját, mérgesen nézett a jó pár méterre lévő szemközti emeltes házra. Pár hónapja még szemüveg nélkül szinte belátott minden lakás ablakán és tökéletesen látott minden egyes kis tárgyat; most meg. Megfogva a szemüveg keretét felemelte azt, majd visszatette orrára, majd újra felemelte és visszatette. Inkább hagyja a francba.

Zsebébe nyúlva elővett egy fehér-kék dobozt; felpöccintve a kemény kartont előhúzott az utolsó szálak közül egyet. Visszatéve a dobozt előhorgászott egy öngyújtót. Az ajkai között lévő koporsószöghöz emelte az öngyújtót, de a szél kioltotta a lángot. Franc, legközelebb, ha elköltözik figyelembe kellene vennie, hogy nem jó ha az ember a legfölső emeleten lakik.

Megvárva míg kicsit elül a szél, újra megkísérelte meggyújtani a szálat, s most már sikeresen vigyorogva tette az ezüstös gyújtót zsebébe. Erősen megszívva a félkemény papírt, ujjai közé vette a cigit s a fémkorláthoz eszkábált hamutartóba pöckölte az első hamudarabokat. Tökéletesen nem érdekelte, hogy a szél az egész lakásba befújja a füstöt, eddig is ilyen szagvolt.

Bal kezére könyökölve nézett maga elé; jobb keze lazán lógott lefelé a korlátról az égő szálal együtt, melynek csak egy kisebb szél kellett volna, hogy végül kiessen kezéből. Szinte már érdeklődve nézte, ahogy a baloldali emeltes ház alsó szintjén élő nénike kis piros kannácskájával kicsoszog az erkélyre, és növényei öntözése közben elmeséli nekik, hogy mennyit emelkedetek a boltokban az árak.

Egy hirtelen jött zörgésre tekintete a nagykukák felé szegeződött, a három háztömb egy U alakot formált így helyet tudott adni a parkoló autók mellett egy kicsi zöld övezetnek, melyek mellett a kukák álltak. A háztömbök egyik éhenkórász macskája ugrott ki a kukából, valami kis szösz szerűséggel a szájában, vélhetőleg egy egérrel; de ezt ő nem látja, francba.

Idegességében egy újabb slukkot szívott a cigiből. Tekintette a lombkoronák fölé suhant, a szemben lévő zöldre festett emeltes házra. Néhány helyen égett a villany, a redőny felhúzva vagy leengedve. Pár helyen hozzá hasonlóan kiálltak az ablakba/erkélyre és életüket rövidítették egy szálal.

”Hogy képesek családok egy ilyen kis lyukban felépíteni egész életüket.” Futott végig agyán a gondolat, de mivel ő nem azaz érzelgős fajta inkább hagyta tovább szállni a dolgot.

Nagyjából a 8ik emelt szintjére emelve tekintetét, szemüveg nélkül is biztos volt benne, hogy egyik professzorát látja, aki szokásos rikító narancssárga könyvét olvassa. Csak az egyetemének első évén volt túl, de már most megbánta hogy ide jelentkezett. Neki is le kellett volna lépnie külföldre bátyjával. De nem… mit is gondolt. Majd pont itt fog valami értelmeset csinálni… kész vicc. Szülei már azt rossz szemmel nézték, hogy egy évet kihagyva ment főiskolára… ha lelépett volna, azt nem úszta volna meg olyan könnyedén mint Mr. tökély.

Összehúzva szemöldökét és kissé hátrahúzva fejét keresgélt meglepetten szemével. Az egyik lakásból az a tipikus I’m gonna fuck you zenne szólt. Mégis milyen ”értelmes” ember az aki ilyet képes hallgatni.

Szinte hátralépett; kezében a cigi megfordult, így mikor összecsukta tenyerét a meggyújtott vég tenyeréhez ért és épphogy megpirított bőrét, de szerencsére a szál nem esett le. Idegesen emelte szájához kissé sziszegve, szemét le nem véve az alakról. Szabadon hallgathatja a rohadt zenéjét, ha teljesíti amit annyira mond a szövegben a vélhetőleg néger rapper. 

A sajátjával megegyező üveg volt a másik erkélyén is. Szemét hirtelen nem tudta, hogy hova fordítsa. Idegesen nézett háta mögé; tudta, hogy senki se nézheti a háta mögül, de mégis. Tekintetét visszafordítva kereste meg újra az alakot s kezdte el részletesen tanulmányozni.

Szőke tincsek, melyek ablakából nem tűntek festettnek; hülye megállapításától magában felcöccenve és felhúzva orrát forgatta szemeit. A másik arcából azon kívül, hogy kissé kerekded mást nem tudott kivenni, mert a szőke, nedves hajzuhatag befedte szemeit és szinte már orrát is.

Nyelve egyet bal lábáról a jobbra helyezte testsúlyát és kissé előre dőlt könyökén. Nem túl széles vállak, épp annyira izmosak, hogy mutassák hogy nem érdemes packázni vele. Biztos benne, ha közelebb lenne, akkor a hason könnyedén megtudná számolni a 6 kis kockát. Ebben csak két dolog akadályozta meg: 1 a távolság 2 az üveg, mely nem engedte, hogy szeme folytassa felfedező útját.

Csak ismét sejteni tudta, hogy az a sötét dolog a másik dereka körül egy törülköző lehet ami…lassan… Vigyorogva figyelte, ahogy hirtelen a szőke ki lett rántva a zene lüktetéséből és kezével a törülköző után kapva azt újra odaköti.

Mielőtt még cigije önmagát felfalná, egy újabb slukkot szívott, a szálat vigyorra húzott ajkai között hagyva figyelte a másikat ahogy eltűnik a függöny mögé, majd visszatér kezében egy szállal, mely hamar szájába került.

Csak most tűnt fel neki, hogy mennyivel sötétebb a másik bőre. Szőke haj és barna testbőr, auch; még az kellene, hogy kék szemei legyenek és woala megkaptuk a mesebeli herceget. A faszt. Mesebeli herceg, ide vagy oda inkább nézte tovább a szőkét, mint hogy gondolkodjon. Egy pillanatra órájára nézett, mely szerint még van negyed órája hogy elérjen melóba, ez idő alatt inkább kihasználja az alkalmat és a másikat nézi. Kicsit kellemetlenkedve nyúlt övéhez; kár, hogy csak negyedórája van.

A szőke ismét eltűnt a függöny mögött; idegesen szuggerálta az erkélyt. 3 perc után sem tért vissza a másik és neki még nagyjából volt 5 perce hogy elinduljon; szerencsétlen módjára tárcája és telefonja kocsijában maradt, szóval majd még azt is ki kell vennie. A szinte már leégett szálba egy utolsót szívott; maga elé fújva a füstöt elnyomta a májkrémes konzervdobozba a csikket.

Épp, mikor már készült feltápászkodni a korlátról, tért vissza az alak, háromnegyedes nadrágban és egy félig felgombolt rövidujjas ingben; telefon a fülhöz tapadva. Nyakában egy köves nyaklánc lógott ami passzolt a 

- Istenem. – sóhajtott fel Sasuke amint a másik szemei rászegeződtek. Azúrkék szemek szinte vigyorogva nézték, füléhez még mindig hozzátapadt a telefon, szája gyorsan mozgott, szabad keze a még nem be gombolt gombokhoz suhant s lassanként pöccintette helyére őket.

Hirtelen a kezében lévő telefont összecsukta, Sasuke biztos volt benne, hogy az utca zaja ellenére hallotta a csapódó hangot, különben nem rezzent volna úgy össze, mint ahogy abban a pillanatban.

A szőke most könyökeire támaszkodva figyelte minden egyes rezzenését. Nyelve egyet figyelte a másikat ahogy annak keze látatlanul megigazította az ing gallérját. Tekintete szinte sajátjába fúródott; a fenébe, ez az első és utolsó alkalom hogy valakit többet megles az ablakából. Halkan felszisszent, amint meghallotta a közelben lévő templomok harangszóját. Nem lesz vicces kibeszélnie magát, hogy miért késett.

Akármennyire nem akarta, tekintetét muszáj volt levennie a másikról. Szinte becsapva az üvegajtót kapta fel siltjét és lakáskulcsát. Bezárva az ajtót elindult lefelé a kikoptatott lépcsőkön. Persze, hogy nincs lift, hát minek is. Mire végre leért szíve fülében kalimpált.

Az ajtón kilépve a legtávolabb parkoló autók felé sietett. Megállva sötétkék Mitsubishi Evolution X (1)- e mellett kinyitotta annak hátsó jobb ajtaját és kis kutatás után már tárcájával és telefonjával zsebében sietett ki az út szélére.

Megállva az útszélén megvárta amíg a négysávos úton elhaladnak az autók. Egy pillanatra felnézett az ablakra, melyben a szőkét látta. Az alakot már nem látta ott állni; egy hirtelen fékcsikorgásra elkapta fejét. Az úton álló autó megállt előtte és mintha zebránál lenne átengedte. Az ülésen vigyorgó szőke, hosszúhajú lány minden egyes lépését figyelte; néha jól jön ha az ember egy kicsit jobban néz ki… még ha abban a rohadt egyenruhában van akkor is.

Nem telt bele 3 perc és már lent volt a főcsomópontnál. Szemüvegét felemelve letörölte homlokát, és mielőtt még megszólalhatott volna a gépies ”Most már áttérhet a McDonalds utcájára” hang. lelépett az útra és sietős léptekkel haladt a bejárat felé; amióta az eszét tudja városban él és ennyi idő alatt már megtanulta, hogy mikor lehet már lelépni. 

Fogait összeszorítva, haladt el a kihelyezett kör alakú ülőkés asztalok között, szinte minden szem rászegeződött; hirtelen valami lábának csapódott. Megállítva magát, hogy tovább menjen lenézett lábához; apró ujjak kapaszkodtak fekete szövetnadrágjába.

”Ne kérlek ne” szinte már nyüsszögte magában miközben a tejszőke fej egyre közelebb és közelebb került nadrágjához, kitágult kék szemek néztek rá mint valami csodára, az apró puffadt ajkak közül lassan folyt ki a nyál.

- Áh bocsánat. – sietett oda egy anyuka ás ragadta el gyermekét mielőtt az száját Sasuke lábára tapaszthatta volna.

A fiú nem törődve vele szívott be egy nagy adagot a sült krumpli és hamburger szagú levegőből. Lenyugodva lépdelt előre a térkővel kirakott placcon. Órájára pillantott; 21:08; 8 perc késés, remek. Megragadva a fém fogantyút húzta maga felé az ajtót és lépett be.

És szinte meg is állt a bejáratban; nem ,nem a rácsapódó légkondi hideg levegője az ami megfagyasztotta; mint a fejetlen csirkék, úgy rohangált az összes alkalmazott, miközben vásárlok tömege állt tömött sorokban és várták, hogy ki legyenek szolgálva. A hely már rég tele volt kisgyerekes családokkal, átutazókkal, és az estéjüket itt kezdő fiatalokkal.

A plafonba épített hangszórókból a helyi vezető rádió kívánság műsora szólt. A távolban lévő nagyképernyős tvről persze már megint le volt véve a hang ,szóval képtelenség volt érteni hogy a kényelmes fotelben ülő két öltönyös férfi miről vitázik.

A nagy csattanó hang hallatán tekintete újra a dolgozókra fordult. A torzonborz, barna hajú fiú idegesen kezdete felszedni kis lapátjával a földre hullott MM cukorkákat, melyet a fagyiba szoktak keverni. Idegességében siltjét megfordította fején és orra alatt morogva kaparta össze a darabkákat, miközben szinte a többi ember átesett rajta.

Sasuke elvigyorodva indult a kisebb tömeg felé; mindjárt kezdődik. Elhaladva a szülinaposnak kijelölt asztal mellett már meghallotta az első fellélegző sóhajtást, mindjárt kezdődik.

Kiba sötétbarna szemei meredten néztek fel rá, a morgó fiú ideges arca egy pillanat alatt felvillanyozódott és az a szokásos vigyora jelent meg arcán. Egy utolsó nagy adagot még felsöpörte tele lévő lapátjára; a többit besöpörte a gépek és rakodó asztalok alá. Szinte már fütyörészve indult el hátrafelé, és dobta ki a kukába lapátostul az egész szemetet.

Sasuke csak vigyorgott; a pénztárgépek mögött állókat nézte, miközben műkörmeik szinte sikítva kopogtak a fóliázott billentyűkön. Érdeklődve fonta össze szemöldökét, ahogy az ügyetlenkedő hosszú vörös hajú csajt nézte, aki próbálta felvenni a rendelést egy csapat 16 éves, apuci kedvence csajbandától. Megrázva fejét lépett a harmadik pénztárgéphez.

Az eddig nadrágja övtartójához csatolt piros siltet letépőzárazta, s fejébe húzta ügyelve, hogy szemüvege ne csússzon le. Mintha a lány megérezte volna, hogy valaki áll mögötte, összerezzenve fordult meg, s szinte remegő ajkakkal próbált meg beszélni, de Sasuke lecsukva szemeit emelte fel kezét és intette csendre.

- Karin, mehetsz. – a lány megigazítva szemüvegét nézett végig a másikon.

- Mégis mi tartott ennyi ideig. Te nem az a késő fé-

- Fogd be és menj. Átveszem. – mondta a lányra se nézve s a pénztárgéphez lépett.

Még hallotta, ahogy a másik hümpf-ögve elhagyja a helyszínt. Felsóhajtva nézett a gépre, hogy eddig mit kértek, de úgy döntött, hogy inkább előreöl fogja kérdezni a vásárlókat; úgy is elmondják; hisz most már tényleg mindjárt kezdődik.

Jobb kezét felemelve levette szemüvegét; úgyse a távolba kell néznie csak egy méteres távolságba. Eltéve a tárgyat a gép mögé emelte fel fejét s nézett szembe a lány tömeggel, mely már idegesen várta, hogy megkapják a rendelésüket.

- Sziasztok. Mit adhatok? – próbálta kipréselni szájából a két mondatot mint valami szívéjes üdvözlést, de kissé mély hangja a lányfülnek valami egészen másképp hangzott.

Az épp beszélni akaró hosszú sötétbarnahajú cicababa hápogva nyitotta és csukta be száját, közben erősen barátnőjébe kapaszkodva ki a pultba kapaszkodva próbálta tartani magát.

Mentálisan megrúgva magát Sasuke morogta magában… már el is kezdődött…

~I’MLOVINIT~I’MLOVINIT~I’MLOVINIT~I’MLOVINIT~I’MLOVINIT~I’MLOVINIT~

Este 9 és 10 között van a gyorsétterem legnagyobb forgalma; az emberek még nem akarnak elmenni semelyik szórakozó helyre, ilyenkor még nem kezdődnek a legizgalmasabb filmek, és még nincs elég sötét, hogy az utcákat védtelenül járják. Így mit tudnak tenni; beülnek és szépen megesznek egy részletezni nem akaratos dolgot ami mégis egészen ízletes gyomruknak; legalább ettek valamit és nem éh gyomorra megy az a sok pia amit még aznap este elfognak fogyasztani.

Szerencsére már 22:14 volt az idő, így a hely elég kihaltnak mutatta magát. Egy két párocska üldögélt  a légkondicionált épületbe. Pár alkalmazott a metlakit mosta fel, valaki a kukát ürítette. Hátúról a konyharészből nevetést hallott kiszűrődni, de semmi kedve nem volt bemenni.

Nem azért mert tartott volna Orochimarutól; pfhh azzal, hogy megmentette a házat Karin és Kiba minden napos balfaszságaitól inkább köszönettel, mint megrovással tartoznak neki. Bár ezt a köszönetet a hónap legjobb munkása díjjal és kinevezéssel kapta meg. Szerencséjére; már kezdte unni, hogy minden egyes 2 második percben pityegésekre ugráljon, és hazaérve még negyedszeri hajmosás után se tudja kimosni hajából a sült krumpli szagát.

Unottan nekidőlve a salátáshűtőnek nézte a nagyképernyős tvt; de csak nézte mert hang az még mindig nem volt. Jobb kezében lévő óriáskólát lágyan megrázta; jól lehetett hallani a több-benne-a-jég-mint-a-kola italban összekoccanó jégkockák hangját. De ez annyira nem zavarta, sőt valahol még jobban is szerette, mint a tömény kólát, melyet ha megiszik és összezárja fogait, akkor azok furán korcogó hangot adnak ki.

Ajkai közé véve a fehér alapon szürke és piros csíkos szívószálat, erősen megszívta azt s az utolsó csepp megolvadt jég és kólakeveréket kiszívta a pohárból. Épp mikor már készült volna, hogy beadja derekát és hátramegy a többiekhez nyílott ki a pénztárpulttal szembeni ajtó mely az ország egyik legnagyobb áruházláncának egyik büszke tagja felé esett. 

Orra alatt morogva tette le maga mögé a poharat és lépett az egyik még bekapcsolt pénztárhoz; siltje már rég nem volt fején és most se törődve vele vette fel a rendelést.

- Szia. Mit adha-

Szavai beléfagytak amint jobban végignézett az előtte álló alakon. Ugyanazok a szőke tincsek és gömbölyded arc; félig kigombolt ing, mely alatt a barnult bőrről lassan folytak le az izzadságcseppek. A szinte már bronz mellkas gyorsan mozgott fel s le vele együtt a nyakon mozgó kristályos nyaklánc is. A két, kissé izmos vállat két fekete pánt fogta közre; a másikon egy táska van melyből kilóg deszkája.

Nagyot nyelve és szinte már megnyalva ajkát harapott szája belső felébe.” Szedd össze magad Uchiha.” Tekintetét visszafordítva a másik arcára; világoskék szemekbe nézett. Melyek alatt furcsa karcolásnyomok húzódtak végig.

Lehunyva szemeit szívott bele a hideg levegőbe majd kifújva, újra a másik szemébe nézett és újra megkérdezte. – Mit adhatok?

A szőke hirtelen hatalmas vigyorra húzta ajkait, s jobb keze nyaka hátulját kezdte el vakargatni.

- Helló.  Egy sajtburg’ meg egy nagykóla lesz.

- Uh, ok. Itt fogyasztod? – „ne kérlek neeeee”

- Uhm, igen?!

- Ok. Mindjárt hozom. –” Franc”. Sebes léptekkel lépett hátra a konyhába, hisz ilyenkor már nem pakolják ki az hamburgereket a tálcákra.

Sietősen visszaérve rá se nézett a szőkére, miközben letette a tálcára a felmelegített hamburgert, majd a kóla automatához lépve elővett egy nagy poharat és elkezdte feltölteni. Szinte érezte testén, ahogy a másik végignéz rajta; keze kezdett egyre libabőrösebb lenni.

Mivel már nem volt elég jég úgy döntött, hogy tesz még egy kis kólát a pohárba. Keresve egy megfelelő méretű fedelet rányomta azt a papírpohárra s visszarobogva a pultoz előhúzott a tálcák mellől egy becsomagolt, logós szívószálat.

Bepötyögve a kért dolgokat nézett a számokra. – Add hatok még valami mást? 

A szőke lassan előre hajolt így jó belátás nyílt felsőtestére; igen még így is eltudott számolni addig a bizonyos hatosig.

- Oh még szép. – duruzsolta a szőke miközben szemeit le nem vette a másikról s lágyan megnyalta az ajkait. – Add meg a számod és többet nem kell mások után leskelődnöd.

- Eh? – Sasuke szinte ledöbbenve nézett a másikra. Szemöldöke értetlenkedve húzódott fel míg ajkai egy vékony vonalba húzódva arca bal szélébe húzódtak. Hirtelen minden idegessége eltűnt.

Fejét kissé előre hajtva szinte már sötét aura vette körbe; két kezébe fogta a piros tálcát és azt a pulthoz csapva tette a másik elé.

- 470 lesz. – mormolta orra alatt; felemelve fejét szája egy örült vigyorra húzódott. – És a ház ajándékaképp egy nagy adag pofán rúgást adhatok. Megfelel?

A szőke szinte hátraugorva emelte fel kezeit védekezés képpen. Gyorsan kutatni kezdett zsebében majd előhúzva egy 500-ast letette azt a pultra, megragadta tálcáját s a happy meal-es játékoknak szánt doboz mögé elhelyezett asztalnál foglalta el helyét. 

A jelenetre páran előrejöttek a konyhából és érdeklődve húzták fel szemüket Sasukéra ki összehúzva szemét nézett vissza rájuk. Idegesen túrt hajába s nyúlt a pénztárgép mögé. Most telt be a pohár. Elővette szemüvegét s azt felhelyezve indult el a kijárat felé.

- Uchiha! Mégis mit képzelsz? Rángasd vissza azt a kibaszott japán seggedet vagy kirúglak! – hallatszott Orochimaru fenyegető hangja.

- Hajrá. – morogta Sasuke s meg nem állva nyomta kifelé az üvegajtót s indult el vissza lakásába.

A kereszteződésnél megállva várta, hogy elhaladjanak az autók; inkább megvárja, hogy eltűnjenek az útról minthogy megkísérelje, hogy átmenjen még akkor is ha sárgán villog az összes lámpa.

Egy pillanatra visszafordult és látta, ahogy a szőke betömi az utolsó falatot és szinte átesve a vele szembe lévő széken indul el sietősen kifelé.

Sasuke összeszorítva fogait nézett el jobbra majd balra, s miután sehol semmit nem látott zsebretett kézzel ment át a zebrán. Sikeresen átérve indult el felfelé a lejtős úton amilyen gyorsan csak tudott; nincs szüksége arra, hogy valaki a nyomába legyen.

Hogy lehet valaki ennyire pofába mászó és közben még mindig sexy. Argh, csak épp ne lettek volna ott, csak épp ne abban a helyzetbe. Vagy ha a másik csak egy kicsit kedvesebben kérte volna meg vagy valami de neeeeeem.

Halk sercegő hangot hallott meg és hátrafordulva látta ahogy a szőke követi deszkájával. R-mek. (2)

Belső hangja szinte ordította hogy maradj ott, de teste már indult is tovább. Zsebében kotorászva végül elővett egy cigis dobozt. majd kivéve egy szálat betette azt ajaki közé, a dobozt meg vissza zsebébe s most már csak öngyújtója hiányzott.

”Újabb gratula Uchiha”; ezért utálta bárkinek is kölcsön adnia a dolgait, még akkor is ha egy kibaszott öngyújtóról van szó. Most már mindegy, legalább Sakura örülni fog, hogy végre megszerzett belőle egy darabkát.

- Héh… váhrj…váhrj meg. – hallatszott a szinte már fuldokló hang.

A szőke felkapva deszkáját rohant tovább felé miközben ő igaz nem állt meg, de lassított gyilkos tempóján. Még ment pár lépést, majd megállt ott ahol a lejtős utca elkezdet bal felé kanyarodni; a másik oldalon egy másik utca csatlakozott ahhoz az úthoz melyiken ők voltak.
Arról az útról ismerős hangokat hallott meg melyek egyre hangosabbak lettek.

- Ne már. – morogta orra alatt.

Nem sok pillanattal később a szőke már utol is érte, s mellette megállva térdeire tette kezeit, miközben deszkát maga mellé dobta úgy, hogy a kerekek felfelé álltak így biztosan nem gurult el. Ahogy a másik lihegését hallgatta megpróbálta kivenni, hogy mi lehet a deszka hátuljára festve de az utcai világítás nem sokat segített neki.

-Mi... miért léptél le olyan hirtelen ? – jött a kicsit lihegett kérdés melyet egy nagy nyelés követett, majd a szőke fel egyenesedett. Csak ekkor tűnt fel Sasukénak, hogy a szöszi magasabb volt nála… bár ez nem is csoda a 179 centijével a francba is elmehet.

- Miért mondanám meg neked ? Nem is ismerlek. – mordult fel a fiú. ”Jól van Sasuke jól csinálod.” Mióta is nem volt jól megfektetve, mmm lássuk csak talán másfél éve?… és most csak így eldobná a lehetőséget?! Idegesen rázta meg a fejét majd újra a másikra nézett. Nem csak a külső hanem… hanem nem tudja mi de valami más is vonzotta az előtte állóhoz. 

- Huh bocs, Naruto… Uzumaki Naruto. – nyújtotta kezét a szöszi vigyorogva.

- Oh. – nézett érdeklődve az elé nyújtott kézre, majd gondolva egyet újra elindult.

Egy újabb kapcsolat? Még az kellene neki. Az utolsóból is alig tudott kiszállni és nem azért mert ő annyira ragaszkodott volna a másikhoz…

- Hé, ha valaki bemutatkozik, akkor szokás szintén azt tenni, teme. – mormogta Naruto majd felvéve deszkáját a földről és visszarakva táskájába követte a másikat.

Sasuke felhúzva szemöldökét nézett el jobb válla felett érdeklődve.

- Nani? Nihongo ga benkyoshimasta. (3) – vigyorogta a szőke.

Sasuke visszafordulva mormolta el helyes kiejtéssel a mondatot. Talán mégse lenne rossz megpróbálni, főleg egy olyan valakivel akivel talán lenne bennük valami közös. A doki is azt mondta, hogy próbáljon meg az emberekkel kicsit nyitottabb lenni. Valahol talán ezért is vállalt abban az gyorsbüfében állást, de az neki tökéletesen elég is volt.  De most megint mi a francról beszél. Kapcsolat? De hisz eddig csak a másik a nevét tudja, meg hogy megpróbálta megtanulni anyanyelvét…legalábbis a nevéből ezt gondolja.

Felsóhajtva állt meg, egy pillanatra érezte ahogy a másik neki ütközik de a test azonnal el is tűnt mögüle.

- Sasuke… Uchi-

- Uchiha Sasuke állítsd meg a kis segged. – hallatszott a távolból az ordítás.

- A francba már, akadjatok le a seggemről. – morogta magában. Meg is feledkezett a kisebb csapatról, melyet pár perce hallott.

Narutora nézve a másik arcán csak egy hatalmas vigyort látott elszélesedni.

- Ahelyett, hogy úgy vigyorognál inkább szedd a lábad. – vágta oda neki Sasuke, majd sebesen elindult tovább az úton.

- Hova ilyen sietősen Uchiha, talán berezeltél? – hallatszott a kiabálás egyre közelebbről.

Ha valaki más vágta volna ezt a fejéhez már rég kiverte volna belőle a szuszt, de vele inkább nem packázik.

- Ismered őket ? – hallotta maga mellől Naruto hangját, ki felvette gyors tempóját.

- Sajnos. – mormolta ki fogai közül.

Sikeresen felértek az utca tetejére ahol a körforgalom közepén ott világított a hatalmas szökőkút. Nem kapnak már herotot a városlátkép tervezői a sok szökőkúttól?

- Neji gyere már! Hagyd őket. – hallatszott egy női hang. ”Gyerünk Tenten még egy kicsit győzködd és leakad rólunk...lam..”

- Persze, igaz is. Ki akarna egy olyan valakit mint Sas- UKE ? – hallatszott a másik hangján a vigyorgás és önelégültség.

Franc, nah ez az mai betett az Uchihának. Hirtelen megfordult, s az épp a sarokra érkező hosszú hajú fiúnak ugorva a falnak nyomta a másikat. A nyelviskola világításában tökéletesen lehetett látni, ahogy Neji hatalmas vigyorra húzza ajkát, míg Sasuke fogait összeszorítva szinte már vicsorgott rá. Tökéletesen érezte a másikból ömlő a cigi és pia bűzét.

- Oh nézd, már mennyire oda van a kicsike. – már szinte röhögte Neji.

- Kussolj te beteg állat. Tudod mennyit kapnál csak azért mert a 100 méteres távolságot nem tartottad be, huh?

- És szerinted kettőnk közül, most ki az, aki a másikat falhoz nyomja , huh?

Pont mondata végére érte utol a 4 tagból álló kisebb csapat. A hosszú sötéthajú lány ajkaihoz kapta kezét Neji szavai hallatán, és a többiek is lerökönyödve figyelték a jelenetet. Mindenki jól tudta, hogy mit művelt Neji Sasukéval; ekkor volt az utolsó alakalom hogy az Uchiha megkért valakit, hogy keverjen neki valami erőset.

Mindenki jól tudta hogy Neji mit meg nem tenne ha csak egy éjszakára is de magáévá tehetné; hát akkor sikerült is neki de nem lett szép a vége.

Naruto összehúzva szemöldökeit közeledett a két fiú felé.

- Sasuke szállj le róla. – mondta olyan nyugodtan amennyire csak tudta, de ha muszáj lesz közbeavatkozni akkor közbe fog.

- Fogd be. Semmit se tudsz. – morogta a fiú miközben még mindig Nejit bámulta.  – A legszívesebben helyben eltörném a nyakad.

- Oh pedig azon az estén nem ezt mondtad. Várj Te nem ihs mohnhdtál mmm semmit. – nyögdécselte Neji mintha utánozni akarna valamit/kit.

Sasuke pupillái összehúzódva néztek a másik vigyorgó arcába. Jobb lábát felemelve térdével Neji hasába rúgott.

- SASUKE…. NEJI. - lehetett hallani a vegyes kiabálásokat.

Sasuke fejét lehajtva lépett el Nejitől ki hasát fogva esett négykézláb a földre. Halk köhögése mintha nevetésbe tört volna át. Lassan a falnak támaszkodva állt fel, a szemébe hulló hosszú tincseit hátratűrve nézett a másikra.

- Né-néhzd, már valaki megtanulta meg-megvédeni magát. – köhögött még egy kicsit mondata közben; jobb keze hátuljával letörölte a szája szélére kifolyt nyálat.

Sasuke felemelve kezét készült volna, hogy lesújtson a másik arcára, de egy erős szorítás kezén megállította.

- Elég lesz. Eleget hallottam. – mondta Naruto majd elengedve Sasuke kezét nadrágja farzsebébe nyúlva előhúzta fekete tárcáját. Azt kinyitva Neji felé fordította, kinek szemei elkerekedve nézték az ezüst jelvényt. Miután a szőke látta, hogy a másik tisztában van, hogy ki is ő, Neji lassan elcsúszott a falon s hátrafelé lépkedve közeledett társaihoz.

- Mákod van Uchiha. – sziszegte az értetlen fiúnak ki Narutora majd Nejire majd ismét Narutora nézett.

Naruto a fejét rázva tette vissza tárcáját farzsebébe, és indult el de miután látta, hogy Sasuke még mindig egyhelyben áll, megállt.

- Nem jössz?

Egy pillanatig Sasuke nem tudta, hogy most mi is történt. Mit mutatott neki Naruto amitől Neji ennyire berezelt? Talán a régi diákigazolványát, pff…

- D-de. – majd szintén megfordulva indultak el újra, de most sokkal lassabb tempóban.

part 1 owari~

Vélemények     Következő--->