Nagy nehezen megt�maszkodom az el�szoba fal�nak d�lve k�zvetlen az ajt� mellett. A vil�g m�g mindig forog, noha m�r nem olyan nagy intenzit�ssal, m�gis ideges�t. Lapos szemekkel n�zem az ide-oda t�ncol� t�rgyakat, melyekr�l pillanatnyilag k�ptelen vagyok meg�llap�tani, hogy voltak�pp mik.

�

Feljebb emelem tekintetem, �s fejem f�l�tt k�zvetlen ott d�szeleg a villanykapcsol�, de �gy �rzem m�g ahhoz is lusta vagyok, hogy karomat megmozd�tsam, �s f�nyt gy�jtsak az am�gy nagyon s�t�t h�zban.

Hirtelen h�nyinger k�rny�kez meg, de visszafojtom az �klendez�si k�nyszert. Nyakam izmai elernyednek, �s �n morogva veszem tudom�sul, hogy l�t�k�r�mben �jra a h�tk�znapi fapadl� ker�l. A lapok illeszt�sei s�t�t k�gy�kk�nt tekeregnem alattam, m�g el�r�bb nem vonszolom l�bamat, hogy beletiporjak az egyikbe, �s inger�lten aktiv�ljam a sharinganom. A folyamatos mozg�s abbamarad.

V�gre ar�nylag stabilan �llok, hab�r ez n�z�pont k�rd�se, �s ink�bb mondan�m, hogy a vil�g j�tt helyre k�r�l�ttem. V�rok m�g egy kicsit, m�g gyomrom teljesen megnyugszik. Na, ilyen �rz�s lehet a vid�mparkban minden p�rg� dologra fel�lni egym�s ut�n... Legal�bb m�r �sszer� �rvet tudok mondani, ha megk�rdezik, m�rt nem j�rok.

„Ha azt akarom, hogy a vil�g forogjon k�r�l�ttem, �s a v�g�n egy j�t h�nyjak, akkor ink�bb ler�szegedem.”

Igen... biztosan ezt fogom mondani - hat�rozom el magamban, v�g�l megpr�b�lok a jelenre koncentr�lni.

Az itthoni szok�s m�r annyira bel�m �kel�d�tt, hogy szinte �szre se veszem, �gy haj�tom le magamr�l a cip�t. L�bam k�nnyed�n szabad�tom ki a fogs�g�b�l, majd csupasz talpam a tatami hideg fel�let�re helyezem.

Miut�n �gy �rzem, meg tudom tartani magam a fal seg�ts�ge n�lk�l, megpr�b�lok felegyenesedni, �s meglepet�semre el�g k�nnyen megy. El�rel�pek p�rat, de �jra megimbolygok. Gyors�tok l�baim mozg�s�n, �s meg se �llok az els� kanyarig, ami a szob�khoz vezet� folyos� jelenl�t�r�l �rulkodik.

Agyamon egy pillanatig �tfut: tal�n f�rdeni k�ne...vagy csak egy kis hideg v�z, de hamar elvetem az �tletet, ahogy k�nytelen vagyok imm�r a h�tamat is nekivetni a h�s�t� vakolatnak. Testem teljesen elnehez�l, elm�mb�l kisiklik minden gondolat melyek �gyam fel� igyekv� t�rekv�seimet tartott�k fenn. Lassan cs�szom le a fal ment�n, l�bam szinte felgy�r�dik el�ttem, ahogy v�g�l altestem meg�rzi a padl� kem�nys�g�t.

Percekig �l�k egyhelyben. Semmi �rtelmes reakci�t nem tudok produk�lni. Egyszer�en csak figyelek.

�rzem magam k�r�l a h�z leh�lt, szinte m�r dohos leveg�j�t. L�tom a sz�rkes�gig fakult s�t�ts�get, mely egyszerre egy eg�sz m�s t�nusban mutatja be a lassan elkop� fest�ket. Hallom az �jszaka cs�ndj�ben ciripelni a t�csk�ket, melyek magas hangfrekvenci�val h�vj�k a p�rjukat, �s valahol nagyon messze felvony�t egy kutya.

Hosszan pislogok egyet, �s nem is �rtem m�rt, de v�gig�mlik rajtam a keser�s�g, mintha az alkohol csak m�g jobban kik�nyszer�tette volna bel�lem a f�jdalmakat. Dolgokat, amikre nem akartam eml�kezni, �s �gy �reztem tal�n ebben az �vben mindet elkergethetem, ha kicsit m�sk�pp �llok hozz�... m�gis... A r�szegs�g fogyatkoz� k�d�n kereszt�l ugyan �gy tudatosul bennem, mennyire egyed�l vagyok. Annyira hi�nyoznak, de f�leg �.

R�gen az �v e napj�n, olyan boldog voltam mindig. Tal�n jobban �r�ltem az alkalomnak m�g a saj�t sz�let�snapomn�l is. �n voltam az egyetlen, aki megeml�kezett r�la, �s t�nylegesen megaj�nd�kozta. Neki pedig mindegy volt, hogy mi az... kedvesen �lelt �t, majd f�lembe suttogta azt a k�t sz�t, ami ak�r egy eg�sz vil�got k�pes volt megv�ltani bennem: „K�sz�n�m, kis�cs�m.”

Tal�n az�rt, mert soha nem tudtam olyat tenni egyszer� h�tk�znapokon, amit megk�sz�nhetett volna... tal�n az�rt, mert egyed�l akkor sz�l�tott �gy... fogalmam sincs. Csak annyira j�l esett.

Most pedig messze van. V�gtelen�l messze, �s ha viszont is l�tom, biztosan nem fogok �jra ilyesmit hallani, pedig olyan tiszt�n cseng a f�lemben. Szinte �rzem a jelenl�t�t... azt az ismer�s chakr�t, mely m�r akkor gyilkolt... engem m�gis csak simogatott.

�- B�tyus... - lehelem �ntudatlanul az �jszak�ba, �s sz�vem reszketve v�rja r� a viszonz�st. Annyira er�ltetem magamba az eml�k�t, hogy val�s�ggal m�r hallom kedves baritonj�t, �s komolyan elhiszem: mindj�rt itt lesz... hiszen mindig j�tt, ha h�vtam.

A falon �tfut egy par�nyi fekete hangya, �s �n �jra visszazuhanok a val�s�gba... ahol egyed�l vagyok �s magamra utalva. A hirtelen vesztes�g�rzet melyet eml�keimbe val� mereng�s okozott olyan intenzit�ssal t�r r�m, hogy nem b�rom ki, �s halkan felzokogok. Teljesen lehajtom a fejem, hogy ne l�ssam azt az undok falat. K�nnyeim a gravit�ci�nak engedelmeskedve potyognak a f�ldre. N�m�n hullatom �ket, �s igyekszem nem gondolni r�, hogy f�rfi vagyok... hogy ninja vagyok... hogy Uchiha vagyok... hogy tilos s�rnom, m�g ha a k�n fel is em�szt.

Pedig ilyenkor, legsz�vesebben elvonuln�k szob�mban a nyitott ablak melletti kis sarokba, �s holdat b�mulva s�rn�k, v�rva, hogy majd visszat�rjen. Elmondja, hogy az eg�sz csak hazugs�g volt, csak k�nyszer�tett�k r�, �s mindig velem lesz.

V�rok, de nem j�n... ahogy eddig soha sem tette. M�gis... ez az egyetlen egy dolog, amiben meger�ltet�s n�lk�l ilyen kitart� vagyok, �s nem �rdekel, hogy lehetetlent k�rek. Az ajt� m�gse ny�lik... A fa nem reccsen l�ptek alatt... Egyed�l vagyok a s�t�tben, a holdat �s a csillagokat felh�k takarj�k... �s �n csak s�rok, mint aki mag�ban hordozza a vil�g �sszes f�jdalm�t.

K�nnyeim hom�lyos f�tyl�n kereszt�l egy mozg� �rnyat v�lek felfedezni szemem sark�ban, �s el�nt egy �rz�s... nyugtat�, �s kellemes, de tudom, hogy m�g ez is csak ill�zi�.

Ny�lv�n a sharinganom kelt nekem genjutsukat - fut �t az agyamon, �s teljesen logikusnak v�lem. Most az �rzelmeimet se vagyok k�pes szab�lyozni, akkor ugyan m�st mi�rt tudn�k?

Ill�zi�...

Tudom, hogy az, mert m�s nem lehet! De... annyira j�l esik.

B�ty�m k�pm�sa mozdulatlanul �ll mellettem, csak l�bfej�t l�tom, azt se tiszt�n, de a chakr�ja jellegzetes hull�mz�sa... b�r�nek illata... Pont olyan, mint mikor kicsik voltunk, �s � gyorsan letusolt, majd kil�pve nekem engedte �t a f�rd�szob�t. Sose �llt meg, vagy sz�lt hozz�m, egyszer�en els�t�lt mellettem. Viszont maga az a hangulat, �s a hozz� j�r� �sszes inger, hang, illat megragadt bennem.

�pphogy csak egy mosoly erej�ig �lem bele magam, �s pillanatok alatt t�r fel bel�lem az �jabb keser�s�g.

B�ty�m... soha t�bb�...

Vajon az �tlagos emberek mennyire vannak tiszt�ban ezzel a k�t sz�val: soha t�bb�? Maga az, hogy volt valamid... amit szinte a r�szednek mondhatt�l... ami term�szetes volt sz�modra, ak�r a leveg�. Csak akkor �rt�kelik az ilyen dolgokat, ha m�r nincsenek... ha megfosztj�k �ket att�l, ami a l�telem�kk� v�lt. Ez pedig sokkal sz�rny�bb m�g ann�l is, mintha a sz�vedet t�pn�k ki. A fizikai gy�trelmek k�zel sem �llnak a lelkiekhez.

�- Nem ismerik a f�jdalmat... - suttogom elhal�an a leveg�be, mire Itachi mintha megmozdulna.

Nem ismerik...a f�jdalmat...

Nem ismernek...engem.

�- Nem tudnak semmit...semmit! - ki�ltok kikelve magamb�l, �s el�reg�rnyedek �lt�mben, fogaimat �sszeszor�tom. �jabb foly�kony gy�m�ntokat hullatok magam el�, szemeim m�r sz�rnak, de nem b�rom abbahagyni... pedig annyira szeretn�m.

Az emberek olyan k�nnyen �sszes�gnak a h�tam m�g�tt...

„Az�rt ilyen, mert az �sszes rokon�t lem�sz�rolt�k.”

Tal�n szomor�, sajn�lkoz� arccal r�m n�znek, de nem �rtik! Fogalmuk sincs!

D�h�s vagyok r�juk, mindre, mert azt hiszik, tudj�k, milyen. Pedig nem!

A vil�gban nincs val�di egy�tt�rz�s. Ahhoz ugyan azt k�ne �t�lned, mint a m�siknak. De teljesen k�l�nb�z� az eg�sz, m�g ha hasonl�t �ltetek is meg. Az eml�kek m�sok, a l�nyeges r�szek kiemel�se, az, ami ut�lag megmarad... �s legf�k�pp, m�shogy dolgozz�k fel a k�l�nb�z� emberek.

Nincs val�di egy�tt�rz�s...hib�san meghat�rozott fogalom.

Nem tudj�k, mit �rzek.

Mindenki fontosat elvettek t�lem. Ha lenn�nek bar�taim, akkor is ugyan olyan mag�nyos lenn�k, �s f�jna... jobban, mint b�rmikor, hisz l�tn�m a t�bbi gyerek boldogs�g�t a sz�leik mellet.

Ink�bb vonulok �nk�ntes sz�m�zet�sbe, �s koncentr�lok csak magamra. �gy nincs senkim, akit elvesz�thetn�k. Nem kell f�lnem semmit�l.

Egyszer�bb... nem j�r annyi f�jdalommal.

Szemeim �gnek, de m�r nem k�nnyezek. Megk�nnyebb�lt s�haj hagyja el ajkaim, v�gre �jra �nmagam vagyok. Fejemet h�trahajtom amennyire csak a fal engedi, �s a plafont kezdem el kifejez�stelen arccal b�mulni.

�- Azt hiszem... - hangom rekedt, �gy k�nytelen vagyok h�r�gve megk�sz�r�lni a torkom. - befejeztem.

�- Helyes - sz�lal meg mellettem a hamis Itachi, majd megfordul, �s elmegy.

Bamb�n n�zem l�ptei nedves nyom�t, majd felkelek, noha kiss� imbolyogom.

Biztos a szob�j�ba...

Gondolataim elhal�ak, de k�vetem b�ty�mat, azonban, mikor kinyitom az ajt�t, ugyan az fogad, mint m�skor. Teljesen �res, m�g a padl�t is porr�teg fedi, annyira r�gen tette be ide ember a l�b�t.

M�lyet s�hajtok, �s leg�rb�l� sz�jjal becsukom.

Akkor m�r v�ge...

Nem t�g�tok b�ty�m egykori saj�t ter�lete mell�l. Egyszer�en nekit�masztom homlokomat a falapnak, �s csak v�rok...v�rok... de mire? Nem tudom...

Legsz�vesebben bemenn�k, �s kikapn�m a szekr�nyb�l egyik r�gi p�l�j�t. Vajon benne van m�g az illata?

K�t kezemet r�sim�tom a fejem mellett az ajt�ra, majd behajl�tom ujjaim. K�rmeim halkan karcolnak bele a f�ba. �gy �rzem most magam, mint valami k�ly�kkutya, akit a gazd�ja kiz�rt �jszak�ra, de m�g mindig be akar jutni az otthon �v� meleg�be. K�ptelen vagyok elszakadni ett�l a nyomorult helys�gt�l. Pont, ahogy sz�leim h�z�t�l, a kl�nomt�l, a m�ltamt�l. Azt hiszem, sose fogom feldolgozni...

V�lem�nyek���� K�vetkez�--->

�