�letemben el�sz�r nem voltam k�pes ugyanazzal a megszokott, felh�tlen �r�mmel v�gigs�t�lni Konoha utc�in. Egy pillanatra megtorpantam �s k�r�ln�ztem a h�zak k�z�tt, melyeket v�delmezt�nk. Finoman meg�rintettem a fejp�ntomat, ujjammal k�rberajzolva a lev�l jel�t. - Konoha. Mindegyik lev�l, m�g a legkisebb is sz�m�t. Nincsen n�lk�l�zhet� darab, nincsen olyan r�sze, amelyet sutba dobhatn�nk. - Figyeltem a sz�nes tet�ket, a gy�ny�r� vir�gl�d�kat, melyek az ablakok p�rk�nyain sorakozva illatoztak. A fel�ll�tott �s d�san megpakolt z�lds�ges �s gy�m�lcs�s standokat. A l�gy b�k�t, az �ltet� nyugalmat, mely ott h�z�dott mindegyik utc�n, minden veszeked� ember �s cs�nytev� gyermek m�g�tt. Az itt �l�k mind b�ztak a vezet�ikben, mert olyan szem�lyek �lltak az �l�k�n, akik az �sszes emberi gyenges�g�k ellen�re, t�ll�ptek �nmagukon. - Ilyen ember volt az ap�m is - pillantottam fel az eml�km�re -, �s ilyen ember Tsunade obachan is - n�ztem szomor�an a k�rh�zra. - Egy nap, hokage leszek. Egy vezet�, nem lehet bizonytalan, hozzon b�rmilyen d�nt�seket is, azok�rt v�llalnia kell a felel�ss�get. Ha megfutamodom, mif�le vezet�je lehetn�k az embereknek? - szor�tottam �k�lbe kezeimet, pr�b�lva meggy�zni magamat igazamr�l. A r�gi t�z, amely f�t�tt, finoman izz� par�zzs� hamvadt, k�szen �llva az �jj��led�sre. - Sohasem adom fel! - Hit. Az igaznak hitt dolgok, sokszor a legcsal�k�bbak a vil�gon. - Konoha T�z orsz�gban fekszik. Az itteniek lelk�b�l, sohasem alhat ki a rem�ny l�ngja! - Mert mindig kider�l r�luk, hogy a hit �s a bel�le fakad� rem�ny r�v�n, puszta l�tsz�lagoss�gba futnak. - Hit, rem�ny, er�. - Elleplezve el�l�nk a val�di c�lokat �s ind�t�kokat.

Felsiettem a l�pcs�k�n �t az irod�hoz, �nk�ntelen�l lelass�tva a folyos�n. Szinte csak �vakodva mertem v�gigl�pkedni rajta. Ez m�r nem az a hely volt, amit annyira ismertem. Nagy volt a csend. - T�lzottan nagy. - Senkivel sem tal�lkoztam �tk�zben, pedig t�bbnyire �lland�an nagy s�rg�s-forg�s volt. - Legal�bbis Tsunde-obachan idej�n...- haraptam el a mondatot, nyelve egy hatalmasat. - Nem gondolhatok erre. - L�pteim egyre lassultak, ahogy eljutottam az iroda ajtaj�hoz. Kezem lassan a kilincsre fon�dott, de v�ratlanul halk, tompa hangok �t�tt�k meg f�lemet. - Valakik biztosan jelent�st tesznek Danzoun�l - torpantam meg, elh�zva sz�mat. Nem volt kedvem v�rni. Gondoltam berontok �s �gy a bent tart�zkod�k, gyorsabban v�geznek a jelent�s�kkel.

- Azt mondta, el fogja hozni mag�val! - hallottam az egyik felh� ninja �les, karcos hangj�t. - Mit keresnek ezek Danzoun�l? Mir�l besz�lnek egy�ltal�n? - araszoltam k�zelebb az ajt�hoz, de a hangok, m�g mindig el�g halkan jutottak el hozz�m. - Ehhez k�pest, ott cs�kol�zott vele �s ut�na hagyta elmenni! - csattant fel a n�, j�ghideg hangon. Ledermedve, szinte az ajt�ba olvadva v�rakoztam tov�bb. - Cs�kol�zott?! Ezek r�lam besz�lnek? R�lunk? - meredtek egyre nagyobbra szemeim, ahogy �reztem a bennem n�vekv� fojtogat� d�h�t. - R�juk fogom t�rni, ezt a rohadt ajt�t! - morogtam n�m�n. - Sasuke, � megmondta - eml�keztem vissza g�rcs�sen. „Mondd meg Danzou kuty�j�nak, hogy nem illik k�t ember mag�n�gy�be beleavatkoznia." - Igen, ezt mondta. R�j�tt, hogy k�vetnek benn�nket.

- Konoh�ban tal�n, ez a ninj�k becs�letk�dexe? - k�rdezte egy �bl�s, len�z� f�rfihang. - Micsoda elpuhult egy v�ros! - Ez�rt a s�rt�s�rt meg fogom �lni! - csikordultak meg fogaim egym�son. De tudtam, hogy nem �rulhatom el magamat. Ha t�bbet akarok tudni, akkor m�g nem. - Pedig legsz�vesebben sz�tvern�m - fortyogtam n�m�n.

- Nem �rtem a szitkaikat - v�laszolta Danzou j�ghidegen. - A terv, v�gig egy elgondol�sra �p�lt, nem pedig egy el�re megtervezett, tudatosan v�grehajtand� akci�ra. �ppen ez�rt javasoltuk a jinchuuriki sz�m�ra, ezt a semmitmond� k�ldet�st. Egyszer�en nem sz�moltunk azzal az eshet�s�ggel, hogy az Uchiha t�bb �rzelmet is t�pl�lhat ir�nta. - Reszketve h�tr�ltam el az ajt�t�l, igyekezve letuszkolni a bennem felgy�lt haragot. - Becsapott. - Kifel� vettem az ir�nyt, megr�m�lve a bennem felt�mad� indulatt�l. - Becsaptak minket Sasuke! - vetettem h�tamat a nyirkos falnak. - Meg fogom �lni ez�rt - suttogtam magam el�, folyamatosan reszket� kezeimet n�zve. - Ezek a ninj�k eszk�zk�nt akartak felhaszn�lni Sasuke el�r�s�re? H�t ez�rt volt minden? Ez az �rtelmetlen feladat is? - szor�tottam �k�lbe kezeimet.Apr� k�nnyek sz�ktek a szemembe, de azonnal elmorzsoltak �ket. - Azt hittem a j� szerencse �llt az oldalamra, �gy tal�lkozhattam �jra vele. Helyette azonban...M�sok tervelt�k ki, m�g a tal�lkoz�sunkat is - t�ntorodtam meg a keser� haragt�l. - Ekkora k�pmutat�st, ilyen �rul�st! Rohad�kok! Mit hittek?! Lehet, hogy nem �rtek sok mindent Sasuk�val kapcsolatban, de sohasem �ruln�m el. Ezt hitt�k? Hogy ezt teszem?! Nem tudt�k kiverni bel�lem, h�t m�s utat v�lasztottak?

„- Tudtad, hogy itt leszek? - eml�keztem vissza k�rd�semre, melyet feltettem neki az erd�ben.

- Nem.  - M�r akkor is felt�nt, amit ut�na k�rdezett. - Te?" - Tal�n m�r akkor tudta, hogy valakik a nyomunkban vannak? Hogy csak csapd�t akartak �ll�tani neki? Mit akart tudni? Hogy �n benne vagyok-e? - gyomrom egyre jobban �sszesz�k�lt az idegess�gt�l, a tehetetlen haragt�l. - Ezt hitte? R�lam? - m�lyetl�legezve igyekeztem kisz�radt sz�mat benedves�teni. - Mi�rt t�r�d�m azzal mit hitt? Mi�rt �rdekel? Most gondolkodnod kell Naruto! - utas�tottam magamat �s m�ly l�legzetet v�ve, igyekeztem lenyugtatni h�borg� gondolataimat. - Tudnom kell, mi t�rt�nt a h�tt�rben. Ki kell hallgatnom �ket. - Elsz�ntan biccentettem egyet, �s b�r tagjaim remegtek, az ablak fel� vettem az ir�nyt. - Nem vesz�thetem el a fejemet! Most nem, ha tudni akarom az igazs�got. - K�t nagy ugr�ssal, a hokage ablaka felett teremtem, igyekezve bevetni a leghat�konyabb �lc�z�si man�veremet. F�lig t�ntorogva, h�nyingerrel k�szk�dve, de k�pes voltam v�grehajtani a testemnek �s agyamnak kiadott parancsot. - Ugorj! L�pj! Rejt�zz! Hallgass! Figyelj!

- Annak a nagysz�j�nak ide kellett volna csalnia az Uchih�t - csapott az asztalra indulatosan az egyik f�rfi, amikor �jra bekapcsol�dtam a besz�lget�sbe. Csak rem�nykedni tudtam, hogy nem maradtam ki sok mindenb�l.

- Az inform�ci�k alapj�n tudjuk, hogy a v�rosba fog j�nni - v�gott k�zbe Danzou hidegen.

- Vajon mikor? - ironiz�lt egy flegm�bb n�i hang. Nem l�ttam, csak hallottam �ket.  - Tal�n akkor, amikor a csontjaink m�r itt porladnak valahol a k�zelben? - k�rdezte h�v�sen. - Hogyan? - akadt bennem a leveg�. - Danzou esetleg el akarja tenni �ket l�b al�l?

- T�l gyanakv�ak - hallatszott �jra a sz�ntelen hang.

- Nem �rt semmit - v�gott k�zbe egy hat�rozott f�rfihang. - A k�ldet�s miatt, el�lr�l kell kezden�nk a keres�st. Az es�lyeink pedig ennek a sikertelen �tletnek k�sz�nhet�en, null�ra cs�kkentek! - f�rmedt r� Danzoura. Elh�lve hallgattam az esem�nyeket, igyekezve �sszerakni az apr�kock�kb�l a nagy eg�szet. - A k�ldet�s, csak elterel�s volt. Sasuke miatt. Micsoda rohadt, aljas banda! - szor�tottam �ssze fogaimat. -Mi�rt?! - kongott bennem �resen, az egyetlen k�rd�s. K�t kezemet az ablakkeretre tettem, hogy rajta kereszt�l bevet�dve, meg�lhessem a nyomorult diszn�kat. - Mi�rt?! - Szinte tomboltam a haragt�l, fogaim v�szesen k�zeledtek kit�r�s�k �tja fel�. Hi�ba sikoltott minden idegsz�lam, hogy hallgassak, lapuljak...Nem ment. - Mi�rt?! - ord�totta agyam, v�konyan szit�l� k�d�t hintve j�zan eszem el�. �lni akartam.

- Nem a jinchuuriki hib�ja, hogy az Uchih�t, nem tudta elhozni - nyikordult meg a sz�k, ahogy Danzou felemelkedett bel�le. Azonnal megdermedtem a mozdulat k�zben. - Sok�ig �n is �gy gondoltam, hogy ez a bolond, id�tlen fi�, hordoz�k�nt a veszt�nket fogja okozni. Azonban egy valamit be kell l�tnom r�la - halkan hallottam csak a bot finom koppan�s�t -, kiv�l� ninja, �s elk�telezett a faluja ir�nt. Nekem csak ez a fontos. �gy gondolom, ha k�ldet�sk�nt adjuk ki neki Uchiha Sasuke missing-nin visszahoz�s�t, b�rmi �ron megtette volna.

- Akkor mi�rt nem �gy adta ki? - k�rdezte az �bl�s hang er�teljesen. - J� k�rd�s - vontam fel szem�ld�keimet. - Mi�rt nem? Hiszen � nyilv�n�totta elveszett�.

- Jelen pillanatban a falu �jj��p�t�se a legfontosabb dolog. Nem ind�thatok el, egy eg�sz keres� csapatot az �ld�z�s�re. T�lzottan meggyeng�lne a v�ros, �s m�g ink�bb v�dtelenn� v�lna az esetleges t�mad�sokkal szemben. Ki engedhetn� meg ezt mag�nak? - tartott egy pillanatnyi sz�netet. - M�sr�szr�l, ha Narutonak siker�lt volna visszacs�b�tania Uchiha Sasuk�t a faluba, mint missing-nint jogunk lett volna, felel�ss�gre vonni. Illetve �n�k, tiszt�zhatt�k volna a mester�ket �rt atrocit�st.

- Tiszt�zni? - csattant fel az egyik n� �lesen. - Nem besz�lgetni j�tt�nk, hanem meg�lni azt a mocskot! - acsarkodott kitart�an. Idegesen benntartottam a leveg�t, nyelve egy nagyot. Lehunytam a szemeimet �s arra gondoltam, ha Sasuke ugyanilyen helyzetben lenne, � elhallgatna �s figyelne. Ismertem az irod�ban tart�zkod� szem�lyeket, a felh� ninj�kat. �ket is a bossz� hajtotta. Meg akart�k torolni Sasuk�n, a mester�k hal�l�t.

- Nos, az �lk�ldet�ssel ezt akartam el�rni - engedte el f�le mellett Danzou a s�rteget�seket, �sszegezve az eddig elmondottakat.

- De nem siker�lt neki - szegezte le hidegen, az egyik n�.

- Val�ban nem - gondolkodott el egy pillanatra. L�ptei halkan koppantak a padl�n, ahogy botj�ra t�maszkodva az ablak fel� s�t�lt. Szemeim felpattantak, ahogy hallgattam halk neszez�s�t. K�zvetlen�l alattam �llt meg.

 - Elbukott - tette hozz� az �bl�s hang gazd�ja. Nagyot nyelve hajtottam le pill�imat, igyekezve m�rs�kelni pokoli d�h�met.

- Nem bukott el. A jinchuuriki, Konoha ninj�ja - jelentett ki szil�rdan a hokage. D�bbenten hallgattam Danzout. - Ki�ll mellettem - nyeltem egy nagyot. - Ha kell, megv�di azt, b�rmi �ron. Uchiha Sasuke jelenleg nem jelentett fenyeget�st a v�rosra. E mellett, a t�nylegesen parancsba adott k�ldet�se, Teaorsz�g k�t csal�dj�nak a kib�k�t�se volt. Ezt megtette.  

- Elbesz�l a dolgok mellett Hokage-sama - mordult r� a magasabb n�.

- �gy hiszem nem. Mint ahogyan eml�tettem, ez csak egy k�s�rlet volt a hordoz� r�sz�r�l �s a mi�nkr�l is. Az pedig, hogy mi t�rt�nik k�t f�l k�z�tt, nem r�nk tartozik - dar�lta sz�razon.

- Oh! - jegyezte meg ep�sen a kisebbik n�.  - Micsoda tolerancia! - nevetett fel g�nyosan. - Net�n meghatotta a k�t fi� ragaszkod�sa egym�shoz? - Arcomon enyhe p�r �gett a s�rt� c�lz�s miatt.

- Nem hinn�m, hogy ebben a pillanatban a mag�nv�lem�nye, fontos szerepet j�tszana - csengett j�ghidegen a hokage hangja.

- Akkor mit�v�k legy�nk? - k�rdezte egy fokkal higgadtabban az egyik n�. Eml�keztem r�. � volt az a h�rihorgas, h�v�s n�, akit nagyon k�nnyen fel lehetett bosszantani.

- Sajnos nem tudok m�s eshet�s�get javasolni, mint az �ld�z�s folytat�s�t - recsegte a hokage. - Term�szetesen a jelent�sek megmaradnak a konohai hat�s�g birtok�ban. - Jelent�sek?! - r�ncoltam �ssze a szem�ld�keimet.

- Kellemes, ahogy kiiktat benn�nket - duruzsolta a n� vitriolos hangon.

- Nem tudok m�s lehet�s�get javasolni. Csapatokat nem k�ldhetek a keres�s�re, mert ak�r t�bb csapat erej�t is fel�lm�ln� az Uchiha. Az egyetlen szem�ly, aki visszahozhatta volna, az a jinchuuriki volt. Neki sem siker�lt. Megtett�k, amit lehetett - z�rta le a besz�lget�st. - Az egyetlen szem�ly, aki visszahozhatta volna, �n voltam. M�gsem j�rtam sikerrel...Val�ban elbuktam. - �res tekintettel b�multam a ragyog� eget, a l�gyan j�tszadoz� napsugarakat, az �l�nken zsizseg� v�rost. Nem tudom mi�ta �lhettem ott, a gondolataimba mer�lve folyamatosan ism�telgetve magamnak kudarcomat. Az �reg hokage hangja t�r�tett magamhoz.

- Nem akarsz bej�nni? - nyekeregte ellenszenvesen, �s ridegen visszal�pett az ablakb�l.

- Hai - morogtam ellens�gesen, �s beugorva az ablakon, meg�lltam vele szemben.

- Mindent hallott�l? - k�rdezte ridegen. Nem v�laszoltam, m�g csak nem is b�lintottam. - Nyomorult d�g! �tvert, �s m�g csevegjek is vele? - Ujjaim lassan kunai tart�m fel� cs�sztak. - Mit akarsz tenni? - h�zott maga el� egy tekercset, l�tsz�lag elmer�lve benne. Egy�ltal�n nem zavartatta mag�t a burkolt fenyeget�s miatt. Megint csak nem v�laszoltam. - Nos? Hov� lett a legend�s Uzumaki Naruto, akinek mindenre volt egy v�lasza? - k�rdezte ep�sen.

- Ch! Tudja a nevemet? - morogtam d�h�dten. - �tvert! Csak az�rt, hogy olyat tegyek, amelyet �nsz�ntamb�l sosem tenn�k - v�gtam hozz� nyersen, �s t�sk�mb�l el�v�ve jelent�semet, ledobtam el� az asztalra. Nem finomkodtam. Legsz�vesebben elt�rtem volna a nyak�t az aljas h�z�sa miatt. - Tsunade-obachan, soha nem tett volna ilyet! - A pap�r halk surrog�ssal landolt a sz�pen megmunk�lt falap tetej�n. Hossz� �jszak�imba ker�lt, am�g k�pes voltam �sszekaparni ezt a jelent�st. Alig volt er�m �s kedvem meg�rni azt a vacak tekercset, mert a gondolataim �lland�an elkalandoztak. T�lzottan el voltam foglalva azzal, hogy megpr�b�ljam ki�zni magamb�l Sasuke �rint�s�nek eml�keit. - A lehetetlenre v�llalkoztam. Nem telt el egyetlen nap sem an�lk�l, hogy valamir�l ne jutott volna az eszembe. A hangja, a b�re sz�ne, a koromfekete szemek. Az egy�tt t�lt�tt r�vidke id�, mely szinte teljesen kiszor�totta eddigi eml�keinket, �jj��rtelmezve kapcsolatunkat. M�r nemcsak a k�z�sen �t�lt k�ldet�sekre eml�keztem, hanem arra is, milyen amikor �t�lel. �n pedig...

- Jinchuuriki! Olykor a dolgok, melyek t�rt�nnek, �s a hokagek�nt hozott d�nt�sek, f�jdalmasak - eszm�ltem fel hangj�ra.

- Van nevem is - oktattam ki d�h�dten. - Uzumaki Narutonak h�vnak. - Legal�bb annyira gy�l�ltem ezt...

 - Azonban az otthonunk�rt, meg kell hoznunk azt az �ldozatot - folytatta szemrebben�s n�lk�l -, hogy a szem�lyes c�ljainkat figyelmen k�v�l hagyjuk.

- Ez nem figyelmen k�v�l hagy�s. Hanem �tver�s! - v�gtam vissza m�rgesen. - Mint amennyire akartam...

- �tver�s? - emelte r�m s�lyos, fekete pillant�s�t, �s a tekercset maga el� v�ve, lassan kihajtotta azt. - Hm - futotta �t gyorsan a sorokat, �s �jra r�m n�zett. - Prec�z jelent�s lett, b�r n�hol probl�m�t l�tok a nyelvtanban - k�rogta elutas�t�an.

- Nem mondok �rte k�sz�netet - szor�tottam �k�lbe a kezeimet. - �s v�gytam.

- Megtenn�d azt a sz�vess�get, hogy rendesen v�laszolsz a feljebbval�dnak? - pr�b�lt rendreutas�tani ep�sen, sz�k�ben h�trad�lve. Az eddig benntartott haragom, most l�ncok n�lk�l tombolni kezdett.

- Megtenn� azt a sz�vess�get, hogy elmegy a j� b�d�s francba?! - meredtem r�, �s asztal�ra csapva let�madtam. -  M�gis mi a fen�t k�pzel mag�r�l?! Valami rohadt isten, hogy �gy j�tszik az emberi �letekkel?! - vontam k�rd�re.

- Emberi �letekkel sohasem j�tszan�k - emelkedett fel m�rgesen. - Azonban, ti ninj�k vagytok. Az a feladatotok, hogy ak�r az �letetek �r�n is megv�delmezz�tek a v�rost �s a benne �l� embereket. Uchiha Sasuke, nem pont ezt akarja elpuszt�tani? Nem a vil�gunk l�t�re t�r? - k�rdezte rekedten, �s az ablak fel� fordulva, egy m�lyet s�hajtott.

- De Sasuke nem fogja elpuszt�tani Konoh�t - er�sk�dtem folyamatosan Danzou h�t�t n�zve.

- Mind a ketten tudjuk Naruto, hogy nemsok�ra meg�rkezik ide az�rt, hogy elpuszt�tsa a v�rosunkat. Te magad is meggy�z�dhett�l r�la - k�z�lte velem csendesen. Elhallgattam. Mit mondhattam volna? - Val�ban. Hi�ba pr�b�ltam r�venni, Sasuke nem akart visszaj�nni..   

- Bossz�t akar �llni a csal�dja miatt - kapaszkodtam ment��vk�nt az �j inform�ci�ba.

- Sokunknak lenne oka a bossz�ra, de pont az�ltal v�lunk j� shinobiv�, ha l�tjuk a bossz� �rtelmetlens�g�t - pillantott ki az ablakon.

- Gy�zz meg err�l egy olyan embert, aki az�rt harcolt, hogy a v�ros�nak j�t tegyen. Majd megtudta, hogy a v�rosa elvette t�le a csal�dj�t, �s az egyetlen testv�r�t - morogtam kitart�an.  

- Hm. - Nem v�laszolt. �gy l�tszik, ha Danzou �rtette is amire gondolok, nem akarta tudom�sul venni azt.

- Akkor � rossz shinobi? - k�rdeztem kereken.

- Igen - koppant a hideg v�lasz. - Zs�kutca? - n�ztem fel r� megkem�nyedett pillant�ssal. - Mint ennek a v�rosnak a vezet�je nem fogom hagyni, hogy Uchiha Sasuke puszta emberi gyenges�gb�l, megpr�b�lja elpuszt�tani azt - hallottam egy cseppnyi indulatot a hangj�ban. - Ehhez, t�l sokat vesz�tett�nk. Mindannyian - z�rta le a t�m�t. - K�sz�n�m a jelent�sedet! Elmehetsz!

- M�g nem fejeztem be...- v�gtam k�zbe indulatosan.

- Nem akarom ism�telni magamat, Naruto - kezdett bele hideg fenyeget�ssel. - Az. Zs�kutca - n�ztem h�t�t, majd sarkon fordulva, elindultam kifel�. Ez a sehov� sem vezet� besz�lget�s, lez�rult. M�r l�ttam, hogy egyik�nk sem fog engedni. �res tekintettel hagytam el az irod�t. Nem nagyon maradt bennem semmilyen �rz�s. Lassan m�r legend�s haragomhoz sem tudtam ny�lni, annyira ki�getett ez az eg�sz �gy. Pedig mennyire rem�nykedtem abban, hogy a Teaorsz�gban v�gzett k�ldet�s, majd mindent helyrehoz. Majd seg�t �jra abba a mederbe terelni az �letemet, amelyet Konoha elpuszt�t�sakor, �gy l�tszik magam m�g�tt hagytam. De nem �gy t�rt�nt. Lassan les�t�ltam a hossz� l�pcs�soron, ki�rve a nappali ny�zsg� t�megbe. �sszezavarodtam, m�gis egyben tiszt�z�dtak az �rz�seim. Mindent annyira mag�t�l �rtet�d�nek vettem most. A l�gyan ringat�z� szell� mag�val sodorta a ropog�sra s�lt kenyerek, �s az �ppen k�sz�l� ramen illat�t. Bes�t�ltam Ichirakuhoz, �s le�lve az egyik sz�kre, kik�rtem szok�sos ramen adagomat. - Minden annyira nyilv�nval� sz�munkra Sasuke.

- Naruto-kun? - hallottam magam m�g�tt a kellemes, m�gis �rz�sek n�lk�li hangot.

- Sai? - fordultam fel�, �s egy f�radt mosolyt er�ltettem arcomra. - K�rsz egy t�l rament? - k�rdeztem kiss� meg�l�nk�lve.

- Hai - b�lintott mosolyogva a fi�. Mostan�ban Sai mosolya is egyre �rulkod�bb� v�lt. M�g mindig nem l�ttam rajta �rzelmeket, de elt�lt�ttem vele annyi id�t, hogy kiismerhessem. Szok�sos kisk�nyve, melyb�l kiolvashatta az emberi �rz�sekre vonatkoz� instrukci�kat, most is a zseb�ben lapult. - Ittadakimasu! - v�lasztotta el p�lcik�it egym�st�l, �s mosolyogva r�m pillantott.

- Ittadakimasu! - v�laszoltam vissza, �s sz�rcs�lve enni kezdtem.

- Hogy �rzed magad? Nem f�j semmid? - k�rdezte mosolyogva.

- Hogy? - n�ztem r� �rtetlen�l.

- Minden rendben ment a k�ldet�sed alatt? - k�rdezte mintegy mell�kesen. Egy pillanatra megdermedtem. - Sai m�g soha nem k�rdezett t�lem ilyet. - �gy t�ve, mintha nem vettem volna �szre a k�rd�s jelent�s�g�t, folytattam a lakm�roz�st.

- �h�m - b�lintottam tele sz�jjal, �s amint lenyeltem egy t�szta adagot, fel� fordultam. - Mi�rt �rdekel? - k�rdeztem k�nnyed�n. Egy darabig keresg�lt, majd el�h�zva k�nyv�t �s felt�ve szem�veg�t, jelent�s�gteljesen r�m pillantott. - Mondtam, hogy hagyd azt a h�lye k�nyvet! - legyintettem lemond�an.

- Ha azt szeretn� el�rni, hogy bar�tai l�ss�k, �n foglalkozik vel�k, mindig k�rdezze meg, hogyan �rzik magukat. - Any�m! Ezt most komolyan gondolja? - forgattam meg szemeimet. - Ezt a szok�sos: Hogy van? Hogy vagy? - k�rd�sekkel szoktuk meg�rdekl�dni. Illetve k�rdezze meg, hogy hogyan halad a munk�j�val...

- Na j� el�g! - morogtam f�radtan, �s letettem p�lcik�imat, hogy kiihassam a levest. - K�sz�n�m, hogy t�r�dsz velem - tettem hozz�, r�pillantva.

- Nincs mit. Csak pr�b�lom meg�rteni, amit Sakura-chan magyar�zott nekem a t�rsalg�sr�l. Igyekszem, hogy ne legyen er�ltetett - lend�tette meg k�nyv�t -, hanem spont�n �s sz�vb�l j�v�. - H�t ezen m�g van mit dolgozni - n�ztem laposan a k�nyvre.

- Aha - gondolkodtam hangosan. - Sz�val Sakura-chan, ezt mondta neked - vigyorogtam r�.

- Hai - b�lintott kitart�an mosolyogva.

- Sai, szeretn�m a seg�ts�gedet k�rni - rajzolgattam k�rbe ujjaimmal t�lam sz�l�t, gyorsan a t�rgyra t�rve.

- Miben? - k�rdezte kedvesen.

- Valaki k�mkedett ut�nam a mostani k�ldet�sem alatt, �s leadott r�lam egy jelent�st - kezdtem bele, m�ly l�legzetet v�ve. Nem mindennap k�ri az ember, az egyik bar�tj�t �s csapatt�rs�t, hogy k�mkedjen az �gy�ben. - Szeretn�m tudni, ki volt az.

- �rdekes k�r�s Naruto-kun - mosolygott r�m b�ztat�an. - De nem hinn�m, hogy tudok neked seg�teni. Egy fontos inform�ci� kiad�s�t v�rod el t�lem, ami szab�lyellenes. Ezt nem tehetem meg. Tudhatn�d - mosolygott tov�bb kitart�an. Egy pillanatig sz�lni sem b�rtam. - Igaz. De, h�tha!

- De ez most nagyon fontos lenne - er�sk�dtem, k�zelebb h�z�dva hozz�.

- Nem tehetem, sajn�lom - ingatta fej�t mosolyogva. - Legal�bb ne mosolyogna! Legal�bb ne csin�ln� ilyen ideges�t�en! - ment fel bennem a pumpa.

- Tudnom kell - emelkedtem fel egyre d�h�dtebben, kir�gva magam al�l a sz�ket.

- Oi Naruto! Ne verd sz�t az �ttermemet! - intett inger�lten a szak�cs, megt�r�lve kez�t feh�r k�t�ny�ben.

- Gome! - v�gtam vissza l�ngol� szemekkel, kiss� elv�r�s�dve. Nagyot szisszenve �ltem vissza, �s bizalmatlanul m�regettem a t�retlen mosollyal �l� Sait. Sz�vesen bemostam volna neki egyet, de nem verhetem sz�t csak az�rt, mert nem akar szab�lytalankodni.

- Most mennem kell Naruto-kun - emelkedett fel a pultt�l, let�ve a p�nzt az asztalra. - Ne felejts el sokat enni, mert m�g sz�ks�ged lesz az er�dre - mosolygott r�m kedvesen. - Ch! Idi�ta! - morogtam magam el�, r�meredve �res t�ny�romra. Idegesen forgattam szemeimet, nem tudva mit kezdeni a v�ratlanul r�m szakadt csenddel �s egyed�ll�ttel. Nevets�ges, de m�g Sai t�rsas�g�t is jobban �lveztem. - Akkor legal�bb nem jutott eszembe annyiszor Sasuke.

V�letlen�l fedeztem fel a mellettem �ll� sz�ken nyugv� fekete mapp�t. - Sai, az a bolond! Itt hagyta a k�nyv�t, vagy mi ez! Soha nem hagyta m�g el ezt a mapp�t. �rdekes! - Nagyot s�hajtva magamhoz vettem a finom anyaggal bevont f�zetet �s gyorsan h�trafordultam, h�tha elcs�phetem m�g feled�keny t�rsamat. De m�r csak az utc�n ny�zsg� embereket l�ttam, n�h�ny chuunint, akik unottan s�t�ltak az akad�mia ir�ny�ba.

- Fiam valami baj van? - recsegte Ichiraku kedvesen, �n pedig az elhagyott f�zetet szorongatva, k�nnyed�n megr�ztam a fejemet.

- Dehogy! Csak Sai - lengettem meg a f�zetet -, elhagyta! - legyintettem lemond�an. A szak�cs r�m vigyorgott, majd visszas�t�lt a pult v�g�be, hogy el�v�ve �js�gj�t tov�bb olvashasson. R�pillantottam az el�ttem nyugv� rajzf�zetre, �s el�sz�r kiss� t�tov�zva felnyitottam a fedelet. Nyomban be is csuktam. - Francba m�r! Mikor lettem ennyire b�na? Csak egy pillanatra belen�zek, abba m�g senki sem halt bele! Sai meg, nem tudja meg. Am�gy meg, mi�rt ilyen figyelmetlen? - Nem tudtam legy�zni a k�v�ncsis�gomat �s belelapozva, lassan v�gign�ztem az oldalakat. El�sz�r csak a sz�pen megrajzolt t�jakat, a f�kat l�ttam. N�h�ny f�lbehagyott portr�t, amit tal�n akkor kezdett el k�sz�teni, amikor volt egy kis ideje a k�ldet�sei k�z�tt. De a modellek vagy elhagyt�k a teret, ahol Sai elkezdte rajzolni �ket, vagy nem volt ideje befejezni a fekete-feh�r v�zlatokat. Mindig meglepett milyen sokat jelentett neki a k�nyve, �s a mapp�ja is. - Igen mindig sokat rajzolt. - � �gy tudta legink�bb megragadni az �t k�r�lvev� k�rnyezetet, tal�n m�g a megmaradt �rz�seinek a maradv�nyait is. Rajzolt. Pap�rra vetette a kik�pz�s�t, a legjobb bar�tj�t. Lerajzolta Sakur�t is �s Kakashi-senseit, amikor az Icha-Icha k�nyv�t olvasta. Lerajzolt engem is. �ppen a rasen-shurrikent h�vtam el�. Lassan lapozgattam, szinte f�lve n�zegetve a lapokat. N�ha lopva felpillantottam, hogy nem figyel-e senki, de semmilyen gyan�s dolgot nem l�ttam, �gy nyugodtan vizsg�l�dhattam tov�bb. Arcom kiss� kimelegedett, amikor a soron k�vetkez� oldalra lapoztam. Ott volt. Minden. A fekete haj, a vak�t�an feh�r ing, a finom �llel megvillan� katana. �ppen azt a pillanatot �r�k�tette meg, amikor Sasuk�val tal�lkoztam. A lapok annyira �leth�en adt�k vissza, hogy �jra beleremegett a gyomrom. Mintha ism�t ott lettem volna. D�bbenten, leveg� ut�n kapva csaptam le a mapp�t a pultra. - Honnan tudja? - Majd ideges, g�rcs�s mozdulattal azonnal �sszecsuktam a f�zetet, nehogy m�s is megl�ssa, ami benne volt. A rajzokat. Az �rz�seink, az �rint�seink mind ott nyugodtak a lapon kiszolg�ltatott, fekete vonalakk�nt. - Mennyi minden rejt�z�tt m�g�tt�k. �gy lerajzolva, m�gis mennyire semmitmond�, apr� �s eleny�sz� mindegyik alak. Csak �res t�rt�n�sek, k�t ember �let�b�l. - Mindegyik oldal k�l�n �letet �lt, szinte k�vetve sorsunk v�ltoz�s�t. Pirulva �jra felnyitottam a fedelet, �s pirulva hajtottam tov�bb, amikor megl�ttam cs�kunkat. Lend�letes von�sokkal, finom t�nusokkal kirajzolva, terpeszkedett a pap�ron. K�t fiatal olvadt �ssze, egy �rint�sben. �dzkodva pislantottam a k�vetkez� oldalra, tartva att�l, amit l�thatok. De ahogy egyre meglepettebben lapozgattam tov�bb, n�ha kiss� begy�rve a sz�leket nyirkos ujjaimmal, d�bbenten fels�hajtottam. �res, feh�r lapok n�ztek vissza r�m. A gerincn�l m�g l�thattam az apr� pap�rdarabokat, amelyek az el�z� oldalakb�l maradtak. - Kit�pte �ket? - meredtem r�, �vatosan megp�ck�lve a cafatokat.  - Sai soha nem hagyja el ezt a f�zetet - dermedtem meg, �s lassan besz�vva a leveg�t, behajtottam a f�zetet.

- Csak nem itt felejtettem? - csend�lt fel m�g�ttem a l�gy hang. Egy pillanatig tespedt, n�ma csend sz�llt k�z�nk.

- Meg sem k�rdezed? - k�rdeztem zavartan, �s halkan dobolni kezdtem.

- �s te? - k�rdezte finoman. Megr�ztam fejemet. - Minek tenn�m? Teljesen nyilv�nval�, m�gsem haragszom r�.

- Gondolom nem rajzban adtad le - toltam el� a f�zetet, darabos mozdulatokkal.

- Nem - ingatta fej�t. - De n�h�ny dolog kimaradt bel�le - f�zte hozz� halkan.

- Inform�ci� visszatart�s? Ez nem szab�lyellenes? - k�rdeztem karcos hangon. Nem felelt, csak kitart�an n�zett tov�bb, �lmosoly�nak v�delm�ben.

- Arigatou - k�sz�r�ltem meg kiss� feszengve a torkomat. Sohasem felt�teleztem volna, ennyi emberi gesztust Sai r�sz�r�l. - Bar�ts�g? - Alig l�that�an b�lintott egyet.

- Amikor ide�r, mi melletted lesz�nk - mondta halkan, de alig fogtam fel a szavait. - Eln�z�st! K�rhetn�nk, m�g k�t t�ny�r rament? - sz�lt oda a szak�csnak. - Term�szetesen �n �llom - nevetett fel halkan. - Enned kell, hogy min�l t�bb er�d legyen. - �res tekintettel meredtem finom eb�demre, �s �sszeszorult a gyomrom. Minden egyes falat er�sebb� tesz majd, hogy k�zdhessek, hogy �jabb technik�kat saj�t�thassak el, vagy fejleszthessek ki. - Naruto-kun! Minden bek�vetkezend� esem�ny, a j�v� zen�je. B�rmennyire is szeretn�d eltervezni, hogyan haladjanak a dolgok, b�rmennyire is szeretn�d egy d�nt�s, vagy egy �g�ret b�kly�j�hoz k�tni - mosolygott r�m Sai. - Nem akarom hallani - meredtem az el�m kitett levesre. Gyorsan belap�toltam az �telt, majd felt�p�szkodva, biccentettem egyet a t�rsamnak. - K�sz�n�m, de most mennem kell - vakartam meg tark�mat -, holnap tal�lkozunk - b�lintottam zavartan, �s sarkon fordulva, kis�t�ltam a ny�lt utc�ra. - Minden egyes nappal, h�ttel er�sebb� v�lok. Lehet, hogy pont a hal�lodat okozom ezzel? Sasuke? - nehez�lt el mellkasom egyre ink�bb, ahogy kapkodni kezdtem a leveg�t. - Mit jelent j� shinobinak lenni? Mit jelent j� embernek lenni? Ha olyan shinobi akarok lenni, aki �rdemes arra, hogy hokag�v� v�lhasson, meg kell v�denem az embereket, akik k�r�l�ttem �lnek. Azonban, ha olyan emberr� szeretn�k v�lni, aki ki�ll a bar�tai mellett, akire sz�m�thatnak, akkor...�n nem vesz�thetem el a rem�nyt soha. A szimb�lumok melyeket hordozunk, tal�n a legt�bbet �rulj�k el r�lunk. A t�z, mint a melenget� l�ng, a bizalom erej�vel �g. Hit. A lev�l, mely mindig is tartozni fog egy f�hoz...Hiszen, egyik darab sem l�tezhet az otthona n�lk�l. Hinn�nk kell abban, hogy mindegyik tartozik valahov�, b�rmennyire messzire is sodorja a k�sza sz�l, a szenvtelen sors. - Felpillantottam az egyre s�t�ted� �gboltra. Az �jszaka, nemsok�ra �tveszi a nappal hely�t. Az �g egy m�sik oldala bukkan fel, melynek val�di f�nye, a csillagok sz�rt ragyog�s�ban l�that�. Csak akkor �rintkezhet a k�t oldal, amikor az egyik m�ly �lomra hajtja fej�t. - Milyen sz�nes akkor a horizont, arany �s k�kesfekete sz�ne van - torpantam meg egy pillanatra, a ny�zsg� forgatagban. Akkor nincsenek hat�rok, �s k�l�nbs�gek. Hol kezd�dik az egyik, �s hol a m�sik? - Arany? K�kesfekete? - Mind l�nyeg�ket vesztett, �rtelmetlen k�rd�sekk� avanzs�l�dnak, hiszen elv�laszthatatlanul egym�s alkot�i �s ellent�tei. - Egyek �s ellent�tek? - indultam meg tov�bb, halv�ny mosolyra h�zva ajkaimat. - Igen, csak tal�n egyik�k sem gondolt bele, mennyire azok. K�szen �llok Sasuke - n�ztem el�br�ndozva, az �sszeolvad� sz�neket. A feket�t �s k�ket. - Minket jel�lt ki a sors, erre a harcra. H�t k�zdj�nk meg! �gyis legy�zlek �s bebizony�tom neked, hogy maradhatsz! Megpr�b�lom mindenk�ppen, minden�ron. De, ha nem siker�l...Akkor a hal�l, csak egy �jabb v�laszt�sunk lesz.

 

 

<---El�z�     V�lem�nyek